Ezt a ragyogó fonalat szeretetből, bölcsességből, ismeretből (gnózisból) és cselekedetből fonták. Mindenekelőtt azonban egy ösvényről van szó, amelyet ténylegesen járni lehet, és amelyet a maga eredeti formájában minden vallás megmutatott. Sem mester, sem beavatott nem adhatja át az Igazságot másvalakinek. Mindenkinek a saját erőfeszítése árán kell hozzá áttörni, kitartással leküzdve minden ellenállást és nehézséget, amivel az úton szembetalálkozik. Ezt pedig csak egy belső átalakulási folyamaton keresztül lehet elérni, amelyet „lélek-újjászületésnek” vagy „transzfigurációnak” nevezünk. Egy hiteles szellemi iskola megmutatja tanulóinak az ösvényt, és megtanít arra, hogyan kell azt bejárni is.

A transzfigurációból nem az énközpontú személyiség húz hasznot, hanem az emberben szunnyadó és felébreszthető isteni Önvaló, melynek ily módon megadatik, hogy újra feléledjen. Ennek persze a személyiségre nézve is óriási következményei vannak: egy másik rend, az Isteni Rend, a „nem ebből a világból való birodalom” eszközévé, szolgájává válik a világ forgatagában valamennyi embertársa szolgálatában.

Bár a Lectorium Rosicrucianum mélyen a múltban gyökerezik, és az ősi rejtélyiskolák hagyományát folytatja, mégis modern szervezet abban az értelemben, hogy az általa közvetített üzenet hozzá van igazítva a huszadik és huszonegyedik századi emberiség erősen egyéniesedett tudatához. A szellemi ébredésen munkálkodik, új lendületet adva a gnosztikusok, az Albigensek, Katárok és a XVII. századi klasszikus rózsakeresztesek törekvésének.