Márton G. - A végtelen

Rate this item
(1 Vote)

Apámmal rohanunk a sínek mentén.
Elõttünk a távolban a kígyó, ami üldöz minket.
Feléje rohanunk, csak így menekülhetünk meg elõle.
Apám lassít, nem nagyon bírja az iramot.
Én is lassítok, segítenem kell neki.
A kígyó közelebb kerül hozzánk.
Apám az oldalát fájlalja, kezét rátapasztja, majd mély levegõket vesz.
Végül azt mondja "Gyerünk!" és újra futunk.
Kis idõ múlva egy sorompó tûnik fel baloldalt.
Apám felemeli, majd átbújik alatta.
"Fiam, én már nem bírom. Egyedül kell tovább futnod."
Könnyes szemmel ránézek, és egy élethossznyi emlék és kötõdés tör föl belõlem.
Magamra maradtam.
A sínek a végtelenbe nyúlnak, a kígyó pedig közelebb van hozzám, mint valaha.
Szinte közvetlenül itt tekergõzik elõttem, farkát csörgetve.
Már épp húzza hátra a fejét és támadna, de gyorsan felé lépek.
Majd még egy lépés, aztán megint egy.
Kénytelen közeledni felém, kikerült a lõtávolból.
De én már futok.
Rohanok, ahogy még soha nem tettem, a kígyó pedig lassan olyan távol kerül tõlem, hogy teljesen eltûnik elõlem.
Lassítok.
Megyek a végtelen sínek mentén.
Egy idõ után rájövök, hogy ezek már nem is sínek, hanem kifeszített fehér mûanyag kötelek.
Én pedig vízben gázolok.
Elõször térdig, majd combig, aztán nyakig ér a víz, végül teljesen ellep, nekem pedig úsznom kell, különben elmerülnék.
Egy medencében vagyok. Egyetlen hosszt kell leúsznom.
Tisztán látom a túloldalt. Nem fog tartani sokáig.
Erõs karcsapásokkal haladok a medence vége felé.
A medence közepe táján azonban érdekes jelenségre leszek figyelmes.
Mintha a távolság megnõtt volna.
Vagy én megyek össze?!
Minél közelebb jutok a középponthoz, annál távolabb kerül tõlem mind a túlsó, mind az innensõ part.
Most már mintha nem is medencében, hanem valami tóban vagy tengerben úsznék.
Vissza kellene fordulnom?
De már olyan távol van az innensõ part is!
Újult erõvel állok neki az úszásnak. Lehunyom szemem és minden energiámat beleadom, majd mikor újra kinyitom, nem látok sem elõttem, sem mögöttem partokat. Csak a víz végtelenje fodrozódik mindenfelé.
Olyan erõvel önt el a rémület és kétségbeesés, hogy izmaim összerándulnak és öntudatlanul felnyögök.
Remegni kezdek, a szívem veszettül dobog, a fejem fáj és lüktet.
Mikor egy kicsit lenyugszom, apám hangját hallom a fejemben:
- Na, most mi legyen? - kérdi gyengéden nevetve
- Fogalmam sincs.
- Hát, pedig most neked kell döntened.
Majd nagyapám hangja tör föl:
- Fiam, ha elfáradsz, bármikor felfekhetsz a víz felszínére. Ezt jól jegyezd meg!
Így is teszek.
Hátamra fordulok, kezeimet szétnyújtom és bámulom a fekete eget, ami alatt sárgán csillognak a hullámok.
Majd egy idõ után megunom.
Apám hangját hallom ismét:
- Na mi legyen? Elkezdjük újból?
- Semmi értelme. De végül is annak sincs semmi értelme, hogy egy helyben vagyok. Szóval akár úszhatok is.
Újra irányba fordulok és ösztönösen úszni kezdek.

Egy apró porszem lebegett a végtelen õsóceánban. Közelebbrõl megvizsgálva azonban kiderült, hogy ez a porszem végtelenül lassan, de haladt.

Dorien egy örökkévalóság óta úszott. Az ösztöne hajtotta.

Mivel a monoton mozgás és az egyhangú külvilág nem szolgált semmilyen új információval, próbált gondolataiba merülni. Külsõ inger híján azonban a gondolatai is elkezdtek egy idõ után kisimulni és eltûnni.

Lassan a szavak is elvesztették jelentõségüket, mivel nem volt mihez kötni õket.

Nemsokára arról sem volt fogalma, hogy ki õ, és miért teszi azt, amit tesz.

