2012 másképpen

Saturday, 25 June 2011 09:38

Maya-2012Nem feltétlenül hiteles, csupán saját agyban történő ok-okozat közbeni kapcsolatkeresés egy sötét szellemi zsákutcája - egyelőre, több ennél talán soha nem derül ki. Az összeesküvést sejtőknek kiút belőle a jobb felső sarokban a kis fehér X piros háttérrel. (a "hivatalos" vég szerinti jóslások eredete ellenőrizhetetlen, itt csupán néhány másik - saját nézőpontot ábrázolnék.)

Néhány éve, hirtelen nagynevű tudósok rukkolnak elő egy megkérdőjelezhetetlen feltételezéssel, miszerint a maya naptár sikeresen megfejtve, és 2012 lesz az az év, amikor az emberiség nagy részének földi pályafutása véget ér. Természetesen a kijelentés hatalmas szenzációt kavar, mert a megállapítás hivatalos - egy több ezer éves fejlett kultúrával és csillagászati ismeretekkel rendelkező nép nem tévedhet, hiszen civilizációjának minden szellemi és fizikai alkotását a tudás névjegyei jellemzik. És valóban: kultúrájuk értékét csak becsülhetjük.

Remélem, nem mondok újat a ténnyel, hogy ha a történelem megmásítása és ferdítése több ezer évre visszamenőleg lehetséges volt, akkor egy közép-amerikai őslakos nép egyik naptár üzenetének megfejtését hitelesíteni nem igazán nagy feladat. Ami viszont szilárd alapra teheti közvéleményt az az, hogy hiszünk őseink kultúrájában és a természet törvényeivel harmonizáló életmódok megállapításaiban. Ezért a kérdés nem az állítás hitelességével kapcsolatban jön, hanem a materialista és spirituális mezsgyén fejüket vakaró tudatlan reakciójából - Te hiszel a jóslatban? A válaszadásnál pedig általában a félelmeinkre hagyatkozunk. Tehát ha feltesszük, hogy a fejünk tiszta és kritikusan állunk a témához, vagy azt nézzük, kinek érdeke a feszültségkeltés akkor észrevehetjük, hogy a teória alkotójának kiválasztott nép, szinte ideális.

Akkor miért nem a sumérok vagy a magyarok? "Nem hivatalos" megállapítások szerint a magyar nép a sumérok egyenes ágú leszármazottjai, a mayák pedig ős rokonaink. A mayák (ma-ya, mag-yar) és az indiánok is értettek magyar kifejezéseket, és szintén párhuzamot vonhatunk a sumérok nyelvével, írásával is. Semmiféle olyan emlék vagy tárgyi lelet nem került elő, ami a naptár jóslatát megerősítené. A Biblia soha nem beszél világ végéről csak a Megváltó eljöveteléről, mi se tegyük akkor. (megteszi ezt a tv rendesen, el is koptatták már aszót.) A Magyar Szent Korona ábrái és motívumainak feljegyzése példának okáért 2030-ig jegyez dátumokat. A magyar népet sem a besenyők üldözték ide, és nem is a honfoglalás óta vagyunk itt. A Szent Korona sem csak feltétlenül történelem, készítésének dátumát is csak feltételezik. Ősi népünk is híres volt az asztronómiai tudásáról, úgymint az egyiptomiak is. A piramisok is ennek szellemében épültek, de nem az ókorban és nem farönk-görgők segítségével. Az egyiptomi üzenetek is legalább akkora rejtély, mint amennyire nem akarják, hogy az legyen, és aki megfejteni szeretné, annak bizony először magyarul kell megtanulnia.(Kis érdekesség ennek kapcsán: Magyarok jártak a Marson.)

Azt atlantiszi időszámítás és az eltűnt civilizáció emlékei sem szólnak konkrét világ végéről, ám annál többet jegyeznek egy mindenben fejlettebb kor magasabb tudásáról és műveltségéről, amit a köztudomány előszeretettel palástol. (Sajnálom azokat, akik szerint egy civilizáció fejlettségét az informatika technológiája és az ipari termelésben keletkező szemét mennyisége határozza meg - véleményem szerint az emberi lét most tetőzik, de inkább egy szellemi mélyponton.) Tehát a Kronoszi időszámítás sem mutat világvégét, csak bizonyos ciklusok - itt konkrétan A jón végét. (Lásd -> Az atlantiszi hieratikus kozmikus időszámítástitka című ide vonatkozó részletet, vagy Kopácsi István könyvét.) Ha a feltételezést megerősíteni szeretném, az Atlantisziak csillagászati tudása sokkal régebbi, és még fölözi is a mayák megállapításait. Amennyiben a mayákról közölt állítások hitelesek.(Sokak szerint az elsüllyedt birodalom a fenntartható földi élet csúcspontja)

Ha ehhez még hozzá vesszük a tömegtájékoztatás azon sajátosságát, miszerint ha valamit eleget reklámozunk, akkor az előbb-utóbb beépül a köztudatba. És lám: műsorok tömegei foglalkoznak - máig a témával, dokumentum- és mozifilm készül. A tételezés szinte már megkérdőjelezhetetlen. Hollywood jól csinálja, szép lassan épít be minden oda nem illőt a fejbe. Felkészít, ingerküszöböt stimulál, majd megemel: már van térhatású hang és nagyfelbontás, sőt még 3d látvány is. Szinte már oda vágysz, meghalni a vászonra. Egy horrorfilm minél embertelenebb, annál sikeresebb, de kategóriánként is példálózhatunk. A többit tudjátok.

Ha a téma kellőképp' meg van megszellőztetve, már csak a fizikai hatások következnek. Jöttek is, "én ugye megmondtam" alapon környezetvédők, meteorológusok és média-bérencek támogatásával. Most ne a globális klímaváltozás meséjére gondoljunk (remélem az már lecsengett) hanem a több éve már fokozódó, mindennemű rekordot döntögető szélsőséges időjárási körülményekre. Gondoljunk elsősorban aszályra, majd árvízre, a magyarországi tornádókra és szupercellákra, vagy legtöbb nyavalyát és halálesetet kiváltó "front"változásokra. A természetes időjárás menetébe emberi kéz által történő beavatkozás témakörét már adott körben feszegették kellő bizonyítékkal alátámasztva, mégis megmaradt a paranoiások kedvelt elméletének státuszában. Most azonban a témával párhuzamot vonva invitálnám a gondolkodót egy kis logikai kapcsolatteremtése.

Egy érdekes videó a témában: Világ Panoráma 2010.10.18-i adása - Vendég: Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő. Téma: Gerjeszthető-e természeti csapás mesterségesen? Műsorvezető: Szaniszló Ferenc.

Ajánlott még elolvasni Aranyi László - Skalárháború című írását, mely kicsit mélyebbre vissza témakörben. Mindezek tudatában (de elég csak nyitott szemmel járni) hogy egy nem túl hétköznapi feltételezést merjünk elkövetni. Bizonyos érdekcsoportok közvetlen érdeke fűződik nem csak a gazdasági síkon vívott háború kiterjesztéséhez, de a Föld népességszámának minél drasztikusabb csökkentéséhez. Erre már eddig is számtalan példát láthattunk (AIDS ellenes kampány, fogamzásgátlás, gender ideológia, megkérdőjelezhető eredetű élelmiszer segélycsomag a rászoruló országoknak, energiagazdálkodás, H1N1 stb...) de ez mind közül a legmerészebb. Az okokba belemenni most felesleges, soha véget nem érő ideológiai kérdéseket vetne fel. Ha a baljóslatok eredetéről kutakodunk, meglátjuk hogy bizony több neves jós is előre látta már az eseményeket. (mint ahogyan azt a bizonyos szeptember 11-i esetet is, halálpontosan) Mint  tudni véljük, őseink szerettek rébuszokban titkokat elrejteni, hogy miért az kérdéses.(Feltételezhetően csak egy adott kultúra volt képes olvasni közöttük, melynek a tudásbirtokában a túlélés esélyét illuminatusokszánták. Ezek nyilvánvalóan a saját leszármazottjaik. Itt megnyilvánulhat egy adott faj, egy adott kultúra fennmaradásának ösztöne, egy adott tudás átörökítése egy szelektált célcsoportra.) Mint tudjuk, az Illuminátus társaság is hírhedt volt a számmisztika és a kódolt üzenetek használatáról. Már a szabad kőművesek is használtak rejtett kódokat, például a gótikus építészet sajátosságaiban. Ezeket később a tudósok hajlamosak is cáfolhatatlan üzenetként kezelni, mivel a rejtett üzeneteket csak tudatosan, nagy műveltséggel volt indokolt használni. ("Ők már akkor megmondták" címszóval, így üzenve a beavatott leszármazottainak.)

