A lélek

Sunday, 28 December 2014 01:00

A világmindenségben egyetlen lélek létezik, minden ebből a lélekből áramlik szét. A lélek nem háromdimenziós forma, hanem valamely más dimenzióban lévő létezés. Az összes lélek, ami bennünk, földi lényekben lakozik darabja, része az isteni elvnek, energiának. Ezek a lelkek folyamatosan keresik, kutatják, vizsgálják egymást. Így ismeri, találja meg magát Isten, így ismeri fel magát, hogy létezik, hogy él. Számára mindegy, hogy ezt a feladatot hány lélek hajtja végre, - több, kevesebb, ez számára teljesen közömbös. Az eredmény mindig ugyanaz. Az emberi test csak bizonyos mennyiségű lélekenergiát tud tartalmazni. Ennek nagysága mindig attól a személytől függ, akiben a lélek lakozik.

A léleknek tömege van, melynek nagysága 21 gramm. A halál pillanatában, amikor a lélek elhagyja a testet, annak tömege kísérleti mérések szerint ennyivel lesz kevesebb. A lélek nem a születés pillanatában, hanem a fogantatástól számított 3. hét múltán költözik bele a testbe, veszi azt birtokba. A léleknek a saját dimenziójában nincsen neme, a férfi és női részre való szétválasztódás csak ebben a fizikai világban történik meg. Általában női energia költözik a nőkbe, férfi energia pedig a férfiakba, mert ez törvényszerűség. Előfordul, hogy a lélek helytelenül polarizálódik, ekkor a női, vagy férfi energia nem a lényegének megfelelő testet választja. Ilyen esetekben alakul ki az egyénben a homoszexualitás. Ez az állapot jön létre akkor is, amikor a lélek a beköltözés előtti pillanatban testet vált, és nem változtat a női, vagy férfi lelki energián, - ez vezet a homoszexuális lelkivilág kialakulásához. Előfordul olyan helyzet is, hogy a léleknek át kell törnie különböző behatásokat, és be kell költöznie egy más nemű testbe akkor is, ha nem egyezik faji energiájuk. A biszexuálisok gondolatvitele viszont felismerése egy magasabb szintnek, mert magában az isteni energiában nem létezik női és férfi nem. A csecsemőkori hirtelen halál szindróma akkor áll be, amikor a lélek személyisége meggondolja magát, és nem akar abban a testben élni. Az ember halála után a test szétporlad, és visszatér a természet örökös körforgásába. A lélek azonban soha nem hal meg, mindig volt és mindig lesz, csak földi vázat vált. A lélek útja olyan, mint egy kíváncsi energia, mint egy kutató alak, aki meg akarja tapasztalni azt, hogy milyen érzés élni, milyen érzés átélni a fizikai, és egyéb más dimenziók világát. Ez a körforgás élteti magát a lelket, az isteni energiát. A gyerekek általában 4 éves korukig emlékeznek vissza előző életükre, életeikre. Vannak olyan emberek, akik visszatérve a klinikai halál állapotából emlékeznek arra, hogy merre járt a lelkük, kikkel találkoztak, mi történt velük. Ezekben az esetekben az történik, hogy lelkünk oda megy, és azokkal találkozik, amire, vagy akire vágytunk, amit gondolatainkban tettünk halálunk előtt. A halál után a lélek nem bűnhődik, nincs mennyország, és nincs pokol. Az isteni elme semleges, nem tudja, mi a jó, mi a rossz. Számára ilyen nem létezik, ezek csak az ember számára létező fogalmak. A test elhagyása után nem lesz megvádolva semmivel, nem lesz rajta számonkérve semmi. Az isteni elmének a lelki tapasztalat a fontos. A földi lét kétféle lelkivilágot vonz magához: az elnyomóét, és az elnyomottét. Ezek nem létezhetnek egymás nélkül, együtt egyensúlyban vannak az isteni elmével. A földi élet a léleknek egy iskola, melyben megéli az elnyomotti létet. Tanulnia kell belőle, meg kell változtatnia az útját. 89

