oceanEgy új amerikai elemzés szerint a Föld alól hallható megmagyarázhatatlan, rejtélyes morajlást bolygónk viharos tengerei okozzák.
1998-ban japán szeizmológusok írtak először a Föld rejtélyes morajlásáról. Az eddig megmagyarázhatatlannak tűnő alacsony frekvenciájú rezgés akkor is tapasztalható, amikor nincs földmozgás és földrengés sem.
Nem lehet tudni, honnan származik az az energiamennyiség, amely a pár millihertz frekvencián rezgő állandó vibrációt okozza. A japán kutatócsoport pár évvel ezelőtti feltételezése szerint az atmoszférikus nyomás "dobol" a földfelszínen, de a kaliforniai Romanowicz professzort nem győzték meg ezzel.

 

Téli viharok
 
"A rejtélyes moraj megismerésétől kezdve felmerült az a lehetőség, hogy valahogy az óceánok szerepet játszanak a jelenségben. Most bizonyítani szeretném, hogy így van, és leírni, hogyan történik" - mondta Barbara Romanowicz, a kaliforniai Berkeley Egyetem geológusa a New Scientistnek.
Õ és kollégája, Junkee Rhie kaliforniai és japán szeizmométerhálózatok adatait gyűjtötték össze. Megnézték, milyen irányba haladnak a rezgések azokon a napokon, amikor nem észlelhető földrengés (egy évben hatvan ilyen nap van). A két távoli hálózat mérései alapján vissza tudták követni a szeizmikus jeleket a forrásukig.
Január és március folyamán a moraj főleg a Csendes-Óceán északi területei felől jött, majd a forrás eltolódott a déli óceánok felé, majd októberben újra északira váltott. Tehát úgy tűnik, hogy a moraj mindig arról a féltekéről jött, ahol éppen tél volt, ahol tehát a téli óceáni viharok dühöngtek.
 
 
Űrszimfónia
 
 
Romanowicz számítógépes modellekkel szeretné kiszámolni, hogy a víz pontosan hogyan adja át az energiáját a földnek, és hogyan hozza létre a morajt. A terület más szakértői azt mondják, csak azt fogadnák el meggyőző bizonyítéknak, ha ezt a kapcsolatot igazolná a kutató. "A helyzet nem tiszta. Lehetséges, hogy óceáni és atmoszférikus folyamatok is gerjesztik a rezgéseket" - mondta Philippe Lognonne, a párizsi Geofizikai Intézet kutatója.
Ha Romanowicz elképzelése igaznak bizonyul, csalódniuk kell azoknak a kutatóknak, akik úgy gondolják, hogy hasonló rezgések más bolygókon is észlelhetők, amelyek így egyfajta űrbéli szimfóniát játszanak. A száraz bolygók ugyanis az elképzelés szerint csak akkor adhatnak ki hangot, ha a légkörükben jönnek létre rezgések.
 
Published in Tudomány

A kristálykoponya titka

Wednesday, 31 January 2007 09:04

Megoldásra váró rejtélyek

Az emberiség történetében rengeteg olyan felfedezés van, amelyre a tudomány mai állása szerint nincs elfogadható válasz. Ezek a rejtélyek közé tartozik egy bizonyos kristálykoponya is, amelyet 1927-ben Albert Mitchell-Hedges fedezett fel Közép-Amerikában. Az archeológus a vadonban különleges leletek után kutatott, és egy feltáratlan maya település nyomait vizsgálva, amelyet teljesen benõtt a buja növényzet, úgy döntött, hogy felgyújtja az õserdõt. A buja növényzet ugyanis teljesen benõtt egy területet és hagyományos módszerekkel lehetetlen volt feltárni a lelõhelyet. A lángokban háromhektárnyi terület veszett oda, de miután a füst eloszlott, az expedíció tagjai elképesztõ felfedezéssel szembesültek. Egy hatalmas, páratlanul kiépített és kiváló állapotban fennmaradt települést tártak fel, amely számos piramist és egyéb épületet számlált. A feltárások során Mitchell-Hedges expedíció egyedülálló leletre bukkant, amely élesen megosztotta a régészet-társadalmat. A furcsa lelet egyesek szerint boszorkányos ügyességgel létrehozott hamisítvány, mások szerint a XX. század legfontosabb régészeti felfedezése volt.

