Föld mágia és tudomány

Sunday, 30 July 2006 17:40
A fizika, biológia és neurofiziológia újabb teóriái és eseményei régi mítoszokra utalnak vissza és alátámasztják azt az õsi tapasztalatot, hogy a világ egy álomtest, egy transzformáló test, mely nem mindig reagál eseti beavatkozásokra. Például Lovelock Gaia Hipotézise" a modern rendszerelméletekkel együtt, magában foglalja azt, hogy a világ egy élõ organizmus. Sok empirikus földhatás, mint például az a képesség, hogy a víz elhelyezkedését vesszõvel (ingával) megkeressék, szintén beleillik az antropomorfikus rendszerelméletekbe. A szinkronicitások, melyekben álmok külsõ helyzetekhez kapcsolódnak, nem magyarázhatók meg ok-okozati módokon. Néhány nyilvánvaló és oki megoldás úgy tûnik, nem illeszkedik a problémákhoz, például a repülõterek erõsödõ rendõri védelme láthatóan nem csökkenti a terrorista akciókat.
A tudomány ok-okozati gyökereinek kiterjesztése során új paradigmát próbál alkotni, hogy megmagyarázza a Föld nem kauzális jellemzõit.
 
a. Holomozgás és Tao

Bohm holomozgás elmélete szerint a világ egy taoisztikus módon feltáruló hologramhoz hasonlóan mûködik. A világ egyik részének eseményei a világ más részein ugyanolyan mintázatú eseményekhez kapcsolódnak. Miképpen a középkori Európa mikrokozmosz-makrokozmosz elméletében, a világ egy darabja ugyanazon mintázatot hordozza, mint annak egésze (lásd 5. rész, 4. és 6. kép.).

Ily módon a szinkronicitás, melyet Jung az események közötti jelentõségteljes kapcsolatként határozott meg, holografikus jelenségként is értelmezhetõ, melyben a világ egyik részének eseményei tükrözik a másik rész eseményeit, mivel az adott pillanatban a megfigyelõ számára az egyes részek ugyanazzal a mintázattal rendelkeznek. A taoisták ezt a jelenséget a Tao teljes univerzumát behálózó sárkány vonalainak tulajdonítanák.

b. Morfogenetikusok és az Isteni Anima

A "századik majom" effektus elemzésekor Rupert Sheldrake rámutatott, hogy amikor egy majom megtanul egy új viselkedést és az a környezetében élõ száz majom fokozatosan átvette már tõle, akkor hirtelen olyan más területek majmainál is megfigyelték, ahová az elsõ száz majom semmilyen elképzelhetõ kommunikációs eszközzel nem továbbíthatta az új viselkedést.

Sheldrake a szinkronicitásnak ezt a típusát egyféle klisének tulajdonítja, amit õ "morfogenetikus mezõ"-nek nevez. A hasonló lényekben az események mintázatai képezik a viselkedést és az evolúciót. Az eseményeknek van egyfajta kliséje, "blueprintje". A blueprint ideája hasonló a világot megalkotó isteni Anima középkori keresztény koncepciójához. (Lásd 5. kép.)

A telepatikus tapasztalatok, melyek jelzik, hogy agyunk nem szükségképpen azt tartalmazza, amit elménknek nevezünk, alátámasztják a morfogenetikus mezõ elképzelést. Elménk bármely adott pillanatban képes kiterjedni a térben. Elsõsorban Pribram utalt arra, hogy az elme eg y hologram, mely csupán részben helyezkedik el az agyban. Mindezek a teóriák magukban foglalják egy álomtest létezését, egy olyan nem fizikális mintázatét, mely ismert fizikai, vagy ok-okozati gyökerekkel nem rendelkezõ eseményekhez kötött.