Magasabb rendű lények ebbe a folyamatba nem avatkoznak bele, csak útmutatást nyújtanak egy bizonyos szint elérésekor. Nekünk, akiknek lelke ezt a fizikai valóságot éli meg, saját magunknak kell az elnyomotti formát leküzdenünk. Ez világegyetemi törvény. Bármiféle beavatkozás elvenné a tudást, a tapasztalatot olyanoktól, akik azért tartózkodnak a fizikai létezésben, hogy az áldozati gondolatvitelt leküzdjék. Ha ez a tanulási folyamat sikerrel jár, és a lélek túljutott azon a ponton, ahol már nem az áldozat-elnyomott mentalitás létezik, akkor a gondolatvitel megváltozik, és többé nem fog elnyomói elméket vonzani magához. Minél többen érjük el ezt a fokozatot, és ismerjük fel egymást, annál nagyobb a remény arra, hogy megmentsük ezt a földet. Mindannyian létezünk egy időben több helyen, életünk, lelkünk párhuzamosan másik létezésben is részt vesz. Tudat alatt kapcsolódunk önmagunkhoz, de nem ismerjük meg egymást, mert testünk más.

Elmúlt életeinkből előbukkanó emlékeink zavaró tényezői jelen életünknek. Befolyásolják lelkünk evilági létezésben megvalósítandó célját. Folytonos megjelenése miatt nem lehet csupán erre a létezésre koncentrálni. Pedig szükséges a fizikai létezésből adódó tapasztalatok elsajátítása, mert a léleknek végig kell vinnie ezt a tanulási folyamatot. Ha ezt nem tudja megoldani, akkor újra vissza kell térnie és befejezni azt, amit nem tudott megtanulni. Az öngyilkosság is ehhez a folyamathoz vezet, hiszen a lélek még nem fejezte be az evilági tanulási folyamatot, ezért nem távozhat innen, vissza kell jönnie. Amit a léleknek meg kell tanulnia, azt meg fogja tanulni. Csak tőle függ, hogy ez mennyi idő alatt fog bekövetkezni. Vannak, akiknek ehhez többször újjá kell születniük, és végig kell járniuk ezt a földi iskolát.

/Atlan/

Published in Ezotéria

A sárkány gyakorlat

Monday, 02 May 2011 00:21

A sárkánygyakorlat célja, hogy átadja a gyakorlatot végzőnek a sárkányt jellemző tulajdonságokat. Ez a gyakorlat a lélekre hat, segít a csüggedést, a haragot és az ellenszenvet legyőzni, és megszabadulni mindenféle félelemtől, amit bármilyen kedvezőtlen külső körülmény okozhat. S mindezt azért, mert a sárkány magasan az égben száll, felette van minden földi gondnak.

A sárkány gyakorlata más néven is szerepelhet régi taoista szövegekben. Eredetileg inkább óvintézkedést jelentett politikai zavarok idején. A császárok megtiltották a népnek, hogy sárkánynak képzeljék magukat, félve attól, hogy felbátorítja őket egy esetleges lázadásra és arra, hogy megdöntsék a fennálló rendet. Mivel a sárkány a tüzet képviseli, a gyakorlat fizikai hatása kiegyensúlyozza a szívet, a véredényeket és a vékonybél felszívóképességét.

sarkanygyak

A gyakorlat kezdetén álljanak egyenesen és mozdulatlanul. Vegyenek mély lélegzeteket és közben képzeljék magukat valódi sárkánynak, lángoló szemmel, nagy fogakat villogató nyitott szájjal, smaragd színű pikkelyekkel, hosszú farokkal és a lábakon hosszú karmokkal. Emeljék fel egyik lábukat és utánozzák a sárkány személyiségét és állását. Emeljék fel egyik karjukat és gondolják, hogy kezük végén behúzott karom van, szorítsák ökölbe, a másik kart hagyják maguk mellett és engedjék ki a karmokat. Miután ez a figura nem túlságosan merev, rendelkeznek némi szabadsággal, hogyan fejezzék ki ezt a képet. Addig maradjanak így, amíg koncentrálni tudnak a képre minden erőfeszítés nélkül. Többször ismételhetik ezt a pózt, de mihelyt kényelmetlenné válik, fejezzék be.

Egy gyakorlat legfontosabb oldala, mint minden továbbié is az, hogy egyesüljön a test és a szellem. Amikor a kép halványul vagy másra terelődik a figyelme, hagyják abba és kezdjék újra a gyakorlatot. Csak ennek a harmóniának a biztosításával válik hasznossá.

