Delpasse-effektus

Friday, 04 November 2011 08:13

Az alábbiakban James Bedford és Walt Kensington nyomán ismertetjük a Delpasse-effektus lényegét. Az angol agykutató, Grey Walter a következő kísérletet végezte el.

Published in Tudomány

Az ember halhatatlanságának kérdése

Tuesday, 18 January 2011 08:57
- Amíg idő van, addig Élet is van: különböző formákban -

Mi emberek vagyunk azok, akik tudunk az időről, és ezáltal valamiképpen felette állunk az idő folyásának. Tudunk az örökkévalóságról, vagy másképp kifejezve: a valóság egészének valamiképpen örök voltáról.


Most tegyük fel magunknak  a kérdést: hogyan jutottunk ehhez a kétségtelenül igaz tudáshoz, hogy tovább élünk?

A válasz ez lehet: Ha saját magunk létezésének időben véges (nem örökké tartó) módját összehasonlítottuk a valóság egészének csakis öröknek, minden időn túlinak elgondolható létezési módjával. Tehát az örökkévalóságra vonatkozó tudásunk egy lépésről lépésre haladó gondolatmenetnek, egy levezetésnek a következménye, illetve eredménye. Mert iít tulajdonképpen sajáí létezési módunk megtapasztalásának egyszersmind adott két mozzanatára vonatkozó tudásról van szó. Vagyis ez a tudás egy alapvetően közvetlen ismeret, azaz tapasztalat eredménye. Persze ez a léttapasztalat nem úgy áll rendelkezésünkre, mint az érzékelhető tárgyakra vonatkozó tapasztalat, hanem csak élettapasztalatunk hátterében, az élettapasztalatunkban bennfoglalt tudásként van számunkra jelen.

Ennek a kifejtésnek azonban sohasem az a célja, hogy olyasmivel ismertessen meg minket, ami távol áll tőlünk, amiről még semmit sem tudtunk, hanem e kifejtés csak arra irányul, hogy rádöbbentsen arra, amit alapjában véve már mindig is, pontosabban, amióta az eszünket tudjuk, tudtunk, persze sokszor anélkül, hogy figyeltünk volna rá.

Témánk megfogalmazása és lehatárolása

A halál az ember biológiai, evilági létezésének vége. Ebben az értelemben kétségtelenül múlandó lények vagyunk. A nagy kérdés viszont, hogy csak ezek vagyunk-e? Van-e önmagunkban valami, ami túléli a biológiai haláll? Van-e személyes élet a halál után? A nagy monoteista vallások (az ortodox zsidóság, a kereszténység és az iszlám) ezt állítják, hogy amikor a halottak feltámadásáról és a halál utáni személyes örök életről beszélnek - amit a filozófusok a görög filozófiából vett szóhasználattal mint a „lélek halhatatlanságát" írnak le a lélek halhatatlanságáról való beszéd lényege, hogy a „lélek" szóval azt a valamit jelöljük, ami a halál után is biztosítja a földi életet élt személy önazonosságát. Az Istenben és az örök életben hívő ember meg van győződve arról, hogy személyes léte nem szűnik meg halála által. - Minket viszont most az foglalkoztat: ez a meggyőződés pusztán a hit dolga, vagy megnevezhetünk belátható, az értelem számára is meggyőző érveket, melyek ezt a hívő meggyőződést alátámasztják, illetve megalapozzák? - Ezt a kérdést kívánjuk most megvizsgálni.