c. Helyhez nem kötöttség, Mikro- és Makrokozmosz

A modern fizika egyéb elméletei hasonlóan hangzanak. A helyi okok elvének áttörése indokolhatja akár azt, hogy az üzenetek a fény sebességénél gyorsabban képesek haladni, vagy azt is, hogy a világ néha úgy viselkedik, mintha a térbeli távolságnak nem lenne jelentõsége.
Ez a koncepció különféle módokon érthetõ. Egy mágus azt mondaná, hogy a fény sebességénél gyorsabban képes üzeneteket küldeni és hatásokat kiváltani. Egy tudós azt bizonygatná, nincs olyan dolog, hogy két különálló helyszín. Jung azt mondaná, hogy a szándék szervezi az eseményeket. Egy mesemondó a régi idõkbõl úgy magyarázná, hogy mindnyájan ugyanannak a gigantikus antroposznak a részei vagyunk. Mégis mind megegyeznek abban, hogy világunk nem az idõ és tér, hanem mintázatok által szervezett mezõ.

Hétköznapi megfogalmazásban, a világ részei az egész bolygó pszichológiáján keresztül vannak összeköttetésben egymással. Ahogyan a régi mikro-makrokozmosz elképzelésben, nincs elkülönülés belsõ világunk eseményei és a külsõ világ történései között.

d. Az élõ Gaia

A korábban említett Lovelock-féle "Gaia-hipotézis", mely magában foglalja, hogy a világ egy élõ organizmus alátámasztja azokat az õsi nézeteket, melyek bolygónkat egy antroposznak képzelik el.
Az 1960-as évek elején Lovelock a Kalifornaiai Technológiai Intézetnél együtt dolgozott egy csoporttal, mely a Marson való élet lehetõségeit kutatta. Ekkor jutott arra a következtetésre, hogy a Föld maga úgy viselkedik, mintha egy élõ organizmus volna, melyet õ Gaia-nak nevezett a régi görög földanya tiszteletére.

Lovelock azután fejlesztette ki ezt a hipotézist, hogy megfigyelte a levegõben levõ oxigén valós szintje (21 százalék) és a számított szintje (0 százalék) közötti diszkrepanciát. Az atmoszféra aktuális összetétele miért maradt az élet folytatásához optimális szinten, holott egy nem élõ (planetáris) rendszerben az oxigén gyorsan abszorbeálódna, vagy vegyülne más elemekkel? A só mennyisége a tengerben miért maradt hosszú idõn keresztül a jelenlegi 3,4 százalékon annak ellenére, hogy megvan a lehetõség az emelkedésére? Miért maradt szokatlanul hosszú idõn keresztül egy kis mennyiségû ammónia a légkörben, semlegesítve a levegõt és lehetõvé téve, hogy az esõ és a talaj éppen a megfelelõ mértékû savasságot produkálja az élet támogatására és élelem biztosítására számunkra? S miért maradt ózon a felsõ légkörben, hogy megvédjen bennünket az ultraibolya sugárzástól? Lovelock válasza ezekre a rejtélyes kérdésekre az, hogy a bolygó homoesztatikus.

Homoesztázis

Ezek és más egyensúlyi karakterisztikák alapján Lovelock arra a következtetésre jutott, hogy a Föld Klímája és kémiai tulajdonságai mindig is optimálisak voltak az élet fenntartására. Így a Föld, az óceánok, a talaj és a levegõ egy az életfenntartó tulajdonságok szabályozására képes gigantikus rendszer részeinek tûnnek.
Csakúgy, ahogyan testünk és lelkünk homoesztatikusan fenntartja többé-kevésbé ugyanazt a személyiséget, hõmérsékletet, testsúlyt körülbelül nyolcvan évig, úgy a Föld is homoesztatikusan fenntartja tulajdonságait a belsõ változások és külsõ események ellenére. Bár Lovelock nem állította, hogy a Föld egy élõ rendszer, utalt arra, hogy úgy mûködik, mint egy méhkaptár, mely képes élõ rendszerek támogatására.

Ma, a rendszerelmélet megjelenésével az egész bioszféra egyetlen élõ rendszerként szemlélhetõ, mint egy hatalmas kaptár, növényekkel, állatokkal, óceánokkal és földekkel, baktériumokkal és bálnákkal, égbolttal és erdõkkel, mint annak különbözõ részeivel. A Földnek élõlényként való felfogása nemcsak egy mítosz, hanem modern tudomány.

