Márton G. - A születés

Rate this item
(1 Vote)

Eight türelmetlenül várakozott a szülészet folyosóján.
Rendkívül izgatott volt és félt.

Az éjjel nem ment haza a munkahelyérõl. Valami rejtélyes erõ hajtotta belülrõl. Olyan megszállottsággal dolgozott a számítógépén, amit még sosem tapasztalt elõtte. Volt már hasonló élménye párszor életében, de egyik sem volt ilyen mély és átható. A Nagy Terv eddig láthatatlan részei hirtelen megvilágosodtak elõtte. A kódok a szeme elõtt álltak össze funkcionálisan mûködõ egésszé a maguk tökéletes eleganciájában. Az utasítások, elágazások, értékek és a benne tomboló érzelmek, formák, színek, dallamok mind összefonódtak és egyetlen, ritmusosan lüktetõ és forrongó egésszé olvadtak. Gondolatai peregtek, ujjai veszett ritmusban kopogtak a billentyûkön. Testében tökéletes rendezettség uralkodott. Mintha agya a múlt rengeteg keserûsége és fájdalma hatására teljes idegrendszerét újrastruktúrálta volna, hogy merõ dacból egyetlen éjszaka alatt megalkossa mindazt, amire a Singularity Institues többi programozó zsenije hosszú évek kõkemény munkája alatt sem volt képes.

A telefon csörgése reggel 7:03-kor rázta ki szent alkotói révületébõl, amikor már a kész kódot tesztelte.
Kellett néhány pillanat, amíg magához tért. A hang a kagylóban halk és visszafogott volt.
Eight mindent otthagyott és lerohant a bejárat elõtt parkoló Mustangjához. Csikorgó gumikkal indult el és veszett módon hajtott a kórházhoz.
Feleségét kétperces fájásokkal hozta be a mentõ. A szülés során azonban problémák léptek fel.
Be akart rohanni hozzá, de a mûtõ elõtt két tagbaszakadt ápoló elállta az útját. Egyikük, a színes bõrû Alan azzal próbálta nyugtatni, hogy Jenny a lehetõ legjobb kezekben van, a doktor a megye legtapasztaltabb szülészorvosa és a jelen pillanatban csak zavarná a munkában. Az amúgy rendkívül békés és nyugodt ternészetû Eight elõtt most lehullt a vörös lepel és nekikment. Majdnem egy teljes percig birkóztak a padlón, míg végül megadta magát. Késõbb Alan azt mondta társának, hogy ha más meséli neki, õ ugyan el nem hiszi, hogy egy ilyen vékony emberben ilyen irdatlan erõ lakozhat.

Miután Eight lenyugodott, Alan elment a dolgára, de a másik ápoló ottmaradt, hogy ne legyen probléma.
Kisvártatva a doki jelent meg az ajtóban, tekintete nem árulkodott semmi jóról.
- Mr. Carlson?
- Igen, én vagyok. - felelte Eight
A doki odajött hozzá. Csendesen beszélt.
- Kérem, nyugodjon meg. Dehoney doktor vagyok. - kis szünetet tartott - Sajnos a szülés során komplikációk léptek fel. A helyzet nagyon súlyos volt. Császármetszést hajtottunk végre. - megint szünet - Mindent megtettünk, hogy legalább az anyát vagy az újszülöttet megmentsük, de... - lesütötte a fejét - sajnos nem sikerült.
Eight látása elhomályosult, szeme elvesztette a fókuszt. Csak meredten bámulta a doki fakózöld köpenyét.
A doki kis ideig tétovázott, hogy kimondja-e egyáltalán:
- Fura ezt így kimondani... mintha túlságosan erõsen ragaszkodtak volna egymáshoz és... mintha egyikük sem engedte volna el a másikat. Nagyon sajnálom.
Eight csak állt, kifejezéstelen arccal. Végül lassan felnézett az orvosra és akadozva ejtette ki a szavakat:
- Lát...hatom õket?
A doki képtelen volt állni a tekintetét. Lesütötte szemét.
- Persze. Természetesen.

