Régi cipő, új cipő

Rate this item
(2 votes)

Tamás ült a rendelőintézet várójában, és a cipőjét nézte. Szokása volt ez, amikor várakoznia kellett, és ki akarta vonni magát a társaságból. Azt persze nem mondhatjuk, hogy bensőséges kapcsolatban lett volna cipőjével, inkább egyfajta kapuként szolgált számára a külső- és belső valóság között. Gyakran megtörtént, hogy egy kis ideig csak nézte őket, amíg egyszercsak gondolatai és érzései birodalmában találta magát.
Most éppen sem kívülre, sem belülre nem kívánkozott, ezért hát figyelme ott maradt a "kapuban". Bőrből készült, magas szárú, barna, fűzős cipő volt.
Merengve nézte rajtuk az apró kopásfoltokat. Érezte, ahogy a puha anyag, idomulva lábaihoz, kellemes melegen tartja azokat. Észrevette, hogy a nagylábujjaknál enyhén kidudorodnak. Arra gondolt, hogy amikor három éve megvette, csupán gyári termék volt, mára viszont a kis púposodások, hajlások és foltok teljesen egyénivé tették.

- Nyílott a kezelő ajtaja - őt szólították. 

A helyiségbe lépve elsőként arra lett figyelmes, hogy két sorban, egymással szemben, az emberek vízszintesen kinyújtott lábakkal ülnek. Kiderült, hogy lábtámaszok tartják így a lábakat. Egy rövid időre úgy tűnt számára, mintha a felemelt lábak és cipők lennének a középpontban; mintha nem is egy kemoterápiás kezelőhelyiségbe lépett volna.
A következő pillanatban természetesen észrevette az infúziós állványokat is a rajtuk lógó palackokkal, a fehér ragasztócsíkokat a kézfejeken, karokon; a vékony, kígyószerű csöveket, melyek cseppenként szállították a vénákba a  reményt. Tamás papírján ott állt felírva a remény orvosi neve:"GEMZAR + DDP". Tisztában volt vele, hogy ha ez a gyógyszer nem segít, akkor nincs esélye egy éves túlélésre sem.
Úgy tűnt neki, hogy a szoba egy nyitott szájra hasonlít, ahol a fehér székek a benne ülő emberekkel olyanok, mint a gyógyításra váró szuvas fogak. A "fogsor", alul és felül, öt-öt tagot számlált.
- Itt foglaljon helyet, mindjárt jövök! - mutatott egy fehér köpenyes hölgy az üres, "bal alsó ötös" ülőhelyre.
Tamás kényelmesen elhelyezkedett. Teljes elégedettséggel konstatálta, hogy a lábtámaszt is sikerült beállítania vízszintesre; úgy érezte, hogy az "adjon istenre" ezzel sikerült kellően "fogadj istent" válaszolnia.
A nővérke gyakorlott mozdulatokkal bekötötte az infúziót, amivel elindult egy hosszú visszaszámlálás. Infúziócseppenként telt az idő, és hét üveggel volt belőle.
Ha már a lábtartó a szemei látóterébe emelte, újra cipőire vetődött tekintete. Kicsit viseltesnek látszottak, de most nem ez számított. A magas szár és a bélés miatt jó melegen tartották lábait, és ennek most igazán
örült. Ez ugyanis azt jelentette, hogy a résnyire nyitva lévő ablak ellenére sem fog fázni cseppet sem, és nem kell majd kikéredzkednie pisilni, amit kellemetlennek érzett volna. Valóságos áldást jelentett a mindenki számára jól látható helyen lévő, bekapcsolt tévé is. Bár valami színvonaltalan szórakoztató műsor ment éppen, arra azért mindenképpen jó volt, hogy a betegek figyelmét elterelje bajaikról. Kicsit elhitette, hogy nem hányingerükkel küszködő rákos betegek között kapják kemoterápiás kezelésüket éppen, hanem színész sztárok mosolyognak rájuk egy könnyebb világban.
- Hányadikat kapod? - szólította meg a mellette ülő férfi.
- Az elsőt. És te . ? - fordult szomszédja felé.
Ránézésre nem olyan embernek látszik, aki állandóan panaszkodik és szeret rémisztgetni másokat. A szeme alapján intellektuálisnak tűnik, és van valami megnyugtatóan derűs az arckifejezésében. - gondolta.
- Nekem ez az utolsó. Nagy megkönnyebbülés, hogy letudtam, és minden valószínűség szerint a leleteim elég jók. Vár még rám másfél hónap sugárterápia, de azt mondják, hogy az már nem annyira megterhelő. Gondoltam, hogy neked ez az első. mert még van hajad. - mosolygott a férfi, barátkozón.
- Hát, igen. annak idején katonáéknál az újoncokat nevezték "kopasznak".
