Szinkronicitás

Rate this item
(1 Vote)

A kvantummechanika koppenhágai értelmezése felvetette azt a kérdést is, hogy vajon a fizikai világ mennyire független az emberi tudattól. Ez időben dolgozta ki ugyanis a pszichiáter Carl Gustav Jung a szinkronicitás elméletét, amely az emberi tudat és a tudattól látszólag független „külvilág” között bizonyos kölcsönhatásokat tételezett fel.

Jung az 1930-as évektől e kérdésekkel kapcsolatban levelezésben állt a fizikai Nobel Díjas Wolfgang Paulival – a róla elnevezett Pauli féle kizárási elv felfedezőjével – aki már akkor úgy vélte, hogy a Jung féle szinkronicitási jelenségek nem ellenkeznek a kvantumfizika törvényeivel.

Az ilyen (nem lokális) kapcsolatok lehetőségére azonban abban az időben még nem léteztek kísérleti bizonyítékok. A levelezésük eredményeként 1952-ben Jung és Pauli közösen könyvet publikáltak (ld. irodalomjegyzék), amelyben a szinkronicitás elmélet és a kvantumelmélet közötti lehetséges kapcsolatokat elemzik.
Jung szinkronicitáson olyan jelenséget értett, amikor bizonyos események és történések, amelyekről úgy érezhetjük, hogy valami hasonló jelentést hordozhatnak, feltűnően nagy gyakorisággal fordulnak elő együtt, annak ellenére, hogy közöttük ok-okozati összefüggés nem mutatható ki.

Jung ugyanis személyesen megfigyelt ilyen spontán szinkronjelenségeket, és próbált ezekben valami szabályszerűséget felfedezni. Ilyen spontán jelenségre példaként említi azt, hogy amikor egy nőbeteg álomanalízise során a szent szkarabeusz bogárról esett szó, hirtelen koppanást hallottak az ablaküvegen, mivel annak kívülről nekirepült egy valódi szkarabeusz bogár, vagy legalábbis annak európai változata.
Jung egy másik példája arról szól, hogy amikor egyszer heves vitába keveredett Freuddal – méghozzá éppen a szinkronicitás értelmezé-sével kapcsolatban – és az indulatok magasra csaptak, hirtelen nagy csattanással kettérepedt a szobában lévő szekrény vastag tölgyfa ajtaja.

Jung a szinkronicitási jelenségek egyik lehetséges magyarázataként azt feltételezte, hogy valamilyen módon kapcsolat állhat fenn az anyagi világ és az un. kollektív tudattalan között.
Ami a kollektív tudattalan fogalmát illeti, ezt Jung nagy számú pszichiátriai eset álomanalíziseinek tapasztalatai alapján vezette be. Megfigyelte, hogy egymástól távol élő, eltérő sorsú emberek álmaiban rendszeresen előfordulnak olyan, erős érzelmi töltésű, hasonló jellegű képek, szituációk, szimbólumok, amelyek nem tartozhatnak az elfoj-tott Freud féle személyes tudattalanhoz, mivel ezeknek a páciensek személyes életében nincs semmiféle megmagyarázható előzményük.

Jung azt is észrevette, hogy ezek az ősképek, szimbólumok rendszeresen előfordulnak egymástól távol eső népek kultúrájában, népművészetében, babonáiban, mondáiban, meséiben, népdalokban, hím-zéseken, díszítő mintázatokban, továbbá a modern műalkotásokban és természetesen az álmokban is. Hasonló szimbólumokkal találkozha-tunk a különféle ezoterikus irányzatok jelképrendszerében, mint amilyenek a kínai Ji King, a héber kabbalisztika, a tarot, stb.
Jung kollektív tudattalanról szóló elméletét bizonyos értelemben később továbbfejlesztette Roberto Assagioli, valamint Rupert Sheldrake, aki az un. „morfogenetikus mező” fogalmának bevezetésével – bizonyos értelemben – kiterjesztette Jung elméletét valamennyi élő organizmusra.

Más megközelítésben Jung lehetségesnek tartott egy másik fajta magyarázatot is, amely nem okvetlenül ellenkezik az előzővel.
Ennek alapgondolata az, hogy a természetben léteznek bizonyos természetes ciklikus folyamatok, amelyek egymástól függetlenül azonos, vagy hasonló periodicitással zajlanak. Ha pl. valaki minden este fél 11-kor elálmosodik és lefekszik, és van egy vekkerórája, amely ekkor természetesen fél 11-et mutat, akkor a kettő között nincs oksági összefüggés.
De ha pl. az illető elfelejti felhúzni az óráját és az délután fél kettőkor megáll, a gazdája akkor is álmos lesz fél 11-kor, és ha az órája pontosan jár és fél 11-et mutat, attól még nem biztos, hogy a gazdája tényleg elálmosodik. Az együtt történés statisztikai gyakorisága azonban mégis nagy lesz.