A kristálykoponya eredete homályba vész

A vitatott tétel egy kvarckristályból készítet emberi koponya, arányaiban tökéletes, megmunkálási minõségét tekintve példa nélküli. Kora meghatározatlan, funkciója nem ismert, eredete sûrû homályba vész. Nem tudni, hogy milyen módon készítették, a kvarckristály ilyen precíz megmunkálása olyasféle technológiát feltételez, amely még ma sem áll az emberiség rendelkezésére. Korábban is találtak ilyesféle darabokat, de ez azonban teljesen más volt. Ez a koponya tökéletesen hasonlít az emberi koponyához, anatómiailag tökéletes. Nem tudni, hogy milyen módon készítették, a kvarckristály ilyen precíz megmunkálása olyasféle technológiát feltételez, amely még ma sem áll az emberiség rendelkezésére.
A hetvenes években a Hewlett-Packard laboratóriuma részletes vizsgálatnak vetette alá a különleges leletet. Bebizonyosodott, hogy a koponyát egyetlen nagy kvarckristályból alakították ki, ám a készítõi egyáltalán nem használtak fémbõl készített eszközt - a mikroszkópos vizsgálat során egyetlen karcolást sem fedeztek fel a koponya felületén.

A Mitchell-koponya tehát a mai napig régészeti és technológiai paradoxonnak számít, az archeológusok rémálma, megfejthetetlen rejtély.
A lelet néhány éven át a régész birtokában volt, majd végül, a harmincas években egy Brazil múzeumba került. Ekkorra már a legendák tucatjai övezték a Mitchell-féle leletet. Megfigyelték többek között, hogy a kristálykoponya idõrõl-idõre változtatja színét és a környezeti idõjárási viszonyoktól függetlenül hol elhomályosodik, hol pedig fényesen ragyog. Egyesek úgy vélekedtek, hogy valamilyen istenség koponyája került elõ, mások idegen lények hagyatékának tartották a darabot, ismét mások pedig egy történelem elõtti, magasan fejlett civilizáció bizonyítékát látták benne.

A nácik nagy érdeklõdését váltotta ki

Érdekes megemlíteni, hogy a Mitchell-féle kristálykoponya iránt roppant nagy érdeklõdést tanúsítottak a Harmadik Birodalom okkultista szakértõi is. A fekete mágiával foglalkozó Karl Maria Willigut, a titokzatos náci boszorkány úgy vélte, hogy a kristálykoponya a Halál Istennõjének koponyája, egy õsi árja szakramentum, amely az elveszett Atlantiszról származik. Az SS Õsi Hagyatéki Hivatala 1943-ban különleges ügynököket dobott át Brazíliába, hogy elrabolják, és Németországba szállítsák a kristálykoponyát. A náci ügynökök behatoltak a múzeumba, betörték a tárló üvegét és kiemelték a felbecsülhetetlen értékkel bíró darabot. Az épületet azonban nem tudták elhagyni, mert megszólalt a riasztó és a múzeum biztonsági személyzete elfogta a tolvajokat. A betörõket kihallgatták és a kihallgatás során azok bevallották, hogy a náci kormány megbízásából követték el a bûncselekményt.
Bár a rejtélyes koponya megszerzésére tett elsõ rablási kísérlet kudarccal végzõdött, a Harmadik Birodalom vezetõi ennek ellenére sem mondtak le a kristálykoponyáról, mert újabb ügynököket vetettek be a cél érdekében. Ám a következõ csoport is lebukott. Ezt követõen a múzeum igazgatósága elszállítatta a felbecsülhetetlen értékkel bíró darabot és biztonságosabb helyre került.
De miért akarta a náci Németország megszerezni a kristálykoponyát?

A nácik okkultista szervezete, az Ahnenerbe vezetõi meggyõzõdéssel vallották, hogy a kristálykoponya egy energiafókusz, roppant fontos mágikus tárgy, az árja ember hagyatéka, amely földöntúli hatalommal bír. Érdekes egybeesés még, hogy az SS által alkalmazott legfõbb grafikus szimbólum is a koponya volt, amelyet a fentebb említett Karl Maria Willigut saját kezûleg tervezett Himmler felkérésére. Õszerinte a Mitchell-féle kristálykoponya által lehetett volna megteremteni a Herrenvolk fajt, mert a mágusokat ez a kristálykoponya oly erõvel ruházta volna fel, hogy képesek lettek volna az emberi faj evolúcióját a végsõ szintre juttatni. A kristálykoponya tehát képes lett volna felszabadítani a pogány energiákat, hogy a náci varázslók uralmuk alá hajtsák a világot. Ennek tudatában érthetõ tehát, hogy az SS miért is foglalkozott annyira kiemelten a kristálykoponyával és miért kívánták olyan hevesen Longinus Lándzsája és a Szent Grál mellett ezt az ereklyét is, amelynek megszerzésével megszerezték volna azt az okkult hatalmat, amely révén megalapíthatták volna az Ezeréves Birodalmat, és benne kitenyészthették volna a náci übermenschet, a felsõbbrangú emberi lényt.