További érdekesség még ezzel kapcsolatban a Goth nevű szubkultúra kialakulása is a 70-esévekből, mely passzív magatartásformát sugallt a társadalomban csalódott fiataloknak. Nem ellenállást a rendszerrel szemben, hanem beletörődést a halállal kézen fogva. Mindezt az általam is hangsúlyozott túlzott egoizmus jegyében. Az életérzésből igen nehéz kilábalni, sokszor életre szóló nyomokat hagy az adott személyben. Sötét tervek ezek, mindenkire gondolni kell.

Tehát az átlagember a szélsőséges időjárást egy legyintéssel betudja a globális felmelegedés meséjének. (és önként adakozik a környezetvédelemnek, amely - akár kormányszinten is-manapság az egyik legnagyobb üzlet) A továbbiak nem foglalkoztatnak senkit, mivel a nagyobb katasztrófákat bemutatják a tv-ben,egy 10 perces együttérzés után pedig már keveseket érdekel. Az átalakulás viszont itt kopogtat, lassan mindenki részese lesz. Először a jósok, majd Hollywood, aztán a külföldi majd a hazai meteorológusok adagolják be nekünk, és most már elegendő kinézni az ablakon is. Rengett már föld, tört már ki vulkán ember keze által. Ha eljön a pillanat, annyira valóságos lesz majd, hogy meg sem merjük kérdőjelezni. A káosz elmélete szerint pedig ideális körülmények fognak "teremtődni" ahhoz, hogy belenyugodjunk sorsunkba, vagy, hogy ezrek vesszenek ellenállás nélkül.

De ne legyen igazam. Addig is nyitott szemmel, tudatosabban!

Írta : Csipi

Published in 2012

Az ember halhatatlanságának kérdése

Tuesday, 18 January 2011 08:57
- Amíg idő van, addig Élet is van: különböző formákban -

Mi emberek vagyunk azok, akik tudunk az időről, és ezáltal valamiképpen felette állunk az idő folyásának. Tudunk az örökkévalóságról, vagy másképp kifejezve: a valóság egészének valamiképpen örök voltáról.


Most tegyük fel magunknak  a kérdést: hogyan jutottunk ehhez a kétségtelenül igaz tudáshoz, hogy tovább élünk?

A válasz ez lehet: Ha saját magunk létezésének időben véges (nem örökké tartó) módját összehasonlítottuk a valóság egészének csakis öröknek, minden időn túlinak elgondolható létezési módjával. Tehát az örökkévalóságra vonatkozó tudásunk egy lépésről lépésre haladó gondolatmenetnek, egy levezetésnek a következménye, illetve eredménye. Mert iít tulajdonképpen sajáí létezési módunk megtapasztalásának egyszersmind adott két mozzanatára vonatkozó tudásról van szó. Vagyis ez a tudás egy alapvetően közvetlen ismeret, azaz tapasztalat eredménye. Persze ez a léttapasztalat nem úgy áll rendelkezésünkre, mint az érzékelhető tárgyakra vonatkozó tapasztalat, hanem csak élettapasztalatunk hátterében, az élettapasztalatunkban bennfoglalt tudásként van számunkra jelen.

Ennek a kifejtésnek azonban sohasem az a célja, hogy olyasmivel ismertessen meg minket, ami távol áll tőlünk, amiről még semmit sem tudtunk, hanem e kifejtés csak arra irányul, hogy rádöbbentsen arra, amit alapjában véve már mindig is, pontosabban, amióta az eszünket tudjuk, tudtunk, persze sokszor anélkül, hogy figyeltünk volna rá.

Témánk megfogalmazása és lehatárolása

A halál az ember biológiai, evilági létezésének vége. Ebben az értelemben kétségtelenül múlandó lények vagyunk. A nagy kérdés viszont, hogy csak ezek vagyunk-e? Van-e önmagunkban valami, ami túléli a biológiai haláll? Van-e személyes élet a halál után? A nagy monoteista vallások (az ortodox zsidóság, a kereszténység és az iszlám) ezt állítják, hogy amikor a halottak feltámadásáról és a halál utáni személyes örök életről beszélnek - amit a filozófusok a görög filozófiából vett szóhasználattal mint a „lélek halhatatlanságát" írnak le a lélek halhatatlanságáról való beszéd lényege, hogy a „lélek" szóval azt a valamit jelöljük, ami a halál után is biztosítja a földi életet élt személy önazonosságát. Az Istenben és az örök életben hívő ember meg van győződve arról, hogy személyes léte nem szűnik meg halála által. - Minket viszont most az foglalkoztat: ez a meggyőződés pusztán a hit dolga, vagy megnevezhetünk belátható, az értelem számára is meggyőző érveket, melyek ezt a hívő meggyőződést alátámasztják, illetve megalapozzák? - Ezt a kérdést kívánjuk most megvizsgálni.

felemelkedettAzt az állítást, hogy az ember személyes élete nem zárul le a halállal, nem könnyű az értelem számára belátható érvekkel alátámasztani. Mert abban a kétségtelen tényben, hogy a halállal az ember minden számunkra megtapasztalható tevékenysége megszűnik, holtteste pedig elporlad, oly megdöbbentő erővel mutatkozik meg az emberi élet múlandósága, hogy e megrázó tapasztalattal szembesülve látszólag alig van esélyünk arra, hogy kimutassak az elhunyt személy nem semmisült meg. Erre csak akkor nyílik lehetőség, ha ki tudjuk mutatni: vannak másfajta, a mindennapi tapasztalat számára hozzáférhető tények, melyek helyesen értelmezve, meggyőzően utalnak arra, hogy a halál nem jelenti az ember személyes létének végét; hanem, hogy az, ami az ember személyes létének végső hordozója, vagyis az, amit „léleknek" nevezünk, nem azonosítható minden további nélkül azzal a "testtel", mely a halál után feloszlik. (Megjegyzendő, hogy amikor itt tapasztalatról beszélek, akkor nem a természettudományos kutatás értelmében vett tapasztalatra gondolok, mert a természettudományos kutatás számára csak az számít tapasztalatnak, ami mint a kutató tudóssal szembenálló, észlelhető és lehetőleg mérhető tárgyként vizsgálható meg.) Itt sokkal inkább olyan tapasztalatokat szeretnék szóvá tenni, melyek egyéni, személyes életünkben mutatkoznak meg akkor, amikor gondolkodunk, és öntudatosan cselekszünk. Vagyis itt egzisztenciális, magunkat személyi voltunkban érintő, és egyben a mindennapi életben jelentkező tapasztalatokról lesz szó. Olyan tapasztalatokról tehát, melyek egészen hétköznapiak és melyek mindenkinek rendelkezésére állnak. - Ezt azért hangsúlyozom, mivel sok régi kultúrában, sok népnél bizonyos rendkívüli, ritkán előforduló, de esetenként, úgy tűnik, megbízhatóan dokumentált események kapcsán alakult ki. Olyan történetekre gondolok itt, melyek elhunyt személyeknek haláluk utáni megjelenéséről, túlvilági üzenetekről számolnak be. A felvilágosodás kora óta ezek száműzve vannak a tudomány területéről. A parapszichológia és az ezoterikus irodalom azonban foglalkozik velük. Az ilyenfajta eseményekről később beszélünk.

Még egy előzetes kérdést itt legalább érintenünk kell: Lehet-e a halál utáni személyes életet, azt, amit a lélek halhatatlanságának nevezünk, bizonyítani? - Ha csak olyan gondolatmenetet vagyunk hajlandók bizonyításként elfogadni, melynek senki sem tud ellentmondani, akkor a lélek halhatatlansága nem bizonyítható. De egy ilyen igénynek tulajdonképpen semmiféle gondolatmenet nem tehet eleget. Olyan bizonyítás, mely kikényszeríti egy állítás elfogadását, nem létezik. Minden állítás elfogadásában szerepe van személyes szabadságunknak.

Honnan tudjuk, hogy mi emberek mik vagyunk?

