A végtelen tizedes meg a többiek

Rate this item
(0 votes)

Aronofsky filmje emlékeztet arra, amit korról korra újra felfedezzünk: számokba vagyunk fojtva.


Ha maga a matematika nem is, a szórakozott, saját külön világában élõ tudós hálás filmtéma. A dokumentumfilmek szívesen elidõznek Einstein vagy Erdõs különcségein, a skizofrén paranoiás zseni, John Nash hollywoodi képérõl nem is beszélve (Egy csodálatos elme). Közhely (fõként irodalmi és filmes közhely) hogy egy tudós minél nagyobb és tudománya minél szigorúbb, a kutató elmének annál szórakozottabbnak, bogarasabbnak, sõt õrültebbnek kell lennie. Az õrült tudós eget ostromol, Faustként túlvilági hatalmakkal cimborál, Teslaként „halálsugarakkal" játszódik, Einsteinként felforgatja a világot, miközben szórakozott különc, aki örömében kiabálva, meztelenül rohan a város utcáin mint Arkhimédesz, vagy lángész létére a cipõjét sem tudja bekötni, mint Erdõs Pál.

De vajon miért ábrázolja a kultúrhagyomány ilyen elõszeretettel különcnek és mizantrópnak a matematikust? Talán mert egy másik univerzum polgárait látja bennük, akik olyan világba szöktek át, amely nem ismer kompromisszumot, megalkuvást, kivételt - minden idegen tõle, ami emberi. Az értelmét megfeszítõ hús-vér lény azonban csak vendég lehet a matematika árnyék nélküli világában, miközben árnyékká válik a földön. A két világ közé szorult, „furcsa" ember a történetek kedvenc figurája. S mivel a mozi emberközpontú, a matematika különös, absztrakt világát szívesen mutatja az emberi furcsaságon keresztül. A furcsaság lehet viselkedésbeli (hangyás prof), fizikai (égnek álló haj, gülüszem) vagy pszichés - még javában tart például az autisták matematikai exploitationje (Esõember, A kód neve Merkur, Kocka).Darren Aronofsky a Piben egyszerre foglalja össze és gyúrja újra a hagyományt.

A tét nála sem a matematika, az csupán ürügy és motívum. Igazi bölcsész: nem a tizedesjegy, hanem az ember helye érdekli a világban. Az a kérdés, hogy vajon az elvont logika, a számok és szimbólumok magukba záródó tökéletes rendet sugalló világa és a kaotikusnak, koszosnak, rendezetlennek tûnõ való élet valóban kizárják-e egymást? Vagy esetleg mégsincsen két-há-négy világ, és élet meg matematika párhuzamosai mégiscsak találkoznak a végtelenben? És ha így van, hol a kapu, mi a kulcs, mely a testetlen absztrakció és a tegnapi mosatlan között megnyitja az átjárót?A Pi fõszereplõje, Max, Fausti hõs. Matematikus és számítógép-buherátor, ambiciózus és határsértõ személyiség, aki a természetet, univerzumot, életet és értelmet felépítõ „mintázatot" keresi, a mindent meghatározó és megmagyarázó világképletet. Munkája felkelti a világ felépítését és törvényszerûségeit saját hasznukra és szakállukra kutató csoportok figyelmét is. Üldözik Wall Streeti tõzsdespekulánsok és kergetik kabbalista zsidó misztikusok, akik egyaránt tõle várják a számokba kódolt választ a pénz-, illetve a hitvilág kérdéseire. Hogy célját elérje, Max mindkét csoporttal szerzõdést köt, egyiktõl eszközt (szuperchip), másiktól adatokat (a Tórát számmisztikai kiadásban) kap.

A Pi fõszereplõje, Max, Fausti hõs. Matematikus és számítógép-buherátor, ambiciózus és határsértõ személyiség, aki a természetet, univerzumot, életet és értelmet felépítõ „mintázatot" keresi, a mindent meghatározó és megmagyarázó világképletet. Munkája felkelti a világ felépítését és törvényszerûségeit saját hasznukra és szakállukra kutató csoportok figyelmét is. Üldözik Wall Streeti tõzsdespekulánsok és kergetik kabbalista zsidó misztikusok, akik egyaránt tõle várják a számokba kódolt választ a pénz-, illetve a hitvilág kérdéseire. Hogy célját elérje, Max mindkét csoporttal szerzõdést köt, egyiktõl eszközt (szuperchip), másiktól adatokat (a Tórát számmisztikai kiadásban) kap. Ugyanakkor Max fordított Faust is. „A matematika a természet nyelve" mondja magnóra, miközben úgy keresi a világot és életet megfejtõ számsort, hogy nem beleveti, hanem eltökélten kizárja magát belõle, illetve igyekszik azt magából és környezetébõl kiirtani. Az élet megjelenését a rendszerben hibának, zavaró effektusnak diagnosztizálja, legyen az a neki udvarló szomszéd lány, vagy egy szuperszámítógépébe költözõ, és azt „elrontó" kicsiny hangya (eleven bug). A cselekvõ életösztönt, az „elan vitale-t" ellentmondásnak, kalkulálhatatlan, rendszeren kívüli elemnek látja, amely ugyanakkor makacsul nagyobb összefüggések és kozmikus konspirációk felé mutat, olyan nagyok felé, amelyekhez mind a matematika, mind a költészet, sõt a film nyelve is kevésnek tûnik.A burjánzó motívumokon keresztül lassanként minden mindennel kapcsolatba kerül: egymásba oldódik tudomány és misztika, valóság és hallucináció csakúgy, mint profi- és amatõr-, mûvész- és akciófilm.Aronofsky alapvetõ módszere a Piben az érintõ utalás, a lebegtetett idézet. A téma és a megérintett motívumok folyamatosan újabb és újabb értelmezési rétegeket kapcsolnak be a film világába.