Hasonló, egymástól független, egymással oksági kapcsolatban nem álló folyamatok nagy számban fordulnak elő a világban. Pl. a nők menstruációs ciklusideje átlagosan kb. 29 és fél nap, és ez megegyezik a Hold fázisváltozásainak ciklusidejével. Azt azonban általában nem lehet megjósolni, hogy egy konkrét személy esetén mikor következik be a havi vérzés, újholdkor-e vagy teliholdkor, csak annyit mondhatunk, hogy ezek átlagos ismétlődési ideje 29 és fél nap.

A két jelenség között oksági összefüggés gyakorlatilag kizárható. A Hold nem bocsát ki semmiféle olyan sugárzást, ami az ember biológia működését befolyásolhatná, a Föld felszínén pedig a Hold gravitációs hatása sem elegendő ehhez, hiszen egy fékező vagy kanyarodó autóban, vagy egy éppen elinduló liftben az emberi test nagyságrendekkel nagyobb tehetetlenségi tömegerőknek van kitéve, mint amekkora gravitációs hatása a Holdnak lehet. Ennek ellenére a periódus idők gyakorlatilag mégis azonosak.

Ehhez hasonló jelenség figyelhető meg egyes periodikusan tüneteket produkáló szervi és pszichiátriai betegségeknél. Így pl. a mániásdepressziós pszichózisban szenvedő egyes betegeknél megfigyelték, hogy a tünetfázisok ciklikussága jó közelítéssel szinkronban van egyes bolygók fényváltozásaival és/vagy keringési idejével.

Jung szerint elképzelhető, hogy bizonyos jelenségek több féle eltérő periódusidejű hatás szuperpozíciójaként értelmezhetők, hasonlóan ahhoz, ahogyan különféle matematikai függvények a Fourier féle sorfejtési és transzformációs elvek szerint különböző frekvenciájú har-monikus összetevőkből tevődnek össze.

Jung tanítványai ezen a gondolatmeneten elindulva vizsgálatokat végeztek az asztrológiai prognózisok megbízhatóságának tesztelésére több éves távlatban. A kapott eredmény mérsékeltnek volt mondható, de azért mégis több mint nulla.
A legnagyobb vizsgált populáció kb. 180 újonnan házasodott házaspárra terjedt ki, akik sorsát kb. 10 év elteltével vizsgálták abból a szempontból, hogy a horoszkópjaik alapján elkészített előrejelzések mekkora találati gyakorisággal teljesültek.

Az eredmény azt mutatta, hogy bár az ilyen a jóslatokra hosszú távú döntéseket alapozni nem érdemes, de azért a találati gyakoriság szignifikánsan nagyobb volt, mint ami a véletlen valószínűség alapján várható lett volna.
A Jung féle szinkronicitás elméletet ma is sokan vitatják, és ha kvantumelméleti szempontból vizsgáljuk ezt a jelenséget, akkor ez leginkább az un. nem lokális kapcsolatok közé sorolható, amelynek legegyszerűbb változata a mikrorészecskék világában a már említett EPR paradoxon.

/részlet Dr. Héjjas István EZOTERIKUS FIZIKA a modern fizika megdöbbentő felfedezései című könyvéből/

 

Dr Héjjas István további könyvei

  • A megismerés útjai - Hit vagy tudomány
  • Ezotéria és/vagy tudomány
Read 2246 times Last modified on March 03 2015

Leave a comment

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.

Read 11456 times 26
Szupervihar az űrben - károk a Földön
Milyen az időjárás a kozmoszban? Mennyire befolyásolják az űrben megfigyelhető meteorológiai jelenségek a Föld időjárását? 2012-ben ér a maximumra a…
Read 10258 times 13
Egy korszak vége
Bizonyára a 2012-es évről mindenki hallott már ilyen-olyan forrásból. Felmerülhet benned a kérdés: mit kaphatsz tőlünk, amit máshol nem, vagy…
Read 8735 times 15
Arany Fehér Por ('White Powder Gold') másnéven ORME-elemek
Bizonyos vulkanikus eredetű kõzetekbõl nyert porok, amik felborították az ásványtani, kémiai, mágnesfizikai, bio-kémiai ismereteket, a legelképesztõbb gravitációs és térdimenziós anomáliákat…
Read 8359 times 5
Maják világvége elmélete
A maják tudták, hogy honnan ered fejlett tudásuk. Azt állították, hogy Quetzalcoatl, az isten elsô teremtményei, az elsô emberek adták…
Read 7586 times 1
Összeomlik a Föld mágneses mezeje
Az elmúlt másfél évszázadban a Föld mágneses mezejének erõssége 10-15 százalékkal csökkent, és a folyamat gyorsul, állítják kutatók. A gyengülés…