Karmagyorsítás

Saturday, 04 June 2011 10:03

A karmagyorsítás naponta - lehetőség szerint - mindazt elénk tárja, ami számunkra még problémát okoz. Az ember minél inkább bedől a reklámhadjáratnak, a divathóbortnak, a társadalmi elvárásoknak, annál inkább rabszolgájává válik ezeknek a nyilvánvaló próbatételeknek. Az ember minél inkább a saját berögzültségei rabja, annál valószínűbb, hogy a sorsfeladványokra helytelen reakciót ad, s akkor holnap ismét fejére borul a bili.

Kiskapukat kell nyitni, új utakat előkészíteni, elfeledni a „rutin válaszokat" ! Próbálkozni kell ! Minden úton és módon !

Ennek ellenért; valamit nagyon érteni kellene: ha valaki az életének 23. vizsgáján megbukott, az nem bukott ember! Mert már 22 sikeres vizsgája van ! Ezt az úgynevezett „bukottság"-érzetet csupán a mindenáron, mindig győzni akaró, hülye nyugat-európai szemléletünk kényszeríti ki belőlünk, akár a rátartiságot, az idegi problémákat, vagy a rákbetegséget.

S ha csak arra rájönnénk, hogy hiszen ez a szemlélet tulajdonképpen nem is a miénk, máris elmúlna minden képzelt problémánk !*

A próbálkozás nem azt jelenti, hogy amennyiben nem feleltem meg fűszeresnek, akkor elmegyek szippantós kisiparosnak ! A próbálkozás az, amellyel feloldhatom a bennem rejtőző, közös és egyetlen félelmet.

Megérteni a helyzetet, figyelni a természetet és a saját reakcióimat. Figyelni, lnogy a Sors mihez ad és mihez nem ad energiát!

jó karma

Mi is az a karmagyorsítás, amely eddig ilyen értelemben tömegesen még nem fordult elő ?

Az ember, ha gyűlölet vagy túlzott szeretet ébred szívében, ha elvarratlan szálakat hagy maga után, ha megoldatlan élethelyzeteket teremt, másokat kínoz vagy öl, s mindezekkel még életében nem jut el a helyes feloldásig, akkor egy elkövetkezendő életében az általa kisarkított élethelyzetekkel szembesülnie kell. Legalábbis ez volt eddig, a Vízözöntől - napjainkig.

A karmagyorsítás lényege, hogy az ember - kegyelmi állapotként - lehetőséget kap arra, hogy az általa okozott problémákkal -szándéka ellenére; - még ebben az életében szembesülhessen. Így, az általa életre hívott sorshelyzetek kéretlenül visszairányulnak rá és a fejére borulnak.

Ezt először kb. 15 éve vadászoknál sikerült ilyen jól megfigyelnem, azután a családtagoknak a haláluk utáni, családba történő visszaszületésénél, majd pedig egy olyan folyamat során, melyben a nyilvánvalóan bármely illető által elkövetett rossz lépést ő maga kapta vissza. Amit tett, visszairányult rá !
Ez első hallásra talán igen kellemetlennek tűnhetne, de vegyük észre, hogy ajándék ez: ismét és ismét elénk tárja a Sors, s ha kényszeredetten megoldjuk, nem kell vele a következő földi inkarnációinkban szenvednünk.

/Szőke Lajos/

Published in Szőke Lajos

Miért keres többet?

Tuesday, 18 May 2010 07:41
A válaszom rövidebb változatban: 
Azért, mert neki majd száz ezer forinttal több összegre szabottak a – karmikus – feladatai. 
 