Ebből a nagyon egyszerű kérdésből indulunk ki. Tegyük fel a kérdést először egészen általánosan: Honnan tudjuk egyáltalában, hogy mi micsoda? - Válasz: a dolgok, az élőlények, a személyek megfigyeléséből. De mit kell elsősorban megfigyelnünk? - Válasz: Elsősorban a dolgok, az élőlények, a személyek tevékenységét keli megfigyelnünk. Ezek szerint az élőlények és az ember esetében a belőlük kiinduló, a tőlük származó cselekedetek azok, melyek megmutatják a bennük rejlő képességeket és e képességek alapján azt is, hogy milyen az igazi mivoltuk. - Az ember mivoltának megismerése szempontjából azonban még egy kérdést tisztáznunk kell. Ha a tevékenység mutatja meg valaminek igazi mivoltát, akkor tudnunk kell, hogy honnan ismerjük meg azt, hogy egy tevékenység tulajdonképpen milyen jellegű, hogy mit is nyilvánít ki? -

Válasz: Egy tevékenység mivoltát abból ismerjük meg, hogy megvizsgáljuk, mire is irányul ez a tevékenység, mi is ennek a tárgya?

Hogy tehát kiderítsük, valójában mik is vagyunk mi emberek, meg kell tehát vizsgálnunk, mire vagyunk képesek. Azt, hogy mire vagyunk képesek, azt a tőlünk, magunktól származó cselekedetek vizsgálata által állapíthatjuk meg. A cselekedeteink jellegét pedig abból tudjuk megállapítani, hogy megvizsgáljuk, mire is irányulnak cselekedeteink, mik a cselekedeteink tárgyai.
Ezen előkészítés után belefoghatunk egy vizsgálódásba:

Mi az, hogy „örök"?

Mivel az emberi személy örökkévalósága, más szóval a lélek örök élete foglalkoztat minket, azért vizsgáljuk meg ezt a szót, „örök". Ezt a szót használjuk a mindennapi nyelvben is. Valamiképpen értjük is, hogy mit is jelent. Valamiképpen az idővel hozzuk kapcsolatba, habár ha valamiről azt mondjuk, hogy „örök", akkor azt az időt felülmúlónak tartjuk. - Ezért, hogy kiderítsük az „örök" szónak igazi jelentését, először az idővel kell kicsit foglalkoznunk.

Mi az idő?

A halhatatlan lélekIsmeretes Szent Ágoston megállapítása az időről: „Ha nem kérdeznek, akkor tudom, hogy ez mi; de ha kérdeznek, akkor nem tudom." - Ezzel valamiképpen mi is így vagyunk, hiszen időben élünk, és így számoljuk az órákat, a napokat, az éveket. De pontosan megmondani, hogy mi az idő, nem egyszerű. Az mindenesetre világos, hogy az időnek három dimenziója van: múlt, jelen és a jövő. Persze a múlt az, ami már nincs, a jövő az, ami még nincs, és a jelen csak egy rövid pillanatnak tűnik, mely, mihelyt észleljük, már el is illant. Az idő mégis valamiképpen az, ami összefogja a múltat a jelent és a jövőt. - Nagyon fontos itt megállapítanunk azt, hogy az idő a szó szoros értelmében csak öntudattal (önmagára vonatkozó tudással) rendelkező lény, vagyis csak az ember számára van. Mi emberek vagyunk azok, akik tudunk az időről, mint időről, és ezáltal valamiképpen felette állunk az idő folyásának. Tudunk a múltról, mint ami már elmúlt, a jövőről, mint arról, ami még nincsen itt, de el fog jönni, és tudunk a jelenről, melyben cselekednünk kell, melyet amennyire lehetséges ki kell használnunk. A múltra emlékezve a múltat a jelenbe hozzuk, a jövőt tervezve a jövőt a jelenünkbe vonjuk be. A múltnak és a jövőnek a jelenben való összefogása, a múltról és a jövőről való tudás a jelenben megint megmutatja, hogy valamiképpen felette állunk annak, amit az idő múlásának nevezünk. Az idő a megőrzött múlt és a várt jövő egysége az öntudattal rendelkező személy jelenében. - Nagyon fontos megállapítanunk még azt is, hogy az idő, végeredményben mindig a saját időm, az én időm. A saját időbeliségünkről tudva tudunk az időről. Akkor is, ha eseményeket el tudok helyezni a történelmi időben, a saját időbeliségemről való tudás az alapja időtudatomnak. Mint olyan valaki, aki tudok az időmről, tudok az időbeli végességemről is. Ezzel a tudással, ezzel a tapasztalattal többféleképpen szembesülök.

Az időbeli végességemről való tudás, mellyel szembesülnöm általában nem esik jól, egy nagyon érdekes, nagyon tanulságos tudás. Feltételezi ugyanis az örökkévalóságról, az „örökéről való tudási, mégpedig első fokon abban a formában, hogy tudom: biológiai létezésem szempontjából éppen nem vagyok örökkévaló lény. De azt is tudom - és ez az örökkévalóságról való tudás második foka hogy halálom által még nem szűnik meg a világ egésze. Vagyis azt is tudom, és itt hangsúlyozom: tudom, nem pedig csak vélem vagy elképzelem, hogy az, ami van, vagyis a létező valóséig egésze nem lehet mindenestül múlandó, hanem lényegéhez hozzátartozik a semmiképpen sem múlandóság, azaz az örökkévalóság.

Honnan ered ez a tudás?

Itt azt kell mondani, hogy ennek a tudásnak alapja egy egészen alapvető, a létezésnek, a „lenni"-nek mivoltára vonatkozó tudás. Itt arról a tudásról van szó, hogy tekintve a semmiből csak úgy magától soha nem lehet valami, vagyis, hogy a semmiből nem lesz semmi, ezért azt kell mondani: kell lenni olyasminek, ami örökkévaló, ami úgy van, hogy nem lehet múlandó; ami úgy van, hogy nem lehet, hogy ne legyen. - Itt egy biztos, letagadhatatlan tudásról van szó.
Itt idekívánkozik egy megjegyzés: Manapság a természettudományos kozmológiában beszélnek az „ősrobbanásról", mint a világegyetemünk létezésének kiindulópontjáról. Le kell szögeznünk, hogy ez semmiképpen sem érvényteleníti előbbi megállapításunkat. Mert (1) az „ősrobbanás" egy fizikai szingularitásra, csak egyediként értelmezhető állapotra mutat rá, mely a természettudományos kutatás határát jelenti; de (2) ez semmiképpen sem jelentheti azt, hogy a világegyetem a semmiből keletkezett. A semmiről ugyanis nem állítható, hogy robbanhat, nem állítható az, hogy robbant. A semmi, mivel semmiféle tulajdonsággal sem rendelkezhet, nem tud robbanni! Vagyis valamilyen ténylegesen létező valóság kell, hogy - ha nem is szükségképpen időben, de létben - megelőzte az „ősrobbanást". Szögezzük tehát le, hogy tudunk az örökkévalóságról, vagy másképp kifejezve: a valóság egészének valamiképpen örök voltáról. Vagyis kétségtelen, hogy ez a tudás, ez a gondolat, ez a felismerés jelen van az értelmünkben. És az is kétségtelen, hogy ez a felismerés nem fantáziánk, nem képzeletünk szüleménye, azaz megfelel a valóságnak, tehát igaz.

Weissmahr Béla: Az ember halhatatlanságának kérdése II.


Forrás:
A Faludi Ferenc Akadémia rendezésében 2005. február 16-án megtartott előadás szövege.
Szemlézte: Liptay András

Published in Ezotéria

Életünkbe egyre erőteljesebben igyekszik bevonulni a fogyasztói társadalom értékrendszere, amelyet nem kerülhetnek el a spirituálisan gondolkodók sem. Hol van a határ a környezethez való egészséges alkalmazkodás és a szellemi törvényekhez való hűség között? Ehhez a kérdéshez szeretnék néhány gondolatot fűzni. Mára már tagadhatatlan, hogy a fogyasztói társadalom szokásrendszere vaskosan megjelent a spirituális törvényeket követők életében is. A fogyasztói társadalom térnyerése ellen nem sokat tudunk tenni, de a legfontosabb, hogy szellemileg éberek maradjunk. Osho szavait idézve ez azt jelenti, hogy „Eljátszhatsz bármit, de tudd, hogy játszol!”.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

A fogyasztói társadalom a tökéletes Fogyasztó „kinevelésére” törekszik, aki nem sokat gondolkodik, csak megveszi azt, amit a reklámok harsognak. Életét és energiáit a vásárlás oltárán helyezi el. Én ezt magamban zombi* gyártásnak nevezem, ami számomra a lélek és tudatosság nélküli test előállítását jelenti abból a célból, hogy ezek az egykor emberi testek szellemi, lelki és testi energiáikat pénz formájában az őket előállító és irányító erőknek adják. Természetesen ez nem új jelenség, de mi itt, most a modern formájában találkozunk vele. Ennek szellemi szempontból talán a legsajnálatosabb velejárója az emberi tudat erős beszűkülése a létért való mindennapi harcra, ami mára a pénz egyeduralmára redukálódott. A tudatosságukat és gondolkodásukat megőrizni kívánóknak viszont szembe kell nézniük a reklámok és a „modern viselkedés” tudat alatt ható kényszerítő erejével. A reklámok gátlástalanul használnak minden olyan eszközt, amellyel kijátsszák az éberséget, és rejtett szuggesztiókkal kényszerítik vásárlásra a célkeresztben álló személyt/réteget. 