A rendezõ mintegy érintõket húz különféle tudományos, vallási, misztikus, sõt filmmûfaji rendszerekhez, szerteágazó asszociációkra lehetõséget adó szimbólumhálót hozva létre.A filmspirál középpontjába a Ludolph-féle szám, a kör kerületének és átmérõjének arányát megadó Pi áll, amely, mint nem szakaszos végtelen tizedes tört, irracionális, mi több, úgynevezett „transzcendens" szám (euklideszi szerkesztéssel nem szerkeszthetõ meg), a matematika egyik legrégebben, több mint 4000 éve ismert és kutatott elérhetetlen Grálja. E központ köré épülnek, mint csigaház szelvényei a különbözõ misztikus, tudományos, kulturális rétegek, míg - csakúgy mint a fõhõs - a nézõ számára is minden jellé, utalássá, szimbólummá válik. Lassan mi is osztani kezdjük Max paranoiás meggyõzõdését. Természetes lesz, hogy a Max környezetében felbukkanó arab, zsidó, perzsa, indiai, japán, kínai stb. emberek mind azonnal teljes matematikai és vallástörténeti fejezeteket kezdenek bennünk felidézni. Mint ahogy az sem lehet véletlen, hogy Max a tõzsdésektõl használatra egy „Ming Mecca" chipet kap, az utcán kínaiak tai-chi chuant gyakorolnak, Max Cohen öreg matematikus barátjával, akit Solnak hívnak, és aki õt Ikaruszhoz hasonlítja, go-t játszik, és így tovább, és így tovább. Minden és mindenki benne van, paranoiánk megalapozott: a numerológia csapdájából nem lehet menekülni, Aronofsky már 1998-ban feltalálta a Mátrixot. Illetve újra feltalálta, amit a kínaiak, kabbalisták. Püthagoreusok, alkimisták, Greenawayek és Wachowskik korról-korra újra és újra felfedeznek: hogy számokba vagyunk fojtva.

A filmspirál középpontjába a Ludolph-féle szám, a kör kerületének és átmérõjének arányát megadó Pi áll, amely, mint nem szakaszos végtelen tizedes tört, irracionális, mi több, úgynevezett „transzcendens" szám (euklideszi szerkesztéssel nem szerkeszthetõ meg), a matematika egyik legrégebben, több mint 4000 éve ismert és kutatott elérhetetlen Grálja. E központ köré épülnek, mint csigaház szelvényei a különbözõ misztikus, tudományos, kulturális rétegek, míg - csakúgy mint a fõhõs - a nézõ számára is minden jellé, utalássá, szimbólummá válik. Lassan mi is osztani kezdjük Max paranoiás meggyõzõdését. Természetes lesz, hogy a Max környezetében felbukkanó arab, zsidó, perzsa, indiai, japán, kínai stb. emberek mind azonnal teljes matematikai és vallástörténeti fejezeteket kezdenek bennünk felidézni. Mint ahogy az sem lehet véletlen, hogy Max a tõzsdésektõl használatra egy „Ming Mecca" chipet kap, az utcán kínaiak tai-chi chuant gyakorolnak, Max Cohen öreg matematikus barátjával, akit Solnak hívnak, és aki õt Ikaruszhoz hasonlítja, go-t játszik, és így tovább, és így tovább. Minden és mindenki benne van, paranoiánk megalapozott: a numerológia csapdájából nem lehet menekülni, Aronofsky már 1998-ban feltalálta a Mátrixot. Illetve újra feltalálta, amit a kínaiak, kabbalisták. Püthagoreusok, alkimisták, Greenawayek és Wachowskik korról-korra újra és újra felfedeznek: hogy számokba vagyunk fojtva. Nincs kiút. Vagy mégis? Lehet, hogy a Pi nem csak börtön, de egyben a rés is a pajzson? Egérút, az „irracionális" és „transzcendens" élet metaforája, amit matematika és ráció hiába üldöz: csak megközelíthet, de sosem érhet utol? Erre utalna Max kétségbeesett agyi kasztrációja utáni békés nyugalma, és megtérése a természet szépségének szemléléséhez? Talán a világ és élet arányszáma is ilyen meghatározhatatlan érték? Talán.Ugyanezt az eloldó, megengedõ magatartást látjuk a Pi képi és hangzó világában is. Közelítõ értékek, utalások és egérutak. Minden pályakezdõnek, amatõrnek, elsõfilmesnek és reflexbõl pénzrepanaszkodónak kötelezõen meg kellene mutatni, Aronofsky a Piben hogyan kovácsolt szükségbõl erényt, hogyan érhetõ el, hogy a low-budget (a film 60.000 dollárból készült 16 mm-re forgatott fekete-fehér mozi) ne kényszerû adottságnak, hanem határozott választásnak és megfontolt szándéknak tûnjön, vagy az is legyen. Bár a fekete-fehér manapság inkább keresett, olykor affektáló mûvész-elem, itt fontos és funkcionális hatáseszköz. A végletekig lecsupaszított, nagy kontrasztokra épülõ színvilág pontosan illeszkedik a film hangulatába és szimbolikájába: Max élete a kettes számrendszerbe, igaz és hamis állítások hálózatába illesztve zajlik: fekete, fehér, igen, nem, 0, 1, élet, halál - kompromisszumok és fecsegõ színek nélkül.