A válaszom hosszabb változatban: 
A munkaviszony olyan, mint a párkapcsolat: csak az érintett két félre (munkaadó és munkavállaló) tartozik. Ahogyan teljesen értelmetlen dolog irigykedni egy – látszólag – jobb kapcsolatban élő barátnőre, ugyanúgy értelmetlen ezt tenni a munkaviszony esetében is. Hogy ki mit „keres” egy kapcsolatban, az nemcsak anyagi kondíciókban, hanem egyéb – karmikus mélységű – összefüggésekben vizsgálandó. Egyáltalán nem biztos, hogy az, aki többet keres, valóban többet is „talál”. Ha többet keresnél, akkor a jelenlegi gondjaid egy részét a plusz pénzösszeg „gondjára” cserélnéd. És egyáltalán nem biztos , hogy jobban járnál... Mindazonáltal érdemes kipróbálni azt a gondolati játékot is, hogy mi lenne, ha cserélnél a veled szemben ülővel?...

Igazság

Tuesday, 18 May 2010 07:34
Amint kicsiben, úgy nagyban. Ahogyan egy ember esetében úgy egy család, egy törzs, egy nép esetében. Egy nép sorsát ugyanúgy megfejthetetlen, értelmezhetetlen vagy akár értelmetlen események és viszonyulások jellemzik, amint azt egyetlen ember esetében is tapasztalhatjuk. Vajon miért fordulhat elő az, hogy egy egész életében - mások megítélése szerint - jó emberként élőt tragédia sújtja, míg a mindig rossznak minősített vidáman éli életét? Rákban hal meg az, aki sohasem volt beteg, és túléli őt az egész életében apró betegségtől szenvedő. Tragikus körülmények között, mondjuk közlekedési balesetben meghal egy ártatlan gyermek, miközben vidáman éli életét a csaló gazember. Földi életünk nem arról szól, hogy valamiféle igazságnak kellene győzedelmeskedni. Olyan, hogy igazság ugyanis nincsen.Nem vagyunk azon ismeretek birtokában, hogy kijelenthessük bizton ki az, aki bűnös és ki az aki áldozat. Karmikusan ugyanis mindennek pontosan a fordítottjáról van szó... Ráadásul, amikor egy nép karmikus feladatairól van szó, azt egyetlen ember érzéseinek, gondolatainak tükrében értelmezni szinte lehetetlen...

Különös események

Tuesday, 18 May 2010 07:20
Minél bosszantóbb, érthetetlenebb, igazságtalanabb események részesei vagyunk, annál biztosabbak lehetünk abban, hogy fontos, sürgős – nekünk szóló – üzenetekkel van dolgunk. A Mindenség megnyilvánulásai törvényszerű egységet alkotnak, ám mi magunk csak ezek törekét vagyunk képesek értelmezni. Az érthetetlennek vagy ítélkezési viszonyulásunkban igazságtalannak minősülő események csakis egy magasabb – karmikus – törvényszerűségi szinten válnak összefüggő rendszerré. Az összefüggések fő láncolatait maga az asztrológia is képes megvilágítani, ennek korlátai viszont abban rejlenek, hogy szimbolikájának értelmezési tartományát – az embert övező teljes külvilágon belül – a bolygókra szűkíti. Pedig minden egyes pillanat bennünket érintő eseménye magában hordozza a velünk kapcsolatos folyamatok teljes információhalmazát. Ezek jelentőségét azonban többnyire nem látjuk be, egyszer s mind megfosztván magunkat egy folyamatosan rendelkezésünkre álló üzenetforrástól. Ha folyamatosan nem is foglalkoz(ha)unk ezen üzenetek értelmezésével, de egy-egy ilyen különös esemény szimbolikájában időnként megpróbálunk elmélyedni, már önmagában is nagyon érdekes következtetések birtokába juthatunk.
 
/Shift/

A döntés

Wednesday, 04 November 2009 22:37

dontesEgész életünkben azon vagyunk, hogy jó döntéseket hozzunk. Nap mint nap kerülünk helyzetekbe, ahol dönteni kell. Az apróbbakra már oda sem figyelünk, pedig sokszor a nagyokra már nem is kerülne sor, ha az apróbbaknál “észnél” lennénk. Vagy így, vagy úgy, de mindannyiunk életében vannak úgynevezett nagy döntések. Ezek azok, amiről azt gondoljuk, “ha meglépem az egész életem megváltozik, és már nincs visszaút”. Most nézzük az emberek általában mi alapján hoznak döntéseket. Szinte minden ember egy megfontolás szerint hozza a döntéseit…hogy boldog legyen. A döntése következményeként örömöt, boldogságot éljen át.

