Indulatok és a plexus solaris

Friday, 25 February 2011 08:41

TaoA régi taoisták úgy gondolták, hogy az emberi test nem egy hanem két agy ellenőrzése alatt áll. Az ismert, fejben székelő agyon kívül létezik még egy, éspedig az alhasban. Tulajdonképpen itt arról az idegrendszerről van szó, amely az egész test aktivitását szabályozza. Amikor az idegekről beszélünk, mindig az agy jut eszünkbe. De a régi taoisták a másik agyat éppen olyan fontosnak tartották. Ma ezt az alhasi idegközpontot úgy hívjuk, hogy ,,plexus solaris". Ez egy fontos idegsejt hálózatból áll, a mellkasban, a szív alatt és a gyomor mögött helyezkedik el.


Mivel közelebb áll az alhasi részhez, mint az agy, az altesti szervek és a plexus solaris idegei közötti kapcsolat sokkal szorosabb, mint az aggyal. Ezért hívták a plexus solarist a régi taoisták „altesti agynak".
Ez utóbbi működteti és egyensúlyban tartja a belső szervei funkcióit. Csak akkor vesszük észre jelenlétét, amikor harag,  öröm, bánat, szerelem, gyűlölet vagy más erős érzelemfog el, ami a belső szervekből ered. Az érzelmek akkor születnek, amikor valami megzavarja a belső szerveket, de érezni a plexus solarisban érezzük, és fiziológiai reakciókban nyilvánulnak meg.
A taoista elméletben az érzelmek születése és észlelése inkább az altest tájékának feladata, mint az agyé. Az agy inkább egy könyvtárféle, ahol minden adat (élettapasztalat, nevelés, ismeretek stb.) elraktározódik. Modern szavakkal úgy mondanánk, hogy egy központi számítógépre emlékeztet.


A plexus solaris működése minden altesti szervet érint. A taoisták szerint az izgalom a szívvel áll kapcsolatban; a harag a májjal; a nyugtalanság a léppel és a hasnyálmiriggyel, a bánat a tüdővel; a félelem a vesével. Az öt elem elméiele szerint a túlzott izgalom árt a vékonybélnek, a nemi szerveknek, szívnek és a véredényeknek; a harag megzavarja az idegrendszert, a májat és az epét; a nyugtalanság vagy a túlzott lelkiismeretesség az izmokat, a gyomrot, a lépet és a hasnyálmirigyet; a túl sok bánat a tüdőre hat, a vastagbélre, a bőrre és a hajra; a nagy félelem a csontrendszerre, a vesére és a hólyagra. De ez természetesen nem jelenti azt, hogy az indulatok károsak a szervezetre. A plexus solaris az első láncszem, amely a szerveken keresztül befolyást gyakorol. Ha ezek a szervek egészségesek és rendesen működnek, az indulatok is természetesen azzá válnak. A belső békét nem tudja befolyásolni a gondolat vagy a logika. Ezt csupán egy olyan erő képes irányítani, ami független a gondolattól.


Amikor jól működik a plexus solaris, a belső szervek hamarosan túlteszik magukat az izgalmakon és továbbra is jól funkcionálnak. De ha felborul az egyensúly, akkor álmatlanság, magas vérnyomás, érbetegségek, szívgyengeség vagy krízis, infarktus következik be; bronchitis ami krónikussá válik, nyombélfertőzés, szorulás, hasmenés, impotencia, mensturációs fájdalmak és más egyéb ehhez kapcsolódó bajok léphetnek fel.


Hogyan zavarható meg a plexus solaris egyensúlya? A taoisták szerint az újszülöttnél, az altesti második "agy"-nak sokkal nagyobb szerepe van, mint a fejben lévőnek. Az agyuk még érintetlen, mentes minden információtól amit pedig a felnőttek rendkívül fontosnak és követendőnek találnak; és nem szenvednek olyan betegségben, ami a felnőtteket akár meg is ölheti. A mesterséges nevelés és az élettapasztalatok révén az agy fejlődése lassan megindul. Egyes kultúrák lobban értékelik az adatgyűjtést, a memória fejlesztését, a racionális agyműködést mint a belső (érzelmi) fejlesztést. Ez oda vezet, hogy visszaszorul az altesti agy, majd feledésbe is merül. Ekkor válik az agy nagy könyvtárrá, ahol minden információ lerakódik (az agy térfogata mind nagyobb is lesz).

