Pólus vándorlása

Most, hogy nem találtak eléggé fenyegető kisbolygót, a földmágnesség változásával riogatja borzongani szerető publikumát a dilettánsan szenzációhajhász bulvársajtó. Azt akarják elhitetni, hogy átfordulóban van a Föld mágneses tere, és az átfordulás idején hosszú ideig semmi sem fog bennünket megvédeni a világűrből jövő sugárzásoktól. Ez, persze, úgy nem igaz, ahogy van. Mi hát az igazság? Annyi igaz, hogy a legutóbbi évek megfigyelései jelentős változásokat tártak fel a geomágneses tér jellemzőiben, és erről tudományos kutatók beszámoltak nemrég egy szakmai konferencián.

Először is, a múlt századhoz képest jelentősen felgyorsult az északi mágneses pólus régóta jól ismert vándorlása. (A déli mágneses pólus mélyen bent van az Antarktisz kontinentális belsejében. A helyzetéről nincsenek olyan régi adatok, mint az északiéról, és ma is kevésbé figyelik a helyzetét.)

Az északi mágneses pólust elsőként James Ross, a neves sarkkutató érte el 1831-ben, miközben a hajója négy évre befagyott a jégbe. (James Ross nevét az Antarktiszon beltenger, jégpajzs és sziget örökíti meg.) Akkor a mágneses pólus Kanada szárazföldi részéhez közel, abban a tengerszorosban helyezkedett el, amelyet azóta James Ross szorosnak hívunk.

73 évnek kellett eltelnie, hogy másodikként Roald Amundsen ismét elérje a mágneses pólust. Õ azt a Ross-szoros partján, a Boothia-félszigeten találta meg. Majd háromnegyed évszázad alatt mindössze mintegy 50 kilométerrel vándorolt el. Ez a csekély elmozdulás is tudományos bizonyítékot szolgáltatott azonban arra, hogy a mágneses pólus vándorol.

A 20. században a vándorlás egyszer csak felgyorsult. 1948-ban már több száz kilométerrel északabbra, a Prince of Wales szigeten találták meg a mágneses sarkot. Ekkor kezdődött meg a pólus helyének néhány évenkénti rendszeres lokalizálása. 1962-re átjutott az Északnyugati átjárót alkotó tengerszorosok északi oldalára, a Bathurst-szigetre, ahol hosszabban időzött, még 1972-ben is ezen a szigeten volt. Ezután azonban a vándorlása hirtelen meglódult. A 20. század első háromnegyed részében átlagosan 10 kilométert tett meg évente, a negyedik negyedben azonban 40-et. 1994-ben az Ellef Ringnes szigeten találták, ahol elhagyta a kanadai arktikus archipelágot. 2001-ben már messze kint járt a nyílt Arktikus-óceánon, messze elhagyva a 80. szélességi fokot. Most 600 kilométerre van Resolute Bay városától, amelynek a jelszava: „a világ vége nem Resolute Bayben van, de már ide látszik”.

magneticstripesHa ilyen tempóban vándorol tovább a pólus, néhány évtized alatt Kanadából átjuthat Szibériába. Mit jelent ez Magyarországnak? Azt, hogy a mágneses iránytű másfél évszázadon át szinte változatlan korrekciója előbb lenullázódhat, majd előjelet válthat.

 Amióta Magyarországon az iránytűt iskolában tanítják, azóta a földrajzi észak mindig néhány fokkal keletre volt attól az iránytól, ahova a mágneses iránytű mutat. Ha olyan tempóban vándorol tovább a pólus, ahogyan most, akkor hamarosan nyugatra kellhet korrigálni. A tájolókba beépített állandó korrekció helyett évente meg kell majd  tudnunk (például az Internetről), hogy mennyi az aktuális korrekció. Más problémánk azonban a felgyorsult vándorlásból nem lesz.

A másik változás, hogy a 19. század óta mintegy 10%-kal csökkent a Föld mágneses tere. Ettől sem kell azonban pánikba esnünk. A folyton változó erősségű geomágneses tér ugyanis jelenleg nagyjából a kétszerese a millió éves átlagnak. A gyengülés tehát csak közeledést jelent a normális állapothoz.