felemelkedettAzt az állítást, hogy az ember személyes élete nem zárul le a halállal, nem könnyű az értelem számára belátható érvekkel alátámasztani. Mert abban a kétségtelen tényben, hogy a halállal az ember minden számunkra megtapasztalható tevékenysége megszűnik, holtteste pedig elporlad, oly megdöbbentő erővel mutatkozik meg az emberi élet múlandósága, hogy e megrázó tapasztalattal szembesülve látszólag alig van esélyünk arra, hogy kimutassak az elhunyt személy nem semmisült meg. Erre csak akkor nyílik lehetőség, ha ki tudjuk mutatni: vannak másfajta, a mindennapi tapasztalat számára hozzáférhető tények, melyek helyesen értelmezve, meggyőzően utalnak arra, hogy a halál nem jelenti az ember személyes létének végét; hanem, hogy az, ami az ember személyes létének végső hordozója, vagyis az, amit „léleknek" nevezünk, nem azonosítható minden további nélkül azzal a "testtel", mely a halál után feloszlik. (Megjegyzendő, hogy amikor itt tapasztalatról beszélek, akkor nem a természettudományos kutatás értelmében vett tapasztalatra gondolok, mert a természettudományos kutatás számára csak az számít tapasztalatnak, ami mint a kutató tudóssal szembenálló, észlelhető és lehetőleg mérhető tárgyként vizsgálható meg.) Itt sokkal inkább olyan tapasztalatokat szeretnék szóvá tenni, melyek egyéni, személyes életünkben mutatkoznak meg akkor, amikor gondolkodunk, és öntudatosan cselekszünk. Vagyis itt egzisztenciális, magunkat személyi voltunkban érintő, és egyben a mindennapi életben jelentkező tapasztalatokról lesz szó. Olyan tapasztalatokról tehát, melyek egészen hétköznapiak és melyek mindenkinek rendelkezésére állnak. - Ezt azért hangsúlyozom, mivel sok régi kultúrában, sok népnél bizonyos rendkívüli, ritkán előforduló, de esetenként, úgy tűnik, megbízhatóan dokumentált események kapcsán alakult ki. Olyan történetekre gondolok itt, melyek elhunyt személyeknek haláluk utáni megjelenéséről, túlvilági üzenetekről számolnak be. A felvilágosodás kora óta ezek száműzve vannak a tudomány területéről. A parapszichológia és az ezoterikus irodalom azonban foglalkozik velük. Az ilyenfajta eseményekről később beszélünk.

Még egy előzetes kérdést itt legalább érintenünk kell: Lehet-e a halál utáni személyes életet, azt, amit a lélek halhatatlanságának nevezünk, bizonyítani? - Ha csak olyan gondolatmenetet vagyunk hajlandók bizonyításként elfogadni, melynek senki sem tud ellentmondani, akkor a lélek halhatatlansága nem bizonyítható. De egy ilyen igénynek tulajdonképpen semmiféle gondolatmenet nem tehet eleget. Olyan bizonyítás, mely kikényszeríti egy állítás elfogadását, nem létezik. Minden állítás elfogadásában szerepe van személyes szabadságunknak.

Honnan tudjuk, hogy mi emberek mik vagyunk?

Ebből a nagyon egyszerű kérdésből indulunk ki. Tegyük fel a kérdést először egészen általánosan: Honnan tudjuk egyáltalában, hogy mi micsoda? - Válasz: a dolgok, az élőlények, a személyek megfigyeléséből. De mit kell elsősorban megfigyelnünk? - Válasz: Elsősorban a dolgok, az élőlények, a személyek tevékenységét keli megfigyelnünk. Ezek szerint az élőlények és az ember esetében a belőlük kiinduló, a tőlük származó cselekedetek azok, melyek megmutatják a bennük rejlő képességeket és e képességek alapján azt is, hogy milyen az igazi mivoltuk. - Az ember mivoltának megismerése szempontjából azonban még egy kérdést tisztáznunk kell. Ha a tevékenység mutatja meg valaminek igazi mivoltát, akkor tudnunk kell, hogy honnan ismerjük meg azt, hogy egy tevékenység tulajdonképpen milyen jellegű, hogy mit is nyilvánít ki? -

Válasz: Egy tevékenység mivoltát abból ismerjük meg, hogy megvizsgáljuk, mire is irányul ez a tevékenység, mi is ennek a tárgya?

