A lélek

Sunday, 28 December 2014 01:00

A világmindenségben egyetlen lélek létezik, minden ebből a lélekből áramlik szét. A lélek nem háromdimenziós forma, hanem valamely más dimenzióban lévő létezés. Az összes lélek, ami bennünk, földi lényekben lakozik darabja, része az isteni elvnek, energiának. Ezek a lelkek folyamatosan keresik, kutatják, vizsgálják egymást. Így ismeri, találja meg magát Isten, így ismeri fel magát, hogy létezik, hogy él. Számára mindegy, hogy ezt a feladatot hány lélek hajtja végre, - több, kevesebb, ez számára teljesen közömbös. Az eredmény mindig ugyanaz. Az emberi test csak bizonyos mennyiségű lélekenergiát tud tartalmazni. Ennek nagysága mindig attól a személytől függ, akiben a lélek lakozik.

A léleknek tömege van, melynek nagysága 21 gramm. A halál pillanatában, amikor a lélek elhagyja a testet, annak tömege kísérleti mérések szerint ennyivel lesz kevesebb. A lélek nem a születés pillanatában, hanem a fogantatástól számított 3. hét múltán költözik bele a testbe, veszi azt birtokba. A léleknek a saját dimenziójában nincsen neme, a férfi és női részre való szétválasztódás csak ebben a fizikai világban történik meg. Általában női energia költözik a nőkbe, férfi energia pedig a férfiakba, mert ez törvényszerűség. Előfordul, hogy a lélek helytelenül polarizálódik, ekkor a női, vagy férfi energia nem a lényegének megfelelő testet választja. Ilyen esetekben alakul ki az egyénben a homoszexualitás. Ez az állapot jön létre akkor is, amikor a lélek a beköltözés előtti pillanatban testet vált, és nem változtat a női, vagy férfi lelki energián, - ez vezet a homoszexuális lelkivilág kialakulásához. Előfordul olyan helyzet is, hogy a léleknek át kell törnie különböző behatásokat, és be kell költöznie egy más nemű testbe akkor is, ha nem egyezik faji energiájuk. A biszexuálisok gondolatvitele viszont felismerése egy magasabb szintnek, mert magában az isteni energiában nem létezik női és férfi nem. A csecsemőkori hirtelen halál szindróma akkor áll be, amikor a lélek személyisége meggondolja magát, és nem akar abban a testben élni. Az ember halála után a test szétporlad, és visszatér a természet örökös körforgásába. A lélek azonban soha nem hal meg, mindig volt és mindig lesz, csak földi vázat vált. A lélek útja olyan, mint egy kíváncsi energia, mint egy kutató alak, aki meg akarja tapasztalni azt, hogy milyen érzés élni, milyen érzés átélni a fizikai, és egyéb más dimenziók világát. Ez a körforgás élteti magát a lelket, az isteni energiát. A gyerekek általában 4 éves korukig emlékeznek vissza előző életükre, életeikre. Vannak olyan emberek, akik visszatérve a klinikai halál állapotából emlékeznek arra, hogy merre járt a lelkük, kikkel találkoztak, mi történt velük. Ezekben az esetekben az történik, hogy lelkünk oda megy, és azokkal találkozik, amire, vagy akire vágytunk, amit gondolatainkban tettünk halálunk előtt. A halál után a lélek nem bűnhődik, nincs mennyország, és nincs pokol. Az isteni elme semleges, nem tudja, mi a jó, mi a rossz. Számára ilyen nem létezik, ezek csak az ember számára létező fogalmak. A test elhagyása után nem lesz megvádolva semmivel, nem lesz rajta számonkérve semmi. Az isteni elmének a lelki tapasztalat a fontos. A földi lét kétféle lelkivilágot vonz magához: az elnyomóét, és az elnyomottét. Ezek nem létezhetnek egymás nélkül, együtt egyensúlyban vannak az isteni elmével. A földi élet a léleknek egy iskola, melyben megéli az elnyomotti létet. Tanulnia kell belőle, meg kell változtatnia az útját. 89

Magasabb rendű lények ebbe a folyamatba nem avatkoznak bele, csak útmutatást nyújtanak egy bizonyos szint elérésekor. Nekünk, akiknek lelke ezt a fizikai valóságot éli meg, saját magunknak kell az elnyomotti formát leküzdenünk. Ez világegyetemi törvény. Bármiféle beavatkozás elvenné a tudást, a tapasztalatot olyanoktól, akik azért tartózkodnak a fizikai létezésben, hogy az áldozati gondolatvitelt leküzdjék. Ha ez a tanulási folyamat sikerrel jár, és a lélek túljutott azon a ponton, ahol már nem az áldozat-elnyomott mentalitás létezik, akkor a gondolatvitel megváltozik, és többé nem fog elnyomói elméket vonzani magához. Minél többen érjük el ezt a fokozatot, és ismerjük fel egymást, annál nagyobb a remény arra, hogy megmentsük ezt a földet. Mindannyian létezünk egy időben több helyen, életünk, lelkünk párhuzamosan másik létezésben is részt vesz. Tudat alatt kapcsolódunk önmagunkhoz, de nem ismerjük meg egymást, mert testünk más.