Ezzel testi és szellemi betegségek sorozata járhat együtt azok, melyeket fent már felsoroltunk, melyeket a modern idők betegségeinek neveznek. Valódi érzelmeik tagadásával az emberek a plexus solaris működésének létezését tagadják s ez együtt jár a szervek működésének zavarával és az élet megrövidülésével. A plexus solaris sorvadásának legegyértelműbb jele a has túlfeszítettsége, melynek oka, hogy ott halott sejtek gyűlnek össze, s egyéb selejtanyag is összpontosul. Mindez azt jelzi, hogy a plexus solaris elsorvadása előrehaladott állapotban van. A nagy has s az ezzel járó egyéb panaszok nem az egészséges gyereket jellemzik.

A valódi indulatok inkább a plexus solarisban találhatók mint az agyban. Ez utóbbi csak az emlékeket rögzíti. Gyakran arra tanítanak, hogyan fojtsuk el indulatainkat ésszel, vagyis gondolkodással. Pedig ezzel megakadályozzuk a plexus solaris működését. A fizika törvénye szerint, minél nagyobb a nyomás, annál több esélye van a robbanásnak. Ezért az elfojtással elősegítjük a testi és pszichológiai problémák megjelenését, s a tiszta agy emelte szép épület összeomlik. Amikor a szervezetet fenntartó szervek már nem működnek normálisan, zavarossá válnak az agyban tárolt adatok és elködösítik a valós bölcsességet és az intelligenciát. Ha meg vizsgáljuk jelenlegi társadalmunkat, megállapíthatjuk, hogy az ész felhasználása az indulatok visszaszorítására milyen rendkívül káros.

Ennek nyomán alakult ki nagyon sok egyén testi és pszichológiai betegsége.

(részlet: dr. Stephen T. Csang, Az öngyógítás teljes rendszere könyvéből)

Published in Tao

A küszöb ôrzôje

Friday, 10 December 2010 07:30
A küszöb őrzője: okkult élmény. Általában a félelmet nevezik annak: a visszarettenést a haláltól, a halállal kapcsolatos és más misztikus átélésektől. Az bizonyos, hogy a félelem minden okkult átélésnek kísérője. Az ősi felfogás az – természetesen ez is keleti eredetű –, hogy mialatt az ember életek folyamán a fekete úton halad, lefele húzó akarata van és egyben olyan karmával terhes, hogy az asztráltest rabláncára fűzve a fölfelé fejlődés elképzelhetetlen.
 
Azonban az embernek mégis van rá lehetősége – s ez is a kegyelem annyira félreértett fogalmának valódi értelméhez tartozik –, hogy az asztráltestet mint önálló lényt egy időre külön útra küldje, mintegy félretegye, hatását felfüggessze. Ez az idő, az asztráltest félreállításának ideje, több testet öltésre is kiterjedhet. Hogy a mágus, vagy a jógi képes rá, hogy asztráltestét félreállítsa, arról már olvastunk és hallottunk. Az előbb vázolt esetnél arról van szó, hogy az ember hosszú időre szabaddá teszi magát és új asztráltestet épít magának. Természetesen a fejlődést akadályozó asztráldémon, a maga elintézetlen állapotában továbbra is az emberhez van kötve eltéphetetlen szálakkal, sőt tovább élhet kedve szerint felépítője számlájára. Például tovább élhet úgy is, hogy megszáll egy-egy gyengébb akaratú, bűnre hajlamos embert, de eredeti tulajdonosát egyelőre nem zavarja munkájában.
 
