Mantra meditáció 1 rész

Rate this item
(1 Vote)
greentaraA mantra meditáció gyakorlása nagyon egyszerû. Elõször azonban szerettném röviden összefoglalni az önazonosság tudományát - melynek a mantra meditáció részét képezi.

A „tudomány” szó igazságot jelen; ezért az önazonosság tudománya azonosságunkról szóló igazságot jelent. Az azonosságunkat illetõen az elsõ kérdés az, hogy lényegében kik vagyunk? A mai világban a legelterjedtett elmélet az, hogy vegyi anyagok vagyunk. A modern tudósok azt állítják, hogy csak vegyi anyagokból épülünk fel, amelyek így vagy úgy, hosszú idõvel ezelõtt összekapcsolódtak és így megszületett az élet. Véleményük szerint a vegyületek evolúciójának eredményei vagyunk, és semmi más. Ilyen és hasonló elméletek hatására az emberek általában arra a következtetésre jutnak, hogy anyag vagyunk, vegyületek - hogy azonosak vagyunk a testünkkel.



Szeretn ék azonban bizonyítékokkal szolgálni annak bemutatására, hogy igazából nem vagyunk azonosak a testünkkel. Az elsõ ilyen bizonyíték az, hogy a testünket felépítõ sejtek folyamatosan változnak. Ez azt jelenti, hogy minden hetedik, vagy nyolcadik évben új testünk van Az anyagrészecskék, amelyek ma alkotják a testünket, nem azonosak azokkal a részecskékkel, amelyek nyolc évvel ezelõtt építették fel testünket. Például a nyolc évvel ezelõtti kezünkkel - bár az alakja ugyanaz maradt.
Egyszer egy hölgy azt mondta nekem, õ bizonyos abban, hogy azonos a testével, mert egy hosszú évekkel azelõtt történt sérülés sebhelye még mindig ott van a testén. Azonban a sebhely szöveteit ugyanúgy sejtek építik fel, melyeknek élettartama rövid, és amelyeket ugyanúgy más sejtek váltanak fel egy idõ múlva. Illúzió azt gondolni, hogy a mai testünk azonos azzal a testtel, amellyel korábban rendelkeztünk. Csak azért gondoljuk, hogy ez ugyanaz a test, mert a változások rendkívül lassúak. Folyamatosan táplálékot veszünk magunkhoz, amelybõl új sejtek képzõdnek - az elhalt sejtek pedig elhagyják szervezetünket hulladék (váladék, vizelet stb.) formájában. Ilyen módon testünk folyamatosan megújul, a régi alkotórészek pedig kilökõdnek szervezetünkbõl. Nem tudjuk, hogy tíz évvel ezelõtti testünk hol van ma már. A világban mindenhol szétszóródva.
Idõnk ént az emberek azzal próbálják megcáfolni ezt az állítást, hogy az agy- és az idegsejtek nem pusztulnak el, hanem egész életünk során velünk maradnak. Azonban a sejtek felépítésének elemzése azt mutatja, hogy a sejtek apró anyagi részecskékbõl - molekulákból - állnak, és ezek az anyagi részecskék állandóan cserélõdnek. A sejtek hasonlóak testünkhöz, amely szervekbõl (mint a szív, máj, gyomor stb. ) áll, minden sejtnek vannak kis szervei, amelyeket organelláknak hívnak. Hasonlóan a testhez, amely új anyagrészecskéket vesz fel, és hulladékot termel, minden egyes sejt is anyagrészecskéket vesz fel és dolgoz fel. Ez azt jelenti, hogy az agyat és az idegsejteket felépítõ anyag atomi részecskék állandó változásban vannak

Ebbõl következik, hogy nem állíthatjuk, hogy ugyanazok az agy- és idegsejtek szolgálnak bennünket egész életünk során. Alapjában véve azt kell megértenünk: nem vagyunk azonosak a durva, fizikai testünkkel. Ezt a végkövetkeztetést különbözõ bizonyítékokkal lehet alátámasztani, ezekrõl a késõbbiekben majd beszélünk.

Másodszor azt kell tudatosítani, nem vagyunk azonosak az elménkkel sem; az elme is folyamatosan változik. Ennek jobb megértéséhez érdemes elvégezni a következõ gyakorlatot: nézz meg alaposan egy képet vagy egy tárgyat. A kép vagy tárgy ott van elõtted, annak a tanúja vagy nézõje vagy. Most csukd be a szemed és õrizd meg az elmében látott képet vagy tárgyat. Ebben a pillanatban még mindig úgy látod, mint tanu, de most már az elmédben jelenik meg, nem a testeden kívül. Közelebb van. Ez az egyetlen különbség. Az elmédben ugyanúgy láthatod a képet, mint amikor a falon van.
Hasonló módon, te vagy az, aki jó és rossz álmokat látsz. Te vagy az, aki a gyönyörû és a borzalmas gondolatokat szemléled, te igyekszel megszabadulni a rossz gondolatoktól és igyekszel megõrizni szép emlékeidet.A gondolatok folyamként hömpölyögnek elmédben, te pedig úgy szemléled õket, mintha filmet néznél. Akkor ki az, aki tudatában van a változó elmének? Ki szemléli az elme mûködését? Te vagy - az én.
Van egy másik élmény, amit mindannyian átéltünk már, és amely szintén azt bizonyítja, hogy nem vagyunk azonosak elménkkel sem. A diáknak idõnként nagyon nehezére esik, hogy a házifeladatára összpontosítson, mert az elméje valami mással szeretne foglalkozni. Elkalandozik, például a hullámlovaglásra, de aztán eszébe jut, mit kellene csinálnia, és megpróbálja visszaterelni a gondolatait. Hasonlóképpen a yoginak is, amikor leül meditálni, gyakran elkalandozik az elméje, õ pedig megpróbálja azt visszaterelni és uralkodni felette. Végül is ki az, aki az elmét szemléli amint az egyik gondolatról a másikra ugrik? Ki az aki megpróbálja szabályozni az elme mûködését? Te vagy az - a transzcendentális én. Neked van elméd és tested.
Az elmét és a testet a ruhához lehet hasonlítani, amely eltakar bennünket: az elme olyan, mint a fehérnemû, a fizikai test pedig a felsõ ruha. Te azonban az én vagy, örök élõlény, aki átmenetileg ebben a testben él.

/Forrás: Jagad Guru (CHRIS BUTLER) Siddhaswarupananda Paramahamsa
és Govinda blogja/




Read 5276 times Last modified on July 29 2014

Leave a comment

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.

KÖNYVAJÁNLÓ