A tapintatlan

Rate this item
(7 votes)

A tapintatlan úgynevezett közönséges lény, éspedig olyan értelemben, hogy tényleg közönséges, mindennapi, eldurvult, vagyis neveletlen és tapintatlan. Tapintatlan, akinek az előkelőségről sejtelme sincs, nemhogy nem nagylelkű, erről szó sem lehet. Nem is tud elnézni, sem megbocsátani. Tapintatlanság az együttélésre való csökkent alkalmasság; többnyire teljes alkalmatlanság. Az ilyen lénnyel együtt élni nehéz, mert e lénynek humánus közösségérzése nincs. Barátja nincs, rokona nincs, családja nincs, és ha a gyakorlatban mégis van, annál rosszabb. Mert nincs valódi kapcsolata. A másik emberrel való egyenlőséget nem vállalja. Privilégiumokra tart igényt, lábatlankodik, a tálba elsőnek nyúl. Önmagát a többi közül kiemeli. Tapintatlanságból. De arról, hogy ez tapintatlanság, sejtelme sincs. Tudja, hogy valami nincs rendben, de abban a hiszemben van, hogy ennek nem ő az oka, hanem a többi. Addig azonban nem jut el, hogy be is lássa. Éppen a tapintatlanság miatt. Kritika fölött áll. Ő az érinthetetlen. Minden bírálat igazságtalan lenne, sőt sértés. Valamely zavaros képzet a kivételről, amely persze szintén tapintatlanság. Ítéletre csak neki van joga. Valószínűleg határeset az emberi közösségben, valaki, aki a szélén áll, félig már azon kívül. A tapintatlanság minden esetben sértő, éspedig nem személyesen valakit sért, hanem az együttélésben való megnyugvást sérti. A más iránt való tapintatlanság engem is sért. És ez nem az, hogy a lábamra lépnek, hanem ahelyett, hogy nevemen szólítanának, rámkiáltanak, hé, vagy halló. Ez az eset reménytelen. Reménytelen? – félelmetes ilyesmit kimondani. Mert mit jelent az, hogy reménytelen? Azt, hogy itt még megy valahogy, de, mondjuk, a túlvilágon semmi sansza nincs. A túlvilágon, vagyis a végleges létezésben. Ott, ahol az ember tulajdonképpen van. Reménytelen, mert önmaga átvilágítása elől kitér, és így a megtisztulásra semmiféle lehetősége nincs. Ezért azt a szót, hogy én, minden mondatában kétszer használja. Nem önzésből, mert nem önző. Bár az lenne. Önmagára éppúgy nincs tekintettel, mint másra. Amire tekintettel van, az a rögeszme és az indulat. Nincs lény, aki kevésbé lenne szeretetreméltó. Amire a formula ez: akárhová megyek, engem mindenütt szeretnek. És meghatva hozzáteszi: Én már ilyen vagyok.

A tapintatlan egyedül és meztelenül áll, és bármit csinál, meztelen marad, és egyedül. Folytonos feszélyben és minden segítség nélkül. Védekezésre kell berendezkednie. A védekezést persze minden ponton el kell választani attól, amit úgy hívnak, hogy védelem. A szeretet indokolhatatlan, és nem ezért, vagy azért, hanem mert indoklásra nincs is szüksége, vagyis a létezéssel együtt adott tény, de viszont a szeretet az, amely az ember magányát feloldja, és az embert betakarja. A szeretet védelem. A szeretet azon kívül, hogy szeretet, védelem is, és az egyetlen valódi védelem az ellen, hogy itt vagyunk a világon, meztelenül és egyedül. Lao-ce mondja, a jó védelem az, ha az ember magát szeretettel őrizteti. A védekezés egészen más. Védekeznie annak kell, akiben nincs szeretet, aki a többivel való közösséget nem vállalja, és önmagát kiemeli és tolakszik. Aki nem szeret, és akit nem a szeretet őriz, annak el kell bújnia. Vagyis védekeznie kell. Védelem nélkül élni lehetetlen; a védekezés azonban hiábavaló, mert valamilyen részem mindig fedetlen marad, és azt takargatni kell. Desperát kísérlet szeretet nélkül élni. Nem szeretik és nem szeret, legfeljebb hízeleg, vagy megveszteget.

Tulajdonképpen azt szeretné, ha azt mondanák felőle, hogy szerencsétlen. Akkor legalább megszánnák, és ezen a kis lyukon a többihez bújhatna. Mégis valami. Megkönnyebbülne, hogy ő a szerencsétlen. Ez az a felmentés, amit vár, és mindig is várt. Semmi más, mint szerencsétlen. Ez az, amivel a figyelmet elterelheti, vagyis a mentő körülmény. Azért közönséges és neveletlen, azért szeretetlen, és kizárólag azért van egyedül, azért meztelen és didereg és szorong és rejtőzik, mert szerencsétlen. Viszont irtózatos lenne, ha kiderülne, hogy nem az. Ha kiderülne, hogy itt nem idegen okok, esetleg valami igazságtalanság játszik közre. És ez a ténylegesen és állandóan irtózatos, amikor arra gondol, hogy a pillanat, amelyben ez kiderül, közeledik, és annak bekövetkeztét nem fogja elkerülni. Hiába húzza az időt, csak egyre súlyosabb lesz, és a sötét szobában még jobban fél. Egyszer ki kell derülnie, hogy nem szerencsétlen, hanem tapintatlan, és hogy vétkei végtelenül súlyosabbak, mint mindazoké összevéve, akiket szüntelenül felelősségre vont és von.