A mérlegelés, hogy az adott lehetőségek hova vezetnek, a múlt és a pillanatnyi tapasztalatok, élmények, információk birtokában történik. Itt a kulcsszó: pillanatnyi. Pillanatnyi, mert a jövőbelátás képességével csak kevesen rendelkezünk, ezért csak a tapasztalatainkra hagyatkozhatunk. Ezért lehet az, hogy amit most eldöntünk, azt akár egy óra múlva már másként látjuk. Egyrész azért, mert az események, körülmények változtak, másrészt, mert mi is változunk. Ha még pár hónapja, minden vágyam volt, hogy beiratkozzak a tanfolyamra, de nem volt pénzem, ma már lehet nincs is hozzá kedvem, meg különben is felesleges.

Így vagyunk a legkülönbözőbb területekkel, a bélyeggyűjtéstől a házasságig. Mégis, hogyan lehet így dönteni, jól dönteni, ha így változunk mi, és a körülmények? Hááát ennek egy módja van csak. Ha SOSEM kérdőjelezzük meg a döntéseinket. Tehetjük azt azért, mert azon már úgysem tudunk változtatni, másrészt azért, mert ha akkor másképpen kellett volna dönteni, másként döntöttünk volna. Mondhatnám úgy is, hogy, ha tudtam volna, hogy elesek, akkor leülök. Persze vannak az olyen döntések is, amikor már tudjuk a negatív végkimenetelt, mégis azt döntjük, abban a reményben, hogy hátha mégsem úgy lesz. Ez már másik kategória, bár a döntést itt is el kell fogadni, még ha az ember gyakran veri falba a fejét, sűrűn megkérdőjelezve saját elméjének épségét.

Az én tanítóm azt mondta nekem: “merjél bátran dönteni, mert az eredmény már úgyis megvan, most már csak a hogyan a kérdés. Ha elfogadod, hogy nincsenek véletlenek, akkor azt is el kell fogadnod, hogy veled csak az történhet, amire szükséged van. Minek szorongani egy döntés miatt, ha bármit döntesz, az érted lesz?”Nem állítom, hogy mindent megértettem ebből, és hogy teljesen egyet is értek az előbbiekkel, ám kétségtelen tény, hogy aki így tud élni az a legszabadabb lény a világon. Minket ugyanis a félelmeink tartanak kétségek közt, okozzák boldogtalanságainakt. Ha szabadon, félelem nélkül, a következményeket mindig felvállalva, a lelkiismerefurdalást elhagyva mernénk dönteni, teljes, kiegyensúlyozott boldog életet tudnánk itt eltölteni.

/fenyen.hu/

Published in A lélek rezdülései

Amikor nincs partnerkapcsolat

Sunday, 26 October 2008 09:02
Akinek bármilyen okból tartósan nincs partnerkapcsolata, annak a karmikusan kiemelt feladatához nincs szüksége «moderátorra». Partnerünk, élet- vagy házastársunk, avagy az általunk szeretett személy karmikus értelemben a legközvetlenebbül vesz részt életünk, sorsunk alakításában, hiszen az ún. karmikus gépezet közvetlenül kapcsolódó elemeiről van szó ezen esetben. Ilyen kapcsolat híján a karmikus kapcsolatrendszer nagyobb szabadságfokot kap, hasonlóan egy olyan képzeletbeli gépezetethez, ahol egy fogaskerék hol itt, hol ott gördül le, illetve kapcsolódik össze más kerekekkel.
/Shift!