Elmúlt életeinkből előbukkanó emlékeink zavaró tényezői jelen életünknek. Befolyásolják lelkünk evilági létezésben megvalósítandó célját. Folytonos megjelenése miatt nem lehet csupán erre a létezésre koncentrálni. Pedig szükséges a fizikai létezésből adódó tapasztalatok elsajátítása, mert a léleknek végig kell vinnie ezt a tanulási folyamatot. Ha ezt nem tudja megoldani, akkor újra vissza kell térnie és befejezni azt, amit nem tudott megtanulni. Az öngyilkosság is ehhez a folyamathoz vezet, hiszen a lélek még nem fejezte be az evilági tanulási folyamatot, ezért nem távozhat innen, vissza kell jönnie. Amit a léleknek meg kell tanulnia, azt meg fogja tanulni. Csak tőle függ, hogy ez mennyi idő alatt fog bekövetkezni. Vannak, akiknek ehhez többször újjá kell születniük, és végig kell járniuk ezt a földi iskolát.

/Atlan/

Published in Ezotéria

Bolygó-szintű dimenzióugrás

Thursday, 16 June 2011 18:39

DimensionMindenki, aki valaha élt a Földön, átélt már dimenzióváltást. Át kellett élniük ahhoz, hogy a Földre jöjjenek. Ez egy kozmikus tény. Hacsak nem nagyon közelről érkeztünk, bárhonnan is jöttünk, át kellett haladnunk az Ürességen ahhoz, hogy idejöjjünk, tehát dimenziót kellett váltanunk. Azon a napon, amikor kisbabaként a Földön megszülettünk, dimenzióváltáson mentünk keresztül. Egyik világból egy másikba léptünk át. Csakis gyenge emberi memóriánk az oka annak, hogy nem emlékszünk rá.

Azzal, hogy nem emlékszünk a születésünkre, vagy a másik dimenziókra, hatalmas korlátokat vettünk magunkra. Először is, nem tudjuk áthidalni a nagy távolságok valóságát. Valóságunk távolságai olyan hatalmasak, hogy nem tudjuk bejárni őket. Még a Naprendszerünkből sem tudunk kilépni, mert jelenlegi tudatállapotunkban saját otthonunk rabjai vagyunk.

Nem igaz? Nagy távolságok bejárása űrhajóval, a megszokott tér- és időszemlélet szerint nem lehetséges. Tudós elmék már eljutottak erre a következtetésre. Elég elszomorító kilátás, hogy nem tudjuk elhagyni a Naprendszerünket. A legközelebbi csillagig (Alpha Centauri, körülbelül négy fényévnyi távolságra) 115 millió év alatt jutnánk el jelenlegi űrtechnikánkkal. Az emberek nem élnek ennyi ideig, nem beszélve arról, hogy ez még csak a legközelebbi csillag. Mélyen az űrbe hatolni egyszerűen lehetetlen lenne. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, meg kell változtatnunk a térről és időről alkotott felfogásunkat.

Ahogy már említettem, az a probléma, hogy csak a térről és az időről tudunk, a dimenziók valóságáról elvesztettük emlékeinket. De mivel minden tökéletes, most megkezdődik a visszaemlékezés, pont amikor a legnagyobb szükségünk van rá. Először álmainkban, majd filmjeinkben jelennek meg az emlékek. Az olyan filmek, mint a Star Trek, Contact, Sphere, és a többiek mind a dimenziókkal kapcsolatos ideákat vetik fel. Emlékezni fogunk, mert Isten velünk van.

Most elmondom, mi történik normális esetben egy dimenzióugrás alatt. Saját, közvetlen tapasztalatomat írom le, de lehet, hogy ami történni fog, az egy kicsit különbözni fog ettől, hiszen az univerzum állandóan kísérletezik.

Az aktuális dimenzióugrás átélése

Ne feledjük, hogy amit most fogok elmondani, az olyan, mint egy galaktikus tankönyv anyaga. Csak az általános esetet írja le. Részleteiben sokféle különbség lehet, mert az élet rugalmas, de az alapeset ismeretében az eltéréseket is el tudjuk majd képzelni.

Ahogy az új millennium felé közeledünk, az emelkedett mesterek úgy érzik, kevés erőszak fogja megelőzni ezt a váltást, mert sokat megtettünk már az úton. Jó munkát végeztünk az új emberi tudatszint világra segítésében! Most elmondom hát mi várható. Mindenki lazítson, senki se aggódjon, Élvezze mindenki az átalakulást. Ahogy az élet tökéletességének szemtanúi leszünk, visszaváltozhatunk azzá a kisbabává, akivé talán akartunk. Legyen mindenki annak tudatában, hogy vigyáznak rá, és tiszta szeretet vezeti az eseményeket. Ez az energiahullám annyival hatalmasabb nálunk, hogy akár át is adhatjuk magunkat az életnek, hogy csak úgy legyünk.

Minden valószínűség szerint a káosz három hónaptól két évig tartó időszakát elkerültük. A mai állás szerint az ugrás előtti periódus nagyon rövid és szinte zavartalan lesz. Szinte semmilyen, vagy alig észlelhető' előjelre nem számíthatunk, kivéve az öt-hat órás időszakot. Több mint valószínű, hogy egy napon felébredünk, és másnap ott találjuk magunkat kisbabaként egy új világban.

