A Hold belsô szerkezete

Thursday, 24 July 2014 11:41

Amikor esténként felnézünk az égre, szemünket a csillagok közt trónoló ezüstfehér, sápatag Holdtányér felé fordítva, talán sokakban felmerül a gondolat, hogy milyen jó lenne elmenni egyszer oda. Körülnézni a bolygónkat kisérő, kráterektől szabdalt felületű égitesten, amelynek ugyan nincs légköre, s így az élet nyomai sem figyelhetők meg rajta, mégis nagy hatást gyakorol ránk, magával ragadva a figyelmünket. 
Az űrhajózás jelenleg még olyan költséges és veszélyes vállalkozás, hogy nem igazán éri meg a látvány és néhány kavics kedvéért odautazni a többségünk számára. Mellesleg 1972 óta (hivatalosan) nem járt ember odaát. Ennek bizony lassan 30 éve. Meglepően hamar feladták a Holdra induló expedíciók terveit a magukat nagynak nevező hatalmak, s támaszpontokat sem létesítettek rajta. Vajon miért? Tényleg annyira unalmas lenne elutazni a hozzánk legközelebb lévő kődarabra?

A parafelderítésnek komoly előnye, hogy nem kell az embernek az egész fizikai testét nagy nehézségek árán mozgatnia. Csak a lélek száguld át a megtekinteni kívánt helyre, s gyűjt információkat az ott lévő dolgokról. Ezt tettük mi is, eredményesen alkalmazva a bilokációt a világűr kutatásában. Lásd: az Ûrkutatás parafelderítéssel című írást. 

