Szellemfotók

Saturday, 28 April 2007 09:44

mumlerA fényképezés történetének kezdete óta bizonygatják, hogy a filmen megjelenhetnek olyan "alkalmi" szellemek, amelyek a felvétel készítésekor nem voltak láthatóak. A jelek szerint ehhez vagy egy médium kellett, aki a kép készítésekor jelen volt, vagy a fényképésznek magának kellett médiumokra jellemzõ tulajdonságokkal bírnia. A szellem vagy fantomfényképezést mindig gyanakvás övezte, s az eltelt 75 esztendõben, mióta a lemezes gépek elavultak, már csak igen ritkán fordult elõ.

Az okkultizmus tudományos kutatóira általában jellemzõ volt, hogy nem óhajtottak belebonyolódni egy, a csalás lehetõségének ennyire kitett vagy legalábbis csalással könnyen vádolható "szakma" dolgaiba, ezért a ma még fellelhetõ felvételek hitelességét nehéz megállapítani.
Elsõ ízben a bostoni William Mumlernek sikerült egy szellemet megörökítenie, amely a fényképész 1861-ben készült önarcképén jelent meg. A mûfaj leghíresebb fotója is az õ nevéhez fûzõdik. Ezen Abraham Lincoln özvegye, Mary Todd látható, mögötte férje szelleme, amint kezét az asszony vállára teszi. Csalást sohasem tudtak Mumlerre bizonyítani, s amikor néhány évvel késõbb valaki szélhámosság miatt beperelte, a vádat elejtették.
 
mumler0

 

1886-ban egy bizonyos Edward Wyllie a kaliforniai Pasadenában felcsapott fényképésznek. Gyermekkora óta különleges pszichológiai képességekkel rendelkezett, s ezt kihasználva tömérdek szellemfényképet készített. Felvételein egy helyett több arc vagy alak jelent meg, olykor üzenetek kíséretében. Képei túl jók voltak ahhoz, hogy hitelesnek lehessen tartani õket. Ám egyszer egy paranormális jelenségeket kutató tudományos társaság felkérte, fényképezzen le valakit, aki mit sem tud a spiritizmusról. Wyllie választása Charliera, a közeli mosoda kínai alkalmazottjára esett. A róla készült képeken más is látható volt fiának kicsinyített portréja, valamint egy üzenet kínaiul. Charlie három éve nem látta gyermekét, s a képrõl derült ki, hogy fia idõközben meghalt.
A francia Edouard Buguet felvételein olyan személyek is jól felismerhetõen megjelentek, akik már a fényképezés feltalálása elõtt meghaltak. Bár Buguet-t I875-ben csalás miatt elítélték, az emberek igazságtalannak tartották az ellene lefolytatott eljárást, s az iránta és fényképei iránt tanúsított bizalom töretlen maradt. Az aktív szellemfényképészek egyik utolsó mohikánja, az angol William Hope nagy vita középpontjába került I92I-ben, amikor a kísértetvadász Harry Price szándékos félrevezetéssel gyanúsította.

Hogyis?

A 19. századi fotókon az áttetszõ alakok meglehetõsen mindennapi jelenségnek számítottak, mivel az akkori anyagok hosszú expozíciót igényeltek, és a kép készítése közben elmozdult alakok áttetszõek - vagy egyenesen láthatatlanok lettek. Ugyan a mai digitális gépek már jóval érzékenyebbek a fényre, semleges szürke szûrõ segítségével akár a legnagyobb forgalomban is csinálhatunk olyan fotót egy térrõl, amin egyetlen ember sincs - csak elég hosszan kell exponálni. Ha az expozíció felében valaki mozdulatlanul áll a képmezõben, majd gyorsan elmegy, a képen teljesen áttetszõ lesz a teste. PhotoShoppal természetesen jóval hatásosabb eredményeket is elérhetünk.

 

*Médiumok

Published in Misztikus történetek

Szférák a Nap és a Föld között

Monday, 16 April 2007 10:56

Vay Adelma (1840-1925) 1880-ban írta, a magát Ágoston szellemnek nevező entitás sugalmazására a "Szférák" című médiumi munkát. A könyvben a köztes létbeli életet mutatja be, ahol a szellem a földi élet után minősége, valódi jelleme szerint a bemutatott hét szféra valamelyikébe kerül. Maguk a szférák is alszférákra tagolódnak, a sokféle lélekbeli árnyalatnak, tulajdonságnak megfelelően. Az alábbiakban, egy negyedik szférában tartózkodó szellemlény esetét szemlézzük.

Ágoston: E szférát már mennyországnak is nevezhetnénk, hiszen ez a béke és jóság birodalma. Innen mennek a béke szellemei a Földre, hogy az emberek szívét jóra indítsák. Sokan jönnek ide olyanok, akik a földön sokat szenvedtek. E szférában két barátom van, az egyik Adolf, fivérem fia; a wörthi csatában esett el. Mélyen megszomorodott szüleinek egyedüli vigaszuk az ó túlvilági közleményei voltak, amelyeket itt időrendben közlök. Adolf üzenete szüleihez, 1871. február 16.

Jóakaró szellemek vezettek ide a médiumhoz és a közlés útját-módját is megmutatták; valóban jólesik szellememnek, hogy nyilatkozhatom, mert nincs elszomorítóbb az emberi test levetése után, mint azok a korlátok, amik az emberek és szellemek közt az előbbiek tudatlansága következtében fenn állnak.

... Már most, édes szüleim, közölni akarok veletek mindent, ami utolsó földi levelem óta történt. A csata előtt buzgón imádkoztam értetek, kértem Istent, hogy tartsa meg életemet számotokra, hogy gyámolító tok lehessek öregségetekben. Másképp történt! Ott feküdtem sok jajgató közt, de mégis éltem! Különös pillanat volt az egy percnyi kettős élet. Rángatózva feküdt ott testem és szellemem: az lelkem, mint kivált elem, az emberi szervezeten kívül volt. Még láttam egy fluidikus áramot, mint világos felhőt, a testből kiáramlani, amelyet lassanként magamhoz vonzottam és, hogy azt szellemem ideg és érző rendszerévé alakítsam és magam körül helyezzem? Csak ekkor halt meg testem egészen; úgy tűnt fel nekem, mint egy levetett felsőkabát, amelyet az ember már nem hordhat tovább.