Fiatalkori erőszak

Monday, 26 October 2009 07:42
agresszioMostanában mintha megszaporodtak volna a fiatalok körében tapasztalható erőszakos cselekedetek, megnyilvánulások. A médiumok, mint egyre inkább aggasztó jelenséget mutatják be ezeket az eseményeket, lásd például az Erőszaki a suliban című írást. Vajon miért történik mindez, mi lehet e jelenség hátterében, hogyan értelmezhetjük mindezt egy nagyobb összefüggési rendszerben? – vetődhetnek fel ezek a kérdések.
Kezdjük egészen távolról: a Mindenség harmóniája örök és megbonthatatlan, legyen annak bármilyen megnyilvánulásáról is szó. Minden megnyilvánulás arányban áll a megnyilvánuláson túli ellensúlyával, ha úgy tetszik éppen a megbonthatatlan harmónia fenntartása érdekében. Ha tehát olyan jelenséggel találkozunk, amelyet emberi felfogással negatívan ítélünk meg, annak hátterében – a Mindenség magasabb szintjeiről közelítve – olyan összefüggést kell keresnünk, amelynek értelmében ezen negatív dologgal szemben valami pozitív áll. De önmagában a negatívés pozitív minősítés is „emberi” találmány, az emberi ítélkezésből fakad. A lélek ugyanis – a teremtői bölcsesség utáni leküzdhetetlen vágyából fakadóan – emberi testbe kényszerülvén szinte egyfolytában bíráló istenként viselkedik, ezért képtelen az ember teljes mértékben megszabadulni az ítélkezéstől.
Az ítélkezés a Mindenség korlátozott ismeretéből fakad, és ily módon nemcsak az emberi gyarlóság, hanem az emberi korlátozottság és tudatlanság legszemléletesebb megnyilvánulása. Az ítélkezés tulajdonsága velünk születik (lásd eredendő bűn), bár kezdetben, egy csecsemőnél, az ítélkezés és az elfogadás egyensúlyban áll egymással. Felnőtt életünk kezdeti szakaszában, a földi világ megismerése folyamán az ítélkezés egyre nagyobb hangsúlyt kap, s csak a megfelelő élettapasztalatok után kap fokozatosan újra teret az elfogadás. A földi élete során magasabb síkra jutó (megvilágosodó) lélek arról ismerhető fel, hogy benne csaknem teljesen megszűnik az ítélkezés, a külvilághoz való viszonyulására ekkorra gyakorlatilag a feltétel nélküli elfogadás lesz jellemző. Korábban szó volt arról, hogy karmikus megközelítésből szinte minden fordítva értelmezendő. Ennek megfelelően a gyermek karmikus feladata a szülők nevelése, tehát nem fordítva. A nevelés a fejlődés érdekében történik, megpróbáltatások útján. Minél nagyobb nagyobb az elfogadás hiánya, azaz az ítélkezés a felnőttekben, annál nagyobb mértékben van szükségük karmikus nevelésre.
A gyermeki engedetlenség, a fiatalkori erőszak, agresszió csupán tükörjelensége az ennek megfelelő felnőttkori állapotoknak, amely egyébként kiváltója e jelenségnek. Arról szól mindez, hogy az ebben érintett felnőttek addigi élettapasztalatai nem bizonyultak elegendőnek ahhoz, hogy az elfogadás egyre inkább teret kapjon a külvilághoz való viszonyulásukban, ily módon abban az ítélkezés még mindig nagyon hangsúlyos. A fiatalkori erőszak elszaporodása azt jelzi, hogy az adott emberi közösségben kezd aránytalan túlsúlyba kerülni az ítélkezés, a szembenállás, az intolerancia. A harmónia fenntartása érdekében ezek az agresszív fiatalok lényegében áldozati funkciót felvállalván cselekszik azt, amit cselekedniük kell, ezzel érvén el azt, hogy mindazok akik ebben igazán érintettek mielőbb cselekedjenek maguk is... Tudjuk jól, hogy agresszió agressziót szül, agresszióval szemben tehát csakis egyetlen út mutatkozik: a békés elfogadás. És ez nem kis karmikus feladat, ráadásul ilyenkor a lemaradást is be kell hozni. Minél durvábbak ezek az erőszakos fiatalkori megnyilvánulások, annál több a karmikus tennivaló az elfogadás terén...
/Shift/