/Fay Gábor írása/

Published in Misztikus tárgyak

Szent vagy kurtizán

Monday, 13 November 2006 20:56

Mária MagdolnaA Mária Magdolna rejtély

Valaki azt írta, méghozzá Mária Magdolna védelmében, magán a szóhasználaton kívül nincs bizonyíték az írásokban, hogy kurtizán lett volna. Mivel valójában semmire sincs bizonyíték bennük - a mitológiai írásokra jellemzõ módon – a megállapítás nem sokat segít újjá értékelésében. Ami a leginkább revizionálhatja Mária Magdolna személyét és szerepét az annak kihangsúlyozása, a róla és Jézussal való kapcsolatáról szóló szájhagyományokat 5-6 évtizeddel az állítólagos események után foglalták elõször össze, éppen elég mérlegelési idõt és editoriális lehetõséget hagyva az egyházpolitika korabeli irányítóinak. Bár az írások hitele számos ponton kétségbe vonható, egyéb dokumentumok híján kizárólag ezeken keresztül idézhetõk fel humanitásukban a fõszereplõk, így Mária Magdolna is - természetesen a történelmi hûség igénye nélkül.

A múlt században rohamosan szekularizálódó világ humán jellegû tudomány és ismeretterjesztés egyes számú kritériumává vált a történelmi hûség, a historikus igazság. Számos az utóbbi évtizedekben megjelent kiadvány tanúsága szerint még a vallástudomány (liberális szárnya) is ebbe az irányba tendál. A vallásos tömeg azonban továbbra sem igényli. Számára például a Mária Magdolna körüli nehezen áthatolható ködben minden szakadékot átível, minden kétséget elsimít, minden ûrt kitölt a hit. Ha Mária mégsem a Magdala nevû halászfaluból származik - mivel ilyen nevû ókori helységet végül is nem sikerült lokalizálni –, akkor lehet hogy nagyot, kiemelkedõt, jelent az utóneve, mintegy rangsorolásként. Hoppá! És ha mégsem a vétkeit nyilvánosan sirató prostituált, akkor fõapostol volt és kicsit megkésve ugyan, de szentté kell avatni. Puff! Hirtelenjében csak egy hoppá és egy puff a sok közül.

A hit, mondhatnánk csodával határos módon képes évszázadok sok száz milliós tömegeit átlendíteni az efféle kínos dolgok szakadéka felett. Számukra az Újszövetség minden ellentmondásossága, naivitása, következetlensége és nyilvánvaló mitikus jellege ellenére Isten szavát-akaratát közvetítõ való igaz történet - maga a Bizonyosság. A racionális gondolatmenetû szekuláris humanista literátusnak viszont nem több, mint egy jelentõs korszak hit terjesztõ propagandája, amely tanulmányozásra, sokszor megfejtésre váró emberi viszonyok, hitvilágok, politikai mesterkedések, allegóriák és egyéni drámák különös kavalkádja.

Robert Eisenman Jézus nevezetes bátyjáról, Jakabról és a korai kereszténység viharosan alakuló-formálódó éveirõl írt monográfiájában felhívja a figyelmet rá, számottevõ különbség van a történelmi igazság és az irodalom között. „A Gospel írásai, mint a Pseudoclementine-ek is, irodalmi alkotások. Feltehetõleg rejtõzik bennük itt-ott egy szemernyi igazság, mint kavicsok a patakvíz felszíne alatt - így aztán a történész feladata éppen az, hogy (ezt a parányi igazságot) felfedezze és kibogozza.”

