Juan Luis Herrero - Telekinézis

Rate this item
(0 votes)

Dona Cleta borzasztó dühös volt. A kettes szoba lakója csalárd módon, hirtelen eltávozott, háromhavi koszt-kvártély tartozásával együtt.

Senki sem látta elmenni. Nem vitt magával semmit, kevés holmija ott volt rendben a szobában. Az öregasszony összeszedte a szökevény gyér tulajdonát, és eltette a padláson. - Hogy milyen arcátlan emberek vannak! - dohogott.

- Valóban, nem hittem volna róla, hogy képes csak így elmenni - kontrázott a szomszéd szoba bérlõje is.

- Még ha zaklattam volna a hátralékkal... Aljas módon itt hagyott. - És semmit sem vitt magával.

- Ugyan már! Amennyit ez itt ér! Rászedett, mint valami balekot. Nézzük csak, nem hagyott-e még valami mást.

A panzió tulajdonosnõje a másik szoba bérlõjével együtt nekilátott, hogy átfésülje a szobát fiókról fiákra. A rövidlátó szemén vastag szemüveget viselõ jelentéktelen kis emberke az egyik sarokban papírlapokat és egy nyitott könyvet talált.

- Nézze csak, Dona Cleta! - kiáltott fel. - Talált valamit, Harper úr?

- Papírokat, azt hiszem, számlák, meg egy könyvet.

- Szóval könyvet írt! De lakbérre nem tellett neki belõle!...

- Nem, nem, hiszen nem adták ki, még nem... - helyesbített Harper -, az utolsó oldalakat kézzel írta.

- Adja csak ide, padlásra vele, meg a számlákat is! Hátha visszamerészkedik egyszer. Nagyon köszönöm a segítségét, manapság ritkán találni ilyen rendes embereket, mint maga.

- Köszönöm, köszönöm, nagyon kedves, habár...

- Hagyja csak - vágott a szavába az asszony -, a tartozását majd megadja, amikor tudja.

- Még egyszer köszönöm, asszonyom, remélem, a jövõ hónapra már...

- Jól van, jól van, mondtam már: amikor tudja! Akkor hát rakjuk el ezt a limlomot. Hagyott itt egy másik könyvet is, tegnap el is kezdtem, egy nagyon érdekes kalandregény. Maga nem szeret olvasni?

- Ó, dehogynem, csak hát nincs sok könyvem. Nem adná kölcsön ezt, amit most találtunk? Legalább elszórakozom valamivel ma este.

- Tessék, bár nem hiszem, hogy valami érdekfeszítõ lenne. Carter alig beszélt, milyen lehet akkor az írása? Fura címe van: Bolygástan. Lehet, hogy utána én is elolvasom.

Este Mr. Harper szokása szerint korán visszavonult a szobájába. Levetkõzött, és átadta magát fantasztikus gondolatainak. Ez a jelentéktelen ügynök, amikor magára maradt, nagy utazásokat tett gondolatban. Igen, ez volt mindene! Távoli országokat látni, holland fapapucsot és szélmalmokat, gondolával végigsiklani egy csatornán, érezni a sivatag égetõ leheletét, sétálni a Szajna-parti fák alatt, felmenni az Eiffel-toronyba, megpillantani Manhattant, felkapaszkodni a lépcsõn egészen a Szabadság-szobor feje tetejéig, csodálni a Kremlt, és sorba állni Lenin nyughelye elõtt. Fantasztikus délibáb mindez egy ügynök agyában, aki csak egyetlenegyszer, fiatalkorában utazott: Pinos szigetére.

Micsoda melegséggel gondolt újra és újra arra az útra! Szárnyaló képzelettel távoli országokat utazott be, melyeket csak a moziban és térképeken látott! Egy egész fiók tele térképpel, s egy vasa sincs, hogy a múlt havi lakbért kifizesse.

Keze váratlanul megakadt a könyvön, az éjjeliszekrény lapján. A szökevény lakó könyve. Kíváncsiságból és a késlekedõ álomra várva, belelapozott.