Published in Tao

A tibeti Halottaskönyv útmutatást ad

Thursday, 16 November 2006 18:17

kalacsakraA léleknek a test halála utáni útjával foglalkozik a tibeti Halottaskönyv. A könyv tartalmát a régi nemzedékek szájról szájra adták tovább, míg végül leírták. Az a szövegváltozat, amely nálunk is ismert, a VIII. századból való, így tehát több mint ezer éves. A Halottaskönyv szövegét hangosan olvasták a haldokló mellett és a temetési szertartás alatt. A szövegfelolvasásnak két feladatot kellett betöltenie: a haldoklót kellett segíteni, hogy minden jelenséget felismerjen, amikor azokkal találkozik és a haldoklóval meg kell szerettetni az új tartózkodási helyét, hogy kedvet kapjon az ottmaradásra, ne tartsa õt vissza semmiféle szeretet és érzelmi kötelék a földi élethez, megszabaduljon minden testi igénytõl. 

A Halottaskönyv leírása a halál korai szakaszairól teljesen megegyezik azoknak a vallomásaival, akiket a klinikai halál állapotából felélesztettek. A tibeti leírás szerint amikor az ember lelke megszabadul a testtõl akkor kis idõ múlva „elájul”, azután huzatba (sodrásba) kerül, majd egy szûk völgykatlanba érkezik, amelyben öntudata tovább él. Ott rémes és kellemetlen zúgást és zörejeket hall, önmagát és környezetét szürke, felhõszerû megvilágításban látja. Csodálkozik is, hogy a testén kívül van, látja és hallja rokonait és barátait, akik teste mellett síránkoznak és elõkészítik a temetésre. Hiába próbálkozik velük beszélni, õt nem láthatják és nem hallhatják. Még nem tudja, hogy már meghalt, ezért eléggé zavarodott.

Késõbb rádöbben arra, hogy meghalt, de nem tudja, hogy hová menjen, mit csináljon. Ezért nagy bánat fogja el és kétségbeesik helyzete miatt. Egy darabig azon a helyen tartózkodik, ahol testi életében volt. Akkor észre veszi, hogy még mindig testben van, de ez már az õ sugárteste, amely nem anyag. Képes a legkisebb akadály nélkül is átmenni falakon, sziklákon, hegyeken. A helyváltoztatás egy pillanat alatt történik, mert ahová menni akar, azonnal ott is van.

Gondolatai világosak, értelme kifinomult, jobban kitárult az isteni dolgok iránt. Földi életében lehetett vak, süket, korcs, itt azonban csodálatosan erõs. A sugártest minden érzékszerve rendelkezik földi életének minden képességével, sõt azokat fel is múlja. Ugyanakkor más lényeket is megismer ebben a „testi” formában. A Halottaskönyv részleteit felolvasók ekkor azt tanácsolják az elhunytnak, hogy amikor a fényhez közeledik, közölje, hogy szeretettel van mások iránt és együtt érez másokkal. Ekkor tükörszerûen egész életét felvillantják neki, a jó és a rossz tetteket egyaránt. Ebben az állapotban nincs semmiféle hamis kép, mert földi életérõl nem lehet hazudni.


A polihisztor a túlvilágon is járt volna?
Emmanuel Swedenborg a XVII. században élt Stockholmban. Korának híres hadmérnöke és polihisztora volt, a természettudományok különbözõ területein dolgozott. Kezdetben az anatómia, a fizológia és a pszichológia problémáival kapcsolatban írt könyveket, életének késõbbi szakaszában viszont olyasmikrõl írt, hogy kapcsolatban áll a túlvilági szellemi lényekkel. Munkáiban hemzsegnek az eleven történetek, amelyekben a halál utáni életet mutatja be. Ezekkel az írásokkal is lehet végezni összehasonlításokat az õ szellemtani tapasztalatai és a halál közelébõl visszatért mai emberek vallomásai között.

Érdekes a leírása az emberi testrõl a vérkeringés és a légzés megszûnése után. „Az ember még sokáig nem hal meg” – írja – „hanem csak elválik a testétõl, amelyre a földi világban szüksége volt. Amikor az ember meghal, akkor csak az egyik világból átmegy egy másikba.” A halál beállta utáni események közül néhányat Swedenborg saját maga is megtapasztalt, amikor testén kívül tartózkodott. „Az összes érzékszervem mûködése megállt, amikor a halál állapotának a közelébe kerültem. Mégis megmaradt a bensõ életem és gondolkodásom, fefoghattam és visszaemlékezhettem azokra a dolgokra, amelyek ott történtek velem, és hogyan történtek meg azoknál, akik a halálból újraéledtek. Különösen arra emlékszem, milyen volt az, amikor a lelkem kiszakadt, kirántódott a testembõl.”