A filozófus George Santayana szerint „A vallás az emberi tapasztalat interpretálása az emberi képzelet által. (. . . ) Az a gondolat, hogy a vallás nem szimbolizmus, hanem az igazság és az élet szószerinti értelmezése, teljesen lehetetlen ötlet.” Richard Cavendish szavaival, aki mind a pogány, mind a keresztény mitológia kiváló ismerõje, a mítoszok képzeletbeli tradíciók, amelyeknek a földrõl és az emberi életrõl alkotott igazsága a saját környezetében hitelesnek és mérvadónak számít, de ez az igazság nem szószerinti, nem történelmi és nem is tudományos.

Fred Gladstone Skinner azt írja, a francia felvilágosodás racionalistái kereken elutasították a mitológiát, mint babonaságot. Hozzá kell tenni, hogy az ész iránti hódolatukban a héber és keresztény szentírásokat is. Ez persze nem jelentette, hogy ne tanulmányozták vagy véleményezték volna. Tudás és ismeretek nélkül csak hinni lehet, de lehetetlen bármit is a kritikai analizálás valóságfeltáró módszerével elemezni, vagy éppen az isteneket érdemileg tagadni.

Az egyház évszázadokon keresztül elbátortalanította a híveket, sõt a rabszolgák millióit el is tiltotta a Biblia olvasásától, az önálló értelmezés lehetõségétõl. Ennek részeként a Jézus halálát követõ idõkben, majd további évszázadokon keresztül konspirációs hallgatásba burkolta az örökké kérdezõ, az ezoterikus tanítások mélységét kutató Mária Magdolnát. Késõbb, a XII-XIII. századtól kezdve példaképet keresve az alázatosan megtérõ bûnös alakjában állította a nõk, fõleg a perditák és lányanyák elé, míg a XVI. század körül a megfeszítés tanújaként és a hit szerinti feltámadás hírnökeként kapott elismerést. Státuszának felfelé ívelése ellenére ellenére soha, semmilyen korban nem került vissza a Lukács Mária és Márta (10:38-42) címû fejezetében ábrázolt és az apokrif írások szerinti kiemelt pozíciójába. Még a mai emancipált világban sem akar úgy gondolni rá a hívõ világ, mint aki bizalmas meghittségben Jézus lábához kuporodó, teljes énjével azonosuló asszony, aki spirituális és szellemi társ, a jézusi tanítások értõje, saját jogán a vallási szertartások ministránsa és az új hit lelkes prédikátora.

A Vatikán álláspontja mai napig is, a nõk azért nem lehetnek papok, mert Jézus kizárólag férfi tanítványokat gyûjtött maga köré és rendelt ezáltal Isten szolgálatára. Mária Magdolna személye ennek a legnyilvánvalóbb cáfolata. Õ az, akire hivatkozva az egyházi életben aktivizálódni akaró katolikus nõk régen megostromolhatták volna a Vatikán falait. Õ az, aki szimbólumává válhatna egy XXI. századi reform mozgalomnak.

SZEREP CSERE

A hittanórán tanultakból úgy tûnik, de a pulpitusról se hangzik másképp, mintha Jézus halála után a Közel-Keleten rohamosan egyeduralkodóvá lett volna a kereszténység, majd ripsz-ropsz meghódította volna az egész világot. Ezzel ellentétben a Jézus halálát követõ években, mi több évszázadokban állandó vallási (és vele kulturális) harcok folytak a Közel-Keleten: a zsidó-keresztény ellentét, a zsidóságon belüli megosztottság, a hellénizmus és a mitraizmus „ártalmas és veszélyes” befolyása elleni küzdelem, illetve a keresztény szekták közt kiélezõdõ vallási viszálykodások késztették a rémült egyházatyákat olyan drasztikus beavatkozásokra, mint az Evangéliumok megcsonkítása, többszöri átdolgozása, némi toldás-foldása, sõt egyes korai keresztény írások teljes megsemmisítése.

„Készen állunk arra is, hogy minden engedetlenséget megtoroljunk” utal Pál apostol mindezek tetejébe az egyházon belüli bomlasztó ellentétekre. Az említettek miatt (és az Istennõ pótlási szándékával) került sor a pogány önállóságot, tudásvágyat és az Isten elõtti egyenjogúságot megtestesítõ Mária Magdolna, valamint a passzív alárendeltséget, szûzies tisztaságot és szellemi érdektelenséget jelképezõ Mária, Jézus anyja szerepének és jelentõségének utólagos felcserélésére is.

