Móra Ferenc - Igazlátók

Rate this item
(2 votes)

moraAz Isten is megverne, ha valami rosszat mondanék a jazig temetőről, amit most már negyedik hete bontogatunk a rendező pályaudvar mellett a nagypartban. Igaz, hogy mostanában minden rendes múzeum hunokat szed elő a földből, de hát tudni való, hogy a mi múzeumunk nem lehet rendes, ha már én igazgatom. Ahol én el­kezdek turkálni, ott a dacos hun-avar ősök bizonyosan lejjebb húzódnak egy öllel a destruktív szagra. (A hunok és avarok ugyanis az összes kortársak bizonysága szerint rendkívül konstruktív embe­rek voltak.) A jazigok azonban, mint afféle karaktertelen szarmaták, belenyugszanak abba is, hogy én találjam meg őket, és én is bele­nyugszom abba, hogy csak jazig agykoponyák kerülnek a zsá­kunkba. Utóvégre egy ezüstfüggőkbe, gyöngykalárisba, bronz- fityegőkbe öltöztetett jazig sírtulajdonos ér annyit, mint egy kilyu­kasztott koponyájú hun szegény legény, akinek egyebe sincs, mint a lyukas koponyája. (Notabene, a koponyáját egy másik hun lékelte meg. Hiszen éppen erről ismerni rá, hogy atyánkfia volt az illető.)

Elég az hozzá, hogy az eredménnyel nagyon meg vagyok elégedve, csak az érdeklődést sokallom egy kicsit.

Az első héten három-négy ember nézte meg a munkánkat. A má­sodik héten kitett a napi átlag ötven-hatvan embert. Most már úgy hét-nyolcszáz felé járunk. Én nem tudom, számtani vagy mértani haladvány-e ez, de az a gyanúm, hogy ez nem is haladvány, hanem állvány. Aki reggel odaállt a száját fátani, az estig nem akar onnan elhaladni. Ha statisztikus volnék, ezzel kapcsolatban rendkívül érdekes számvetéseket tudnék csinálni. Például hogy hány sírt lehetne abból felásni, ha minden vendéggel fizettetnénk tízezer korona vigalmi adót. Vagy hogyha mind megfogná az ásót meg a lapátot, és áldozna egy órácskát az ősök felderítésére. Ezek nem egészen fantasztikus ötletek, mert Sebestyén Károly kollégám, aki a jövő héten egészen átveszi odakint az ősök felett való impériumot, igen komolyan foglalkozik ezeknek az ötleteknek a realizálásával. Talán sikerülni is fog neki, mert őt rendkívül respektálják a kint való nemzetek.

Például az embereim lent hámozzák a halottat a gödör fenekén. Én magam valamivel feljebb gubbasztok egy agyagpadkán, és csi­nálom a leltárt az ősök hagyatékáról. Fent a sír szélén körben vagy negyven ember, ember, asszony, öreg, fiatal, kapával, kaszával, kosárral, tarisznyával, s az mind nyüzsgölődik, és mind túrja befelé a morzsás földet, a nyakunkba és a fejünkre.

-   Ugyan az Isten szentölje mög magukat - szól ki János a gödör­ből -, ne fogják el elülem a napot, hiszön olyan árnyékot vetnek, hogy nem láthatok idelent sömmit.

Erre még nagyobb lesz az összebújás. Biztos, hogy megvan a kriptály, ha már látni akarnak odalent.

Egy kasza hegye súrolódik a kalapomhoz. Egy öreg szüle kosa­rából tejfölöcske csurog a vállamra. Koncz bácsi, noha barátságos és választékos modorú férfiú, ezúttal kissé felháborodottan kel a védelmemre, és kifelé döfköd a lapáttal a sírból:

-   Húzódjanak hátrább, kérem, hát nem látják, hogy mind lecsur­gatják már az igazgató urat is!
-   Az ám, lelkem - nézek fel én is -, látja, csupa tejföl vagyok már.
-   Nem töszön sömmit, leiköm, deiszön csupa savanyú téföl az mán - mosolyog rám a szüle, de olyan barátságosan, hogy itt csak­ugyan lehetetlen haragudni.

Ennélfogva most már még összébb szorul a gyűrű, a lapockámban érzek egy-egy kemény lábfejet, mikor a furfangos János egy kicsit kidugja a fejét, és az ásóval a vasúti töltés felé mutat.

-   Jön a tanár úr!