Karjai és lábai automatikusan mozogtak a vízben. Szemei figyelték a víz fodrozódását az ujjai közt.

Mozgott.
Lélegzett.
Haladt.

Nem tudni, mennyi idõ telt el így, mivel egy végtelenül üres világban az idõ fogalma is értelmét veszti.

Karjai és lábai automatikusan mozogtak a vízben. Szemei figyelték a víz fodrozódását az ujjai közt.

Mozgott.
Lélegzett.
Haladt.

Aztán valami megváltozott.

Karjai és lábai automatikusan mozogtak a vízben. Szemei figyelték a víz fodrozódását az ujjai közt.

Mozgott.
Lélegzett.
Haladt.

A változás hihetetlenül apró volt, az agynak pedig már nem álltak rendelkezésére szavak, hogy megfogalmazza, mi is változott meg.

Mozgott.
Lélegzett.
Haladt.

A változás egész testére kihatással volt. Pupillái összeszûkültek, izmai finoman megfeszültek.

Mozgott.
Lélegzett.
Haladt.

A változás kellemes volt. Mintha már egyszer megtörtént volna, és az emlék felbukkanása nyugtatólag hatott rá.

Mozgott.
Lélegzett.
Haladt.

Egy idõ után aztán újra megváltozott valami. A változás sokként érte, szíve megdobbant, állandósághoz szokott teste élénk reakcióval fogadta.
Szíve erõsebben kezdte pumpálni a vért. A testében hormonok szabadultak el. Az érzés kellemes volt.

Mozgott.
Lélegzett.
Haladt.

Újabb változás. Szemei a távolságot fürkészték, fülei a csendet hallgatták.

Valami megváltozott.
Valahogy mások a fények, másként csobban a víz.

Újabb karcsapás.
Valahogy a látóhatár legszéle változott meg.

Gyorsabban kezdett el haladni, és ahogy növelte a tempót, úgy gyorsult fel a dolgok változása is.
A látóhatáron megjelent egy alig észrevehetõ, vékony csík.

Megrészegülve a jelenségtõl, tovább növelte az iramot.
A csík egyre növekedett.

Lassan láthatóvá vált a túlsó part szikrázó fehérsége.

Megállt egy kis pihenõre, és hátára fordult. Az éj feketeségében sárgán csillogott a víztükör, az égen apró csillagok hunyorogtak.

A szeme itta az új dolgokat. Újabb hormonok szabadultak el a testében, oldva a stresszt és meggyújtva a boldogság apró szikráit.

Miután betelt a látvánnyal, újra úszni kezdett.

A fehér partok rohamosan közeledtek. Lassan mindenfelé láthatóvá váltak.

Az óceánból tenger lett, a tengerbõl tavacska, a lába már leért, végül feltérdelt és kilépett a kádból.

Megtörülközött és hosszan bámulta magát a lámpafénynél a fürdõszobai tükörben.

Majd felöltözött és kisétált a meleg nyári napfénybe.

Piros pólójában és sötétkék sortjában céltalanul sétált a városban. A napsugarak gyorsan megszárították selymes haját. A fák dúsan zöldellõ lombkoronáit lágy szellõ lengette. Vett magának egy fagyit és gyönyörködött a színekben, a formákban, az ízekben, az illatokban. Gyerekek szaladgáltak, felnõttek beszélgettek, csecsemõk mosolyogtak babakocsikban vagy anyjuk ölében.
Néha kedvesen ránéztek, õ pedig visszamosolygott rájuk.

Szemeiben ott volt a végtelen.

This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.
2006 május

Read 2734 times Last modified on August 16 2007

Leave a comment

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.

2 comments

  • Comment Link auranka March 29 2008 posted by auranka

    Kedves Anikó és minden írói vénával megáldott olvasó!

    Szívesen megjelenítjük bárki írását. Valahol el kell kezdeni és boldogok vagyunk, hogy teret, lehetõséget adhatunk a tehetség kibontakozáshoz.

    Anikónak: emailben már válaszoltam. :-)

  • Comment Link Baranyás Anikó March 29 2008 posted by Baranyás Anikó

    Nagyon tetszenek ezek a novellák, és egyben érdeklõdni is szeretnék, hogy mi kell ahhoz
    hogy az én saját novellám is megjelenhessen ugyanitt.

    Már régóta úgy érzem indittatásom van az íráshoz, és szeretném megpróbálni.

    Legyenek szivesek értesitsenek engem arról, hogy mit és hogyan intézzek ahhoz, hogy az én
    novellám is megjelenhessen.

