Márciusi népszokások

Wednesday, 11 March 2015 07:54

Március 4. Kázmér 

A mind hosszabbra nyújtózkodó nappalok, és a csendesebb nagyböjti időszak a kikeleti készülődésre összpontosította a régi gazdaemberek figyelmét. Itt-ott még ma is él a hagyomány, hogy március 4-én, Kázmér napján - ha engedi az időjárás - a méhészek kiengedik kaptáraikból a szorgalmas kis munkásaikat, erőt gyűjteni. A régi babonás időkben ugyancsak ez a nap volt faluhelyen a patkányűzés dátuma. Kázmér hajnalán a gazdaasszony háromszor körülszaladta a házat, és mogyoróvesszővel ütögetvén a falat, riasztotta el a portán és környékén élősködő undok férgeket.

A tavasz első hónapja, a Kos jegyébe váltó csillagkép alatt hozza el a várva-várt kikeletet, amikor a fakadó rügyek, az ébredés és a "böjti szelek" évadjában, - különösen eleinte - még vissza-visszakacsinthat a tél, amit nem is lehet túlságosan zokon vennünk. A sok évtizedes tapasztalat is azt mutatja, hogy - amiként a Baranyaiak is mondják - "Fú és havaz, úgy lesz tavasz." Persze másutt türelmetlenebbek az öregek, mert szerintük: a márciusi hó még akkor sem kívánatos, ha zsákban viszik keresztül a határon, mert ártalmas a veteménynek. Mindenesetre a földművelők számára ez a hónap már a kinti munkák kezdete. Vége a téli szobafogságnak az asszonyok számára is, ők is hozzáláthatnak a ház körüli tennivalókhoz.

Március 7. Tamás

Tamás napja, március 7-e a hozzá fűzött mondókát juttatta a falusiak emlékezetébe: "Tamás, aki jobb ember, mint három más". Vagyis, akár fúj a zord szél, akár hull a hó, jobb ilyenkor az időjárás - mert mégiscsak kifelé megyünk a télből -, mint a három "-ember" végződésű hónapé, szeptemberé, novemberé, decemberé, mivel akkor egyre közelebb kerülünk a télhez. A babona szerint - március 9-én - Franciska derűje, vagy borúja hosszabb távra megmutatta a remélhető időjárást. Hasonló hiedelem fűződött - március 10-én - a 40 vértanú napjához. A negyven mártír a legenda szerint 320 körül, az Örményországi Szebasztéban szenvedett fagyhalált a hitéért egy tó jegén. Nálunk a március első fele - nem ritkán a hónap java része is - a télutó és a tavaszelő küzdelmében zajlik, tehát az ilyenkor előforduló fagyos napok ismeretanyaga kapcsolta össze a pásztorok és a földművesek képzeletvilágában a vértanuk ünnepéhez fűződő 40 napos időegységet. Ez a jellegzetes motívum figyelhető meg a gyertyaszentelői medvejóslatban, a 40 napos nagyböjtben, vagy a Medárdi 40 napos népi prognózisban.

Március 12.  Gergely napja

Gergely-járás: az iskoláskorú gyermekek országosan ismert, színjátékszerű játéka. A nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban. Elsősorban köszöntő, adománygyűjtő célja volt. A diákok ezekből az adományokból teremtették meg a tanulásukhoz szükséges anyagi feltételeket. Ezen a napon vetélkedőket, diákpüspök-választást és felvonulásokat rendeztek. Gergely napjához időjárás- és termésjóslás is kapcsolódott. Ismert mondás, miszerint ha ezen a napon esik a hó: "Megrázza még szakállát Gergely.

A csillagászati télutó sokszor bevált határnapja volt március 12-e, a 604-ben elhunyt Nagy Szent Gergely pápa "égi születésnapjának", azaz halálának emlékünnepe. Ahogy a máig népszerű csíziós versike is mondja: "Gergely napja ritka, ha jó. Hideg, szeles, sokszor van hó." Való igaz, hogy ekkor még, az erőteljesebb fölmelegedést megelőzően, Gergely, a rossz ember könnyedén megrázhatja hószakállát, de ezt már nem vették zokon a Benedekben bizakodó szántóvetők. 

Szent Gergelyben egyébként az iskolák patrónusát is tiszteljük. A nagy egyházdoktor iskolák alapításáról volt híres, és ezért ő is, Balázzsal együtt, a diákok ünnepeltje. Az általa újjászervezett istentisztelet rendjéhez igazodva születtek meg az úgynevezett "Gregorián dallamok". Neve napján a kisiskolások tarka, csúcsos süvegben járták körbe a falut, és "Gergelyeztek". Kicsit a katonatoborzásra emlékeztetően hívogatták leendő pajtásaikat az iskolába. Valamikor a Gergely-nap volt a téli szünet vége, a gyerekhad ilyenkor gyülekezett újra az iskolában, és a Gergely járással összegyűjtött ajándékok elősegítették az újrakezdést. 

Gergely pápa nagyon érzékenyen reagált korának kihívásaira is, hiszen a szent Páli gondolatok jegyében sem tűrhette az Istentől lopott, mindenek fölötti uralomra törekvést. Ezért, amikor a keleti egyházhoz tartozó konstantinápolyi püspök magát "egyetemes pátriárkának" nevezte, ő felvette a pápák ma is használatos címét: "Isten szolgáinak szolgája".

 A hónap közepe a népi kalendáriumban az esztendő legpezsdítőbb időszakára tereli a figyelmünket. A csillagászati évszakváltásra, amely ugyebár Sándor, József és Benedek "meleghozó" közreműködésével, végérvényesen meghozza az igazi tavaszt. Ebben a reményben fejezték be a fonást, a szövést március 17-én, guzsalyütő Gertrúd napján az asszonyok, és láttak hozzá a kinti munkához.
Szintén március 17-én van az emléknapja annak az Arimathiai Józsefnek, aki Wagner híres operájában a Grál-misztérium hőse. Ő előkelő zsidó tanácsúr volt, Jézus titkos követője, aki később a keresztre feszítés után, Jézus méltó eltemetéséről gondoskodott. A grál szó eredetileg széles tálat jelentett. A legenda szerint ez a tál étellel, itallal és minden egyéb szükséges dologgal ellátja híveit. Az utolsó vacsorán Jézus erről a tálról vendégelte meg tanítványait, majd József ebben fogta fel a kereszten függő megváltó vérét. Jézus feltámadása után az angyalok ég és föld között tartották az ereklyét, majd a templomos lovagok - más néven Grál-lovagok - őrizték a Megváltás hegyén. A legenda szerint voltaképpen egyetlen darab jáspisból készült, és csupa varázslatos tulajdonsággal rendelkezik: látása örök ifjúságot ad, a főnix megfiatalodik, ha megfürdik benne.


Március 18.  Sándor napja

Az első meleget hozó szent napja.
E naphoz kapcsolódó mondás: "Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget!" 

Március 19.   József napja

A gyermek Jézus gondviselőjének, Józsefnek az ünnepe. A három jeles nap közül (Sándor, József, Benedek) szokásokban és hiedelmekben a leggazdagabb József napja. E naphoz fűződik az időjárás - és természetjóslás, sőt a haláljóslás is.

A második meleget hozó szent, Szent József a famunkások védőszentjének, Jézus nevelőapjának napja.
Március ezen napjához időjárás-, termésjóslás és haláljóslás is fűződik.
A József és Benedek napokkal összekötve időjósló nap:
"Sándor, József, Benedek, zsákban hozza a meleget".
Vagy ha pl. szivárványt látunk, akkor jó búza- és bortermés ígérkezik. De ha rossz idő van, akkor sok lesz a halott.
Sok helyütt ezen a napon engedik ki először a méheket és a legelőkre a marhákat, és ezen a napon ültetik el a fokhagymát és a krumplit.

A hagyomány szerint ezen a napon szólalnak meg először a madarak, mert Szent József kiosztotta nekik a sípot.
És ekkor érkeznek meg a fecskék is: "Fecskét látok, szeplőt hányok!"
De ezidőtájt várták vissza a gólyákat is, amelyek tollazatának tisztaságából jósoltak. Ha tiszta fehér volt a tolluk színe, akkor szűk esztendő várt rájuk, viszont, ha koszos volt, akkor bő termésre számíthattak.

Március 20. Klaudia 

Mindenesetre 20-án, Klaudia napján a Nap az égi egyenlítőn delel, és ez jelenti az északi féltekén a tavasz hivatalos, csillagászati kezdetét, a tavaszi napéjegyenlőséget, aminek következtében Benedek pontosan felezi a nappalt az éjszakával. Régebben a Göcsejiek Szent Benedek apát ünnepnapján hagymát és zsírt szenteltek. Hiedelmük szerint az ekkor vetett fokhagyma szép és nagy gerezdű lesz, amellyel azután számos betegséget lehetett gyógyítani. Ugyanilyen gyógyír volt az e napon vetett vöröshagyma főzete is, amellyel a tífuszos beteg testét mosogatták, hogy a fájdalmait enyhítsék. Olykor-olykor a pásztorok a hagyományos mondókát is csúfondárosan átköltötték: "Benedek, zsákban hozza a hideget". Egyébként a Benedek-napi időjárásból jósoltak is: "ha dörög Benedek, akkor 40 napi szárazságra számíthatsz".

A Kos, a természetes újév kezdete

Az asztrológus kalendáriuma szerint március 21-től április 22-ig a Nap a Kos jegyében jár és "midőn a Nap a Kosban van, a föld megnyílik, a gyökerek erőt vesznek, a fák bimbóznak és zöldülnek, a források és folyóvizek kiáradnak, az emberek örvendeznek, az állatokban megbővül a vér és a nedvesség, a madarak énekelnek, bízván a szántó embernek szántásában, a jövendő időnek földi munkájában és az esztendő bő termésében" - olvashatjuk az ős-öreg csíziók könyvében. A régi könyvek, igazodva a valamikori római naptárakhoz, erre az időszakra teszik a természetes újév kezdetét. Van is ebben valami, hiszen mintha minden új arcot öltene körülöttünk és a tavasz megújító ereje érződik mindenünnen.

 Március 21.  Benedek napja
A bencés rendet alapító Szent Benedek ünnepe.

A harmadik meleget hozó szent, a nursiai Benedek napja. Neve a latin Benediktus szóból származik, aminek jelentése áldott.
Ez a nap a tavasz első napja és a napéjegyenlőség idejének napja is egyben.
Régen ezen a napon zsírt és fokhagymát szenteltek, amelynek később gyógyító erőt tulajdonítottak. A szentelt fokhagyma főzetével kenegették a tífuszos betegek fejét és hasát.
Időjárásjósló nap is, mert ha ezen a napon dörög az ég, akkor száraz lesz a nyár.

A legismertebb időjárási regula szerint: "Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget". Ha ezeken a napokon süt a nap, akkor hosszú, meleg nyár várható, ha nem süt, akkor hosszú, lucskos ősz lesz.

Az Alföldön Sándor névünnepét március 18-át tartották alkalmasnak a fehérbab vetésére, Bukovinában ez a nap a zab és az árpa vetési ideje. A Dél-Alföldön sokfelé Sándor napján hajtották ki először a nyájat a juhászok.

A legtöbb népszokás József naphoz kötődik: A názáreti ács, Jézus nevelője mind a négy evangélistánál más-más szerepet kap. Lukácsnál családfő, Jánosnál az alázatos ember, Máténál mint az élet harcosa szerepel, Márk nem emeli ki nevelői szerepét, csak egyszer említi, mint "ácsot". Szent József a famunkások védőszentje, sok vidéken ezen a napon hajtották ki a jószágot először a legelőre, de véglegesen majd csak György napon. A hagyomány szerint a madarak ezen a napon szólalnak meg először, mert "Szent József kiosztotta nekik a sípot". A méhészek is ekkor engedik ki a méhrajokat. A méheket igen szűzies életet élő állatoknak tartották, ezért készítették a gyertyát - Jézus jelképét - viaszból és nem faggyúból.