a_chip_is_bornA mûtõbe belépve Eight-nek olyan érzése volt, hogy ezt már átélte egyszer. Zöld szövetek, kórházszag, a mûtõasztalon az aranyszõke haj és az ismerõs arc.
Jenny békés tekintettel feküdt. Mellén a baba. Mindketten mozdulatlanok.
Eight sokáig nézte õket. A nõvérek és a doki illedelmesen magára hagyták.
Emlékek rohanták meg. Jenny arany haja a napfényben, Jenny csilingelõ nevetése, Jenny meleg teste, ahogy hozzábújik, Jenny viccesen durcás arca, amikor azt ígéri, hogy egy óra múlva itthon lesz... Majd harag szállta meg. Dühös volt a dokira, magára, a saját gyerekére. Elszégyellte magát. Most már csak szomorúság volt benne.
Letérdelt. Végigsimított a lány arcán, karján, a babán. Szemében könnyek gyülekeztek. Felzokogott.

Kifelé jövet a doki várta. Zavart volt, nehezen kezdett bele a mondanivalójába.
- Eight, valamit még el kell mondanom. Nem tudom hogy kellene ezt közölnöm... de azért belevágok.
Amikor az újszülöttet kivettük Jenny hasából, egy kis tárgyra lettünk figyelmesek. A baba ezt szorongatta az egyik kis kezében.
Dehoney feléje nyújtotta kezét és szétnyitotta. A tenyerén egy kis mûanyag lapocska feküdt.
- Van fogalma errõl, hogy mi ez? - nézett rá kérdõen a doki.
Eight nyomban felismerte a GXT memóriakártyát, ami új technológia volt és méregdrága volta miatt még nem terjedt el szélesen. Csak a legmenõbb és leggazdagabb fejlesztõk használták.
Elöntötte a düh.
Ez valami hülye vicc?! - A doki szemébe nézett, de az csak ártatlan bociszemekkel bámult rá.
Fáradt volt az értelmezéshez. Elvette a kártyát és az ingzsebébe csúsztatta, majd megfordult és elindult kifelé az épületbõl.
Az egyik nõvér még illedelmesen megállította és mondott neki valamit a temetkezési vállalkozóval kapcsolatban. Bólogatott, de a szavak kapaszkodó nélkül repültek át az agyán.
A bejáratnál parkoló tûzpiros Mustangra nézett. Most az egyébként kihívó fényszórók is mintha részvétet tükröztek volna iránta. Eight imádta ezt az autót, most mégsem ment oda hozzá, inkább elindult balra. Átsétált a kórház mellett zöldellõ parkon. A Nap melegen sütött, a kavicsokkal fedett gyalogút zizgett és csikorgott a talpa alatt.

Ment amerre a lába vitte. Cél nélkül kóborolt a városban, majd félórányi járkálás után bement egy kocsmába. Eight csak társaságban szokott inni, akkor is csak mértékkel, ilyen helyeken pedig kamaszkora óta nem járt. A csapostól rendelt egy dupla scotchot, egy tízdollárossal fizetett és nem kért vissza belõle - most minden értelmét vesztette - majd leült az egyik asztalhoz.
A többiek - ápolatlan kinézetükbõl és üveges tekintetükbõl ítélve gyakori vendégek - gyanakvóan méregették, majd mikor rájuk nézett, visszatértek az italukhoz.
A scotch megszabadította a gondolatoktól és belülrõl felmelegítette. Tekintete révetegen vándorolt a koszos padlón, a kopott székeken, az asztalokon, a
sörösüvegeken, az elfuserált embereken, a tömény cigarettafüstön. Mikor végzett az italával, felállt és hazaindult.

Hazafelé még betért egy vegyesboltba és vásárolt egy üveg Johnny Walker-t.
Otthon elõvett egy poharat, teletöltötte whiskyvel és lezuttyant a karosszékébe.
Most hullára issza magát.

Elõrehajolt, hogy kioldja a cipõfûzõjét, de közben valami megnyomta a mellét. Benyúlt az ingzsebébe és meredten bámulta az ujjai között tartott fekete mûanyaglapot.
A dokitól kapott memóriakártya.
Még rászáradt vérfoltok is vannak rajta. Kurva jó a humorod faszikám!
Felállt és lendületet vett baseball játékos módra, hogy kivágja a nyitott ablakon, de az utolsó pillanatban valami megállította.
Kinyitotta ujjait és újra megnézte a kártyát.

Végül is miért ne? A mai nap már így is a lehetõ legtotálisabban el van baszva.

