A természetes kiválasztódás

Rate this item
(0 votes)

god3Darwin a biológiai evolúció hajtóerejének a természetes kiválasztódást tekintette. Ezt az elképzelést azonban nem õ fogalmazta meg elõször: a vegyész/zoológus Edward Blyth már 1835-ben írt róla.

A természetes kiválasztódás azt jelenti, hogy egy populáción belül általában azoknak az egyedeknek van a legtöbb utódjuk, amelyek az adott környezethez jobban illõ öröklõdõ tulajdonságokkal, azaz génekkel rendelkeznek. Ezeknek az egyedeknek tehát fajtársaikénál több esélyük van arra, hogy génjeiket átadják a következõ generációnak. Az elõnyös gének a generációk során egyre nagyobb gyakorisággal fordulnak elõ, míg a kevésbé elõnyösek gyakorlatilag eltûnnek. Ez a folyamat azt eredményezi, hogy az adott populáció „alkalmazkodik" a környezethez és egyre életképesebb lesz, génállománya azonban egyre korlátozottabb.

Darwin a természetes kiválasztódást teremtõ folyamatnak vélte, amely új tulajdonságokat hoz létre, sõt, hosszú távon akár teljesen új élõlényeket is, és bármeddig folytatódhat. Ez nem igaz, mivel a természetes kiválasztódás csak „kigyomlálja" a kevésbé alkalmas egyedeket és génjeiket. Csak a meglévõ tulajdonságok közül tud választani, újak létrehozására nem képes. Genetikai információt töröl, új információt létrehozni nem tud, pedig arra szükség lenne az evolúcióhoz.

 

Sem a természetes kiválasztódásról, sem pedig egyetlenegy más folyamatról nem derült ki eddig, hogy újfajta élõlényeket hozna létre.

Megjegyzés: a következõkben fajokon az eredetileg teremtett növény- és állatfajtákat értjük. Az emberek által készített osztályozási rendszerben az igazi fajok néhol nemeknek vannak besorolva, vagy még felsõbb szinten találhatók.

Gond van az evolúció klasszikus példáival

Amikor a kreacionisták azt kérik az evolucionistáktól, hogy mutassanak fel egy éppen történõ evolúciót, az evolucionisták mindig ugyanazt a néhány példát hozzák fel. Ráadásul azok mindegyike csak fajon belüli változásokról szól. Vizsgáljuk meg a leggyakoribb példákat:

A pettyesaraszoló

Az evolúció egyik leggyakrabban hangoztatott bizonyítéka az angliai pettyesaraszoló lepke, a Biston betularia „fejlõdése". Ennek a lepkefajnak létezik egy világos, pöttyös, és egy szénfekete színû változata. 1850 elõtt a legtöbb pettyesaraszoló világos volt. 1848-ban találtak elõször egy fekete pettyesaraszolót az angliai Manchester közelében, és 1950-re ez a változat lett az uralkodó Angliában. Ez a folyamat „ipari melanizmus" néven ismert. Az elkövetkezõ években szigorú környezetvédelmi törvények léptek életbe, és ezek következtében újra a világosabb változat került túlsúlyba.

A történteket a következõképpen magyarázzák: Az ipari forradalom elõtt a fák törzsét világos színû zuzmó borította, így az azokon pihenõ sötét színárnyalatú lepkék könnyen észrevehetõek voltak. A madarak tehát a fekete lepkéket ették meg. Az ipari forradalom idején az iparosodott vidékeken elhaltak a fákról a zuzmók, a sötét fakérgeket pedig még jobban befeketítette a korom. A sötét háttér miatt a sötét lepkék kevésbé látszottak, ezért a madarak fõleg a világosabbakat ették.

Ezt a folyamatot az evolúció kiváló bizonyítékaként emlegetik, pedig nincs szó másról, mint egy fajon belül bizonyos jellemzõ oda-vissza változásáról. A lepkébõl semmilyen új faj nem alakult ki! Ez a folyamat csak egy jó példa a természetes kiválasztódásra, semmi több.

Az elmúlt évek során kiderült, hogy még a történet is másképp szól, mint ahogy azt az evolucionisták elõadták. A pettyesaraszoló lepkék napközben nem is a fatörzseken pihennek! H.B. Kettlewell, aki a legtöbb kísérletet végezte ezekkel a lepkékkel, éjszaka fogta el õket, mivel csak éjszaka repülnek. Fogalmunk sincs arról, hogy hol töltik a napot. Kettlewellék azonban meg akarták mutatni, hogy a pettyesaraszolók napközben a fatörzseken pihennek, és a madarak ott kapják el õket, ezért laboratóriumban tenyésztett lepkéket helyeztek a fákra, és lefilmezték, amint a madarak felfalják õket. Ráadásul minden fénykép, amin fatörzsön pihenõ pettyesaraszoló látszik, fákra ragasztott döglött lepkékrõl készült!1 Azóta több más tanulmány is készült ezekrõl a lepkékrõl, és azok nem mutatnak összefüggést a fákon levõ zuzmó és korom, valamint a világos és sötét változatok aránya között.