Élõ rendszerek

A rendszerelmélet szerint a világ anyag és energia szorosan összefüggõ hierarchiája. Egy rendszer egyetlen része sem érthetõ meg önmagában, minden egyes rész kapcsolódik az összes többi részhez. Az élõ rendszerek elméletében, a rendszerelmélet egyik ágában úttörõ James Miller tizenkilenc kritikus alrendszert difiniál, melyek az élõ rendszereket jellemzik.

Peter Russel, Miller egyik tanítványa felsorolja és összeveti ezeket az alrendszereket az emberi lények rendszereivel, a társadalmat a Földdel, és azt a következtetést vonja le ebbõl, hogy Gaia valóban egy élõ rendszer. Russel táblázatát adaptáltam ennek a munkának az elképzeléseihez és az alábbiakban felsorolok néhány Russel által említett alrendszert, melyek illusztrálják a nemzetek és a világ emberi természetét. Egy kissé egyszerûsítettem listáját, hogy az olvasó számára azonnali s még jobb áttekintést nyújthassak.

A Föld itt élõ rendszerként tûnik fel, melynek van saját agya, bõrre, izmai és hipotalamusza. Nemcsak a Föld, de a társadalom is úgy viselkedik, mint egy élõ rendszer. Más szavakkal felfoghatjuk magunkat az emberiség nemzetének részeiként, mely maga is része egy nagyobb személyiségnek, a Föld bolygónak. Minden szinten újra és újra ugyanazzal az üzenettel találkozunk: mi egy gigantikus álom-lényben élünk.

Élõ alrendszerek (adaptáció Russel nyomán)

Alrendszer Szint Társadalom Bioszféra
Táplálékbevivõ
Anyagot és energiát juttat be kívülrõl a határokon keresztül
Vér Szállítás Csõvezetékek Atmoszféra átengedi a fényt, vulkánok ásványokat hoznak a felszínre
Motor
Mozgatja a rendszert vagy annak részeit
Izmok és csontok Autók, vonatok Klímaváltozások, kontinentális mozgások, szél
Belsõ transzduktor
A rendszeren belüli folyamatokról kap információkat
Hipotalamusz sótartalom és a hõfok Közvélemény-kutatások, követi a politikai pártok alakulását Állati és növényi reakciók a klímára, áradásokra, szennye-zõdésekre stb.
Memória Az egész agy Könyvtárak A génekben található evolúciós adaptációk
Döntéshozó Információkat kap az alrendszerekrõl és visszacsatol, ellenõrizve az egész rendszert Agyközpontok Kormányok Fajok közötti kommunikáció Talaj
Határ Bõr Vámok, nemzeti határok Földkéreg, felsõ atmoszféra

Az Egész szervezõdése és rétegzõdése
      Fordulópont-jában Capra kitûnõ áttekintést nyújt az új rendszerelméletrõl:

    Az élõ rendszereknek az a tendenciája, hogy sokszintû struktúrákat hozzanak létre, melyek szintjei komplexitásukban különbözõek, áthatja az egész természetet és az önszervezõdés alapelvének kell tekinteni. A komplexitás minden szintjén találkozunk rendszerekkel, melyek kisebb részekbõl álló, integrált, önszervezõ egészek, ugyanakkor cselekvõ részei nagyobb egészeknek. Például az emberi szervezet néhány szervbõl álló szervrendszereket tartalmaz, minden szerv szövetekbõl épül fel és minden szövet sejtekbõl áll.

Az egyének, családok, városok, népek és a világ a rendszerelméletben, mint egy fa levelei, hajtásai, ágai, fõágai és törzse vannak képviselve. Az élõ rendszerek fájának minden egysége - az egyed, család, város, nemzet és világ - mind egy-egy önszervezõ egész, ugyanakkor része egy nagyobb egésznek.