Mi a helyzet a földmágneses tér esetleges átfordulásával? A mágneses tér rendszertelen (vagy eddig fel nem ismert rendszerű) időközönként, átlagosan 300 000 évenként átfordul, vagyis az északi és a déli pólus helyet cserél. Ez legjobban az óceáni hátságok környezetében figyelhető meg. Ott ugyanis az egymástól eltávolodó kéreglemezek között folyékony magma tör fel, és megszilárdulásakor abba „belefagy” az éppen aktuális mágneses tér. Felmérve tehát egy keresztszelvényben a kőzetek mágnesezettségét, meghatározható, hogy mikor merre irányult a geomágneses tér. Legutóbb 780 000 éve cseréltek helyet a pólusok, ettől tehát akár be is következhet már a következő átfordulás. Csakhogy a közelgő pólusváltás előjele nem a mágneses tér gyengülése, hanem a kaotikussá válása lenne.

Maga az átfordulás több évezredig is eltarthat. Ha ezalatt nullára csökkenne a mágneses tér, és megszűnne a külső  sugárzás elleni védelem, akkor néhány százezer évenként kihalna a földi élet. Már ebből is látható, hogy nem ez az átfordulás valós forgatókönyve.

world_med1A mai elképzelés szerint a Föld mágneses terét az olvadt vasötvözetből álló külső mag mozgása, örvénylése kelti. A mozgás, örvénylés forrása a szilárd belső mag forgása és hőátadása. A Kaliforniai Egyetem kutatói számítógépes modellt szerkesztettek a külső mag örvénylésére, és a geomágneses tér keletkezésére. A lefuttatott modell szerint az időnkénti pólusváltás szükségszerű. Ez a szükségszerű váltás azonban nem a mágneses tér elgyengülésén és újra felépülésén keresztül megy végbe. Ehelyett az történik, hogy a nyugalmi periódusokban alapvetően dipólus jellegű tér bonyolultabbá válik. Kvadropólus, hexopólus, sőt, akár oktopólus jellegű tagok válnak dominánssá, ráadásul ezek a többlet pólusok nem egyenletesen oszlanak el a gömbfelületen. Összevissza jelennek meg és tűnnek el hol déli, hol északi mágneses pólusok a Föld legkülönbözőbb részein, a mágneses tér kaotikussá válik, miközben az intenzitása alig változik, a világűrből jövő részecskesugárzások elleni mágneses pajzs megmarad. Összevissza jelenhet meg sarki fény a legváratlanabb helyeken. A mágneses iránytű teljesen használhatatlanná válik, ez azonban a rohamosan terjedő GPS korában elviselhető. Más észrevehető hatása pedig nincs a változásnak. Néhány ezer év múltán azután újra lecsendesedik, dipólussá rendeződik a Föld mágneses tere, csak akkor már ellenkező polaritással.

Nem tudhatjuk, mikor köszönt ránk a legközelebbi pólusváltás, egyelőre semmi jele nem látszik, pánikra azonban akkor sincs okunk, ha mégis bekövetkezne.

A cikk forrása:  Válas György oldala 

 


 

Tömeges madárpusztulások: elmozdult a Föld mágneses sarka?

 

Világszerte több százezer állat pusztult el. A tömeges madár és halpusztulások okait szakértők vizsgálják, de a különböző feltételezéseken kívül egyelőre senki sem tud biztosat. Legutóbb az Olaszországi Faenzában zuhantak háztetőkre, és autókra galambok. A szakértők szerint a madarak saját mohóságuknak lehettek az áldozatai. A csőrükön látható elkékülést azonban más, mérgezés vagy akár oxigénhiány is okozhatta.  Rodolfo Ridolfi, a helyi zoológiai kutatóintézet igazgatója szerint a kidobott napraforgómag mértéktelen evése miatt fellépő emésztési zavar állhat a tömeges madárpusztulás hátterében, de a professzor azt sem tartja kizártnak, hogy az elmúlt heti nagy szelek sodorhatták olyan nagy magasságokba a vadgalambokat, hogy oxigénhiány lépett fel náluk, ami a pusztulásukhoz vezetett.

Tömeges pusztulások

Két hete Louisiana államból jelentették 450 vörösszárnyú feketerigó, és több más fajta madár elpusztulását, majd Arkansas-ban találtak háromezer elhullott feketerigót, továbbá tömegesen pusztultak a rákok és halak Maryland-ben, Floridában, és Új-Zélandon, valamint számos amerikai szárcsát találtak Texasban egy autópályán.

