Rítus, mágia, imádság

Sunday, 30 October 2011 06:49

A rítusok és szertartások fontos szerepet töltenek be valamennyi társadalomban. Segítenek megőrizni sértetlenségüket és felkészítik a tagjait a közösségben betöltendő szerepükre. A rítusok a kisebb, zárt törzsi csoportosulásokban a legfeltűnőbbek, bár fennmaradtak a nyugati nagyvárosokban is, ahol a keresztelőt, esküvőt és temetést még mindig általános tisztelet övezi.

A rítusok a lélek útjainak - Jung szavaival a kollektív tudattalanba tett utazásoknak - fizikai megjelenítései, amelyekben a test a lélek jelképe. A rítusok szimbolizálhatják az embereknek azt a törekvését,, hogy elérjék a megvilágosodást vagy az isteneket (az ókori mezopotámiaiak rituális táncaikkal például jelképesen Istár pokolraszállását utánozták), de a halált és a rákövetkező újjászületést is, amely során régi énjük meghal és életüknek egy újabb szakaszába lépnek. Több vallásban a rítusok az égiek birodalmának feltételezett rendjét tükrözik, és ezzel szorosabbá teszik a kapcsolatot a halandók és az istenek világa között. A római katolikus egyház szerint például a hét szentséget - keresztség, bérmálás, úrvacsora, bűnbánat, házasság, egyházi rend és utolsó kenet - maga Krisztus vezette be. Számos vallásnak tisztító szertartásai vannak, amelyek eltávolítják a test szennyét, mivel az sérti az isteneket. A tisztátalan test (amely betegséggel, halállal vagy bűnnel érintkezett) jelképesen úgy tisztítható meg, hogy sebesfolyású patakban vagy vérben fürdetik meg (ez utóbbit élettel és halállal egyaránt társítják, és így a megújulást jelképezi). Tisztító szerepük lehet a gonosz szellemek jelképes elűzésére fegyvereket vagy petárdákat használó rítusoknak is.

A törzsi társadalmakban beavatási szertartásokat végeztek az ifjúkorból a felnőttkorba való átmenet jelzésére. Ezekben rendszerint helyet kapott a fájdalomokozás (körülmetélés, tetoválás), vagy egy többnapos böjt, hogy a jelölt erejét és állóképességét próbára tegyék. Mindez azért történt, hogy fizikai síkon jelképesen felidézzék a halált és az újjászületést, s hogy létrehozzák a halál szimbolikus lelkiállapotát. A fiatal lányok hasonlóképpen mozgásra és táncra épülő termékenységi rítusok során léptek az érett korba, vagy olyan szimbolikus verések révén, amelyek jelképezték passzivitásukat és azt, hogy készek átadni magukat az asszonyi élet testi megpróbáltatásainak (menstruáció, terhesség és gyermekszülés). Az átmenetnek ezek a rítusai visszafordíthatatlan szakítást jelentenek a gyermekkorral. Jung szerint ennek során (a beavatandó jelképes halálával) az eredeti szülői archetípusok megsérülnek. Az ego ezután beolvad a nagyobb közösségbe, amelyet gyakran egy totem - a törzsi egységet megtestesítő állat vagy tárgy - képvisel. A házasság a beavatási szertartások egy másik változata. Mint az átmeneti rítusokban, itt is tetoválások, gyűrűk és különleges ruhák jelzik az új társadalmi szerepkört. Maga a rítus gyakran tartalmazza a házasuló felek egymás és családjaik iránti megnövekedett felelősségét. A házasság különösen a férfi számára jelenti a személyes függetlensége elvesztését-Jung kifejezésével a hős-archetípus feláldozását -, amelyet néhány kultúrában a menyasszony jelképes elrablása és megerőszakolása ellensúlyoz.

Az áldozathozatal - a megújulás előidézésének egyik módja - az alapja a termékenységi rítusoknak is, amelyeket rövid téli napokon azért végeztek, hogy a tavasz beköszöntsön és az élet újjászülessen. Ahogy a természet meghal télen, hogy újjászületésével meghozhassa a nyár gyümölcseit, úgy a királynak - vagy többnyire egy, erre az alkalomra királyi rangra emelt személynek - is meg kellett halnia, hogy népe tovább élhessen. Az aztékok úgy hittek, hogy a Nap - ha nem ajánlanak fel vért és szíveket neki -, megszűnik ragyogni, és a világ elpusztul: ezért a rituális áldozat kiemelkedő helyet kapott kultúrájukban. A háborúkat is azért vívták, hogy feláldozandó személyeket ejtsenek foglyul (bár a valódi cél a haszonszerzés volt).

Az a hiedelem, hogy a természet működése és az istenek akarata rítusokkal és szimbólumokkal befolyásolható, alapelve volt a mágiának is. A varázslónak fokról-fokra végig kellett haladnia azokon a szinteken, amelyekből hite szerint az élet állt, és végül bele kellett olvadnia abba a szavakkal ki nem fejezhető valóságba, ahová földi halandó nem juthatott el. A varázsló vagy varázslónő fölemelkedett az istenekhez, hogy az emberek számára kedvezően befolyásolja ténykedésüket. Valamennyi okkult rendszerben, az egyiptomi és görög misztériumoktól Amerika ősi hagyományán át az európai alkimisták és kabbalisták működéséig, az igazi mágust nem személyes érdek vagy a mások ellen irányuló rosszakarat vezérelte a kutatásban.

Az imádság kapcsolatkeresés az égiekkel, amely lehet egyéni vagy kollektív. Mindkét esetben szimbolika és rítus övezi. A legtöbb vallásban a test- és a kéztartás alázatot és mély tiszteletet jelez. Olykor tárgyakkal segítik, hogy az imádkozás elmélyültebb legyen, vagy hogy a könyörgés akkor se szűnjön meg, amikor a fohászkodó alszik vagy más elfoglaltsága akad. A buddhizmusban például az imazászlóra festett mantráról azt hiszik, hogy a szél szólaltatja meg. A mohamedánok áhítatos imáját, a sza-látot szigorú előírások szabályozzák. Naponta ötször hajtják végre, ahogyan Mohamed idejében tették, és minden esetben rituális mosakodás előzi meg. Imádkozás közben a hívő arccal Mekka irányába fordul, és az előírt testmozgásokkal kíséri a Korán szavait.

(részlet D. Fontanan - A szimbólumok titkos világa című könyvből)

Published in Ezotéria

Szvasztika a náci szimbólumok között

Thursday, 30 June 2011 09:04

szvasztikák"A szimbólumok a kulcslyukak a világűrben lévő ajtókban, amelyeken át az ember beléphet az örökkévalóságba." – vetette papírra Manly P. Hall„Lectures of Ancient Philosophy" című könyvében. Adolf Hitler és tanárai, Karl Haushofer és Guido von List, Ernst Pretzsche és Walter Stein, a thulisták és a Vril Társaság tagjai valamennyien hittek a szimbólumok hatalmában – így a náci mozgalom számára roppant jelentőséggel bírt, miféle jelkép alatt egyesíti erőit, és miféle jelkép alatt indítja el világhódító menetét.

A szvasztika, mint okkultista szimbólum, sokáig ismeretlen volt a nyugati világ számára. Az emberek többsége az 1934-es nürnbergi NSDAP nagygyűlést követően ismerte meg a jelképet, mikor a nácik körülbelül 35 000 darab, zászlókra, függönyökre, karszalagokra és egyéb, változatos felületekre helyezett horogkereszt közepette tartottak fenyegetően erőteljes, szuggesztív demonstrációt. Majd, a történelmi események fényében, a közvélekedés a szvasztikát mint a halál és a pusztítás jelképét kategorizálta, és elválaszthatatlanul a nácizmus intézményéhez társította.

Pedig a horogkereszt korántsem a torz náci okkultizmus leleménye, hanem az emberiség legősibb szimbólumainak egyike, amely Kelet-Ázsiától Közép-Amerikáig, Észak-Európától Indiáig ismeretes. Valószínű, hogy Adolf Hitler az indiai vonatkozások miatt bukkant rá a jelképre, és emelte át, hogy bizonyos módosítások után az okkult eszmékkel átitatott Harmadik Birodalom legfőbb jelképévé tegye. A náci vezér a 20-as éveiben egyéb vallások és filozófiai rendszerek mellett behatóan tanulmányozta a hinduizmust és a buddhizmust. A fiatal Adolf Hitler elolvasta és értelmezte a Bhagavad Gitátés a szent védikus irodalmat, a jógát, az indiai asztrológiát és okkultizmust, miként Schopenhauertől is sokat tanult a keleti bölcseleteket illetően. A náci vezető tehát alaposan elmélyedt a keleti tanokban: valószínű, hogy ekkor bukkant rá a hinduk és a zoroasztriánusok által is alkalmazott szimbólumra.