 

dim2

Hat órával a dimenzióugrás előtt

Kezdjük hat órával az ugrás előtt. Szép tiszta napra ébredünk, nagyszerű kedvünk van. Ahogy felállunk, nagyon könnyűnek, és egy kicsit furcsán érezzük magunkat. Úgy döntünk, veszünk egy fürdőt. Ahogy a vizet nézzük, valamit észreveszünk a hátunk mögött. Hátrafordulunk, és megpillantunk egy nagy, ragyogó, különös színű tárgyat kicsivel a föld felett, a fal mellett lebegve. Amint azon gondolkodunk, mi lehet ez, egy kisebb is megjelenik a semmiből egy kicsivel arrébb. Lebegni kezdenek a fürdőszobában. Kiugrunk a fürdőkádból, és berohanunk a hálószobába, ahol látjuk,

hogy az egész szoba tele van ezekkel a furcsa, elképzelhetetlen tárgyakkal. Először arra gondolhatunk, hogy valami baj van velünk, talán agytumorunk van, és az változtatja meg az észlelésünket, de nem erről van szó. Hirtelen megreped a padló, és az egész ház kezd széthullani. Kiszaladunk a természetbe, ahol minden normálisnak tűnik, kivéve, hogy ezek a különös dolgok ott is jelen vannak mindenütt.

Elhatározzuk, hogy leülünk, és nem mozdulunk. Eszünkbe jut a Mer- Ka-Ba, és megkezdjük a tudatos légzést. Ellazulunk a prána-áramlásban, ami keresztülhalad a testünkön. A forgó Mer-Ka-Ba körbevesz melegségével és biztonságával. Összpontosítunk, és várunk, mivel ami történni fog, az Isten kegyelméből való. Nincs is hová menni. Ez lesz a legnagyszerűbb utazás, amit csak el tudunk képzelni. Ősi dolog ez, mégis vadonatúj és gyönyörű. Csodálatosan érezzük magunkat. Sokkal élőbbnek, mint valaha a megszokott földi valóságban. Minden lélegzetvétel izgalmasnak tűnik.

Végignézünk a mezőn, ahonnan piros, gomolygó köd áramlik a bennünket körülvevő térbe. Hamarosan teljesen körbevesz minket ez a vörös köd, ami mintha saját fényforrással rendelkezne. Egyáltalán nem hasonlít semmilyen ködre, amit eddig láttunk. Most már mindent betölt. Még be is lélegezzük.

Furcsa érzés uralkodik el a testünkben. Nem kellemetlen, csak szokatlan. Észrevesszük, hogy a vörös köd lassan narancssárgára vált. Alighogy megállapítjuk, hogy narancssárga, azonnal sárgává válik. A sárgából zöld, majd kék, lila, viola, végül ultraviola lesz. Majd egy erőteljes fehér fényvillanás robban a tudatunkban. Nemcsak körülvesz ez a fehér fény, de úgy tűnik, mi magunk is fény lettünk. Más már nem létezik számunkra.

Ez az érzés sokáig eltart. Lassan, nagyon lassan a fehér fény átlátszóba vált, és a hely, ahol ülünk, ismét láthatóvá válik. Olyan, mintha minden színaranyból lenne, a fák, a felhők, az állatok, a ház, az emberek - kivéve a testünket, ami lehet, hogy aranynak látszik, lehet, hogy nem. Szinte észrevétlenül, a fémes arany valóság átlátszóvá válik. Lassan olyan lesz, mintha minden aranyszínű üvegből volna. Képesek leszünk átlátni a falakon, látjuk, ahogy az emberek mozognak mögöttük.

Az üresség - három nap a sötétségben

Végül az aranyos-fémes valóság lassacskán elhalványul. A ragyogó arany szín elsápad, lassan elveszti fényét, míg végül az egész világ sötét és fekete lesz. A feketeség eláraszt bennünket, régi világunknak örökre vége. Semmit sem látunk, még a testünket sem. Stabilan ülünk, de ugyanakkor olyan, mintha lebegnénk. Ismerős világunknak örökre vége. Nem szabad félnünk ebben a szakaszban. Nincs mitől félnünk, ez teljesen természetes jelenség. Beléptünk a harmadik és a negyedik dimenzió között lévő Ürességbe, abba az Ürességbe, ahonnan minden létező' érkezett, és ahová mindennek vissza kell térnie. Átléptük a két világ közti tér kapuját. Ez minden érzékeléstől való teljes és tökéletes megfosztottságot jelent. Semmi mást nem tehetünk, mint várunk, és hálát érzünk Istennel való össze-köttetésünkért. Valószínűleg álmodni fogunk ezen a ponton. Ha nem álmodunk, akkor úgy tűnik majd, hogy hosszú-hosszú idő telik el. Valójában mindössze körülbelül három napról van szó.

Pontosabban, ez a szakasz két és negyed naptól (a valaha ismert legrövidebb) négy napig (a leghosszabb) tarthat. Általában három, három és fél napot vesz igénybe. Természetesen földi idő szerint, és ez az idő" pusztán tapasztalati, nem valóságos, hiszen az általunk ismert idő nem létezik. Elértük az „idők végét" amiről a mayák, más vallások, és spirituális emberek beszéltek.

Az új születés

A következő tapasztalat meglehetősen sokkoló. Miután vagy három napot lebegtünk a sötét semmiben, énünk egyes szintjein úgy tűnhet, hogy évezredek teltek el. Aztán teljesen váratlanul, egy pillanat alatt teljes világunk ragyogó fehér fénnyé válik. Vakítóan fehérré. A legragyogóbb fény ez, amit valaha láttunk, és hosszú időbe telhet, amíg a szemünk hozzászokik, és kezelni tudja az új fény intenzitását.

