Sólyom beavatás

Rate this item
(1 Vote)

  1973. december 17-én egyedül voltam a házban, egyszercsak éktelen riadalomra kapom fel a fejemet. Akkorát szólt, mintha teljes, tíz csirkét számláló tenyészetünk egyszerre “kapta volna fel a vizet". Kimentem megnézni, mi a gond. Különös kép tárult elém, mikor kinyitottam az ajtót. Az úton egy hatalmas galambászhéját láttam (Goshawk, amerikai sólyomféleség), karmait egyik Leghorn tyúkocskámba mélyesztve, széles szárnyát oltalmazóan a tyúk köré terítve. A tyúk még életben volt, tekintete, félig nyitott csőre a szemléletesebb mexikói feszületeken
látható arckifejezésekre emlékeztetett - kis híján már szatíra az agóniáról és a mártíromságról.
  A sólyom egyenest nekem szegezte csaknem vérvörös szemeit, sohasem láttam még azoknál vadabbat, ádázabbat. A két madár ottléte, spirituális lényege közti ellentét nem is lehetett volna erősebb. Alig tíz lábnyira álltam a sólyomtól, lenyűgözött, ahogy a területét védte, s hogy nem repült el. Percekig meredtünk egymásra - fogalmam sem volt, mit tegyek, nyilván esze ágában sem volt elereszteni a zsákmányt. Viszont én sem engedhettem, hogy holmi sólymok dézsmálják a csirkéimet, úgyhogy határozottan léptem felé egyet-kettőt.
  Rákiáltottam, és úgy tettem, mintha megdobnám. Lejjebb ereszkedett, behúzta a nyakát, és onnan méregetett iszonyú szemeivel. Megbénultam. Mi a fene! Meg van ez veszve? Bevallom, meg voltam szeppenve, nem is kicsit. Soha nem hallottam még, hogy egy vadállat ennyire közel engedné az embert. Talán öt lábnyira voltunk egymástól, és már el tudtam képzelni, ahogyan csőrével, karmával arcomnak repül.
  Visszafaroltam a farakáshoz, s egy ponyvának használt, jókora fekete műanyagzsákra akadtam. Az volt a tervem, hogy ezt rádobom, és a nejlonon keresztül megragadom, azután pedig nem is tudom... valahogy ki kell találnom, hogyan engedjem el, anélkül, hogy megsebesülnék.

  Amint a nagy sötét ponyvát kiterjesztve közeledtem felé úgy festhettem, mint a halál kísértete. Keményen kapaszkodott, míg csak karnyújtásnyira nem értem, aztán alacsonyan kirepült a nyárfák között. A tyúk meg iszkolt vissza a tyúkketrechez, szemmel láthatóan sértetlenül.
  Micsoda félelmetes élmény! Alig vártam, hogy elmesélhessem, mikor a gyerekek meg a feleségem megérkeznek a városból. Visszamentem a házamba.
Alig öt perc múlva a csirkék megint rikácsolni kezdtek. Mi a fene! Visszatért a sólyom. Ezúttal a nyúlketreceim hálóját tépdeste karmával a dróton lógva, miközben a fehér nyuszi hisztérikusan rohan-gászott körbe-körbe. A ketrecnél termettem egy ge-reblyenyéllel a kezemben. Akkor már csak a legközelebbi amerikai nyárfáig repült el. Ott ült a csupasz ágon, hat-hét méterre fölöttem.
  Hogy rövidre fogjam, jókora sziklákat vágtam a fatörzsnek - semmi. Kövekkel bombáztam az ágat -oda se bagózott. Aztán őt vettem célba, nem találtam el, de végig meg se moccant, csak bámult rám kérlelhetetlen, vörös szemeivel. Világos volt, hogy amint otthagyom, azonnal nekiesik a csirkéknek.
Megragadtam 22-es karabélyomat, és a feje fölé lőttem a levegőbe - észre sem vette. Kilőttem az ágakat körülötte, minden alkalommal csak úgy záporozott a faforgács. Volt valami hidegvér benne, a tollait rendezte, és félrenézett - megkockáztathatom: megvetően. Addigra tudatot váltottam, elemi izgatottság vett erőt rajtam. Mi van ezzel a madárral? Reménytelenül szerettem volna, ha nem kell megölnöm - csodáltam őt. Csak éppen nem akartam, hogy megegye a csirkéket. Bal féltekém valamiért képtelen volt szabadulni ettől a kis gyakorlatiasságtól.
  Aztán végzetes felismerés kerített hatalmába: vagy megölöm, vagy övé a csirke. Volt ebben valami kozmikus közöny: végül is mindegy, a végső tényállás szerint minden egyre megy. Döntéssel szembesültem. Eljött a kíméletlen igazság ideje. Talán misztikus azt mondani, hogy az ő döntése egyértelmű volt?
  A történet igaz. Lelőttem, de nem zuhant le. Megint lőttem, mire kicsiny tollak szálltak ki a melléből. De még mindig nem esett le. A seregben kiváló lövészként szereltem le, az egységem lövész-elitcsapatának is tagja voltam, de már kamaszkoromtól híres voltam arról, hogy milyen jól célzok.
  Az igazat mondom, hétszer lőttem rá, mire végre lezuhant a nyárfáról, és még akkor is élt! Addigra már elmondhatatlan érzelmeken mentem át. A nyolcadik lövésre múlt ki, gyönyörű fejét közelről péppé zúzta a golyó. Kimondhatatlan szomorúság ereszkedett rám. Megbocsáthatatlan bűnt követtem el. Robinson Jeffers verssora ötlött a fejembe: “Előbb ölnék egy embert, mint sólymot, hacsak nem büntetésből..."
  Kegyetlen igazság. Behoztam magammal a szétzúzott tetemet. Azon az éjjelen hat peyotegombot (a peyote föld feletti része) ettem meg, és gyertyafénynél virrasztottam a tetem mellett egészen hajnalig. Felfogtam, hogy bár furcsa, de mindez szándékosan történt. Később, az évek során, egyre többet értettem meg ebből. De nem illene leírnom, az már túlságosan személyes lenne.
  Mikor körülbelül egy évre rá kinéztem a hálószobaablakon, egy másik sólymot (amerikai galambászhéját) vettem észre a ház melletti földön, karmai közt az egyik jércénk, de már a tollait és a húsát tépdeste. Az ágy végéből figyeltem, amíg csak be nem fejezte a lakmározást. Jó étvágyat, testvérem! Minden csirkémet odaadnám nekik - nehezebben ölnék meg még egyet közülük, mint önmagamat.

