A fehér és fekete magyarok

Friday, 22 April 2011 08:09

Szent_Istvn_elfogatja_GyultA fekete magyarok megnevezést általában őseink egy meghatározott csoportjára vonatkoztatták. Ez azt is feltételezi tehát, hogy nemcsak fekete, hanem fehér magyarok is léteztek. A források közül három szövegemlék beszél a fekete, kettő pedig a fehér magyarokról. Az orosz őskrónika keltezetlen korai részében olvashatjuk: "jöttek a besenyők, majd fekete ugorok (magyarok) mentek Kijev mellett, később Oleg idejében". A besenyők és Oleg kijevi uralkodó (kb. 879-912) említése miatt a lejegyzés a honfoglalás idejére és a hét magyar törzsre vonatkozik.

Az orosz őskrónika fekete ugorjai a hét magyar törzshöz csatlakozó kabarok lehettek. A fekete jelző utal egyrészt a kazároktól elszakadt néprész sötétebb bőrszínére, másrészt a fehér magyarokkal szemben alávetett, alárendelt segédnépi státuszra.  A kettős honfoglalás elmélete szerint a VII. század folyamán telepedtek le a Kárpát-medencében a fehér ugorok (finnugor nyelvű népesség), a IX. század végén pedig a fekete ugorok, az Árpád vezette hét törzs (török nyelvű népesség). A fehér ugorok kapcsán azt is feltételezték, hogy ezek valóban azonosak lehetnek a magyarokkal, de még nem a Kárpát-medence felé, csak a délorosz sztyeppére húzódtak ekkor.  A IX. századi híradások után, csak a XI. század elején találkozunk a fekete magyarokat említő újabb forrásokkal. Bruno püspök Magyarországon két tartománnyal találkozott: Fehér és Fekete Magyarországgal, amely a nép sötét színére utalt.

A másik híradásnál azt olvashatjuk: "István, Magyarország királya háborúval támadva Fekete Magyarországot, méltó volt arra, hogy úgy erővel, mint megfélemlítéssel és szeretettel az igaz hitre térítse azt az egész területet". Egy szintén kortárs, aki térített Magyarországon 1008 körül azt írta, hogy "a keleti részek felé hajóra szállván a fekete magyaroknak" hirdette az evangéliumot.  >A fentiek értelmezése nem egyszerű. A fekete magyarok sötét bőrszínűek és pogányok voltak, térítettek közöttük, s végül részint erőszakkal, részint pedig meggyőzéssel keresztényekké tették őket. 

A kevés adat miatt csak feltételezéseink vannak, hogy mely területen éltek a fekete magyarok. Eszerint a kabarokkal azonosítható fekete magyarok a Temes vidékén, Biharban és Nyitrában lakhattak. Más vélekedések szerint pedig az erdélyi Gyula territóriumán éltek. István 1003-ban győzte le nagybátyját, Gyulát, és a területet országához csatolta. Ezzel érthető a Fekete Magyarországnak a meghódításáról szóló leírás. 

A fekete jelző nemcsak a bőrszínre vonatkozott, hanem annak szimbolikus jelentése is lehetett. Azt is feltételezték, hogy a fekete magyarok alávetett helyzetét tükrözi a színnév. Az is elképzelhető, hogy a nomád népekre jellemző színnevekkel kifejezett égtáji orientáció rejlik az elnevezés mögött. Eszerint a fekete északot, a fehér nyugatot, a vörös délt s a kék keletet jelöli. Ez alapján a fekete magyarok szállásterülete a Kárpát-medencében északon lehetett. Az a lehetőség is él, miszerint pogány voltukkal áll összefüggésben a fekete jelző, míg a keresztényeket jelölő szín a fehér lehetett. Nemcsak a kabarokról feltételezhető bőrük sötétebb színe, hanem a hét törzsről is. A magyar krónikák Szkítiát tudták a magyarok ősi lakhelyének. Szkítia lakóiról pedig azt állították, hogy bőrük színe sötét. 

Mindazonáltal a fekete magyarok lakhelye és kiléte továbbra is vitatott, megfejtésre váró titka a magyar őstörténetnek.