Minden valószínűség szerint ez teljesen új átélésnek tűnik majd, éppen most születtünk meg kisbabaként egy új világban. Pontosan úgy, mint amikor a földre megszülettünk, nagyon sötét helyről jöttünk ki egy nagyon világos helyre, szinte elvakított a fény, és fogalmunk sem volt róla, hogy mi történik. Ez a tapasztalat is sok szempontból hasonló. Bravó! Éppen most születtünk meg egy ragyogóan új világban!

Amikor kezdjük megszokni a fény erősségét - ami eltarthat egy darabig - olyan színeket kezdünk látni, amit még sosem láttunk, aminek létezéséről nem is tudtunk. Minden, a valóság teljes érzékelése bizarr és ismeretlen lesz számunkra, csak arra a rövid időszakra hasonlít az ugrás előtt, amikor a lebegő tárgyak megjelentek.

Valójában több ez, mint újjászületés. A Földön, mikor megszületünk, kicsik vagyunk, és folyamatosan növekedünk, amíg el nem érjük a felnőtt kort. Általában úgy gondolunk az emberi felnőtt korra, mint ahol a növekedés véget ér. Furcsán hangzik, amíg meg nem tapasztaljuk, de a felnőtt test a következő világban kisbabának számít. Ugyanúgy, mint ahogy itt zajlik, nőni kezdünk, amíg magasabbak nem leszünk, és el nem érjük a felnőtt kort az új világban is. A felnőttek a négydimenziós világban meglepően magasabbak, mint a Földön. Egy felnőtt férfi 4-4,5 méter magas, egy felnőtt pedig 3-3,5 m magas itt.

Testünk anyagszerűnek tűnik, mint a Földön, de a háromdimenziós Földhöz viszonyítva nem az. Valójában, ha visszatérnénk így a Földre, senki sem látna bennünket. Még mindig rendelkezünk atomi szerkezettel, de az atomok jó része már energiává alakult. Nagy rész energiává, és igen kis rész anyaggá váltunk. A Földön átsétálhatnánk egy falon, itt mégis anyagszerűnek tűnik a testünk. Ez az életünk lesz az utolsó, a struktúrák világában. Az ötödik dimenzióban, ami hamarosan következik a negyedik után, nincsenek életformák. Ez egy forma nélküli tudatállapot. Nem lesz már testünk, mindenhol egyszerre leszünk jelen.

Az idő egészen másmilyen a negyedik dimenzióban. Néhány perc a Földön, több órának felel meg a negyedik dimenzióban, tehát földi idő szerint két év alatt elérjük a felnőtt kort. Az élet azonban nem egyszerűen a felnövésről szól, ahogy itt a Földön sem. Olyan tudás- és lét-szintek léteznek, amit elképzelni sem tudunk, amikor átlépünk a negyedik dimenzióba, ugyanúgy, ahogy itt a földön egy kisbaba nem tudja felfogni az atomfizikát.

tulelesGondolataink, és a túlélés

Itt vagyunk hát, kisbabaként egy új világban. Ebben a világban azonban messze nem vagyunk kiszolgáltatottak. Hatalommal bíró szellemek vagyunk, akik gondolataik útján az egész valóságot irányítani tudják! Amire csak gondolunk, azonnal megtörténik! Eleinte lehet, hogy nem ismerjük fel ezt az összefüggést. A legtöbb ember az első" pár napban nem hozza összefüggésbe a két dolgot, és ezek az első' napok kritikusak. Ha nem értjük mi zajlik, gondolataink megakadályozhatnak a túlélésben.

Néhány perce vagyunk csak itt, de az első nagy próba máris kezdetét veszi. Amikor megnyílik a negyedik dimenzió kapuja, mindenki átjuthat rajta, de általában nem mindenki képes ott maradni.

Három típusú emberi reakció jellemző ebben a fázisban. Vannak olyan emberek, akik készen állnak, és átmennek a próbán. Felkészültek még ebben az életben azzal, ahogy itt éltek. Vannak olyanok, is akik még nem készek, akik félelemmel vannak tele, olyannyira, hogy nem engedik meg maguknak, hogy elhagyják a háromdimenziós valóságot az Ürességen keresztül, és azonnal visszatérnek a Földre. A harmadik csoport pedig olyanokból áll, akik átmennek, de még nem teljesen készültek fel erre a tapasztalatra.

Készek voltak arra, hogy átlépjenek a negyedik dimenzióba, de nem igazán készültek fel az itt maradásra. Jézus ezekről az emberekről beszélt, amikor azt mondta: „Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak."

Van egy másik példabeszéd is a földesúrról, akinek szolgái jelentették, hogy rengeteg gaz nő" a búzaföldeken, és megkérdezték, mitévők legyenek. A földesúr azt mondta nekik, hogy engedjék a gazt együtt nőni a búzával, és amikor eljön az aratás ideje, akkor arassanak le mindent, majd válasszák szét az ocsút a búzától. Egy földesúr normális esetben azt mondta volna, hogy szabaduljanak meg a gaztól, mielőtt megnó', de ő nem ezt tanácsolta. Jézus erre a két ember típusra utalt, azokra, akik készen állnak, és azokra, akik nem.

Amikor az emberek még nem teljesen készültek fel, akkor magukkal viszik félelmeiket és gyűlöletüket. Amikor ott találják magukat ebben a nagyon különös világban, félelmeik és haragjuk felerősödik. Mivel nem tudják, hogy minden, amire csak gondolnak alakot ölt, félelmeik megjelennek körülöttük.