Most már öntudatomat teljesen visszanyertem s tudtam, hogy a csatában elestem. Először is szegény anyámra gondoltam, azután atyámra, testvéreimre és minden szeretteimre. Éreztem, hogy nagyon megsirattok és ez igen fájt nekem. Mihelyt az idegszellemi szervezés, érzékképzés folyamata bevégződött, tudtam mozogni, gondolkoztam, hallottam és felismertem a térben való haladás eszközét és módját.

A szellemnek a durva emberi szervezetből való megszabadulása valami dicső, nagyszerű! Mert az emberi test érzékei és képességei nem mások, mint szelleme érzékeinek és képességeinek megsűrűsödései. Mihelyt az "ember"-t levetkőztük, előkerülnek a szellemi ismeretek, érzékek és szervek, vagyis a szellemi élet nyilvánulásának eszközei.


Tehát én már ideát voltam, szétnéztem és láttam magam körül hozzám hasonló lényeket, szellemeket minden fokozatból; fokozatukat idegtestükről lehet felismerni. Láttam tiszta, szép fényalakokat, melyek rendkívül gyönyörködtettek, éppen úgy, mint mikor a Földön egy fennkölt, nemes emberrel találkozunk. Találkoztam itt gyermekkoromban elhalt nővéremmel. Ö vezetett, bátorított és szellemileg felüdített. Mindjárt hozzátok akartam jönni, de nem engedett, azt mondta: "Később!" Később el is jöttem és utat-módot kerestem, hogy nektek nyilatkozhassam. Isten segítségével ez sikerült is. Végtelen szeretettel gondolok mindnyájatokra és szívből üdvözöllek titeket. Oly boldog vagyok, látva, hogy fájdalmatokat keresztény módra tudjátok viselni. Ez vigaszt, megkönnyebbülést és erőt is ad nekem. Ami engem illet, szorgalmasan tanulok. Sohasem henyélek; a szellemi tevékenység és a munkálkodás lehetősége végtelen. Boldog vagyok abban a tudatban, hogy mi mindnyájan bensőleg össze vagyunk kötve és hogy a szeretet köteléke örök.

 

1871. március 29.: Isten nevében üdvözöllek benneteket, kedves szüleim.
Szellemem világosodik, jobban tudok gondolkodni, szabadabban mozgok, múltamra messze visszaemlékezem és bepillantok jövő feladatomba. Gyarapodom erőben és tehetségekben, egész természetesen és jól érzem magamat mostani életfeltételeim közt. Lebegek és mozgok, mint ahogy a földön jártam, mert helyet változtatni másképp nem lehetett. Ugyanazokból az okokból és feltételek mellett, melyek alapján a Földön az agy segítségével gondolkoztam, gondolkozom itt is, de agy nélkül. Az utat a médiumhoz fluidjaim segítségével találom meg, amelyek egyenesen a médium gondolkodó szerveire irányulnak. Amit képbe foglalva mondani akarok a médiumnak, azt mint lenyomatot fluidjaiba, agyrostjaiba és idegeibe viszem át, az azokba lassanként besűrűsödik, mialatt keze gépiesen mozog és ír.

Nekem is nehezemre esik az ideiglenes testi elválás tőletek, de gondoljunk a viszontlátásra ideát! Isten mindent a legjobbra fordít, teljes szívemből adok neki hálát és kérem, hogy drága anyám fájó szívét gyógyítsa meg.

1871. április 22.: Drága szüleim!
Végtelen jólesik, hogy szavaimból vigaszt merítettetek. ... Ha végigtekintek lefolyt földi életemen, ha át gondolom jó anyám ápolását, atyám gondoskodását, az áldozatot, amibe neveltetésem, kiképeztetésem került, úgy ez a legmélyebb hálára indít, mert mindez nekem örök, szellemi haszon. Ti, immár érett férfiúvá fejlődött fiatoknak nem örülhettek, örüljetek szellemének, akit a ti szeretetetek tanított. ...
Atyám hite és szilárdsága világított előttem és tartott fenn, amikor az anyagi élet kínos órák alatt anyagtalanná változott át. Különösen, ha a halál, oly gyorsan jön, a szellemnek erősnek kell lennie, hogy magát gyorsan feltalálja.

 

1871. május 26.:
El sem tudjátok képzelni, mily boldogsággal tölt el, hogy ti az én szellemi életembe behatoltatok! Isten szeretete és végtelen jósága sohasem szakítja el a szellemeket az emberektől, ezt csak az emberek teszik. Van sok szenem, akinek képzettsége oly alacsony fokú, hogy magát a megnyilatkozás módját sem ismeri; de azok, akik a testtől való megszabadulásuk után jobb belátásra virradnak, igen, azok látják a közlekedés útját és sajnálkoznak az elválasztó szakadékon, amit az emberek a maguk és a szellemvilág közé vontak. ...

A szellemi dolgok tanulmányozása lényegesebb hasznot hoz a Földnek, mint minden pozitív földi kutatás, mert ez mindig csak változó anyagot kutatja, ellenben amaz maradandót, örökkévalót. ...
Könnyen nyilatkozom a médium kifejezésmódjával, amit többé-kevésbé mégis magamévá kell tennem, de hajlékony fluidjait én irányítom. ...
Amily különbözők az emberek a földön járásuk, hangjuk, kifejezésük, viselkedésük, ízlésük, nézetük és gondolkodásmódjuk szerint, épp olyan különbözök a szellemek is mindenben. Láttam némelyeket, akik velem együtt estek el, ott maradva az iszonyat helyén, tovább küzdöttek és harcoltak, úgy hogy Kaulbach "Hunok csatája" műve jutott eszembe. Mások fényfelhőként bontakoztak ki az öldöklésből, a vérfürdőből; maguktól szálltak magasra szellemiségük és tisztaságuk törvényénél fogva, mint ahogy a gőz felszáll a vízből; ez is csak víz, csakhogy szellemesített víz, de mint ilyen a legnagyobb erő. Úgy szállnak fel e tolongásból a szellemek, (tisztaságuknál fogva erőteljesebben), mint azok, akiknek vissza kellett maradniuk. Én is úgy éreztem, hogy felfelé vonzanak és visznek, amikor kistestvérkém itt volt.