A szvasztika eredeti, indiai formájában roppant gazdag és erős szimbólum, így számos jelentéssel bír: egyaránt jelzi a végtelen erőt, a Napot, a Napfényességét és apadhatatlan energiáját, az élet kerekét, a növekedés és a halálfolyamatos változását, a jó szerencsét; de egyéb fogalmak is társíthatok hozzá. A buddhizmus eredeti, puritán irányzata valószínűleg a zoroasztriánus Napkultuszból emelte át és alkalmazta a jelet, amely a fényes égitest végtelenerejét volt hivatott szimbolizálni. Egyaránt tükröződik benne Káli istennő princípiuma és Síva tánca, a szvasztika négy ága pedig a négy évszakot és az évszakok folyamatos változását demonstrálja. India egyes térségeiben horogkereszt eredetileg a kígyó szimbóluma volt, ilyen minőségében pedig Síva templomait, áldozati oltárokat, illetve a lakóházak bejárati ajtóit díszítette. A szubkontinensen tehát széles körben alkalmazták a szvasztikát, és mind jobb felé forgó, mint bal felé forgó változatát ismerték. Emellett horogkereszt felbukkant az ősi Mezopotámia szimbólumai között, illetve az Ishtar nevű sémita istennő szimbólumaként is szolgált, mint a haladás jelképe. kali

A horogkereszt azonban, mint arról már szó esett, nemcsak a keleti kultúrkörben, de az ősi germán kultuszokban, az észak-amerikai navaho indiánok ábrázolásaiban, a skandináv Thor-mítoszban, a Kanada területén őshonos Saskatchewan indiánok kultúrájában is felbukkant, de még a britszigetek korai keresztény kolóniái is ismerték és használták a jelzést (druidakultusz követői a '30-as években is viselték a szimbólumot). A különféle szabadkőműves mozgalmak és a hermetikus mágiával foglalkozó szervezetek, mint az Arany Hajnal rendje, széles körben alkalmazták a jelet.

Guido von List, a botrányos ceremóniáiról közismert okkultista szakértő, horogkeresztet roppant büszkeséggel ősi árja szimbólumként azonosította, és ugyancsak felháborodott rajta, hogy nem-árja népek is széles körben alkalmazzák – kiváltképpen a bit druidák ebbéli gyakorlata irritálta kényes ízlését. Friedrick Krohn 1919 májusában publikálta memorandumát, amely az „Alkalmas-e a horogkereszt a Nemzetiszocialista Párt jelképének?" címre hallgatott. Krohn a „balkéz" szvasztika alkalmazását javasolta, amely a buddhista terminológia szerint a szerencse és az egészség jelképe, még elutasította a „jobbkezes" horogkereszt alkalmazását. A „jobbkezes" horogkereszt ugyanis korántsem a pozitív energiák fókuszálására volt hivatott: a szerencsével szemben a hanyatlást, az élettel szemben a halált ábrázolta. Ennek megfelelően alapjaiban eltérő rítusokhoz használták ezeket a jelképeket, és alapjaiban eltérő okkultista technikák kapcsolódtak hozzájuk. Az ősgermán okkultizmus tanai azonban nem különböztették meg ily élesen az óramutató járásával azonos irányba, illetve ellenkező irányba forgóhorogkeresztet, így Hitler úgy döntött, hogy a „jobbkezes" szvasztikát alkalmazza. Ez a szimbólum korántsem volt idegen a leendő Führer számára, hisz a titkos tanokkal foglalkozó Thule Társaság már korábban letette voksát a „jobbkezes" horogkereszt mellett, amelyet jelképévé emelt. A tizenkilencedik századi okkultisták és a pre-náci ideológiák alapítói tehát már alkalmazták a szvasztikát, amelyet valószínűleg Helena Blavatsky terjesztett el eme körökben. A Teozófiai Társaság alapítója a „korai árja misztikus koncepció szülöttének", „az alfa és az ómega univerzális teremtő energiáinak"fókuszának, az „életerő, a Napból származó energia, illetve „a ciklikus megújhodás" jelképének tartotta, ekként vezette be a szimbólumot. A Madame Blavatsky által létrehozott Teozófiai Társaság emblémájában így a kopt kereszt, a hatágú csillag és a kígyó, valamint az obskúrus jelmondat („Egyetlen vallás sem magasabb rendű, mint az igazság") mellett a szvasztika is helyt kapott – igaz, annak bal felé forgó, tehát pozitív értékek kifejezésére hivatott változata. Blavatsky úgy vélte, hogy miként az emberi evolúció hétfoka csúcsán az árja faj helyezkedik el, az okkultizmus hét szimbólumának a horogkereszt a végső és legnemesebb, legerősebb kifejeződése.

A Thule Társaság azonban a tőr és a falomb mellett már a „jobbkezes" horogkeresztet alkalmazta, amely döntés az indiai gyökerek ismeretét, a jelkép tudatos használatát sugallta. Adolf Hitler azonban másként döntött: részben elvetette Friedrich Krohn javaslatát, az elébe tárt dokumentum máskiírásait azonban elfogadta, így a náci szimbólum színeivel kapcsolatban is áldását adta a memorandumra. Az NSDAP szimbólumává így a horogkereszt „jobbkezes" változata vált, melynek színe fekete, kört formáló háttere fehér, az alap színe pedig vörös. Az így létrehozott szimbólum 1920 májusában debütált, mint a nemzetiszocialista mozgalom új jelképe. Adolf Hitler mélyen hitt a jobb irányba forgó horogkereszt erejében: felsőbbrendű jelképnek tekintette, amely kozmikus energiákat fókuszál. Mindez nemcsak a leendő Führer okkultista elhivatottságát példázza, de az a tény, hogy a teremtőenergiákat tükröző szimbólumot annak inverz változatával, a pusztítást és halált jelképező „jobbkezes" szvasztikával cserélte fel, jól demonstrálja, hogy Adolf Hitler nem a világos, hanem a sötét oldaltól várt támogató energiákat a nemzetiszocialista mozgalom számára.

hitlerA horogkereszt, mint szimbólum egybeforrott a nácizmussal. A szvasztikát, mint erőfókuszt és okkult jelképet a Harmadik Birodalom vezetése számtalan formában és módon megjelenítette: hivatalos okiratokon és egyenruhákon, repülőgépek és más haditechnikai eszközök felületén, övcsatokon és pecséteken, lobogókon és bélyegeken, illetve olyan hétköznapi használati tárgyakon, mint például a hadsereg által használt evőeszközök. Adolf Hitler és társai hittek a horogkereszt hatalmában: a nürnbergi pártgyűléseken több tízezer szvasztika vette körül a náci diktátort, aki erőt merített a szimbólumból, és a tömeg energiájának fókuszát látta benne.&nbsp

/részlet Kurt Rieder, Mágia és okkultizmus a III Birodalomban című könyvéből/

Published in Ezotéria

Mágikus gyógymódok a népi orvoslásban

Tuesday, 16 November 2010 06:41
magicalA mágia napjainkig át-meg átszövi az ember életét. Tulajdonképpen egyidős az emberiséggel, hiszen az ember bizonyos szituációkban, élethelyzetekben mindig is megpróbálta irányítani az események alakulását, menetét. A mágia az események befolyásolásának mûvészete, titkos tudomány, amelynek ismerője hatással lehet nem csupán a földi történésekre, hanem a természetfeletti jelenségekre is. Alapja egyfajta kényszerhelyzet, szükségállapot, amelynek kedvező megoldására a csupán racionális ismereteire támaszkodva nem volna képes az ember. A hagyományos paraszti kultúra is elválaszthatatlan a mágiától. Találkozhatunk vele minden fontos élethelyzetben: az időjárás varázslástól a bőséges termés biztosítása érdekében végzett mágikus eljárásokig, megtalálhatjuk a magánéletben a szerelmi varázslásoktól az egészség megőrzését, a betegség elûzését elősegítő praktikákig.
 
Az alábbiakban ez utóbbi terület áttekintését szeretném elvégezni. Munkám során elsősorban az utóbbi húsz évben általam gyûjtött Észak-kelet Dunántúli adatokra hivatkozom, melyek párhuzamait 17-18.századi orvostörténeti munkákban is próbálom megragadni.A népi orvoslás a nép betegségekről alkotott elképzeléseit és azok gyógymódjait foglalja magában.  A kutatás által két nagy területre osztható: a racionális vagy tapasztalati alapokon nyugvó orvoslásra és az irracionális vagy mágikus gyógyító eljárásokra. Igen fontos hangsúlyozni, hogy a népi orvoslás gyakorlatában e két terület nem választható el egymástól, mindkettő ugyanolyan szereppel bír, s gyakran egy-egy gyógyító eljárásban egymást kiegészítve, keveredve fordul elő. Többek között ezért is nehéz a népi gyógyászat rendszerezése, tiszta kategóriák felállítása.
 
