A szerelem csapda

Rate this item
(10 votes)

A múlt század neves filozófusa, Schopenhauer szerint a szerelem csapda, amelyet a szexualitás vet a fajok túlélése érdekében. Az idén tavasszal megjelent tanulmányában Anastasia Toufexis kicsit más megfogalmazásban, de ugyanezt állítja: "Ez a teljesen irracionális, toxikus állapot a természet mesteri stratégiája - életadó ereje, amely az elmúlt évezredekben biztosította az emberiség szaporodását, túlélését és haladását." De hogyan?

 Egy pillantás, egy érintés, egy szoknya libbenés kémiai anyagok áradatát indítja el az agy érzékelõ központjából, amely az ereken keresztül végigszáguldva eljut  a test minden zugába. Az eufóriát az amfetamin rokonai, a dopamin és a feniletilamin, idézik elõ, amelyeknek hatására egyik pillanatról a másikra rideg, zárkózott, kötekedõ egyének elragadó, aranyszívû lénnyé változnak, és a középkorúság terheit cipelõk egy szempillantás alatt újra gimnazistának érzik magukat. A komplex  kémiai folyamat során az agyban negatív hatások is keletkezhetnek: a rajongó csetlik-botlik, mindenbe beleütközik, összehord hetet-havat és rossz buszra száll hazafelé. Akik gyûlölnek szerelmesek lenni, azok ezt a kontrollálhatatlanul kusza szellemi állapotot gyûlölik.

 Ha a szerelem lázának tünetei emlékeztetnek a kábítószerek által elõidézett földobódásra, annak az az oka, hogy a szerelem, mint Toufex is megállapította, toxikus állapot.  Az agyban természetes úton kiválasztódó vegyi anyagok ugyanazokat a hatásokat váltják ki a szervezetben, mint a mesterségesen elõállított stimulánsok. A legújabb kutatások szerint a dopamin szint emelkedése téves képzeteket idézhet elõ (a szerelem tárgya a legszebb nõ, illetve a legelegánsabb férfi a világon) ugyanakkor a feniletilamin, amely közrejátszik a romantikus szenvedélyek felkeltésében, bizonyos mértékig hallucinogén.

 Nem véletlen tehát, hogy egyesek (a kábítósokhoz hasonlóan) a szerelem rabjaivá válnak, és akár ölni is képesek egy (toxikus állapotot kiváltó) szeretõ megtartásáért, vagy éppen ellenkezõleg  (a hozzászokástól menekülve) állandóan újabb és újabb partnerekkel keresik a szerelem ideig-óráig tartó mámorát.  Egy idõ után kétségessé válik, vajon a szívrabló ténylegesen más és más nõbe lesz  õrülten szerelmes, vagy csak a kielégüléssel társuló feldobódáshoz szükséges fenil adagját akarja megszerezni. Olyan komollyá válhat ez a rabság, mint a nikotintól vagy az alkoholtól való függõség.

 Mikor a szerelem bódulata bekövetkezik - valójában felborul a biológiai egyensúly -, a szervezet védekezésképpen ellenanyagokat kezd termelni. Ennek hatására elõbb-utóbb toleránssá válunk a külsõ hatásra termelõdõ toxikus anyagok iránt. Az a pillantás, simogatás vagy szoknyalibbenés, ami valamikor  kiforgatta sarkából a világot, fokozatosan visszaadja helyét a fizikai törvényszerûségeknek. Mint ahogy személyenként változó a kémiai reakció foka, ugyanúgy különbözõ ideig tart a szerelem kábulatából való ocsúdás. A szerelem ugyanis, a trubadúrok és a slágerek híresztelés ellenére, nem tart örökké. Általánosságban 1-3 évre tehetõ a leglángolóbb idõszak  és ez sokak számára tragikusan keserû felismerés.

 Az evolúciós fejlõdés folyamata, amely 4 millió évvel ezelõtt, vagy még régebben Afrika szavannáin két lábra emelte az embert, és így lehetõvé tette a frontális szeretkezést, a természetben egyedülálló kapcsolatot létesített férfi és nõ között.  Az ajkak találkozása, a perzselõ pillantások összefonódása, az örömteli arckifejezés látványa, a simogatásra felszabadult kezek játéka egyénivé, változatossá és izgalmasabbá tette a szexuális aktust, ami az agyban fokozott mértékû kémiai folyamatok lejátszódását inspirálta.