Az Ószövetséget olvasva nyilvánvaló, a zsidó fõpapok az istenek közül az Ég Királynõjét tartották a legnagyobb veszélynek a legfõbb istenné elõléptetett Jahve és egyben a saját patriarchális rendszerük számára. „A biblia maga regisztrálja, hogy bárki a héberek közül, aki az Ég Királynõjének és Baáljának õsi vallását merte gyakorolni, kíméletlen vallási üldözés áldozata lett.” írja a mûvészettörténész egyetemi tanár Merlin Stone. Nem lehetetlen, sõt nagyon is valószínû, hogy a korai keresztény egyházatyák szintén az Istennõ vonzóerejétõl és széleskörû, bár dicsõ múltjához képest egyre gyengülõ befolyásától rettegtek a leginkább. Ennek esett áldozatul Mária Magdolna is.

Hogy mi köze az Istennõhöz Mária Magdolnának? Több mint felszínesen olvasva gondolnánk. Az evangéliumok egyes szakaszait és néhány cenzúrát megúszó sorát a manicheizmus írásaival, az Egyiptomban talált apokrif iratokkal és az akkori bonyolult korképpel összevetve az a kép rajzolódik ki, Mária Magdolna Jézussal való találkozása elõtt minden valószínûséggel kadesa, vagyis az Astarte-Asera-Anahita kultusz, esetleg a hasonlóképpen népszerû Ízisz kultusz felszentelt papnõje lehetett. Megbotránkozás és elfogultság helyett érdemes mindjárt kezdetben a lehetõség oldaláról vizsgálni a feltevést. Miért is ne? Konkrét adatok hiányában végül is minden hipotézisnek egyenlõ esélyei vannak.

SZENT SZAJHÁK?!?

A keresztény vallás tiltja más vallások megismerését, ezért a Bibliát és a vallástörténeti vagy valláselemzõ munkákat olvasó híveknek fogalma sincs, mikor szent szajhákról vagy rituális prostituáltakról olvasnak, mit is értsenek alatta. Mivel a szókapcsolat nyilvánvaló oximoron, mint az egy Istenben három személy, vagy a szûzen szülés, a hitük megkísértése miatt állandóan aggódók szeme sietve-menekülve átugorja anélkül, hogy egyetlen pillanatot is vesztegetnének a megfejtésére. A hit áthatolhatatlan védelmi páncélja a tudásvágy elfojtása, az elszánt tudni nem akarás.

Akiknek a Biblia egyes fejezeteit olvasva automatikusan a Rákóczi-tér lányainak képe ugrik be - és ne feledjük, ez volt az eredeti cél -, azok kellõképpen megbotránkozva továbblapoznak. Hogy is vehetett Ozeás próféta feleségül egy szajhát? Hogy akarhatott ráadásul gyerekeket tõle? És mit kezdjen a hívõ lélek ezekkel a sorokkal? „ . . . ha lányaitok paráználkodnak, és jegyeseitek házasságot törnek, nem büntetem meg leányaitokat, amiért paráználkodnak, sem jegyeseiteket azért, hogy hûtlenek, hisz (a férfiak) maguk is a cédákat keresik és pogány papnõkkel mutatnak be áldozatot.” (Ozeás 4:13-14)

A férfiak maguk is a cédákat keresik. Mindenesetre aligha lesz a biblianyálazók közül, aki feltételezi vagy konkrétan tudja, hogy a fordítások során szándékosan választott becsmérlõ szavaknak, szajha és céda az eredeti szövegekben vallással kapcsolatos szakrális értelmezése volt. Méghozzá a világ legõsibb, a szexuális egyesülés révén örök életet ígérõ Istennõ vallásával kapcsolatban.

. Mindenesetre aligha lesz a biblianyálazók közül, aki feltételezi vagy konkrétan tudja, hogy a fordítások során szándékosan választott becsmérlõ szavaknak, szajha és céda az eredeti szövegekben vallással kapcsolatos szakrális értelmezése volt. Méghozzá a világ legõsibb, a szexuális egyesülés révén örök életet ígérõ Istennõ vallásával kapcsolatban.

Keren Armstrong megfogalmazásában az egység és harmónia megdicsõülését, melyet a nemek egybekelése jelképezett, rituális közösüléssel ünnepelték az Ókori Kánaánban, a késõbbi Szíria-Palesztínában. Az istenek utánzásával az emberek részt vállaltak a terméketlenség elleni küzdelemben, amit az égiek a világ gyarapodása és termékenysége érdekében folytattak. Ebben a küzdelemben Mezopotámiától Arábiáig, Szíriától Hellász földjéig és Núbiától Cipruson át Ugaritig az Ég Királynõje vitte a vezetõ szerepet, bár más és más néven és sokszor a helyi társadalmi és kulturális igényekhez alakított személyiséggel.