A népi diagnosztika, a népi orvoslás kóroktana
 
A népi gyógyászat idevonatkozó ismeretanyagát bizonyos elmosódottság, nehezen megragadható adatok jellemzik. A népi tudásban a betegségek okának körülhatárolásában gyakorta találkozhatunk az „Isten akarta így", vagy „ez a Jóisten szándéka" megjelölésekkel. Különösen járványok okozójaként napjainkig megtalálhatjuk a „szél hozza" évszázados múltú elképzelést. Agyvérzés előzményeként emlegetik a „megerőltetést", a dühösséget, „mérgességet". A szomorúság, a bánat a népi diagnosztikában a gyomorbaj okozója, míg a csömört a sárgaság előzményeként emlegetik. Az izületi gyulladás, a reuma eredője a „rossz vérben" keresendő. Megfázás, kiizzadás a mell-és tüdőgyulladás előzménye.
 
Fogszuvasodás okozói a fogban lakó „férgek". Érdekes megemlíteni, hogy a népi orvoslás diagnosztikájában az életkori sajátságok is előfordulnak. Életképtelen a satnya, „agos, ebagos" gyermek, s az öregséget is betegségkként emlegetik. A népi elképzelés szerint azonban a leggyakrabban előforduló betegség ok a szemmel verés. A szemmel verés a rontás, az ártó mágia legáltalánosabb módja, lényege, hogy valaki a puszta nézésével, szándékosan vagy akaratán kívül is ártani tud elsősorban a kicsi gyermeknek, fiatal állatnak azzal, hogy valakit hosszan, erősen néz, közben szavakkal dicsér, megcsodál, amivel felhívja az ártó hatalmak figyelmét az ártatlan kisgyermekre vagy a védtelen jószágra. A szándékosan ártani tudó személyt boszorkánysággal is vádolták. Az idevonatkozó középkori peranyagban számtalan adatot olvashatunk erre. Az akaratán kívül ártóról azt tartották, hogy erős, szúrós nézésû, sötét szemû, összenőtt szemöldökû vagy fáradt tekintetû ember. Szemmel verésre akkor gyanakodtak, ha megmagyarázhatatlan eredetû, hirtelen fellépő betegséggel álltak szemben; amikor a kisgyermek vigasztalhatatlanul, folyamatosan sírt. A szemmel verésben való hitre vonatkozóan a 17-18.századi orvosi könyvekben is találhatunk adatokat. Így Pápai Páriz Ferenc orvosdoktor híres mûvében a Pax Corporisban is szerepel igézet címszó a gyerekbetegségek leírásánál. „A gyermekek forrózását, melyet köznévvel igézetnek hínak, ami illeti, minthogy ez a feje lágyán adja ki magát, onnan vagyon, hogy az igen felver, lüktet. Oka pedig ennek természet szerént is a kisgyermekek meleg és nedves természetüek." Pápai munkája után száz évvel jelent meg Veszelszky Antal orvosságos könyve, mely szintén említi a szemmel verést vagy igézést:„...A forrózás igézetnek is neveztetik: oka ennek néha a gyermeknek meleg nedves természete, ezt pedig inkább gyúlasztya, a szoptató Aszszonynak mértéktelensége: néha pedig per effluvia, az ártalmas szemek sebes tekintete. Ez okból némelly ember nem merészeli bátran a kisded gyermeket nézni."
 
A szemmel verés megelőzésére, kivédésére számos módszert ismer a néphagyomány, például a még kereszteletlen kisgyereket nem mutatták meg idegennek / egyébként igyekeztek az ujszülöttet minél előbb megkereszteltetni/, a keresztelésig szentelt gyertya égett mellette, rózsafüzért tettek a párnája alá, piros szalagot kötöttek a karjára, ágyára. Körülbelül egyéves koráig fordítva adták rá az inget. Ha az apa fáradtan érkezett haza, a kalapját dobta a kisbaba ágyára, hogy arra essen először a fáradt tekintete. Az ujszülöttet nem volt szabad dicsérni, nehogy ezzel az ártó szellemek figyelme ráirányuljon, ellenkezőleg inkább azt kellett hangosan mondogatni, hogy milyen csúnya, életképtelen. Rontás ellen , jelképesen megköpdösték a kisgyereket. A nyál gonosz távoltartó, gyógyító szerepe nyilvánult meg ebben a gesztusban. A szemmel verés gyógyításának legáltalánosabban ismert módja a szenes víz alkalmazása volt. Egyrészt a rontás tényének megtudakolása érdekében, másrészt a terápia részeként készítették el. Elkészítésének számos variációja ismeretes. Legáltalánosabb amikor egy pohár hideg vízbe három darab izzó parázsdarabot dobtak. Ha a parázs feljött a víz színére, valóban szemmel verés történt. A szenes vízzel megmosogatták a gyerek arcát , s három kortyot itattak belőle, homlokára keresztet rajzoltak a vízzel. A mûvelet közben gyógyító célú imákat, szövegeket is mondhattak. Például: „Ha neked szem ártott, férfi vagy nő, fiatal vagy öreg, segéljen téged az Atya, Fiú, Szentlélek nevében a teljes Szentháromság!" /Pusztavám, saját gyûjtés/ A szemmel verés gyógyításának másik módja a beteg kisgyerek szemének kinyalása volt. Az anya háromszor az orr felől kinyalta síró kisgyerek szemét s oldalra köpött. A nyál rontást elhárító erejéről fentebb már szóltam.
 
A népi diagnosztika betegség okként tartja számon az ijedést is, aminek a tünetei nagyon hasonlóak a szemmel veréshez. Az ijedés előidézője gyakran kutya, macska vagy halott látványa. Ellenszere a szemmel veréshez hasonlóan ugyancsak a szenes víz illetve az ólomöntés. Hideg vízbe forró ólomdarabot dobtak, s amilyen alakot felvett az anyag, attól ijedt meg az illető. A teljes gyógyulás érdekében a mûvelet után az ólmot még bizonyos ideig /3, 9 napig/ a nyakba kötve viselték. 
A népi tudás betegség okként számon tartott ismeretanyagának áttekintése után vegyük sorra annak mágikus gyógymódjait, a kutatás által irracionálisnak nevezett orvosló eljárásait, eszközeit.
A gyógynövények alkalmazása kapcsán kevés esetben találkozhatunk idevonatkozó adattal, hiszen a népi orvoslás etnobotanikai ismeretanyaga jellemzően annak tapasztalati oldalához sorolható. Előfordul azonban a gyógynövények mágikus felhasználása is. Például a mérgező népi narkotikum, a beléndek magját parázsra tették, füstjét belélegezték, mert azt hitték, hogy a fájó fogban lévő férgeket elpusztítja. A fokhagyma számos betegség hathatós ellenszere, népi panácea, mindent gyógyító orvosság. Mágikus felhasználására a fogfájás esetében találtam példát: Sárbogárdon fogfájós beteg nyakába akasztottak fokhagymafüzért, hogy „lehúzza" a fájást. 
 
A népi gyógyászati szakirodalom fekáliapatika, ganajpatika néven tartja számon a gyógyítás során felhasznált emberi, állati ürüléket, vizeletet, különféle testrészeket, váladékot. Hints Elek orvostörténész rámutatott, hogy „A misztikumban való hit nyilvánul meg a ganajpatika szereinek alkalmazásában, amulettek és füstölések rendelésében."  A 17-18. századi orvosló könyveinek javallatai között gyakorta találhatunk idevonatkozó gyógymódokat. Pápai Páriznál méhcsípés esetén a következő a teendő: „Méhcsípés ellen pedig"... jó ez is , ha az ember a maga vizeletivel mossa azután meleg tehénganéjjal békenvén a megmart helyet, vagy összerontott méhfûvel vagy fodormentával békötvén." Veszelszky Antal fogfájás esetén ezt javasolja:"A lónak meleg ganéját, még a földre nem húll megszedvén, és erős pálinkával öszve-kevervén, serpenyőbe jól melegítsd meg, és azon melegen köttesd két pofádra: ez inkább annak használ, kinek foga ez előtt ki nem húzatott." A vizelet mágikus célú felhasználására magam is számos példát gyûjthettem.
 