Humonok

Azt javaslom, hogy a "humán" szó értelmét tágítsuk tovább azzal, hogy az élõ rendszerek fájának egységeit "humon"-oknak nevezzük el. Egy humon önszervezõ, gondolkodik, érez és emberszerû. Arthur Koestler ezeket az entitásokat "holon"-oknak nevezi, hangsúlyozva kapcsolatukat a hologramokkal. Ha az egész eg hologram, emberi jellemzõkkel, akkor az egyedi, önszervezõ egységek lennének a humonok, vagy kis antroposzok a nagyobb kép megtestesülésében.

Ily módon a humonok élõk, rendelkeznek bizonyos szintû intelligenciával és azzal a tendenciával, hogy érzékeljenek és tudatában legyenek érzékeléseiknek. Miképpen minden egyed érzékel, úgy a családok, csoportok és városok is rendelkeznek egyéni percepciókkal és nézõpontokkal, melyek egyedi jellemzõket biztosítanak számukra. Capra ezt az elképzelést így folytatja:

    A vizsgálat alatt álló rendszer minden szintjén egy egyedi organizmust alkothat. Egy sejt része lehet egy szövetnek, de egy mikoorganizmus is lehet, mely egy ökoszisztémának a része és nagyon gyakran lehetetlen éles elkülönítést tenni ezek között a leírások között. Minden alrendszer egy viszonylag autonóm organizmus, miközben egy nagyobb organizmus része is - egy "holon", Arthur Koestler terminusa szerint -, mely kifejezi mind az egész független tulajdonságait, mind a részek függõ tulajdonságait. Az Univerzumot átható rend így új értelmet nyer: a rendszer egy szintjének rendje a magasabb szint önszervezõdésének következménye.

Más szavakkal, viselkedésünk és megjelenésünk részben annak a világnak a szerkezetére jellemzõ, amelyben élünk. Extrapolálhatunk és mondhatjuk azt, hogy bizonyos problémák azért zavarnak bennünket, mert annak a kollektív tudattalannak a jellemzõi, amelyben élünk.
A testmunka (bodywork) megmutatja számunkra, hogy egy adott testrész megbetegedése a teljes személyiség tudattalan pszichológiáját tükrözi. Hasonlóképpen, a személy teljes viselkedésére nézve fontos, hogy integrálja, valamint eltöprengjen a hibás testszerv mûködése felett.

A Föld intelligenciája

Rendszer-nézõpontból még az olyan koncepciók is aspektusai az önszervezõ mintáknak, mint az élet és az intelligencia. Az intelligenciát a tevékenységek idõben és térben való rendezésére irányuló tendenciaként határozták meg. A rendszer-teoretikusok ezt a rendezésre való hajlamot "agytevékenység"-nek nevezik és azt állítják, hogy ilyen, vagy olyan szinten minden élõ rendszerben megtalálható.

A Föld intelligenciája - képessége arra, hogy idõben és térben rendezze és újrarendezze a cselekedeteket (hogy "agytevékenységet" folytasson) - primitív eszközt nyújt az identitás létrehozásához. Egyfajta értelemben a csoportok szintén rendelkeznek intelligenciával, mivel meghatározzák identitásukat, mely különbözik más csoportoktól. Az agytevékenység tettei, a gondolkodás és identitás kifejlesztése korlátokat hoznak létre, hogy másokat kívül tartsanak. Ez vagyunk mi és ez pedig nem-mi. Maradj távol! Magántulajdon! Ismerve azt, hogy Földünk intelligenciával rendelkezik, tudatosabbá tesz bennünket az olyan csoport-tendenciákkal kapcsolatban, melyek arra irányulnak, hogy korlátok felállításával és minden nem hozzájuk tartozó távol tartásával szilárdítsák identitásukat.

Rendszerelméletek és az "Anima Mundi"

      Gaia rendelkezik intelligenciával,

 

    mely másrészrõl egyfajta univerzális, vagy kozmikus intelligencia része. Jantsch szavaival, "Isten nem a teremtõ, de az Univerzum intelligenciája". Az istenség ebben a szemléletben természetesen sem férfi, sem nõ, sem pedig bármilyen perszonális forma megnyilvánulása, azonban nem kevesebbet képvisel, mint az egész kozmosz önszervezõ dinamikáját.