A papnõk, akik évezredeken keresztül követték az istennõ-hit õsi szakrális rítusait és szokásait, az eredeti értelemben felszentelt asszonyoknak neveztettek, a gyermekeiket pedig isteni származásúnak tekintették, és többnyire kiváltságos helyzetet élveztek. Nor Hall a szabad, független nõ archetípusát elemezve azt írja, "Létezik egy rendkívüli vonzerõ az önellátó természethez, amely nem tûri a (megbecstelenítésnek tartott) kisajátítást. Ezek az istennõk nem állítják, hogy nem adják magukat szexuálisan, hanem azt, hogy nem szerezhetõk meg (önkényesen) és nem birtokolhatók egy másik lény által."

Az Istennõt példaképnek tekintve ill. a hajdani matriarchális társadalmi- és jogi rendet idézve az ókori papnõk és hívek ragaszkodtak a szexuális kapcsolatteremtés indítványozásához és az anyaság önkéntes vállalásához. A Biblia fordítók és az elmúlt két évszázad Biblia elemzõ szakirodalma viszont a lejáratás szándékával rituális prostituáltként vagy szent szajhaként nevezte õket.

Merlin Stone Mikor az Isten asszony volt címû tanulmánykötetében dühösen kifakadt az értelmi hamisítás ellene: “Azon túlmenõen, hogy a kadistu (kadesa) szó prostitultként való fordítása megszentségteleníti azt, amit valamikor szentnek tartottak, a szó társadalmi implikációjával és (általánosan) elfogadott értelmezésével való visszaélés etnocentrikus elfogultságra vall. Amellett az olvasót a kor vallási hiedelmeinek és társadalmi felépítésének félreértésére készteti.” Máshol azt mondja, a kadistu szó prostituáltként való használata a szakirodalomban hiányos teológiai és társadalmi ismereteknek is bizonyítéka.

Természetesen részben lehet a skolasztikusok kínos melléfogása, de sokkal inkább a lényegre tapint Stone, mikor a pogány Istennõ és hajdani követõi szándékos becsmérlését etnocentrikus elfogultságnak ítéli. Nehéz lenne az elmúlt évszázad közel-keleti politikai helyzetétõl függetleníteni a kánaáni õsvallás mai szemmel értelmetlennek tûnõ megvetésének és indokolatlan lejáratásának további rendületlen folytatását.

Robert Graves szerint - akit ugyancsak meglepett az Istennõhöz fûzõdõ teológia, rítus és szokások homogenitása szerte az ókori világban - azt írta, „A Nagy Istennõt mindenhol hallhatatlannak tartották, öröknek és mindentudónak”. Na persze semmi sem örökké „örök”, legkevésbé az emberi koncepciók. Így történhetett meg, hogy az Istennõ haldoklása során eljött az az idõ, mikor a zsidó fõpapok átruházták ezeket a címeket a hegyormok antropomorfikus istenébõl elõléptetett Jahvéra - így lett õ is hallhatatlan, mindent tudó és igen bizony - örökké való.

AZ ÉG ÉKES ÉKE

A mediterrán Astarte vallásában csak úgy, mint az Istennõ számos más néven (a szumir és babiloni Istár, a szkíta Anahita, a bibliai Astoret, a kánaáni-ugariti Asera és Anat, az egyiptomi Ízisz és Hator, az arábiai Al Lat*) való imádása során mind nõi, mind pedig férfi hívei az évezredek során folyamatosan követték a liturgiát és a megújulást-termékenységet biztosító szexuális rítust. Az Istennõ hatalma joggal tûnt hódolói számára idõben öröknek és térben végtelennek.

Az ókori Mezopotámiában az Istennõt Istárként - szumir (sumér) nyelven Innin (Eanna) - a termékenység és szerelem istennõjének tartották, és az Esthajnal csillaggal való azonosítása révén (Rákos Sándor gyönyörû fordításában) az „ég ékes éke” címet viselte, míg a „pillantása fény” volt. A tiszteletére emelt zikkurat - amely egyben kulturális és gazdasági központként is szolgált – a több száz bástyával védett Uruk városa fölé magasodott. Nem véletlen, hogy az írás legõsibb példányainak egyikét (Erechben) szintén az Ég Királynõjének templomában fedezték fel.