Magyaralmáson jegyeztem le az alábbi esetet: „Édesanyámmal történt 188o körül . Sárgaságba esett, és nagyanyám tanácsára a következőt csinálta: kilenc napig csollyánra, egy kiválasztott tőre kellett pisilnie, kilenc nap után megpróbálta kihúzni a csollyántövet. Ha tövestül egyszerre kijön a csollyán, azt jelentette, hogy meggyógyul a beteg, ha nem, akkor gyógyíthatatlan. Édesanyám meggyógyult." Ehhez hasonló esetet olvashatunk egy a 18. századból való, Gelencén előkerült családi kéziratos orvosló könyvecskében is: „Betegnek próbálása. Még az beteg embernek vizeletivel öntözd meg az csillyánt, ha az csillyán másodnapra meghirvad, meghal." Történeti munkákban, családi levéltárakban ugyancsak fellelhetőek idevonatkozó adatok. Például a Radvánszky család levéltárában Ujhelyi István Apafi Anna számára írt orvosi könyvében sárgaság esetén az alábbi javallatot olvashatjuk:" Az mely emberen sárgaság vagyon, azon embernek vizelletiben főzz meg egy darab tehénhúst, add megenni egy agár kölykének - nem agárnak, hanem az kölykének -, azt többször is míveljed, és bizony meggyógyul az ember. Vagy: Az kását erősen főzd meg, s az patiens vizelletivel keverd egyben, add az ebnek, az eb tüle meghal, s az ember meggyógyul."
 
A népi gyógyászatban alkalmazott állatok varázsereje - amint erre Szendrei Zsigmond rámutatott -, testi-lelki tulajdonságaikkal függ össze.  Néhány állat /pl. szarvas, medve/ felhasználása a samanizmushoz kapcsolódik: a totemállatok testrészei mindenre ható orvosságok is voltak egyben, s a rossz szellemek testből való kiûzését is szolgálták. 
 
Gyógyítás a szó erejével
 
A mágikus gyógyító módszerek közé soroljuk a gyógyítást kísérő, azt aláfestő, erősítő ráolvasásokat, imádságokat, gyógyító erejû szavakat. A ráolvasás mágikus célra használt, hagyományos formában élő szöveg. Alapja a szó varázserejébe vetett hit, hogy az ember a kimondott szavával hatni tud a természetfeletti erőkre. A szómágia áthatja az ember életét, s igen nagy számban fordult elő betegségek esetén is. A gyógyító szövegek ismerői, alkalmazói elsősorban a gyógyító specialisták voltak. Alkalmazásuknak köszönhetően személyes kontaktus alakulhatott ki a gyógyító és a beteg között. / Az állatgyógyászatban igen kevés ráolvasó szöveg fordult elő./ A gyógyító ráolvasásokat ismerőik halálukig titokban tartották, mert elmondásuk esetén - hitük szerint - gyógyító erejüket is elvesztették. A ráolvasások tartalmi szempontok szerint történő csoportosítását Pócs Éva végezte el. Ennek alapján megkülönböztethetünk elküldő, letagadó, kijelentő, kérő, könyörgő, felszólító, figyelemfelkeltő célzatú ráolvasó szövegeket. Lássunk néhány példát, elsősorban a Fejér megyében lejegyzettek közül. Az elküldő szándékú imádság célja a betegség elzavarása, eltávolítása. Idesoroljuk az „új hold, új király" kezdetûeket, amelyeket elsősorban szemölcs elmulasztására használtak. Általában újhold péntekjén kellett mondani. Előszálláson például az alábbi változat ismeretes: „Új hold, új király házasítja a fiát, férjhez adja a lányát. Hívnak engem esküvőre, nem megyek el, van nekem egy vendégem, azt küldöm el." A letagadó típusú ráolvasás lényege, hogy a betegség letagadása azt a következményt vonja maga után, hogy az nem is létezik. A szemen lévő árpa gyógyításakor az alábbi párbeszéd zajlott le a ráolvasást végző gyógyító specialista és beteg páciense között:
„- Mi van a szemeden?- Árpa.- Szar van azon, nem árpa."
 
A kijelentő tartalmú ráolvasások a gyógyító gesztust kísérték, mintegy kommentálták. Például: „-Árpát aratok". Mialatt a gyógyító kaszáló mozdulatot végzett a beteg szeme előtt begörbített mutató ujjával. A könyörgő, kérő tartalmú ráolvasások általában rövid fohászok, melyeket a gyógyító tevékenység kezdetén mondtak. Ilyen például az „Uram, Jézusom segélj meg!" felkiáltás. Felszólító, figyelemfelkeltő célzatú ráolvasások is ismeretesek. Bakonycsernyén például, ha a kisgyerek lázas lett, az anya kiállt a kapuba és így kiáltott:"Alsó, felső szomszédok figyeljetek, az én kisfiamat a hideg rázza!" Igen ősi, Európa szerte ismeretesek az úgynevezett visszafelé számláló ráolvasások. Ezek lényege, hogy a számolással együtt a betegség is nullázódjék. „Nem kilenc, nem nyolc...nem kettő, nem egy, semmi." Ez alatt körömmel keresztet rajzoltak a szemölcsre. Ráolvasásnak minősülhet a hivatalos egyházi imádság is attól függően, hogy milyen céllal mondták. A beteg állapotban a gyógyulás érdekében elmondott Miatyánk vagy Üdvözlégy a ráolvasó szövegekhez hasonló célt szolgált: a szó varázserejébe vetett hit révén a betegség legyőzését, eltávolítását.
 
Gyógyító gesztusok
 
A népi orvoslásra jellemző, hogy eljárásai komplex folyamatot alkotnak, ahol minden szónak, mozdulatnak, időpontnak a közösség által a hagyomány révén szabályozott rendje van és valamely kellék elmaradása, nem szabályos véghezvitele az egész gyógyító tevékenység sikertelenségét vonhatta maga után. E komplex folyamatban különös jelentőséggel bírtak a gyógyító gesztusok. A gesztus mint metakommunikációs megnyilvánulás az adott közösség számára egyértelmû közléseket közvetített. A hagyományos népi gyógyításban az alábbi mozdulatok, kísérő gesztusok a legjellemzőbbek:
Keresztvetés. - A kereszt a legfontosabb keresztény jelkép. A keresztvetéskor a testre rajzolt kereszt óvja, védi az embert a rontástól, betegségtől. Keresztet rajzoltak például a szenes vízre vagy a szemölcsre is.
 
  • Eldobás, elküldés.
Ez a gesztus gyakran szerepelt a mágikus gyakorlatban. Benne a betegséget eltávolítani vágyó ember akarata, kívánsága sûrûsödött. Bal kézzel visszafelé dobták el az előzőleg megkerített szemölcsöt, vagy idetartozik a búcsújáró helyekre jellemző szokás, amikor a kegyhelyen hagyták mankóikat vagy a fájó testrészt ábrázoló viaszfigurákat, offereket a beteg zarándokok. 
 
  • Köpés, kiköpés.
A rontás elhárításának egyik nagyon gyakori formája volt. Alapja az az animisztikus felfogás, hogy a köpéssel távozó, párolgó anyag lélekhordozó, az emberi test része, s mint ilyen megerősítő, óvó szerepe lehet.
Füstölés. - Ugyancsak a rontás elûzésére, illetve megelőzésére szolgáló, önálló gyógymód. Gyakran alkalmazták járványok, például pestis idején. A füstölés célja az emberre ártó hatalmak megtörése és a szerencse, a termékenység biztosítása volt. A füstölésbe vetett hitet nagyban erősítette az egyházi gyakorlatban való előfordulása is.
Megmérés. - Az eljárás alapja az a hit, hogy a testrészek aránya egészen más az egészséges illetve a beteg ember esetében. Főleg kisgyerekeknél használták rándulás, ficam esetén vagy sorvadásos betegségnél. Egyrészt a gyógyítás diagnosztikai szakaszában, másrészt önálló gyógymódként is találkozunk a végtagok arányainak vizsgálatával. Különösen gyakran említik a boszorkányperekben felsorolt vádak között.
 
  • Fordított cselekvés.
A néphit szerint a rontást okozó természetfeletti erők birodalmában minden ellentétes az evilágival. Ezért igyekeztek (a hasonlóság elve alapján) a gonosz utánzását elérni, annak félrevezetése céljából. Ez a magyarázata például a visszafelé, bal kézzel végzett mozdulatoknak, a visszájáról viselt gyerekingnek és a visszafelé való számlálásnak is.
Megkerítés, körülkerítés. - Elsősorban a gyógyító szakaszra jellemző eljárás. Alapja az a hit, hogy a körbe zárt testterület védve van a rontástól.
 