Többféle elmélet, tanácstalan tudósok

Szakértők szerint a New-Yorki tűzijáték, mennydörgések, hideg időjárás, paraziták, vagy akár mérgezés is okozhatta elpusztulásukat, bár vannak összeesküvés elméletek is, amelyek titkos katonai kísérleteket gyanítanak a háttérben, illetve vannak akik szerint természetfeletti jelentése van az eseményeknek. Egy másik elmélet szerint Oroszország felé mozdult el a föld mágneses északi sarka, és ez zavarta meg a madarak természetes navigációs rendszerét, amely feltevések szerint madarak és halak tájékozódását segíti, és a bolygó mágnesességével áll összefüggésben. A madár- illetve haltetemeken vizsgálatokat végeznek, de eredmény csak több hét múlva várható. A tudósok tanácstalanul állnak a bolygó különböző pontjain, szinte egy időben történt tömeges madár- és halpusztulások előtt.

Eltévedtek

A texasi autópályán talált szárcsatetemekről a szakértők úgy vélik, hogy az arra haladó járművek gázolhatták el őket, miközben próbáltak lepihenni, vagy járkáltak az úttesten. Svéd szakértők pedig a New York-i tűzijátékot okolják a svéd Falkoping utcáin talált, 50 csóka megmagyarázhatatlan elpusztulása miatt. Szerintük a madarak vagy a stressztől, vagy azért hullottak el, mert eltévedtek és a végkimerülésig repültek.

A legnagyobb pusztulás azonban Arkansas-ban történt, ahol Újév reggelén 3000 elpusztult feketerigót találtak Beebe városában, amelyek házaknak, autóknak vagy egymásnak repültek neki. Louisiana államban pedig a Baton Rouge-i országút mentén találtak 450, nyilvánvalóan a nagyfeszültségű felsővezetékek miatt elpusztult madarat. Mindkét esetben a madarak vélhetően összezavarodtak, és a szokottnál alacsonyabban repültek.

„Kihűltek”

A világ több különböző pontján több tonna hal pusztult el valószínűleg a szokatlanul hideg víz miatt. Maryland-ben a Chesapeake öböl partján kétmillió pettyes árnyékhal-tetemet találtak. A riasztó jelenség miatt a marylandi hatóságok szerint a szokatlanul hideg víz és a halak túltenyésztése okolható. Maryland-ben korábban már két ízben is – 1976-ban és 1980-ban is – előfordult hasonló eset. 

A víz színén lebegő bomlófélben levő halakat találtak Floridában is, egy hirtelen lehűlés után. Százezer doboshalat találtak az Arkansas folyó partjai mentén is. Továbbá a hideg miatt pusztult el negyvenezer bársonyrák Kent partjainál. Több ezer brazil halász a megélhetéssel küzd mivel ideiglenesen felfüggesztették a tengerből származó élelmiszerek kereskedelmét Brazília partjai mentén talált elpusztult halak tömegei miatt.
 
A cikk forrása: atv.hu
 
madár- és halpusztulások
 
 
madarpusztulas

Google map-en

 

Hazai körülmények között az MME szakemberei nem ismernek olyan esetet, ahol tömeges madárpusztulást okozott volna tűzijáték, vagy halastavaknál, mezőgazdasági területeken alkalmazott madárriasztási módszer. Ezzel szemben tömeges madárpusztulásról vannak adataink a szabad légvezetékek még nem madárbarát oszlopain, áramütés miatt. Az utóbbi időben elharapódzó mérgezés szintén okozott tömegesnek nevezhető madárpusztulást, különösen a ragadozómadarak körében. Az üvegfelületeknek, járműveknek, vonatoknak repülő madaraknak is kicsi a túlélési esélyük. Vízimadarak tömeges pusztulást okozhatja az úgynevezett botulizmus, mely egy baktérium által termelt méreg következtében lép fel. Ugyanakkor tudomásunk van néhány olyan esetről is, amikor az emberi zavaró hatása miatt (vadászat, pusztai tűz, repülőgépes növényvédelem), stresszes állapotba került egy-egy madár és szabad légvezetéknek repült és elpusztult, vagy megsérült, de ezek szerencsére nem öltöttek tömeges méreteket.

forrás: Madártani Egyesület

Published in Tudomány

Összeomlik a Föld mágneses mezeje

Friday, 22 December 2006 14:06

field_smlAz elmúlt másfél évszázadban a Föld mágneses mezejének erõssége 10-15 százalékkal csökkent, és a folyamat gyorsul, állítják kutatók. A gyengülés a kezdõdõ pólusváltást jelezheti, a folyamat pár ezer éve alatt a Földet kozmikus sugarak bombázzák majd, de az élõlények valószínûleg képesek lesznek alkalmazkodni.

A póluscsere alatt a Föld mágneses mezejének erõssége csökken, aztán fordított polaritással újra felépül. Ennek látványos jele lesz például az, hogy az iránytûk dél felé fognak mutatni, írta a New York Times.