Forrás: http://frego.li/

Published in Múlt, jelen, jövő

Fekete és sötétség

Saturday, 05 March 2011 09:29

opart...a fehérről, a világosról, a fényről hasonló összefüggésben beszélhetek, mint amilyen összefüggés a fekete és a sötétség között van. Vegyék most tehát a feketét, és próbáljanak meg valamit kezdeni a feketével, a sötétséggel! Valamit tudnak vele kezdeni. Kétségkívül megtalálható a természetben a fekete, mint valaminek a lényeges tulajdonsága, jellegzetessége,ahogyan a zöld a növény lényeges tulajdonsága. Csak a szénre kell gondolnunk. S hogy ezt még egy magasabb szinten is elképzelhessük, gondoljuk meg, hogy a szén egészen világos és átlátszó is lehet: akkor már mindenesetre gyémánttal van dolgunk. De a fekete szín annyira lényeges a szén esetében, hogy amennyiben nem fekete, hanem átlátszó,akkor az már gyémánt. Annyira erős jellegzetessége a szénnek a feketeség, hogy tulajdonképpen a szén egész mibenlétét a feketeségnek köszönheti. Tehát a szén sötét, fekete szén-jellegét éppen a fekete sötétségnek köszönheti, amiben megjelenik. Éppen úgy, ahogyan a növény képét valamiképpen a zöld adja, a szén képe a feketeségben van. De próbáljanak most belehelyezkedni ebbe a feketébe: minden tökéletesen fekete Önök körül - fekete sötétség van mindenütt - az ilyen fekete sötétségben egy fizikai lény semmit sem tud tenni. Az élet eltűnik a növényből, ha szén lesz belőle. Tehát a fekete maga mutatja meg, hogy élettől idegen, hogy ellensége az életnek. A szénben mutatkozik meg ez; mert a növény, amikor elszenesedik, fekete lesz. S az élet? Nem tehet semmit a feketeségben. A lélek? Eltávozik a lélek, ha ez az iszonyatos feketeség van bennünk. (erre még vissza fogunk térni). Ha feketét festenek fehér papírra, akkor szellemet visznek a fehér felületbe: éppen a fekete vonással, a fekete felülettel szellemítik át a fehéret. A szellemet bele tudják vinni a feketébe. Ám ez az egyetlen, amit a feketébe bele lehet vinni. És ezzel megkapják ezt a meghatározást: A fekete a holt szellemi képét jelenti.

Most tehát egy figyelemreméltó kört jártunk be a színek objektív lényegének vizsgálatával. Ha ezt a kört ábrázoljuk, mindig valaminek a képét kapjuk meg a színekben. A szín maga nem valóság, hanem valaminek a képe. Először itt van a halottnak a képe, azután az élet képe, a lélek képe és a szellem képe (lásd az ábrát). Ha így körben haladunk, megkapjuk tehát: a feketét, a holtnak a képét; a zöldet, az életnek a képét; az őszibarackvirág-színt, a lélek képét; s a fehéret, a lélek képét: S ha a tulajdonságokat is meg akarom nevezni, akkor mindig a megelőzőből kell kiindulnom: a fekete a holt szellemi képe; a zöld az élet holt képe; az őszibarackvirág-szín a lélek élő képe; a fehér a szellem lelki képe. Ebben a körben lehetőségem van arra, hogy jellemezzek bizonyos alapszíneket, a feketét, az őszibarackvirág-színt, a zöldet és a fehéret, miközben a korábbi mindig a későbbinek a tulajdonság-jelzője lesz: a fekete a szellemi képe a halottnak; a zöld a halott képe az élőnek; az őszibarackvirág-szín az élő képe a léleknek, s a fehér a lelki képe a szellemnek. Ha tehát a természet világait nézem, a halott ásványvilágot, az élővilágot, a lelkes lények világát és végül a szellemi lények világát, akkor fokról fokra felemelkedek a halottól az elevenhez, a lelkihez, majd a szellemihez - s a színek világában éppen így