A színek szerepe a gyógyításban
 
A mágikus gyógyítás jellemzője, hogy sokszor asszociatív alapokon nyugszik, vagyis a gyógyulás érdekében igyekeztek a gyógyítás alapanyagait is úgy megváltoztatni, hogy azok már önmagukban, az érzékszervekkel felfogva (íz, szín, szag, mennyiség) a gyógyulás eredményességére emlékeztessenek, így biztosítsák annak sikerességét. Például sárgaság esetén sárga szalagot kötöttek a gyerek karjára, vagy sárga kendővel takarták be, más esetben sárgarépából kivájt pohárból itatták a beteget. A piros szín gonosz távoltartó szerepéről a szemmel verés kapcsán tettem említést.
 
A számok szerepe
 
A gyógyító gyakorlatban a néphitben általában kultikus számokként ismeretes számok előfordulása jellemző. Ilyen a 3-as, 7-es, 9-es. Háromszor vetettek keresztet a szemölcsre, háromszor mosogatták meg a szemmel vert gyerek arcát a szenes vízzel, a ráolvasó gyógyító szövegeket is háromszor ismételték el. Különös gyógyító erőt tulajdonítottak a hetedik gyereknek. A szemmel vert gyerek fürdetővizébe Bakonycsernyén kilenc sírról kellett gazt szedni, a visszafelé számláló ráolvasást is a kilencessel kezdték.
 
A szentelmények szerepe
 
A szentelmények az egyház által a szentségek mintájára alapított látható jelek. Az egyházi szentelés révén különleges erőt kapnak, s profán célra többé - az egyházi előírás szerint - már nem használhatók. A népi gyakorlatban viszont ennek ellenkezője figyelhető meg, hiszen egyéb élethelyzetekben, így például betegség alkalmával nagyon gyakran felhasználták őket. A szentelt víz, a szentelt gyertya, a szentelt barka és annak hamuja vagy a szentelt étel szerepe úgy az egészségmegőrzésben mint a betegség elûzésében egyaránt megfigyelhető. A hivatalos egyházi szentelmények sora a népi gyakorlatban kibővült: számos, a templommal, annak környezetével, a temetővel kapcsolatos tárgy, növény ugyancsak szerepelt a népi gyógymódok repertoárjában. Például tömjént tettek a fájó fogba, az úrnapi sátor zöld ágait fürdővízbe tették szemverés ellen, a temetőben szedett gaz főzete ugyancsak rontás ellen volt hatásos, vagy a templom padlóján szedett porral kelést gyógyítottak. A búcsújáró helyek felkeresésének elsődleges okai között találjuk a betegségből való felgyógyulást.
 
A betegség a velejáró szenvedésekkel kérdést vet fel minden idők emberének. A válasz pedig minden korban attól függ, hogy kinek milyen a felfogása, tapasztalata a körülötte lévő világról. A népi gyógyító gyakorlat évezredeken keresztül a tapasztalati és a mágikus gyógymódok azonos hangsúlyú alkalmazását mutatja, a gyógyítás e két nagy területe nem vált el egymástól . Generációk ismerete, hitvilága sûrûsödött egy-egy gyógyító mozdulatban, ráolvasásban. A cél a mindenkori betegség okozta szükséghelyzet megoldása volt. E komplex orvosló gyakorlat a napjainkban reneszánszát élő, a teljes embert figyelembe vevő gyógyításban számos esetben visszaköszön.
forrás: Varró Ágnes
Published in Természetgyógyászat

Szertartás a boldogságért

Monday, 15 November 2010 06:40

sikermeditacioA siker iránti vágy természetes dolog. Lényegtelen, hogy most milyen sikeres vagy, valószínűleg ennél még sikeresebbé szeretnél válni. Az életnek megvannak a saját hullámvölgyei, és semmi nem állandó. Ma lehetsz egy rakás szerencsétlenség, de ez nem jelenti
azt, hogy holnap ne lehetnél rendkívül sikeres. Teljesen mindegy, jelenleg hol tartasz, ez a szertartás segít majd abban, hogy tovább fejlődj és sikeresebbé válj ezentúl.

A saját magad ábrázolására szükséged lesz egy nagy gyertyára. Válassz egy erőteljes színt, mondjuk az aranyat vagy a vöröset, és  a gyertyába személyes adatokat önmagadról és a siker iránt vágyadról. Amennyiben pénzügyi sikerről van szó, rávéshetsz egy dollárjelet. Ha az életed minden területét sikeresebbé szeretnéd tenni, rávéshetsz egy felfelé mutató nyilat, ami megmutatja, mit szeretnél elérni. Ezt a gyertyát helyezd az oltár közepére.

Szükséged lesz továbbá négy fehér gyertyára az isteni védelem jelképeként Ezeket tedd a saját gyertyád köré északi, déli, kelet és nyugati irányba.

Szükséged lesz még egy olyan díszre is, amely a sikert jelképezi számodra. olyan díszre van szükséged, amit bátran ki tehetsz bárhová az irodádban vagy az otthonodban anélkül, hogy magára vonná mások figyelmét. Ahányszor csak megpillantod, eszedbe juttatja majd a siker iránt vágyadat. A díszt helyezd el a szertartás alatt az előtted álló felület közepére. (Ha van oltárod, azon dolgozz!)

Szükséged lesz különböző színű gyertyákra, amelyek az életutadat, benső késztetésedet és születésed napját jelképezik. Ezeket oltárod négy sarkára kell elhelyezni.

Füstölő használata nem kötelező, de én minden szertartáshoz használok, hiszen minden lehetséges forrásból szeretnék segítséget meríteni.

  • Kezdésképpen gyújtsd meg a négy sarokban álló gyertyát, és azt, amelyik középen van (és téged jelképez). 
  • Ezek után gyújtsd meg a négy fehér gyertyát a következő sorrendben: észak, kelet, dél, majd nyugat. 
  • Tölts el némi időt azzal, hogy elgondolkodsz a sikereden, és azon, hogy mit is jelent az számodra. A Te elképzelésed a sikert illetően valószínűleg nem egyezik meg az enyémmel. Miközben a gyertyákra mered a tekinteted, engedd  szabadjára fantáziádat egy kicsit, és gondolkozz el azon, hogy miben fog változni az életed, ha elérted a várva várt sikert. 
  • Tárd ki szélesre a karjaidat, hogy szimbolikusan átöleld az oltárt, és fohászkodj isteni segítségért, hogy elérd a céljaidat Légy a lehető legpontosabb. Ha pénzre áhítozol, pontosítsd az összeget Ha új otthonra vágysz, mondd el, milyen fajta házat szeretnél, és beszélj arról is, mi mindent szeretnél a belsejébe, hogyan rendeznéd be, stb.
  • Most pedig ki kell jelentened, mi mindent tennél annak érdekében, hogy a sikernek ezt a szintjét elérd. Szinte minden esetben meg kell fizetni egy bizonyos árat, és ha rendkívüli sikerekre vágysz, meg kell fizetni érte.
  • Ha ezzel megvagy, mondj köszönetet a csodákért, amelyekben majdan részed lesz. 
  • Vedd kezedbe a díszt, és tartsd bele a gyertyák füstjébe. Fogd meg mindkét kezeddel a díszt, és ünnepélyesen mondj még egyszer köszönetet 
  • Oltsd el a gyertyákat az ellenkező sorrendben, mint ahogyan meggyújtottad azokat, a díszt pedig állítsd ki egy olyan helyre, ahol gyakran rátekinthetsz, majd folytasd tovább a napodat.


Hetente egyszer ismételd a gyakorlatot mindaddig, míg el nem érted a siker áhított fokát.

(angyalmagus tanoda anyagából)

Published in Meditáció

Foglalkoztat egy gondolat

Friday, 12 November 2010 07:19
Győzike tudatosan verte át az országot!A gondolati erők nagyon érdekesen működnek. Abban a pillanatba amikor egy gondolat elkezd foglalkoztatni bennünket, a gondolatot  máris  fog-va tartjuk, megfogjuk, lefoglaljuk mindaddig, míg foglalkozunk vele, erőt adunk "neki".  Ebben az a különleges, hogy akár egyetértünk vele, akár ellenezzük, figyelmünk már növeli az eredeti gondolat erejét.

És ez a nagyon fontos! Mindegy, hogy egyetértünk egy dologgal, vagy ellenezzük, mindkét esetben erőt adunk annak a gondolatnak, amivel foglalkozunk. tehát mindkét esetben életerő távozik tőlünk. Amikor ezt az erőt óránként adjuk, mert egyet értünk a céljával, azonnal újratöltődünk, tehát jól érezzük magunkat.

