Mi a csudát tudunk a világról?!

Rate this item
(1 Vote)

2005 augusztusában kezdték vetíteni a mozikban a fenti címû filmet, amelynek eredeti angol címe ez volt: "What the Bleep do we know?" A film a kvantumfizikáról szól, pontosabban arról a rejtett kapcsolatról, ami a kvantumfizikai jelenségek és az emberi tudat mûködése között feltételezhetõ. A film készítésében több élvonalbeli fizikus is közremûködött.

A film fõhõse, Amanda egy rossz házasság után depresszióssá vált fotoriporter, aki furcsa kalandokat él át, amikor megtapasztalja a valóság mélyebb, kvantumfizikai szintjét, és ez olyan hatással van rá, ami alapvetõen megváltoztatja - pozitív irányban - a további életét.

Amanda ugyanis az élmények hatására felismeri, hogy a minket körülvevõ lehetõségek végtelen választékából mi magunk teremtjük meg a saját valóságunkat, s csupán megrögzött beidegzõdésünk az oka annak, hogy folyton ugyanolyan valóságot teremtünk, hogy folyton ugyanolyan hibákat követünk el, hogy folyton ugyanolyan emberi kapcsolatokat alakítunk ki magunk körül, hogy folyton ugyanolyan munkahelyen találjuk magunkat, és hogy folyton azt hisszük, sorsunk a körülményektõl függ, ahelyett, hogy azt magunk irányítanánk.
Mint tudjuk, a kvantumfizika alapvetõen a szemmel és optikai mikroszkóppal sem látható mikrorészecskék fizikája. Ebban a világban azonban egészen másfajta szabályok érvényesülnek, mint a megszokot hétköznapi világunkban. Ez a világ annyira furcsa és különös, hogy hozzá képest az "Alice Csodaországban" c. történetben olvasható kalandok szinte szokványosnak tûnhetnek.
A valóság ezen szintjén ugyanakkor óriási aktivitás tapasztalható, amelyben hatalmas energiák mûködnek, s ezek befolyásolják az érzékszerveinkkel tapasztalható makroszintû világ mûködését is, amely utóbbi azonban csupán a valóság felszíne, olyan, mint a jéghegy csúcsa, amely alatt hatalmas jégtömeg rejtõzik.
Már a kvantumelmélet kialakulásakor - csaknem egy évszázaddal ezelõtt - felmerült az az elméleti lehetõség, hogy közvetlen kapcsolat lehet az emberi tudat és a kvantumfizikai események között, de csak az utóbbi egy-két évtizedben végezték el azokat a kísérleteket, amelyek alapján egy ilyen elmélet valószínûsíthetõ. A film számos olyan jelenségre hívja fel a figyelmet, amelyek puszta létezése nemcsak a jelenlegi közfelfogással ellenkezik, hanem azok értelmezését még a fizikusok egy része is vitatja.
Már a Nobel-dijas fizikus Niels Bohr és Werner Heisenberg által kidolgozott Koppenhágai Modell is - amely szerint a kvantumfizikai kísérletek eredményét az azokat végrehajtó és megfigyelõ személy tudata is befolyásolja - sok szakmai vitát váltott ki. A film mondanivalója azonban ezen is túlmegy, és a Koppenhágai Modell hipotézisét a makroszintû világra általánosítja. Nem zárható ki azonban, hogy ez az általánosítás mégiscsak megalapozott, s a problémát mindössze az okozza, hogy az új felismerések elfogadása általában hosszú idõt vesz igénybe.
A szintén Nobel-díjas Max Planck, aki felfedezésével elindította azt a folyamatot, amely végül a kvantumelmélet kialakulásához vezetett, azt mondta, hogy a tudományos igazságok elõbb vagy utóbb mindig érvényre jutnak. Ez azonban nem úgy történik, hogy akik ellenzik, belátják tévedésüket, hanem úgy, hogy lassan kihal az a generáció, amely már nem képes befogadni az új gondolatokat.