Ez a rendszer-elképzelés arra középkori ideára utal, hogy Isten a világ építésze. A mai gondolkodás és a múltbéli hitrendszerek közötti különbség azonban az, hogy a mai teóriák elvontabbnak tûnnek. Ma teóriákat gyártunk a Föld mezõirõl, intelligenciájáról, holografikus jellemzõirõl, mágiájáról, nem-lokális és szuper-realitivisztikus viselkedésérõl. A múltban azonban az emberek nem csupán teóriákat gyártottak errõl az isten-antroposz-szellem-rõl, hanem bánni is tudtak vele. Az emberek tényleg tudták, hogy túlélésük érdekében jó viszonyban kell lenniük a globális szellemmel. Például India Devadasi táncosainak naponta legalább kétszer táncolniuk kell a templom fõ idola elõtt … meg vagyok gyõzõdve arról, hogy egyetlen "oka" annak, amiért így kell tenniük, az az, hogy saját testi erejüket, vagy annak spirituális esszinciáját áthelyezzék az idolt megtestesítõ isten-lélekre, annak érdekében, hogy az sikeresen mûködhessen a hívõk javára.

A "primitív intelligencia" a világ tellurikus, antropomorfikus erõivel való kapcsolódás érzékelése tekintetében fejlettebb. A korábbi emberek többet tudtak a "morfogenetikáról" és a rendszer "agymûködésérõl". Mindig is érzékeltük a "levegõben" az eseményeket létrehozó szellemet. Einstein, Sheldrake, Bohm és mások nyomán újra felfedezzük, hogy a világnak, amiben élünk, van egy háttérmezõje, melyet sokféleképpen neveznek és sokféle erõvel rendelkezik

Akár a jungi kollektív tudattalannak, földmágiának, élõ Gaia-nak, vagy holomozgásnak nevezzük, az irány, ami felé haladnunk kell, világos: most, hogy létrehoztuk a globális álom-testen, kezelnünk kell, segítenünk, respektálnunk, szeretnünk, és kölcsönös egymásra hatásban élnünk vele.

Published in Ezotéria

A szférák zenéje és az ember

Saturday, 22 July 2006 17:22

A zene mélységes hatását mindenki tapasztalta már – örömet és nyugalmat ajándékozhat, de olykor bánat okozója is lehet. A diszharmonikus zene zavart okozhat a lélekben, amely egészen a depresszióig fajulhat. A zene hatása tehát nagyon különbözõ lehet, amely a rendkívül felemelõtõl, akár a sátániig is terjedhet. Állandó zajban élünk: különbözõ magasságú és erõsségû hangok vesznek körül minket. Legtöbbjüket annyira megszoktuk, hogy szinte már észre sem vesszük õket. Mint például a víz csobogását, a madárdalt, a léptek zaját, a pohár csengését, a zsanérok nyikorgását, a motorzúgást, vagy az emberi hangot. E zajok alkotják mindennapi életünk hátterét. Azonban a csendet is éppúgy hangnak tekinthetjük, még ha teljesen más is a rezgése. A kozmosznak szintén megvan a saját hangja, melyet az egész világegyetem zeng, csak hallásunk neképes felfogni ezt az örömkórust.
A kozmoszban a harmónia törvénye uralkodik. Minden teremtmény tapasztalja – tudatosan vagy öntudatlanul –, hogy élete kapcsolatban áll az istenek életével. A távoli múltban az ember azt hitte, hogy e harmonikus kölcsönhatás megtörése kárt okoz a mennyei világban, és haragra gerjeszti az isteneket. Ezért a teremtmény rezgésének hasonlítania kell az egész teremtés rezgéséhez.