Ezen a napon várták a messzi útról visszatérő gólyákat is, és ha piszkos volt a tolluk, abból bő termésre, a fehér tisztaságukból pedig szűk esztendőre következtettek. Bár a népi tapasztalás azt sugallta, hogy József után már kalapáccsal sem lehet a füvet visszaverni a földbe, a nap derűje, borúja, vagy a szele az elkövetkező negyven nap időjárását is megmutatta. Alföldi hiedelem szerint, ha szivárvány jelenik meg József-napon az égen, a széles sárga sáv jó búzatermést, a széles piros jó bortermést ígér. Észak-Magyarországon a József-napi rossz idő sok halottat jövendöl arra az évre. Szeged környékén uralkodott az a hiedelem, ha József napján megdördül az ég, Péter-Pálkor jég veri el a határt, viszont jó bortermés várható.

Március 22. Beáta

Beáta napján, március 22-én pedig azok az asszonyok is felhagytak a fonással, szövéssel, akik Gertrúd ünnepén ezt a rossz idő miatt elmulasztották.

Március 25.  Gyümölcsoltó Boldogasszony napja 

E nap alkalmas a fák oltására, szemzésére.  Jézus Szentlélektől fogantatásának napja.

Régi magyar neve: Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, ilyenkor oltják be a fákat. A hiedelem szerint ezt az oltott fát nem szabad letörni, mert abból vér folyik, de levágni sem lehet, mert aki ezt megteszi, megvakul.
Fecskehajtónak napnak is nevezik, mert a jó idő ekkorra haza hajtja a vándormadarakat.
Egyéb időjóslás is tartozik még március 25-höz:
Pl. ha ezen a napon megszólalnak a békák, akkor még 40 napig hideg lesz.

Böjtmás havához számos ősi szokás, babona kötődik, ismerjünk meg közülük néhányat!

Nagyböjti szokások 

Mivel március tavaszkezdő hónap, így népi szokásai, jeles napjai is az ilyenkor szokásos teendőket idézik. Ugyanakkor a szakrális népi hagyomány is oly mélyen bevésődött népünk minden tevékenységébe, hogy a jeles napok többsége alkalmazkodik a nagyböjti időszakhoz, amelynek nagyobbik fele márciusra esik. 

A nagyböjti időszak alatt - főleg régebben - a falusi emberek igen szigorú étrendet követtek. Bár a hivatalos megkötések sokat enyhültek, az évszázados hagyományok sokfelé még ma is élnek. Egyes vidékeken csak növényi táplálékon éltek, még tejet sem fogyasztottak. A nagyböjtös ételek elkészítéséhez külön erre a célra fenntartott edényeket használtak. Több vallási közösségben nem borotválkoztak, nem dohányoztak, és a házasélettől is tartózkodtak. Érdekes, hogy ezek a szokások szinte teljesen azonosak az Iszlám böjti időszak, a ramadán megkötéseivel. 

Márciust a régi kalendáriumokban böjtmás havának is nevezték, és a csíziók könyve szerint az okos gazda az alábbi jó tanáccsal látja el az olvasót: "Én szőlőt metszek, gyümölcsfát tisztítom, Földet az ekével igen forgatom, E hóban semmi vérem nem bocsátom, Gőzfürdő igen használ, tudom." Az idézethez annyi magyarázat talán szükséges, hogy hajdan az érvágást sok betegség gyógyítására használták az orvosok, felcserek, de még a borbélymesterek is. Úgy látszik, a márciust erre a kúrára alkalmatlannak tartották.

A csíziók könyve egy más helyen az aktuális tudnivalókat sorolja fel: "Böjtmás havában eret ne vágass, semmi purgácziót ne végy hozzád, édes italt igyál, és édes étkeket egyél. Egyél mustárt és tormát ecettel, a fürdő hasznos, ruhát vess a borba, amelyet iszol. Ha e hónapban mennydörgést hallasz, szeles és bő időt jelent. Amennyi köd van márciusban, annyi zápor lesz az esztendőben. A böjtmás hóban született gyermek serény és minden dologban gyors lesz, istenfélő, nagy igazságszerető, jámbor életű, minden rendbeli dolgaiban fölötte okos és kedves az emberek között.

Halak jegyéből a Kos csillagképbe átváltott március utolsó harmada még inkább a rügyfakasztó kikeletre összpontosította a falusiak figyelmét. Erre emlékeztet 24-én Gábriel, a három arkangyal egyike, vagyis Gábor napja, amely a káposztaültetés hagyományos kezdete. A naphoz fűződő hajdani szokások közé persze némi babonás hiedelem is keveredett, mert egyes helyeken a távolabbi kertekbe igyekvő háziasszonyok arra törekedtek, hogy útközben ne találkozzanak kakassal, mert különben a földbe tett káposztamag csak gizgazos termést hozna. Gábriel héber jelentése: "az Isten embere", egyik fő szereplője az angyali üdvözletnek, mert hiszen ő vitte a hírt Máriának, hogy születendő gyermeke az emberiség megváltója lesz.  

Ez az ünnep pedig Gyümölcsoltó Boldogasszony, amelyet Magyarországon már régóta március 25-én ünnepelnek, függetlenül attól, hogy X. Pius pápa 1911-ben törölte a kötelező ünnepek sorából. A nap szép elnevezése a Debreceni-kódexben fordul elő először, míg a XVI. században az Érdy-kódexben: "Asszonyunk, szűz Mária szeplőtelen foganatja" - meghatározás szerepel. Régi hagyomány szerint e napon kell oltani, szemezni a fákat. A Skolasztika névünnepén (február 10-én) levágott és a pincében tartott oltóágak felhasználására ekkor került sor, és a gyümölcsfákat a reggeli mise után kezdték beoltani. A Göcsejiek úgy tartották, hogy az e napon beoltott fát nem szabad kivágni, mert vér folyna belőle. A délvidéken ilyenkor a békákat is megfigyelték hajdanán: ha megszólaltak, abból még 40 napi hideg időre következtettek. Okkal nevezik e napot fecskehívogatónak, mert ekkor már a déli szél hazafelé tereli ereszeink lakóit 

Március 25-étől rövid időre vissza kell kanyarodnunk a húsvéti ünnepkör egyik jeles dátumához, Virágvasárnaphoz. Virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának az ünnepe, e mozzanattól kezdődik a Szent nagyhét. A biblia szerint a szent városba bevonuló Jézus elé letört ágakat szórtak, ennek emlékére tartanak virágvasárnapon - ahol van - pálmaágas, hidegebb tájakon barkás körmenetet. A pap által megszentelt barkát az év során sok mindenre felhasználták, lenyelve vagy elégetve gyógyítottak vele. A házban tartott szentelt barka oltalmat adott a villámcsapás ellen, az istálló közelébe téve megvédte az állatokat. Majdnem olyan nagy szerepet tulajdonítottak neki, mint a szentelt gyertyának, vagy a szentelt víznek.

A barkagyűjtés, ami általában az ünnepet megelőző napon, virágszombaton történt, hazánkban mindig a gyerekek, az ifjúság feladata volt és ünnepélyes keretek között zajlott. A XVIII. században a Ferencesek sümegi templomából körmenet indult a barkát hozó gyerekek elé. A délvidéken is körmenet vitte a szentelni való ágakat a gyűjtés helyéről a templomba. A pap a következő év hamvazószerdáján e barkák hamujával végezte a szertartást, a hívek pedig a hazavitt szentelményt a házi szentélyben, a Mária-sarokban őrizték. Főzetével borogatták a magas lázban szenvedő beteg testét. 

Virágvasárnap a tavasz első nagy ünnepe. A szépség, a tisztaság napja, amelyre a nők mindig a legelegánsabb viseletüket öltötték fel. A menyecskék például a legszebb virágos szoknyában mentek templomba. A lányok gyakran új fehér ruhát is kaptak erre az alkalomra.

A természet újjászületése az embereket is a megújulásra indítja mind fizikailag, mind lelkileg. Erre legalkalmasabb a virágvasárnapot követő nagyhét. A falusi parasztság igyekezett ezen időszak alatt rendbe tenni a háza környékét, de a közmunkákat - útjavítások, kutak kitisztítása, árkok újraásása - is ezen a héten végezték el. Nem ártana ma is újra feleleveníteni e hasznos hagyományt.

Nagycsütörtök

Nagycsütörtök a bibliai utolsó vacsora emlékét idézi. A nagymise glóriájára szólalnak meg utoljára a harangok, a csengők és az orgona. Ezután - ahogy a népi hiedelem tartja - a harangok Rómába repülnek, hangjukat kereplők helyettesítik a szertartásokon. Elterjedt szokás volt a nagycsütörtöki rituális mosakodás a faluhoz közeli folyóban. Egy-egy faluban az állatokat is megmosták. Bajelhárító szerepet tulajdonítottak ennek a rituálénak. Sajátos étkezési szokás szerint hagyományosan spenótot ettek ezen a napon, ezért zöldcsütörtöknek is nevezték.

Nagypéntek 

Nagypéntek, Jézus kínszenvedésének és kereszthalálának a napja, szintén nem mentes a babonás hiedelmektől. A lányok, akik még szebbek akartak lenni, napfelkelte előtt, a patak vizében mosakodtak. A férfiak, tartván a szigorú böjtöt, reggelire csak kenyeret ettek, és hogy majd nyáron a kígyó a hasukba ne másszék, pálinkát ittak rá. Az asszonyok fekete gyászruhában mentek templomba, ahol a mise után a hívek nagy zajt csapva verték a padot, képletesen Krisztus elítélőjét, Pilátust.

Nagypéntek a szigorú böjt és a gyász napja. A templomokban virággal díszített szentsírt rendeztek be, a halott Jézust szimbolizáló corpusszal. A nagypénteki templomi liturgia legismertebb része a János passió előadása, mégpedig nem latin, hanem magyar nyelven. A passió szerepei sok helyütt nemzedékről-nemzedékre öröklődtek. Számos étkezési szokás is kötődött nagypéntekhez. A Szeged környéki falvakban csak hideg ételeket ettek, azt is csak akkor, amikor a templomi szertartásból hazaértek. A katolikus vallás tiltja a húsevést és csak egyszer szabad jóllakni a nap folyamán.

Nagyszombat

Nagyszombat az új tűz-, és vízszentelés és a böjti tilalom alól mentesülő húsétel - főként a sonka - megáldásának az ideje. Az ismét megkonduló harangok, és az estébe nyúló körmenet már a feltámadást hirdeti. Ősi néphagyomány, a Húsvét hajnalára virradó Jézus-keresés, amely szokás keveredik a határkerülés mozzanatával. A Székelyföldön a búzába rejtett Krisztus-szobrot kellett megtalálni a keresőknek. Néhány vidéken éjjel vonultak ki a keresők, mert úgy hitték, majd amikor felkel a nap, abban megpillanthatják a húsvéti bárányt, Jézust.

Húsvét vasárnap 

Húsvétvasárnap Krisztus feltámadásának az ünnepe. Dologtiltó nap, a szokásos vasárnapi munkatilalomnál is szigorúbb. Aki Húsvétvasárnap a mezőn dolgozik, elveri termését a jég, aki befogja a jószágot, szerencsétlenség éri, tartották a régiek. Húsvét örömünnep, egyben a nagyböjt vége. Étkezési szokás szerint sonkát, tojást, tormát fogyasztottak még a nem katolikus hivők is. Az ételekből a családfő mindenkinek adott egy keveset, először a tormát kóstolták meg, emlékezve Krisztus szenvedéseire a keresztfán, utána a főtt tojást. A szentelt ételek maradékát sokféle módon használták fel: elégették, vagy a szentelt sonka csontját gyümölcsfára akasztották, hogy a fa sokat teremjen. A morzsákat a tyúkoknak adták, hogy jól tojjanak. 