A tapasztalat minden esetre azt mutatja, hogy az új gondolatok befogadásához olykor több generációváltásnak is meg kell történnie. A relativitáselmélet elfogadásához például elég volt nagyjából egyetlen generációváltás. A hagyományos fizikai világképünket ennél is sokkal jobban felborító kvantumelmélet kialakulása óta azonban lassan már a harmadik generációváltás zajlik, s a szélesebb közvélemény még ma is alig tud valamit ezen tudomány valódi filozófiai jelentõségérõl. Ez annál is inkább különös, hiszen éppen a kvantumfizikára épül a modern világ egész jelenlegi kommunikációs és nukleáris technológiája, beleértve a számítógépek, a tévé- és a rádiókészülékek, a mobiltelefonok, az internet, a lézerek, valamint az atomerõmûvek és atomfegyverek mûködését is.
Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy jelentõs logikai ellentmondás mutatható ki az általános relativitáselmélet és a kvantumelmélet között, ami többek között azt eredményezte, hogy Einstein az élete utolsó 2-3 évtizedében komoly vitákba keveredett a kvantumfizikusokkal. A kvantumfizika egyik legmegdöbbentõbb felfedezése ugyanis az, hogy a fizikai jelenségek nem determinisztikusak, vagyis hiába ismerjük egy fizikai rendszer paramétereit egy adott idõpillanatban, nem lehet pontosan megjósolni annak jövõbeli viselkedését, mert azt a véletlen is befolyásolja. Már ez a puszta kijelentés is alapvetõen ellentmond mind a klasszikus fizika, mind pedig a relativisztikus fizika felfogásának.
Ami azonban ennél is meglepõbbnek tûnhet, az az, hogy a már említett Koppenhágai Modell szerint a fizikai rendszert a véletlen mellett az is befolyásolja - olykor döntõ mértékben -, hogy miként történik a rendszer állapotának megfigyelése. Más szóval: a fizikai rendszer viselkedése a rendszer és az azt megfigyelõ személy kölcsönhatása során alakul ki.
Niels Bohr már mintegy 80 évvel ezelõtt azt mondta, hogy nem lehet a kvantumfizikát megérteni, ha nem vesszük figyelembe az emberi tudat mûködését. Manapság pedig számos tudós vallja azt a nézetet, hogy ha meg akarjuk érteni az emberi tudat mûködését, elõször a kvantumfizikát kellene, hogy megértsük.
A kvantumfizikai szemléletmódot népszerûsítõ film legfontosabb mondanivalója talán éppen az, hogy a reáltudomány, a mélylélektan és a spiritualitás nem mond ellent egymásnak, ezek csupán a valóság különbözõ aspektusai. Márpedig különféle nézõpontokból a dolgok különbözõknek látszhatnak, akkor is, ha egyébként azonosak.
Ez a végkövetkeztetés persze szigorúan tudományos szempontból vitathatónak tûnhet, de azért mégis lehet, hogy igaz. Ez a film mindenképpen gondolkodásra készteti a gondolkodásra hajlamos embert, akár egyetért annak mondanivalójával, akár nem.
(Írta: Héjjas István)

rendező: William Arntz, Betsy Chasse, Mark Vicente
forgatókönyvíró: William Arntz, Betsy Chasse, Mark Vicente
operatőr: David Bridges, Mark Vicente
jelmeztervező: Ronald Leamon
zene: Christopher Franke, Michael Whalen, Johann Sebastian Bach
producer: William Arntz, Betsy Chasse, Mark Vicente
vágó: Jonathan P. Shaw

szereplő(k):
Marlee Matlin (Amanda)
Elaine Hendrix (Jennifer)
John Ross Bowie (Elliot)
Barry Newman (Frank)
Robert Bailey Jr. (Reggie)

Read 3693 times Last modified on July 26 2014
More in this category: « A gömb Pillangó-hatás »

Leave a comment

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.

KÖNYVAJÁNLÓ