Bekapcsolta asztali számítógépét és rádugta a GXT-olvasót.
A memóriakártyát berakva a hatalmas monitoron egy videolejátszás indult el.
A film a számítástechnika és a programozás fejlõdésérõl szólt.
Eight visszaült a székébe, bámulta a képernyõt és várta, hogy mikor jelenik meg rajta a doki kárörvendõ feje gúnyos vigyorral... "Látod Eight, ez a te életed. Gépek, kódok, villogó monitorok. És amikor kapsz egy esélyt a sorstól, hogy kiszabadulj a hideg, technokrata világodból és ne legyél többet magányos, te azt is elkúrod."

De a doki csak nem tûnt fel a monitoron, ellenben a film egész érdekesnek bizonyult.
Az elején Neumann János beszélt az emberi agy logikai áramkörhöz hasonlatos mûködésérõl, meg arról, hogy a felépítésébõl adódóan végsõ soron bármilyen elképzelt dolog megvalósítható véges számú logikai lépéssel.
Majd a számítógépek generációs fejlõdése következett, amivel párhuzamosan mutatták be a velük végzett folyamatokat.
Az évszámok peregtek és gyorsan eljutottak a 2012-es jelenhez. Eight elõre tudta, mik lesznek megemlítve: Anette, a robotkutya, a Whiteback kvantumszámítógép és a GXT kártya több terrabájtos tárolókapacitása.
Várta, hogy jöjjön a végszó és végetérjen a film, de kisvártatva a 2013-as szám jelent meg a képernyõn.
Eight meglepetten a saját arcát pillantotta meg, a nõi narrátor hangja pedig lágyan közölte: "Ez az év a változások éve. A Singularities Institutes programozója, Eight Carlson forradalmi áttörést ér el az erõs mesterséges intelligencia kutatásban. Megszületik az elsõ igazán emberinek tekinthetõ mesterséges neuronhálózat, amely már készülése közben segíteni kezdi az õt programozók munkáját..."
Eight csak bámult, nem tudta eldönteni, hogy ez most az álmatlanság hatása-e vagy túl sokat ivott vagy szimplán megõrült, esetleg ezek kombinációja okozza-e a hallucinációt.
Nemsokára jött a 2014-es év, aztán a 2015-ös, és az egész film kezdett átmenni valami vad sci-fibe. Humán ekvivalens AI, elsõ emberi tudatfeltöltés, Jupiter agyak, Omega-program, intergalaktikus kommunikáció, poszthumán lények, szingularitás...
Eight kikapcsolta a PC-t.
Elég volt.
A számítógépe azonban láthatóan nem így gondolta.
Az elsötétült képernyõn pár másodpercen belül bizonyos területek halványan derengeni kezdtek, majd elhalványodtak, mintha valami mozogna, úszna a felszín alatt.
Majd a képernyõ anyaga mintha képlékennyé vált volna, elkezdett kidudorodni és kibuggyanni a keretbõl.
Eight most már biztos volt benne, hogy ez az egész baromság egy álom. Túl sok idõt töltött a fantáziavilágában és megzakkant. Látott már ilyen embereket. Csak ez most vele történik meg.
A monitor azonban mit sem törõdött azzal, hogy ez csak képzelet, és a képcsõ anyaga halk "bluggy" kíséretében teljes képlékeny valóságában kibukott az asztalra. Eight csak nézte ahogy az amorf fekete valami hullámzik elõtte, majd a monitorra pillantott, amiben egy hatalmas lyuk tátongott.
A képlékeny fekete akármi alakja változni kezdett, ahogy a színe is. Tagolások jelentek meg rajta, mintha egyfajta osztódáson menne keresztül.
A részek egyre jobban elkülönültek, a színe pedig egyre világosabbá és krémszínûbbé vált.
Emberi formát kezdett felvenni és kis idõ múlva már egy apró gyermekre emlékeztett.
Eight felismerte a kis kezeket, lábakat, a kicsi arcot és ó... az aranyszõke hajat.
Egy gyermek feküdt elõtte és lélegzett. Mintha aludna.
Majd kinyitotta a szemét és ránézett. Mosolygott.

- Ne félj, apa. Minden rendben van.
Anyával is minden rendben.

This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.
2006 augusztus

Read 2255 times Last modified on July 29 2014

Leave a comment

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.