Hogyan jelenik meg ez a számunkra érdekes területeken?

ezo.jpgTalán a legelső lépés az volt, hogy létrejött az ezoterikus piac, ahol mára már dömping van a könyvekből, kártyákból, lemezekből, kristályokból, füstölőkből és egyéb csecsebecsékből. Pénzközpontú üzletemberek hamar rájöttek, hogy mi minden eladható a szellemi magaslatokra vágyóknak. Ami még nem is lenne baj, ha mindez célhoz vezetne. Nemrégiben egy ezoterikus könyvesbolt közepén állva úgy éreztem, hogy megfulladok a kínálatban, és komolyan elgondolkodtam azon, hogy ezelőtt 15-20 évvel, miért volt elég nekünk 2-3 spirituális könyv? Mert elég volt, ma is abból táplálkozom, amit azokból tanultam – semmi újat nem olvastam azóta. Több ismerősömnek ugyanez a tapasztalata. Ebből nem nehéz rájönni, hogy mi a lényeges, és mi nem. És itt jön be a fogyasztói társadalom módszere: az intellektus kielégítése. Az intellektus, amelyet a mi kultúránk mindenek fölé helyez, akkor érzi erősnek és kompetensnek magát, ha bőven van választási lehetősége. Ha ebben kiélheti magát, akkor nem gondolkodik el azon, hogy egyáltalán szüksége van-e arra, amiből hatalmas választékot kínálnak fel neki – hiszen nem az a kérdés, hogy valóban szüksége van-e tejfölös-hagymás chipsre (avokádós samponra, algás fogkrémre vagy tibeti angyalkártyára), hanem az, hogy melyiket vegye meg az új sorozatból. Ennek természetesen az ad alapot, hogy a szükségleteket nem a megfelelő síkon elégítik ki. Azaz: a hihetetlenül hiányzó szellemi és lelki síkot a Fogyasztó testi síkon akarja kielégíteni („Még, még, még, semmi nem elég….”). Tudjuk, hogy ez soha nem fog sikerülni, de a materiálisan gondolkodó Fogyasztó erre nem jön rá. Itt viszont elgondolkodhatunk, hogy a saját életünkben mennyire keverjük össze a síkokat. Amikor már a huszadik olyan angyalos könyvet vesszük meg, amelynek háromszáz oldalából csupán két mondatot tudunk használni, akkor fel kell tennünk a kérdést, hogy valójában mit keresünk, mi hiányzik a szellemünknek és a lelkünknek, amit angyalos könyv formájában próbálunk pótolni?

A szellemi éberség elaltatásának tehát az intellektus a központi szereplője, amelynek másik fontos megjelenési formája az információ-éhség. A fogyasztói társadalom azt tanítja a Fogyasztónak, hogy az információ hatalom – és minél többen elhiszik ezt, annál inkább így lehet. A Merkúr (az intellektus legfontosabb archetípusa) típusú embernek az ad biztonságot, ha elég információja van valamiről. Ennek diszharmonikus megnyilvánulása az a Fogyasztó, aki válogatás nélkül töm magába minden lehetséges információt (rádió, tévé, napilapok, utcai plakátok, bolti akciók stb.), miközben reszket, hogy kimarad valami fontos eseményből, és akkor lemarad a létért való küzdelemben.

Sajnos ez a viselkedés is megjelent az „Ezo-Plázában”. Sok olyan útkeresővel beszéltem, aki büszkén mondta, hogy már egy könyvtárnyi könyvet elolvasott, mindenről tud, minden hétvégén más tanfolyamon ül, és hatalmas „tudás” van a birtokában. Ez a tudás és az információ gyűjtés összekeverésének tipikus esete, ami természetesen felszínességet von maga után. Az elolvasott információk többnyire csak az intellektus szintjén dolgozódnak fel, és nem jutnak el a lélek mélységéig, a cselekvés szintjéről pedig már nem is beszélve.

A rengeteg könyvet és tanfolyamot „fogyasztók” körében tapasztalom időnként a Fogyasztói viselkedést. Ennek az az alaptétele, hogy a „pénzemért mindenki úgy táncol, ahogy én fütyülök”. Én nagyon szeretem a budapesti ezoterikus könyvesboltokat, amelyek dolgozóit többnyire személyesen is ismerem, ezért el tudom mondani, hogy szerencsére általában olyanok ülnek a pult mögött, akik személyükkel, életükkel is példát mutatnak a szellemi úton való haladásban. Ezért meglepő, amikor egy Fogyasztó lép be az ilyen boltba, és úgy viselkedik, mint egy hipermarketben (azonnal felháborodik, ha nincsen az, amit ő keres, elvárja a folyamatos akciókat, színes katalógusokat, tolakszik a pénztárnál, stb.), ahol látszólag minden a vevőért van. De sajnos a tanfolyamokon is megjelenik a Fogyasztó, és nem veszi észre, hogy nem egy plázában van, de azt sem, hogy nem azért jött ide, hogy kényelmesen kávézgasson a teraszon, és közben bájcsevegjen.
Amit a fentiekben megemlítettem, szerencsére nem általános, és azért emeltem ki, hogy ne is legyen az. Úgy gondolom, hogy aki a spirituális úton jár, keres, az éber tud maradni, nem keveri össze a testi szükségleteket a szellemivel (legalábbis törekszik erre).

Az Ezo-Pláza elkerülésének másik fontos tényezője az emberi értékek megőrzése, és a tisztelet. Ha tiszteljük embertársainkat, és ennek megfelelően kommunikálunk velük, akkor emberi kapcsolataink is javulhatnak, hiszen az egymás tisztelete nagyon hiányzik a mai hétköznapi viselkedésből. A tisztelet hiánya viszont gyakran visszavezethető a fogyasztói társadalomban eluralkodott, az intellektus hatalmán nyugvó gőgnek. A felfuvalkodott, öntelt, gátlástalan egó térnyerése nem lebecsülendő, különösen a jól befolyásolható fiatalok körében. A fogyasztói társadalom minden erejét bevetve igyekszik az embert Isten fölé helyezni, ami mögött a kiszolgáltatottságtól való iszonyatos rettegés húzódik meg.

Aki a spirituális úton igyekszik előre, az nagyon hamar megtapasztalja Isten és ember valódi viszonyát, ami nemcsak a tudatát nyitja meg, hanem kifejleszti benne az alázatot a Teremtő, és az együttérzést minden teremtmény iránt. Ebben a belső állapotban őrizhetjük meg szellemi éberségünket, tudatosságunkat, amelynek birtokában nyugodtan sétálhatunk bármely pláza káprázatos világában.

*Zombi: a vudu hiedelemvilágban olyan holttest, amelyet varázslat révén újra életre keltenek.
A zombi úgy cselekszik, mint egy robot, nincsen intelligenciája, sem szabad akarata.

/ Írta: Szabó Judit,  weboldalához kattintson /

 

Az írónő ajánlott könyvei:

A belső érzékelés kézikönyve
Az ezotéria kézikönyve

Published in Ezotéria

Átalakulás 1

Saturday, 14 July 2007 11:17
Nem az un. hamadik szemről akarok beszélni... Szép elgondolás, hiába próbálkoztam vele sokáig, mégsem sikerült.
A látás létrehozása a művészet, nem a látás. Tény az, hogy a született látók jó 90 százaléka sajnos megőrül. A miért az nagyon bonyolult. A maradék 10 százaléka a látóknak pedig elhallgat. Nem közlik látomásaikat. Szerettem volna tudni, hogyan is kell ezt csinálni?