Dicső festmény volna ez, megpróbálom nektek leírni. Lent, a holttestekkel fedett csatatéren van Adolf, tátongó sebbel, homlokából és szívéből patakzik a vér, sápadt és halott; még ott van lankadt kezében a fegyver, mintha az ellenséget akarná űzni! Nyögő és fájdalmak közt vergődő emberek és lovak mindenütt! .
A csatatér felett a levegő éterében látom: dühöngő, tomboló szellemek, hosszú fluidikus fejekkel; többágú villamos koronával, kígyózó szárnyakkal eltorzult sovány arccal, valóságos fúriák és démonok. Ott e borzasztó lények közepette dicső aranyfény, fényfelhő, mely a Földről az elektromos felhőkön keresztül emelkedik fel, a gonosz szellemeket, mint polyvát szétkergetve, egyenesen' az ég felé szállnak. E fényfelhőben látjátok az idelent szenvedők véd-szellemeit is. Arany koronát hordanak, fátyolszerű szárnyaik vannak hosszú-hosszú felhő formájában. Az én maradványaim felett is látok ilyen fényalakot, melynek pompás hosszú aranyhaja szelleme fluidikus kiáramlásának tekintendő. Arca szelíden mosolyog, biztos a repülésében és zsákmányát az irtózatos csatatérről biztosan viszi el. Szárnyain visz engem, betakarva jótékony fluidjaiba, mintegy puha ágyba fekve; rámosolygok, mint gyermek és lefelé mutatok, oda, ahol szülővárosom szürke tornyai látszanak.34 Kis kép ez, mint valami látomás a ködfátyolban; a lakhely, ahol szüleim laknak, atyám az íróasztal mellett ülve, anyám fejét lehajtva imádkozik. Rám gondolnak és mindkettőjük szívét aggodalom tölti el miattam. Igen, odamutattam akkor szorongó lélekkel, de angyalom felfelé, a magasba mutatott: "Magasabbra tekints, fáradt szellem, ott tiszta szellemek várnak reád." ...

Mindent egyszerre szeretnék megérteni és előadni és végre is forró imává olvadva kell elnémulnom: "Uram, Istenem, mily nagy és végtelen is vagy Te! Remegő szellemem egészen el van telve szereteteddel és kegyelmeddel, Te Őslény! Mily dicsőségre teremtettél engem, s én bűnbe estem és eltávolodtam Tőled, engedetlen és háládatlan voltam.

Atyám! Te megbocsátasz nekem kegyesen, mert látod a kimondhatatlan fájdalmat, melyet vétkeim felett érzek. Neked élni, mily gyönyörűség! Emlékezzél meg, Uram szeretteimről, küldd hozzájuk kegyelmedet, Lelkedet!"
(Itt a médium keze megállt, az írás megváltozott és a nagyapa szelleme írt tovább.) A médium az írás közben csakugyan hevesen zokogott és olyan érzése volt, mintha mindezt átélte volna.
"Én, Adolf nagyatyja, átveszem az írást, hogy a fenti szavakat befejezzem. A médiumnak megnyugtató fluidra van szüksége, ezt akarok neki adni. Az a kötelék, mely szellemet és embert összefűz, fluid-magnetikus és villamos.

A médium útján való közlésnél három dolog a fontos:

  1. A médium befolyása a szellemre.
  2. A szellem befolyása a médiumra.
  3. Maga a közlemény.

Gyakran a médium befolyása vagy ereje a szellemekre erősebb, innen a többé-kevésbé gépies médium. A szellem többé-kevésbé a médium nyelvén, annak kifejezéseivel, annak stílusában nyilatkozik fluidjainak hajlíthatósága szerint. A szellemeknek életdelejességre van szükségük, hogy nyilatkozhassanak. Legjobb, ha a médium maga írás közben egyáltalán nem gondolkozik, hanem gépiesen a szellem befolyásának engedi át magát. A szellemeknek gyakran sok magnetikus fluidra van szükségük, hogy a médium gondolatait elnyomják azért, hogy a magukét juttassák érvényre. Vannak az emberben lelki és szellemi akadályok is, melyeket a nyilatkozó szellemnek le kell küzdenie. Egy idegen szellemnek az ember útján való tökéletesen szabad s minden befolyástól ment megnyilvánulása csak ritkán és bonyolódott körülmények közt lehetséges. A megfelelő és igaz szellemnek megfelelő és igaz emberre harmonikusan kell rátalálnia; ez lesz aztán a legszebb kinyilatkoztatás, a legjobb közlemény. Ebből a kettős befolyásból, a gondolatok és fluidok e cseréjéből jön létre az egész, vagyis maga a közlemény. Határvonalat húzni a kettő közt, hogy meddig terjed az emberé, meddig a szellemé, leheletlen, minthogy a kettős hatás a nyilatkozatban eggyé lett. Erről egész könyvet lehetne írni, mert itt a kölcsönhatásnak ezerféle fokozata és hatványa van.

Forrás: Vay Adelma: Szférák a Föld és a Nap között 1925

Published in Ezotéria

A teremtés napszámosai: Az Elementálok

Monday, 20 November 2006 19:00

tündérManók, tündérek, sellõk. Õk a mesék, mítoszok, mondák gyakori résztvevõi, hol pozitív, hol negatív szerepkörrel. De hogy kerülnek a szellemtudomány "asztalára"? Nem csak az ember játékos képzeletének antropomorfizált végtermékei? Hiszen ki látott már közülük egyet is? - kérdezhetné az egyszerû ember. Persze a válasz ennél sokkal bonyolultabb.

Az elementális lények - merthogy róluk van szó - nagyon is léteznek, és körülöttünk élnek. Szokták õket természetszellemeknek is nevezni. Fajtáik és feladataik számosak és szerteágazóak: minden természeti folyamatban részt vesznek, tulajdonképpen õk alkotják a minket körülvevõ érzéki világot. Ha egy mondattal szeretnénk kifejezni a feladatukat, azt mondhatnánk, hogy az elementálok az Isten által létrehozott teremtési terv végrehajtói itt a Földön. Õk a kapocs a felsõbb világok és a fizikai sík között. Létezési síkjuk ennek megfelelõen a legközelebb van az emberhez. Így a szellemi érzékelés elsõ élményei is hozzájuk kötõdnek - éteri látással már láthatóvá válnak az ember számára is.

