A régi bölcsek szerint létezik egy hely, ahol az ég és a föld találkozik. Tibeti és mongol lámák õsidõk óta emlegetnek egy bizonyos Sambhalát, ám ezt a helyet hiába is keresnénk a térképen, nem találnánk.
A modern tudósok véleménye megoszlik arról, valóban létezett-e az a földi paradicsom, amelyet a hagyományok emlegetnek. Egyesek a fantázia szüleményének tartják, mások viszont valamelyik közép-ázsiai történelmi királysággal azonosítják.

Ha feltételezzük, hogy ez a mitikus birodalom valóban létezik, akkor valószínûleg a Kína nyugati felében húzódó hatalmas területen kell keresnünk, melynek ma Hszincsiang Ujgur a neve. Itt, a Kunlun, a Tien-san és az Altaj hegyláncai között több szélfútta medencét találunk, amelyek 3000 évvel ezelõtt virágzó városi civilizációknak adtak otthont. Egyes tudósok szerint Sambhala mítosza azokból az elképzelésekbõl eredeztethetõ, hogy az Altaj hegység valaha a sámánok lakhelye volt.

 

A hagyomány szerint Sambhala lakói maguk gyógyították minden betegségüket, olvasni tudtak mások gondolataiban, megjósolták a jövõt, és akár 100 évig is éltek. Királyuk állítólag meglepõen fejlett technikákat ismert. Valami üveg- tükör - akárcsak ma egy zárt láncú televíziós rendszer - lehetõvé tette, hogy igen messzire ellásson, sõt egy speciális lencse segítségével egy égre nyíló ablakon át más bolygók lakóinak életét tanulmányozta. "Kõlovai, melyeket a szél energiája hajtott", a léghajóra emlékeztetnek.
Tibeti jövendõmondók szerint Sambhalának 32 királya lesz, s mindegyikük 100 esztendeig uralkodik. Az elsõ az i. e. VI. században, Buddha életében volt hatalmon, az utolsó pedig hatalmas seregével majd gyõzelmet arat a gonosz erõi felett, és meghozza az aranykort az egész földkerekségnek. Akkor oldódik majd meg Sambhala rejtélye is.