 A hangok, mint erõk, kapcsolatban állnak egymással. A harmonikus összhangzásuk erõs, pozitív hatású, a disszonanciák viszont zavaróak és rombolóak. H. P. Blavatsky Titkos tanítás címû mûve elsõ részében azt írja, hogy Püthagorász a zene és kozmosz összefüggését a legapróbb részletekig felismerte: „Püthagorász az istenséget, a Logoszt az egység középpontjának, a harmónia forrásának tekintette. […] Ezért elvárták a jelöltektõl – azoktól, akik részesülni akartak a misztériumokban – hogy már jártasak legyenek a számtan, csillagászat, mértan és zene tudományában, melyek a bölcsesség négy alappillérét képezik. […] A püthagoreusok azt állították, hogy a világot hang és harmónia által, vagyis a zene szabályai szerint teremtették a káoszból. Továbbá, hogy a hét bolygó mozgása harmonikusan összehangolt, és így Cenzorinosz, a térköz – vagyis a zenei hangköz – különbözõ, tökéletes összhangban zengõ hangokat kelt. Ez a legszebb zene, amely azonban számunkra észlelhetetlen, mivel e hangok oly magasztosak, hogy a mi földi fülünk nem tudja felfogni azokat.”

Püthagorász számára a zene különbözõ magasságú és távolságú, megszakított és folyamatos hangok mozgása. A hangközök, a távolságok szerinte szorosan összefüggenek a kozmosz harmóniájával és az emberiség szellemi fejlõdésével. Püthagorász szerint például a Hold a Földtõl egy egész hangnyi (nagy szekund) távolságra van. A Hold és a Merkúr, valamint a Merkúr és a Vénusz között félhangnyi (kis szekund), míg a Vénusz és a Nap között másfél hangnyi a távolság. A Nap és a Mars között egy hang, míg a Mars és Jupiter, illetve a Jupiter és a Szaturnusz között egy-egy félhang van. A Szaturnusz és az Állatöv között is másfél hangnyi a távolság. E hangok összesen egy oktávot tesznek ki, amely a világegyetem harmóniájának az alapja.

A görögöknél a zene istenségei szoros kapcsolatban álltak egymással. Apolló istent lanttal ábrázolták, amely a káosz feletti gyõzelem jelképe. Amikor Apolló zenél, minden teremtmény elcsendesül, és õt hallgatja. Az ellentétek megszûnnek, még Árész, a háború istene is abbahagyja a vérengzést. Apolló muzsikája szellemi felemelkedéssel, és lelki nyugalommal ajándékoz meg. Amikor a lélek megtapasztalja ezt a harmóniát, akkor a teljes kozmoszt is megismeri (a kozmosz jelentése: rend). Az orfeuszi misztériumok fõ alakja, Dionüszosz isten, aki az embereket elragadtatott állapotba hozza. Jan van Rijckenborgh egyik írása szerint Dionüszosz volt „a szellem tüzes hajcsára. Aki ezt az alakot tanulmányozza, túlzás nélkül állíthatja, hogy Dionüszosz a Szent Szellem hatóerejét jeleníti meg, a szellemét, mely az egész világon átviharzik, és mindenütt felrázza a dialektikus emberiséget.” (A De Topsteen 1976. áprilisi számában).
A monda szerint egy napon a félig isten, félig állat Marsziasz szatír – az ember jelképe – talált egy fuvolát, melyet Athéné dobott el. Játszani kezdett rajta és úgy gondolta, bátran versenyre kelhet Apollóval. Vakmerõségét szigorúan megbüntették, hiszen senki nem lehetett nagyobb a zene istenénél. Másrészt azonban Orpheusz, az embert és állatot is megható énekes, annak az embernek a jelképe, aki megérti az isteni harmóniát. Szellemi képességei oly nagyok, hogy még a pokol szellemei is lenyugszanak, hogy hallhassák énekét. Orpheusz áthaladhat az alvilágon, a poklon is, mert útján isteni hangok kísérik, és a félelem így távol marad tõle.