A lélek nyelve mindenki számára érthetõ
A lelkek egymás számára felfogható nyelven beszélnek. A lelkek közötti érintkezés nem földi, emberi módon megy végbe, hanem közvetlen gondolatátvitellel. Minden ember erre a mindenki által érthetõ nyelvre változtatja beszédét, amely tulajdonképpen a saját lelkének a nyelve. Az angyalnak vagy szellemnek a másik emberhez intézett beszéde ugyanolyan hangos, mint egyik embernek a másik emberhez intézett beszéde. Ennek ellenére mások, akik a közelben vannak nem érthetik meg ezt a beszédet, csak az hallja, aki felé irányulnak a szavak. Ez azért van így, mert az angyal vagy a szellem beszéde elsõsorban az ember gondolataiba hatol be.

A szellemi állapot alig korlátozott. A felfogás, a gondolatok, az emlékek tökéletesek. A térnek és az idõnek nincsenek olyan korlátai, mint a földi életben. A léleknek minden képessége magas tökélyre emelkedik, így a gondolkodás, a tapasztalás és a felfogás is. A haldokló a holtak között olyan lelkekkel találkozik, akiket életében ismert. Ezek azért állnak mellette, hogy segítsenek neki átjutni a túlvilági életbe. Ha valkaiknek a lelke elvált a világtól, barátai és ismerõsei azonnal elébe mennek, örülnek és megmagyarázzák neki, hogy az örök életben mi vár rá. Elmúlt életének minden részletére emlékezik és lehetetlenség bármit is eltitkolni. A legkisebb gyerekkortól a legöregebb koráig minden dologra emlékezik és lépésrõl lépésre mindent feltárnak elõtte.

Swedenborg írásaiban – akárcsak a Bibliában, Platónnál vagy a tibeti Halottaskönyvben meglepõ párhuzamot fedezhetünk fel azon beszámolók között, amelyeket a mai emberek halálközeli tapasztalataiból már megismertünk. Felmerülhet az a kérdés, hogyan lehet az, hogy Pál apostol látomása és istenélménye, Platón elképzelései és mítoszai, a tibeti lámák bölcsessége és Swedenborg kinyilatkoztatásai, tehát az emberiség írásos emlékei annyira megegyeznek a mai emberek elbeszéléseivel, akik közel voltak a halálhoz. Erre válasz nincs, esetleg az, majd meglátjuk.

Érdekes a leírása az emberi testrõl a vérkeringés és a légzés megszûnése után. „Az ember még sokáig nem hal meg” – írja – „hanem csak elválik a testétõl, amelyre a földi világban szüksége volt. Amikor az ember meghal, akkor csak az egyik világból átmegy egy másikba.” A halál beállta utáni események közül néhányat Swedenborg saját maga is megtapasztalt, amikor testén kívül tartózkodott. „Az összes érzékszervem mûködése megállt, amikor a halál állapotának a közelébe kerültem. Mégis megmaradt a bensõ életem és gondolkodásom, fefoghattam és visszaemlékezhettem azokra a dolgokra, amelyek ott történtek velem, és hogyan történtek meg azoknál, akik a halálból újraéledtek. Különösen arra emlékszem, milyen volt az, amikor a lelkem kiszakadt, kirántódott a testembõl.”

A lélek nyelve mindenki számára érthetõ
A lelkek egymás számára felfogható nyelven beszélnek. A lelkek közötti érintkezés nem földi, emberi módon megy végbe, hanem közvetlen gondolatátvitellel. Minden ember erre a mindenki által érthetõ nyelvre változtatja beszédét, amely tulajdonképpen a saját lelkének a nyelve. Az angyalnak vagy szellemnek a másik emberhez intézett beszéde ugyanolyan hangos, mint egyik embernek a másik emberhez intézett beszéde. Ennek ellenére mások, akik a közelben vannak nem érthetik meg ezt a beszédet, csak az hallja, aki felé irányulnak a szavak. Ez azért van így, mert az angyal vagy a szellem beszéde elsõsorban az ember gondolataiba hatol be.