 

 

Sarki fények az Egyenlítõnél

 

A pólusváltás tönkreteheti az elektromos hálózatokat, mûholdakat, növelheti az ózonlyukakat, sarki fények jelenhetnek meg az Egyenlítõ környékén, emellett a váltás összezavarhatja a madarakat, halakat és minden költözõ állatot, amik a mágneses mezõ alapján tájékozódnak. Bár a teljes váltás még évszázadokra vagy évezredekre lehet, a mágneses mezõ gyors csökkenése már most problémákat okoz a mûholdaknak.

 

210105_04sMúlt hónapban az Európai Ûrhivatal (European Space Agency, ESA) jóváhagyta azt a tervet, aminek célja a mágneses mezõ vátozásának eddigi legátfogóbb megfigyelése. Három új Swarm mûhold fogja megfigyelni minden eddiginél nagyobb precizitással a mezõt és segít a tudósoknak elõre jelezni a várható változásokat. A mûholdakat 2009-ben tervezik fellõni, és 2015-ig dolgoznának néhány száz kilométeres magasságban.

A tudósok sietnek leszögezni, hogy nincs mitõl tartani, hiszen a váltás akár kétezer évbe is beletelhet. A legutóbbi ilyen esemény 780 ezer éve történt, amikor a Homo erectus még kõeszközök készítésével foglalatoskodott.


Már folyik

John A. Tarduno, a rochesteri egyetem geofizikusa szerint a pólusváltás már folyik, az észlelt jelenségek ugyanis megegyeznek azokkal, amiket a számítógépes szimulációk is mutattak.

A mágneses mezõt a Föld folyékony vasmagjának áramlása hozza létre. Senki sem tudja pontosan, mi az oka a pólusváltásnak, de a kutatók szerint az olvadt vas mozgásának megváltozásával állhat kapcsolatban.

A magnetoszféra biztosít védelmet a bolygónak a kozmikus sugárzás ellen, a mezõ eltûnése egész sor problémát okozhat. Charles H. Jackman, a NASA kutatója tavaly decemberben készített egy tanulmányt a várható hatásokról. Eszerint a sugárzás például nagymértékben elpusztíthatja az ózonréteget is, ami a káros ultraibolya fénytõl védi a Földet. Jackman szerint a hatás jelentõs lehet, de "nem katasztrofális".


Mûholdkárok

 

A kérdés hatalmas figyelmet kapott, mikor a Nature tudományos lap 2002. április 11-én beszámolót jelentetett meg a párizsi geofizikai intézet és a dán ûrkutatási intézet tanulmányáról.

A kutatók az amerikai Magsat mûhold 1979-es és 1980-as méréseit hasonlították össze a dán Oersted mûhold adataival, amit 1999-ben lõttek föl, és jelenleg is mûködik. Gauthier Hulot és munkatársai két olyan területet fedeztek föl, ahol a mágnesesség jelentõsen csökkent: egyet az Északi-sarknál és egyet Dél-Afrikától délre.

A jelenség egybevágott azzal, ami számítógépes szimulációk szerint a pólusváltást megelõzheti. "Feltételezzük - írta Hulot a tanulmányban, - hogy a jelenségek azt jelzik, hogyan mûködik a geodinamó visszafordulás elõtt". Egy interjúban azt is kijelentette, hogy a mezõ déli pontja harminc százalékkal gyengébb, mint máshol, és emiatt néhány itt elhaladó mûhold károkat is szenvedett már, mivel így a Napból származó töltött részecskék képesek voltak áthatolni a meggyengült mágneses pajzson.


Tudnak alkalmazkodni

Tarduno szerint a mûholdakra és az ózonrétegre gyakorolt hatások attól függetlenül ugyanazok lennének, hogy a mezõ megfordul vagy csak egyszerûen meggyengül. A Föld mágneses mezejének összeomlása miatt a részecskék mélyebben be tudnak hatolni az atmoszférába, és befolyásolhatják, tönkretehetik az elektromos hálózatokat, ahogy az napviharok esetén is megesik néha.

webbird_smallA biológusok megegyeznek abban, hogy ha a váltás elég lassú, és az élõlények a Földön elég rugalmasak, akkor a legtöbb tud majd alkalmazkodni. Felhívják a figyelmet arra is, hogy a leletek szerint nincs összefüggés a pólusváltások és a tömeges kihalások között.

Miért következik be mágneses pólusváltás? A dinamóhatás számítógépes modellezése.