Ne rettenjünk vissza e gondolat ijesztő újszerűségétől és fenyegető borzalmától, mert nem csak a fénylő, hanem a sötét természet minden megnyilvánulása is bennünk van; a vadállatok, a hüllők, a férgek, a vulkánok, a mocsarak, mind-mind a bennünk levő, általunk felépített erőknek, indulatoknak démonformái, amelyek csak látszólag függetlenek tőlünk. Valójában nekünk kell végül feloldanunk és lebontanunk őket.
Tehát az ember időlegesen letette terhét, a sötét bűnökből, ijesztő indulatokból és szenvedélyekből épített asztráltestét, hogy nélküle erőt gyűjtsön, tapasztalatot, tudást szerezzen, megismeréshez jusson, amelynek segítségével annak idején szembenézhet a sötétségnek e szülöttével. A megismerés hozzájuttatja a névhez, az indulat-incubus* valódi nevéhez, amelynek kimondása elveszi annak hatalmát, erőit felbontja, mint egy misztikus, magasabb rendű rádium. Az ember új asztráltestében felhasználja az előbbi életekben szerzett rossz karmák tapasztalatait. Ez az asztráltest már – feltéve, ha új bűnök nem terhelik meg – fejlődőképes. A probléma kritikus része akkor lép előtérbe, amikor az ember eléri az okkult fejlődés területét. Ez a terület kapcsolatba hozza a negyedik dimenzióval, s teljesen mindegy, hogy milyen gyakorlatot választ a kapcsolat megteremtése érdekében: jógapraxisba vagy misztikus meditációba mélyed, egy bizonyos stádiumban fokozottabban fellép a tisztánlátás és a tisztánhallás. A szimbólumok kinyílnak és szólani kezdenek hozzá, életre kelnek, de e folyamatok mindegyike az asztrálsík kapuján át vezet.
 
Amikor éppen át akar lépni, be akar nyomulni ezen a kapun, jelentkezik énjének régebben felépített asztrális démona, amely aző húsából, véréből nyerte formáját és aző bőneitől terhes. A vele való találkozás óriási megrázkódtatást idéz elő. Számára most ez a küszöbőre. Ezt a lényt meg kell szüntetnie, fel kell oldania. Ez a feladat az okkult úton való haladás igen nehéz próbaköve. Nem szabad, hogy a rémület, az utálat visszavonulásra késztesse, mert amíg ezt a feladatot sikeresen meg nem oldja, addig nem érheti el a magasabb síkokat. Ha visszaretten, akkor sem jár jobban, mert az asztrálgarázdálkodás minden elképzelhető megpróbáltatásánál csak rosszabb lehet. Például a tiszta életű embernél érthetetlen sorscsapások következnek be. Különösen áll ez a misztikusokra. Az okot még ő sem tudja meghatározni, vagy kitalálni, pedig előbbi életeire vissza tud tekinteni. Azonban a kiindulás, azősi eredet homályába vész előtte. Mert ez esetben nem visszafelé kell néznie, hanem szembe kell fordulnia az asztráldémonnal. Az idevágó tanítások szerint ennek a lénynek, az asztráldémonnak feloszlatása, lebontása bizonyos mágikus mantrák és a démon lényegének ismerete által érhető el. Itt érkezünk el a "név"-hez, amelyre előbb utaltunk. Az ilyen asztrális démontest szenvedéllyel van telítve, töltése a szenvedély és az indulat. Mindenféle rontás, gyilkolás, rombolás és kéjelgés a velejárója; de elképzelhető szelídebb megnyilvánulásban is. Például, ha valakinek az érzékiség volt az alap és főszenvedélye, akkor ezt a démonban fel kell tudni ismernie, mert minden szenvedélynek van démona, amely kielégülés céljából oda vonzódik, ahol számára ez a lehetőség kínálkozik. Oda kapcsolódik, azt az erőt fokozza fel, azt a pólust hevíti, azon a résen támad a gyönge emberre, lerombolja a még meglevő morális ellenállást is és a vágy tüzes ostorával szakadékba hajszolja. A démonnak kielégüléséhez testre van szüksége, ezért a démon léte nem más, mint tragikus ráutaltság az emberre. A démon létfeltétele az ember; nélküle nem élhet, csak belőle és általa. A gyönge ember mégis fél a démontól, hatalmat ad maga fölött neki, rést nyit számára, szolgálja és meghunyászkodik előtte. Pedig ő a teremtője és ura.İ a táplálója és fenntartója.
 