Kezdetben vala az Ige

Isten, a mindenség megismerhetetlen õsoka, atomokat hozott mozgásba. Amikor az anyag mozgásba lendül, hang keletkezik. Pimander elsõ könyvében, a 9. és 10. szakaszban (37. oldal) azt mondja Hermész Triszmegisztosz: „Röviddel azután ennek egy részében rettenetes, vészjós sötétség keletkezett, mely csavarvonalban forogva lefelé mozgott, és úgy tûnt, mintha kígyó lenne. Ez a sötétség aztán nedves, kimondhatatlanul zavaros természetté változott, melybõl füst szállt felfelé, mint valami tûzbõl, és hangot is keltett, mely leírhatatlan vinnyogáshoz és nyögéshez hasonlított. Aztán a nedves természetbõl kiáltás hangzott fel, szótlan hívás, amit a tûz hangjának tartottam. A világosságból pedig a szent Ige terjedt el a természet fölött, és a nedves természetbõl tiszta tûz villant felfelé, éles, hatalmas fény.”
Az „õstípusok földkörzetében” (J. van Rijckenborgh: Az eljövendõ új ember, 62. oldal) él minden teremtmény õstípusa. Minden õstípusnak saját hangja és rezgése van. Az atomok, melyeket egy õstípus magához vonz, e rezgés alapján rendezõdnek a megfelelõ formába. Minden õstípus egy élõ, vibráló istenterv, és minden emberben mûködik ilyen terv! Sajátos õstípusa alapján mindenki megtapasztalhatja és megnyilváníthatja önmagában az isteni harmóniát.

Minden teremtménynek saját alaphangja van

Az embert gyakran hasonlították már olyan hangszerhez, melyen az isteni harmónia akar játszani, míg õ maga mit sem tud errõl. Ez a hangszer továbbá meg is sérült, és az isteni harmónia nem tud tiszta hangot elõcsalni belõle. Agyunk hét üregét éter tölti ki, melyeknek saját hangjuk van, és megfelelnek a hétfokú skála hangjainak. Így mindenkinek teljesen egyedi rezgése és alaphangja van.

Minden hangnak önálló, az istentervben rá vonatkozó feladatot kell betöltenie. Amíg az agyüregeket földi éter tölti el, addig azok nem reagálhatnak az eredeti életterület hívására. A kígyótûz, amely valójában az ember alaphangja, így nem tud az isteni harmóniára hangolódni, ezért hamis hangokat áraszt. Mivel az ember önmagának él, nem tud együttrezegni az istenivel, így aztán magasabb életrõl sem lehet szó. Õsemlékezésünk azonban arról suttog, hogy lényünk valaha a szférák zenéjében részesült. Ezek alapján a hangszereket és a zenei kompozíciókat az õsemlékezésre adott válasznak tekinthetjük.
Porphürosz, Püthagorász életrajzírója beszámol arról, hogy óráit Püthagorász lantjátékkal és régi dalok éneklésével kezdte. Egyrészt azért, hogy tanítványaival elfeledtesse gondjaikat, megnyugtassa kedélyüket és elcsitítsa szenvedélyeiket, másrészt pedig, hogy az isteneket zenével dicsõítse. A harmonikus hangok közvetlenül és pozitívan hatnak az éterekre, és segítenek saját rendszerünk hét húrját helyesen felhangolni és odavonzani a hozzájuk tartozó hangokat. E hatás halvány tükrözõdését láthatjuk minden kor és nép vallásos szertartásaiban is.

Mivel minden fajnak sajátos éteri tulajdonságai vannak, a különbözõ népek hangszerei és hangsorai is különböznek. Egyes országokban a ritmikus hangszerek uralkodnak, más területeken fõleg a dallamra helyezik a hangsúlyt. Minden népnek megvan a saját zenéje. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy az adott zene együtt rezeg az isteni harmóniával és pozitív hatást fejt ki.

Visszatérhetünk-e az õs-harmóniához?

Az isteni élet csírája, amely az eredeti életterülethez tartozik, még bennünk rejlik. Ezt a szikrát felébreszteni és felszítani csak akkor lehet, ha önmagunkat mintegy hangszerként az isteni harmónia rezgésére hangoljuk. Ekkor kapcsolódhatunk össze Krisztus erejével – az isteni szeretet alaphangjával. A megújult kígyótûz akkor ezen az alaphangon rezeg. Ezt az összhangzást a teljes lény transzmutációjának kell támogatnia, hogy egy új, gnosztikus tudat születhessen meg. Csak ekkor lesz képes az ember – mint hangszer – ismét együttrezegni a szférák eredeti harmóniájával.