Amikor viszont dühöngünk, felháborodunk, bár nem tudatosan, mégis erővel toljuk fel felháborodásunk célját. Így pontosan azt a gondolatot erősítjük, amivel ellenkezünk. Éppen ellentétes eredményt érünk el, mint amit valóban szeretnénk. Ilyenkor persze nehezen töltődünk fel újra, és kifejezetten rosszul érezzük magunkat.

Ezzel a tétellel a Világ médiairányítói is tökéletesen tisztában vannak. Feldobnak egy témát a médiában, amivel az emberek  egyik része teljesen egyetért, másik része viszont teljesen felháborodva ellenzi.  Mindkét csoportot foglalkoztatja a téma, így mindkét csoport teremtő ereje folyamatosan erősíti az eredeti gondolatot, ily módon mindenki szépen besétál a csapdába. Mindenki azt teremti meg, amit a Világ médiairányítói meg akarnak velük teremttetni. Ez a módszer arra is nagyon hogy fontos dolgokról elterelődjék a figyelem. Amíg azon rágódunk, hogy Michael Jacksonnak meg van-e még az orra, nem foglalkozunk azzal, amivé válik közben a világ.

A világ vezetői közben oda terelik a birkákat, ahová csak akarják, juhászkutyájuk pedig maga a médiagépezet. (Tv, rádió. újságok, filmipar. könnyűzeneipar, könyvek, stb) Ugye értjük?

Mi az ellenszer? Ellenszer nincs, hiszen amivel ellenkezünk, már erősítjük. Azt viszont megtehetjük, hogy nem ellenkezünk, nem háborodunk fel nem „tapadunk rá" a feldobott témákra, hanem hátat fordítunk, a saját céljainkra figyelünk, és örülünk annak, ha vannak olyanok, akik a mi céljainkkal egyet értenek, sőt azoknak is, akit ellenzik, mert mindkét  csoport a mi malmunkra hajtja a vizet.

Aki tehát nagy célokat akar elérni, mindenek előtt keltse fel az emberek figyelmét, és azután minél hosszabb ideig tartsa fogva a figyelmet. (Vannak akik ezt bármi áron megteszik és ilyenkor bizony nagyon nehéz semlegesnek maradni vagy hátat fordítani.) (szerk: figyelemfelkeltő szavak: pokoli, durva, dráma, hátborzongató, botrány, félemetes, szenzációs, megdöbbentő, hihetetlen. Ezeket  a szavakat a mai (2010.11.12) hirkereso.hu oldalon találtam! ) 

A Világ médiairányítói azt is tudják, hogyan lehet a nekik nem tetsző kezdeményezéseket, gondolatokat csírájukban elfojtani. Nagyon egyszerű: elhallgatással. Amelyik gondolat ugyanis nem kap kellő figyelmet, egyszerűen elhal, feloszlik, köddé válik.
Tanulhatunk tőlük...

(részlet  Színia, Dob-szer-da, Magyar mágia című könyvéből, Megvásárolható )

Published in A lélek rezdülései

Mai magyar mágia

Monday, 09 August 2010 07:35

mágiaAz ember, mint tudjuk három részből áll: szellemből, lélekből és testből. A szellem hozza létre a lelket, a lélek pedig a testet. A szellemi alkotónk a teljes Egység, maga a Teremtő. A lélek az a részünk, amelyik kilép a Hetedik Mennyországból, hogy éljen és tapasztalatokat gyűjtsön, és mivel Lélekként másként tud tapasztalni, ezért testet hoz létre magának.

Ha a szellemi részünket egy körrel jelölöm, akkor a lélek a körben a pont, vagyis a Forrás. A test csak egy burok a lélek körül, ami, ha a lélek megtanulta a módját, számtalanszor cserélhető.  Mi tehát az ember lényege? Talán a teste? Nem!!! Mindenképpen a lelke.

Nézzük meg, mi mindent mondunk magyarul a lélekkel kapcsolatban!