Több egyéni és csoportos asztrálutazást is végeztünk az elmúlt években a Holdra, elsősorban a felszínén nézelődve. A belső szerkezetének feltárásába, célirányos vizsgálatába akkor fogtunk bele, amikor a földönkívüliektől tudomást szereztünk arról, hogy égi kisérőnk belsejében különböző ufó támaszpontok találhatók. 
Már maga az a tény is megér némi vizsgálódást, hogy miért fordítja mindig ugyanazt az oldalát felénk a Hold. A keringési ideje megegyezik a tengely körüli forgásával, ezt sziderikus hónapnak nevezik a csillagászok. Értéke: 27 (földi) nap 7 óra 43 perc 11,47 másodperc. A részletes megfigyelések kimutatták, hogy a Hold picit imbolygó sebességgel forog a tengelye körül, ezért nem pontosan csak az egyik felét látjuk, hanem valamivel többet a két oldalán (az egyenlítőnél). Mintha csóválná fejét a Holdanya, miközben bennünket bámul. Felmerül a kérdés, hogy mi szabályozza a forgási sebességét egy ekkora égitestnek? 
Mi úgy találtuk, hogy a holdkéregben több ponton olyan mesterséges létesítmények, idegen támaszpontok találhatók, amelyek gigantikus méretű gravitációs motorokkal, hajtóművekkel rendelkeznek. Ezekkel szabályozzák a planetoid forgását. Kellően meg nem erősített információk szerint a Zéta Reticuli csillagrendszeréből érkezett, kis szürke idegenek építették be a Holdba őket, mintegy 700 évvel ezelőtt. Korábban forgott a Hold, tehát mindkét oldala látható volt a Földről. Ezek a hisz fajba tartozó, hüllőszerű lények tudományos kutatásokat végeznek a Naprendszerben és gyakorlatilag megszállták az égitestet. 
Megnéztük mi van még ezen kívül a Hold belsejében, hogy rájöjjünk az idegenek által okozott forgás szinkronizáció okaira. Elöljáróban ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy még a hetvenes években az amerikaiak szeizmológiai vizsgálatokat végeztek odaát, egy igen egyszerű módszerrel. Több földrengés érzékelő műszert telepítettek a felszínre, majd úgy irányították az egyik Apolló expedíció Saturn hordozórakétájának kiégett, harmadik fokozatát, hogy az becsapódjon a Holdba. Az üres tartálynak elég nagy tömege volt ahhoz, hogy rengéseket keltsen, melynek hullámai alapján képet alkothattak az égitest belső szerkezetéről. Nos, a kiszivárgott információk szerint egyáltalán nem olyan adatokat kaptak a kutatók, mint remélték volna. Mintegy három napon át zengő, folyton visszaverődő rengéshullámokat sikerült a kisérlet során regisztrálni, amelyek arra utalnak, hogy a Hold belül üreges. Nem egy tömör kődarab az űrben, hanem inkább egy hordóra vagy tartályra hasonlít a szerkezete. 
Az a gigantikus méretű belső üreg, amit mi a Holdban bilokációs felderítéssel találtunk, megerősítette a szeizmológiai méréseket. 
A számomra (a szerző) teljesen megdöbbentő látvány volt, amikor először ugrottam be ide egy csoportos asztrálutazás során. A korábbi utazásaimon már sok meglepő dolgot láttam a Naprendszerben, de ez minden mást messze felülmúlt. Egy szabályos, tórusz (bindu) alakú üreg foglalja el a Hold belsejének nagy részét. A méretét nem tudtuk meghatározni, de valószínűleg több száz kilométer lehet az átmérője. Egy ilyen hatalmas barlangot műszer nélkül, pusztán a lelki érzékelésre hagyatkozva nem lehet pontosan felmérni. A méretek egyszerűen nem emberiek. A tartály jól láthatóan mesterséges létesítmény, amelyet nem tudjuk kik, mikor és miért vájtak, ismeretlen technikával a Hold belsejébe. 
A bindu közepében, azaz a Hold forgástengelye mentén, a sarkok irányából benyúló, sok száz kilométer magas hegyek csúcsai között egy ismeretlen módon odarögzített, mini fényerőmű, talán nukleáris lámpa vagy egyszerűbben szólva törpecsillag lebeg. Ennek a sárgás, a Napéra emlékeztető fénye világítja be a tartályt, aminek palástját körben tengervíz borítja. 
Ez a gyűrű alakú, kékeszöld színű óceán tehát az üreg belső falán terpeszkedik, de egyértelműen nem a centrifugális erő tartja ott. A Hold ehhez túl lassan forog és ráadásul a kérgének anyaga el sem bírná az ezzel járó húzóerőt. Mi odabent úgy érzékeltük, hogy az üreg belsejében megfordul a gravitáció iránya. Ez valószínűleg a kéreg tömegvonzása miatt van és alig valamivel kisebb, mint a Hold külső felszínén tapasztalható érték (1,62 m/s2). 
A belső óceánon nincsenek szigetek, szárazulatok, kivéve a két sarki csúcsot. Nagyjából egyenletes a tenger mélysége, a fenéken nem találhatók hegyek vagy hasadékok. A Föld felöli oldalon valamivel magasabb a vízszint az állandó dagály (tömegvonzás) miatt. 
Véleményünk szerint azért szabályozzák a Hold forgását az idegenek, hogy ne lötyögjön a víz a belsejében. Mivel a holdi gravitáció mindössze egyhatoda a földinek, itt sokkal nagyobb árapály jelenséget kelt a forgás. Akár száz méter magas, iszonyú sebességgel körbesöprő árhullám is elképzelhető lenne egy sebesen forgó Hold esetében, ami sem a vízben található élőlényeknek, sem a fenék-kéreg szilárdságának vagy a két hegycsúcs szikláinak nem tenne jót. 
Mivel a rendszert bevilágító, fűtő mesterséges csillag működését szabályozzák, nagyon egyenletes az óceán felett húzódó, hasonlóan gömbhéj alakban elhelyezkedő, vékony légkörben az éghajlat. Itt nincsenek évszakok, heves viharok, tornádók és más kellemetlenségek. Az elpárolgó víz persze felhőket képez, amikből enyhe zápor vagy szitáló köd formájában hullik vissza a csapadék. 
A vízben tengeri élőlényeket, földi halakat, hínárt és planktont láttunk, tehát valószínűleg sós, és gyakorlatilag teljesen tiszta, anyagát és információ tartalmát tekintve szennyezetlen az egész. Nem tudjuk mennyi lehet az óceán térfogata, de valószínűleg vetekedik a Föld vízkészletével. 
Solaria vezetőitől annyit sikerült megtudnunk, hogy a Holdban tárolják az istenek a következő földi teremtési korszak vízkészletét. A jelenlegi, 6. teremtési szakasz rövidesen véget ér a Földön egy tűzözönnel. Ennek során a Föld teljes vízkészlete felforr az irgalmatlan nukleáris hőségben, amit a nagyhatalmak atomfegyvereinek felrobbanása idéz majd elő, minden életet elpusztítva a bolygó felszínén, valamikor 2028-2032 között. Az óceánok nem egyszerűen elpárolognak, hanem el is bomlanak, hidrogénre és oxigénre. A Föld tömegvonzása nem elegendő arra, hogy visszatartsa a hidrogént, így az elszivárog az űrbe. A visszamaradó oxigén pedig három atomos formában, ózonként alkotja majd a nitrogénnel együtt a következő korszak légkörét. A Földön tehát nem marad egy csepp víz sem. 
Ahhoz, hogy az istenek újra be tudják telepíteni a bolygót élettel, a Holdból át kell tölteniük az információsan tiszta, és ezért az élőlények számára megfelelő vizet a felszínére. Ez lesz a Vízöntő kor, amikor több kilométer átmérőjű, mesterséges dimenzióalagutakat nyitnak a két égitest között, átfolyatva az új vizet a csontszáraz medencékbe. A Föld újra lakhatóvá tétele egy teljes platóni évig (2160 földi évig) fog tartani. Új kontinensek, új élőlények kerülnek rá, s végül 440000 embert is letelepítenek, új típusú (ózonálló) testekben. Részletesen erről lásd: Molnár Edit: A másik út című könyvében. Trans-X Kiadó.1992. 
A holdi víztartály méreteivel kapcsolatban elvégeztem néhány egyszerű, becslésen alapuló számítást. Az üreg valódi méreteinek meghatározásához gravitációs távcsővel kell majd feltérképeznünk az égitest belsejét, ami kellő bizonyítékot fog szolgáltatni a parafelderítéssel nyert adatok valódiságához. A tényleges mérési eredményeket természetesen közölni fogjuk itt és más fórumokon.