3 évvel ezelőttig az elérhetősége a látásnak a nullával volt egyenlő. Szinte csak tudatosan félrevezető technikák voltak elérhetőek. Ezért eldöntöttem, hogy végére járok és összeteszek egy olyan gyakorlatsort, amely végén elérhető a látás. Tapasztalat, hogy a nem látók olyan mértékben bizonytalanok a saját képzeteikkel kapcsolatban, hogy gyakorlatilag keresztül vágják minden érzésüket. El kell érni a bizonyosságot a saját látomásokban és érzékelésekben és még mindig a földön állni. Állandó jelleggel próbára tenni, ellenőrizni a látomásokat, és az energetikai jellegzetességei alapján tudni, hogy ez az, nem pedig az elme vetítése. Az elme vetítést megkülönböztetni a valódi látástól. Kiszürni, azt a két képet ami valódi az ezerből, amit az elme vetít. Ez a feladat.  Aki a saját intuiciók tömegét képes analizálni, az egyre pontosabb és egyre jobb látóvá válik. Hogyan lehet belevinni az embert ebbe az érzékelésbe? Sehol sincs korrektül megmagyarázva, bevezetve. Eggyel találkoztam, de arról is kiderült, hogy végül totál félrevezetésbe visz bele!

Racionális és intuitív élményeink, tapasztalatunk megkülönböztetése. Mikor vagy racionális? Amikor fejedben vagy és nem tudsz mást csinálni, mint, hogy egyszerre mindenből „kettőt" látsz. Jó-rossz, szép-csúnya, szeretem-nem szeretem. Nem mi magunk nézünk, hanem a szemünkön nézünk ki.

Mikor vagy intuitív?  Amikor kimész a fejedből és benne vagy a szívedben. Számtalan olyan kifejezésünk van, ami mutatja, hogy „szívével lát az ember igazán" Amikor a nyelv keletkezett még voltak olyan hagyományok, melyek tudtad erről. Mind a kettő szélsőség, a másik nélkül zavarodottságot jelent.

Beragadottság!!

Aki el akarja kerülni a beragadottságot, annak fel kell tudni mérni a saját helyét, hogy hol van a testében. A vezetőnek képessé kell tenni őt problémamentesen elmozdulni a testében. Ekkor eléri azt, hogy tudja: ő mozog a testében.

Bele kell tudni menni a szívedbe!

Az igazi látók, tudnak bármikor a kettő között átjárni! Megnézi innen, majd megnézi onnan, aztán kialakítja véleményét. Elfogadja magát, másokat, képesek örülni az életnek. Ezekkel előre lehet jutni, lehet velük együtt élni.

Mondják, mostanra az emberiség számára elérhetővé vált az a tudás, ami az emberek tömeges megvilágosodásához fog vezetni.  Ez a misztikus tudás, az egyetlen misztikus gyakorlat tudása.  Mellette még nagyfokú tudati stabilitást kell léterehozni. Higgyem, hogy én azt meg tudom csinálni. Alakuljon ki az az érzés, hogy képes vagyok ennek a kalandnak nekimenni és nem fogok visszafordulni. Ennek a stabilitásnak kell kialakulnia.

A szívben van egy hely, amit szakrális, elektromagnetikus térnek mondhatunk.

Itt hozzá lehet jutni múlthoz, jövőhöz, jelenhez Tudnunk kell: ezt csak a szívben lehet megtenni. Szívünk érezhetően testünk megszentelt temploma. Interdimenzionális tudatállapotot hoz létre, az emberi tudatállapotból.
Ezen a helyen valóságosnak tünik a más-ság.
Ezt a teret kell megkeresni benned, a szíveden belül. Ehhez kell a segítség.  Megfelelő biztonság után már nem kell instruktor ehhez. Itt megláthatod a világegyetem titkait. Hagyd magad! Már van kellő tapasztalat a szívbe menetel terén. Egyszer csak megérkezel a szívnek ebbe a belső terébe, és akkor rád tör a végtelen nyugalom, és akkor rájössz, hogy ilyet már éreztél. Néhányszor, sokszor. Nem közönséges alkalmakkor. Mikor a teljes elszakadás mindentől bekövetkezik. Ez az!

Csak vagy. Végtelen csönd, nyugalom. Nem kell hozzá 10 évet meditálni, koplalni, megtagadni stb. Meg kell találni azt a kicsi teret!

Ott benn a szívedben hangot hallasz. Elmondhatatlan. A hang valahonnan jön. Valamilyen irányból. Ezt elkezded követni, hagyd, menj utána, és így jutsz be abba a különleges helyre. Meg kell próbálni memorizálni a hangot, meg kell ismerni, utánozni ezt a hangot. Na akkor most csinálj amit akarsz. Ekkor már minden lehetőség menyillik. Azok a misztikus élmények, melyekről beszámolnak a nagy könyvek most nyilvánvalóvá vállik számodra.
Amikor meghallotad a hangot, utána kimászol a szívből, és ettől kezdve ki-be járkálhatsz szívedből. Ezt a hangot kell utánozni, és automatikusan bele tudsz menni a másodperc töredéke alatt. Ekkor vagy teljes egyensulyában a létezésednek. Szívedben a totális szeretetet tudod megvalósítani fejedben pedig a totális emberi létezés a dolgod. Ennek a kettőnek az egyensúlya a megvilágosodottság. Hogy te ezzel mit kezdesz, az már a te dolgod. Amit akarsz, azt teszel. Abba nem lehet beleszólni. A tanitóknak egyetlen dolga, hogy ezt az egy gyakorlatot neked megtanítsák. Semmi másra nincs szükséged. Ettől kezdve mindent tudni fogsz, megnyilsz a létnek!

Ezen közben természetesen bajba kerülsz. Erről mindenféleképen kell beszélni. Bizonyos teoriák arról beszélnek , hogy nem igazán vagyunk mindenhatóak. Mások pedig arról, hogy az ember egy végtelen lény. Istenek vagyunk.  Akkor most hogy is van?

Ha mi végtelen tudással rendelkező lények vagyunk, miért nem csillantjuk meg.
Próbálnak megnyugtatni, hogy úton vagyunk. Lebutulás, majd istenülés. Azért vagyunk most itt, hogy megtanuljuk a dolgokat. De ki jelölte ezt ki az embernek? Vannak ellentmondások, viták ebben.  Itt van ez a technika, meg tudod csinálni a végtelen lehetőségeket. Mire vagyunk képesek? Gondolatot olvasni, befolyásolni, olyan dolgokat, melyeket normálisan nem tudnánk. Itt „kerülünk" bajba. Meg tudjuk tanítani, hogy stabilan be tudjál menni a szívedbe, de állandóan beleütközöl a lebutult állapotodba. Sebezhetővé váltál, mert beszálltál a játékba. Elkapható lettél. Néha úgy érzed, hogy rád vadásznak. Ez az energetikai kiszolgáltatottság. Saját akaratodból? Nem. Mások által. 

A végtelen kaland hamar véget ér. Miért? Mert lehetőséged van a végtelen szabad létezés teljes szeretetének megélésére. Olyan mintha pörögne egy film rólad, visszafelé, és egyszer csak olyan „hülye" kezd lenni a kép. Semmi nincs, semmi, csak maga a létezés. Ez a nirvána. Ez az Isten-élmény. Ez volt azelőtt, mielőtt beszálltál volna a játékba. Újra és újra! Egy arasszal közelebb kerülsz a három arasznyira levo szakadékhoz.
Miért a szakadék? Hatás-ellenhatás. Eddig elkezdted felgombolyítani a deformáltságokat, és csak csináltad, csináltad, nem juthattál a végére. Most, mikor az első korlátodba beleütközöl, azonnal megnyílsz!

Miért nem kell a szeretetet megmagyarázni?
Következőképen néztél ki. Egy pont voltál, ami mégis nagy. Ez körül volt véve, egy hatalmas acél gömbbel. A felezővonalon vagy. Pozitív-negatív. Megfogtak és beletettek. Hosszú, hosszú időre. Szájba vertek egyszer,kétszer, sokszor. Egy idő után kihúztak, megpróbáltál szembeszállni, ellenállni a csapdának, de nem tudtál ellenállni, és gyakorlatilag egyé váltál ezzel a fémmel. Ez az egész fémgolyó te vagy. Borzasztó élmény. Jön a puhítás. Utána, -mintha valami lézerrel csinálnák- gyakorlatilag széthasítanak. Így te jóra és rosszra hasadsz, ettől kezdve ural téged a fizikai univerzum. Létrrejött az egod. Olyan energia van benne, hogy elképzelni nem lehet. Mikor teljesen szétfolytál és megadtad magad, elfogadtad az áldozat szerepét, lealjasítottak mint mindenhatót!
Fekete-fehér, jó-rossz, másként nem lehet. Soha többet nem leszel Egy. Ezért vagy ilyen és olyan. Nem tudsz vele mit csinálni. Robaj, borzalom, teljes szétesés. Kitörölhetetlen. Ezt kell tolerálni! Mikor saját lepusztulásodat többször végig nézted, , akkor utána már nem lesz bajod. Már tudod, mit kell ledolgozni, hogy szabadon használhasd a megszerzett új képességedet. Ettol kezdvbe tudod a többi ember hasonló szétszakadottságát is vállalni, elfogadni. Jézusként tolerálni. Valóban érteni fogod.