Mivel nem értik mi történik, eleinte legtöbben újrateremtik megszokott világuk képeit, azokat a dolgokat, amelyek ismerősek nekik. Azért tesznek így, hogy értelmet adjanak a történéseknek. Nem tudatosan cselekednek, hanem túlélési ösztönből. Újrateremtik a régi képeket, és érzelmi mintákat. Ez az új világ azonban olyan különös, hogy minden félelmüket valóra váltja. „Mi történik itt?" - gondolják. „Ez őrültség, nem lehet igaz!" Olyanokkal találkoznak, akik régen meghaltak már. Jeleneteket láthatnak elmúlt életükből, gyerekkorukból. Minden értelmetlennek tűnik. Az elme azt kutatja, hogyan tudna rendet teremteni.

Az emberek úgy érezhetik, hogy hallucinálnak, és ez további félelmeket szül. Földies gondolkodásuknak úgy tűnhet, hogy valaki direkt teszi ezt velük, és meg kell védeniük magukat. Az egó úgy érzi, fegyverre van szüksége. A manifesztáció megtörténik, és már ott is van a golyószóró, pont, amire szükségük van. Felkapják a fegyvert és jön a következő gondolat: „Munícióra van szükségem". Lábuk elé néznek, és ott áll a muníció, hatalmas dobozokban. Töltenek, és várják, hogy a rossz fiúkra támadjanak, akik szerintük az életükre törnek. Kik fognak megjelenni a következő' pillanatban? A rossz fiúk, teljes fegyverzetben.

Legszörnyűbb félelmeik testesültek meg, tehát azonnal lőni kezdenek. Bármerre fordulnak, mindenütt valaki az életükre tör. Végül valóra válik legnagyobb félelmük, és lelövik őket.

Valamilyen forgatókönyv szerint, kivonódnak ebből a magasabb szintű valóságból, és visszakerülnek oda, ahonnan jöttek. Erre utalt Jézus, amikor ezt mondta: „Aki kardot ragad az kard által vész el". De Jézus azt is mondta: „Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld." Ami annyit jelent, hogyha ebben az új világban szeretetteljes gondolataink lesznek, békében, harmóniában, bízva Istenben és önmagunkban, akkor pontosan ez az, ami meg fog jelenni körülöttünk. Harmonikus, gyönyörű világot teremtünk magunk körül. Ha „szelídek" vagyunk, lehetővé tesszük önmagunk számára, hogy fennmaradjunk ebben a magasabb világban, gondolataink, érzéseink, és tetteink által. Életben maradunk.

Ez természetesen csak a kezdet. Tehát megszülettünk az új világban, és túléltük a kritikus első napokat. Több lehetőség is nyílik innen. Az egyik elkerülhetetlen dolog az, hogy elkezdjük felfedezni ezt a valóságot, és rájövünk, hogy amit gondolunk, az meg is jelenik.

Ezen a ponton, sokan tökéletes testet alkotnak maguknak, olyat, amilyet mindig is szerettek volna. Mindent meggyógyítanak, visszanövesztik az elveszített végtagokat. Miért is ne? Olyan ez, mint egy játékszer. Mivel ekkor van még az egónak egy kis szerepe, lehet, hogy igazán gyönyörűvé, szép magassá varázsoljuk magunkat, vagy ilyesmi. De hamarosan megunjuk testünk tökéletesítését. Felfedezzük az új valóság nyújtotta lehetőségeket.

Egy valami szinte biztosan meg fog történni. Hamarosan hatalmas mozgó fényeket veszünk észre magunk körül. Ókét úgy hívják: anya, és apa, Igen, szüleink is lesznek a negyedik dimenzióban. Most utoljára, mert az ennél magasabb világokban ez már nem lesz így.

A negyedik dimenzióban azok a családi problémák, amiket itt a Földön tapasztalunk, nem léteznek. Ottani anyánk és apánk úgy fog szeretni minket, amiről a Földön valószínűleg csak álmodtunk. Teljes szeretettel és törődéssel vesznek körül bennünket. Nem engedik, hogy bármi rossz történjen velünk, ha az első pár napon már túljutottunk. Semmiért nem kell aggódnunk. Ez a hatalmas boldogság ideje, ha átadjuk magunkat az eseményeknek, és hagyjuk, hogy ez a szeretet vezessen bennünket. Olyan, mintha megnyertük volna az élet főnyereményét.

Mindannak a szenvedésnek és fájdalomnak vége, amit életünkben tapasztaltunk, és az életnek egy új, gyönyörű és szent szintje jelenik meg. Az élet értelme és célja újra tudatossá válik. Felfedezzük a létezésnek egy ősi, mégis új módját, ami a sajátunk. Mindig is a sajátunk volt, de feladtuk. Visszatérünk arra az éberségi szintre, ahol Isten minden életformában jelen van. Minden lélegzetben jelen van, és átjárja ragyogó fény testünket.

dim3

 

Felkészülés: a mindennapi életben rejlő titok

Mit tehetünk itt a Földön ahhoz, hogy felkészülhessünk a magasabb világok megtapasztalására?

Semmi esetre sem kell készleteket felhalmoznunk a föld alatt. Nem mintha ezzel valami gond lenne, de a fizikai felkészülésnek megvannak a maga határai. A magasabb világokban azzá válunk, amit megteremtettünk. Ez itt is igaz, de legtöbbünk nem tud róla. A negyedik dimenziótól felfelé, ez teljesen nyilvánvalóvá válik.