Most úgy tűnik, éppen a nagy hajam jelzi "kopaszságomat" - viszonozta Tamás
a barátkozást és a mosolyt.
- Igen, bizonyos értelemben katonák vagyunk. Harcolunk az életünkért.
Katonaruhánk, amely megkülönböztet bennünket másoktól, az leginkább a furcsán hiányzó hajunk. Minden szőrzetünk kihullik javarészt, aminek persze van jó oldala is, legalább nem kell borotválkozni. A rossz oldala, hogy hiába fordulok már meg egy csinos nő után, mint régen. Ha észreveszi, hogy megnézem, már nem az látszik rajta, amint büszkén konstatálja, hogy tetszik nekem. Csupán egy szánni való, súlyos beteget lát bennem, és nem egy férfit.
Van egy részeges, félbolond cigányember, akire régen ügyet sem vetettem, most viszont ővele szeretek a leginkább találkozni. Nem ismerjük egymást, de gyakran feltűnik az utcákon, és nekem mindig nagy élmény, ha látom. Ő ugyanis az egyetlen ember, akinek a szeméből azt olvasom ki, amikor szembejön velem, hogy az égvilágon semmi különöset nem lát rajtam. Nem vizsgál közben a tekintetével, mint mindenki más. Mindegy, hogy talán félkegyelmű az illető, a lényeg, hogy egy emberi lény, aki számára, láthatóan, egyáltalán nem vagyok "gyanús". Azzal, ahogy rám néz, képes elhitetni velem, hogy nincs rajtam semmi feltűnő, semmi rendellenes, még mindig a viszonylag hibátlan példányok közé tartozom, nem kell engem kiválogatni, mint a romlott gyümölcsöt az egészségesek közül. Neki bizonyára fogalma sincs arról, hogy bárgyú tekintete mennyi erőt képes adni nekem!
Közben a férfi számára az utolsó palack is lecsöpögött, így abbamaradt a beszélgetés. Búcsúzásképpen még elmondta, hogy innen egy számítógépes tanfolyamra siet, amire nemrég iratkozott be.
Tamás arra gondolt, hogy bár a saját szemével látta, hogy újdonsült ismerősének az utolsó üvegnyi gyógyszere is elfogyott, mégis biztos benne, hogy ennek az embernek az "ereibe" továbbra is infúziós gyógyszer módjára csepeg a túlélésbe vetett hit.
Képzeletben felírta magának kezelőlapjára a "GEMZAR + DDP" mellé nagy betűkkel és felkiáltójellel: "HIT!". A hegyeket elmozdítani képes hit.
Minden vágya az volt, hogy rátaláljon erre az erőre, amely saját hegyét, a mellkasában vészesen növekvő daganatot fogja elhordani onnan. Másnap újabb két szó iratkozott fel a képzeletbeni kezelőlapra: "ÚJ CIPŐ!"
Senkinek sem beszélt róla, de néhány napja eszébe jutott, hogy már az előző tél végén eldöntötte, hogy mielőtt újra beköszöntene a fagyos idő, lecseréli téli cipőjét, mert már eléggé használt, és rendetlen benyomást kelt. Eljött az idő valóra váltani az ígéretet, mégis nehezére esett megtennie.
Eszébe jutottak az orvosok, akik mind feltűnően szótlanok maradtak, és kerülték a tekintetét, amikor mondaniuk kellett volna valamit betegsége kilátásairól. A főorvos, aki a viziten csak őhozzá nem szólt semmit; aki lesütött szemekkel, csak bátorítóan megérintette térdét.
Emlékezett, hogy sokszor másodpercekig csak állt az aluljáróban a hajléktalanokat nézve, és arra gondolt, hogy bár nyomorúságos a sorsuk, de élhetnek még, nem lebeg felettük a rák halálos ítélete. Koszos, undorító vackaikon minden nap arra a tudatra kelnek, hogy övék az élet. Mélységesen elszomorította a felismerés, hogy szívesen cserélne velük. Reggel viszont történt valami. Felesége észrevette, hogy férje cipője bizony már megérett a cserére. Mennyire jólesett neki, amint a legnagyobb természetességgel azt mondja: "apuci, venni kellene neked egy új cipőt"!
Hatalmas kő esett le a szívéről! Mintha azt tudatták volna vele: szabad hinni neked a győzelmedben, édesapa, sőt, mi mindnyájan hiszünk benne!
Úgy érezte, mintha mágikus hatásuk lett volna ezeknek az egyszerű szavaknak.
Mintha varázsütésre az egész világ megértette volna, hogy vissza kell fogadnia őt az életbe. Kiment az utcára, és már hányingert sem érzett a tegnapi infúziótól, csak élvezte, hogy az utcai nyüzsgés elnyeli, újra
magába fogadja, mint régen, amikor még nem volt beteg.