Hogy tehát kiderítsük, valójában mik is vagyunk mi emberek, meg kell tehát vizsgálnunk, mire vagyunk képesek. Azt, hogy mire vagyunk képesek, azt a tőlünk, magunktól származó cselekedetek vizsgálata által állapíthatjuk meg. A cselekedeteink jellegét pedig abból tudjuk megállapítani, hogy megvizsgáljuk, mire is irányulnak cselekedeteink, mik a cselekedeteink tárgyai.
Ezen előkészítés után belefoghatunk egy vizsgálódásba:

Mi az, hogy „örök"?

Mivel az emberi személy örökkévalósága, más szóval a lélek örök élete foglalkoztat minket, azért vizsgáljuk meg ezt a szót, „örök". Ezt a szót használjuk a mindennapi nyelvben is. Valamiképpen értjük is, hogy mit is jelent. Valamiképpen az idővel hozzuk kapcsolatba, habár ha valamiről azt mondjuk, hogy „örök", akkor azt az időt felülmúlónak tartjuk. - Ezért, hogy kiderítsük az „örök" szónak igazi jelentését, először az idővel kell kicsit foglalkoznunk.

Mi az idő?

A halhatatlan lélekIsmeretes Szent Ágoston megállapítása az időről: „Ha nem kérdeznek, akkor tudom, hogy ez mi; de ha kérdeznek, akkor nem tudom." - Ezzel valamiképpen mi is így vagyunk, hiszen időben élünk, és így számoljuk az órákat, a napokat, az éveket. De pontosan megmondani, hogy mi az idő, nem egyszerű. Az mindenesetre világos, hogy az időnek három dimenziója van: múlt, jelen és a jövő. Persze a múlt az, ami már nincs, a jövő az, ami még nincs, és a jelen csak egy rövid pillanatnak tűnik, mely, mihelyt észleljük, már el is illant. Az idő mégis valamiképpen az, ami összefogja a múltat a jelent és a jövőt. - Nagyon fontos itt megállapítanunk azt, hogy az idő a szó szoros értelmében csak öntudattal (önmagára vonatkozó tudással) rendelkező lény, vagyis csak az ember számára van. Mi emberek vagyunk azok, akik tudunk az időről, mint időről, és ezáltal valamiképpen felette állunk az idő folyásának. Tudunk a múltról, mint ami már elmúlt, a jövőről, mint arról, ami még nincsen itt, de el fog jönni, és tudunk a jelenről, melyben cselekednünk kell, melyet amennyire lehetséges ki kell használnunk. A múltra emlékezve a múltat a jelenbe hozzuk, a jövőt tervezve a jövőt a jelenünkbe vonjuk be. A múltnak és a jövőnek a jelenben való összefogása, a múltról és a jövőről való tudás a jelenben megint megmutatja, hogy valamiképpen felette állunk annak, amit az idő múlásának nevezünk. Az idő a megőrzött múlt és a várt jövő egysége az öntudattal rendelkező személy jelenében. - Nagyon fontos megállapítanunk még azt is, hogy az idő, végeredményben mindig a saját időm, az én időm. A saját időbeliségünkről tudva tudunk az időről. Akkor is, ha eseményeket el tudok helyezni a történelmi időben, a saját időbeliségemről való tudás az alapja időtudatomnak. Mint olyan valaki, aki tudok az időmről, tudok az időbeli végességemről is. Ezzel a tudással, ezzel a tapasztalattal többféleképpen szembesülök.

Az időbeli végességemről való tudás, mellyel szembesülnöm általában nem esik jól, egy nagyon érdekes, nagyon tanulságos tudás. Feltételezi ugyanis az örökkévalóságról, az „örökéről való tudási, mégpedig első fokon abban a formában, hogy tudom: biológiai létezésem szempontjából éppen nem vagyok örökkévaló lény. De azt is tudom - és ez az örökkévalóságról való tudás második foka hogy halálom által még nem szűnik meg a világ egésze. Vagyis azt is tudom, és itt hangsúlyozom: tudom, nem pedig csak vélem vagy elképzelem, hogy az, ami van, vagyis a létező valóséig egésze nem lehet mindenestül múlandó, hanem lényegéhez hozzátartozik a semmiképpen sem múlandóság, azaz az örökkévalóság.