A szellemi állapot alig korlátozott. A felfogás, a gondolatok, az emlékek tökéletesek. A térnek és az idõnek nincsenek olyan korlátai, mint a földi életben. A léleknek minden képessége magas tökélyre emelkedik, így a gondolkodás, a tapasztalás és a felfogás is. A haldokló a holtak között olyan lelkekkel találkozik, akiket életében ismert. Ezek azért állnak mellette, hogy segítsenek neki átjutni a túlvilági életbe. Ha valkaiknek a lelke elvált a világtól, barátai és ismerõsei azonnal elébe mennek, örülnek és megmagyarázzák neki, hogy az örök életben mi vár rá. Elmúlt életének minden részletére emlékezik és lehetetlenség bármit is eltitkolni. A legkisebb gyerekkortól a legöregebb koráig minden dologra emlékezik és lépésrõl lépésre mindent feltárnak elõtte.

Swedenborg írásaiban – akárcsak a Bibliában, Platónnál vagy a tibeti Halottaskönyvben meglepõ párhuzamot fedezhetünk fel azon beszámolók között, amelyeket a mai emberek halálközeli tapasztalataiból már megismertünk. Felmerülhet az a kérdés, hogyan lehet az, hogy Pál apostol látomása és istenélménye, Platón elképzelései és mítoszai, a tibeti lámák bölcsessége és Swedenborg kinyilatkoztatásai, tehát az emberiség írásos emlékei annyira megegyeznek a mai emberek elbeszéléseivel, akik közel voltak a halálhoz. Erre válasz nincs, esetleg az, majd meglátjuk.

FÁY Gábor

Published in Ezotéria

A meditáció hatása

Friday, 06 October 2006 09:39

meditationA nyugati emberre nehezedõ nyomások között a stressz a leggyakoribb. Ennek tünetei az idegesség, az ingerültség, az izomgörcsök és a túlfeszítettség. A szakemberek ezt tartják számos civilizációs betegség okának. A stressz következménye, hogy a szervezet külvilágra adott reakciója nem kiegyensúlyozott. Ettõl a szervezet fenntartó funkciói: az emésztés, a sejtépítés és -tisztulás, csökkentve mûködnek, az aktiváló és mobilizáló funkciók pedig erõteljesebbé válnak. A test harcra vagy menekülésre készül fel. Ennek bizonyos helyzetekben van értelme. A stressz-reakciók hatására az ember képtelen megtenni egy sor speciális ellenintézkedést, amivel a környezet ingereire megfelelõen tudna reagálni, majd vissza tudna térni a harmonikus viselkedéshez.

A stressz akkor válik veszélyessé, ha túl gyakran lép fel, és nem tudunk megfelelõen reagálni rá. A test ilyenkor hiába készül fel a harcra, mert nem harcolhat, mivel a társadalom a támadást és a menekülést egyaránt lehetetlen viselkedésnek tartja. Ha pl. egy üzleti megbeszélésen valaki gúnyolódik rajtam, akkor legtöbbször sem az nem használ, ha behúzok neki egyet, sem az, ha elmenekülök a helyszínrõl. Ellenkezõleg: úgy teszünk, mintha semmi sem történt volna, és feltûnés nélkül lenyeljük a dühünket, vagy a félelmünket.

Eközben stresszhormonok választódnak ki, szívünk gyorsabban ver, a vérnyomásunk megemelkedik - de nincs levezetési lehetõségünk. A stressz zárt körben kering bennünk, és egyre mélyebbre ássa magát. A szakértõk még nem tudják egészen pontosan, mi történik ilyenkor. Vannak azonban olyan ismereteink, amelyek egyértelrnûen mutatják a kellemetlen következményeket:

  • A tartós stressz gyengíti az immunrendszert. A szervezet nem lesz képes legyõzni a kórokozókat.

  • A stressz megterheli a pszichét. A félelem és a düh mélyen megmarad bennünk, mivel nem talál kiutat.

A jól megszokott, régi stresszeink különösen végzetesek. Bár nem vagyunk a tudatában ennek a megterhelésnek, ez azonban még nem jelenti azt, hogy el is tûnt. Éber tudatunk nem ismeri fel, de tudatalattinkat aláássa, és ezzel megterheli egész személyiségünket.

A legtöbb ember kifejlesztett magának egy olyan eljárást, amivel a stresszt elintézi: lezárja tudatát a stressz által megterhelt területek elõl, és nem engedi meg e határok átlépését. A tudattalan ezt úgy kezeli, mint a veszélyes hulladéktárolót. Ez egy darabig mûködik, de a lélek hulladéktároló képessége egyszer kimerül. A szemét kiömlik, a régi stresszokozók pusztítóan lépnek a tudatba, és szenvedésben vagy pszichoszomatikus zavarban nyilvánulnak meg.