Nem is könyv volt az valójában. Gondosan összefûzött nagy csomó lap, keménypapír borítóban. Az utolsó lapokat kézzel írták, az írás azonban egyszerre megszakadt, és pár üres lap volt a végén. Harper olvasni kezdett. Meglehetõsen unalmasnak találta. A fény és a hang sebességérõl volt szó. Hogy a fény nem egyéb, mint rezgés, amely a térben halad. Hogy az anyag tulajdonképpen energia, az pedig átvihetõ. Majd furcsa ókori elméleteket fejtegetett, és rátért a modernebbekre... Eközben emberünk elunta és letette a könyvet, és mély álomba merült.

Eltelt néhány nap, és Dona Cleta letett arról, hogy Carter esetleg visszatér. Hová tûnhetett a gazfickó? Egy este megint Harper kezébe akadt az eltûnt fakó könyve, és folytatta az olvasást. Egyszerre a könyv érdekesebb fordulatot vett. Az utazás csodálatos gyönyöreirõl beszélt, és extravagáns eszmefuttatásokba bocsátkozott az anyag, vagyis végsõ soron az ember helyváltoztatását illetõen.

- Nocsak, ez már izgalmasabb - szólt fennhangon -, de hogy az ördögbe utazhat az ember úgy, hogy egyetlen jármûve a saját akarata? Õrült lehetett ez a fickó. - Néhány bekezdés után letette a könyvet, és elaludt.

Múltak a napok, és Carter még mindig nem mutatkozott. Harper a könyvben néhány "szellemfelszabadító és akaraterõsítõ" gyakorlatra bukkant. Kezdte komolyabban érdekelni Carter könyve, mert saját vágyát fedezte fel benne: más országokat, új embereket fantasztikus illúzió.

Aznap éjszaka az égbõl aláomló esõfüggönyön idõnként villámok cikáztak át. Az idõ elmélkedésre ösztökélt.

A férfi leoltotta a lámpát, és elnyúlt az ágyon. Gondolatai elkalandoztak. Hirtelen furcsa borzongás fogta el, egyfajta révület kerítette hatalmába.

Mikor kibontakozott a ködös homályból, hát mit látott legnagyobb meglepetésére? Az esõ, a vihar, de még a szobája is - eltûnt. Lágy pázsiton feküdt, zavartan nézett körül. Azonnal felismerte az épületet, amely vele szemben állt. Szálloda volt. Ugyanaz, amelyben évekkel azelõtt megszállt, amikor a cég Pinos szigetére küldte. Megcsípte a karját, nem álmodik-e. De nem, ugyanolyan valóságosnak érezte a fájdalmat, mint a dolgokat, amiket maga körül látott. Emelt fejjel és egyetlen gondolattal állt fel: a Bolygástan!

- Alig láttuk a napokban - mondta Dona Cleta a férfinak, amint az a szobája felé igyekezett.

- Igen... fontos munkám volt és...

- De hát maga nem odakint dolgozik?

De hát maga nem odakint dolgozik?

De hát maga nem odakint dolgozik?

- Az, kérem, az azelõtt volt - hazudta Harper.

Sietve elköszönt, és a szobájába ment. Végre egyedül. Távol az ostoba, tudatlan emberektõl. Távol azoktól a földhözragadt, térben korlátozott nyomorúságos lényektõl. Hogy mulatott rajtuk! Jelentéktelen porszemek!

Már egy hét telt el az elsõ szabadulása, a telekinézis hatalmával történt elsõ utazása óta. Nem kevés munkájába került túljutni a bûvös körön, amely mindig az elsõ uticél felé vonzotta. Nagy erõfeszítések árán elérte, hogy más helyekre is áthelyezte magát. Egyre könnyebben ment a dolog: a hatalom fejlõdött benne. Elég volt kikeresnie a térképen a távolságot, a szélességi és hosszúsági fokot, gondolatban e számítási mûveletre koncentrálni, és az éjszakai órákban - csendjüknél fogva ezek a legalkalmasabbak - mûködésbe léptette nagy telekinetikus hatalmát. Azt a hatalmat, amely a többiek fölé emelte. "Szegény tudatlan ördögök" - gondolta, és végignyúlt az ágyon.

Több akadályt kellett leküzdenie. Elõször is a távolságot. Csak nagy nehézséggel volt képes távoli helyeket elérni. Másodszor a visszatérés. Igen, hiszen épp amikor a legjobban élvezte hatalmát, valami "visszahúzta" abba a nyomorúságos panziószobába. Kezdetben csak néhány percet tudott távol tölteni, késõbb sikerült a távollétet néhány órára nyújtani. De õ több idõt és jobb alkalmakat akart. Gyakorlat kérdése, hiszen egyre könnyebben ment neki, pár hét múlva a teljes hatalom birtokában lesz majd.