Honnan ered ez a tudás?

Itt azt kell mondani, hogy ennek a tudásnak alapja egy egészen alapvető, a létezésnek, a „lenni"-nek mivoltára vonatkozó tudás. Itt arról a tudásról van szó, hogy tekintve a semmiből csak úgy magától soha nem lehet valami, vagyis, hogy a semmiből nem lesz semmi, ezért azt kell mondani: kell lenni olyasminek, ami örökkévaló, ami úgy van, hogy nem lehet múlandó; ami úgy van, hogy nem lehet, hogy ne legyen. - Itt egy biztos, letagadhatatlan tudásról van szó.
Itt idekívánkozik egy megjegyzés: Manapság a természettudományos kozmológiában beszélnek az „ősrobbanásról", mint a világegyetemünk létezésének kiindulópontjáról. Le kell szögeznünk, hogy ez semmiképpen sem érvényteleníti előbbi megállapításunkat. Mert (1) az „ősrobbanás" egy fizikai szingularitásra, csak egyediként értelmezhető állapotra mutat rá, mely a természettudományos kutatás határát jelenti; de (2) ez semmiképpen sem jelentheti azt, hogy a világegyetem a semmiből keletkezett. A semmiről ugyanis nem állítható, hogy robbanhat, nem állítható az, hogy robbant. A semmi, mivel semmiféle tulajdonsággal sem rendelkezhet, nem tud robbanni! Vagyis valamilyen ténylegesen létező valóság kell, hogy - ha nem is szükségképpen időben, de létben - megelőzte az „ősrobbanást". Szögezzük tehát le, hogy tudunk az örökkévalóságról, vagy másképp kifejezve: a valóság egészének valamiképpen örök voltáról. Vagyis kétségtelen, hogy ez a tudás, ez a gondolat, ez a felismerés jelen van az értelmünkben. És az is kétségtelen, hogy ez a felismerés nem fantáziánk, nem képzeletünk szüleménye, azaz megfelel a valóságnak, tehát igaz.

Weissmahr Béla: Az ember halhatatlanságának kérdése II.


Forrás:
A Faludi Ferenc Akadémia rendezésében 2005. február 16-án megtartott előadás szövege.
Szemlézte: Liptay András

Published in Ezotéria

Read 11240 times 26
Szupervihar az űrben - károk a Földön
Milyen az időjárás a kozmoszban? Mennyire befolyásolják az űrben megfigyelhető meteorológiai jelenségek a Föld időjárását? 2012-ben ér a maximumra a…
Read 10162 times 13
Egy korszak vége
Bizonyára a 2012-es évről mindenki hallott már ilyen-olyan forrásból. Felmerülhet benned a kérdés: mit kaphatsz tőlünk, amit máshol nem, vagy…
Read 8612 times 15
Arany Fehér Por ('White Powder Gold') másnéven ORME-elemek
Bizonyos vulkanikus eredetű kõzetekbõl nyert porok, amik felborították az ásványtani, kémiai, mágnesfizikai, bio-kémiai ismereteket, a legelképesztõbb gravitációs és térdimenziós anomáliákat…
Read 8315 times 5
Maják világvége elmélete
A maják tudták, hogy honnan ered fejlett tudásuk. Azt állították, hogy Quetzalcoatl, az isten elsô teremtményei, az elsô emberek adták…
Read 7548 times 1
Összeomlik a Föld mágneses mezeje
Az elmúlt másfél évszázadban a Föld mágneses mezejének erõssége 10-15 százalékkal csökkent, és a folyamat gyorsul, állítják kutatók. A gyengülés…