Van egy másik hátránya is annak, hogy lelkünk mélyebb rétegeit elzárjuk a tudatunk elõl: nem használjuk ki azt a lehetõséget, hogy profitáljunk azokból a kimeríthetetlen erõkbõl, amelyek éppen a tudaton túl vannak. Ezzel sekély lelki tartalmú, csökkent érzelmû lényekké válunk, és elveszítjük teremtõ energiáinkat, s vele együtt kreativitásunkat. Ebben az elnyomott érzelmi állapotban az ember még képes mûködni, de csak addig, amíg el tudja fojtani mindazt, amit tehernek érez. Lelki és szellemi fejlõdésre azonban már nem képes így. Személyes válság akkor válik ebbõl, amikor a lélek szeméttárolója már megtelt, és a feldolgozandó lelki tartalmak a tudatba áradnak.

Különbözõ módszerek léteznek az ilyen lelki blokkok feloldására, és a belsõ világ rendezésére. Sok más módszer mellett ez a célja a pszichoanalízisnek, az autogén tréningnek a bio-feedback eljárásnak és a progresszív relaxációnak.

A legegyszerûbb és legátfogóbb módszerek egyike a meditáció. A legújabb tudományos kutatások és az õsi tapasztalatok egybevágóan megerõsítik a meditáció pozitív hatásait. Segítségével sikerül megnyugtatni és ellazítani a lelket és a testet. Ez nem a külsõ stressz elleni védekezés, hanem lehetõség arra, hogy leépítsük a tudatsíkok közötti akadályokat. A mély ellazulás állapotában feloldódnak a régi stresszek, és új bizalom születik meg. Ez a meditáció hatása.

A meditációs fázisok alatt, a tudat teljes vagy részleges kiüresítésével szellemünk kinyílik az új tapasztalatokra. A pszichoanalízissel és a stressz-mentesítõ programokkal szemben a meditációban ítélkezés és cél nélkül indulunk el felfedezõ útra a lelkünkbe. Semmit sem akarunk elérni, hanem csak hagyni és elfogadni, ami történik. Lelkünk nagyra értékeli ezt a szabadságot. A meditáció alatt kényszerítés nélkül irányítja belsõ keresõnket a sötét területekre. Mivel pedig semmit sem akarunk elérni, mindent elérhetünk.

A pszichológusok kifejlesztettek egy modellt arra, hogy miként történik a stresszoldás és a tudat kitágulása a meditáció alatt. Mintha egy lifttel szállna alá tudatunk az eddig elzárt, mélyebb rétegekbe. Ott dolgozzuk fel és õrizzük meg a lelki anyagokat. Felfedezzük és elfogadjuk az olyan negatív érzelmeket, mint a félelem, a düh, a gyûlölet és az álmatlanság, s ezzel semlegesítjük õket. A pozitív érzések, mint a szeretet, a bizalom és az öröm, pedig növekednek. Az egyre mélyebb ellazulás és az érzések feldolgozásának állandó váltakozása nem egy meghatározott rendszer szerint mûködik, hanem önmagát szabályozza. Ezért meditáció alatt nem terhelhetjük túl magunkat. Alkalmazkodóan és rugalmasan dolgozunk a meditációban emberi lényünk egyik magján. E munka hatásai ezért különbözõ síkokon érzékelhetõek.

Testünk és lelkünk egészségesebb lesz, jobban megismerjük önmagunkat, és sikeresen kommunikálunk másokkal.

Aki el tudja fogadni magát, az könnyebben fogad el másokat is. Aki ismeri magát, az könnyebben tudja megvalósítani önmagát, mivel kevésbé van kitéve a külsõ manipulációknak. Lutz Schwäbisch és Martin Siems szerint ez a "legjobb garancia a totalitárius és embertelen politikai fejlõdéssel szemben". Könyvükben így magyarázzák: "A neurotikusság bármilyen csökkentése segít gátat állítani az embertelen társadalmak, politika és törvények elé."