devil
Ha ezt felismeri, máris megismerte a démon nevének első betűjét. Minden szenvedélynek van démona, a hatalomvágynak, a gyűlöletnek, a kapzsiságnak, a nyerészkedésnek, az ivásnak, a játéknak és valamennyi a maximumig fokozható fel. A démonból mindig kiárad lényege, s az okkult úton járó ezt megérzi, sőt megnyilvánulási formájáról felismeri. Az érzékiség démona például lehet szép és kívánatos. Hatása mégis romboló, lefelé húzó, rendkívül agresszív, mert ettől függ az élete. De ha az okkult tanítvány felismeri, vagyis Harmadik Szemével pillantja meg, akkor a kívánatos szépség lefoszlik róla, és megmutatja igazi arcát. E felismeréssel együtt a démon felé taszító hullámok indulnak el, s ez szörnyű éhezést jelent számára, gyötrelmes kiéheztetést, mert őt csak az érzékiség kielégülése táplálja. Ugyanígy fel kell ismernie a hatalomvággyal, a kapzsisággal, nyerészkedéssel telített démont. Harmadik Szeme, fejlődő megismerése csalhatatlanul meglátja a szőrös, hasított patát a pompás köntösök alatt. A gyűlölet, amely különféle hősi jelszavak tógájában ágál, vad vérszomjjal emelkedik föléje rettentő szörnytestével, mikor rájön, hogy leleplezték. De kárt nem tehet abban, aki nem fut el előle, hanem szembenéz vele. A szenvedélyt, amellyel a démon töltve van, felismerni annyit jelent, mint megismerni a démon nevének második betűjét. Ezek a lények összeomlanak, ha építőjük mágikus mantrákat sugároz feléjük.
 
A dimenzióváltozásról, a küszöbőrével való találkozásról az okkult irodalom bőven beszámol. A be nem avatottak e leírásokat értelmetlen, különcködő fantazmagóriáknak tartják, pedig valójában ezek az okkult út tankönyvei. Egy időben az okkult iskolák nem engedték meg és ma sem engedik meg, hogy a nyilvánosság számára ezt az utat nyíltan és őszintén leírják, hanem csupán regényes formák vagy szimbólumok alá rejtsék. Ilyenek pl. Meyrink könyvei: A fehér dominikánus, A gólem, A nyugati ablak angyala, A zöld arcú kísértet, és ilyenek Bulwer: Zanoni és Különös történet című könyvei.
 
A formában még meg nem nyilvánult, csupán pszichológiai értelemben vett küszöbőre lehet az a megrázó élmény, amely az embert megváltoztatja. Egyébként a küszöbnek ez az őrzője mindenkinél jelentkezik, aki az okkult úton akar haladni, még akkor is, ha az illető nem épített fel magának előző életeiben sötét bűnök kel és mágiával egy asztráldémont. Azok a hatások, melyek saját alacsonyabb rendű hajlamainak rokonrezgéseként áradnak feléje, vissza-vissza hívják előbbi érdeklődési síkjára és ha a haladó nem eléggé éber, hanem enged a hívásnak, bizony sok körforgást végez a küszöbön innen, amíg átlépheti az asztrálkaput. Ha egyszer ez a döntő átkapcsolás megtörtént, nem kell többé a visszahúzó és visszatartó erőtől tartania.
 
Tehát a küszöbőrzője minden okkult úton való haladónál jelentkezik. Az egyiknél feketemágiával felépített erős és aktív démon, aki a haladni akaró erőiből kapott életet, és mivel teremtője fölé nőtt, romboló, óriási, sötét kylkhorrá lett. A továbbhaladás érdekében megszabadulhat tőle egy időre, de később, az okkult úton a megismerésnek egyik haladottabb fázisában, újra szembe kell néznie vele, hogy a teremtő visszaszerezze hatalmát a teremtmény fölött és kiküzdje teljes szabadságát. A másiknál saját gyengesége, befolyásolhatósága, belső labilitása a küszöbőre, illetve gyengesége az a rés, amelyen át a mindenütt mohón ott tolongó asztrálcsőcselék benyomulhat hozzá és saját lenyőgöző hatásától ittasan megfélemlítheti, visszariaszthatja a küszöbön való átlépéstől. Itt a félelem a küszöbőrzője, amelynek ezer szörnyarca van. Mind a két esetben küzdeni kell, szembefordulva és határozottan megismerés, a fénylő erők fegyvereinek segítségével s a mágikus név, az örök mantrák ellenállhatatlan erejű kinyilatkoztatásával.
/részlet Wictor Charon, A misztikus út könyvéből/
Published in Ezotéria

Vágyak és félelmek feloldása

Sunday, 06 December 2009 19:31

Lelkünk még mindig emlékszik arra az abszolút állapotra, melyet Istennel egybeolvadva tapasztalt a Teremtés kezdetén. Nagyon hiányzik ez neki, és a maga szerény eszközeivel azon van, hogy újra elérje azt a kellemes állapotot. Szegényes és hiányos eszköze a személyiség, mely ennek az Abszolút állapotnak csak silányabb részleteit képes elérni. A Mindenttudásból így lesz információ éhség, a boldogságból - öröm keresés, az Egységből pedig szex és szenvedély

Minden vágyunkkal az abszolút élményt keressük sikertelenül és sosem kapjuk meg a végső kielégülést.