A legismertebb húsvéti ételeknek mágikus-misztikus eredete van. Szinte áldozati jellegű étel a bárány, amelyet már az ószövetségi zsidók is fogyasztottak, Egyiptomból való menekülésük emlékére. Ezért Krisztust az Isten bárányának nevezik, hiszen az újszövetségi könyvek az ószövetségi szimbólumokra támaszkodnak. A tojás az élet újjászületésének a jelképe, a piros tojás színe pedig Jézus kiontott vérére emlékeztet. A sonka a paraszti élet rendje következtében vált húsvéti étellé, ugyanis nagyböjtben nem ehettek húst, így a füstölt húsok megmaradtak Húsvétig. A tormának gonoszűző erőt tulajdonítottak.

Húsvét hétfő

Húsvéthétfő a vigasságok napja. A locsolásnak számos formája ismert. Faluhelyen a kúthoz, vagy a vályúhoz vonszolták a lányokat, és vödörrel öntötték le őket, innen ered a nap másik neve: vízbevető hétfő. A városokban kölnivízzel locsoltak a férfiak, nemcsak a fiatalok, a korosabbak is, hogy a sok virágszál még szebben viruljon. Viszonzásként hímes tojást, aprósüteményt, italt kínáltak a lányok, asszonyok. "Úrfiak, alávaló fő és nemes emberek Húsvét másodnapján, a vízben vető hétfűn járták az falut, az leányokat hányták az vízben" - jegyezte fel az 1730-as években Apor Péter.

Az ajándékot hozó húsvéti nyúl szokása, valószínűleg német nyelvterületről származik, és az állat szaporasága miatt a termékenységet szimbolizálja. A hétfőt követő húsvét keddjén, egyes vidékeken a lányok locsolták vissza a fiúkat.

 

 

Magyar népies kalendárium
5. nap MÁRCIUS 1.

Névnap: Albin, Eudoxia, Leontina, Dávid Szecső (kiválasztott)
Népszokás: Gyógyításra kedvező. Hajnali rontás- és betegség-elhárítás. Takarítás, rovarirtás.
Újtűz-gyújtás. Asszonyi dologtiltó, zárt nap.

Időkitaláló: Senki azt nem tudhatja, e napot mi uralja.
Eudoxia sara? Netán, Albinnak hava?


6. nap MÁRCIUS 2.

Névnap: Lujza, Ágnes, Hendrik, Halszka Lél (lélek)
Népszokás: Pince, padlás takarítása. Tüzelő számbavétele, mert holdtöltekor hidegre fordulhat.
Idő- és termésjósló nap.

Csízió: Hogyha játszik Holdnak fénye, felhőt bújva válta színe…
Jó termésnek hírét adja, esője dús búzát hozza.


7. nap MÁRCIUS 3.

Névnap: Kornélia, Kamilla, Kunigunda, Frigyes Mirkó (békés)
Népszokás: Trágyahordás és komposzt terítés ideje. Hulladék elégetése. Salétromszérű hamuzása.
Asszonyi dologtiltó, zárt nap.

Ajánló: Ha még fagyos, ne nyiss szőlőt!
Takarítsál inkább erdőt!
Vágd szárazát, szedjed gallyát!
Gyűjts tüzelőt, tisztítsd útját!


8. nap MÁRCIUS 4.

Névnap: Kázmér, Lúciusz, Zorán, Árkádiusz Bajok (bajnok)
Népszokás: Maradék termények válogatása. Romlott, penészes élelem és takarmány elégetése.
Rontás- és féregűző zárt nap.

Patkányűző: Kázmér napja patkányt hajtja,
Foghagyma még lódít rajta.


9. nap MÁRCIUS 5.

Névnap: Adrián, Fridrich, Teofil, Virgil Adorján (dalmát ember)
Népszokás: Nagymosás, szárítás és kenyérsütés kedvező időszaka. Korai veteményezés.
Vető- és dolognap.

Vetésidő: Hagymát most jó duggatni; borsót, kaprot elvetni.
Spenóthoz jó a napja, saláta is meghálálja.


10. nap MÁRCIUS 6.

Névnap: Koletta, Felicita, Fridolin, Radislav Mirko (békés)
Népszokás: Tavaszi mezei munkálatok. Láz és fejfájás gyógyítása. Korai veteményezés.
Idő- és termésjósló dolognap.

Időjóslás: Ha északon zeng az ég – hideg tavasz jő felénk.
Ha keleten zeng az ég – száraz lesz a tavaszvég.
Ha dél felől zeng az ég – forró nyárban fű kiég.
Ha nyugatról zeng az ég – eső okoz gondot még…


11. nap MÁRCIUS 7.

Névnap: Tamás, Felicitász, Perpétua, Eubul Ubul (furfangos)
Népszokás: Írástudók, tanítók fél-ünnepe. Vendéglátás. Jó idő esetén kerti és mezei vetésidő.
Időjósló és termésjelző, dolognap.

Időjósló: Tamás hava, mint a kása – telik abból egy rakásra.
De ha fénylő, száraz napja – vetésed azt meghálálja.


12. nap MÁRCIUS 8.

Névnap: János, Filemon, Apolló, Beata Zoltán (uralkodó)
Népszokás: Kelengyék, hozományok, jussok számbavétele. Menyasszonyi láda összekészítése.
Időjelző, zárt nap.

Időjósló: Ha madár a fészkét, napos helyre rakja,
Úgy nyarunk lesz hűvös – ezzel ezt jósolja.


13. nap MÁRCIUS 9.

Névnap: Franciska, Dominika, Katarina, Mstislav Ajád (száj)
Népszokás: Özvegyek látogatása. Legény- és leányjárás, batyus erdőkerülés, közös bandázás.
Leányoknál dologtiltó. Vető- és időjelzőnap.

Párkereső: Úgy köszönt a tavaszelő – hogy ég dörög, hull az eső.
Kinek cseppje testét veri – ha nem mulya, párját leli.
Lány és legény egybe gyűljön – táncot járva összejöjjön.
Kik párt leltek, erdőt járják – hogy szívüket jól kitárják.
Aki fázik, tűzhöz menjen – párjával, hogy melegedjen.
Aki így sem lel kedvére – költözködjön más vidékre.

Időjósló: Ha Hold szarva éles-fényes, fagyos idő esedékes.


14. nap MÁRCIUS 10.

Névnap: Ildikó, Emil, Gusztáv, Bronislav Kán (kagán)
Népszokás: Szőlőhegy bejárása. Szőlőhely négy sarkán álló tőkék rituális metszése.
Asszonyi dologtiltó. Gonosz- és rontásűző nap.

Jótanács: Aki korán lefekszik, gonosz arra telepszik.
Rémálmokkal, lázzal gyötri, görccsel lábát tekergeti.
Álmatlan lesz éjszakája, forgolódhat az ágyában.
Úgy védekezz ellene, ne hagyj munkát reggelre!


15. nap MÁRCIUS 11.

Névnap: Teréza, Konstantin, Kandid, Andela Kadocsa (csámborgó)
Népszokás: Szőlőmunkák kezdete, rügyek vizsgálata. Napnyugtától rontás-, betegség-elhárítás.
Gyógyító, időjósló dolognap.

Időjelző: Ha hidege hozott jeget, negyven napig újra jöhet.
De ha itt van már a gólya, eltérülhet jég hozója.


16. nap MÁRCIUS 12.

Névnap: Gergely, Maximilián, Teofánia, Bernard Györe (György)
Hagyomány: XV. században a tavaszi napéjegyenlőség ideje.
Népszokás: Nagyvásár. Gyermekjáró, maskarázó. Fél-ünnep. Borsóvetés, palántázás.
Időjósló vetőnap.

Csízió: Mátyás, Gergely két rossz beteg. Egyik fázik, másik remeg.
Ha fagyos még ideje, szőlőt ne nyisd Józsefre!
Okos – ganét kiszórta; elmés – már beszántotta.
Bolond – késik csak szántással; nem lesz gondja – aratással.


17. nap MÁRCIUS 13.

Névnap: Krisztián, Patrícia, Kristina, Rozina, Ajtony (arany)
Népszokás: Kenyérsütésre és borfejtésre kedvező. Készülődés fogat-szemlére.
Időjósló, zárt nap.

Időjelző: Fecske röptét meglátni – tavasz jöttét jelenti.
Ha az eső csepereg – szép nyár híre közeleg.


18. nap MÁRCIUS 14.

Névnap: Matild, Paulina, Eutychiusz, Leo, Jara (meleg)
Népszokás: Lovasfogat-szemle és határjárás. Viseltes nők hajnali áldozása.
Asszonyi dologtiltó és komajáró nap.

Készülődő: Szekeredet javíttassad, gyenge fáját kipótoljad!
Hámot, gyeplőt igazítsad, szíjat, nyerget takarítsad!
Lószerszámot viaszkoljad, lovad lábát jól ellássad!
Fogatodat csinosítsad, büszkeséggel mutogassad!

Áldozó: Viselős nő dombra menjen, kelő napba ott tekintsen!
Szálljon reá Nap ereje, áldassék meg így gyermeke!
Legyen erős, egészséges, munkájához tehetséges!


19. nap MÁRCIUS 15.

Névnap: Kristóf, Kelemen, Zakariás, Svetlana Keled (göndör)
Népszokás: Tavaszi munkák legfőbb ideje. Újhold idején az időjárás ellenkezőjére változhat.
Idő- és termésjósló vetőnap.

Vetésjelző: Márciusnak közepe, ismét vetés ideje.
Zabot jó lesz befejezni, árpát és lent – elkezdeni!
Lóbab, borsó meghálálja; hagyma, répa megszolgálja.
És, ha esik az eső, vetett kender nagyra nő.


20. nap MÁRCIUS 16.

Névnap: Herbert, Hilár, Euzébia, Boleslav Zádor (indulatos)
Népszokás: Tavaszi munkák legfőbb ideje. Eső esetén istállómunkák. Trágyázás befejezése.
Vetésjósló nap.

Vetésjósló: Nincsen mindig tél! Vetés is kikél!
Kora vetés megcsalhat, késedelmes elhalhat.


21. nap MÁRCIUS 17.

Névnap: Gertrúd, Patrik, Lubica, Zbignev Petur (Péter)
Népszokás: Tavaszi munkák legfőbb ideje. Készülődés a tavaszköszöntő hetére.
Borkezelés és kóstolás. Vetőnap.

Időjelző: Hogyha deres Gertrúd napja, egy hónapig fagyhat újra.
Lencsét most már elvetheted, Száraz borsó vele mehet.


22. nap MÁRCIUS 18.

Névnap: Sándor, Eduárd, Nárcisz, Szalvátor Falibog (istenítő)
Népszokás: Tavaszünnep elő-napja. Mezei munka tiltása Gyümölcsoltó napjáig.
Takarítás, sütés-főzés. Időjósló, dolognap.

Csízió: Sándor napja ma vagyon, átbillegtet a fagyon.
De ha jege nem olvad, egy hónapig itt ragad.
Répát, borsót vessed el, József napra készülj fel!


23. nap MÁRCIUS 19.

Névnap: József, Sibyla, Bogdan, Daria Bánk (helytartó)
Népszokás: Tavaszköszöntő kezdőnapja. Nagyvásár.
Időjósló dolognap. Zárt, kölcsöntiltó nap.

Emlékeztető: József napját köszöntsd borral! Ne találkozz ekeszarvval!
Járjad be a szőleidet, nyissad ki a tőkéiket!
Telepítsél csonka helyre, készülődjél a metszésre!