Fontos tudnunk, hogy csak két síkon léteznek; éteri és asztrális testük van, fizikai testtel és ÉN-tudattal viszont nem rendelkeznek. Fejlõdés tekintetében ily módon valahol az ember és az állat között vannak. Az állatnak fizikai, éteri és asztrális teste van, az embernek pedig Én-tudata is. Emiatt az elementálokkal való kommunikáció is más, mint amit az ember megszokott. Õk az ÉN hiányában képtelenek felfogni a racionális érvelést és a gondolatokat. Csak az asztrális test természetének megfelelõen, érzelmekkel átitatott imaginációs képeket értenek meg. Hiba lenne azonban azt képzelnünk, hogy az elementálok "butábbak" lennének nálunk. Sok képviselõjük (például a pánok) az embert messze meghaladó intelligenciával, tudással és munkabírással rendelkezve végzi a reábízott feladatot.Az elementálok csoportokba rendezésénél az egyik fõ szempont az, hogy melyik halmazállapotú elemmel van dolguk. Eszerint megkülönböztetünk föld-, levegõ-, víz- és tûzelementálokat. Vannak ezen osztályzásba nem tartozó természetszellemek is, de õket késõbb tárgyaljuk.Érdekes megjegyezni róluk, hogy az ember által érzékelt formájuk mindig változik. Az esetek többségében valóban manó-, sellõ-, faun- vagy tündérformát öltenek, hogy ezzel is megkönnyítsék az ember dolgát. Ténylegesen azonban éteri és asztrális energiaformákból, spirálokból állnak, ami a közönséges ember számára teljességgel megfoghatatlan. Így az elementálok a kedvünkért antropomorfizálódnak, és emberhez közeli, humanoid formákat vesznek föl. Mivel hosszú idõ óta élnek velünk, mondhatjuk, hogy "ránk alakultak", ezzel is segítve azt, hogy felismerjük õket és kommunikáljunk velük.

Hogyan születnek az elementálok? Életciklusuk kezdete mindig a magasabb hiererchiákhoz kötõdik. Fajtájuk szerint a különbözõ angyali rendekbõl válnak ki, onnan fûzõdnek le. Munkájuk végeztével - ideális esetben - oda is térnek vissza. Az újszülött természetszellemeket a rudimek névvel illetik. Születésükkor még nehéz felismerni, hogy melyik elemhez fognak tartozni, végsõ formájukat csak késõbb veszik föl. Halálról esetükben nem beszélhetünk. Vagy visszatérnek az õket teremtõ rendhez, vagy - rosszabb esetben, ha képtelenek feltöltõdni - itt ragadnak lebénulva az anyagi síkon. Sajnos ilyenkor gyakran az ellenerõk kaparintják meg õket.

Földelementálok

Õket szokás más néven gnómoknak, törpének, manóknak, koboldoknak nevezni. Feladatuk a Földön fellelhetõ szilárd halmazállapotú tárgyakhoz köti õket. Nekik köszönhetjük az anyagi megvalósulást. Születésükkor archékról (korszellemek) fûzõdnek le. Éteri testük életéterbõl áll, asztrális testük pedig a Föld asztrális testével esik egybe. Az elementálok közül õk a legintelligensebbek. Tudatosak, figyelmesek, képesek egy pontra fókuszálni.

Szerepük szerint õk juttatják el a növényekbe a tápanyagot, és szabják meg azok növekedési irányát is. Érdekes módon a holdfázisok nagyban befolyásolják érzelmeiket. Teliholdkor rossz hangulatban leledzenek, újholdkor viszont jókedvük van. Fontos tudni, hogy a kétéltû állatok éteri és asztrális rezgése blokkolja a földelementálok energetikai rendszerét, ezért félnek a kétéltûektõl. Az ellenerõk kedvelt trükkje, hogy a földelementálok gyújtópontját egy kétéltûhöz kötik, ekképpen bénítva le, és szakítva el õket a feladatuktól.

Vízelementálok

A mondák sellõi, nimfái és udinéi õk. Minden folyékony és víznemû szubsztanciában megtalálhatóak. Az arkangyali rendrõl válnak le. Éteri testük hangéter, vagy más néven kémiai éter. Tudatuk álomszerû állapotban van, kevésbé éberek és tudatosak, mint a földszellemek. Megjegyzendõ, hogy szellemi szempontból õk vesznek részt mindenfajta kémiai folyamatban, reakcióban. Feladataik közé tartozik a folyadékok áramlásának fenntartása a növényekben. Segítségükkel játszódnak le a levelekben a kémiai asszimilációs folyamatok, és õk tartják fenn a folyadékháztartást is. Érdekes ellentmondás, hogy a vízelementálok és a halak kapcsolata hasonlít a földelementálok és a kétéltûek kapcsolatához: éppen a víz szellemei nem kedvelik a halakat!

Levegõelementálok

Más néven tündérek vagy szilfek. A légnemû és gázjellegû dolgokban vannak jelen. Az angyali rendrõl fûzõdnek le. Étertestük fényéterbõl áll. Általában nem egyedül vannak jelen, mindig kapcsolódik hozzájuk egy más jellegû szellemiség (például a köd=víz+levegõ). Hozzájuk tartozik a növények õsképének beleszövése az egyedi növénybe. Ennek köszönhetjük, hogy az egyéni vonásokon túl az egy fajba tartozó növények hasonlítanak egymásra. Ha õk nem lennének, akkor a növényeket nem lehetne fajok szerint csoportosítani, mert egyik sem hasonlítana a másikra.

A levegõ szellemei rokonszenvvel viseltetnek a madarak iránt. Ha sikerül gyújtópontjukat egy madárhoz kötni, az emeli tudatszintjüket és fejleszti õket. Amikor a madár repül, szárnyainak érintkezése a levegõvel egyfajta zenének hangzik számukra.

Ha valaki repülõn utazik, érdemes esetleg egy pillantást vetnie éteri látással a szárnyakra, csakhogy kiderüljön a levegõelementálok fontos szerepe az ember életében...