A képek intenzitása és a vágás repetitív jellege, a motívumok spirálisan visszatérõ szekvenciái szintén tökéletesen, szinte észrevétlen természetességgel illeszkednek a gondolati ritmushoz, egylényegûvé válnak azzal, egymásból nõnek ki és egymást teremtik meg. A zene és zajhatások méltó párjai a képeknek: Autechre, Ken Ishii, Aphex Twin és mások - rafinált egyszerûség és szuggesztivitás. A megidézett filmtörténeti stílusok és alkotók Buñueltõl Lynchen át Cronenbergig szintén puhán, kérkedés és sznobéria nélkül simulnak a filmszövetbe.Külön öröm, hogy a Pi eredeti, önálló képi és tematikus világot teremt, és nem a mainstreamet parodizáló, azt ironikusan újrafeldolgozó, dögevõ filmek sorát szaporítja, melyek Tarantino és Rodriguez nyomán szaporodtak el a divatoktól függõ „függetlenek" között.Ha mindenáron kekeckedni akarnék, fel lehetne említeni, hogy a film az utolsó harmadában némileg veszít lendületébõl, a „megoldás" felé haladva egyre több mûvészfilmes klisébe csúszik bele, melyeket addig virtuózan elkerült, és ezáltal veszít némileg frissességébõl.

A befejezésre igaznak bizonyul a törvény, hogy a rejtélyek gyengéje: a megoldásuk. De mindezt csupán a korrektség kedvéért teszem hozzá. Fontosabb az örömhír, hogy a π röpke öt évvel azután, hogy elkészült és elnyerte az 1998-as Sundance fesztivál rendezõi díját, végre elérkezett a hazai mozikba is.Aronofsky elsõfilmje üdítõen eredeti mozicsemege ínyenceknek, különlegesség, unicum - csakúgy mint maga a pi.

π röpke öt évvel azután, hogy elkészült és elnyerte az 1998-as Sundance fesztivál rendezõi díját, végre elérkezett a hazai mozikba is. Ken Ishii, Aphex Twin és mások - rafinált egyszerûség és szuggesztivitás. A megidézett filmtörténeti stílusok és alkotók Buñueltõl Lynchen át Cronenbergig szintén puhán, kérkedés és sznobéria nélkül simulnak a filmszövetbe.Külön öröm, hogy a Pi eredeti, önálló képi és tematikus világot teremt, és nem a mainstreamet parodizáló, azt ironikusan újrafeldolgozó, dögevõ filmek sorát szaporítja, melyek Tarantino és Rodriguez nyomán szaporodtak el a divatoktól függõ „függetlenek" között.Ha mindenáron kekeckedni akarnék, fel lehetne említeni, hogy a film az utolsó harmadában némileg veszít lendületébõl, a „megoldás" felé haladva egyre több mûvészfilmes klisébe csúszik bele, melyeket addig virtuózan elkerült, és ezáltal veszít némileg frissességébõl.

A befejezésre igaznak bizonyul a törvény, hogy a rejtélyek gyengéje: a megoldásuk. De mindezt csupán a korrektség kedvéért teszem hozzá. Fontosabb az örömhír, hogy a π röpke öt évvel azután, hogy elkészült és elnyerte az 1998-as Sundance fesztivál rendezõi díját, végre elérkezett a hazai mozikba is.Aronofsky elsõfilmje üdítõen eredeti mozicsemege ínyenceknek, különlegesség, unicum - csakúgy mint maga a pi.

π röpke öt évvel azután, hogy elkészült és elnyerte az 1998-as Sundance fesztivál rendezõi díját, végre elérkezett a hazai mozikba is.Aronofsky elsõfilmje üdítõen eredeti mozicsemege ínyenceknek, különlegesség, unicum - csakúgy mint maga a pi.
Read 2384 times Last modified on July 29 2014
More in this category: « Hatodik érzék Mátrix »

Leave a comment

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.

KÖNYVAJÁNLÓ