A jelenleg érvényes tudományos elméletek szerint a bolygók mágneses terét az úgynevezett dinamóhatás kelti. A dinamóelv lényege földi kísérletekben az, hogy ha egy fémkorong mágneses mezõben pörög, akkor az így keletkezett erõ az elektronokat a korong középpontja felé taszítja.

Amíg a korong forgásban van, addig az elektronok mozgása – az elektromos áram(lás) –mágneses mezõt indukál, vagyis a mágneses és az elektromos jelenségek egymást gerjesztik, erõsítik. Sajnos meggyõzõdni nem tudunk róla, hogy bolygónk belsejében, 6400 kilométer mélyen valóban ilyen folyamatok zajlanak. Számítógépes szimulációk segítségével azonban közelebb kerülhetünk megértésükhöz.

A Los Angelesi Kalifornia Egyetem kutatóinak számítógépes modellje a dinamóelvet leíró fizikai egyenleteken alapul. A számítógép folyamatosan halad az egyenletek megoldásával, az eddigi leghosszabb idõ, amit eddig tanulmányozni sikerült mágneses mezõnk múltjából, 500 ezer év volt.

Hurrikánszerûen terjednek

A modell tanulmányozása közben a kutatók felismerték, hogy a dinamóhatás következtében új mágneses erõvonalak keletkeznek, amelyek normálisan a már létezõ erõvonalak irányába állnak fel. Abban a pillanatban azonban, ha bármiféle mozgás, csavar, anomálisa keletkezik a külsõ magban, az új mágneses erõvonalak iránya megváltozik, elindul egy folyamat a pólusváltás irányába.

A folyékony külsõ magban keletkezett instabilitás fokozatosan tovább vándorol, körülbelül egy szélességi fokot évente. A folyamat leginkább a hurrikánok terjedéséhez hasonlítható, ám annál jóval lassúbb.

A külsõ magban keletkezett legtöbb instabilitás átmeneti jellegû, egy idõ után elveszti erejét. Néha azonban a körülmények kedvezõek ahhoz, hogy egyre nagyobb és nagyobb legyen. A meglévõ mágneses mezõ ekkor gyengülni kezd. Ha a folyamat a teljes mag körül körbe ér, akkor bekövetkezik a mágneses pólusváltás. A múltban a váltás idõtartama kétezer és 11 ezer esztendõ között mozgott. Az Egyenlítõ környékén relatíve gyors (2000 éves) volt a váltás, a sarkvidékeken hosszabb, ott fordul elõ a 11 ezer éves felsõ határ. A váltás átlagos idõtartama egyébként 7000 év, s mindezt harminc különbözõ helyszínrõl származó óceáni rétegmintából állapították meg a geológusok.

A geofizikusok ma már meg tudják határozni a Föld köpenye és külsõ magja határán lévõ azon pontokat, ahol ezek az instabilitások keletkeznek. A közelmúltban egy ilyen hullámzás keletkezett például az Atlanti-óceán közép-keleti régiójában. Hurrikánhoz hasonlóan az anomália tovább söpört a Karib-szigetek, majd Észak-Amerika felé. A mágneses mezõben bekövetkezett változások több évtizedes követésével kiderül majd, hogy ebbõl a kis hullámból keletkezik-e valamilyen nagyobb változás.

Ezek az instabilitások gyengítik a Föld mágneses mezejét.

Published in Tudomány

Read 13033 times 26
Szupervihar az űrben - károk a Földön
Milyen az időjárás a kozmoszban? Mennyire befolyásolják az űrben megfigyelhető meteorológiai jelenségek a Föld időjárását? 2012-ben ér a maximumra a…
Read 11124 times 13
Egy korszak vége
Bizonyára a 2012-es évről mindenki hallott már ilyen-olyan forrásból. Felmerülhet benned a kérdés: mit kaphatsz tőlünk, amit máshol nem, vagy…
Read 10005 times 15
Arany Fehér Por ('White Powder Gold') másnéven ORME-elemek
Bizonyos vulkanikus eredetű kõzetekbõl nyert porok, amik felborították az ásványtani, kémiai, mágnesfizikai, bio-kémiai ismereteket, a legelképesztõbb gravitációs és térdimenziós anomáliákat…
Read 8937 times 5
Maják világvége elmélete
A maják tudták, hogy honnan ered fejlett tudásuk. Azt állították, hogy Quetzalcoatl, az isten elsô teremtményei, az elsô emberek adták…
Read 8015 times 1
Összeomlik a Föld mágneses mezeje
Az elmúlt másfél évszázadban a Föld mágneses mezejének erõssége 10-15 százalékkal csökkent, és a folyamat gyorsul, állítják kutatók. A gyengülés…