Csízió: Józsefnek, ha fénylik arca, meleg lesz a tavasz napja.
Szép ideje hoz bőséget – de ha esik, csak ínséget.
Amilyen lesz mai nappal, olyan lesz majd Péter-Pállal.


24. nap MÁRCIUS 20.

Névnap: Hubert, Klaudia, Wolfram, Vitazoslav Csák (ütő)
Hagyomány: Napéjegyenlőség. Ősi (ó-római, iráni) naptár évkezdő napja.
Népszokás: Tavaszköszöntő másodnap. Napköszöntés. Vadászok, vadfogók fél-ünnepe.
Időjósló dolognap.

Csízió: Hubert napján, ha fagy vége, jó gazdánál kert már vetve.
Metszést illő befejezni, ünnepekre készülődni.
Halfogásnak jó kezdete, dúvadfogás – épp ideje.

Napjelző: Nappalnak ideje – éjjellel egyezik,
Öntöző tavasznap immár közeledik.
Gyújtsunk este gyertyát, Napnak segíteni,
Tavasz jövetelét, ekképp siettetni.

Világtájoló: Balra – Napunk felkél, szemünk előtt délszak.
Jobbra – Napunk nyugszik, hátunk mögött észak.
Alattunk – sárga föld, mélységet takarva;
Felettünk – kék égbolt, égi fényben úszva.


25. nap MÁRCIUS 21.

Névnap: Benedek, Nikola, Serapion, Blahoslav Beke (meddő)
Népszokás: Tavaszköszöntő harmadnap. Földművesek fél-ünnepe. Tejelők gyógyítása.
Időjósló, gyógyító, rontásűző nap.

Időjósló: Sándor, József és Benedek, zsákban hozzák a meleget.
Böjti szelet, ha engedik, háztetőt is megtépdesik.
Ha gyorsan száll égi felhő, beköszönt a napos idő.

Rontásűző: Benedek szól: vess fokhagymát!
Elüldöz az rontást, banyát!
Sebre só, zsír és fokhagyma!
Lobot, üszköt jól lohasztja.
Takaríts ki most portádat,
Meszeljed ki a házadat!


26. nap MÁRCIUS 22.

Névnap: Beáta, Lea, Oktávián, Boguslav Huny (csillag)
Népszokás: Tavaszköszöntő negyednap. Gyógyításhoz kedvező, Benedek-napi szerekkel.
Nem vendégjáró dolognap.

Termésjósló: Márciusnak pora – vetésnek aranya.
Márciusnak nagy vize – gabonának vesztője.


27. nap MÁRCIUS 23.

Névnap: Emő, Appia, Otto, Turybius Kartal (sas)
Népszokás: Tavaszköszöntő ötödnap. Kenyérsütéshez kedvező. Tejes étel készítése.
Gyógyfüvek és tojások gyűjtése. Ünnepi készülődés napja.

Bejáró: Járd körül a legelődet, erezd ki a méheidet!
Tereld ki a jószágokat, füstöld ki az akolokat!


28. nap MÁRCIUS 24.

Névnap: Gábor, Karina, Katarina, Simon Kapolcs (kun férfi)
Népszokás: Tavaszköszöntő hatodnap. Korai káposzta vetése. Gyógyítók, tudók estéje.
Határbejáró és mezsgye-kimérő, közösségi nap.

Határjáró: Keljetek fel jó szomszédok! Tarisznyázva induljatok!
Határokat bejárjátok, jelkarókat vizsgáljátok!
Dűlők helyét kimérjétek, vetéseket szemléljétek!
Szőlőtőkét megnézzétek – mindezt borral köszöntsétek!


29. nap MÁRCIUS 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony

Névnap: Mária, Irén, Lucia, Humbert Ernák (ember)
Népszokás: Tavaszköszöntő hetednap. Gyümölcsoltó (testfogadó) boldogasszony ünnepe.
Termékenység-varázsló „negyvenes” nap.

Csízió: Gyümölcsoltó békéje – földnek, fáknak szerencse!
Vége van a fonásnak, ideje az oltásnak.
Gyümölcsoltó hidege – téli hónak ölője!
Csillag, hold, ha látható, gazdag termés várható.

Fohász: Segíts Boldogasszony, hogy virágozzanak!
Segíts Boldogasszony, hogy megfoganjanak!
Segíts Boldogasszony, hogy termést adjanak!
Segíts Boldogasszony, hogy szaporodjanak!

Ima: Dicsértessél, ó áldott Fa!
Engedd ölelni törzsedet, pihentesd meg testemet!
Csendesítsd le lelkemet, erősítsd meg hitemet!


30. nap MÁRCIUS 26. Gyümölcsöző

Névnap: Emánuel, Larissza, Teodor, Dusan Turul (héja)
Népszokás: Szőlők és gyümölcsösök művelésének időszaka. Nyitás, metszés.
Boldogasszony másnapja. Időjelző, üres nap.

Csízió: Ha fecskék már itt vannak, állj neki az oltásnak!
De ha varjak repkednek, hagy békét a tőkéknek!

Published in Múlt, jelen, jövő

A magyar ima

Tuesday, 16 November 2010 20:26


Népünk az imát két nagy csoportra osztja: a templomban, pap jelenlétében mondott imára, s a saját imáira, melyeket pap jelenlétében soha el nem imádkozza. Ezek a saját, népi imák az ősi magyar imák, melyek a teremtés hajnaláig visznek bennünket vissza. Ezek lelkiségének, útmutató bölcsességének közelebbi megismerése e könyv célja, hiszen ezek megőrzése mindenkori fennmaradásunk záloga.

Népi, illetve való magyar imáinkat a hivatalos egyházak tiltották, s ezen tiltás emlékezetét népünk híven megőrizte:

 

TILTOTT IMÁK

 

„... és igen örültem, hogy örömet szereztem a régi imával. Most megint itküldök hármat, nem tudum mege felelnek. Én nem másítottam rajtok. De már ezeket is kevesen tudják, sokat érdeklődtem míg e hármat megfelelőnek találtam. Egy öregnéni azt mondta, hogy egyidőben megtiltották hogy ilyen forma imákat imádkozzanak, valószínűleg az 1890-es években. Azután már megjelentek az ima könyvek nyomtatásban és a nép már abol tanulta az imákat. Most már nagyon kevesen élnek abol az időből, akik még tudják a régi imákat...” (V.1:469 Udvard.)

„... anyámtól tanultam, leírtam egy papirosra osztán mondtam minden nap kétszer, reggel meg este. Az anyám azt mondta, a papok tilcsák... hallotta az öregektől, a papok tilcsák ezt az imádságot...” (Annyira meg van hatva, hogy sokszor hosszan hallgat, nyeli könnyeit, majd sír, szipog, nem tudja folytatni — jelzi a gyűjtő.) (V.1:554 Nógrád megye.)

Népünk őseitől örökölt imáit, s lelkiismerete szabadságát megőrzi minden áron, s mindenkivel — még a papokkal — szemben is:

„... kigyónta az esperesnek, az meg letiltotta őket. Azt mondta nekik, dobják a tűzbe, azt nem szabad imádkozni. Azt nem mondta, hogy miért. azok nem engedelmeskedtek neki... Nagymama azt mondta neki: dobja be az esperes úr, én nem dobom be.” (V.1:72)

„... azt mondta neki a papja, hogy ezt tegye a tűzbe, ezt hagyja elégtételül, hogy ezt az imát égesse el... ő nem törődött azzal, hogy a papok mit mondanak...”(V.1:72 Somogy megye.)

„... Ki parancsul nekem, ha én lefekszek az én ágyamba... osztán csöndbe imádkozok?... Csak a jó Isten segéllen meg...” (V.1:72 Zala megye.)

„... A papok elizéték, a misszionáriusok, hát aztán ezeket nem vígezik, ezeket megtiltották... mit tudunk, mondtuk, mikor gyóntunk, azt mind el köllött hannyi... Iszen az öregapám tanított mindenfélire, de e’tiltották... sokat, sokat e’tiltottak...” (V.1:71 Pográny.)

„Volt egy pap és az nagyon tiltotta, hogy babonás pogán maradvánnak tartotta... akinek vót, összeszedte... és elégették. Azér van itt olyan kevés belőle...” (V.1:80Béd.)

A tiltott imák túlélik ezredek viszontagságait, üldöztetéseit, hiszen a magyar lélek számára legfontosabbak bízták reá örökségül: ősei, s közvetítétükkel maga a jó Isten.

Published in Magyar imák

Régi magyar áldás

Monday, 16 May 2011 18:54

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt 
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess. 
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet,

Hogy lehess meleget adó forrás 
A szeretetedre szomjasoknak, 
És legyen áldott támasz karod 
A segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad, 
Minden hozzád fordulónak 
Legyen áldást hozó kezed 
Azoknak, kik érte nyúlnak.

Legyen áldott immár
Minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen aki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged.

Őrizzen hát ez az áldás 
fájdalomban, szenvedésben.
Örömödben, bánatodban,
bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg Önmagadnak,
és a Téged szeretőknek.

Published in Magyar imák

A fehér és fekete magyarok

Friday, 22 April 2011 08:09

Szent_Istvn_elfogatja_GyultA fekete magyarok megnevezést általában őseink egy meghatározott csoportjára vonatkoztatták. Ez azt is feltételezi tehát, hogy nemcsak fekete, hanem fehér magyarok is léteztek. A források közül három szövegemlék beszél a fekete, kettő pedig a fehér magyarokról. Az orosz őskrónika keltezetlen korai részében olvashatjuk: "jöttek a besenyők, majd fekete ugorok (magyarok) mentek Kijev mellett, később Oleg idejében". A besenyők és Oleg kijevi uralkodó (kb. 879-912) említése miatt a lejegyzés a honfoglalás idejére és a hét magyar törzsre vonatkozik.

Az orosz őskrónika fekete ugorjai a hét magyar törzshöz csatlakozó kabarok lehettek. A fekete jelző utal egyrészt a kazároktól elszakadt néprész sötétebb bőrszínére, másrészt a fehér magyarokkal szemben alávetett, alárendelt segédnépi státuszra.  A kettős honfoglalás elmélete szerint a VII. század folyamán telepedtek le a Kárpát-medencében a fehér ugorok (finnugor nyelvű népesség), a IX. század végén pedig a fekete ugorok, az Árpád vezette hét törzs (török nyelvű népesség). A fehér ugorok kapcsán azt is feltételezték, hogy ezek valóban azonosak lehetnek a magyarokkal, de még nem a Kárpát-medence felé, csak a délorosz sztyeppére húzódtak ekkor.  A IX. századi híradások után, csak a XI. század elején találkozunk a fekete magyarokat említő újabb forrásokkal. Bruno püspök Magyarországon két tartománnyal találkozott: Fehér és Fekete Magyarországgal, amely a nép sötét színére utalt.

A másik híradásnál azt olvashatjuk: "István, Magyarország királya háborúval támadva Fekete Magyarországot, méltó volt arra, hogy úgy erővel, mint megfélemlítéssel és szeretettel az igaz hitre térítse azt az egész területet". Egy szintén kortárs, aki térített Magyarországon 1008 körül azt írta, hogy "a keleti részek felé hajóra szállván a fekete magyaroknak" hirdette az evangéliumot.  >A fentiek értelmezése nem egyszerű. A fekete magyarok sötét bőrszínűek és pogányok voltak, térítettek közöttük, s végül részint erőszakkal, részint pedig meggyőzéssel keresztényekké tették őket. 

A kevés adat miatt csak feltételezéseink vannak, hogy mely területen éltek a fekete magyarok. Eszerint a kabarokkal azonosítható fekete magyarok a Temes vidékén, Biharban és Nyitrában lakhattak. Más vélekedések szerint pedig az erdélyi Gyula territóriumán éltek. István 1003-ban győzte le nagybátyját, Gyulát, és a területet országához csatolta. Ezzel érthető a Fekete Magyarországnak a meghódításáról szóló leírás. 