samsaraMiért van az, hogy aránylag nagyon kevesen emlékeznek az előző életükben velük történtekre? Miért nem tudjuk tudatosan emlékezetünkbe idézni és hasznosítani az előző reinkarnációinkból származó eredményeket, tapasztalatokat?
Poul Lauritsen ragyogó könyVében megkísérli a kielégítő válaszadást.
Az első ilyen válasz, igenis emlékezünk előző életünkre. Nem felejtettük el teljesen, a róla, belőle való emlékeink el vannak raktározvá és hozzáférhetőek. Spontán is feltûnhetnek, például álomban, az előző élet töredékképeiként.
Bizonyos cselekvések, tárgyak is felidézhetik emlékeinket. A hipnózis direkt módszer, amelynek segítségével a "kísérleti" személy visszavezethető egészen a születéséig, sőt azon túlmenően is, előző inkarnációiig is.
Ha elég kitartóak és türelmesek vagyunk, állandóan gyakorolt tudat- kontroll és mély meditáció segítségével közvetlen kapcsolatot teremthetünk az előző létek végtelen emlékezet-tengerével.
Vannak jógik, akik nem csak a saját inkarnációikra emlékeinek, mások előző létét is le tudják írni látnoki képességük révén.
Függetlenül attól az igazságtól, hogy képesek vagyunk emlékezni előző életünkre, az is logikus és érthető, ha azt elfelejtjük.
Csak gondoljunk vissza saját gyermek- és ifjúkorunkra! Hány apró részletre emlékszünk két, három, tíz, tizenkét éves korunkból? Vagy gondoljunk csak a mai napra, ébredéstől elalvásig! Alig valamire emlékszünk. Viszont ha ez így van, márpedig kétségkívül így van, akkor nyilvánvaló, előző életünkre nem könnyû emlékezni, hiszen attól elválaszt minket a "köztes lét" néha meglehetősen hosszú ideje, és elválaszt maga az emberi lét. Nem beszélve arról, hogy új életünkben egy tökéletesen más, új "ruhába", testbe, környezetbe öltözünk.
Az előző élet elfelejtését egy hasonlattal próbáljuk szemléletessé tenni. Homályos helyiségben diákat vetítünk vászonra. Ha vetítés közben kinyitjuk az ablakot, és így a déli napfény a vászonra zúdul, a diaképeket nem látjuk tovább, mivel a sokkal erősebb napfény azokat elnyomja, elfedi. A diaképek a továbbiakban szemünk számára láthatatlanokká válnak, noha jelenlétük a vásznon nem tagadható.
Tehát miért nem látjuk előző létünk diaképeit? Mivel jelenlegi létünk "nappali" tudatának erős fénye elnyomja őket. Nem véletlen, hogy elsősorban kisgyermekek emlékeznek előző életükre, s amint felnőnek, elfelejtik.
Ha viszont, a hasonlatnál maradva, érzékeink ablakait és ajtajait becsukjuk, behajtjuk, tehát elvágjuk külvilághoz fûződő kapcsolatainkat és ezzel egyidőben tudatunk, szellemünk legbelsőbb kamrájába húzódunk vissza, miközben belső fénynyalábjainkat a "diákra" és a vászonra irányítjuk, látni fogjuk előző inkamációink eseményeit, megéljük, újraéljük tapasztalatainkat.
Van egy másik, mélyebb oka is a "feledékenységnek". Képzeljük csak el, micsoda zûrzavar keletkezne a mindennapi életben, ha az előző élet eseményeire a jelen eseményeivel egyidőben emlékeznénk! Mekkora kínlódást okozna, ha az előző életeinkben elkövetett bûnökre pontosan emlékeznénk, és látnánk, hogy bûnhődünk értük jelenlegi életünkben!
Az emlékezés felesleges megterhelést jelentene. Lessing írja: "Öröm számomra elfelejteni, hogy már léteztem egyszer!
Az előző állapotokra való emlékezés csak a jelen lét dolgainak rossz használatát tenné megengedhetővé számomra. És különben is, amit most el kell felejtenem, azt mindörökre el kell felejtenem?"
A Múltra való emlékezés nyomán nagyon sok ember a Múlt igézetében élne, ahelyett, hogy a Jelent próbálná alakítani és megfelelőbb Jövőt igyekezne a maga számára megteremteni.
Sri Aurobindo írja: "Az a törvény, mely szerint előző létünket elfelejtjük, a kozmikus bölcsesség törvénye, nem akadályoz, ellenkezőleg, a fejlődést szolgálja."