TANULSÁG: Az archetípusok erői képesek az adott pillanatban céltalannak tetsző döntésekre késztetni minket. Az ilyen pillanatokban megérezhetünk egy olyan transzcendens és tudattalan folyamatot, melyben az ego csak másodlagos szerepet játszik.


/Forrás: J. DeKorne, Pszichelédikus sámánizmus könyve/

Read 2865 times Last modified on July 29 2014

Related items

Leave a comment

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.

Read 3488 times 1
J. A. Deutch - A möbius-metró
A metró bonyolult, szellemes hálózata a Park Street-i csúcspontból ágazott szét. Kitérõvágány kötötte össze a Lechmere-vonalat az Ashmont-vonallal - erre…
Read 2913 times 0
Gyógyító Web Gömb Projekt
  Valerus Santus vagyok, webgyógyító programozó. Több mint tíz éve foglalkozom a spiritualizmussal és az informatikával. E két tudomány integrálásával…
Read 2866 times 0
Sólyom beavatás
  1973. december 17-én egyedül voltam a házban, egyszercsak éktelen riadalomra kapom fel a fejemet. Akkorát szólt, mintha teljes, tíz…
Read 2717 times 1
Spritizmus
Magyarországon sokan foglalkoznak a lélekidézéssel. Magam is részt vettem harminc vagy negyven ilyen ülésen. Megtörtént, hogy a lelkek neveket is…
Read 2551 times 1
Egy fenomén születése
Rózsikánál évekig semmi baj nem volt, míg végig nem döngölt rajta a parapszichológia. Ez egy esős őszi napon történt, amikor…
Read 2509 times 0
A jellem műveltségéről
Önelégülten és büszkén gondolsz arra, hogy elolvastál és megértettél néhány könyvet, gyarapítottad ismereteid, megtudtál valamit a természetről vagy az emberi…
Read 2442 times 2
Márton G. - A végtelen
Apámmal rohanunk a sínek mentén. Elõttünk a távolban a kígyó, ami üldöz minket. Feléje rohanunk, csak így menekülhetünk meg elõle.…
Read 2433 times 0
Extrémmosogatás
Két dolog nem volt itthon: wireless router és mosogatószer. Mindkettőből a szokásost vettem, Linksys WRT54G és citromos P u r.…
Read 2347 times 0
Az a hatalmas harmadik - 2.rész
Egy délután záporesső kerekedik. Bemegyünk addig a szobájába. Ahogy ott ülünk, azt mondja nekem:Szeretném ismerni a maga életét, mint a…
Read 2339 times 0
A novaji asszony
Régen hallogatom már hirét a novaji asszonynak. Azt beszélik róla, hogy látja az elköltözöttek lelkét s lelát a föld mélyébe,…
Read 3700 times 0
Mi a csudát tudunk a világról?!
2005 augusztusában kezdték vetíteni a mozikban a fenti címû filmet, amelynek eredeti angol címe ez volt: "What the Bleep do…
Read 2885 times 0
A kapcsolat
A film számos ponton különbözik a regénytõl. Néhány kulcskarakter hiányzik, vagy más formában jelenik meg. A kis Ellie félárva. Édesapja…
Read 2665 times 0
Stigma
Frankie Paige huszonéves lány, aki fodrászként keresi a kenyerét. Jár is valakivel. Olyan lányt, mint õ, akár több százat is…
Read 2613 times 0
Fehér zaj
Az igazság odaát van, de azért átszűrődik belőle valami hozzánk is. Mert a halottak beszélnek hozzánk, és ha jól figyelünk,…
Read 2544 times 0
Angyalok városa
Aggódó hang. Egy anyáé. Egy beteg kislány. És a sarokban az ágy mellett egy feketekabátos férfi. Nyugodtan szemléli az eseményeket,…
Read 2528 times 0
A forrás
A The Fountain egzisztencialista kérdéseket dolgoz fel: a film élet és halál, férfi és nő kapcsolatának a rapszódiája, keveredik benne…
Read 2503 times 0
Csodálatos álmok jönnek
Van-e élet a halál után? - ez a kérdés bizonyára több szempontból is bekerülhetne a Guiness Rekordok Könyvébe: mint a…
Read 2404 times 0
Mátrix
"Mi az a Mátrix?" Neó-t, (Keanu Reeves) a komputer hackert nem érdekli a kérdés. 1999 van, és õ a komputeres…
Read 2295 times 0
A végtelen tizedes meg a többiek
Aronofsky filmje emlékeztet arra, amit korról korra újra felfedezzünk: számokba vagyunk fojtva.
Read 2265 times 0
Hatodik érzék
Van egy kilencéves srác. Rendkívül zárkózott, a suliban sincsenek barátai, és az édesanyja sem tud mit kezdeni vele. Cole más…

KÖNYVAJÁNLÓ