Tûzelementálok

A mítoszokban mint szalamander ismerhetünk rájuk. Õk nem közvetlenül a felsõbb hierarchiákból válnak ki; az állatok csoportlelke az, amelybõl lefûzõdtek. Az állatok csoportlelkei viszont az erõkbõl (mozgásszellemek) származnak. Éteri testük hõéterbõl áll. Szerepük az, hogy a hõt eljuttassák a növényekbe, és biztosítsák a Föld belsõ hõjét. A tûz szellemei a rovarokhoz vonzódnak, és gyakran kötõdnek a különbözõ virágporokhoz, egyfajta hajóként használva õket. Hozzájuk tartozik az átváltozás minõsége. Ennek megfelelõen a komposztban tanulmányozható legjobban a mûködésük.
A tûzelementálok születésével kapcsolatban megfigyelhetõ, hogy a háziasított állatok csoportlelkébõl könnyebben válnak ki, mivel ezek közelebb állnak az emberhez.

Ember teremtette elementálok

Legfontosabb és legnagyobb csoportjuk az elementárok. Jelentõségük legalább akkora, mint a természetszellemeké. Fõ jellemzõjük az, hogy az emberi tudat hozza létre õket. Kezdetben csak gondolatformák és érzelemfelhõk, amik az állandó ismételgetéssel, és az esetleges tudatos összpontosítással energiát kapnak, és késõbb önálló életre kelnek. Ilyenek az átkok, kívánságok, imák, erõs gondolatok és érzelmek. Mindig a levegõ kilélekzésekor jönnek létre, és kilenc másodperc múlva kelnek életre. Itt be lehet vetni egy ügyes trükköt is. Ha rajtakapjuk magunkat, hogy helytelen gondolatokat teremtettünk, akkor kilenc másodpercen belül lehetõség van ezek semlegesítésére, egy ellentétes gondolattal. Fontos, hogy próbáljunk mindig tudatában lenni annak, hogy miket teremtettünk, mert a felismerés hiánya nem mentesít a következményektõl. Az erkölcsös gondolatok hatására segítõ, harag és gyûlölet hatására pedig negatív elementálok keletkeznek. Az átoklényekrõl megjegyzendõ, hogy mivel poláris lények, egyik felük mindig a teremtõ személy aurájába kapcsolódik. A másik fél pedig a célszemély energetikai védelmétõl függõen képes rákapcsolódni az aurára. Ha ez nem sikerül, akkor bumerángszerûen visszavágódik a feladóhoz, visszaadva az összes beléültetett információt: magát az átkot.

Különleges elementálcsoportok és feladataik

Ide tartoznak a születésnél és a halálnál tevékenykedõ elementálok, a kultikus és vallási eseményeken létrejött és mûködõ természetszellemek. Külön csoport az ember érzékelését segítõ elemi lények. A szaglásnál a föld, az ízlelésnél a víz, a tapintásnál a tûz, a látásnál a levegõ, a hallásnál pedig a víz és a levegõ elementáljai együttesen segédkeznek az embernek. Nélkülük nem lennénk képesek az érzéki világ észlelésére.

Faun
Õk a "fák szellemei", a fák növekedését segítõ földelementálok. Egészséges fánál a faun spirálszerûen áthatja a fát, a lombtól egészen a gyökérig. A faun meghatározott irányba tereli a gyökerek és az ágak növekedését. Amikor egy fa kiálló ágait lenyesik, és az ember által kitalált képre alakítják, a faun szenved. Amikor a faun elhagyja a fát, a fa elpusztul.

Déva
Õk fejlett levegõelementálok. A növény õsképének impulzusait juttatják el a földelementálokhoz, hogy az egy fajba tartozó növényeket hasonlóképpen építsék föl. A dévák gondoskodnak arról is, hogy a hely egyedi minõségét beleszõjék az õsképbe. Ezért hívják õket a ,,tér tündéreinek" is.

Múzsa
Magasra fejlõdött tûzelementálok. A "szférák zenéjét" hozzák le a Földre. Hangversenyeken ott táncolnak a zenészek feje fölött. Szívesen ihletik meg az arra érzékeny embereket új zenei mûvek alkotására.

Sellõk
A sellõk (vízelementálok) felelnek a kisebb vizek élõvilágának és összhangjának a fenntartásáért.

Elfek
Az elfekhez tartoznak a rétek, a mezõk.

Koboldok
A koboldok (földelementálok) azok, akik gondoskodnak egy adott tér, szoba, lakás szellemi védelmérõl. A koboldhívó ima a Manifesztum második számában található.Az ember szerepe az elemi lények életébenMivel a mai emberiség teljesen elvesztette kapcsolatát az éteri világgal és annak lakóival, hajlamos úgy élni és viselkedni, mintha azok nem is léteznének. Ez azonban nagy hiba! Az elementálok körülöttünk élnek, részt vesznek a minket érintõ folyamatokban, és elsõsorban értünk dolgoznak. Hálával és szeretettel kell rájuk gondolnunk, még ha nem is érzékeljük õket.

Saját akaratukból kötik le magukat az anyagi síkra, azonban feladatuk végeztével elhagyni csak emberi segítséggel tudják azt. Az ilyenkor történõ emberi segítség egyfajta megváltás számukra, és ekkor képesek csak visszatérni az õket kiválasztó felsõbb hierarchia valamelyikébe. Mit tehet az ember? Fontos, hogy úgy tekintsünk a minket körülvevõ világra, hogy mindenben ott vannak a természetszellemek. Még ha nem is látjuk õket, képzeljük csak el! Át kell hatnunk a világot szellemiséggel, hogy az elementálok felszabadulhassanak. Ezt úgy tehetjük meg, hogy az adott tárgy gondolatához valamilyen szellemi, szellemtudományi ismeretet kötünk. Ez könnyíti meg az elszabadulást számukra. Mi történik, ha nem váltjuk meg õket? Egyik esetben az ellenerõk hatása alá kerülnek. Ilyenkor eredeti feladatukat nem tudják végrehajtani, hanem a gonosz munkájában segítkeznek. Az embert tekintve az ahrimanizált elemi lények a különbözõ lénytagjainkra (éter, asztrál, stb.) vannak pusztító hatással.