/részlet Hernádi Gyula, Lélekvándorlás c. könyvéből/
Published in Ezotéria

Ki a kezdeményezõ?

Thursday, 16 August 2007 11:16

dreamgalFelmerülhet a kérdés, hogy vajon a tudatalattink kommunikációjában ki is a kezdeményezõ fél, ha mondjuk két személy kapcsolatáról van szó. Álom esetében vajon az-e a kezdeményezõ, aki álmodik, vagy akit/akirõl/akivel álmodunk. Nekem errõl az a véleményem, hogy nincs kezdeményezõ, hiszen egy-egy személy, akivel jelenlegi életünkben kapcsolatban állunk vagy majd állni fogunk a tudatalattink világában már folyamatosan kapcsolatban áll velünk, s mindez kettõnk karmikus viszonyával függ össze...

Egy karmikus gépezetet kell itt elképzelnünk, melyben egy kapcsolat nem más, mint két egymással összekapcsolódott fogaskerék. Kívülrõl tekintve teljesen mindegy, hogy melyik a meghajtó és melyik a meghajtott fogaskerék, egyszerûen forog mind a kettõ és kész. Ennek a gépezetnek a kimenetén található a testi szinten megjelenõ élet/létezés, amelyet ily módon ez a karmikus gépezet vezérel. Amikor ez a gépezet, vagy konkrétabban a tudatalattink szintjén folyamatosan meglévõ kapcsolat az életünkre valamilyen konkrét hatást kíván gyakorolni, akkor egyszerûen olyan élethelyzetek alakulnak ki, ahol erre kapcsolatfelvételre szinte törvényszerûen kerül sor. Ilyenkor szokás "véletlen" találkozásokról, szituációkról beszélni. Például két ember találkozik, akik addig még ebben az életükben soha nem látták egymást. Ha elsõ látásra szimpátia alakul ki közöttük, vagy kezdettõl fogva úgy tûnik nekik, mintha régóta ismernék egymást, akkor ez nem másról szól, mint arról, hogy a tudatalattijuk szintjén már régóta szoros kommunikációban állnak egymással, és elérkezett a pillanat, amikor erre sor került a valós életben is.

Más esetben az álmainkon keresztül kapunk konkrét üzeneteket arra vonatkozóan, hogy mit is kell(ene) tennünk az életben, hogy az események általunk vezérelve formálódjanak kedvezõ irányban. A tudatalattink szintjén a dolgok térben és idõben más dimenzióban zajlanak. Ez a "világ" nemcsak jelenlegi életünknek képezheti egyfajta teljes metszetét, hanem több életet is átölelhet. Az idõbeniség igen jelentõs torzulását misem bizonyítja jobban, mint az, hogy a másodperc törtrésze alatt igen hosszú és bonyolult eseményeket vagyunk képesek átélni álmunkban. Visszatérve az eredeti kérdésfelvetésedre, még egyszer hangsúlyozom, hogy különösebben nincs értelme kezdeményezõrõl beszélni, hiszen egy ilyen álombeli élmény csupán nagyon picinyke része egy sokkal tágabb dimenziókban zajló általános karmikus viszonynak. Persze, aki álmodik, az abban az esetben „elõnyben" van, mégpedig abban az értelemben, hogy a tudatalattija konkrétan üzent neki, míg a másik érintett fél minderrõl esetleg mit se sejt.