A galapagosi pintyek

Darwin a H.M.S. Beagle-en való hajóútja során a Galapagos-szigeteket is meglátogatta, ahol egy pintyfajt tanulmányozott. Észrevette, hogy a szigeteken a pintyeknek körülbelül 13 változata él, amelyek különbözõ méretûek, csõrük pedig eltérõ formájú. Ezek a pintyek alkalmazkodtak a környezetükhöz. Darwin késõbb úgy gondolta, hogy mindez nagyszerûen alátámasztaná elméletét. Pedig semmi mást sem bizonyít, csak azt, hogy a teremtett fajokon belül elõfordulnak variációk. Nem jött létre új genetikai információ, nem jelentek meg új sajátosságok vagy tulajdonságok, csak a meglévõ tulajdonságok (a csõr alakja, stb.) alkalmazkodtak jobban a környezethez.

Rezisztens legyek és baktériumok

Amikor „éppen történõ" evolúcióra kérnek példát, néhány evolucionista a DDT-re és az antibiotikumokra rezisztens legyeket és baktériumokat hozza fel. Itt újra csak mikroevolúcióról van szó, nem a makroevolúcióhoz szükséges felfelé mutató változásokról. Már az antibiotikumok bevezetése elõtt is léteztek ezekkel szemben ellenálló baktériumok. Az adott antibiotikumra érzékeny egyedek elpusztultak, míg a rezisztensek életben maradtak és jobban szaporodtak. Az elõzõ esetekhez hasonlóan itt sem keletkezett új információ, csak a nem rezisztens baktériumok génjei kitörlõdtek. A baktériumok mindvégig baktériumok maradtak, nem lett belõlük uborka, macska vagy tehén.

Tenyésztés

Az ember évszázadok óta tenyészt állatokat és termeszt növényeket. Az evolucionisták hiába kerestek akár csak egyetlen új, tenyésztéssel létrehozott fajt is, nem találtak. Gondoljunk például a tenyésztõk egyik kedvencére, a kutyára. Ennél az állatfajnál található talán a legtöbb variáció. A kutyák ugyan különböznek egymástól méretben, alakban, színben, szõrfajtában vagy más felszínes jellemzõkben, de akkor is kutyák és nem egyebek.

A tenyésztés egyfajta mesterséges kiválasztás. A természetes kiválasztódással szemben ez nem egy véletlenszerû folyamat: intelligencia irányítja egy adott cél elérése érdekében. Ha még a mesterséges kiválasztással sem lehet új fajokat létrehozni, akkor hogyan lennének erre képesek véletlenszerû természetes folyamatok?

A tenyésztés eredményei:

  • Tenyésztéssel mindig csak fajokon belüli módosításokat lehet elérni, új fajokat létrehozni soha - a tenyésztés soha nem lépi át a fajok közti genetikai határt.
  • A tenyésztésnek vannak határai, amelyeken túl már nem lehet több változást elérni. A cukorrépa egy jó példa erre:
    „A növénytermesztõk 1800 óta igyekeznek megnövelni a cukorrépa cukortartalmát, és ebben nagyon sikeresek voltak. 75 évnyi szelektív termesztéssel elérték, hogy a cukortartalom 6%-ról 17%-ra emelkedett. De itt megállt a fejlõdés: a további próbálkozások már nem növelték a cukortartalmat. Miért? Mert egy változatba összegyûlt a cukortermelésért felelõs minden gén, és ezt már nem lehetett tovább fokozni."2
  • A kifejlesztett fajtáknak bizonyos tulajdonságaik elõnyösebbek ugyan (nagyobbak, több termést hoznak, stb.), de általában véve gyengébbek vadon nõtt rokonaiknál. Ez fõleg a termesztett növényeknél okoz gondot: hiányzik belõlük a genetikai változatosság, és amiatt gyengék és hajlamosak a betegségekre. Ezt a problémát felismerve az elmúlt években ún. génbankokat hoztak létre, ahol több ezer, nem háziasított növény magjait tárolják, arra az esetre, ha a „túlháziasított" állományok elpusztulnának, és friss magvakra lenne szükség.
  • A tenyésztett változatok magukra hagyva általában visszatérnek az eredeti állapothoz. Ezt a jelenséget úgy is hívják, hogy „visszafejlõdés az átlaghoz" - vagyis a természetes kiválasztódás megszünteti a szélsõségeket.