Mert végül is szélső és végső eset, amit úgy hívnak, hogy megbocsáthatatlan. Vagyis amit csak ő tudna megbocsátani, és elsősorban önmagának. Ez: az életrontásban való szorgalmatosság. Nem egyszerű életrontás, és nem egyszeri és nem folyamatos és nem véletlen és nem kivételes. Figyelmesen és gondosan, tudással és lelkiismeretesen szüntelenül ront, tekintet nélkül arra, hogy az élet az övé, vagy másé, csillapíthatatlan és legyőzhetetlen rontása mindannak, ami élet, amit fúr és aláás, sebez és mérgez, feldúl, és nem tud mást, mint védekezni, elrejtőzni, panaszkodni, gyanúsítani, vádolni, és főként rontani. Nem önzésből. Az önzés legalább becstelen.

Egyedül és meztelennek lenni annyi, mint nyomorultnak lenni. E létkategóriát mindenki közelebbről ismeri. A nyomorultsággal csak egyet lehet tenni, bevallani és elviselni. Általában azt mondják, hogy ezt csak a jó vallás tudja. Ennek a nyomorultnak vallása azonban mindössze annyi, hogy reprezentál. Jó akar lenni. Amikor úrvacsorát vesz, arra ügyel, hogy a bort külön kehelyből nyújtsák. Védekezik, mindig védekezik. A tisztátalanság rögeszméje. Higiéné és orvos és gyógyszeráhítat. A sterilnek olyan jelentőséget tulajdonít, mintha az tisztaság lenne. Miért érzi magát bemocskoltnak? Mindig valami szennyet takar? A túlzott higiéné a tényleges megtisztulás elől való kitérés. Mert nincs idillje. Mert sohasem volt gyermek. Nem tud meghitt lenni. Jelenléte azért olyan feszélyező és kényelmetlen, persze önmaga számára is. Ha egyszer úgy tudna lenni, hogy ő maga nincs ott! Ez a közveszélyes zaklatottság. A nyomorultság, amely semmitől se fél annyira, minthogy leleplezik. Mindenki látni fogja. A gőgnek vége. Az olyan ember számára, aki lényét arra alapítja, hogy el lehet bújni, alig van nagyobb katasztrófa. Az ember sohasem lehet olyan egyedül, és sohasem olyan meztelen, mint a pellengéren, amikor nyilvánosan megalázzák. Ahhoz, hogy az ember a megalázást el tudja viselni, sok kell, mintha csak a szentség forrásából kellene inni, amit a kiengesztelődés forrásának neveznek. Van valami egymástól távolabb, mint tapintatlanság és kiengesztelődés?

(részlet a Pathmosz  II-ből)

Read 3406 times Last modified on July 29 2014
More in this category: Bűn és büntetés... »

Leave a comment

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.

Read 13302 times 6
Égben köttetett párkapcsolatok.
Mitõl erõs egy karmikus kötelék? Hogyan szakítsunk? A párkapcsolatok nem képeznek megbonthatatlan karmikus köteléket, hiszen ezek nem olyan égben megkötött…
Read 9033 times 1
Karmikus kapcsolatok
Földi életünkben minden egyes találkozás karmikus törvényszerûség, azaz nincsenek véletlenek a találkozásainkban sem. Nem mindegy azonban, hogy egy utcán mellettünk…
Read 7514 times 0
Férfi - Nõ
Hogy ki az okosabb? Ez olyan kérdés, mintha azt kérdeznénk, hogy melyik víz a jobb, a hideg vagy a meleg?…
Read 7103 times 8
Kilátástalanság, céltalanság
A kilátástalanság/céltalanság a – jövõvel kapcsolatos – elvárásaink megnyilvánulásának legintenzívebb változata. Egyfajta csendes skizofrén helyzet, mert nincs konkrét cél, amely…
Read 6706 times 5
Érzelemmentesség
Érzelemmentesség Az, hogy az érzelemmentesség nem kezelendõ negatív tulajdonságként, bizonyára sokaknak meglepõ. Valószínûleg azért, mert az érzelmek alatt többnyire pozitív…
Read 6356 times 0
Megcsalás
Read 5521 times 0
Krisztus Lucifer és Ahriman között
„Egy napon, ha majd az az épület, amit a szellemi tudományoknak szántunk, elkészül, annak egy kiemelt helyén egy szobor fog…
Read 5358 times 1
Cunami
2004. december 26-án Délkelet-Ázsiában hatalmas szőkőár pusztított, meghaladva szinte minden korábbról emlékezetes mértéket. Az eseményt kiváltó okként a tudósok azt…

HOZZÁSZÓLÁSOK

KÖNYVAJÁNLÓ