Mivel azzá válunk, amit megteremtünk, fontos, hogy mindaz, amit magunkból kibocsátunk, harmóniában legyen minden életformával, mindenütt. Lassan megértjük, hogy mindaz, amit gondolunk, érzünk és teszünk valóban megteremti azt a világot, amelyben élünk. így a mindennapi élet itt a Földön egy iskolának tekinthető', egy olyan helynek, ahol az élet minden pillanata egy leckével szolgál nekünk. Nem csoda, hogy Egyiptom és a legtöbb ősi civilizáció nagy tisztelettel tekintett a halálra. A halál, bármilyen módon is jön el, a sötétség ajtaja, ami az Ürességen át a magasabb világok tündöklő fényébe vezet. Ha felkészülünk, akkor közvetlenül a mindenütt jelenvaló élettel való tudatos összeköttetéshez - az örök élethez vezet.

Tehát mi a helyzet ezekkel a földi leckékkel? Az az igazság, hogy minden teremtett lélek szemében ott van minden élet Forrása. Tehát itt a Földön is nagy bölcsesség és szeretet van jelen minden ember bensejében. Amint ezt megértjük, világossá válik, hogy a kulcs gondolatainkban, érzelmeinkben és tetteinkben van. Tehát tudjuk, hogy mit kell tennünk. Egyszerűen szólva, tökéletesítenünk kell a személyiségünket. A személyiségünkben rejlő tündöklő gyémánt a felemelkedés, és a túlélés kulcsa.

Buddha, Szűz Mária, Lao-ce, Mohammed, Jézus, Ábrahám,- Krisna, Babaji, Teréz Anya és a fénynek még vagy 800 nagy mestere, ők a tanáraink, és az élet hősei. Példájukkal megmutatják, hogyan tökéletesíthetjük személyiségünket. Mindannyian azt vallják, hogy a felebarátaink iránti szeretet az elsődleges kulcs. Rendet teremt az általunk létrehozott világ-ban. Örök élettel ajándékoz meg bennünket. Ugye már érthető?

A Melchizedek értelmezés szerint, csak úgy juthatunk át az úgynevezett csillagkapukon a létezés egyik színteréről a másikba, ha nagyon specifikus érzelmi és mentális minták szerint gondolkodunk, érzünk és létezünk. Ezek a minták ötös, vagy hatos csoportokat alkotnak

A minta, amit én alkalmaztam, amikor ebbe a dimenzióba léptem, a következőkből állt: szeretet, igazság és szépség, bizalom, harmónia és béke. Sokféle minta létezik. Olyanok, mint a kódok, vagy kulcsok, amik segítenek átjutni az örökön. Ha az örök érzik, hogy felkészültünk arra a világra, amelybe belépni készülünk, akkor átengednek. Ha nem, akkor visszaküldenek abba a világba, ahonnan jöttünk. Ez a feladatuk.

Ha képesek vagyunk nyugodtak maradni, és a minta szerinti fogalmakat ismételni - szeretet, igazság és szépség, bizalom, harmónia és béke - akkor nincs miért aggódnunk. Ez a női minta (18-1. ábra). Más minták is léteznek. Ez a férfi minta (18-2. ábra), ami az odaadás, alázat és bölcsesség, egység, szeretet és igazság fogalmakból áll.

Minden csillagkapu mintában benne van a szeretet és az igazság. Ahol jelen van az odaadás és az alázat, ott bölcsesség is van, ez a férfi összetevő'. Ahol jelen van az igazság és a szeretet, ott egység is van, ez a női összetevő. Az első csillagkapu mintán pedig, másféle elrendezésben, ahol ott a szeretet és az igazság, ott szépség is van, a férfi összetevő, ahol pedig bizalom és harmónia van, ott a béke is, a női összetevő".

Tehát ezek a mentális/érzelmi állapotok, vagy csillagkapu-minták a legbecsesebb birtokaink, amikor a magasabb világokba lépünk. Minden alkalommal, ahogy magasabbra emelkedünk, egyre inkább alapvető fontosságúvá válnak. Hová vezet ez a fejlődés?

Amikor elérjük a negyedik dimenziót, megértjük a helyzetünket, és elkezdjük az események feletti irányítás képességét gyakorolni, érdekes dolog veszi kezdetét. Emlékezzünk az egyiptomi falfestményeken a metamorfózis tojására, a pirosas-narancssárga oválisra az egyiptomiak feje felett, ahogy megteszik a következő" világba vezető 90 fokos fordulatot. Ahogy ők is, mi is metamorfózison megyünk keresztül. Ahogy a pillangó esetében, testünk hirtelen átváltozik valami egészen mássá.

A fáraó szó azt jelenti: „amivé válni fogsz. Az első király, akinek a fáraó nevet adták Ehnaton volt, szép feleségével Nefertitivel. Ha tudni akarjuk mivé válunk majd, nézzünk rájuk. A faj, amelyből származnak, a szíriusziak, az apánk, és mi magunkban hordjuk génjeiket. A megfelelő pillanatban fajunk olyanná válik, mint az övék. Ez egy olyan faj, amit a negyedik dimenzióhoz alkottak meg. Amikor ez megtörténik, azt fogjuk gondolni magunkban: „Hát persze, már emlékszem." A testünket érintő változások olyan természetesnek tűnnek majd, hogy nem is igen fogunk ezen gondolkodni.

Ahogy a növekedés megkezdődik, az élet a következő világban mindennapinak tűnik majd. Aztán átlépünk a negyedik dimenzió három legmagasabb felhangjának egyikébe, a tizedik, tizenegyedik, vagy tizenkettedik felhangba. Ezekben a világokban megszerezzük az ötödik dimenzióba való átlépéshez szükséges tudást, és bölcsességet, és ezzel kezdetét veszi az Istenhez való közvetlen visszatérés örökké változó útja, ahogy fokozatosan kibomlik az igazság.