Published in Álom

A politika

Sunday, 08 July 2007 09:22
politikaA politika nem más, mint a három erőtér: az anyagi (testi), a lelki, és a szellemi harcainak nyilvános porondja. Ezen a porondon e három erőtér elkötelezett harcosai mérkőznek meg egymással, néha egymásért. Az anyagi sík képviselete küzd a saját területéért, küzd a szolgává tettek megtartásáért. A lélek harcosai a szolgák felszabadítását tűzték célul, míg a szellemi képviselet mindkettőt érdekeltség nélkül figyelve segít annak, aki a lélekfejlődés felé hajlandó lépni. Ebből a mondatomból az derül ki, hogy időnként az anyagi sík képviselete is képes és hajlandó a lélekfejlődést szolgálni, elfogadni a magasabb síkok segítségét. Ahhoz, hogy a politika lényegét megértsd, példákat hozok.

A Föld egyes részein a politikai hatalmat egyszemélyű vezetés látja el. Ez a ti szavaitokkal élve: a diktatórikus kormány. A diktátor, a vezető mindenáron arra törekszik, hogy a hatalmát megtartsa a nép felett, akiknek szolgálniuk kell őt. A nép, a népet alkotó egyedi ember szolgává vált a hatalom hatására. Az efféle politika kizárólag az anyagi síkot képviseli, mert az egész társadalmat uniformizálni akarja. Minden egységesítés re való törekvés mögött egyszemélyi hatalom áll. Minél nagyobb az erre való törekvés, annál nagyobb hatalmat eredményez egyetlen kézben. Ennek megszerzése és megtartása kizárólag az anyagi sík eszközeivel érhető el. Abból viszont minden eszközt felhasznál. Mivel ezek az eszközök szinte kivétel nélkül korlátozzák a lélek szabadságát, így kialakul a parancsuralmi rendszer. Minden parancs egy oldalról járható csak. A parancs lefelé irányul, ezért erőszakot szül. Az erőszak pedig öngerjesztő hatású. Említettem, hogy időnként ez a képviselet is hajlandó tenni a lélekfejlődésért.

Ezen lépése akkor következik be, ha az uralmon lévő vezető a hatalom kiélésévei szembesül, és általa megszabadul korábbi karmikus terheitől. Azaz bekövetkezik egyfajta léleklépcső váltás a hatalom részéről. Ezt automatikusan követni fogja a szolgai réteg ebbéli váltása is. Megfigyelhető, hogy az ilyen társadalmakban a nagy, általános elégedetlenség ellenére sem folynak állandó csatározások a nép és az uralkodó-uralkodói réteg között. Ennek oka abban rejlik, hogy a szolgai réteg - a nép - önmaga választotta sanyargatott sorsát, hogy karmikus terheit leróhassa. Mivel ehhez a kor uralkodója segíti hozzá, így tudatalatt megértő türelemmel viseli annak tetteit. Ez a türelem és megértés mindaddig tart, amíg a terheket rója. Ha azonban ezeket a terheket lerótta és újabbakat szeretne vállain i, de ehhez már nem partner a hatalom, lázadni fog ellene. Ilyen esetben segítségére lesz a magasabb szellemi sík, melyet vagy egy fejlettebb társadalom képvisel majd, vagy közvetlenül egy szellemi behatás. A szabadabb társadalmakban, a lélekfejlődés szempontjából fejlettebbekben osztottan van jelen az anyagi és a lelki képviselet is.