Published in Múlt, jelen, jövő

Az emberi fejlõdés

Tuesday, 08 April 2008 10:00
  1. Az Embernek (és az Univerzum minden Lényének) meghatározott fejlődési folyamaton (evolúción) kell keresztül mennie.
  2. Ezt a fejlődési folyamatot (többek közt) az asztrológiai jegyek is jelzik. Az Ember számára 12 fokozatú fejlődés létezik. Ezeket a fokozatokat mindenkinek végig kell járnia, kihagyni, kikerülni nem lehet, kivétel nélkül mindenkinek el kell érnie a tökéletességet.
  3. A tananyagot mindenki saját maga határozza meg, az általa kitűzött célok, előidézett okok, és körülmények formájában. A környezet, (ország, család, életút, a fizikai test, stb.) abszolút tökéletesen biztosítja, hogy kivétel nélkül, (függetlenül bármilyen hitrendszertől) mindenki azokkal a megoldandó feladatokkal kerüljön szembe, melyeket kizárólag neki kell megoldania, illetve átélni.
  4. A fejlődés lényege: különböző képességek megszerzése, az életben elénk került feladatok (problémák) helyes és maradéktalan megoldásához.
  5. Az élete során felmerült problémákat bárki rosszul oldja meg, kikerüli (nem oldja meg), a probléma mindaddig újra előjön, (VIII. Tv.) amíg egyszer sikerül helyes döntést hozni, azaz amíg meg nem szerezzük a megoldáshoz szükséges képességeket. Aki normális hétköznapi életét éli, az ugyanúgy (esetenként gyorsabban) fejlődik, mint aki útkeresés címén össze-vissza csapong, a könnyebb, gyorsabb, látványosabb, út megtalálása reményében.
  6. Az életben megoldott problémákból leszűrt tapasztalatok eredménye (összessége) a bölcsesség.
  7. Mindenki úgy ítéli meg, hogy az a legnehezebb út amit ő követ, mert más problémáit könnyen meg tudja oldani, a sajátját viszont nem.
  8. A tudatos önfejlesztésnek igen sok, (de mindenki számára egyéni) útja van. Ilyen kitaposott utak például a különböző jógi irányzatok, a harcművészetek, a Kereszténység, és más vallási irányzatok, a Rózsakereszt, Antropozófia, Ezotéria, Misztika, Hermetika, Teozófia, Alchimia, a különböző Mágikus irányzatok, stb.
  9. A különböző szellemi utakat összekeverni, vagy ötvözni nem szabad, mert mindegyik összefüggő egészet alkot, filozófiája általában más, elvi alapjai nem helyettesíthetők egymással, így összekeverve nem gyorsító-fejlesztő, hanem romboló, félrevezető hatást eredményeznek. Bármelyik úton is indul el valaki, mindegyik út ugyan oda vezet, nincs jobb, vagy rosszabb út.
  10. Követendő utat mindenkinek saját magának kell kiválasztania, azt, amelyik az adottságainak legjobban megfelel.
  11. Bármelyik úton halad valaki, egy idő után "különleges" képességek birtokába jut, (ezek a fejlődés fokmérői). Az elért képesség (fejlettségi szint) tesz alkalmassá (képessé) további - magasabb szintek elérésére -, ugyan úgy, mint az iskolában.
  12. Az a tudás (képesség), amit valaki megszerzett, akár a mindennapi fizikai életben, akár szellemileg, a későbbiekben saját céljainak és erkölcsi felfogásának megfelelően szabadon használható.
  13. Aki az általa választott úton gyorsan halad, (mert gyorsabban akar megfelelő tudást és képességet szerezni), rájön, hogy mire az áhított képességet megszerezte, már nem kell használnia, mert már nincs rá szüksége. Ez természetes, hiszen a feladat a képesség megszerzése, ha ezt a képességet valaki előre megszerzi, - a problémát, melynek éppen az a feladata, hogy az adott képességet kifejlessze -, már meg is oldotta.
  14. A mágikusnak nevezett képességek minden Teremtő Elme (így minden Ember) született képességei, ugyan úgy, mint például a gyaloglás. Gyalogolni is minden embernek meg kell tanulnia és ezt a képességét is mindenki egyéni céljainak (feladatának) megfelelően alkalmazza. Természetes, hogy aki nem tanul meg lassan járni, nem fog tudni futni sem.
  15. A különböző szellemi irányzatok más és más képesség megszerzését tűzik ki célul, így például egyes jogik az akaratot, mások a bölcsességet, vallások a szeretet és alázatot igyekszenek megvalósítani önmagukban. A Mágikus szellemi irányzat is egy a sok önfejlesztési módszer közül, amely az Univerzum megismerését tűzi ki célul, a test, a lélek és a szellem egyenlő fejlesztésével (iskolázásával), a tudás, a képességek, a tapasztalat és bölcsesség megszerzése illetve kifejlesztése útján.
  16. Ezért a Mágia, mint az Univerzum megismerésének tudománya, Szent Tudomány. Természetes, hogy ugyan ezek a képességek és ismeretek más szellemi irányzat útján is megszerezhetők.
  17. Történelmi tény, hogy az így megszerzett képességeket nem mindenki használta csak az Univerzum megismerésére.
  18. Földi értelemben csak az minősül tudománynak, ami le van írva, ha valaki megismétli, ugyan arra a következtetésre és eredményre jut. A különböző szellemi fejlődéssel elért ismeretekre ez ugyan úgy érvényes, nagyrészt le is írhatók, de megismételni csak az tudja, aki a meghatározott képességek birtokában van, azaz nem bárki által megismételhetők, ezért általában más eredményt is adnak, így földi értelemben ezek az ismeretek nem minősülnek "tudomány"-nak.
  19. Bármelyik választott úton is halad valaki, az eredményes fejlődéshez rendelkeznie kell bizonyos képességekkel. Ilyen alapvető képességek:
    • kifogástalan egészség,
    • szilárd akarat,
    • megingathatatlan hit,
    • bizonyos értelmi képességek,
    • bátorság, elszántság,
    • önfegyelem, kitartás. 
  20. Ha ezek bármelyike hiányzik, ki kell fejleszteni. Ezek az alapvető tulajdonságok az eredményes mindennapi élethez - bármelyik szakterület eredményes gyakorlásához - is szükségesek, ezért mindenkinek érdemes figyelmet fordítani rá.
  21. Bárhol is él valaki, bármilyen szellemi irányzatot is követ, mindenhol külön meghatározott előírásokat és szabályokat kell betartania (például egy ország jogszabályai, családi hagyományok, vallási parancsolatok stb.). Ugyanúgy minden intenzív szellemi fejlődési irányzat saját szabályokat ír elő, melyeket minden követőjének célszerű kételkedés nélkül betartani.
  22. Az ismeretek megszerzésének alapvető módszere a tanulás. Született képességeinek megfelelően mindenkinek meg kell tanulni használni testét, az érzelmeit és értelmét. Ezeket az alapvető ismereteket a családban és az iskolában lehet elsajátítani, a kor által ismert tudományos eredményekkel együtt.
  23. A tanultakat el kell hinni, mert az ismeretek nagy részét egy Ember még élete végéig sem lesz képes saját tapasztalatok útján bizonyítani, vagy megismételni. (Ezért minden tudás alapja a hit). Tudást mindenki annyit szerezhet amennyit képes és akar. Ismereteket szerezni lehet megfigyeléssel, olvasással, kísérletezéssel, megfigyeléssel, rendszerezéssel, gyakorlással stb., lehet közösségben és lehet egyénileg is.
  24. "Magasabb rendű" tudás megszerzéséhez az említett módszerek kívül más módszerek is ismertek:
    inspiráció (sugallat, ihlet), föld elem tulajdonság (+),
    · koncentráció (összpontosítás), tűz elem tulajdonság (r),
    · intuíció (ösztönös felismerés), víz elem tulajdonság (s) ,
    · meditáció (befogadás) levegő elem tulajdonság (=),
    · kontempláció (személődés ), Mező tulajdonság (�), 
    melyek mindenki számára elsajátítható ismeretszerzési módszerek, csak meg kell tanulni használni. A szükséges gyakorlati ismeretek a megfelelő könyvekben megtalálhatók.
  25. Vannak olyan módszerek, melyeket csak alaposabb képzés és gyakorlás után lehet ismeretszerzésre használni, ilyenek:
    · asztrális és mentális vándorlás (belső testek kiléptetésével más világok meglátogatása),
    · evokáció (különböző lények megidézése, a Földön nem ismert tudás megszerzésére),
    · "Akasha Krónika" olvasása (tudat áthelyezése a múlt, jelen, és jövő ismereteinek megszerzésére). Az így szerzett ismereteket óvatosan kell kezelni, mert téren és időn kívüliek, helyes időbe illesztésük nagyon nehéz, ezért gyakran tévedéseknek tűnhetnek. A módszerek akárki által elsajátíthatók, az egyes szellemi irányzatok pontos útmutatást és gyakorlatokat tartalmaznak, melyeket követve a megszerzett képességek birtokában tovább lehet fejlődni. A megszerzett tudás birtokában mindenki olyan irányban halad tovább, specializálódik, amelyik egyéni érdeklődésének, ambícióinak leginkább megfelel (nincs semmilyen "Isteni" korlátozás).
  26. A tudás kötelességekkel is jár, nem csak magunkat kell vele fejleszteni, hanem kérésre (aki ezt igényli) tovább is kell adni az arra méltóaknak, segítéség nyújtásra, mások útjának egyengetésére is kell használni (lásd VIII. Tv). Ha bele gondolunk, ez is természetes, (hiszen minden felnőtt, szülő ezt teszi saját gyermekeivel), e nélkül az emberi faj nem maradhatna fenn, és az Emberi fejlődés megszűnne.
  27. Az összes említett módszer, az ezek által megszerezhető ismeret ősidőktől az Emberiség birtokában volt, ezeket alkalmazták is, sőt olyan szintre fejlesztették, hogy képesek voltak elpusztítani vele saját civilizációjukat is... 


 /forrás: http://torvenyek.extra.hu//

Published in Tudomány

Tüköraura

Tuesday, 31 July 2007 10:26
tukorauraSzilárd védőmezőt alakíthat ki valaki magának rontás ellen, vagy bármilyen ártó hatás kivédésére az, aki tüköraurát húz fel maga köré. Ennek létrehozásához is érdemes módosult vagy legalábbis ellazult tudatállapotba jutni.

Először a saját auraburkunkat vizualizáljuk, javítgatjuk, majd elképzeljük, hogy védőmezőnk egész felszínét tükör borítja. Ezzel az eljárással nagyszerûen el lehet rejtőzni, sőt elvileg "láthatatlanná" is lehet válni, hiszen az aura a külvilágot láttatja, de az adott személyt nem.

A tüköraura jó módszer, ha valaki el akarja magát szigetelni és erős védelmet kér, hátránya azonban, hogy akadályozza a többiekkel való szükséges kapcsolattartást, hosszú távon hamis, a világtól elszakadt képzetek és narcisztikus illúziók lepik el fenntartója szellemét, s mivel a védőmező hermetikusan zárt egyre jobban elszennyeződik az aura a saját energia hulladékok miatt. A magam részéről a tüköraurát csak vészhelyzetben javaslom, rövid időre, például ha valakit el akarunk ijeszteni, vagy tudomásunk van valamilyen konkrét támadásról, ami egy adott pillanatban ellenünk zajlik.

Ez egy passzív-agresszív védelmi rendszer, és nem segít a problémák feloldásában, viszont megfutamodásra késztetheti ellenfelünket.

 
Published in Védelem

Rontáslevétel

Tuesday, 31 July 2007 10:08

thumb_magiaMint arról már szó volt, a rontás csak akkor mûködik, ha a célba vett személy maga is részt vesz a folyamatban azzal, hogy hagyja erőterét legyengülni. Aki fél, ideges, haragos, bosszúvágyó vagy szorongó, esetleg bizonytalan önmagában, saját értékében vagy igazában, illetve abban, hogy ő méltó a szeretetre, könnyen válhat áldozattá. Vannak, akik hivatásos "rontáslevevőhöz" fordulnak, akik valójában egy ősrégi sámántechnikát alkalmaznak, amikor az "ártó erőket" beleirányítják valamilyen tárgyba, rongyba, tojásba, viaszba. A viaszöntés alkalmával a rontás lényege, magja, természete tûnik elő látható formában (legalábbis ez a hiedelem), ez pedig már, mint kézzel fogható tárgy, szabadon manipulálható, megsemmisíthető.

A rontást bárki "leveheti" önmagáról is, sokan vannak azonban, akik nem bíznak eléggé saját hatóerejükben, vagy a rossz érzetek már annyira elgyengítették őket, hogy inkább hozzáértőnek gondolt szakemberhez fordulnak. Ez a személy a szertartásos eseménysorozattal, amelyet esetleg többször is lefolytat, voltaképpen felébreszti a bajba jutott segélykérő önnön védekező mechanizmusait, és megerősíti hitét abban, hogy megküzdhet a külső káros hatással. Bármilyen kellemetlen érzettől, kapcsolattól, elköteleződéstől vagy fájdalmas emléktől azonban egymagunk is megszabadulhatunk, ha elvégzünk egy egyszerû gyakorlatot. A módszert saját magamnak fejlesztettem ki, és eddig jól bevált.
/forrás: Hodnik Ildikó: A lélek teste könyve/
Published in Misztikus történetek

Szerelmi mágia

Monday, 30 July 2007 09:54
Az ártatlannak tűnő szerelmi varázslat, a megkötés sem annyira veszélytelen, mint ahogyan elsőre gondolnánk. A leggyakrabban két babát készítenek, ellátják őket személyes vonásokkal, majd vörös fonállal egymáshoz kötik őket. A fonalon csomókkal nyomatékosítják a mágikus szándékot. Az ilyen megkötés azonban ugyanúgy lezárja a másik auraterét, korlátozza mentális szabadságát, és befolyásolja a csakrák működését, mint a klasszikus rontás. A botcsinálta boszorkányt kínos meglepetés érheti, amikor rájön, hogy nemcsak a másik szerelmét csikarta ki, de maga sem tud szabadulni, mivel a megkötés rá is éppúgy vonatkozik, mint erőszakosan megszerzett párjára.