Ezzel kapsz vissza két dolgot:

  • A teljes szabad akaratot
  • A megértés képességét,

amiről az egyetlen misztikus gyakorlat szól.

Miért van csak szeretet alapként?
Azért, mert amikor te nem veszel részt a játékban, gyakorlatilag nem vagy bántható.
Ne ölj! Eredetileg: nem halhatsz meg. Meg tudod élni a meghalást, a szétszakadottság miatt. A HALHATATLAN LÉNY ezért élheti meg azt a luxust, hogy a szeretetre építse az egész világmindenséget, MERT SÉRTHETETLEN.
De amikor először beszáll a játékba, azzal együtt elvállalja a megsérthetőség állapotát. Jönnek akik meg fogják sérteni. MI történik? Ha sérthető, akkor már megtörtént az elméleti megértés, hogy téged lehet bántani. Erre pedig jön reakció, jön a bűn, stb. bűnelmélet. Eredendően csak a szeretet volt. Addig kell visszamenni. Krisztus, Buddha eddig jutott vissza, szabadon mászkált a két tér között.
Most már van egy út, amin végig tudunk menni, a piramisban lehet csinálni, és ott meg lehet tapasztalni a végtelen szeretetet.

Dr Szikra Tamás előadása 2005-ből.

Published in Ezotéria

Menny, pokol és tisztítóhely

Saturday, 12 August 2006 14:34

Dr. Szász Ilmával beszélget Bors Mari

Hozzád jövet a villamoson elnéztem az embereket, és olyan érzésem támadt, hogy tulajdonképpen bármelyikük lehetne riportalany, fõleg, ha jó mélyre ásnánk. De Téged olyan embernek ismertelek meg, akibõl árad a teljesség, a lelki gazdagság "mélyreásás nélkül is". Ki vagy te, Ilma?

Nyilván egy ember vagyok, aki sokat keresgéltem, hogy találjak az életemben egy teljesebb, mélyebb értelmet, mint amit úgy általában az ember számára az iskola és a közvetlen környezete nyújt. A sok keresgélésemnek lecsapódott visszfényét érezheted, hogyha ilyen megtisztelõ jelzõkkel illetsz.

 
Ha polgári kategóriákat mondanék, akkor Dr. Szász Ilma vagyok végzettségemre nézve orvos. Kutató biokémikusként, dolgoztam a Hematológiai Intézetben - tulajdonképpen erre adódott lehetõségem az akkori társadalomban. Mikor gimnazista voltam, úgy éreztem, hogy tudom, mi szeretnék lenni, és azt most is helytállónak tartom: akkor "valláslélektanászként" határoztam meg. Amikor érettségiztem, akkor szüntették meg a pszichológia-oktatást, úgyhogy nem lehettem az ebben az országban, helyette lettem természettudományos kutató, amit lehetett csinálni tisztességgel, és amiért tulajdonképpen hálás vagyok a sorsomnak. Ezáltal nyílt ki elõttem a nagyvilág, természettudományos kongresszusok, konferenciák, tanulmányutak formájában. Szerencsés voltam és bejártam Európát, Amerikát, Izraelt, Japánt. Megnyílt elõttem a nagyvilág mondom, beleértve a könyveit, amiket nagy szorgalommal hoztam be magammal. Ha kimentem külföldre koffernyi könyvvel jöttem vissza. Még a vámosok is rájöttek, hogy pl. buddhista könyveket hozok, de hogy hogy nem, nem lett belõle soha kellemetlenségem. Nemcsak könyveket kerestem természetesen, hanem embereket is. Az már egy kicsit nehezebb, és zûrzavarosabb ügy, hogy megfelelõ minõségû embert, példaképet, tanítót, ideált találjon az ember..., de ha nagyon-nagyon konzekvensen keressük, nagyon hosszú ideig, akkor idõvel megérkeznek. Tulajdonképpen az elsõ angliai tanulmányutamon majdnem csodával határos módon találkoztam egy ilyen emberrel, aki egyébként "A világ nagy misztikusai és bölcsei" antológiában szerepel és aki 15 éven keresztül szellemi fejlõdésemet irányította. Azt követõen pedig mondjuk a legnagyobb találkozásaim két hindu irányzatnak a nagynevû, nagyon tiszta, magas szellemiséget képviselõ mesterei voltak, akik közül az egyiknek a praxisát is folytatom és ez, úgy érzem, hogy belülrõl tényleg nagy átalakulást hozott bennem létre. A hindu irányzaton kívül természetesen a keresztény irányzat is mélyen érdekelt, hiszen ebbe születtem, nyilván nem véletlenül. Ennek nagyon tiszta, magas variánsát is kerestem, s ezt az ember automatikusan nem kapja meg a saját környezetében - hát nekem is messzire kellett mennem érte. Egy cisztercita apáca, Bernadette Roberts személyében találtam meg. Õ Los Angeles mellett Santa Monicában él, - szerintem korunk legnagyobb misztikusa -, magas szintû élményeit három könyvben írta le. Az õ közvetítésével értettem meg a kereszténység mai üzenetét, úgy, ahogy õ a keleti tanításokkal és a pszichológiának a legszellemibb irányzatával, a jungiánus pszichológiával egyeztette. Õ illusztrációként minden egyes könyvéhez bingeni Hildegárd látomásait választotta. Didaktikusan, képszerûen a hit-titkokat én is Hildegard von Bingen közvetítésével kaptam meg és mondhatni reveláció volt számomra, hogy egy láthatatlan világot szimbolikusan ilyen mértékben láthatóvá, majdnem hogy kézzelfoghatóvá lehet tenni. Ezek voltak a fõ keleti, nyugati, tudományos pszichológiai irányzatok, amikbõl úgy érzem, hogy számomra most már összeállt egy világkép, amire támaszkodhatom. Mivel a rendszerváltás után második diplomaként megszerezhetõ volt a mentálhigiéné, tehát a pszichológiának egy alkalmazott válfaja, azt elvégeztem, hogy a szabályos tudományos irányzatnak is ismerõje legyek és mondjuk ennek birtokában az érdeklõdõknek igyekszem elmondani azt, amit én kerestem és találtam az elmúlt évtizedekben. Egyrészt mentálhigiénés szakrendelésem van egyik mentálhigiénés gondozóban, másrészt pedig érdeklõdõk számára tanfolyamokat, meditációs köröket, elõadásokat tartok és ilyen módon próbálok problémáinkra közös választ kapni és közös tapasztalatainkat kicserélni.

Én egy meditációs, tarot-kártyát elemzõ körben találkoztam Veled elõször. Amikor magyaráztad a kártyán lévõ szimbólumok jelentését, vagy a meditációs képek szimbolikáját, megdöbbentett az a biztos, pontos tudás, amely ebben a témakörben is a Tiéd.

