Igénylõ technika (gyakorlat)

Rate this item
(1 Vote)
A gondolatformák ténylegesen megteremtik a valóságot. Ezt állítja Robert Monroe is, aki 1958-ban nagyszabású testen kívüli élményeket tapasztalt meg. Elbeszélése errõl az egyik legjelentõsebb, asztrális projekciónak tartott leírás. A férfi délutáni pihenés közben spontán kivetítette magát a testébõl, és különbözõ "helyszínekre" jutott. Az elsõben az idõ és a tér megszûnt létezni, a jelen, a múlt és a jövõ egyetlen "mostban" egyesült. A következõ fázisban Monroe számára világossá vált, hogy az ember akarat és vizuális képességei segítségével gondolatformákat teremthet, amelyek "valósággá válnak". Monroe úgy fogalmaz: "gondolni valamire annyi, mint megtenni". Az utolsó általa felfedezett helyszín a meggörbült idõ dimenziója volt, amelynek azonban olyan jellemzõi vannak, amelyeket a modern tudomány még nem ismer.

 

Meditálni tehát, úgy tûnik, nagyon is érdemes akkor, ha valaki tárgyakat vagy dolgokat szeretne magának a vákuumból, például erõsen vágyik egy szép otthonra, egy kényelmes házra, egy izgalmas utazásra vagy egy szeretõ partnert keres, esetleg spirituális megvilágosodásért, szellemi tisztulásért fohászkodik.

"Kérjetek és megadatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek" - mondja Jézus Lukács evangéliumában (11,9), sõt Márknál a módszert is elárulja: "Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek." (Márk, 11,24) Szó szerint ezt kell tennie annak, aki kíván magának valamit:

  • elsõ lépésként kérni, vagyis pontosan megfogalmazni, apró részletekig kigondolni, mit is szeretne valójában az ember,
  • második lépésben imádkozni (könyörögni), vagyis valamilyen módosult tudatállapotban a vágyott célt kivetíteni, és a szellemi világ segítségét kérni,
  • harmadik lépésben pedig forrón és rendületlenül hinni a kívánság biztos teljesülésében. Ezt a jézusi módszert a Silva-féle agykontroll a vágy-hit-elvárás hármasságával írja le, de mindenki, aki valaha is hevülten imádkozott már egy fontos cél érdekében, tudja, hogy még a legreménytelenebb helyzetekben is mûködik az ilyesfajta fohászkodás. Mi történik eközben az auratérben, és hogyan tudjuk elõidézni? A módszert, amivel bármilyen vágyott célt elérhetünk, igénylõ technikának neveztem el.

Öt fõ lépésbõl áll:

  1. A teremtõ energiákkal való kapcsolatfelvétel
  2. Kivetítés vagy létrehozás
  3. Vitális feltöltés
  4. Bevonzás
  5. Materializáció

Tegyük fel, hogy valaki egy szép, kényelmes otthont kíván magának.

Az eljáráshaz elõször is hozzuk magunkat ellazult, nyugodt, meditatív állapotba, mert arra, hogy bármilyen óhajunk beteljesüljön, nagyobb az esély akkor, ha közben nemcsak saját kis energiamezõnket mozgósítjuk, hanem kapcsolatba lépünk az egész energiaóceánnal. Ezt pedig eredményesebben tudjuk manipulálni, mozgósítani akkor, ha megpróbáljuk saját tudati rezgéseinket a világegész rezgéseivel összhangba hozni. Ez a teremtõ energiákkal való kapcsolatfelvétel fázisa.

A folyamat elején aztán teremtsük meg a ház képét. Ezt gondolatfornta segítségével tesszük meg, érdemes a lehetõ legpontosabban, a legapróbb részletekig kigondolni, megtervezni, mit is óhajtunk. Legyen az eredmény egy, a saját halhatatlan testünkbõl a vákuumtérbe érõ elasztikus kinyúlás, egy holografikus kép, egy háromdimenziós modell, amiben úgy járkálhatunk, mintha valóságos térben halad nánk. Van, aki szó szerint is egyfajta mozivásznon formálgatja a tárgyait, de hasznosabb inkább térben dolgozni, mert az jobban megközelíti a dolgok földi világban felépülõ szerkezetét. Ez a kivetítés, vagy létrehozás fázisa.

A következõ szinten a képet töltsük fel emocionális energiával, vagyis fûzzünk hozzá mély érzelmeket, érdeklõdést, izgatottságot, akarást, vágyakozást, szeretetet. Ez a folyamat létezésben tartja a képet, energiát közöl vele, és stabilizálja. Ez a vitális feltöltés szakasza.