Read 4029 times 1
J. A. Deutch - A möbius-metró
A metró bonyolult, szellemes hálózata a Park Street-i csúcspontból ágazott szét. Kitérõvágány kötötte össze a Lechmere-vonalat az Ashmont-vonallal - erre…
Read 3198 times 0
Sólyom beavatás
  1973. december 17-én egyedül voltam a házban, egyszercsak éktelen riadalomra kapom fel a fejemet. Akkorát szólt, mintha teljes, tíz…
Read 3178 times 0
Gyógyító Web Gömb Projekt
  Valerus Santus vagyok, webgyógyító programozó. Több mint tíz éve foglalkozom a spiritualizmussal és az informatikával. E két tudomány integrálásával…
Read 3019 times 1
Spritizmus
Magyarországon sokan foglalkoznak a lélekidézéssel. Magam is részt vettem harminc vagy negyven ilyen ülésen. Megtörtént, hogy a lelkek neveket is…
Read 2845 times 1
Egy fenomén születése
Rózsikánál évekig semmi baj nem volt, míg végig nem döngölt rajta a parapszichológia. Ez egy esős őszi napon történt, amikor…
Read 2731 times 2
Márton G. - A végtelen
Apámmal rohanunk a sínek mentén. Elõttünk a távolban a kígyó, ami üldöz minket. Feléje rohanunk, csak így menekülhetünk meg elõle.…
Read 2723 times 0
A jellem műveltségéről
Önelégülten és büszkén gondolsz arra, hogy elolvastál és megértettél néhány könyvet, gyarapítottad ismereteid, megtudtál valamit a természetről vagy az emberi…
Read 2704 times 0
Extrémmosogatás
Két dolog nem volt itthon: wireless router és mosogatószer. Mindkettőből a szokásost vettem, Linksys WRT54G és citromos P u r.…
Read 2634 times 0
Az a hatalmas harmadik - 2.rész
Egy délután záporesső kerekedik. Bemegyünk addig a szobájába. Ahogy ott ülünk, azt mondja nekem:Szeretném ismerni a maga életét, mint a…
Read 2581 times 0
A novaji asszony
Régen hallogatom már hirét a novaji asszonynak. Azt beszélik róla, hogy látja az elköltözöttek lelkét s lelát a föld mélyébe,…
Read 3967 times 0
Mi a csudát tudunk a világról?!
2005 augusztusában kezdték vetíteni a mozikban a fenti címû filmet, amelynek eredeti angol címe ez volt: "What the Bleep do…
Read 3134 times 0
A kapcsolat
A film számos ponton különbözik a regénytõl. Néhány kulcskarakter hiányzik, vagy más formában jelenik meg. A kis Ellie félárva. Édesapja…
Read 2936 times 0
Stigma
Frankie Paige huszonéves lány, aki fodrászként keresi a kenyerét. Jár is valakivel. Olyan lányt, mint õ, akár több százat is…
Read 2864 times 0
Fehér zaj
Az igazság odaát van, de azért átszűrődik belőle valami hozzánk is. Mert a halottak beszélnek hozzánk, és ha jól figyelünk,…
Read 2802 times 0
Angyalok városa
Aggódó hang. Egy anyáé. Egy beteg kislány. És a sarokban az ágy mellett egy feketekabátos férfi. Nyugodtan szemléli az eseményeket,…
Read 2794 times 0
A forrás
A The Fountain egzisztencialista kérdéseket dolgoz fel: a film élet és halál, férfi és nő kapcsolatának a rapszódiája, keveredik benne…
Read 2736 times 0
Csodálatos álmok jönnek
Van-e élet a halál után? - ez a kérdés bizonyára több szempontból is bekerülhetne a Guiness Rekordok Könyvébe: mint a…
Read 2677 times 0
Mátrix
"Mi az a Mátrix?" Neó-t, (Keanu Reeves) a komputer hackert nem érdekli a kérdés. 1999 van, és õ a komputeres…
Read 2578 times 0
A végtelen tizedes meg a többiek
Aronofsky filmje emlékeztet arra, amit korról korra újra felfedezzünk: számokba vagyunk fojtva.
Read 2530 times 0
Hatodik érzék
Van egy kilencéves srác. Rendkívül zárkózott, a suliban sincsenek barátai, és az édesanyja sem tud mit kezdeni vele. Cole más…

KÖNYVAJÁNLÓ