Orvos lévén a pszichiátriai társaság továbbképzõ kurzusain vettem részt, öt éven át minden szimbólumterápiával kapcsolatos tanfolyamot elvégeztem Süle Ferenc és Koronkay Bertalan, két neves jungiánus pszichoterapeuta vezetése alatt. E módszer népszerûsített válfaját próbálom csoportjaimban az érdeklõdõ értelmes hallgatók rendelkezésére bocsátani és úgy látom, hogy sikerrel, mert nagyon nagy felvevõkészsége van az embereknek.
Azt hiszem, az önmegismerés egyik igen fontos lehetõsége az asztrológia ismerete. Amikor néhány problémámról beszéltem Neked, te azt mondtad, írjam le a születési adataimat, s egy jól értelmezhetõ horoszkópot kaptam a kezembe pár hét múlva. Ez a tudás is a birtokodban van?
Tulajdonképpen ezt csak autodidakta módon sajátítottam el. Jártam egy neves asztrológus által vezetett körbe minden hónapban egyszer egy idõben. Ez volt az irányítás éveken keresztül. Amibõl tanulni lehet az az ember saját horoszkópja és a közvetlen környezetének a horoszkópja, ha ezeket állandóan figyelemmel kíséri, fõleg az élet különbözõ buktatóiban, végül kikristályosodik az, hogy mennyire van az égbe írva, ami nekünk úgy tûnik, mintha véletlenül történnék. Én az ezoterikus módszerek közül mondjuk ezt érzem a legkönnyebben értékelhetõnek, mert tényleg objektív kritériumok alapján ítélhetünk, míg a többi módszernél sokkal több beleérzés, mondhatni sokkal több egyéni adottság kell ahhoz, hogy értékelni tudjuk a jelenségeket.
Nemrégiben olvastam egy könyvet, amelynek az volt a címe, hogy "Félelem nélküli élet". Ez egy kifejezetten keresztény könyv, de igen jólértesült minden más tanítás terén is. Az alaptézise az volt, hogy az imádságon kívül minden más (meditáció, asztrológia, imagináció, tarot stb.) a sátán mûve... Mi errõl a véleményed?
Szóval is, is... így is van és nem egészen van így. Minden nagy vallás alapvetõ tanításával messzemenõen egyetértek, miszerint a félelem nélküli életnek az lenne az elõfeltétele, hogy a legeslegmagasabb szellemi hatalomra fenntartás nélkül ráhagyatkozunk, olyan mértékben, hogy tényleg hagyjuk magunkra hatni, - tudva azt, hogy a hatásának célja és értelme van, és feltétlen, gyermeki bizalommal éljük le az életünket. Ha tényleg így tudnánk élni, akkor semminemû jóslatra és varázslatra nem lenne szükségünk. Valóban helytelennek tartom, hogy az élet õsforrásával, szellemi alapjával megszakadt kapcsolatunk helyett a jövõnket jóslásokra akarjuk építeni, hogy megtudjuk, mit tegyünk, és varázslatokkal akarjuk kivitelezni, hogy amirõl azt hisszük, helyes, azt mi elõvarázsolhassuk. Ezek hamis fények. Van egy "Lucifer Verus", egy "Igaz Fényhozó" és egy "Lucifer Falsus", egy "Hamis Fényhozó", - mindaz, ami a legõseredetibb szellemi erõvel nem tart kapcsolatot, attól elszakadt, az bizony bûnös. Az ezekhez a pótszerekhez folyamodik, amik hamis fényt adnak és hamis útra vezetnek.
Úgyhogy mindazok a megmozdulások, és ez a többség, melyek itt a materialista szellemi elsötétülésbõl most éppen felvillódzanak és felviláglanak, ezekkel a hamis fényekkel él. Ezt sajnálatosnak tartom, de úgy látszik hogy a sötétségbõl csak pislákoló fényeken keresztül lehet kijutni, úgyhogy el kell fogadnom, hogy az emberiség többsége elõször jósnõhöz fog járni és azért rakatja ki a tarot kártyát, azért dobja ki az I Ching-et, hogy megtudja, másnap milyen üzleti tárgyalásba bocsátkozzék, vagy ne bocsátkozzék, és hány óra, hány perckor akarja letenni a vizsgáját vagy ne akarja letenni a vizsgáját... Én úgy hiszem hogy ez elkerülhetetlen köztes út. De nagyon remélem, hogy minél többen, minél hamarabb keresztüljutnak ezen a mocsaras ingoványon és tényleg követni fogják az eredeti elveket, a legtisztábbra való teljes ráhagyatkozást, ami által tudom, hogy mit kell tennem, mert meghallom a tiszta sugallatokat. Ennek eléréséhez viszont igénybe vehetek komoly spirituális önismereti rendszereket, mint amilyen például a tarot - és minden olyan információt, amelyet rendelkezésünkre bocsátott az Isten, hogy tanuljuk meg a kozmosz rendjét és összefüggéseit.
Amit ránk bízott, ismerjük meg. Egyrészt egy abszolút ráhagyatkozásra van szükség, másrészt azokat a tálentumokat, amikkel ellátott, mûveljük ki. A kettõt együtt lehet jól gyümölcsöztetni annak érdekében, hogy betöltsük a küldetésünket...
Hogy mitõl más az, ahogy te foglalkozol asztrológiával, tarot-val, meditációval, ezt most lényegileg fogalmaztad meg. Van ennek gyakorlati, érzékelhetõ különbsége is a többiekhez képest?
Sokszor fáj, amit kérnek tõlem, amit szeretnének, s azt többnyire nem is elégítem ki és akkor, akinek ez nem megfelelõ, azok szépen elmennek, hiszen bõven vannak olyanok, akik kielégítik... Tehát lehet, hogy amit ajánlok az tényleg más mint a többségé, ez világnézeti alapállásomból ered, úgy érzem, így kell ezt a területet megközelíteni.
Mit szólsz a New Age mozgalomhoz, könyvekhez, elméletekhez, tanokhoz, amelyek most elborítanak bennünket?

Ez is, mint minden, egy széles legyezõt képez. Van egy sötét-értéktelen oldala, van egy egészen magas, kivilágló, és aztán sok finom vegyes. Itt inkább az a baj, hogy az áradat elöntötte a piacot és ki, amit meglát, azt megveszi. A megdöbbentõ az, hogy az emberek mennyire nem kritikusak és egymásnak szögesen ellentétes állítások esetén is, egyik nap az egyikért lelkesedik, másik nap a másikért és nem tûnik fel, hogy nem lehet mind a kettõ egyszerre csodálatos. Bízom benne, hogy a különbözõ iskolák felett és között kialakul majd valami irányító elv, ami valamennyire rávilágít, hogy mi az, amit tényleg érdemes követni és felhívja a figyelmet, hogy fogadjunk mindent kritikusan. Ütköztessük, ami ütközik. Az a szerencse, hogy ami nem teljesen igaz, az ellentmondásos. D.E.Hardingtól, elsõ nagy mesteremtõl tanultam, hogy minden nagy vallásnak van egy közös magva, ami a misztikus tapasztalásból ered és az ugyanazt mondja. Ez az igazság. Az összes többi, ami ezen a rétegen kívül van, az kisebb-nagyobb mértékben egymásnak ellentmond és jó, hogy ellentmond. Azért van ez, hogy ütköztessük, mert vagy nem igaz, vagy csak arra a korra, csak arra a helyre érvényes és ránk nem. Ezért jó, hogy egy csomó ellentmondásos tanítást kapunk, hogy az embert felnevelje, felnõtté tegye. Ítéljem meg, hogy tegnap nem ugyanazt olvastam, mint ma, próbáljam ütköztetni, s ha ezt nem tudom megtenni, akkor keressek valakit, aki képes ütköztetni, de végül alakuljon ki a saját véleményem, amit el tudok fogadni, amit aztán majd módosítok, amikor jönnek újabb impulzusok, de közelítsen az egyre inkább az igazsághoz. Az a közös mag, ami egy irányba mutat az közelíti meg legjobban az igazságot.