A fekete jelző nemcsak a bőrszínre vonatkozott, hanem annak szimbolikus jelentése is lehetett. Azt is feltételezték, hogy a fekete magyarok alávetett helyzetét tükrözi a színnév. Az is elképzelhető, hogy a nomád népekre jellemző színnevekkel kifejezett égtáji orientáció rejlik az elnevezés mögött. Eszerint a fekete északot, a fehér nyugatot, a vörös délt s a kék keletet jelöli. Ez alapján a fekete magyarok szállásterülete a Kárpát-medencében északon lehetett. Az a lehetőség is él, miszerint pogány voltukkal áll összefüggésben a fekete jelző, míg a keresztényeket jelölő szín a fehér lehetett. Nemcsak a kabarokról feltételezhető bőrük sötétebb színe, hanem a hét törzsről is. A magyar krónikák Szkítiát tudták a magyarok ősi lakhelyének. Szkítia lakóiról pedig azt állították, hogy bőrük színe sötét. 

Mindazonáltal a fekete magyarok lakhelye és kiléte továbbra is vitatott, megfejtésre váró titka a magyar őstörténetnek.

Forrás: http://frego.li/

Published in Múlt, jelen, jövő

A komondor származásának rejtélye

Saturday, 26 March 2011 07:17

komondorA legutóbbi időkig a komondor szót francia hangzásúnak vélvén, úgy értelmezték, hogy az parancsolót jelent. (Eszembe jutnak a Szeged-alsóvárosi emberek, akik annak idején - régesrégen - az "Úristenhez" jártak ott bevásárolni, mert magyar fülük képtelen volt az Ohrenstein szatócs nevéből mást kihallani.) Aki pedig parancsolót olvasott ki a komondor szóból (tudtommal elsőízben Pethe Ferenc 1815-ben Természethistóriájában) elárulta ugyan a kun nyelvismeretben való járatlanságát, ez szent igaz, de hogy ennek ellenére jó mélyen belelátott a komondor egész valójába, az is bizonyos. Pethe írja, hogy ha ezt a Magyarországon kívül kevesek által ismert hatalmas és igen szép kutyafajtát "a maga valódi köntösében esmernék, ezt tennék a pásztorkutyák lajstromában vezérnek, mely tisztes nevét nálunk érdemesen viseli a comendeur francia szótól".

Nyelvészeink szerint a komondor szó kun eredetű: gumandur, jelentése kun, kunokhoz tartozó (a kun szó guman = kun + dur török képző). Mai jelentését a komondor kutya, eb szókapcsolatban nyerte. Ennek első tagja a komondor maagába szívta az egész szókapcsolat jelentését (ugyanúgy, mint pl. farkasállat = farkas). A komondor szó eddigi ismereteink szerint első ízben 1454-ben fordul elő, ám mint családnév. Köznévként egy 1519 körüli írott emlékben fordul elő először. Ezután ismételeten találkozunk e fajtajelző névvel a következő XVII. (1653, 1673), a XVIII. században (1769). A XIX. században 1815-ben Pethe F. még pontosan leírja a komondort, utána azonban valóságos zűrzavar keletkezett. Ennek az a magyarázata, hogy amíg a XVIII. sz. első felében még magyar juh dominált, ezt követően a merinó birka térhódítása olyan iramban folyt, hogy a következő század végére már alig maradt juhból 1-2%, helyét a merinó birka foglalta el, mivel pedig a juh és komondor közt szoros kapcsolat, mintegy sorsközösség állott fenn, a juh eltűnését a komondor is követte, és lassanként a feledés homálya vette őt körül, úgyszólván ismeretlenné vált, úgyhogy századunk elején már szinte felfedezni kellett. Annak illusztrálására, hogy az említett homály mily gyorsan vált vaksötétséggé, elégedjünk meg (bő választék állna rendelkezésre) annak megemlítésével, hogy - nem is akárki, hanem korának nevezetes zoológua (Méhely) komondor gyanánt vizsgált meg 1902-ben a bugaci pusztán két, leírásából kitűnően komondor-kuvasz keresztezési produktumot, basztardokat. Persze akkortájt a XX. század elején a komondornak, mint nyájőrzőnek - védőnek már befellegzett, mert a jámbor természetű selyemgyapjas birkáknak, amelyek ösztönös viselkedéssel egymással összetartottak, nem volt szükségük komondorra, annál kevésbé, mivel a farkasveszedelem is elmúlóban volt. Ám forduljunnk vissza és tegyük fel a kérdést, vajon mikor lett a komondor komondor, mikor került hazánkba az a juhászeb, amelyre a kunok azt mondották, hogy az övék, hozzájuk tartozik? Egyáltalán nem valószínű, hogy az 1068-i vagy 1085. évi erdélyi rabló-betöréseik alkalmából, s valószínűtlen az is, hogy 1091-ben, amikor ugyancsak Erdélyen át jövén végigsöpörték az Alföldet és a Duna-Tisza közét, de teljesen valószínű, sőt bizonyosra vehető, hogy az 1239. évi bevándorlásukkor, amidőn negyvenezer kun család letelepedett a Tisza vidék füves területein. Figyelemre méltó az, amit erre vonatkozóan Kenéz Zoltán ír komondor című munkájában a kunsági szájhagyományról, mely szerint " a kunksági juhászkutyát, értve komondort és kuvaszt, maguk a kun ősök hozták be még a XII. században." Annak idején a kunok alighanem a hasonló magyar juhászebtől való megkülönböztetés okából nevezték juhászebüket a magukénak, kumandurnak. Képtelenség volna ugyanis csak feltételezni is, hogy akkoriban a magyar népnek nem lett volna juhászebe, holott már a XII. sz. első felében királyi decretum rendelkezik a juhásztenyésztésről, a XIII. században pedig már királyi vámtarifa tesz bizonyságot fejlett juhbőr kereskedelmünkről. Ismeretes, hogy a reckának nevezett magyar juh sehol máshol nem lelhető ősi magyar specialitás volt. E szilaj jószág mellé pedig okvetlenül megfelelő őrző-védő kellett. Ilyen volt az a magyar juhászeb, amelyre utóbb a komondor név ráragadt (úgy vélem, hogy kellő számban végzett megfelelő mérésvizsgálatok e tekintetben útbaigaztanának). Itt tüstént felmerül az a kérdés, hogy vajon hát mikor, mily úton került hazánkba az eredeti magyar juhászeb? Hiszen feltevésekben, találgatásokban nem volna hiány. Valaki egyszer azt mondotta, egy biztos adat többet ér, mint száz mégoly éleselméjű kombináció. A biztos adat egyelőre még várat magára.

komondorÁm ne gondoljuk, hogy csak nekünk okoz fejtörést ez a nagytestű, gubancos szőrű pásztoreb, amit mi komondornak hívunk, az oroszok meg délorosz afcsarkának neveznek. Őket is izgatja a kérdés, vajon honnan, mikor került az hozzájuk? Ennek a nagytermetű juhászebnek, amelyet - mint ismeretes - mi komondornak mondunk, az oroszok pedig délorosz afcsarkának neveznek, szembeszökő sajátossága az elnemezesedésre hajlamos gubancos szőrzet. Ez a szőrzet őseredeti örökség, ugyanúgy, mint a sötéten pigmentált bőr-alapból kinőtt fehér szőrzet. A bőr pigementes, a szőr pigment-mentes volta minden valószínűség szerint az ázsiai, az orosz sztyeppék, a magyar puszta klimatikus hatásának köszönhető (Duerst).

Kezdetben, a nomád pásztorkodás megindulásakor és azután még századokon át a légelőterületek határtalan nagysága, a nyájak megszámlálhatatlan sokasága nyomták rá bélyegüket ama korok primitív gazdálkodási formájára. Még századunk legelején is, tehát egészen későn, pl. több ezer - volt úgy, hogy 10 000 - lovat számláló tabunjaik, méneseik voltak a kirgizeknek, s elkpzelhető, mennyi lehetett ugyanakkor a juh? A XVII. század vége felé pl. egyetlen debreceni polgárnak 10000 szarvasmarhája legelt a Hortobágyon, a juhlétszám ennek többszörösére rúghatott. Az óriási juhlétszám minden bizonnyal a védelmi szolgálatot ellátó komondorok létszámát és általa a szelekció lehetőségét is előnyösen befolyásolta. Nem költői túlzás tehát (sőt messze, nagyon messze van a régmúlt reális számadatától), amikor a dal úgyszól, hogy "Húsz komondor elstrázsál engemet" s "Hat őrködik amellett . . ." A vázolt primitív kezdeti viszonyok, s a velük kapcsolatos mammut-méretű számok az emberi beavatkozást meghatározott korlátok közé szorították. Annak a kornak szemüvegén át tekintve tehát mosolyt keltően hat, amikor az jut kifejezésre, hogy a farkas veszedelem elhárítása érdekében emberi beavatkozással, kiválasztással vált fehér színűvé a juhászeb szőre, éspedig gyakorlatilag úgy, hogy kiválaszották a fehér színű ebet, hogy gazdája a sötétben valahogy ne őt találja el a farkas helyett. (Akkot már nagyon is kisüzeművé válhatott a juhászat.)

Bizonyos, hogy a komondor a nagytestű juhászebek közül a legjobban "felruházott" fajta. Ruháját az unverzális használhatóság jelemmzi: még kemény kövön is puha fekvőhelyet biztosít, pótól jurtát, sátrat. (Igaz, oda amúgy sem volt bejárása. Idevágóan érdekes dolgot tudunk meg Almássy leírásából: ". . . a jurtába nem szabad belépniök (az ebeknek t.i.), onnan pedig vajmi ritkán vetnek eléjük csak egy falat megehető holmit is . . . Feltűnő, hogy a kutyákat ennyire kevéssé becsülik, holott a kirgizek egy legendája szerint az egész nép magát egyenesen valami sárga kutyától származtatja anélkül, hogy ebben a különös eredetben valami rosszat találna. Csak ez a monda magyarázza meg a különösen hangzó It-balla (kutyakölyök) nevet, amit többször hallottam mint keresztnevet, s amit kirgiz vagy kazak viselője egész büszkén viselt".) Szőrköntöse jól védi a komondort fagy és forróság ellen egyaránt. Fagyos időben meleget tart, a forrón tűző napsugarakat visszaveri, hatásukat enyhíti a fehér szőrzet. A komondor arcorri részét, szemeit beborító szőrfüggöny lősz vagy homok fergetegek idején kínzó fájdalmaktól óvja viselőjét. Nem lebecsülendő a szőrköntös, mint harapás elleni védőpajzs sem. Egyszóval a komondort szőrzete arra képesíti, hogy a nomád pásztorok rideg életmódját, az azzal egybekötött viszontagságokat elviselje. A nomád pásztoroknál igen gyakran élet-halál kérdését eldöntő értéket jelent a juh. A nyáj védelme annak idején, amikor a vérengző vadállatok nagyszámú falkái vaszélyezették a jószágot, elsőrendű feladat volt. Ezért volt az, hogy a juhászeb kiválasztásánál minden más meggondolást háttérbe szorított a védőszolgálatra való rátermettség kritériuma. Részben ez a magyarázata annak, hogy az érvényes hivatalos orosz standard szerint a gyávaság diszkvalifikál, viszont a fehér színen kívül megengedett a sárgás árnyalat, a fejen, fülön, háton és farkon, a fehér szín kékes színben játszó szürke aljszőrzettel, s szürkésfehér szín és egyéb szürkés árnyalat. Ám a kérdés az, vajon honnan indult útjára az az eb, amelyet tetőtől talpig szemügyre vettünk, töviről, hegyire nézegettünk, megismertünk. Egy bizonyos: adottságait tekintve könnyen odaképzelhető "útra készen" akár a Tien-San-nak valamely szárazabb lejtőjére, akár a nehezen megközelíthető Pamirra, oda, ahol a völgyi pásztorok télen legeltetik nyájaikat, mert hó ott nincs, akár a Tárim medence környékére, ahol annak idején sátoros pásztorok, kunok, ujgurok, karlikok tanyáztak, s ahol a levegő a portól mindig homályos, vagy akár a Tibetbe (ahová a "pipás" farokvég amúgy is invitál), a Szampó völgy felső részén legeltető pásztornép közé, bárhova ottan, mert a féktelen szélsőséges klíma, a száraz légkör nagyon is megfelel, "fekszik" neki, és nincs az a mégoly nehéz terep, amelyen lábai az agyafúrtan megalkotott pneumatikaszerűen rugalmas lábbelikkel áthatolni nem tudnának. Elterjedésének területe igen nagy: az északi "Himalája, Bokhara, Turkesztán s a Kaukázustól egészen az északi szélesség 55. fokáig terjed", írta Strebel 1905-ben. Ami végezetül a kersett kiinduló pont végállomásait illeti, Ukrajna, Voronyezs, Volgavidék, északi Kaukázus - valamennyi a keletről jövő sátoros parasztok útjaira utal. Amikor útrakeltünk, a Raisits-látta komondor képet vittük útravalóul magunkkal. Most, hogy megtértünk, áldott emlékű kynológusunk 1924-ben keltezett örökbecsű soraival zárjuk:

"A magyar komondor ősi jelleme, tiszteletet parancsoló külseje hozzásimul az igaz magyar ember jellemvonásához. E kutyafajtánk becsületes jellemét, a földet verejtékes munkájával művelő nép éppen úgy, mint elsősorban a csordákat és nyájakat őrző szabadságot szerető pásztornép, megkedvelte és megbecsülte."

... A jó szőrzet –bár ideális megnyilvánulása csak tűnő kép- fontos kívánalom, megítélésekor azonban a hasznos belső tulajdonságokra kell nagy gondot fordítani.

Dr. Katsányi Zsigmond

 

A komondor nappal alig ugat. Elhúzódik, elfekszik, de úgy, hogy azért mindent lásson. Ha ok van rá, csak éjjel hallatja hangját, amely öblös, mély ugatás. Szinte törvényszerű, hogy hang nélkül támad. Támadása nyílt, nem settenkedik a megtámadandó után, hanem szemtől szembe támad. Rendszerint ráugrik, vagy nekiugrik áldozatának. Igyekszik ledönteni azt, ami testtömegét tekintve a legtöbbször sikerül is. A ledöntött, ártalmatlanná tett támadót őrzi, és továbbra sem bántja, ha az sem támad tovább."

(Dr. Sárkány Pál-Dr. Ócsag Imre: Magyar kutyafajták, Mezőgazda Kiadó 1987; 100.o.)


Forrás: Terebess Ázsia E-Tár

Published in Múlt, jelen, jövő

Kezdetek - Anyahita

Thursday, 09 December 2010 08:19

anyahitaTizenhárom évezreddel Krisztus születése elő tt a Szíriusz naprendszerből több hullámban tanítók érkeztek égi szekereiken (űrhajók), hogy a föld emberisége számára berendezze az iskolát, azaz megalapozza a mai civilizáció emberének tudását. A leszállások sorában, a nyolcadik misszió keretében érkezett Anyahita a Földre, pontosan Ataisz szigetére, ahol a Szíriusziak úgynevezett „földi bázist" rendeztek be a későbbi évezredekre. Ezen a szigeten éltek a hunok, az agabák, a maják, az indijók és az úzok törzsei. Tizenötezer évvel ezelő tt ők kapták első kézből az égiek tanításait. Anyahitáék küldetésüket elvégezve, nem tudták elhagyni a szigetet.

Anyahitáék balesete

Anyahitával együtt még 5 férfi és 2 nő ereszkedett le Kaltes-asszony birodalmából4, Ataiszba. Amikor visszafelé indultak, a ködben nekiütődtek a Kékleny hegység szikláinak, és még szerencséjük volt, hogy kisebb sérülésekkel megúszták. (az Paál Zoltán: Arvisurák-ból szószerinti idézet. [Arv]

Kutatásaink során arra jutottunk, hogy ez a megfogalmazás mélyebb értelmet kell hogy takarjon. Egy égi szekér, vagy űrjármű nem úgy száll föl, és nem úgy közlekedik mint a ma ismert űrhajók, vagy repülő gépek. Ezek az égi szekerek térugrással közlekednek, hiszen a Szíriusz naprendszerbe 8 fényév az út, vagyis 8 év alatt érnének oda, ha fénysebességgel tudnának haladni. De ez így abszurd. Anyahitáék térugrásában nem a köd volt a zavaró tényező, mert nincs semmilyen hatása sem a ködnek ezen járművek közlekedésére, hiszen vezérlése az anyabolygón van és nem itt.

A balesetet — feltételezésünk szerint — a Kékleny hegység mágnesessége okozhatta, melynek vonzása gátolhatta meg Anyahitáék távozását. A kialakult mágneses térben a hegy oldalának ütköztek.

[Arv.] A szerencsétlenség után elhatározták, hogy Ataiszban maradnak és Joli-Tórem (Gaia, értsd a Föld népét) népével összeházasodnak. Egy darabig az 5 férfi anyasági csoportban élt a 3 nővel, de amikor Anyahitának a délceg Armogurtól a harmadik fia, Aton megszületett, a szülés közben a lábára megbénult, és ettől kezdve csak az égi tudományokkal foglalkozott.

Anyahita személye

[Arv.] Gyermekszülésben a lábára megbénult és az Ataiszból hozott gyógyszereik elfogytak, így kénytelen volt teljes gyógyulás helyett ülő munkákat végezni. A többiek kívánságára, Kaltes-asszony földjének szokásai szerint elkezdte leróni a Kaltes-asszony birodalmának hitvilágát és tudományát. Ezt az utódai aztán tovább művelték és ezen leírásokat a papok őrizgették, majd később az ifjúságnak tanították.

Anyahita a róla elnevezett Anyahita hegyen lévő templomgazdaság Arvisura szentélyében élt, s Kaltes-asszony birodalmának képjeleivel lerótta a beavatott menekültek által összegyűjtött összes elbeszéléseket.
Anyahita legfontosabb teendője ezen gyűjtési munkák mellett az volt, hogy az Artupi leányai által gondozott tüzet a fiatalsággal
őriztette. 

Éjszakánként megfigyelték a csillagok járását, és a társ földünkről hozott műszerekkel még Szélasszony (antitér) járását is követték. Mindezekből okos számítgatásaikkal meg tudták állapítani a várható időjárást.
Armogur és Anyahita beavatott volt, Óm-jelű, látnoki erővel rendelkező, akik minden Kaltes-birodalombeli tudománnyal rendelkeztek. Mind a három fiuk beavatottá lett, de Anyahita fénylő óm-jele csak egyik fiánál volt látható.

Anyahita, az Ősanya csoportja hozta magával az Égiek egyistenhitét. Gyermekei közül első fia a fejedelmi hatalmat szilárdította meg, a második a biztonságos-földművelést, míg a harmadik az állatok megszelídítését hajtotta végre és így megszüntették Joli-Tórem Földjén az addig szokásban lévő emberevést. Többi fiai: Ur, Él és Van az édesanyjuk irányítása mellett az Égiek hitét rótták le Ardvisura-Anyahita tanításai alapján.

Anyahita mindegyik gyermekét megtanította az égiek jeleivel bármilyen távolságból a gondolataikat írásban közölni.
Anyahita bénult volta miatt legtöbbet Él, Ur és Van fiaival foglalkozott, akik fokozatosan lerótták az édesanyjuknak és az 5 Égi férfiúnak minden tudását.

Mivel Anyahita csoportja a Kékleny-hegységbe történt ütődés miatt nem mehetett vissza bolygójukra, Ataiszban, a környezetükben élő régi kaltesi eredetű népekkel (korábbi leszállások utasai) az életlehetőségeiket össze kellett egyeztetniük.
Ardvisura-Anyahita, a gyermekei között a Kaltes-asszony földjéről hozott istenhitnek változatos formáit szétosztotta 8 kőlapon képes, telerótt jelekkel. Be akarta bizonyítani utódainak, hogy az égből eredő hitvilág lesz az, amelyik az ataiszi őslakók és menekültek között a társföldünkön kifejlődött égi-eredetű jólétet majd megteremti.

A régebbi kaltesi csoportok Anyahitát Boldogasszonynak nevezték, lányát pedig Kisboldogasszonynak (azonos ÉA-val, feltételezés szerint ő a bibliai Éva).

(A Hun Eredetkutató Tanszék írásából- Kozsdi Tamás, részletek Paál Zoltán: Arvisurák c. könyvéből)



Published in Múlt, jelen, jövő

A magyarságról

Thursday, 11 November 2010 07:15

magyar_himzesJÓ tanítóvá kell válnunk. A JÓ Tanító feladata az oktatás, szoktatás és a példaadás.

A rossz tanító mindenben önmagának igyekszik emléket állítani. A jó Tanítónak kopott a nadrágja, lyukas a zsebe, de ha elenyészik, áldásba foglalják a nevét. (Nos, ez utóbbit mi nem nagyon kívánjuk; mert a Vízözön után az EGO Erejét kaptuk ajándékba).

Itt, az Anyag világában a Fényt képviselhette a több, mint 50 000 éves Egyistenhitű, Érdek Nélküli Szeretetvallásunk, majd a Fokos Szövetsége, illetve 6800-7000 éve a Vízözönt követően a Sumér-magyar Kötelességrend, az Árnyékot pedig az azóta, Mammonnal kierőszakolt és hitelesített Jogrend.

Helyzetünk azonban – minden látszat ellenére – mégsem ettől függ, hanem aszerint alakul, hogy amíg élünk, mi módon éljük meg a Pillanatokat; milyen lelkülettel, érzelmi töltéssel és gondolatokkal oldjuk meg a mindennapjaink ezernyi apró problémáját, a Gondviselés kihívásait.

A magasabb világokat a mindennapi élet ezernyi aprócska történéseire adott reakcióink éppen úgy érdeklik, mintha egyetlen, hatalmas eseménnyel találnánk szemközt magunkat.

S amennyiben a Tudást és a jólétet magunk számára igyekszünk biztosítani, s gyarapodásunk öncélúvá válik, újra és újra elenyészik a kultúránk.

MAGYAR-nak tehát az a Lélek születik, aki már képes önmagát felajánlani, képes Tanítóvá válni.

  • A magyar embert nem a Sors veri.
  •  A magyar ember lelke érettségizik.

Olykor szükséges vizsgázni. A magyar ember ezért született a Földre. Odaadásból, Felajánlásból kellene vizsgáznia. MAGYAR-nak lenni tehát: a Lélek állapota, Hitvallás.  S ha ehelyett gyűjt, kapar, irigykedik, neheztel, fél vagy gyűlöl, számára ez már kudarc.

A magyar: a Magasabbrendű ÉN-t jött építeni az EGO erejében.

A MAGYAR: transzformálódó Lelkiség: vagy VAN, vagy NINCS.

A magyarság, saját közegében; a Lelkiségben uralkodni lenne képes, s ezért neki intuitive és felfedezések terén is több adatott. (Egyébre alig alkalmas). Magyar-nak lenni: ESÉLY, amennyiben élünk vele.

Jelenleg a magyarság zöme kábult állapotban, valamiféle félkómában leledzik, mert nem a saját közegében igyekszik kapaszkodóra lelni.

MAGYAR-nak lenni: nem testi, biológiai, társadalmi, evolúciós küzdés, hanem vizsgalehetőség LÉLEK-ben, LELKISÉG-ben.