Az ahrimanizált földelementálok belülrõl a logikus gondolkodást rombolják le, kívülrõl pedig vírusok, paraziták és bacilusok képében hatnak az emberre. Az ahrimanizált tûzelementálok belülrõl megpróbálják az ember éntudatát kioltani, és ezzel visszasüllyeszteni az állatok szintjére. Kívülrõl a növényi mérgek jelzik munkájukat. Az ahrimanizált vízelementálok a nemes gondolatokat támadják meg, az ahrimanizált levegõszellemek pedig a jóakaratot próbálják kiirtani, gyakran nagy sikerrel... Ha viszont külsõ környezetben nyilvánulnak meg, akkor a természeti folyamatok eltúlzásával okoznak katasztrófákat. Az ahrimanizált földelementálok földrengéseket, az ahrimanizált vízelementálok árvizeket és áradásokat, az ahrimanizált levegõ elementálok viharos szelet, orkánt, az ahrimanizált tûzelementálok pedig tûzvészeket okoznak.

Más nézõpontból megvizsgálva, az ember a környezettel való kapcsolata folyamán számtalan elemi lényt köt a saját aurájához. Ezek az elementálok - ha nincsenek felszabadítva - a halálutón is ott maradnak, így a következõ testet öltéskor súlyos terheket róhatnak a testre és a lélekre (például a földelem fölhalmozódása a figyelem és az összpontosító képesség hiányához vezet, ezenkívül felerõsödhetnek a természetes dolgokkal szembeni allergiás reakciók).

A természetszellemekkel való foglalkozásnak érdekes területe a Föld gyógyítása. Mindenki tisztában van azzal, hogy az emberiség milyen mértékben szennyezte el, rombolta le maga körül a környezetét. Az ipari tevékenység, a kommunális szennyezés, a bányászat csak egy kis szegmense a valóságnak. Maga a gyógyító tevékenység nem is ezekre a fizikailag okozott károkra, hanem a bolygó energetikájának egyensúlyba hozatalára, és az elementálok munkájának újraindítására és serkentésére vonatkozik. Sok esettanulmány mutatja azt, hogy a szellemi érzékeléssel nem bíró emberek nem is tudják, hogy mitõl nincsen jó termés az adott területen. Mitõl merül ki idõ elõtt a talaj? Miért apad el egy öreg, tiszta vizet adó forrás?

Az ember tudatos vagy tudattalan tájkép-átalakító munkája évezredes harmóniát képes napok alatt lerombolni. Persze helyrehozni sajnos már képtelen. A természetszellemek munkáját megzavarva a legnagyobb károkat okozzuk saját magunknak. Sajnos az elemi lények - logikus gondolkodás hiányában - nem tudnak alkalmazkodni a hirtelen váltásokhoz, így a környék energetikai rendszere összeomlik. Ennek orvoslására lett kifejlesztve a litopunktúra nevû módszer. A Föld meghatározott pontjaira köveket helyezve gyógyíthatóak e sebek. Olyan, mint az emberi akupunktúra, csak nagyban.

Érdemes kijárni sokat a természetbe, és megpróbálni ráérezni valamilyen módszerrel a természetszellemek létére. Nem baj, ha nem vagyunk jártasak energetikai módszerekben, és az sem, ha nincs éteri látásunk. Egy kis szeretettel és jószándékkal sokat segíthetünk nekik nehéz munkájukban. Hiszen értünk dolgoznak õk, a Teremtés napszámosai.

(Csehi István)

Published in Ezotéria

A meditáció hatása

Friday, 06 October 2006 09:39

meditationA nyugati emberre nehezedõ nyomások között a stressz a leggyakoribb. Ennek tünetei az idegesség, az ingerültség, az izomgörcsök és a túlfeszítettség. A szakemberek ezt tartják számos civilizációs betegség okának. A stressz következménye, hogy a szervezet külvilágra adott reakciója nem kiegyensúlyozott. Ettõl a szervezet fenntartó funkciói: az emésztés, a sejtépítés és -tisztulás, csökkentve mûködnek, az aktiváló és mobilizáló funkciók pedig erõteljesebbé válnak. A test harcra vagy menekülésre készül fel. Ennek bizonyos helyzetekben van értelme. A stressz-reakciók hatására az ember képtelen megtenni egy sor speciális ellenintézkedést, amivel a környezet ingereire megfelelõen tudna reagálni, majd vissza tudna térni a harmonikus viselkedéshez.

A stressz akkor válik veszélyessé, ha túl gyakran lép fel, és nem tudunk megfelelõen reagálni rá. A test ilyenkor hiába készül fel a harcra, mert nem harcolhat, mivel a társadalom a támadást és a menekülést egyaránt lehetetlen viselkedésnek tartja. Ha pl. egy üzleti megbeszélésen valaki gúnyolódik rajtam, akkor legtöbbször sem az nem használ, ha behúzok neki egyet, sem az, ha elmenekülök a helyszínrõl. Ellenkezõleg: úgy teszünk, mintha semmi sem történt volna, és feltûnés nélkül lenyeljük a dühünket, vagy a félelmünket.

Eközben stresszhormonok választódnak ki, szívünk gyorsabban ver, a vérnyomásunk megemelkedik - de nincs levezetési lehetõségünk. A stressz zárt körben kering bennünk, és egyre mélyebbre ássa magát. A szakértõk még nem tudják egészen pontosan, mi történik ilyenkor. Vannak azonban olyan ismereteink, amelyek egyértelrnûen mutatják a kellemetlen következményeket:

  • A tartós stressz gyengíti az immunrendszert. A szervezet nem lesz képes legyõzni a kórokozókat.

  • A stressz megterheli a pszichét. A félelem és a düh mélyen megmarad bennünk, mivel nem talál kiutat.

A jól megszokott, régi stresszeink különösen végzetesek. Bár nem vagyunk a tudatában ennek a megterhelésnek, ez azonban még nem jelenti azt, hogy el is tûnt. Éber tudatunk nem ismeri fel, de tudatalattinkat aláássa, és ezzel megterheli egész személyiségünket.

A legtöbb ember kifejlesztett magának egy olyan eljárást, amivel a stresszt elintézi: lezárja tudatát a stressz által megterhelt területek elõl, és nem engedi meg e határok átlépését. A tudattalan ezt úgy kezeli, mint a veszélyes hulladéktárolót. Ez egy darabig mûködik, de a lélek hulladéktároló képessége egyszer kimerül. A szemét kiömlik, a régi stresszokozók pusztítóan lépnek a tudatba, és szenvedésben vagy pszichoszomatikus zavarban nyilvánulnak meg.