Az idõ múltával, ahogy emberünk a világ négy sarkát járogatta, egy kérdés nem hagyta nyugodni: hol van most Carter? e volt a mestere, a jelenség felfedezõje, mint ahogy könyve is bizonyította; de hol lehet õ maga?

Harper befejezte tanulmányait a könyvbõl, de mit jelenthet a félbeszakadt írás, miért maradtak üresen az oldalak? Fogalma sem volt róla, de nem is igen töprengett rajta. Az igazi, a lényeges õ maga volt, a szublimált ember. Igen, olyan hatalom birtokosa, amely a többi embernél összehasonlíthatatlanul felsõbbrendûvé tette. Hozzá képest a többi emberi lény mind nyomorék volt. Nyomorultak, mozdulatlan rabszolgalétre ítéltek.

Elmúlt egy hónap, kettõ. A hatalom és az állandó utazás hatvankét napja. Amikor Dona Cleta, kihasználva az egyik ritka alkalmat, amikor Harper elõbújt odújából, elkérte tõle a könyvet, õ kitérõen válaszolt.

- De Harper úr, még mindig nem olvasta el?!

- Alig van idõm olvasni... az a sok munka, igen, a sok munka!

- Akkor talán ki tudná...?

- Annyiról sose volt szó - csodálkozott az asszonyság lakója szokatlan hangján. Engedelmével, dolgoznom kell - s gõgösen elvonult.

Harpernak már semmi nehézsége nem akadt. Teljes biztonsággal mozgott telekinetikus helyváltoztatásai során. Mindegy volt már, hová, milyen messzire: mindenhová képes volt eljutni De hol lehet Carter?

Egy hét múlva megint összeakadt Dona Cletával, aki boldogan jött vele szemben a folyosón.

- Nagy öröm ért, Harper úr! Képzelje csak, levelet kaptam a nõvéremtõl, szaladok elolvasni!

- Nem is tudtam, hogy nõvére van.

Nem ismerheti, hiszen Párizsban él - sietett tovább a panziósnõ.

Abban a pillanatban Harper megdermedt, kábulatba esett. Amikor kitisztult a feje, a párizsi diadalív alatt találta magát.

Mi történt? Elég volt, hogy Cleta asszony kiejtse Párizs nevét, és õ odarepült, a Fény Városába. Ideges volt, igyekezett összeszedni magát. Még jó, hogy nem Északi-sarkot mondott, gondolta. Abban a pillanatban valami nála erõsebb vonzás repítette, és hideget érzett. Átható, maró, borzasztó hideget. Menekülni próbált, Spanyolországra gondolt. Máris az Ibériai-félszigeten termett.

Iszonyattal döbbent rá, micsoda veszélybe került: bármiféle utalás egy adott helyre, azonnal arra kényszerítette, hogy oda menjen. Borzalmas volt, sohasem számolt ezzel az eshetõséggel. Hirtelen máshová rángatta a kényszer, aztán máshová és megint máshová és így tovább, feltartóztathatatlanul, egyik féltekérõl a másikra, északról délre, keletrõl nyugatra.

Megpróbált szabadulni e lidércnyomástól. Képtelen volt. Akarata gúzsba volt kötve. Rettentõ örvénybe zuhant. Szinte már semmit sem érzékelt helyváltoztatásának állomásaiból, olyan gyors volt ez a mozgás. Nem látott, nem hallott, nem érzett semmit. Csak a szédületes sebesség homályos érzetét. Nem gondolt már semmire, csak Carterra. Végre megértette, hol van, miért tûnt el, mit jelentenek a könyv utolsó, üres lapjai. Minden elsötétült elõtte, és érezte, amint egyszerre eltûnik egy ismeretlen dimenzióban.

Dona Cleta borzasztó dühös volt. A négyes szoba lakája csalárd módon hirtelen eltávozott, háromhavi koszt-kvártély tartozásával együtt.

De legalább a könyvet itt hagyta. Lesz mit olvasnia!

Dely István fordítása

Read 2341 times Last modified on July 29 2014

Leave a comment

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.