Rajtunk az univerzum szeme, a világmindenség nagy lelkei itt vannak közel. Isten gyermekei vagyunk, akik egy új élet lehetőségét nyújtjuk át az életnek. Legmélyebb hálámmal köszönöm mindenkinek, hogy él.

Az egyedülálló átmenet

Elmondtuk mi történik általában, amikor egy bolygó a harmadik dimenzióból a negyedikbe átlép. Most egy új teóriát mutatunk be arra nézve, mi történhet itt a huszonegyedik század elején, a Földön. Esetenként egy bolygó rendellenes útra léphet, hogy megkönnyítse az átváltozást. Átlép a következő" dimenzióba, de újrateremti a régit is úgy, hogy beteljesítse a régi karmát, és simábbá tegye az átlépést a következő' világba. Ez elég ritkán fordul elő, de lehetséges. Igen magas szintű tudatosságra van ehhez szükség, és ez majdnem minden esetben hiányzik.

Edgár Cayce azt mondta, hogy a Föld tengelye „1998 telén" meg fog fordulni, de nem így történt. Más jóslatok. szerint 1999 augusztusára át kellett volna lépnünk egy magasabb dimenzióba, vagy el kellett volna pusztítanunk magunkat, ez sem történt meg. Lehetséges, hogy már átléptünk a negyedik dimenzióba, csak nem tudunk róla? Igen, lehetséges.

Olyan széleskörű téma ez, hogy nem is tudom, mivel kezdjem. Talán arról lenne a legjobb beszélni, hogy honnan érkezhet az a magasabb szintű tudatosság, ami végrehajtaná ezt a változást. Lehetséges, hogy a Föld új gyermekei, akik tudatukban a legfejlettebbek éppen ezért vannak itt. Gyermekeink közül számosan magas rangú spirituális lények, akik azért jöttek a Földre, hogy segítsenek nekünk az új világba való átlépésben.

Ezeknek a gyerekeknek megvan a képességük arra, hogy kivételes módon indítsák el ennek a világnak egy új világba való átlépését. Lehet, hogy a történelemnek ebben a pillanatában ennek a csodának vagyunk szemtanúi. Magas szintű univerzális tudatukkal képesek úgy újrateremteni ezt a világot a következő" szinten, hogy egyetlen lélek se essen áldozatul, és hitem szerint éppen ez a céljuk. Jézus szavait át kell majd változtatnunk a következőképpen: „Sokan vannak az elhívottak, és mindenkit kiválasztanak" azt hiszem ez boldoggá tenné őt. Mindig ez volt az univerzum álma, minden lelket átsegíteni, de eddig még soha nem volt lehetséges.

Hogyan tudnak gyermekek ilyen rendkívüli módon megmenteni egy bolygót? A gyermek tiszta ártatlansága és szeretete, a harmonikus teremtés forrása a magasabb dimenziókban. I la ezek a gyermekek valóságosak - és annak tűnnek - akkor most minden lehetséges. Lehet, hogy' Isten épp most áldott meg minket tökéletes kegyelmével.

/részlet D. Melchizedek, Az élet virágának ősi titkai című könyvből/

Published in 2012

Valóságok harca

Monday, 11 April 2011 16:50

dimenzoKedves, öreg barátommal vonatban ülve vártuk az indulást, amikor ellenkező irányból lassan szerelvény gurult be mellénk.
- Nahát! Már indulunk is! - kiáltott fel a barátom a szomszédos vonatra mutatva.
- Nem indulunk, hanem az a vonat érkezett - helyesbítettem. Elindultunk, s lassan gurultunk el a mellénk beállt vonat mellett.

- Már megy is a másik vonat - mondta a barátom.
- Nem az a vonat megy, hanem a miénk - feleltem neki.
Ismerős kép, s e látszólagos tévedéseinket magyarázza, amikor mellettünk száguldanak el a villanypóznák, s lassan vonulnak tova a távolabbi fák. Romantikusabb is ha így mondjuk, miközben tudjuk, hogy ez csak a mi nézőpontunkból, látszólag történik így.

Ha egy leszűretlen teaforrázatot üvegpohárba helyezve jól megkeverünk, s pohárba oldalról belenézünk, úgy látjuk, mintha az egyik teafüvecske megzavarodva jobbra, a másik balra úszna, s csak akkor hisszük el, hogy ez csupán csalóka tünemény, ha mi idéztük elő az örvénylést, illetve ha e jelenséggé már találkoztunk. Vagyis, ha már tapasztaltuk, hogy ez felülről nézve körmozgást jelent.
Ha egy vastag kötélre súlyt kötnek, s ezt magasból belógatva, bármilyen irányban meglökik, ember legyen a talpán, aki messziről képes megmondani, hogy a kötélre kötött súly ingamozgást, vagy körmozgást végez-e. Ezerszám sorolhatnánk a példákat; minden esetben ugyanaz történik: azt a közeget, melyben élünk, vagy annak kiragadott részét eggyel kevesebb dimenzióból próbáljuk szemlélni. Vagyis pillanatnyilag vagy kényszerhelyzetből leszűkítjük saját valóságunkat, s küzdve-küzdünk, hogy elfogadjuk-e érvényesnek ezt a leszűkített valóságot.
Továbbmenve: e leszűkített dimenziókkal a körmozgás nem is értelmezhető, s külső viszonyítási pont nélkül senki sem képes még azt sem megállapítani, hogy ő mozog-e, avagy a környezete.