Van egy másik hátránya is annak, hogy lelkünk mélyebb rétegeit elzárjuk a tudatunk elõl: nem használjuk ki azt a lehetõséget, hogy profitáljunk azokból a kimeríthetetlen erõkbõl, amelyek éppen a tudaton túl vannak. Ezzel sekély lelki tartalmú, csökkent érzelmû lényekké válunk, és elveszítjük teremtõ energiáinkat, s vele együtt kreativitásunkat. Ebben az elnyomott érzelmi állapotban az ember még képes mûködni, de csak addig, amíg el tudja fojtani mindazt, amit tehernek érez. Lelki és szellemi fejlõdésre azonban már nem képes így. Személyes válság akkor válik ebbõl, amikor a lélek szeméttárolója már megtelt, és a feldolgozandó lelki tartalmak a tudatba áradnak.

Különbözõ módszerek léteznek az ilyen lelki blokkok feloldására, és a belsõ világ rendezésére. Sok más módszer mellett ez a célja a pszichoanalízisnek, az autogén tréningnek a bio-feedback eljárásnak és a progresszív relaxációnak.

A legegyszerûbb és legátfogóbb módszerek egyike a meditáció. A legújabb tudományos kutatások és az õsi tapasztalatok egybevágóan megerõsítik a meditáció pozitív hatásait. Segítségével sikerül megnyugtatni és ellazítani a lelket és a testet. Ez nem a külsõ stressz elleni védekezés, hanem lehetõség arra, hogy leépítsük a tudatsíkok közötti akadályokat. A mély ellazulás állapotában feloldódnak a régi stresszek, és új bizalom születik meg. Ez a meditáció hatása.

A meditációs fázisok alatt, a tudat teljes vagy részleges kiüresítésével szellemünk kinyílik az új tapasztalatokra. A pszichoanalízissel és a stressz-mentesítõ programokkal szemben a meditációban ítélkezés és cél nélkül indulunk el felfedezõ útra a lelkünkbe. Semmit sem akarunk elérni, hanem csak hagyni és elfogadni, ami történik. Lelkünk nagyra értékeli ezt a szabadságot. A meditáció alatt kényszerítés nélkül irányítja belsõ keresõnket a sötét területekre. Mivel pedig semmit sem akarunk elérni, mindent elérhetünk.

A pszichológusok kifejlesztettek egy modellt arra, hogy miként történik a stresszoldás és a tudat kitágulása a meditáció alatt. Mintha egy lifttel szállna alá tudatunk az eddig elzárt, mélyebb rétegekbe. Ott dolgozzuk fel és õrizzük meg a lelki anyagokat. Felfedezzük és elfogadjuk az olyan negatív érzelmeket, mint a félelem, a düh, a gyûlölet és az álmatlanság, s ezzel semlegesítjük õket. A pozitív érzések, mint a szeretet, a bizalom és az öröm, pedig növekednek. Az egyre mélyebb ellazulás és az érzések feldolgozásának állandó váltakozása nem egy meghatározott rendszer szerint mûködik, hanem önmagát szabályozza. Ezért meditáció alatt nem terhelhetjük túl magunkat. Alkalmazkodóan és rugalmasan dolgozunk a meditációban emberi lényünk egyik magján. E munka hatásai ezért különbözõ síkokon érzékelhetõek.

Testünk és lelkünk egészségesebb lesz, jobban megismerjük önmagunkat, és sikeresen kommunikálunk másokkal.

Aki el tudja fogadni magát, az könnyebben fogad el másokat is. Aki ismeri magát, az könnyebben tudja megvalósítani önmagát, mivel kevésbé van kitéve a külsõ manipulációknak. Lutz Schwäbisch és Martin Siems szerint ez a "legjobb garancia a totalitárius és embertelen politikai fejlõdéssel szemben". Könyvükben így magyarázzák: "A neurotikusság bármilyen csökkentése segít gátat állítani az embertelen társadalmak, politika és törvények elé."

Alapos kutatásokat csak a transzcendentális meditációval (TM), a keresztény meditációval, a zennel és a jógával kapcsolatban végeztek. A legtöbb tudós azonban abból indul ki, hogy ezek a hatások jellemzõek magára a meditációra, tehát másfajta meditációknál is felléphetnek. Különösen a következõket szokták megemlíteni:

  • Rendszeres meditálás révén kialakul egy ellazult, nyugodt, békés alapérzés. Aki meditál, az nem érzi magát annyira zaklatottnak és ûzöttnek. A környezeti ingerek kevésbé terhelik meg, és ritkán mutat stresszreakciókat. A nagyobb belsõ nyugalom miatt növekszik a reakció- és a koncentrációs képesség.

  • A meditáció segítségével jobban el tudjuk fogadni önmagunkat, jobban bízunk magunkban, tisztába jövünk identitásunkkal, és jobban meg tudjuk valósítani magunkat. Ennek eredménye a nagyobb függetlenség, önállóság, kockázatvállalás és tolerancia másokkal szemben. 

  • A meditáció egyértelmûen pozitívan befolyásolja és stabilizálja általános hangulatunkat. Kiegyensúlyozottnak érezzük magunkat, és derûs-oldott elégedettség alakul ki bennünk. Könnyebben felismerjük indulatainkat, és sikeresebben kezeljük õket. 

  • Növekszik a testi és szellemi teljesítõképesség, az intelligencia pedig mérhetõen magasabb lesz. Kivételes esetekben nagyobb kreativitást is megállapítottak.

Egyes kutatások szerint a meditáció növeli az emlékezõ- és tanulási képességet, könnyebben megy a számtani feladatok megoldása, növekszik a motorikus ügyesség és csökkennek a félelmek. Az orvosok rájöttek, hogy szakterületükön belül a meditáció csökkenti a vérnyomást, és megszünteti az elalvási zavarokat. A drogfüggõség drasztikusan csökkenthetõ meditációval. Az USA-ban tudományosan ellenõrzött vizsgálatot folytattak TM-tanulókkal, és megállapították, hogy a meditációs gyakorlatok javították, vagy teljesen megszüntették a következõ tüneteket: gyomorfekély, asztma, epilepszia, sklerózis multiplex, allergiák, fejfájások, pattanások, túlsúly, feszültségek. Mivel közismert, hogy a gyakori stressz gyengíti az immunrendszert, nem csoda, hogy a meditáció stresszoldó hatása miatt csökkenti a fertõzések, a megfázás és az influenza esélyeit.