Alapos kutatásokat csak a transzcendentális meditációval (TM), a keresztény meditációval, a zennel és a jógával kapcsolatban végeztek. A legtöbb tudós azonban abból indul ki, hogy ezek a hatások jellemzõek magára a meditációra, tehát másfajta meditációknál is felléphetnek. Különösen a következõket szokták megemlíteni:

  • Rendszeres meditálás révén kialakul egy ellazult, nyugodt, békés alapérzés. Aki meditál, az nem érzi magát annyira zaklatottnak és ûzöttnek. A környezeti ingerek kevésbé terhelik meg, és ritkán mutat stresszreakciókat. A nagyobb belsõ nyugalom miatt növekszik a reakció- és a koncentrációs képesség.

  • A meditáció segítségével jobban el tudjuk fogadni önmagunkat, jobban bízunk magunkban, tisztába jövünk identitásunkkal, és jobban meg tudjuk valósítani magunkat. Ennek eredménye a nagyobb függetlenség, önállóság, kockázatvállalás és tolerancia másokkal szemben. 

  • A meditáció egyértelmûen pozitívan befolyásolja és stabilizálja általános hangulatunkat. Kiegyensúlyozottnak érezzük magunkat, és derûs-oldott elégedettség alakul ki bennünk. Könnyebben felismerjük indulatainkat, és sikeresebben kezeljük õket. 

  • Növekszik a testi és szellemi teljesítõképesség, az intelligencia pedig mérhetõen magasabb lesz. Kivételes esetekben nagyobb kreativitást is megállapítottak.

Egyes kutatások szerint a meditáció növeli az emlékezõ- és tanulási képességet, könnyebben megy a számtani feladatok megoldása, növekszik a motorikus ügyesség és csökkennek a félelmek. Az orvosok rájöttek, hogy szakterületükön belül a meditáció csökkenti a vérnyomást, és megszünteti az elalvási zavarokat. A drogfüggõség drasztikusan csökkenthetõ meditációval. Az USA-ban tudományosan ellenõrzött vizsgálatot folytattak TM-tanulókkal, és megállapították, hogy a meditációs gyakorlatok javították, vagy teljesen megszüntették a következõ tüneteket: gyomorfekély, asztma, epilepszia, sklerózis multiplex, allergiák, fejfájások, pattanások, túlsúly, feszültségek. Mivel közismert, hogy a gyakori stressz gyengíti az immunrendszert, nem csoda, hogy a meditáció stresszoldó hatása miatt csökkenti a fertõzések, a megfázás és az influenza esélyeit.

A meditáció sikerének feltétele, hogy ne akarjunk ilyen sikereket elérni. A meditációnak csak akkor lesz feszültségoldó és gyógyító hatása, ha kényszer és célkitûzés nélkül éljük meg. A testünk és a szellemünk jobban tudja, mint a hétköznapi tudatunk, hogy hol van szükségünk stresszoldásra, a félelmek feloldására és terápiára. Aki meditál, annak meg kell tanulnia eloldódni a mindennapi kényszerektõl, amivel mindig valamilyen meghatározott célt akarunk elérni. A meditáció közben felmerülõ minden gondolatot, érzést, értékítélet és kommentár nélkül fogadunk el - és nem analizáljuk, de nem is keresünk hozzá asszociációkat. Ez ugyanis csökkentené, sõt megszüntetné a meditáció sikerét.

A legtöbb kezdõ meditálónak nehéz pozitívnak, és a személyiségéhez tartozónak tekintenie a kellemetlen tüneteket is. A meditáció az örömért van, nem pedig azért, hogy kínozzon. A régi stresszek feloldásakor idõnként felléphetnek nyugtalanító jelenségek. Ilyenek: az izzadás, láz, izomrángás vagy reszketés. Ezek legtöbbször ártalmatlanok, és legjobb, ha nem csinálunk velük semmit, mivel azt mutatják meg, hogy hogyan épülnek le a testi feszültségek. Egy idõ után a tünetek saját maguktól eltûnnek.

A fejfájás, a fáradtság és az az érzés, hogy vattába vagyunk csomagolva, szintén a régi fizikai és lelki salakok feloldódásának jelei. Nincs ok a nyugtalanságra, ha ilyen tünetek jelentkeznek a meditáció elején. Az idegesség, ingerlékenység és a bõrviszketés arra utal, hogy elnyomott agresszió szabadul fel. Elõfordulhat, hogy a régi operáció helye fáj. Ez azt mutatja, hogy az a fájdalom, amit az operáció alatt az altatás miatt nem éreztünk, és a tudattalanba süllyedt, most tudatossá válik, és kioldódik. Az ilyen fájdalmak csak órákig, vagy néhány napig tartanak. Mivel a meditáció feloldja a félelmet, a szomorúságot, a magányt, a dühöt és az agressziót, ezek az érzések átmenetileg a tudatunkba emelkednek. Ez még nem ok az ijedtségre. Ha szembenézünk ezekkel az érzésekkel, akkor feloldhatjuk, az ellenállás csak megköti õket.