Ám a szellem virágzik, a szellem át tudja hatni ezt a feketeséget, képes magát érvényre juttatni benne. Kíséreljék egyszer meg a fekete-fehér művészetet, a világos sötét művészetét a felületen ebből a szempontból megvizsgálni emelkedhetek fel fokozatosan a feketétől a zöldhöz, majd az őszibarackvirág-színhez, és végül a fehérhez. Látják, ahogyan fel tudok emelkedni a holt ásványtól az élőhöz, a lelkihez és a szellemihez az engem körülvevő világban, éppúgy jelenik meg a körülöttem lévő világ képekben,amikor felemelkedek a feketétől a zöldhöz, az őszibarackvirág-színhez és a fehérhez. Valóban, ahogyan Konstantin, Ferdinánd és Félix stb. valóságos elődök, akiknek sorát követni tudom felfelé, éppúgy képük segítségével is követni tudom ezt, és ezekben a képekben előttem van az ősök sora. Előttem van egy világ: ásványi, növényi, állati, szellemi birodalmak, amennyiben az ember a szellemit képviseli. Fokozatosan haladok felfelé a valóságokonát,ám a természet ezeknek a valóságoknak a képét nyújtja számomra. Leképezi őket. A színes világ nem valóság, a színes világ a természetben már maga is kép. Annak, ami halott, képe a fekete, az élőnek a képe zöld, a lelkinek a képe őszibarackvirág-színű, a szellem képe a fehér.

feketefeher

Ez vezet el minket a szín objektív természetéhez. Ezt szükséges volt ma elővételeznünk, hogy jobban behatolhassunk a szín természetébe, a szín lényegébe. Mert semmit sem használ, ha azt mondjuk:a szín szubjektív benyomás. Ennek a színre nézve semmi jelentősége nincs. Teljesen közömbös a zöld számára, hogy odamegyünk hozzá és megbámuljuk; de az már nem közömbös számára, hogy az élő, ha a saját színében mutatkozik meg, vagyis ha nem színezi át az ásványiság, vagy nem jelenik meg a virágban színesen stb., vagyis ha az élő a maga saját színében jelenik meg - külsőleg zöldben kell megmutatkoznia. Ez valami teljesen objektív. Az, hogy odanézünk, vagy sem, egészen szubjektív. De hogy az élőnek, amennyiben mint élő jelenik meg, zöldben kell megjelennie, zöldben kell leképződnie, ez objektív dolog.

(Részlet Steiner, A szinek lényegéről című könyvéből)

 
Published in Rudolf Steiner

Read 14510 times 6
Égben köttetett párkapcsolatok.
Mitõl erõs egy karmikus kötelék? Hogyan szakítsunk? A párkapcsolatok nem képeznek megbonthatatlan karmikus köteléket, hiszen ezek nem olyan égben megkötött…
Read 9713 times 1
Karmikus kapcsolatok
Földi életünkben minden egyes találkozás karmikus törvényszerûség, azaz nincsenek véletlenek a találkozásainkban sem. Nem mindegy azonban, hogy egy utcán mellettünk…
Read 8099 times 0
Férfi - Nõ
Hogy ki az okosabb? Ez olyan kérdés, mintha azt kérdeznénk, hogy melyik víz a jobb, a hideg vagy a meleg?…
Read 8062 times 8
Kilátástalanság, céltalanság
A kilátástalanság/céltalanság a – jövõvel kapcsolatos – elvárásaink megnyilvánulásának legintenzívebb változata. Egyfajta csendes skizofrén helyzet, mert nincs konkrét cél, amely…
Read 7409 times 5
Érzelemmentesség
Érzelemmentesség Az, hogy az érzelemmentesség nem kezelendõ negatív tulajdonságként, bizonyára sokaknak meglepõ. Valószínûleg azért, mert az érzelmek alatt többnyire pozitív…
Read 6953 times 0
Megcsalás
Read 6165 times 0
Krisztus Lucifer és Ahriman között
„Egy napon, ha majd az az épület, amit a szellemi tudományoknak szántunk, elkészül, annak egy kiemelt helyén egy szobor fog…
Read 6096 times 1
Cunami
2004. december 26-án Délkelet-Ázsiában hatalmas szőkőár pusztított, meghaladva szinte minden korábbról emlékezetes mértéket. Az eseményt kiváltó okként a tudósok azt…

HOZZÁSZÓLÁSOK

KÖNYVAJÁNLÓ