Hol voltak még, hol is azokban a dicsõséges idõkben a késõbbi vetélytársak, a vulkán istenbõl felkapaszkodó, állandóan megtorlást forraló törzsi isten, Jahve, vagy ellentéteként a gnosztikusok és más keresztények atyaian megbocsátó (bár õsi pogány módra fiától véráldozatot elváró) Istene?

Az istennõ-kultusz társadalom formáló és kulturális szerepének ismeretében nyilvánvaló, amennyiben Mária Magdolna fiatal korában az Istennõ alkalmi szolgálólányaként vagy felszentelt papnõjeként szolgált, tiszteletre méltó, nemes tradíciót követett. Érdemes felidézni, hogy az õsi Gilgames eposz elsõ táblája szerint a vad férfiember az Istennõ papnõinek közbenjárásával ismerkedett meg a humán érzelmekkel, a szenvedéllyel, az igaz barátság, az empátia és a hûség erényével. Enkidu Istár térítõ papnõjén keresztül a városba kerülve találkozott a magasabb rendû közösségi élettel, az építõ és díszítõ mûvészettel és a természet erõitõl védett, kifinomult életmóddal.

Ez a nemesítõ és civilizáló szerepkör késõbbi korokon át is jellemezte az Istennõ szolgálólányait. Az Istennõ hajdani teológusai, papnõi és jósnõi nem csak magas szintû intuitív készségük, de a tanultságuk és tájékozottságuk, fejlett analitikus és szintetizáló képességük miatt voltak az antik világban uralkodók és hadvezérek tanácsadói, írnokok, mûvészek, kincstárnokok és városállamok megbecsült bírái és magisztrátusai.

Ha azokban az idõkben az Istennõ választottjaiként ég és föld közötti közvetítõként tisztelték is õket, ma nyilvánvaló kell hogy legyen, a személyes tudásuk és tehetségük révén töltötték be tisztelet övezte pozíciójukat. „Az intellektuális kíváncsiság és a logika pogány,” emlékeztet a sokszor ignoranciából alábecsült régmúltra Camille Paglia. Az apokrif iratok tanúsága szerint Mária Magdolna a beavatottakhoz szóló ezoterikus tanok értelmezésében és tudásvágyban felülmúlta a férfi tanítványokat - méltó szellemi partnere volt Jézusnak. A Fülöp evangélium szerint Mária Magdolna Jézus legintimebb társa, hitvese volt, a mennyei bölcsesség jelképe, akit Jézus gyakori dícséretével a többiek fölé emelt, mivel ". . . olyan nõként beszél, aki mindent tud."

SZIMBÓLUMOK ÉS ÁRNYAK

Kevesen tudják, hogy Izrael se volt kivétel a világmindenséget teremtõ Istennõ befolyása alól. Az Ószövetség szerint a jeruzsálemi kadistu szõtte az aserim, a fa faragványként megjelenített Istennõ fátylát és ruháját, ami korántsem tette boldoggá a Biblia szerzõit. Roland De Vaux Õsi Izrael címû munkájában szintén utal rá, a termékenységet biztosító szexuális hagyományok jellemzõi voltak a kánaáni templomoknak. Az izraeli asszonyok a héber próféták és törzsi vezetõk idõnként felerõsödõ tiltakozásának, de a törvényeiknek is fittyet hányva hódoltak a faji, bõrszín szerinti, társadalmi és nembeli kirekesztést nem ismerõ Istennõnek, még Júdea földjén is.

Bár a jeruzsálemi fõ templom Jahvének volt szentelve, és utólag úgy is tüntetik fel, mintha mindig egyeduralkodóként fogadta volna az áldozatokat, valójában az Istennõnek hódoló szexuális rítusok, szokások és áldozat bemutatások a zsidó vallási szertartások részeként tovább éltek - akárcsak Tammúz keserves siratása. A legendás hírû Bölcs Salamon, Dávid (állítólagos) utódja, aki az írások szerint templomot emeltetett Jahvénak, a templom közvetlen környéket különbözõ istenek és istennõk oltáraival, bálványaival és kegyhelyeivel népesítette be. A fiának tartott Rehoboam uralkodása alatt is szerves része volt a templomi szertartásoknak Ashera rítusa.