Ez már közvetlenül következik a hatalom osztottságából is. Nem egyszemélyű, vagy egy pártú az a hatalom. Sőt igazából nem jó kifejezés a hatalom szó, mert igazi hatalom nincs a vezetés kezében. Sem az anyagi oldalról, sem a lelki oldalról. Míg a zsarnoki rendszer képes határozott jövőképet vázolni és megvalósítani,ez a rendszer már nem. Annál az oknál fogva, hogy ebben a társadalomban érvényesülhet a szabad akarat karmikus törvénye. A szabad akarat törvénye kimondja a vagylagosságot. A vagylagosság egyben a szabad lélekfejlődés alapja is. Ez a társadalmi berendezkedés átmenetet képvisel a dimenziótok harmadik és ötödik szellemi szintje között. Még ez a társadalmi forma a Földön kisebb arányú, mint a zsarnoki. De mivel egyre nagyobb erővel söpri el és váltja fel a totális hatalmakat, nagy szellemi változások előidézője lehet belátható időn belül. A harmadik, a szellemi képviselet a politikában nincs jelen látványosan. Azokban az esetekben nyilvánul meg, ha a társadalom katasztrófahelyzetbe kerül. Háború, természeti csapások, tömeges szerencsétlenségek, stb. Ilyen esetekben ez az erőtér automatikusan csatornázásra kerül olyan politikai médiumok útján, akik szerepe a hétköznapi életben elenyésző. Mint látod, a politikának nem mellőzött szerepe van karmikus szempontból, részese annak az isteni tervnek, mely az állandó és töretlen lélekfejlődést határozta meg a földi létben is.

/Forrás: Kun István, Szellemvilág I. a szellemi erők megnyilvánulásai című könyve.
http://www.reikikun.hu/index2.php?cat=6  /

Published in Ezotéria

Page 1 of 2
Read 45952 times 96
Miért ér véget a Maya naptár 2012-ben?
A mayák ismerték a Fiastyúk csillagképpel való szoros kapcsolatot és naprendszerünknek a Fiastyúk központi napja, az Alcyone körüli keringési pályáját.…
Read 19502 times 7
Az atlantiszi gyűrű
Az atlantiszi gyűrű nemcsak titokzatos, de egyre szélesebb körben gyakorlati alkalmazást találó tárgy. Az eredeti gyűrűt egy francia egyiptológus, dAgrain…
Read 13914 times 7
Akasha
Az akasha szanszkrit eredetû szó, ragyogót jelent, de a "lényegre", illetve az "ûrre" is utal. Az akasha az ötödik elem,…
Read 13797 times 1
A gyertyaláng üzenete
Számos nép hiedelemvilágában a gyertya a lélek, a láng pedig az élet jelképe. S a néphit úgy tartja, hogyha valaki…
Read 13268 times 1
Az õz mint szimbólum
Az õz, mint szimbólum nem igazán gyakori sem álmainkban, sem pedig a valós életben. Messze nem olyan, mint például egy…
Read 12699 times 8
A harmadik szem
A harmadik szem az energiatest szerves része - minden ember szellemlényi felépítéséhez hozzátartozik- a homlok közepén helyezkedik el. Ez egy…
Read 12315 times 12
A maják 7 titkos jóslata
Azt hiszem, hogy mindannyian olvastuk a Biblia ÚJSZÖVETSÉGI oldalain lévőjövőleírását, ismerjük Nostradamus jövendölését, igen ismertek katolikus világunkban a Szűzanyánk kinyilatkoztatásai…
Read 10322 times 2
Bélyegek, okkult szimbólumok és Isten pecsétje
Mielőtt megpróbálnánk megfejteni a fenevad bélyegérõl szóló bibliai jövendöléseket, először meg kell értenünk a Jelenések könyvében szereplõ bélyeg szó jelentését.…
Read 9900 times 0
Pálmalevél átverés
Sokáig ellenálltam a témának, de nem bírtam tovább, mert mindenfajta parasztvakítás elemi tiltakozási ösztönt vált ki belőlem. Nem szeretem, ha…
Read 9467 times 0
Tantrikus szex
A tantra szó szanszkrit eredetû, és hálót vagy szövést jelent, de a gyakran kitágult tudatnak is fordítják. Az együttlétnek ezt…