Jan van Rijckenborgh ezt a folyamatot így írja le Az Egyiptomi Õs-gnózis I. kötetének (1991.) 33. oldalán:
„Amikor a hermetikus tudat a szellemre irányul, és emiatt a találkozás pontjában meggyullad a szellem tüze, akkor világító erõvonal-szerkezet jön létre, amely a tûzláng formájához hasonlítható. Ekkor találkozik a Hermészi ember Pimanderrel, és az így kialakult erõvonal-rendszerbõl erõ, rezgés áramlik feléje. E rezgések hangja és színe tökéletesen megfelel az indítéknak, amivel a Hermészi ember a szellemtérbe emelkedik. Így lesz ennek a jelenségnek, ennek a találkozásnak nagyon személyes jellege. Isten csakis így beszél az emberrel. Ez a kimondhatatlan név megtalálása és meghallása.”

Catharose de Petri a zenérõl: Levelek, Rozekruis Pers 1989, magyar kiadás: 1994, 33. oldal
 „Fennáll a lehetõség, hogy a Gnózis által áldott zeneszerzõ vagy muzsikus a szférák harmóniájából áradó sugarak fókusza lehet, és átáramolhatnak rajta a hétszeres õs-dallam magjaiból jövõ sugarak. Így a zenei lángész minden hangot tisztán helyezhet el, habár – ezt le kell szögezni – az isteni szférát nehéz korlátozni. Hogy valamely fennkölt klasszikus zenemûben tükrözõdik-e az egész gnosztikus bõség, ahhoz legalább is ismerni kellene a gnosztikus bõség terjedelmét.”

Published in Ezotéria

Read 55228 times 96
Miért ér véget a Maya naptár 2012-ben?
A mayák ismerték a Fiastyúk csillagképpel való szoros kapcsolatot és naprendszerünknek a Fiastyúk központi napja, az Alcyone körüli keringési pályáját.…
Read 23288 times 1
A gyertyaláng üzenete
Számos nép hiedelemvilágában a gyertya a lélek, a láng pedig az élet jelképe. S a néphit úgy tartja, hogyha valaki…
Read 22777 times 7
Az atlantiszi gyűrű
Az atlantiszi gyűrű nemcsak titokzatos, de egyre szélesebb körben gyakorlati alkalmazást találó tárgy. Az eredeti gyűrűt egy francia egyiptológus, dAgrain…
Read 18286 times 1
Az õz mint szimbólum
Az õz, mint szimbólum nem igazán gyakori sem álmainkban, sem pedig a valós életben. Messze nem olyan, mint például egy…
Read 15885 times 7
Akasha
Az akasha szanszkrit eredetû szó, ragyogót jelent, de a "lényegre", illetve az "ûrre" is utal. Az akasha az ötödik elem,…
Read 14839 times 8
A harmadik szem
A harmadik szem az energiatest szerves része - minden ember szellemlényi felépítéséhez hozzátartozik- a homlok közepén helyezkedik el. Ez egy…
Read 14707 times 12
A maják 7 titkos jóslata
Azt hiszem, hogy mindannyian olvastuk a Biblia ÚJSZÖVETSÉGI oldalain lévőjövőleírását, ismerjük Nostradamus jövendölését, igen ismertek katolikus világunkban a Szűzanyánk kinyilatkoztatásai…
Read 13096 times 0
Pálmalevél átverés
Sokáig ellenálltam a témának, de nem bírtam tovább, mert mindenfajta parasztvakítás elemi tiltakozási ösztönt vált ki belőlem. Nem szeretem, ha…
Read 11850 times 2
Bélyegek, okkult szimbólumok és Isten pecsétje
Mielőtt megpróbálnánk megfejteni a fenevad bélyegérõl szóló bibliai jövendöléseket, először meg kell értenünk a Jelenések könyvében szereplõ bélyeg szó jelentését.…
Read 11041 times 0
Tantrikus szex
A tantra szó szanszkrit eredetû, és hálót vagy szövést jelent, de a gyakran kitágult tudatnak is fordítják. Az együttlétnek ezt…