„A héberek, bár formálisan ellenezték a kánaáni vallást, valójában átörökítették jellemzõ vonásait”, állítja Fred Gladstone Skinner Az õsi Közel-Kelet mítoszai és legendái címû könyvében. "A héber mitikus tradíciók mintegy folytatását jelentik az ugariti-kánaáni vallási elõzményeknek." Vern Bullough vélekedése szerint a héber írások egy része a babiloni hiedelmeken alapszik, a keresztény írások viszont nem csak a judaizmust használták forrásként, hanem a zoroasztrizmust, Ízisz és Ozírisz vallását és a pogány görög filozófiai tradíciókat is. Mária Magdolna független, vagyonos nõként, Istár, Ízisz vagy Artemisz papnõjeként ill. híveként könnyebben kerülhetett Jézus közvetlen körébe és késõbb könnyebben azonosulhatott a görög, egyiptomi, iráni és indiai hatásokat is felölelõ keresztény tanításokkal, mintha gyakorló ortodox zsidó vallású lett volna.

A héberek, bár formálisan ellenezték a kánaáni vallást, valójában átörökítették jellemzõ vonásait”, állítja Fred Gladstone Skinner Az õsi Közel-Kelet mítoszai és legendái címû könyvében. "A héber mitikus tradíciók mintegy folytatását jelentik az ugariti-kánaáni vallási elõzményeknek." Vern Bullough vélekedése szerint a héber írások egy része a babiloni hiedelmeken alapszik, a keresztény írások viszont nem csak a judaizmust használták forrásként, hanem a zoroasztrizmust, Ízisz és Ozírisz vallását és a pogány görög filozófiai tradíciókat is. Mária Magdolna független, vagyonos nõként, Istár, Ízisz vagy Artemisz papnõjeként ill. híveként könnyebben kerülhetett Jézus közvetlen körébe és késõbb könnyebben azonosulhatott a görög, egyiptomi, iráni és indiai hatásokat is felölelõ keresztény tanításokkal, mintha gyakorló ortodox zsidó vallású lett volna.

Published in Ezotéria

Read 34485 times 279
A legtitokzatosabb könyvtár indiában található
"Voltam Indiában, a világ legtitokzatosabb könyvtárában! Saját szememmel láttam azokat az írásokkal telekarcolt ősrégi pálmaleveleket, amelyekről felolvasták a múltamat és…
Read 17460 times 8
A kristálykoponya titka
Megoldásra váró rejtélyek Az emberiség történetében rengeteg olyan felfedezés van, amelyre a tudomány mai állása szerint nincs elfogadható válasz. Ezek…
Read 15868 times 13
Szerelmi mágia
Az ártatlannak tűnő szerelmi varázslat, a megkötés sem annyira veszélytelen, mint ahogyan elsőre gondolnánk. A leggyakrabban két babát készítenek, ellátják…
Read 12440 times 15
Hasonmás (Doppelgänger)
Minden emberi lényben él valami "emberellenes", amit a szótárak "kiegészítõként vagy hasonmásként" határoznak meg. Sok filozó­fus és költõ leírja személyes…
Read 10607 times 7
A rontás
A mások befolyásolására tett rosszindulatú kísérlet a rontás ugyan az akaratmágia köré­be tartozik, mégis megérdemel egy külön fejezetet. A hétköznapokban…
Read 10360 times 1
Szellemfotók
A fényképezés történetének kezdete óta bizonygatják, hogy a filmen megjelenhetnek olyan "alkalmi" szellemek, amelyek a felvétel készítésekor nem voltak láthatóak.…
Read 7925 times 4
Az emberi öngyulladásról
Veszélyes világban élünk, melyben gyúlékony, tűzveszélyes és robbanékony anyagok vesznek körül minket. De mi a helyzet velünk? Az emberek is…
Read 7439 times 1
Milarepa
Milarepa 1038 táján született Tibetben. Atyja még a fiú hétéves korában meghalt, családja pedig kegyetlen rokonainak köszönhetõen mindenét elvesztette. Tíz…
Read 7071 times 10
Szellemi erõk
Alacsonyabb szellemi behatás energia csapolása a félelem keltésen keresztül Alacsonyabb szellemi behatásnak nevezhetjük azokat az erõket, melyek igyekeznek megcsapolni az…
Read 6934 times 3
Shambala
A régi bölcsek szerint létezik egy hely, ahol az ég és a föld találkozik. Tibeti és mongol lámák õsidõk óta emlegetnek…

HOZZÁSZÓLÁSOK

KÖNYVAJÁNLÓ