Kistestvérek a lelkünkben
Félelmeink a vágyaink be nem teljesülését tükrözik, ezért hívom őket egymás kistestvéreinek. Más oldalról, amitől félünk arra vágyunk, hogy az ne történjen meg. A félelmek az őket követő rettegés és aggódás érzése miatt vonnak el energiát, míg a vágyak a tervezgetésbe és a megvalósításukba ölt energia miatt fárasztanak le minket. A közös tőről fakadás miatt a felszámolásuk is hasonló eszközöket kíván meg. Tapasztalatom szerint, ha nem sikerül gyors eredményt elérnünk az egyik technikával, akkor egy másikkal az ellentétes oldalról érdemes megközelítenünk.

Például: A két legismertebb eszköz az elengedés és a megélés. Az elengedés vagy feladás néven ismert lelki aktusunknál a vágyhoz és a félelemhez fűződő kötődésünket számoljuk fel. Egyszerűen lemondunk arról a félelemről vagy elengedjük a vágyunkat és az azt beteljesítő cselekedetek sorát. Nem könnyű megközelítési mód ez annak, akinek erős az akarata és megszokta, hogy így vagy-úgy, de célba ér.

Félj bátran!
A másik eszköz a megélése a vágyaknak és a félelmeknek. A megélés történhet bármely tudatszinten ahol ez kellemes és hasznos. Némely spirituális utak például előtérbe helyezik az események éber tudatállapotban történő megélését mondván, hogy csak az ehhez kapcsolódó tudatosságot ne hagyjuk el! Így a megélt esemény elfogadást nyer és a tudat nem kötődik már hozzá. Ez mindenképpen megtanít az élet feltétel nélküli elfogadására és a tudatosság mindenkori megőrzésére.

Javasolnám viszont a megélés gyakorlását más tudatállapotokban is, figyelembe véve azt, hogy egy élet hossza nem mindig bírja el azt a mennyiségű karma, vágy, félelem, tartozás megélését, ami a végső megtisztuláshoz szükséges. Egyszerűen kevés hozzá a kiszabott idő. Másrészről pedig nem biztos, hogy vagy oly türelmes kivárni több napot, hetet -havat, évet egy dolog megélésére.

Gyakorlat félelmünk megélésére
Erre ad megoldást a meditatív tudatállapotban megélt be-teljesülés gyakorlata:
- Ellazult tudattal idézd fel azt a vágyadat vagy félelmedet, amit szeretnél "kisütni". Koncentrálj arra, hogy ott vagy abban a helyzetben és valóban átéled az eseményt! Amikor belehelyezkedve a történésbe már megy az átélés, akkor egy kicsit lazábbra veszed a gyeplőt/az irányítást és hagyod folyni az eseményeket a maguk sodrásában. Így a téma addva van, mégis az intuíciód is beleszólhat a megoldásba.

A kötődés feloldása
Ezzel a hozzáállással megéled a vágyad vagy félelmed bekövetkeztét, és azt az érzelmet amit kivált belőled. Ez az érzelem a lényege az egésznek, hiszen ennek átélésére akart késztetni vágyad vagy félelmed. Amint ezt az érzelmet maximálisan megélted és elfogadtad, abban a pillanatban tapasztalod, hogy a v. vagy f. gyökerestől elmúlt az életedből/tudatodból és nem tudod újra felidézni azt! Amennyiben ezek a jelek nem jelentkeznek, abból tudhatod, hogy még nem oldódott fel a hozzá fűződő kötődésed. Ebben az esetben - talán később - újra idézd fel az v./f. , vagy próbálkozz az ellentétes technikával, az elengedéssel. Nyugodtan váltogathatod az eszközöket, előbb-utóbb úgyis feloldódik kötődésed!

Arany középút
A harmadik eszköz az aranyközépút eszköze! Itt egyszerűen lemondasz arról, hogy bármit is tegyél a megoldásért, végcélod eléréséhez. Előzményként mindenképpen szükséges a végcél meghatározása, amit az Önmegvalósításban látok. Ezzel végül is rákényszeríted Istent, hogy a célodhoz Ő vezessen oda, mert te nem vagy hajlandó egy lépést sem tenni. Hidd el, hogy a legjobb kezekbe adtad az önmegvalósításodat, és biztos a siker!
Jó gyakorlást kivánok!