Egy hónap múlva újra ott ült a kezelőben. Szokatlanul derűs, nyugodt arckifejezéssel, és szokatlanul kopasz fejjel. Új cipővel a lábán...

/Mészáros Tamás/ 

Read 1893 times Last modified on July 29 2014

Leave a comment

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.

Read 3548 times 1
J. A. Deutch - A möbius-metró
A metró bonyolult, szellemes hálózata a Park Street-i csúcspontból ágazott szét. Kitérõvágány kötötte össze a Lechmere-vonalat az Ashmont-vonallal - erre…
Read 2950 times 0
Gyógyító Web Gömb Projekt
  Valerus Santus vagyok, webgyógyító programozó. Több mint tíz éve foglalkozom a spiritualizmussal és az informatikával. E két tudomány integrálásával…
Read 2907 times 0
Sólyom beavatás
  1973. december 17-én egyedül voltam a házban, egyszercsak éktelen riadalomra kapom fel a fejemet. Akkorát szólt, mintha teljes, tíz…
Read 2764 times 1
Spritizmus
Magyarországon sokan foglalkoznak a lélekidézéssel. Magam is részt vettem harminc vagy negyven ilyen ülésen. Megtörtént, hogy a lelkek neveket is…
Read 2602 times 1
Egy fenomén születése
Rózsikánál évekig semmi baj nem volt, míg végig nem döngölt rajta a parapszichológia. Ez egy esős őszi napon történt, amikor…
Read 2550 times 0
A jellem műveltségéről
Önelégülten és büszkén gondolsz arra, hogy elolvastál és megértettél néhány könyvet, gyarapítottad ismereteid, megtudtál valamit a természetről vagy az emberi…
Read 2486 times 2
Márton G. - A végtelen
Apámmal rohanunk a sínek mentén. Elõttünk a távolban a kígyó, ami üldöz minket. Feléje rohanunk, csak így menekülhetünk meg elõle.…
Read 2472 times 0
Extrémmosogatás
Két dolog nem volt itthon: wireless router és mosogatószer. Mindkettőből a szokásost vettem, Linksys WRT54G és citromos P u r.…
Read 2393 times 0
Az a hatalmas harmadik - 2.rész
Egy délután záporesső kerekedik. Bemegyünk addig a szobájába. Ahogy ott ülünk, azt mondja nekem:Szeretném ismerni a maga életét, mint a…
Read 2377 times 0
A novaji asszony
Régen hallogatom már hirét a novaji asszonynak. Azt beszélik róla, hogy látja az elköltözöttek lelkét s lelát a föld mélyébe,…
Read 3748 times 0
Mi a csudát tudunk a világról?!
2005 augusztusában kezdték vetíteni a mozikban a fenti címû filmet, amelynek eredeti angol címe ez volt: "What the Bleep do…
Read 2933 times 0
A kapcsolat
A film számos ponton különbözik a regénytõl. Néhány kulcskarakter hiányzik, vagy más formában jelenik meg. A kis Ellie félárva. Édesapja…
Read 2717 times 0
Stigma
Frankie Paige huszonéves lány, aki fodrászként keresi a kenyerét. Jár is valakivel. Olyan lányt, mint õ, akár több százat is…
Read 2661 times 0
Fehér zaj
Az igazság odaát van, de azért átszűrődik belőle valami hozzánk is. Mert a halottak beszélnek hozzánk, és ha jól figyelünk,…
Read 2592 times 0
Angyalok városa
Aggódó hang. Egy anyáé. Egy beteg kislány. És a sarokban az ágy mellett egy feketekabátos férfi. Nyugodtan szemléli az eseményeket,…
Read 2576 times 0
A forrás
A The Fountain egzisztencialista kérdéseket dolgoz fel: a film élet és halál, férfi és nő kapcsolatának a rapszódiája, keveredik benne…
Read 2539 times 0
Csodálatos álmok jönnek
Van-e élet a halál után? - ez a kérdés bizonyára több szempontból is bekerülhetne a Guiness Rekordok Könyvébe: mint a…
Read 2451 times 0
Mátrix
"Mi az a Mátrix?" Neó-t, (Keanu Reeves) a komputer hackert nem érdekli a kérdés. 1999 van, és õ a komputeres…
Read 2335 times 0
A végtelen tizedes meg a többiek
Aronofsky filmje emlékeztet arra, amit korról korra újra felfedezzünk: számokba vagyunk fojtva.
Read 2317 times 0
Hatodik érzék
Van egy kilencéves srác. Rendkívül zárkózott, a suliban sincsenek barátai, és az édesanyja sem tud mit kezdeni vele. Cole más…

KÖNYVAJÁNLÓ