Mostanában egyre inkább megoszlanak a vélemények Jézus személyérõl is. Mondanál errõl nekünk valamit?
Bizony mondanék. Amit mondok, az Bernadette Roberts véleményét követi. Elõször nem a kereszténység oldaláról közelítettem a szellemi kutatást, hanem a keleti tanok és a buddhizmus oldaláról, és ha onnan nézem, akkor úgy kellene tekintenem Jézust is, mind a többi istenembert, avatárát, egyet a sok küldött közül. Roberts nem ezt mondja, hanem azt, hogy vegyük komolyan, amit a Biblia állít Jézusról, márpedig azt, hogy Õ a második Ádám, új teremtés. Különbözik a többi istenembertõl, hiszen õ valóban elõször lépett a Földre, senkinek sem a reinkarnációja, nem a 12. megnyilatkozása ennek meg annak a személynek, hanem neki az a specifikus küldetése, hogy demonstrálja, hogy egyetlen egy élet alatt lehet testet ölteni és visszatérni, felszállni a mennyekbe. Mivel, hogy ezt demonstrálni képes volt, a lelki megváltásunkat végrehajtotta. Azóta az emberi lélek e kegyelmi aktus, tehát érdemének az elfogadása révén az alvilágból kiszabadulva beléphet a tisztítóhelyre és késõbb visszatérhet a mennyországba; tehát megnyílt számára az út az alvilágból felfelé. Ezért nem hirdeti Jézus az újraszületést, a reinkarnációt. Egy kegyelmi utat hirdet, hogy a reinkarnáció bukási veszélyei nélkül az õ kegyelme, mint elõleg igénybevételével az ember felemelkedjen és részese legyen a feltámadásnak, amit Õ elõttünk demonstrált. Tehát küldetését specifikusnak tartom, Õt tekintem az emberiség Megváltójának, Messiásának, a kegyelmi korszak kialakítójának.
A new-age tanok azt mondják, hogy valamikor 2000 felé eljön hozzánk Krisztus, aki nem egyenlõ Jézussal, hanem õ a mesterek mestere lesz...
Ismerem és eléggé szomorkásan veszem ezeket a jóslatokat, hogy Maitreya ekkor-és-ekkor megjelenik nekünk, a Tv, Rádió bemondja, hogy meg fog jelenni, aztán persze nem jelenik meg. Egyedül a mindentudó Isten tudja, hogy a sok lehetõség közül a jövõben melyik fog éppen konkrétan beteljesedni. Mindenki más bizonytalan ebben, mert különbözõ variánsok aszerint teljesednek be, ahogy az elõzmények, az elõfeltételek alakulnak. Tehát, aki nem mindentudó, az nem tudja, hogy a látható több variáns közül melyik valósul meg. "Ne kutassátok az idõpontokat, nem tudjátok, hogy mi mikor jön el". Már a Szentlélekkel teljes apostolok is zûrzavarban voltak e téren; mindegyikük a saját életében várta volna vissza Jézus Krisztusát. A történelmet visszapörgetve azért azt lehet látni, hogy egy-egy nagyobb világ kovszak - kétezer egyszáz évet értek ezalatt - mindig megkapta a maga nagyon nagy, magas szintû Isteni tanítómesterét. A Halak korszak elején érkezett Jézus, akit Krisztusnk neveznek.
Most a Vízöntõ korszaknak az elején vagyunk és én biztos vagyok benne, hogy a vízöntõ kor is meg fogja kapni a maga nagy szellemi tanítóját, de hogy mikor, azt nem tudom, mert száz év, 500 év az Isten elõtt nem sokat számít. Azt sem tudom megmondani, hogy a Jézus Krisztus még egyszer testet ölt-e, vagy sem. Én valószínûbbnek tartom, hogy nem. Õ úgy mondta, hogy: " Nem hagylak titeket árván, veletek vagyok a világ végezetéig minden napon." Én ezt egy szellemi-lelki jelenlétként értelmezem és azt hiszem, hogy Õ maga testileg nem fog még egyszer megjelenni, csak mibennünk. Õ úgy mondta, hogy az õ királysága nem e világból való - de ha ez a világ mégis az Õ királyságává válnék, én lennék a legboldogabb.
Ha mégis valaki megjelenik a televízióban, rádióban, ahogy mondják, honnan fogjuk tudni biztosan, hogy õ nem õ...?
Nagyon nehezen fogjuk tudni, mert az egy magas intellektusú szellem lesz és a jóslatok szerint megtéveszti, ha lehet még a választottakat is. Tehát egy nagyon komoly vajúdás kapcsán lehet megkülönböztetni. A Keresztény tanítás szerint a Szent Szellem egyik kegyelmi ajándéka a szellemek megkülönböztetésének a képessége. Tehát az istenségtõl elszakadt emberi szellem minél inkább visszakötõdik az Istenséghez, annál inkább telítõdik meg Szent Szellemmel, s amilyen mértékben ez megtörténik, olyan mértékben tud különbséget tenni a szellemek között és a kulcsa ennek az engedelmesség. A Szent Szellem sugallatain túl a saját józan eszünk és a legmagasabb szintû szent iratokkal való egyeztetés a segítségünk.
Öledben itt egy vastag paksaméta, rajzokkal, illusztrációkkal. Mire készülsz most és hol lehet veled találkozni a közeljövõben?
Egy két éve futó kedves csoportomnak zárófoglalkozására készülök. A tarot nagy arkánumát befejezve egy magas szintû önismereti út elõízeként mondanám el a menny és pokol szerkezetét. A kép, amit meditálni fognak, vetített kép lesz, diapozitív, Bingeni Hildegardnak egy látomása a különbözõ angyali karokról és rendekrõl, ami a mennyországnak a felosztását színeit, fényeit, funkcióit nagyon-nagyon sokoldalúan mutatja be. Kísérõ szövegként egy másik nagy látnoknak, Swedenborgnak a könyvét, a "Menny és pokol"-t fogom ismertetni, ami nagyon inspirált és olyan érzékletesen, kézzelfoghatóan mutatja be a nem látható világokat, hogy az a sablon, amit már úgy ununk, hogy az angyalok csak ott üldögélnek és szárnyukat csattogtatva dicsérik az Istent, egyszer csak valami élõ, eleven, pezsgõ szellemi valósággá válik. Ezt próbálnám egyrészt záróakkordként, másrészt pedig egy következõ új témakörnek a megpendítéseként elmondani ennek a csoportnak.
Említetted itt közben, hogy a menny és pokol között van a tisztítóhely. Ez lenne a Föld, ugye?
A Föld leginkább tisztítóhely jellegû, de ugyanakkor részben mennyország és részben pokol is. A földön anyagi megnyilvánulásként mind a három aspektus megjelenik. Ez is látható jól Hildegárd egy másik látomásában: a Föld egy magas szürke hegy, fölötte egy picike kis aranyló égbolt, és alatta egy koromfekete térség. Mindegyik megjelenik tehát ezen a földön, a mennyország kicsi, és a pokol is kicsi ahhoz képest, ami tisztítóhely-jellegû. Ugyanakkor van egy tükörszféránk, egy anyagban nem megjelenõ, tehát láthatatlan rész, és a láthatatlanban is van egy purgatórium, a lelkek megtisztulása céljából. Ez részben az Alvilág, a Hádész, az embereknek az aurája, "felhõzónája", részben pedig - hogy a görög mitológiánál maradjak -, az "Elíziumi Mezõk", ami ennél tisztább, világosabb rész, ahová a megtisztultabb lelkek kerülnek, mielõtt felmehetnénk a mennyekbe...
Nincs most valami arányeltolódás menny és pokol, és tisztítóhely szempontjából itt a Földön?
Nehéz ezt megítélni. Most mintha valami elszabadult volna, ha a politikai eseményeket nézem. Valamelyik újságíró mondta azt, hogy egy ördög sem maradt a pokolban, mindegyik a jelenlegi háborús területekre költözött, hogy az aktivitását kifejtse. Néha van az embereknek olyan érzése, hogy mintha most több ördögi látogatónk lenne, de ehhez majd idõ kell, hogy visszapillanthassunk történelmi korunkra...
Köszönöm a beszélgetést és további jó öntisztítást-öntisztulást kívánok mindannyiunknak
Published in Ezotéria

Read 47583 times 96
Miért ér véget a Maya naptár 2012-ben?
A mayák ismerték a Fiastyúk csillagképpel való szoros kapcsolatot és naprendszerünknek a Fiastyúk központi napja, az Alcyone körüli keringési pályáját.…
Read 20283 times 7
Az atlantiszi gyűrű
Az atlantiszi gyűrű nemcsak titokzatos, de egyre szélesebb körben gyakorlati alkalmazást találó tárgy. Az eredeti gyűrűt egy francia egyiptológus, dAgrain…
Read 15554 times 1
A gyertyaláng üzenete
Számos nép hiedelemvilágában a gyertya a lélek, a láng pedig az élet jelképe. S a néphit úgy tartja, hogyha valaki…
Read 14244 times 7
Akasha
Az akasha szanszkrit eredetû szó, ragyogót jelent, de a "lényegre", illetve az "ûrre" is utal. Az akasha az ötödik elem,…
Read 14019 times 1
Az õz mint szimbólum
Az õz, mint szimbólum nem igazán gyakori sem álmainkban, sem pedig a valós életben. Messze nem olyan, mint például egy…
Read 13106 times 8
A harmadik szem
A harmadik szem az energiatest szerves része - minden ember szellemlényi felépítéséhez hozzátartozik- a homlok közepén helyezkedik el. Ez egy…
Read 12792 times 12
A maják 7 titkos jóslata
Azt hiszem, hogy mindannyian olvastuk a Biblia ÚJSZÖVETSÉGI oldalain lévőjövőleírását, ismerjük Nostradamus jövendölését, igen ismertek katolikus világunkban a Szűzanyánk kinyilatkoztatásai…
Read 10862 times 0
Pálmalevél átverés
Sokáig ellenálltam a témának, de nem bírtam tovább, mert mindenfajta parasztvakítás elemi tiltakozási ösztönt vált ki belőlem. Nem szeretem, ha…
Read 10646 times 2
Bélyegek, okkult szimbólumok és Isten pecsétje
Mielőtt megpróbálnánk megfejteni a fenevad bélyegérõl szóló bibliai jövendöléseket, először meg kell értenünk a Jelenések könyvében szereplõ bélyeg szó jelentését.…
Read 9809 times 0
Tantrikus szex
A tantra szó szanszkrit eredetû, és hálót vagy szövést jelent, de a gyakran kitágult tudatnak is fordítják. Az együttlétnek ezt…