Ennek következtében az utódnemzés  mechanizmusa fokozott romanticizmussal színezõdve egy fajta párkapcsolattá mélyült, ami gyengédséget, bizalmat, intimitást, sõt átmeneti kötõdést is jelenthetett.  A korai szerelemnek nevezhetõ fenomén azonban csak átmeneti jellegû párkapcsolatot eredményezett és nem is volt kizárólagos. Antropológiai vizsgálódások szerint legkorábbi õseink éppen annyi ideig maradtak együtt, míg a gyermek védelme és gondozása a legtöbb energiát igényelte. Utána férfi és nõ külön utakon indultak el, újabb narkotikus vágyakat követve, hogy a gének különbözõ kombinációja révén biztosítsák a törzs és vele a faj túlélését.

Akármilyen messzire jutottunk az évmilliók során az afrikai sztyeppéktõl és a puszta túlélésükért küszködõ õseinktõl, bizonyos dolgok ma is jellemzõink maradtak, amiket a génjeinkbe ivódva magunkkal hoztunk.  A szerelem heve a mai pároknál is kiég két-három év elteltével, ha nem korábban. Az Egyesült Államokban készült statisztikai adatok szerint a válási szám 3 illetve 7 év elteltével (az elsõ illetve a második óvodáskorúvá váló gyermek után) a legmagasabb, a házasság keretein belül maradva pedig 2 év elteltével a leggyakoribb egy új, külsõ partner bevonása a párkapcsolatba. Az életünk során - a társadalmi elvárásokkal ellentétben - átlagosan 7-10 alkalommal leszünk szerelmesek. Nem szabad azonban elfejteni, hogy ez az elvárás (a társadalmi érdekeknek megfelelõen) a trubadúrok minden realitást nélkülözõ énekeire alapozott, amely szerint az igaz szerelem egy és örök.

Akár öröknek hisszük, akár nem, az igény a szerelemre és a szerelmi párkapcsolatra nagyobb, mint valaha is. Elisabeth Allgeier professzor a Szerelem és párválasztás címû cikkében közölt adatai szerint a megkérdezett egyetemisták közül a férfiak 87%-a, a nõknek pedig 91%-a állította, nem lépne házasságra olyannal, akihez nem fûzik romantikus érzelmek, még akkor se, ha egyébként minden téren megfelelne az elképzelt ideálnak. (A változó világot tükrözi, hogy egy 1960-as évek közepén készült felmérés szerint ezer egyetemi hallgató közül a férfiak két harmada, míg a nõknek csak egy negyede nyilatkozott így.) Arra a kérdésre, elég indokként szolgál-e válásra, vagy új kapcsolat kialakítására a szerelem megszûnése, a megkérdezettek 33%-a nemmel, 50% viszont határozott igennel  válaszolt.

 * Változó világ: a Londonban és Párizsban praktizáló neves doktor, William Acton, A reprodukciós szervek funkciója és rendellenességei címû 6 kiadást (1857-1875) megért szakkönyv írója nyilatkozta a következõket: "A nõk többsége (a társadalom örömére) nem sokat törõdik bárminemû szexuális érzésekkel.  . . . Általános szabálynak elkönyvelhetõen egy moderált nõ csak ritkán akar szexuális gratifikációt a maga számára. A nõ mikor aláveti magát a férje ölelésének, elsõsorban a férjét akarja kielégíteni: ha nem lenne benne az anyaság iránti vágy, sokkal inkább eltekintene férjuram iránta tanúsított figyelmétõl." (Acton zárójelezése)

 

Ez a cikk eredetileg a Pesti Hírlap Esszé oldalán jelent meg 1993-ban.

Read 5691 times Last modified on May 07 2014

Leave a comment

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.

Read 11655 times 26
Szupervihar az űrben - károk a Földön
Milyen az időjárás a kozmoszban? Mennyire befolyásolják az űrben megfigyelhető meteorológiai jelenségek a Föld időjárását? 2012-ben ér a maximumra a…
Read 10368 times 13
Egy korszak vége
Bizonyára a 2012-es évről mindenki hallott már ilyen-olyan forrásból. Felmerülhet benned a kérdés: mit kaphatsz tőlünk, amit máshol nem, vagy…
Read 8877 times 15
Arany Fehér Por ('White Powder Gold') másnéven ORME-elemek
Bizonyos vulkanikus eredetű kõzetekbõl nyert porok, amik felborították az ásványtani, kémiai, mágnesfizikai, bio-kémiai ismereteket, a legelképesztõbb gravitációs és térdimenziós anomáliákat…
Read 8419 times 5
Maják világvége elmélete
A maják tudták, hogy honnan ered fejlett tudásuk. Azt állították, hogy Quetzalcoatl, az isten elsô teremtményei, az elsô emberek adták…
Read 7640 times 1
Összeomlik a Föld mágneses mezeje
Az elmúlt másfél évszázadban a Föld mágneses mezejének erõssége 10-15 százalékkal csökkent, és a folyamat gyorsul, állítják kutatók. A gyengülés…