Miért nem vezethet evolúcióhoz a természetes kiválasztódás?

Néhány ok, ami miatt a természetes kiválasztódás soha nem vezethet (makro)evolúcióhoz:

  • A természtes kiválasztódás csak meglévõ jellemzõk közül tud „választani". Nem képes új szervek, fajok megjelenéséhez szükséges új genetikai információt létrehozni. A természtes kiválasztódás tehát nem vezethet új fajok kialakulásához.
  • A DNS-korlát: A különféle fajok genetikailag nagyon különböznek, egy DNS-korlát választja el õket egymástól. Minden élõlény szüleihez hasonlónak születik, az õ DNS-üket örökli. A gének átrendezõdhetnek, hogy változatosságot hozzanak létre a fajokon belül. De a fajok közti határ átlépéséhez nem elég ez a természetesen elõforduló átrendezõdés, mert teljesen új DNS szakaszokra van szükség.
  • Vannak olyan jellemzõk, melyek semlegesek, vagyis semmilyen szelektív elõnyhöz nem vezetnek. Ezek hogyan alakulhattak volna ki természetes kiválasztódás által?
  • A természetes kiválasztódás valójában megakadályozza az evolúciót. Megfigyelések szerint a vadon élõ állatok és növények „átlagosak" maradnak. A természetes kiválasztódás kiirtja az akár mutációk, akár balesetek okozta szélsõségeket. Ha olyan egyed születik, amelyik nagyon eltér az átlagostól, akkor alkalmatlan lesz és elpusztul. Emiatt a természetes kiválasztódás egy konzerváló folyamat és a fajok változatlanságát biztosítja.
  • Ha az evolúció igaz lenne, akkor nem kellene legyenek elhatárolható fajok, hanem inkább fokozatos átmenetek az élet különféle formái között. A fajok léte ellentmond az evolúciónak és a teremtést bizonyítja.
  • Mindenben célt és tervezést látunk. Egy olyan folyamat, amely lényege szerint véletlen, sohasem hozhatta volna létre a természetben levõ bonyolult szerkezeteket - ezek mind egy intelligens Tervezõre utalnak. (lásd Bizonyítékok a Teremtõre a természetben)

Következtetés

Az organizmusokban meglévõ genetikai információ átrendezõdése variációkat hoz létre. De ezek a variációk fajokon belül történnek, szó sincs új tulajdonságokkal rendelkezõ új fajok létrejöttérõl.

A természetes kiválasztódás hozzájárul a meglévõ fajok fennmaradásához azáltal, hogy megváltozott környezet esetén lehetõvé teszi az alkalmazkodásukat. Az evolúció ellen dolgozik, mert kiselejtezi a szélsõségeket: az olyan egyedeket, amelyek túlságosan eltérnek az átlagtól.

A 20. század elején az evolucionisták rájöttek, hogy a természetes kiválasztódás nem tudja létrehozni az evolúció által megkívánt új információt. Ezért azzal az ötlettel álltak elõ, hogy mutációk - véletlenszerû genetikai másolási hibák - szolgáltatják az új genetikai információt, és a természtes kiválasztódás csak irányítja az evolúciós folyamatot. Ezeket az evolucionistákat neodarwinistáknak hívjuk. Lásd következõ cikkünket: Mutációk ennek bõvebb tárgyalásáért.

 

Read 4171 times Last modified on July 29 2014

Leave a comment

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.

Read 11901 times 26
Szupervihar az űrben - károk a Földön
Milyen az időjárás a kozmoszban? Mennyire befolyásolják az űrben megfigyelhető meteorológiai jelenségek a Föld időjárását? 2012-ben ér a maximumra a…
Read 10518 times 13
Egy korszak vége
Bizonyára a 2012-es évről mindenki hallott már ilyen-olyan forrásból. Felmerülhet benned a kérdés: mit kaphatsz tőlünk, amit máshol nem, vagy…
Read 9054 times 15
Arany Fehér Por ('White Powder Gold') másnéven ORME-elemek
Bizonyos vulkanikus eredetű kõzetekbõl nyert porok, amik felborították az ásványtani, kémiai, mágnesfizikai, bio-kémiai ismereteket, a legelképesztõbb gravitációs és térdimenziós anomáliákat…
Read 8505 times 5
Maják világvége elmélete
A maják tudták, hogy honnan ered fejlett tudásuk. Azt állították, hogy Quetzalcoatl, az isten elsô teremtményei, az elsô emberek adták…
Read 7714 times 1
Összeomlik a Föld mágneses mezeje
Az elmúlt másfél évszázadban a Föld mágneses mezejének erõssége 10-15 százalékkal csökkent, és a folyamat gyorsul, állítják kutatók. A gyengülés…