Mert lehet valamely nép rendszerető, törvénytisztelő, kötelességtudó, harcias, sőt:  kiválasztott, stb.  De előbb-utóbb el kell jutnia oda, hogy önmagát képes legyen Felajánlani. Ez a MAGYAR, ebben áll a MAGYAR-ságunk.  Krisztusi Út ez, Ő is ezt tette. 

A MAGYAR: Aki az EGYISTENHITŰ, ÉRDEK NÉLKÜLI KRISZTUSI SZERETET KÖVETŐJE ÉS MEGVALÓSÍTÓJA. Akkor is MAGYAR, ha nem itt él, nem a mi nyelvünket beszéli, s ha a bőre színe más.

 

Fontos döntés előtt

Magyarságunk szempontjából, a békénk, fennmaradásunk, jólétünk, boldogságunk biztosítása érdekében, örök dicsőségünkre, a legfontosabb intézkedés: önmagunk lehetséges megismerése.

Mert a világban elsőként itt kellene, hogy megszólaljon a Lelkiismeret Hangja.

Az emberi világot a magyarság szempontjai szerint, (azaz: az Odaadás, Felajánlás és Tanítás önzetlen szempontjai szerint), csupán egyetlen kérdés változtathatja meg, ez pedig tökéletesen egyedi és személyre szabott:

Amennyiben számomra valamely történés, körülmény, élethelyzet nem tetsző; „Miben tudnék – a körülmények, avagy mások helyett – önmagamon változtatni, hogy holnaptól szebb legyen a világ"?

Mert a Váltás bennem kell, hogy megtörténjék, nem pedig külsőségekben.

Ehhez a Változáshoz az Isten-fogalmunkat és Isten-kapcsolatunkat is át kell értékelnünk: VELE, ÁLTALA és ÉRTE!

A LELKISÉG-ben LELKI TARTÁST tanító nép feladata nem az, hogy saját Hitét és világnézetét ráerőltesse másokra, hanem az, hogy másokat hozzásegítsen ahhoz, hogy a saját Hitüket önmagukban felleljék.

Ha pedig bármely náció tagjaira neheztel, annak a nációnak a sarjaként kell majd ismét a Földre születnie.

A Boldogság itt a Földön addig el nem érhető, amíg a Boldogság érzékelésére alkalmas Lelki érzékszerveink ki nem fejlődnek. (Hamvas Béla).

Nos, mindezeken segíthetnének a magyarok: önmaguk megismerésével, mindent átfogó generális tudással, Bölcsességben az ösztönerejű félelmek és alacsony érzelmi töltésű vágyak fölé emelkedve, valamely nemesebb erkölcsi tartással és felelőséggel, az Élet metamorfózisának tiszteletben tartásával, Lelkük nemességét türelemmel és alázattal alakítva.

Ezek azok a gondolatok, amelyekkel immár a magyarságnak barátkoznia érdemes, mert ezek az Alapok bennünk adva vannak, ez a MI hozott szellemi örökségünk.

A „nem földi" vizsgáztatásunk immár folyamatban van.

Az Elbírálás pedig nem attól fog függeni, hogy bölcs döntéssel miként választunk jó és rossz, nemes és etikátlan között, hanem attól, hogy közülünk ki, hogyan és miképpen éli meg a saját hétköznapjai jelöletlen, futó pillanatait, a legközvetlenebb emberi és rokoni kapcsolatait, a könnyen elröppenő gondolatai minőségét, s folyvást áradó érzelmei milyen irányt veszek.

Növekedj hát TE MAGAD is – ki e sorokat olvasod –, Bölcsességben, Odaadásban, Szeretetben, igyekezz Önmagadat oly módon megvalósítani, hogy az lehetőleg senki Élő kárára ne váljék!

Feladatnak személyesen megfelelni annyi, mint MAGYARABBÁ válni. Mert „akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon". Tudtuk, hogy el fog következni egy periódus, amikor el kell engedni a mankókat.

Ez a periódus elérkezett.

/Szőke Lajos/

Published in Múlt, jelen, jövő

A magyarok belső törvénye

Friday, 27 August 2010 20:41

boldogasszony

Földünk poláris élőlény, s a rajta található Élettel, köztük az Emberrel is, zárt Egységet képez. Ha mi szenvedve éljük az életünket, ez Föld - Anyánk számára is fájdalmat jelent, míg a Föld javainak általunk történő kifosztása és pusztítása újabb és újabb mérhetetlen szenvedések okozója.

A földi polaritás nem egymásba feszülő ellenerők eredménye, hanem egymást tökéletesen kiegészítő, egymáshoz méltó, Egységet képező, egyenrangú Erők szövetsége.

Az Ember a polaritás törvényét félreértette, s félreértett, felszínes törekvésével a két pólust egymástól ellenerőként szétválasztva és egymással szembeállítva, immár sokadszorra pusztítja le a világot.

Jelen emberi törekvésünk nem a LÉLEK EREJÉTŐL való, hanem attól messze elrugaszkodott.

Jelen, (s feltétlenül egységes) emberi civilizációnk hatalmas feladata az EGO erejének kipróbálása (volt). Erre kaptunk a Vízözön óta kb. 6800 évet, amely Lemúria 50000 éves időtartamához képest iszonyúan kevésnek tűnhet. (S ez utóbbi is csupán Lemúria fénykora) mégis, mostanra, amikor immár az EGO ereje maga alá gyűrte az Anyagot is és a Tudatot is, jelen „kultúra" ekképpen, radikális változtatások nélkül, már nem sokáig maradhat fenn.

Föld - Anyánk, hogy az Életet mentse, embertelen törekvéseinkkel szemben öngyógyító folyamatot kezdeményezett. E helyzetet egyszerű szavakkal elemezve: a földi tűzesetek fellángolásai (erdőtüzek, vulkánkitörések, háborúk, stb. mint egyfajta furunkulusok), a túlburjánzó Férfienergia kitörési pontjai, míg a víz és az időjárás anomáliái (szökőár, tengerrengés, árvizek, stb.) az Ember által meg nem élt, belőlünk hiányzó Női energia egyensúlyi helyzetet korrigáló belépési pontjai. Jelzések is, intézkedések is ezek, de mindenképpen az emberi faj észhez térítését, „megváltását" célozzák.

E szempontból tűz és víz szimbólum - értékűek. A tűz az ember által túlgerjesztett NAP - ság, míg a víz az emberiségből jelenleg hiányzó HOLD - ság vezérlő princípiumai, melyek magasztosabb, (nem földi) síkokon, mint érzelmek alakítják emberi fajunk sorsát.

Össz. emberi viszonylatban az emberiség túlnyomó többsége a (jang - típusú) férfienergiát tartja állandó mozgásban, míg környezetünkben (közel és távol) az egyetlen nép a MAGYAR, aki a BOLDOGASSZONY mellett elkötelezett, vagyis minden időkben a Női princípiumot képviseli a polaritásban.

Ugyanezt tehát nyomatékkal ismételve: Magyarságunknak minden körülmények közepette a (jin - típusú) Női energia BOLDOGASSZONY - szimbólumát KELL felmutatnia!

Népünk teljes történelmében az általunk képviselt központi hatalom: a BOLDOGASSZONY, (Isten Szentlelke, a BÖLCSESSÉG, vagyis a Női princípium), Akinek legfőbb ismérve, hogy sohasem él vissza hatalmával.

Mi, MAGYARI népek tehát (bárhol is legyünk), világszerte ŐRZŐK vagyunk. Mi őrizzük a mérleg másik serpenyőjét, a mostanság bukni készülő jang - típusú férfienergia ellenpólusát, (helyesebben fogalmazva tehát a kiegészítő, EGYSÉGGÉ emelő, méltó párját.) Minden egyéb törekvésünk a LÉLEK Erejétől elrugaszkodott és hiábavaló.

A körülöttünk élő népek mind - mind a jang - típusú férfienergiát képviselik (felsőbbrendűség, ragyogás, áradás, intézkedés, pénz és a jog, harc, erőszak, gyűlölet, megalázás, kisemmizés, eltiprás és bosszú). Az ún. jin - típusú (főként keleti) népek, több szempontból még önnön testvéreikkel szemben is a kirekesztést célozzák. Ez is férfienergia. A mi BOLDOGASSZONYUNK ilyet nem tenne. Ahol papok, politikusok, bankárok vagy katonák uralkodnak, ott a Női energia meghal. A mi mai magyar asszonyaink túlnyomó többsége naphosszat szintén a jang - típusú férfienergiát gyakorolja (irányítás, intézkedés, aktivitás, királyi ÉN, férfiasság, szerepcsere). Pedig a probléma nehézségi foka napjainkban – mindezekkel a sajátosságokkal éppen ellentétesen – az, hogy nekünk magyaroknak, (s a MAGYARI népeknek) a BOLDOGASSZONY, azaz: a női energia szimbólumát népként (is), s a legszemélyesebben (is), minden körülmények között fel kell mutatnunk. S ha ezt nem tesszük, hanem ehelyett mi is a férfienergiát aktiváljuk, akkor helyettünk a női energiaminőséget nem lesz képes felmutatni senki.

Most, hogy haldoklik a Föld, végérvényesen meg kell értenünk, hogy a magyarság bármiféle „harca" nem a hiányzó polaritás pótlását, s nem a BOLDOGASSZONY szimbólumának felmutatását jelentené, hanem a világ pusztulását okozná.

Mivel mi vagyunk a BOLDOGASSZONY ŐRZŐI, s ilyen irányú elkötelezettségünk e civilizációban a Vízözön óta (közel 7000 éve) ismert és töretlen, a BOLDOGASSZONY szimbólumát, azaz: a női princípiumot minden körülmények között nekünk kell felmutatnunk. Ez a szimbólum pedig: a Megértés, a Kötelesség, a Gondoskodás, a Megnyílás, Kitárulkozás, Elfogadás, Beletörődés, Megbocsátás, Odaadás, az Alázat és a Szeretet.

Amint ebből látható, tulajdonképpen a pillanatonként megélt érzelmeink minősége rejlik a feladat mögött. Természetesen a BOLDOGASSZONY szimbólumának felmutatása a magyarság részéről nem azt jelenti, hogy a magyaroknak ügyefogyott, tutyi - mutyi, élhetetlen, elvetélt, puhány, mamlasz, alattvaló, rabszolga - népnek kellene lennie. Hiszen a polaritás evilág egyik leghatalmasabb ereje, a Mi erőnk, s annál nagyobb erőt ad nekünk, minél kevesebben vagyunk. S azért közöttünk is élnek olyan szülöttek, akiknek a Mars harcos jellemvonása a létformájuk.

Aki tehát MAGYAR - nak született, legyen tisztában saját értékeivel, s erkölcsi tartása vezesse el a BOLDOGASSZONY – elvárásokig; amikor is lenne hatalma ahhoz, hogy üssön, de nem fog ütni, s akár ölhetne is, de nem fog ölni, hiszen Életet mindaddig nem vehet el, amíg Életet teremteni nem képes.

Magát a BOLDOGASSZONY – szisztémát egyáltalán nem kell túlmisztifikálni, hiszen élő, Valóságos Feladatról van szó: A magyarság ebben a poláris világban a mindenkori földi POLARITÁS Egyensúlyának a kijelölt ŐRZŐJE, mint ahogyan Föld - Anyánk föld - idegáramai szívenergia - központjának a kijelölt ŐRZŐI is mi, MAGYAROK vagyunk. A polaritást, a szív békességét, s a Földet pedig nem harckészültséggel, hanem a Tudattartalmunk állandó, kötelességszerű felülvizsgálatával és a mindenkori gondolataink folyamatos pallérozásával kell őriznünk, mert számunkra az ÉLET Könyvében ez a Feladat vésődött be.