A Hold fontosabb adatai a következők.: 

Átmérője: 3476 km 
Felszíne: 37,960 millió km2
Térfogata: 21990 millió km3
Tömege: 73,47 trillió tonna
Közepes sűrűsége: 3,342 g/cm3 
Gyorsulás: 1,62 m/s
Szökési sebesség a felszínén: 2,38 km/s 
Albedója (fényvisszaverő képessége): 0,07 
A planetológusok által megbecsült belső magjának átmérője: 1400 km 
A belső mag térfogata: 1436,755 millió km3 
A külső kérgének becsült vastagsága: a Föld felé 60 km, ellenkezőleg: 100 km 
Legnagyobb távolsága a Földtől: 406700 km 
Legkisebb távolsága a Földtől: 356400 km 
Közepes távolsága a Földtől: 384404 km 
Keringési és tengelyforgási ideje: 27 nap 7 óra 43 perc 11,47 másodperc 
Hőmérséklet a felszínen: -150 és +130 Celsius fok között

Amennyiben a holdi üregben annyi víz található, mint a Földön (kb.: 1444,24 millió km3), és az üreget az egyszerűbb számítás kedvéért szabályos gömbnek vesszük, amelynek a sugara 1238 km (500 km-es holdkéreg mellett), a térfogata pedig 7947,866 millió km3, úgy a belső falra tapadó óceán 80 km vastag (mély) lesz. Lásd: 1. és 2. ábrákat.

Befejezésül szeretném megjegyezni, hogy a Hold furcsaságain kívül még számos érdekes anomália figyelhető meg a Naprendszerben. Például a Plútó és Charon nevű holdja is folyton ugyanazt az arcát fordítja egymás felé, kölcsönösen. Ki lehetne feszíteni közöttük egy drótkötelet és felvonót üzemeltetni rajta, annyira össze van szinkronizálva a mozgásuk. Vajon miért?

Forrás: http://esemenyhorizont.uw.hu/

Published in Tudomány

Read 11019 times 26
Szupervihar az űrben - károk a Földön
Milyen az időjárás a kozmoszban? Mennyire befolyásolják az űrben megfigyelhető meteorológiai jelenségek a Föld időjárását? 2012-ben ér a maximumra a…
Read 10073 times 13
Egy korszak vége
Bizonyára a 2012-es évről mindenki hallott már ilyen-olyan forrásból. Felmerülhet benned a kérdés: mit kaphatsz tőlünk, amit máshol nem, vagy…
Read 8512 times 15
Arany Fehér Por ('White Powder Gold') másnéven ORME-elemek
Bizonyos vulkanikus eredetű kõzetekbõl nyert porok, amik felborították az ásványtani, kémiai, mágnesfizikai, bio-kémiai ismereteket, a legelképesztõbb gravitációs és térdimenziós anomáliákat…
Read 8265 times 5
Maják világvége elmélete
A maják tudták, hogy honnan ered fejlett tudásuk. Azt állították, hogy Quetzalcoatl, az isten elsô teremtményei, az elsô emberek adták…
Read 7505 times 1
Összeomlik a Föld mágneses mezeje
Az elmúlt másfél évszázadban a Föld mágneses mezejének erõssége 10-15 százalékkal csökkent, és a folyamat gyorsul, állítják kutatók. A gyengülés…