Érdekességként megemlítendő, hogy a megkötés rituáléját ugyan szent céllal de az egyházi esküvők szertartásain is alkalmazzák. A keresztény liturgia sok, kifejezetten a gyakorlati mágia területéről való eszközzel él és élt, ilyen az esküvői szertartás maga, amely szinte pontos leképezése a régi szerelmi mágia rítusainak, különösen, ha a megkötés elemre gondolunk. Ezt az elemet például a katolikus szokásrend a lényegét tekintve változatlan formában őrizte meg, amikor is a házasulandók kezén a pap átköti a stólát. Amikor a szerelmes két kis szőrből, kócból, hajból vagy viaszból készült babácskát madzagokkal összekötöz, vagy amikor egyszerűen csak a hajszálára csomót köt, ugyanazt a célt kívánja elérni, amit a pap: széttéphetetlenné szeretné tenni a köteléket a szerelmesek között.

 

 
Míg a szentségek erejével megkötött házasság tiszta energiákat ébreszt a szerelmesek között, az érzelmek befolyásolása még a kis mágikus trükkökkel is veszélyes. Senki ne áltassa magát azzal, hogy az ilyesfajta praktikákra van mentő körülmény. Amíg ugyanis az egymás iránti mély érzések láthatatlan szálai tiszta, őszinte és szeretettel átitatott szerelmi vonzóerőt képesek létrehozni, a megkötéssel erőszakolt kapcsolat súlyosan rongálhatja az aurát, manipulálhatja működését, és megengedhetetlen beavatkozást jelent a karmikus kötelékbe. Az ilyesfajta kötések azért silányak és szánalmasak, mert az emberek közötti szeretetkapcsolatok végső célja az univerzum végtelen tudásával való egyesülés, ami pedig csak nyitott, tiszta, szabad lélekkel történhet. Minden hatás, amely megzavarja a humán auratereket, és manipulatív emberi célokat helyez az isteniek helyébe, elzárja vagy korlátozza a lelket, és megakadályozza, hogy a szeretet (mint tényleges energia) révén forrásával egyesüljön. Ez pedig több mint hiba ez bűn.
 
A szerelmi rontások többsége az egész erőtérre hat, általános a fáradtságérzet, az energiavesztés. Amikor a köldökcsakra környékén is működik, az áldozat életerejét nyeli el. A tünetek: forgó, émelygő gyomor, hányinger, telítettségérzet vagy éppen ellenkezőleg, üresség, bizonytalan, szexualitással kapcsolatos gondolatok, női bajok, elvetélés-érzet, férfiaknál potenciaproblémák. A szívcsakrába való ártalmas beavatkozás eredménye a "sajgó" szív, a gyenge szívműködés, légszomj, nyomó érzés a mellkason. A hivatásos "szerelmi kötők" a célpont külsőségeivel felruházott viaszbabán a köldök és a szívcsakra mellett rendszerint tűt szúrnak a homlokcsakrába is, ennek eredménye a fejfájás vagy a ködös, kissé zavart tudatállapot, egyfajta kábaság, s a nem kívánt, rögeszmeszerű gondolatok egy másik személyről vagy helyzetről.

Ha a célpont valamiért gyengébb az átlagnál, vagy a varázslatot előállító személy hatóereje összpontosította bb a szokásosnál (esetleg többekkel együtt dolgozik), az áldozat ténylegesen, fizikai értelemben is tönkremehet. A legdurvább ilyen varázslatokat amokumbo, akondomblé, a szonterio, illetve a vudu szertartásaihoz kötik.

Nem lehet elégszer nyomatékosítani: az a "mester", aki a fekete mágia eszközeivel dolgozik a szerelmi varázslat alkalmával, ártalmas és veszélyes, hiszen minden sötét praktika támadás a csakrák ellen! Koncentrálóképességétől függően a mágus végzetesen beleavatkozhat mások energia-háztartásába, lelki-szellemi-érzelmi működésébe, és romlásba döntheti a mágia célpontját éppúgy, mint a megrendelőt. Megbocsáthatatlan játszmákba kezd a lelkek karmikus feladataival, és eltérítheti őket valódi életfeladatuktól. Minden önelégült büszkesége ellenére azonban ő is bajt hozhat önmagára, bár a legtöbb mágus úgy képzeli, van olyan hatalmas, hogy elháríthatja az igazságtevő sors csapásait. Ám a világfolyamatok negatív céllal való manipulálása negatív erőket gerjeszt, amelyek előbb vagy utóbb de mindenféleképpen visszatalálnak hozzá, tönkretéve egészségét, egzisztenciáját, "eredményeit", hírnevét vagy elméjének épségét, sőt nem ritkán a körülötte élőket is.

Vannak ezoterikus vagy egyéb szellemi iskolák, amelyek azt tanítják, hogy az ember képtelen a világegészt negatív kívánságaival befolyásolni, mivel ha ártó céllal fog spirituális műveletekbe, automatikusan kiesik abból a hatékony tudatállapotból, amelyben képes a kvantumvákuum módosítására. Minden eddigi tapasztalatom és ismeretem szerint ez nem igaz. Az viszont valóban törvényszerű, hogy minden rossz szándékú cselekmény meghozza a büntetését egyébként nem a magasrendű igazságszolgáltatás, hanem a "hasonló hasonlót vonz" és a "hatás-ellenhatás" energetikai törvényei alapján.
/Forrás: Hodnik Ilidkó: A lélek teste könyvéből/
Published in Misztikus történetek

Page 1 of 2
Read 42268 times 279
A legtitokzatosabb könyvtár indiában található
"Voltam Indiában, a világ legtitokzatosabb könyvtárában! Saját szememmel láttam azokat az írásokkal telekarcolt ősrégi pálmaleveleket, amelyekről felolvasták a múltamat és…
Read 18133 times 8
A kristálykoponya titka
Megoldásra váró rejtélyek Az emberiség történetében rengeteg olyan felfedezés van, amelyre a tudomány mai állása szerint nincs elfogadható válasz. Ezek…
Read 17144 times 13
Szerelmi mágia
Az ártatlannak tűnő szerelmi varázslat, a megkötés sem annyira veszélytelen, mint ahogyan elsőre gondolnánk. A leggyakrabban két babát készítenek, ellátják…
Read 13644 times 15
Hasonmás (Doppelgänger)
Minden emberi lényben él valami "emberellenes", amit a szótárak "kiegészítõként vagy hasonmásként" határoznak meg. Sok filozó­fus és költõ leírja személyes…
Read 11357 times 7
A rontás
A mások befolyásolására tett rosszindulatú kísérlet a rontás ugyan az akaratmágia köré­be tartozik, mégis megérdemel egy külön fejezetet. A hétköznapokban…
Read 10724 times 1
Szellemfotók
A fényképezés történetének kezdete óta bizonygatják, hogy a filmen megjelenhetnek olyan "alkalmi" szellemek, amelyek a felvétel készítésekor nem voltak láthatóak.…
Read 8264 times 4
Az emberi öngyulladásról
Veszélyes világban élünk, melyben gyúlékony, tűzveszélyes és robbanékony anyagok vesznek körül minket. De mi a helyzet velünk? Az emberek is…
Read 7778 times 1
Milarepa
Milarepa 1038 táján született Tibetben. Atyja még a fiú hétéves korában meghalt, családja pedig kegyetlen rokonainak köszönhetõen mindenét elvesztette. Tíz…
Read 7644 times 10
Szellemi erõk
Alacsonyabb szellemi behatás energia csapolása a félelem keltésen keresztül Alacsonyabb szellemi behatásnak nevezhetjük azokat az erõket, melyek igyekeznek megcsapolni az…
Read 7366 times 3
Shambala
A régi bölcsek szerint létezik egy hely, ahol az ég és a föld találkozik. Tibeti és mongol lámák õsidõk óta emlegetnek…

HOZZÁSZÓLÁSOK

KÖNYVAJÁNLÓ