Az emberek szétrebbennek, mint a meghajított verebek. Az már igen, a tanár úr szigorú ember, az nem engedi oda a vállát kispad­kának. Fellélegzünk, de sietni kell vele, mert öt perc múlva kiderül, hogy nem a tanár úr jött, s megint a nyakunkon van az egész szájtátó nemzet. Néha, mikor feldühítenek, elképzelem, hogy közéjük vágok egy koponyát, de persze nem teszem meg. A koponyáért is kár volna, meg jussom sincs hozzá. Utóvégre én is csak szájtátó vagyok itt, mint a többi, mert az ősökkel csak a János dolgozik meg a Koncz bácsi. Aztán meg, ami igaz, igaz, tanul is az ember a nemzettől sokat. Egy suttyó legényke néz a gödörbe már vagy három óra óta, de egy kukkot se szól. Pedig nagyon érdekes disputa folyik körülötte. Némelyek azt mondják, hogy a gugahalál idején temetkeztek ide az emberek, mások meg azt mondják, hogy kutyafejű tatárok vol­tak, az volt dudásuk, akit most bontogat a Kotormány úr - ez az én derék Jánosom mert annak még most is félreáll a szája, mint a dudásoknak.

Egyszer aztán megszólal a fiatal. Egyenesen hozzám intézi a szót:

-   Hallja-e?
-   Hallom.
-   Franciák vótak.
-   Franciák?
-   Csakis.
-   Miből gondolja, öcsém?
-   Csak tudom.

Ez a meglepő leleplezés délelőtt történt, s hamar híre ment a me­zőkön, szintén jön egy öreg menyecske a kukoricaföldről, lenéz a sírba, ahol éppen a karpereceket szedegetjük le valami jazig dámáról. Gyönyörű patinája van a bronznak, a nedves földben smaragdból faragottnak látszik a hitvány.

-   No, szegény Franciska - szánakozik le rá a menyecske -, te is erre jutottál!

Kiderül ezután, hogy ez az a Franciska, aki az ő kislány korában kártyavető és rostapörgető asszony volt a Cserepes soron.

-   A félszömü Franciska - mondja magyarázva a többinek. - Látja kentök, hogy ennek is fél szöme van.

Való igaz, mert a koponya oldalt van fordulva, és így most még csak fél szemmel rendelkezik. Ellenben a Franciska mindig ördögbőr nadrágot hordott a szoknya alatt, annak pedig itt nyoma sincs. Vagy azért, mert elette a föld a szoknyával együtt, vagy azért, mert nem is adták rá, hanem elörökölte tőle a lánya.

-   Az möglöhet - mondja egy élemedett korú ángyika mert az asszonyok is csak úgy vótak a följebbvaló esztendőkbe, mint az embörök. Néha öt embör is házasodott egy nadrágba.
-   Hát az hogy lehetett, szülém?
-   Úgy, galambom, hogy akinek vót szép esküvőnadrágja, az nem hajtotta lébe, hanem kikímélte, úgyhogy még a fiai is mög az unokái is abban esküdhessenek.

Koncz bácsi kiteszi a gödör szélére a másfél ezer éves asszony­koponyát. Apró gyöngyfogai csillognak a déli verőfényben.

-   Megvan mind a harminckettő - álmélkodnak a népek.
-   Harminckét Miatyánkot kék ezért mondani annak, aki nem akar vele álmodni - ijeszti Koncz bácsi a fehérnépet.

Többen gondolkodóba esnek ezen. Egy szigorú nézésű öregasszony mondja ki a szentenciát:

-   Hogyisne! Magunkért se győzünk öleget imádkozni, nemhogy más lelkiért imádkoznánk.

Alighanem csirkekofa volt a szigorú öreg nő.

-      Tessék csak lejönni, igazgató úr - invitált le János a sírfenékre. - Mifélék ezök a kék dinnyemagok itt a nyakában?

Azok bizony kék üveggyöngyök. Vigyázva kell őket felszedni a bicska hegyével, mert a lehelettől is szétporlanak. A népek egy dara­big csöndben hasalnak odafönt, de aztán erőt vesz rajtuk a türelmet­lenség. Szeretnék, ha már a gyűrűjét keresnénk a halottnak. (Gyűrű­nek különben nyoma sincs.) Egy incselkedő asszony lekiált:

-   Látszik, hogy maguk is szeretik az asszonyt, mert nagyon sokáig tapogatik!

János felemeli a fejét, és fölkacsint fél szemmel, felelvén mind a kettőnk nevében:

-   Mink már nem szeretjük az asszonyt, hanem az asszonyok sze­retnek minket.

Ami olyan okos mondás, hogy ebben meg is maradhatunk.