Írta: Huszti Sándor

 

Published in A lélek rezdülései

Az összes negativitás eredete

Friday, 21 March 2008 10:15
A negativitások abban határozhatók meg, hogy "valamit rosszul teszünk". Amikor valami rosszat teszünk addig fogunk kellemetlen érzésekkel bírni fizikai testünkben, amíg lénylegesen tovább folytatjuk a káros cselekedetet. Az emberek hajlamosak arra, hogy becsapják magukat. Amikor rosszul tesznek valamit, és ezt nem akarják elismerni, kényszeredetten jól próbálják érezni magukat. Ezt a folyamatot nevezzük szupressziónak, magyarul elnyomásnak. Ezzel az elnyomással az alap szituáció nem változik, amit eddig rosszul tett valaki, az úgy is marad. A kellemetlen érzések fennmaradnak a fizikai testben. Ha ezt az egyén nem tudja észrevenni és feldolgozni, folyamatosan helytelenül cselekszik.
 
A negatív érzéseket krónikus feszültségként, vagy más fizikai problémaként zárja testébe.
Abban az esetben, amikor az energia ciklikusan fejlõdik, a szituációk természetes úton önmaguktól oldódnak meg. Az érzelmi energiáknak is van saját természetes ciklusuk, és ha ezekbe a ciklusokba nem avatkozunk bele segédeszközökkel, a krízis helyzetek spontán megoldódnak.
Olyan szituációban, melyben az ember nem tudja feldolgozni az adott problémát, megpróbál elmenekülni elõle. Kellemetlen lelki zavarokat vagy fizikai fájdalmakat érez, - csak ezekre figyel, szinte pánikba kerül, és párhuzamosan kezdi elnyomni ezeket az érzéseket. Próbálja elfelejteni különféle eszközökkel a szituációt, mint pl. alkohol, cigaretta, drog, kávé.

Az alkohol elnyomja a félelmet,- a nikotin elnyomja az ingereket,- a marihuána elnyomja a szomorúság érzését,- és a koffein segít fenntartani a szupresszió érzését.
Az egyén konzerválja a tudatalattiba (egy fekete dobozba) ezeket az érzés mintákat, és a realitásban a feszültség megmarad a fizikai testben viselkedési zavarokkal társulva.

Ezért nem emlékeznek az emberek bizonyos kellemetlen dolgokra, melyek megtörténtek velük.
Amikor az ember haragszik, dühös, piros az arca. A nikotin szűkíti az ereket, így elnyomja a normál pszichológiai düh érzetet. A megfigyelõ sok dohányos emberen láthatja az elnyomott düh és frusztráció jeleit a mozgásukban. Az ilyen ember nem dohányzó állapotban idegesen mozog, sokszor ütközik tárgyakba, bútorokba vagy más emberekbe.
Félelem-helyzetben az érrendszer beszűkül, az egyénnek sápadt lesz az arca.
Alkoholfogyasztás következtében az erek kitágulnak. Az arc pirossá válik,- az egyén oldódik, bátorságot kap, olyan dolgok kimondására és megtevésére, melyeket egyébként nem mondana ki, illetve nem tenne meg. Az alkohol blokkolja a félelem érzésének megnyilvánulását.
Sok elnyomás érzése alatt lévõ embereknek szükségük van nagy dózisú koffein fogyasztására. Koffeinnel tartható az elnyomás érzése, mert ilyen állapotban az érzés struktúra fenntartásához az egyénnek sok energiára van szüksége.

Az elnyomás fenntartásához sok energiára van szükség, így csökken annak a rendelkezésre álló energiának a mennyisége is, melyet az egyén egyéb hasznos célra tudna felhasználni.
A drogokat "szuper-stimulánsokként" említhetjük e tárgykörben.
Fogyasztásuk következtében felszabadulás érzetet adnak,- "elnyomják az elnyomásokat", ezáltal az egyén megtapasztalhatja a teljes szabadság érzését. Minden, amit normál állapotban megvalósíthatatlannak vél, és elnyomás alatt tart, az a drogos állapotban elérhetõ számára.

