Mutációk nem véletlenül

Rate this item
(2 votes)

alienaltA jelenlegi darwinizmus a véletlennek kétszeres beavatkozását viszi bele az evolúciós folyamatba. Elõször is azzal, hogy mutációkat hoz létre a genomban (amely az élõ szervezet genetikai információinak összessége), másodszor pedig azzal, hogy a mutáns szervezeteket olyan környezetnek teszi ki, amelyben ezek fenn tudnak maradni.

Dawkins szerint a génállomány próbahiba (vagyis fokozatos megközelítés) alapján fejlõdik úgy, hogy az élõ fajok evolúciója egy vak órásmester munkájához hasonlít. Ha van elég ideje a törzsfejlõdésnek, akkor ezzel a próba-hiba módszerrel létre fogja hozni az összes élõ formát, amely valaha is benépesítette a bioszférát.

Michael Denton azt a kérdést tette fel, hogy a véletlenszerû folyamatok vajon összeállíthattak volna-e olyan fejlõdési sort, amelynek még az alapeleme is (mondjuk, egy fehérje vagy egy gén) sokkal összetettebb, mint amit az ember el tud képzelni.

Még egy kezdetleges szaporodó prokariota felépítéséhez is szükség van egy DNS kettõs spirálra, amely kb. 100.000 nukleotidból áll, amelyek mindegyike 30-50 atomot tartalmaz pontos elrendezésben, valamint ott van a kettõs rétegû védõhártya és azok a fehérjék, amelyek táplálkozásra teszik képessé a sejtet. Ehhez a szerkezeti felépítéshez egész sor olyan vegyi reakcióra van szükség, ahol minden egyes reakció tovább csökkenti a rendszer belsõ entrópiáját (rendezetlenségét). Fred Hoyle rámutatott, hogy ha ez a folyamat csupán véletlenszerû volna, akkor az általunk ismert végeredmény körülbelül olyan valószínûséggel következne be, mintha egy roncstelepen végigszáguldó orkán mûködõképes repülõgépet hozna létre.

Néhány évvel késõbb Konrad Lorenz hasonló következtetésre jutott. Bár formailag helyes az az állítás - jelentette ki -, hogy a véletlen mutáció és a természetes kiválasztódás szerepet játszik a törzsfejlõdésben, ez önmagában nem tudja megmagyarázni a tényeket. A számos mutáció és a természetes kiválasztódás felelõs lehet a variációkért az adott fajokon belül, de az a nagyjából 4 milliárd év, amely a biológiai fejlõdés rendelkezésére állt bolygónkon, nem lehetett elég ahhoz, hogy véletlen folyamatok kifejlesszék egysejtû elõdeikbõl a mai bonyolult és rendezett szervezeteket.

Másrészt viszont a kombinációk száma, amelyek életképes géneket tudnak teremteni, aránylag korlátozott. Így tehát elhanyagolható annak a valószínûsége, hogy véletlen folyamatok által keletkezzenek ilyen kombinációk.

Weylnek az volt a véleménye, hogy anyagtalan tényezõk - például képzetek, eszmék vagy felépítési tervek - játszhattak közre az élet kibontakozásában.

Jean Dorst francia biológus, bár vonakodott attól, hogy elfogadja a teológiát (a természet fejlõdésében uralkodó célszerûséget), mégis arra a következtetésre kényszerült, hogy végeredményben rejtõzik a természetben valamilyen terv, amely megfigyelhetõ a különbözõ fajok közötti egyensúlyban éppúgy, mint néhány különleges alkalmazkodási módban, például a növények és a rovarok között. Szerinte ezek messze túlmutatnak azokon a tényeken, amelyeket a darwini elmélet meg tud magyarázni.

Etienne Wolff francia biológus irányultságról beszél a fejlõdésben. Az emlõsök családjának tíz vagy annál is több õse élt a másodkor hajnalán, közülük mégis egybõl fejlõdtek ki a mai emlõsök.

Nyilvánvaló - jelentette ki Wolff -, hogy egy véletlen folyamat nem fejlesztette volna ki a rendnek és az összefüggéseknek azt a hatalmas hálózatát, amely ma tapasztalható. Ha a fejlõdés a véletlenek játéka szerint alakult volna, útja egészen másfelé vezet.