    Elõre is nagyon szépen köszönöm szivességüket.

    Baranyás Anikó

Read 4033 times 1
J. A. Deutch - A möbius-metró
A metró bonyolult, szellemes hálózata a Park Street-i csúcspontból ágazott szét. Kitérõvágány kötötte össze a Lechmere-vonalat az Ashmont-vonallal - erre…
Read 3201 times 0
Sólyom beavatás
  1973. december 17-én egyedül voltam a házban, egyszercsak éktelen riadalomra kapom fel a fejemet. Akkorát szólt, mintha teljes, tíz…
Read 3183 times 0
Gyógyító Web Gömb Projekt
  Valerus Santus vagyok, webgyógyító programozó. Több mint tíz éve foglalkozom a spiritualizmussal és az informatikával. E két tudomány integrálásával…
Read 3021 times 1
Spritizmus
Magyarországon sokan foglalkoznak a lélekidézéssel. Magam is részt vettem harminc vagy negyven ilyen ülésen. Megtörtént, hogy a lelkek neveket is…
Read 2849 times 1
Egy fenomén születése
Rózsikánál évekig semmi baj nem volt, míg végig nem döngölt rajta a parapszichológia. Ez egy esős őszi napon történt, amikor…
Read 2735 times 2
Márton G. - A végtelen
Apámmal rohanunk a sínek mentén. Elõttünk a távolban a kígyó, ami üldöz minket. Feléje rohanunk, csak így menekülhetünk meg elõle.…
Read 2725 times 0
A jellem műveltségéről
Önelégülten és büszkén gondolsz arra, hogy elolvastál és megértettél néhány könyvet, gyarapítottad ismereteid, megtudtál valamit a természetről vagy az emberi…
Read 2708 times 0
Extrémmosogatás
Két dolog nem volt itthon: wireless router és mosogatószer. Mindkettőből a szokásost vettem, Linksys WRT54G és citromos P u r.…
Read 2637 times 0
Az a hatalmas harmadik - 2.rész
Egy délután záporesső kerekedik. Bemegyünk addig a szobájába. Ahogy ott ülünk, azt mondja nekem:Szeretném ismerni a maga életét, mint a…
Read 2586 times 0
A novaji asszony
Régen hallogatom már hirét a novaji asszonynak. Azt beszélik róla, hogy látja az elköltözöttek lelkét s lelát a föld mélyébe,…
Read 3970 times 0
Mi a csudát tudunk a világról?!
2005 augusztusában kezdték vetíteni a mozikban a fenti címû filmet, amelynek eredeti angol címe ez volt: "What the Bleep do…
Read 3137 times 0
A kapcsolat
A film számos ponton különbözik a regénytõl. Néhány kulcskarakter hiányzik, vagy más formában jelenik meg. A kis Ellie félárva. Édesapja…
Read 2938 times 0
Stigma
Frankie Paige huszonéves lány, aki fodrászként keresi a kenyerét. Jár is valakivel. Olyan lányt, mint õ, akár több százat is…
Read 2867 times 0
Fehér zaj
Az igazság odaát van, de azért átszűrődik belőle valami hozzánk is. Mert a halottak beszélnek hozzánk, és ha jól figyelünk,…
Read 2805 times 0
Angyalok városa
Aggódó hang. Egy anyáé. Egy beteg kislány. És a sarokban az ágy mellett egy feketekabátos férfi. Nyugodtan szemléli az eseményeket,…
Read 2798 times 0
A forrás
A The Fountain egzisztencialista kérdéseket dolgoz fel: a film élet és halál, férfi és nő kapcsolatának a rapszódiája, keveredik benne…
Read 2741 times 0
Csodálatos álmok jönnek
Van-e élet a halál után? - ez a kérdés bizonyára több szempontból is bekerülhetne a Guiness Rekordok Könyvébe: mint a…
Read 2678 times 0
Mátrix
"Mi az a Mátrix?" Neó-t, (Keanu Reeves) a komputer hackert nem érdekli a kérdés. 1999 van, és õ a komputeres…
Read 2581 times 0
A végtelen tizedes meg a többiek
Aronofsky filmje emlékeztet arra, amit korról korra újra felfedezzünk: számokba vagyunk fojtva.
Read 2532 times 0
Hatodik érzék
Van egy kilencéves srác. Rendkívül zárkózott, a suliban sincsenek barátai, és az édesanyja sem tud mit kezdeni vele. Cole más…

KÖNYVAJÁNLÓ