Minden, ami zavarja a tudat és a test normális működését szupresszió, azaz elnyomás.
Más emberek fizikai tevékenységekkel próbálják elnyomni negatív érzéseiket és frusztráció érzésüket, például sporttal, nehéz fizikai munka végzésével.
Verbális úton is megtörténhet a negatív érzések elnyomása. Ilyenkor az egyén bebeszéli magának illetve másoknak:
  • Nekem ez nem fontos!
  • Engem ez nem érdekel!
  • Ez hülyeség!
  • Hagyjanak engem békén ezzel!...stb.
Ha az ember sűrűn használja ezeket a mondatokat, a prosztráció állapotába kerülhet. Elzárja magát teljesen a kül- és saját belsõ világától. Unatkozik, és csak erõs fizikai- és lelki fájdalmakat érez. Tele van feszültséggel, amit különbözõ módokon próbál kompenzálni.
Magányosság érzésében gyakori állapot, hogy az egyén szintén használ különféle eszközöket helyzete megélésének elnyomására. Kiváló mód erre a túlevés,
a szex (magában foglalva a maszturbációt), a TV nézés és az olvasás. Minden szokásos tevékenység, melyet az ember általában nem csak az elnyomás céljára használ. Sokszor jót akarunk, de hát emberi lények vagyunk, és gyakran rosszul tesszük a dolgokat, és ezzel elnyomjuk érzéseinket.
Az pozitív érzések kimutatásának egyik akadálya, hogy a szülõk mikor úgy érzik zavarják õket a gyermekek természetes - túl vidám, boldog, hangoskodó - viselkedése, akkor durva módon próbálják elnyomni a kisgyermekeket.
Elõfordul, hogy agressziójuk a szóbeli leteremtésen túl, cselekvésben, vagy akár verésben is megnyilvánul. Ennek következtében, felnõtt korban az ember állandóan feszült, nem tud vidám lenni, képtelen elengedni magát természetes úton. Szükségessé válik számára a cigaretta, alkohol és más eszközök használata.

/Részlet Dr Komin Vladimir, Transzperszonális pszichológia és energialégzés című írásából/

 

Published in A lélek rezdülései

Read 45898 times 96
Miért ér véget a Maya naptár 2012-ben?
A mayák ismerték a Fiastyúk csillagképpel való szoros kapcsolatot és naprendszerünknek a Fiastyúk központi napja, az Alcyone körüli keringési pályáját.…
Read 19486 times 7
Az atlantiszi gyűrű
Az atlantiszi gyűrű nemcsak titokzatos, de egyre szélesebb körben gyakorlati alkalmazást találó tárgy. Az eredeti gyűrűt egy francia egyiptológus, dAgrain…
Read 13902 times 7
Akasha
Az akasha szanszkrit eredetû szó, ragyogót jelent, de a "lényegre", illetve az "ûrre" is utal. Az akasha az ötödik elem,…
Read 13758 times 1
A gyertyaláng üzenete
Számos nép hiedelemvilágában a gyertya a lélek, a láng pedig az élet jelképe. S a néphit úgy tartja, hogyha valaki…
Read 13249 times 1
Az õz mint szimbólum
Az õz, mint szimbólum nem igazán gyakori sem álmainkban, sem pedig a valós életben. Messze nem olyan, mint például egy…
Read 12682 times 8
A harmadik szem
A harmadik szem az energiatest szerves része - minden ember szellemlényi felépítéséhez hozzátartozik- a homlok közepén helyezkedik el. Ez egy…
Read 12298 times 12
A maják 7 titkos jóslata
Azt hiszem, hogy mindannyian olvastuk a Biblia ÚJSZÖVETSÉGI oldalain lévőjövőleírását, ismerjük Nostradamus jövendölését, igen ismertek katolikus világunkban a Szűzanyánk kinyilatkoztatásai…
Read 10318 times 2
Bélyegek, okkult szimbólumok és Isten pecsétje
Mielőtt megpróbálnánk megfejteni a fenevad bélyegérõl szóló bibliai jövendöléseket, először meg kell értenünk a Jelenések könyvében szereplõ bélyeg szó jelentését.…
Read 9863 times 0
Pálmalevél átverés
Sokáig ellenálltam a témának, de nem bírtam tovább, mert mindenfajta parasztvakítás elemi tiltakozási ösztönt vált ki belőlem. Nem szeretem, ha…
Read 9455 times 0
Tantrikus szex
A tantra szó szanszkrit eredetû, és hálót vagy szövést jelent, de a gyakran kitágult tudatnak is fordítják. Az együttlétnek ezt…