Néhány igen sajátos anatómiai vonás olyan fajokban is közös, amelyek igen eltérõ fejlõdésen mentek keresztül. Számos egymástól független faj, noha genetikai és fehérjekészletének bonyolultsága óriási változatosságot mutat, alaktanilag mégis rendkívül hasonló. A biológusok úgy tartják, hogy különbözõ fajok majdnem azonos fenomokat (fenomenológiai - közvetlenül megfigyelhetõ sajátosságokra épülõ - szervezeteket) hozhatnak létre nagyon is különbözõ genomok alapján. Még ennél is megdöbbentõbb, amikor egy genom azonos elemei teljesen különbözõ fenomokban bukkannak fel. Rendkívül hasonló, sõt azonos géneket találtak olyan fajokba is, amelyek egymástól teljesen függetlenül fejlõdtek ki. Ebbõl a szempontból a legérdekesebb eset a szem.

Walter Gehring svájci biológus és munkatársai felfedezték, hogy az élõk birodalmában mintegy 30 - 40 féle szemnek közös az eredete. A legyek összetett szeme, valamint az egerek és emberek látóideghártyás fényérzékelõ szerve azonos alapmintából származik, mert kifejlõdésük ugyanabba a vezérlõ génbe van kódolva. A szem genetikai mechanizmusa tehát teljesen eltérõ fajok között is felcserélhetõ - egy egér szemgénje egy légy szemének növekedését válthatja ki.

Lehet, hogy ezek a különféle fajok egymástól - vagy a természetben rejlõ valamilyen õstípusú alaktól vagy mintától - szerezték ezt az információt?

Értelmes magyarázatok után kutatva, az elméleti biológusok szabadjára engedték a fantáziájukat. Már a 19. században Lord Kelvin angol fizikus azt állította, hogy az élet valószínûleg kész formában került a Földre valahonnan a világûrbõl. Nemrég Sir Francis Crick, a DNS kettõs spiráljának egyik felfedezõje, újra felvetette ezt a gondolatot.

Nem valószínû, hogy a genetikai készlet egyszerû véletlen módosulásai olyan DNS-változásokat idézhettek elõ, amelyek biztosítják egy faj életképességét a megváltozott környezetben. Ez azért van így, mert nem elég a mutációk számára, hogy egy vagy több elõnyös változást idézzenek elõ egy szervezetben; több teljesen új készletet kell létrehozniuk.

Egy faj genetikai kódjának véletlenszerû fejlõdése tehát rendszerint nem vezet életképes eredményre.

Úgy tûnik, az élet nem egyenkénti javítások, hanem alkalmankénti, de átfogó és forradalmi újítások révén fejlõdik.

A mondás szerint Isten malmai lassan õrölnek - de az élet fejlõdése szempontjából nem õrölhettek annyira lassan, amennyire a klasszikus darwinizmus megkövetelné.

 

/forrás: telena.hu/

Read 3233 times Last modified on July 29 2014

Leave a comment

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.

Read 11751 times 26
Szupervihar az űrben - károk a Földön
Milyen az időjárás a kozmoszban? Mennyire befolyásolják az űrben megfigyelhető meteorológiai jelenségek a Föld időjárását? 2012-ben ér a maximumra a…
Read 10428 times 13
Egy korszak vége
Bizonyára a 2012-es évről mindenki hallott már ilyen-olyan forrásból. Felmerülhet benned a kérdés: mit kaphatsz tőlünk, amit máshol nem, vagy…
Read 8932 times 15
Arany Fehér Por ('White Powder Gold') másnéven ORME-elemek
Bizonyos vulkanikus eredetű kõzetekbõl nyert porok, amik felborították az ásványtani, kémiai, mágnesfizikai, bio-kémiai ismereteket, a legelképesztõbb gravitációs és térdimenziós anomáliákat…
Read 8454 times 5
Maják világvége elmélete
A maják tudták, hogy honnan ered fejlett tudásuk. Azt állították, hogy Quetzalcoatl, az isten elsô teremtményei, az elsô emberek adták…
Read 7679 times 1
Összeomlik a Föld mágneses mezeje
Az elmúlt másfél évszázadban a Föld mágneses mezejének erõssége 10-15 százalékkal csökkent, és a folyamat gyorsul, állítják kutatók. A gyengülés…