Hatalmas őserők rejlenek a magyarságban, amelyet jóra és rosszra egyaránt felhasználhatnánk. Emiatt is tart tőlünk a világ. Ha mozdulnánk, mi lehetnénk (ismét) Európa és Ázsia urai. Csakhogy ez a jang - típusú férfienergia aktiválása lenne, s ebbe belepusztulnánk mi is, s belepusztulna mindenki, aki él. Ezt a világ nem értheti, ezt nekünk kell megértenünk.

Ma mindenütt a világon azon csodálkoznak az átfogóbb tudással rendelkezők, hogy ez a mi magyarságunk Lemúriát, Ataiszt, Ordoszt, Atlantiszt és a Vízözönt túlélve, miképpen maradhatott fenn, megbonthatatlanul. Pedig a válasz roppant egyszerű: A BOLDOGASSZONY vigyáz ránk, hiszen Mi vagyunk az ŐRZŐI, s valamennyi korban, gondolkodás nélkül hajlandók voltunk önmagunkat a BOLDOGASSZONYÉRT Felajánlani. Mert akárhogyan is terhelné vagy könnyítené a földi poláris Egyensúly mérlegének egyik serpenyőjét a mai népek végeláthatatlan sora, amikor az Egyensúly mérlegének másik serpenyőjében már csak a MAGYAR nép, s a BOLDOGASSZONY MAGYARI népeinek maradékai találhatók.

Nem amiatt maradtunk fenn ezer évek óta, mert volt egy Gilgamesünk, egy Nimródunk, egy Atillánk, egy Árpádunk és egy Mátyás királyunk, hanem azért, mert Föld - Anyánk mindig is bízott abban a népben, aki valamennyi korban Hitet tett a BOLDOGASSZONY tisztelete és védelme mellett.

Írta: Szőke Lajos
http://szokelajos.extra.hu

Published in Múlt, jelen, jövő

A leendő magyar elégtétel

Saturday, 31 October 2009 19:05

hunE sorok szerzője megvizsgálta az emberiség hangképző szervei által képezhető magán és mássalhangzók világszerte fellelhető módozatait (könyve: Az emberiség Égi eredetű ABC - jelrendszere), s közel 5000 hangalakot figyelembe véve, azokból a magyar rovásjelalakok őseredeti, fényben örvénylő energetikai betűformáit kapta eredményül.

E sorok szerzőjének 9 könyve szólt a Rejtett Dimenziók energetikájáról, s habár a Tudományok erre nemigen kapták fel a fejüket, reméljük, okul belőlük a világ.

Napjainkban, amikor Emberlelkek milliói zúdulnak alá erkölcsi nullaként abból a hegymagasságból, ahová évmilliók alatt sikerült felkapaszkodniuk, (Hamvas Béla), immár nem titok, hogy a világban senkinek sem lenne kárára az Önismeret, s csak keveseknek okozna gondot az ősi magyar Kötelességrend.

Érthető azonban, hogy amennyiben ez mégiscsak az Egyedi Emberlelkek megmérettetése, úgy a mennyiségi elv és a sürgetés itt semmiképpen nem lehet érvényben, ill. nem mértékadó.

LEHET, hogy létezik olyan szellemiség, aki — miután elszedte értékeinket, és alaposan kivesézte a bennünk lévő Tudást —, minket megsemmisíteni törekszik. De a lezüllesztő erkölcsi alapot ehhez – évszázadok óta – Mi szolgáltatjuk, hiszen jelenleg is félkómában leledzünk.

LEHET, hogy megismétlődik a sumér - magyar (sumér - IGAZ) tragédia, de ne feledjük, hogy általa előbbre lépett a Köz és a Világ, s ez csupán a kis EGO - nk erőtlensége számára tragikus emlék. Hisz akkoriban azért Mi is hibáztunk — nem keveset —, amikor a cédrusligeteink ésszerűtlen kiirtásával létrehoztuk az akkori világ első sivatagát.

LEHET, hogy mindkét testvérünk — akik a Vízözön óta félreértik a helyzetet —, immár nyíltan ellenünk fordul, (bár ez sohasem volt alaptermészetük), s tán még a MI kicsinyre zsugorodott világunkra is szemet vetne, (s igényt támasztana). De ne feledjük, hogy MI 6800 éve nem vagyunk hajlandók őket szeretetteljesen tanítani, s ily módon naponta újraéled a kettős Átok, ellenünk (T.K.9.24-27.).

LEHET, hogy háborogni, „hőzöngeni" könnyebb, (különösen kipihenten, teli gyomorral és látható ellenség nélkül). De fentebbiek miatt a felesleges kardcsörtetés nem vezethet sehová, hiszen az Örökkévaló Krisztus inkarnációja; Jézus teljesen MÁS hozzáállásról tett tanúbizonyságot.

Érdekes módon, amikor durvul az Élet, ismét és ismét háttérbe szorulnak (a sok zaj és zörej közepette) a halk, szelíd hangok, s nyomban maflává nyilvánítják azt, aki ezeket mondja: „Nézzétek a mezők liliomait!"

Érdekes módon, Harcosnak nemigen illik azon gondolkodnia, hogy mi a dolga a nagy hazafinak, a világszabadítónak, a forradalmárnak békeidőben, vagy amint elmúlt a vész.

Érdekes módon sosem tűnik fel, hogy amikor robbannak a bombák és fütyülnek a lövedékek, (s a pénzeszsákok, „nagymenők" és honatyák elkaparják magukat a pincében, vagy minél messzebbre menekülnek), szinte csak az IGAZ MAGYAR az, akinek még a fiai is a frontvonalon vannak, s nem azért, mintha kívánkoznának oda, de a MAGYAR az ármány ellen nem képes védekezni, mert a gonoszság nincs a génjeibe kódolva.

S LEHET, hogy olykor szükség van „Hungaristákra", „Magyarkodókra", harcos osztagokra is, de Ők se feledjék, hogy elegendő mindegyikük számára egy NŐ Tekintete, s érdekes módon mindannyian nyomban költővé, dalnokká, festővé, alkotó széplélekké válnak, s valahogyan elmarad a harc.

LEHET, hogy létezik egy mesterkélt, globális gépezet, amely saját vezetőink felhasználásával bennünket felmorzsolni törekszik. De ebbe az igen masszívnak tetsző, ijesztő gépezetbe elegendő egy megcsillanó kristálymorzsácska, mely, ha belekerül, akkor az egész szörnyeteg romjaiba hull. Ez a morzsácska; a REINKARNÁCIÓ: Lemúria üzenete, az Esszénus Béke Evangélium üzenete, s Krisztus üzenete is, amelynek hallatán megretten minden hamis politikus, minden nyomatott oktatási forma és valamennyi hamis vallás.

S a REINKARNÁCIÓ IGAZ - ságához (azaz: MAGYAR - ságához), s Isteni Törvényének elfogadásához vezethet: az ÖNISMERET!  Ők ketten az Ikerpár, akik képesek megsemmisíteni a kegyetlen és bosszúálló isteneket is.
De érkezik ehhez (nem várt) segítség az ÉGI BIRODALOMBÓL is:

Az anglikán kultúrkorszak véget ért. (Tudható ez abból is hogy a legtöbb magyar ember angolul igyekszik tanulni).

A Korszellem a globális emberiséget a szláv kultúrkorszakba vezette, amely 7 - 800 évig is el fog tartani. (Ezt nem MI találtuk ki).
Ez utóbbi végkifejlete feltehetően egy kissé békésebb, 12 érzékszervű, 50 - 50 %-ban racionális ill. intuitív agyféltekéjű, s tán optimálisabb világ lesz, hiszen a szláv sem huncut fajta, csupán elvetemedett emberek felügyelete alatt áll, akárcsak a magyarság.

Lassacskán elérkezik tehát az IDŐ, amikor ez a világ, egy konszolidáltabb korba érve, felettébb kíváncsivá kezd válni arra nézve, hogy vajon milyen lehetett az az „ŐS-SZLÁV" kultúra és nyelv, amelyről Cirill és Method, valamely aktuális és otromba földi Hatalom parancsára „eltérítette" a szláv népeket, s kíváncsi lesz arra is, hogy ezt az Ősi Kultúrát miért volt olyan sürgős megtagadni.
S akkor és ott nem kis meglepetés várja a nagyvilágot, (s főként sokkolódott magyarságunkat), ha majd kiderül, hogy Anasztázia ŐS-édesanyja (Vlagyimir Megre csodálatos könyvsorozatában), milyen Őskultúrát rejtett el a dolmenjei, kurgánjai, piramisai mélyén a megalitikus kultúrán innen és túl, az Ural - hegységen innen és túl, az Andokban (magyarul beszélő indián falvakban), Mexikóban, Egyiptomban (Kám földjén), Irakban (az Aranykos földjén), a Tarim - medencében (a Turáni Kultúrkörben), valamint az ismét felszínre kerülő Lemúriában és Atlantiszon, a  JÖVŐNK legteljesebb örömére.

Elérkezik az IDŐ, amikor a „nagy népek” porba hullva, megszégyenülten, kényszeredetten és feszengve kénytelenek lesznek megtanulni MAGYARUL, s a Kárpát - Hazában, a Föld - Anya Szívközpontja aranyló aurájának fedezetében kibontakozik az a Hatalomtól és Hitektől független szellemiség, aki BÁRKI szemeiben, minden korban felismerve KRISZTUST, a BÖLCSESSÉG ISTENANYA oltalma alatt az Emberi Világot a TEREMTŐ ISTENHEZ vezetheti.

/Szőke Lajos/

Published in Múlt, jelen, jövő

Read 7577 times 1
Pilis - Dobogókő
A Pilisben található Dobogókő, mint oly sok más megnevezés, nevében archaikus tudást őriz, melynek mondásban rögzült, elhomályosult változata máig él…
Read 6088 times 0
A komondor származásának rejtélye
A legutóbbi időkig a komondor szót francia hangzásúnak vélvén, úgy értelmezték, hogy az parancsolót jelent. (Eszembe jutnak a Szeged-alsóvárosi emberek,…
Read 6049 times 1
A Szent Korona ereje
A Magyar Szent Koronáról nagyon sok információt lehet olvasni, nem túlzok, ha azt írom, hogy napokig lehetne beszélni Róla és…
Read 5719 times 5
Székely Miatyánk
Miatyánk, ki a mennyekben vagy, kitõl jön élet és halál, Hívó szavunk tehozzád szárnyal és vigaszra csak ott talál. Nagyobbak…
Read 5540 times 0
Asztali áldás
Régen a magyar házakban elmaradhatatlan volt evés előtt és után az asztali áldás. Az étel táplálja a testet, így egyáltalán…
Read 5306 times 0
Kunhalmok
Az alföldnek ezekről a sajátos tájképi elemeiről, különleges földépítményeiről Illyés Gyula így ír: "Ti vagytok a mi katedrálisaink". Az egykor…
Read 5210 times 0
Mária-ima
Liturgiatörténeti jelentõsége is van az "Ave sanctissima" Mária-imának (antifona), mely az egész egyházban 1476-ban bevezetett Szeplõtelen Fogantatás ünnepi liturgiájának része.…
Read 5184 times 0
Az állatok szimbolikája
" Az állatok megmutatják számunkra azokat a bennünk rejlö lehetöségeket, amelyeket mi magunk is kiteljesíthetünk. Ám ahhoz, hogy tanulhassunk tölük,…
Read 5178 times 1
A szakrális trónörökös
A szakrális fejedelem Idézetek Kocsis Istvántól, aki a szakralitás legnagyobb szakértője: A szakrális fejedelem képes kilépni az időből és legyőzi…
Read 4740 times 3
Atilla, a hun király és a Camelot-i Arthur király
Kevés olyan sok színben bemutatott egyéniség tűnik fel a történelemkönyvek lapjain, mint Atilla, a hun király. Személyiségének varázsa olyan erőt…