(Móra ferenc, Igazlátók)

Read 2209 times Last modified on July 29 2014

Related items

Leave a comment

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.

Read 3847 times 1
J. A. Deutch - A möbius-metró
A metró bonyolult, szellemes hálózata a Park Street-i csúcspontból ágazott szét. Kitérõvágány kötötte össze a Lechmere-vonalat az Ashmont-vonallal - erre…
Read 3101 times 0
Gyógyító Web Gömb Projekt
  Valerus Santus vagyok, webgyógyító programozó. Több mint tíz éve foglalkozom a spiritualizmussal és az informatikával. E két tudomány integrálásával…
Read 3095 times 0
Sólyom beavatás
  1973. december 17-én egyedül voltam a házban, egyszercsak éktelen riadalomra kapom fel a fejemet. Akkorát szólt, mintha teljes, tíz…
Read 2946 times 1
Spritizmus
Magyarországon sokan foglalkoznak a lélekidézéssel. Magam is részt vettem harminc vagy negyven ilyen ülésen. Megtörtént, hogy a lelkek neveket is…
Read 2772 times 1
Egy fenomén születése
Rózsikánál évekig semmi baj nem volt, míg végig nem döngölt rajta a parapszichológia. Ez egy esős őszi napon történt, amikor…
Read 2673 times 0
A jellem műveltségéről
Önelégülten és büszkén gondolsz arra, hogy elolvastál és megértettél néhány könyvet, gyarapítottad ismereteid, megtudtál valamit a természetről vagy az emberi…
Read 2633 times 0
Extrémmosogatás
Két dolog nem volt itthon: wireless router és mosogatószer. Mindkettőből a szokásost vettem, Linksys WRT54G és citromos P u r.…
Read 2632 times 2
Márton G. - A végtelen
Apámmal rohanunk a sínek mentén. Elõttünk a távolban a kígyó, ami üldöz minket. Feléje rohanunk, csak így menekülhetünk meg elõle.…
Read 2543 times 0
Az a hatalmas harmadik - 2.rész
Egy délután záporesső kerekedik. Bemegyünk addig a szobájába. Ahogy ott ülünk, azt mondja nekem:Szeretném ismerni a maga életét, mint a…
Read 2527 times 0
A novaji asszony
Régen hallogatom már hirét a novaji asszonynak. Azt beszélik róla, hogy látja az elköltözöttek lelkét s lelát a föld mélyébe,…
Read 3913 times 0
Mi a csudát tudunk a világról?!
2005 augusztusában kezdték vetíteni a mozikban a fenti címû filmet, amelynek eredeti angol címe ez volt: "What the Bleep do…
Read 3070 times 0
A kapcsolat
A film számos ponton különbözik a regénytõl. Néhány kulcskarakter hiányzik, vagy más formában jelenik meg. A kis Ellie félárva. Édesapja…
Read 2876 times 0
Stigma
Frankie Paige huszonéves lány, aki fodrászként keresi a kenyerét. Jár is valakivel. Olyan lányt, mint õ, akár több százat is…
Read 2805 times 0
Fehér zaj
Az igazság odaát van, de azért átszűrődik belőle valami hozzánk is. Mert a halottak beszélnek hozzánk, és ha jól figyelünk,…
Read 2741 times 0
Angyalok városa
Aggódó hang. Egy anyáé. Egy beteg kislány. És a sarokban az ágy mellett egy feketekabátos férfi. Nyugodtan szemléli az eseményeket,…
Read 2739 times 0
A forrás
A The Fountain egzisztencialista kérdéseket dolgoz fel: a film élet és halál, férfi és nő kapcsolatának a rapszódiája, keveredik benne…
Read 2678 times 0
Csodálatos álmok jönnek
Van-e élet a halál után? - ez a kérdés bizonyára több szempontból is bekerülhetne a Guiness Rekordok Könyvébe: mint a…
Read 2612 times 0
Mátrix
"Mi az a Mátrix?" Neó-t, (Keanu Reeves) a komputer hackert nem érdekli a kérdés. 1999 van, és õ a komputeres…
Read 2494 times 0
A végtelen tizedes meg a többiek
Aronofsky filmje emlékeztet arra, amit korról korra újra felfedezzünk: számokba vagyunk fojtva.
Read 2473 times 0
Hatodik érzék
Van egy kilencéves srác. Rendkívül zárkózott, a suliban sincsenek barátai, és az édesanyja sem tud mit kezdeni vele. Cole más…

KÖNYVAJÁNLÓ