Idáig a külsõ energiatérben dolgoztunk, ahol megteremtettük a kívánt dolog vákuumhologramját, "éteri kristályrácsát", azt a tervrajzot, amely alapján az anyagi szférákban megindulhat a rezgések összerendezõdése és a képzet materializálódása. Valós világ tárgyai azonban csak az anyagvilágban teremtõdnek, ezért a képzeleti képet közelebbivé és még valóságosabbá kell fejleszteni. Az sem mindegy, hogy a kép kié, mert meditálhatunk mások házáért is, de ha önmagunknak szeretnénk valamit, ahhaz a dolgot be kell emelni a saját aurába, belsõvé, sajáttá kell tenni. Ehhez képzeljük el, hogy a kialakított formának egy vele lényegileg azonos lenyomatát, kicsi modelljét behúzzuk, beemeljük a saját auramezõnkbe, és ott, mint egy rendkívül pontos makettet, elhelyezzük - többnyire a fejkömyéki térben, de nem túl közel a csillagtesthez. Nem az a cél ugyanis, hogy a dolog rögeszmeként kapaszkodjon éteri hálózatunkba, és úgy maradjon létezésben, hogy eközben energia rendszerünket megcsapolja, és elhomályosítsa érzékelésünket, érzékenységünket. Fontos, hogy az adott képzetnek megmaradjon a köztes térrel való energetikai kapcsolata, tehát az úgynevezett formáló mezõkben legyen az "akkumulátor", de az egyéni mezõben legyen a "jelzõfény". Ez a folyamat abevonzás.

A belsõ energiatérbe jutó holografikus lenyomat (emlékeztetõ) információcsomaggá válik, mintává, amely a "hasonló hasonlót vonz" energetikai elve alapján elkezdi magáhaz hívni azokat a földi energiákat és rezgés minõsége ket, amelyek az anyagi világban megfelelnek a mentális térbõl kiinduló, és a vákuummezõben kialakított szerkezetnek. (Ez a vonzási elv mûködik akkor is, amikor már vagyonos emberek további gazdagsághaz jutnak vagy nyereményekben részesülnek. Erre mondják, hogy a pénz is csak oda megy, ahol már van - de most már azt is tudjuk, mi ennek az energetikai vonzástörvénye. Ennek fényében azt is jobban megérthetjük, miért van fontos szerepe például az elsõ bankjegynek, amit valaki megkeres és félretesz, hogy késõbb szerencsepénzeként szolgáljon.) Korábban szegény emberek is juthatnak jó helyzetbe, ha képesek ebben komolyan bízni. Mindez néha nagyon is egyszerûnek tûnik, például az ember egyszer csak éppen meglátja azt, amit keres, a dolog pont üres vagy eladó, és neki váratlanul anyagi forrásai is lesznek. Az események gyökere azonban mélyebben rejtõzik, ott, ahol a belsõvé tett kép megmozgatja az anyagi teremtõerõket, s ezzel beindítja a materializációt.

Fontos, hogy a kialakuló képet sokszor erõsítsük meg azzal, hogy rendszeresen gondolunk rá, mégpedig létezõ valóságként, már elkészült, befejezett dologként. Ezzel egyrészt fenntartjuk a teremtõ folyamatot addig, amíg a lassabban mûködõ anyagi világban is összerendezõdik az, ami a vákuumtérben már létezik, másrészt pedig minden egyes újabb rágondolással a tárgynak további energiát, töltést, erõsítést adunk - ezzel egyre szilárdítva, stabilizálva létezését. Egy kívánatos, morális értelemben is jó képzet állandó jelenlétben, evidenciában való benntartása pozitív többletenergiát eredményez az aurában, ami mindenképpen kedvezõ hatás, a gyakori megerõsítésekkel pedig a dolog a részünkké lesz elõször képzeletben, majd anyagi valóságában is.

(Hodnik Ildikó, A lélek teste címû könyvébõl- részlet) 

{mos_fb_discuss:10}

Read 7285 times Last modified on July 29 2014
More in this category: « Belsõ csend megteremtése

Leave a comment

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.

1 comment

  • Comment Link Balu March 23 2008 posted by Balu

    Nagyon tetszik és mindenkinek ajánlom. A lényeg, hogy kitartóan csináld, úgy mintha hasizmot akarnál fejleszteni. Az sem egy hét alatt fog szép bordás lenni. Itt is a kitartáson van a hangsúly és a megtisztuláson. Embertársaidat ne fikázd, próbálj ítéletmentes lenni és meglesz a gyümölcse. Csõ!

KÖNYVAJÁNLÓ