A meditáció sikerének feltétele, hogy ne akarjunk ilyen sikereket elérni. A meditációnak csak akkor lesz feszültségoldó és gyógyító hatása, ha kényszer és célkitûzés nélkül éljük meg. A testünk és a szellemünk jobban tudja, mint a hétköznapi tudatunk, hogy hol van szükségünk stresszoldásra, a félelmek feloldására és terápiára. Aki meditál, annak meg kell tanulnia eloldódni a mindennapi kényszerektõl, amivel mindig valamilyen meghatározott célt akarunk elérni. A meditáció közben felmerülõ minden gondolatot, érzést, értékítélet és kommentár nélkül fogadunk el - és nem analizáljuk, de nem is keresünk hozzá asszociációkat. Ez ugyanis csökkentené, sõt megszüntetné a meditáció sikerét.

A legtöbb kezdõ meditálónak nehéz pozitívnak, és a személyiségéhez tartozónak tekintenie a kellemetlen tüneteket is. A meditáció az örömért van, nem pedig azért, hogy kínozzon. A régi stresszek feloldásakor idõnként felléphetnek nyugtalanító jelenségek. Ilyenek: az izzadás, láz, izomrángás vagy reszketés. Ezek legtöbbször ártalmatlanok, és legjobb, ha nem csinálunk velük semmit, mivel azt mutatják meg, hogy hogyan épülnek le a testi feszültségek. Egy idõ után a tünetek saját maguktól eltûnnek.

A fejfájás, a fáradtság és az az érzés, hogy vattába vagyunk csomagolva, szintén a régi fizikai és lelki salakok feloldódásának jelei. Nincs ok a nyugtalanságra, ha ilyen tünetek jelentkeznek a meditáció elején. Az idegesség, ingerlékenység és a bõrviszketés arra utal, hogy elnyomott agresszió szabadul fel. Elõfordulhat, hogy a régi operáció helye fáj. Ez azt mutatja, hogy az a fájdalom, amit az operáció alatt az altatás miatt nem éreztünk, és a tudattalanba süllyedt, most tudatossá válik, és kioldódik. Az ilyen fájdalmak csak órákig, vagy néhány napig tartanak. Mivel a meditáció feloldja a félelmet, a szomorúságot, a magányt, a dühöt és az agressziót, ezek az érzések átmenetileg a tudatunkba emelkednek. Ez még nem ok az ijedtségre. Ha szembenézünk ezekkel az érzésekkel, akkor feloldhatjuk, az ellenállás csak megköti õket.

A felsorolt tünetek csak kivételesen fordulnak elõ. Pozitívan értékelendõk, mivel azt jelzik, hogy a stressz oldódik, és beléptünk tudatunk egy mélyebb síkjára. Aki nem tudja elfogadni tudattalanjának e tartalmait, az lemond arról a lehetõségrõl, hogy megtalálja és fejlessze önmagát.

Ritka esetekben azonban a negatív tünetek jelentkezésekor ajánlatos egy másik meditációs módszert választani. Minden módszer egyénileg és különbözõen hat. Vannak, akik gyorsabban és hevesebben oldják fel a stresszt, mások lágyan, óvatosan végzik a lelki tisztítókúrát. Mindig a személyes választásunktól függ, hogy milyen utat választunk. A sok meditációs módszer közül egyik sem jobb, vagy rosszabb, mint a másik, de van, amelyik jobban illik a személyiségünkhöz.

A helyesen végzett meditáció sohasem veszélyes. Mindig harmonikusan igazodik a test és a lélek központi szükségleteihez. Kockázatossá csak akkor válik egy meditáció, ha egoista célokra használjuk. Aki a mindennapi élet feladatai elöl akar elfutni a meditációval, az könnyen elszakadhat a valóságtól. Aki hatalmi eszközként használja a meditációt, annak viselnie kell az ebbõl származó károkat is.

(Margit Dahlke & Rüdiger Dahlke: Meditációs Kalauz   )

Published in Ezotéria

Page 2 of 2
Read 14768 times 6
Égben köttetett párkapcsolatok.
Mitõl erõs egy karmikus kötelék? Hogyan szakítsunk? A párkapcsolatok nem képeznek megbonthatatlan karmikus köteléket, hiszen ezek nem olyan égben megkötött…
Read 9796 times 1
Karmikus kapcsolatok
Földi életünkben minden egyes találkozás karmikus törvényszerûség, azaz nincsenek véletlenek a találkozásainkban sem. Nem mindegy azonban, hogy egy utcán mellettünk…
Read 8290 times 8
Kilátástalanság, céltalanság
A kilátástalanság/céltalanság a – jövõvel kapcsolatos – elvárásaink megnyilvánulásának legintenzívebb változata. Egyfajta csendes skizofrén helyzet, mert nincs konkrét cél, amely…
Read 8225 times 0
Férfi - Nõ
Hogy ki az okosabb? Ez olyan kérdés, mintha azt kérdeznénk, hogy melyik víz a jobb, a hideg vagy a meleg?…
Read 7540 times 5
Érzelemmentesség
Érzelemmentesség Az, hogy az érzelemmentesség nem kezelendõ negatív tulajdonságként, bizonyára sokaknak meglepõ. Valószínûleg azért, mert az érzelmek alatt többnyire pozitív…
Read 7062 times 0
Megcsalás
Read 6336 times 0
Krisztus Lucifer és Ahriman között
„Egy napon, ha majd az az épület, amit a szellemi tudományoknak szántunk, elkészül, annak egy kiemelt helyén egy szobor fog…
Read 6214 times 1
Cunami
2004. december 26-án Délkelet-Ázsiában hatalmas szőkőár pusztított, meghaladva szinte minden korábbról emlékezetes mértéket. Az eseményt kiváltó okként a tudósok azt…

HOZZÁSZÓLÁSOK

KÖNYVAJÁNLÓ