Read 3548 times 1
J. A. Deutch - A möbius-metró
A metró bonyolult, szellemes hálózata a Park Street-i csúcspontból ágazott szét. Kitérõvágány kötötte össze a Lechmere-vonalat az Ashmont-vonallal - erre…
Read 2950 times 0
Gyógyító Web Gömb Projekt
  Valerus Santus vagyok, webgyógyító programozó. Több mint tíz éve foglalkozom a spiritualizmussal és az informatikával. E két tudomány integrálásával…
Read 2907 times 0
Sólyom beavatás
  1973. december 17-én egyedül voltam a házban, egyszercsak éktelen riadalomra kapom fel a fejemet. Akkorát szólt, mintha teljes, tíz…
Read 2764 times 1
Spritizmus
Magyarországon sokan foglalkoznak a lélekidézéssel. Magam is részt vettem harminc vagy negyven ilyen ülésen. Megtörtént, hogy a lelkek neveket is…
Read 2602 times 1
Egy fenomén születése
Rózsikánál évekig semmi baj nem volt, míg végig nem döngölt rajta a parapszichológia. Ez egy esős őszi napon történt, amikor…
Read 2550 times 0
A jellem műveltségéről
Önelégülten és büszkén gondolsz arra, hogy elolvastál és megértettél néhány könyvet, gyarapítottad ismereteid, megtudtál valamit a természetről vagy az emberi…
Read 2486 times 2
Márton G. - A végtelen
Apámmal rohanunk a sínek mentén. Elõttünk a távolban a kígyó, ami üldöz minket. Feléje rohanunk, csak így menekülhetünk meg elõle.…
Read 2472 times 0
Extrémmosogatás
Két dolog nem volt itthon: wireless router és mosogatószer. Mindkettőből a szokásost vettem, Linksys WRT54G és citromos P u r.…
Read 2393 times 0
Az a hatalmas harmadik - 2.rész
Egy délután záporesső kerekedik. Bemegyünk addig a szobájába. Ahogy ott ülünk, azt mondja nekem:Szeretném ismerni a maga életét, mint a…
Read 2377 times 0
A novaji asszony
Régen hallogatom már hirét a novaji asszonynak. Azt beszélik róla, hogy látja az elköltözöttek lelkét s lelát a föld mélyébe,…
Read 3748 times 0
Mi a csudát tudunk a világról?!
2005 augusztusában kezdték vetíteni a mozikban a fenti címû filmet, amelynek eredeti angol címe ez volt: "What the Bleep do…
Read 2933 times 0
A kapcsolat
A film számos ponton különbözik a regénytõl. Néhány kulcskarakter hiányzik, vagy más formában jelenik meg. A kis Ellie félárva. Édesapja…
Read 2717 times 0
Stigma
Frankie Paige huszonéves lány, aki fodrászként keresi a kenyerét. Jár is valakivel. Olyan lányt, mint õ, akár több százat is…
Read 2661 times 0
Fehér zaj
Az igazság odaát van, de azért átszűrődik belőle valami hozzánk is. Mert a halottak beszélnek hozzánk, és ha jól figyelünk,…
Read 2592 times 0
Angyalok városa
Aggódó hang. Egy anyáé. Egy beteg kislány. És a sarokban az ágy mellett egy feketekabátos férfi. Nyugodtan szemléli az eseményeket,…
Read 2576 times 0
A forrás
A The Fountain egzisztencialista kérdéseket dolgoz fel: a film élet és halál, férfi és nő kapcsolatának a rapszódiája, keveredik benne…
Read 2539 times 0
Csodálatos álmok jönnek
Van-e élet a halál után? - ez a kérdés bizonyára több szempontból is bekerülhetne a Guiness Rekordok Könyvébe: mint a…
Read 2451 times 0
Mátrix
"Mi az a Mátrix?" Neó-t, (Keanu Reeves) a komputer hackert nem érdekli a kérdés. 1999 van, és õ a komputeres…
Read 2334 times 0
A végtelen tizedes meg a többiek
Aronofsky filmje emlékeztet arra, amit korról korra újra felfedezzünk: számokba vagyunk fojtva.
Read 2317 times 0
Hatodik érzék
Van egy kilencéves srác. Rendkívül zárkózott, a suliban sincsenek barátai, és az édesanyja sem tud mit kezdeni vele. Cole más…

KÖNYVAJÁNLÓ