A felsorolt tünetek csak kivételesen fordulnak elõ. Pozitívan értékelendõk, mivel azt jelzik, hogy a stressz oldódik, és beléptünk tudatunk egy mélyebb síkjára. Aki nem tudja elfogadni tudattalanjának e tartalmait, az lemond arról a lehetõségrõl, hogy megtalálja és fejlessze önmagát.

Ritka esetekben azonban a negatív tünetek jelentkezésekor ajánlatos egy másik meditációs módszert választani. Minden módszer egyénileg és különbözõen hat. Vannak, akik gyorsabban és hevesebben oldják fel a stresszt, mások lágyan, óvatosan végzik a lelki tisztítókúrát. Mindig a személyes választásunktól függ, hogy milyen utat választunk. A sok meditációs módszer közül egyik sem jobb, vagy rosszabb, mint a másik, de van, amelyik jobban illik a személyiségünkhöz.

A helyesen végzett meditáció sohasem veszélyes. Mindig harmonikusan igazodik a test és a lélek központi szükségleteihez. Kockázatossá csak akkor válik egy meditáció, ha egoista célokra használjuk. Aki a mindennapi élet feladatai elöl akar elfutni a meditációval, az könnyen elszakadhat a valóságtól. Aki hatalmi eszközként használja a meditációt, annak viselnie kell az ebbõl származó károkat is.

(Margit Dahlke & Rüdiger Dahlke: Meditációs Kalauz   )

Published in Ezotéria

Read 43649 times 96
Miért ér véget a Maya naptár 2012-ben?
A mayák ismerték a Fiastyúk csillagképpel való szoros kapcsolatot és naprendszerünknek a Fiastyúk központi napja, az Alcyone körüli keringési pályáját.…
Read 18782 times 7
Az atlantiszi gyűrű
Az atlantiszi gyűrű nemcsak titokzatos, de egyre szélesebb körben gyakorlati alkalmazást találó tárgy. Az eredeti gyűrűt egy francia egyiptológus, dAgrain…
Read 13434 times 7
Akasha
Az akasha szanszkrit eredetû szó, ragyogót jelent, de a "lényegre", illetve az "ûrre" is utal. Az akasha az ötödik elem,…
Read 12302 times 1
A gyertyaláng üzenete
Számos nép hiedelemvilágában a gyertya a lélek, a láng pedig az élet jelképe. S a néphit úgy tartja, hogyha valaki…
Read 12235 times 1
Az õz mint szimbólum
Az õz, mint szimbólum nem igazán gyakori sem álmainkban, sem pedig a valós életben. Messze nem olyan, mint például egy…
Read 12149 times 8
A harmadik szem
A harmadik szem az energiatest szerves része - minden ember szellemlényi felépítéséhez hozzátartozik- a homlok közepén helyezkedik el. Ez egy…
Read 11754 times 12
A maják 7 titkos jóslata
Azt hiszem, hogy mindannyian olvastuk a Biblia ÚJSZÖVETSÉGI oldalain lévőjövőleírását, ismerjük Nostradamus jövendölését, igen ismertek katolikus világunkban a Szűzanyánk kinyilatkoztatásai…
Read 9985 times 2
Bélyegek, okkult szimbólumok és Isten pecsétje
Mielőtt megpróbálnánk megfejteni a fenevad bélyegérõl szóló bibliai jövendöléseket, először meg kell értenünk a Jelenések könyvében szereplõ bélyeg szó jelentését.…
Read 9090 times 0
Pálmalevél átverés
Sokáig ellenálltam a témának, de nem bírtam tovább, mert mindenfajta parasztvakítás elemi tiltakozási ösztönt vált ki belőlem. Nem szeretem, ha…
Read 9057 times 0
Tantrikus szex
A tantra szó szanszkrit eredetû, és hálót vagy szövést jelent, de a gyakran kitágult tudatnak is fordítják. Az együttlétnek ezt…