Vizualizációs gyakorlatok

Rate this item
(2 votes)
visuKérlek, képzelj el szívedben egy virágot, egy rózsát. Érezd, hogy a rózsa még nem nyílt ki teljesen, még bimbó. Miután két vagy három percet meditáltál, próbáld meg elképzelni, ahogy a rózsa sziromról sziromra kinyílik. Lásd és érezd, ahogy a rózsa sziromról sziromra nyílik. Azután öt perc elteltével próbáld meg azt érezni, hogy egyáltalán nincs szíved, csak egy virág van benned, amit „szív"-nek hívnak. Nincs szíved, csak egy virág. A virág a szíveddé vált, vagy a szíved vált virággá.

Hét vagy nyolc perc után érezd, kérlek, hogy a virágszív vagy a szívvirág beborította egész testedet, a tested már nem létezik. Tetõtõl-talpig rózsa illatát érzed. Ha a térded szemléled, a rózsa illatát érzed. Ha a fejedre tekintesz, a rózsa illatát érzed. Mindenhol a rózsát érzed. A rózsa szépsége, illata és fénye áthatotta egész testedet. Ha érzed, hogy tetõtõl-talpig a rózsa szépségévé, illatává, fényévé és gyönyörévé váltál, akkor kész vagy arra, hogy magadat a Supreme lába elé helyezd, aki az én Gurum, a te Gurud, és mindenki Guruja. Azt érzed: „Ó Legfelsõbb Úr, íme Lábad elé helyezem magam." Ezután meditációd véget ért.

Képzelj el valami nagyon tágasat, csendeset és nyugodtat. A meditáció kezdetén érezd, hogy egy végtelen óceán van benned, és ennek a mélyére merültél, ahol minden csendes. Ha ezzel a végtelen óceánnal, a csend áradatával azonosulni tudsz, akkor nagyon könnyû lesz meditálnod.

A meditáció olyan, mintha leszállnánk a tenger mélyére, ahol minden békés és nyugodt. Meglehet, hogy a felszínt hullámok sokasága borzolja, de a tenger ez alatt érintetlen marad. A tenger, legmélyebb mélységében, tiszta csend. Amikor meditálni kezdünk, elõször saját belsõ létünkhöz próbálunk eljutni, valódi létezésünkhöz - azaz, mondhatni, a tenger fenekére. Itt nincsenek ránk hatással a külsõ világból jövõ hullámok. A félelem, kétség, aggodalom és mindennemû világi nyugtalanság szertefoszlik, mivel bennünk szilárd béke van. Mivel értelmünk tiszta béke, tiszta csend és tiszta egység, a gondolatok nem érinthetnek meg. Mint a halak a tengerben, fickándoznak és tovaúsznak, de nem hagynak nyomot. Tehát legmagasabb meditációnkban úgy érezzük, hogy a tengerben vagyunk, és a tenger állatai nem befolyásolhatnak minket. Úgy érezzük, mi vagyunk az ég, és a szárnyaló madarak nincsenek hatással ránk. Értelmünk az égbolt és szívünk a határtalan óceán. Ez a meditáció.

Read 5665 times Last modified on July 29 2014

Leave a comment

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.

1 comment

  • Comment Link Zsigri Mariann November 13 2010 posted by Zsigri Mariann

    Mindenkinek üzenem!
    Ha elsőre nem sikerül, tessék megpróbálni még egyszer és még egyszer! Amint sikerült, elindultál a helyes úton! :-)

KÖNYVAJÁNLÓ