Ezekután merjük megkérdezni:
Honnan tudnánk, hogy az általunk ismert három dimenziós tér önmagában egy egy igen-igen leszűkített valóságot takar-e?
Miért ne lehetne kibővíteni a teret és a tereket, csak amiatt, mert azt mi nem értjük?
Hiszen amiképpen a körmozgást végző tárgy lepedőre vetített árnyékképe ingamozgást produkál, a függesztett és meglökött súly látszólagos inga-mozgása körmozgás is lehet, ugyanígy elképzelhető, hogy bizonyos nézőpontból, vagy más valóságokból és dimenziókból szemlélve a jobb és a bal, a pozitív és negatívv, a jó és rossz, a sötétség és világosság, az élet és halál, egy szigorú és következetes rend ugyanazon történései.

/Szőke Lajos/

Published in Ezotéria

Az időutazás lehetséges!!!

Monday, 08 November 2010 07:46

timeManapság talán sokan úgy gondolják, hogy az időutazás lehetetlen. Pedig, ha a mai fizikai tudásunkat és az elemi logika szabályait felhasználjuk, könnyen eljuthatunk egy merőben ellentétes álláspontra.

Ebben a cikkben tudományos megalapozottsággal fogjuk bizonyítani az időutazás lehetőségét, és egyszerű - mindenki által otthon is kipróbálható - gyakorlati módszert adunk ennek kipróbálására. Sajnálatos, és bizonyítást nyert tény, hogy ezzel a módszerrel csak egy irányba, a múltba tudunk időutazást végrehajtani.

Ne féljünk az időparadoxontól! Módszerünkkel sajnos testi mivoltunkban nem, csak mint megfigyelők lehetünk jelen a múltban.

Látni fogjuk, hogy időutazás, úgymint múltba nézés, már számos alkalommal előfordult történelmünk során. Sőt könnyen visszatekinthetünk a nagyon távoli múltba, akár még az ember kialakulása előtti időkbe is. Persze, ha igazán távolra akarunk visszamenni, ahhoz speciális optikai eszközökre van szükség.

A következőkben megismerhetjük a módszert és a bizonyítást logikailag sorrendbe állított tényekre alapozva:

· Hogyan érzékeli az ember a külvilágot?

Érzékszervein keresztül. (Hogy melyik érzetnek mi a jelentése, azt a korábbi emlékek határozzák meg.) Bátran nevezhetjük a legfőbb és legfontosabb érzékelési formának a látást.

· Mit látunk?

Ha bármit látunk (az álmokon és a teljes sötétben, csukott szem esetén is látható világos foltokon kívül), valójában a dolgok által kibocsátott vagy a róluk visszaverődő fényt észleljük szemünkkel. Annak színét és erősségét.

· Milyen is a fény?

A fény elektromágneses hullám, amely légüres (akadálymentes) térben a végtelenségig terjed, viszont a fényerősség a távolság növekedésével négyzetes arányban csökken (kétszeres távolságban már csak negyede lesz). Tudjuk, hogy a fény véges sebességgel terjed, ugyanis körülbelül 300 ezer kilométert tesz meg egy másodperc alatt.

 Ezeknek a megállapításoknak a segítségével már könnyű megoldani a múltba nézés problémáját. Alkalmazzuk az elemi logika szigorú szabályait és hosszas elmélkedés után vonjuk le a megfelelő következtetéseket! Így a következőket állíthatjuk:

  • A fény terjedéséhez idő kell. Az a fény, amit a szemünkkel felfogunk, valamennyi idővel az észlelés pillanata előtt indult el egy fényforrásból vagy egy tárgy felületéről.
  •  Tulajdonképpen az adott idővel korábbi állapotot látjuk. (Most eltekintünk a szemünk és agyunk feldolgozási sebességétől, amelyek ezt az időt szintén csak növelik.)
  •  Tehát, minél távolabbra nézünk, annál régebben indult fénysugarakat láthatunk.
  •  Például, ha a Napra nézünk, annak nyolc perccel korábbi állapotát látjuk, mivel a Nap olyan messze van, hogy fénye nyolc percig utazik, míg eléri a Földet. Ha "ellopnák" a Napot, nyolc percig észre sem vennénk!
  •  Ha csupán egy másodpercet szeretnénk visszanézni a múltba, akkor nézzünk fel a Holdra, amely a fénynek alig több, mint egy másodpercre van a Földtől.
  •  A Merkúr Földközelben: 4,3 perc.
  •  A Vénusz Földközelben: 2,1 perc.
  •  A Mars Földközelben: 3 perc.
  •  A Jupiter Földközelben: 33 perc.
  •  A Szaturnusz Földközelben: 1,1 óra.
  • Az Uránusz Földközelben: 2,4 óra.
  • A Neptunusz Földközelben: 4 óra.
  • A Plútó Földközelben: 4,3 óra.
  • A Naphoz legközelebbi szomszédos csillag a Proxima Centauri: 4,3 év.
  • Az égbolt legfényesebb csillaga a Szíriusz: 8,6 év.
  • Galaxisunk a Tejútrendszer legtávolabbi csillagai: 80 ezer év.
  • A Tejútrendszerhez legközelebbi szomszédos galaxis, az Androméda-köd: 2,5 millió év.
  • És végül említsük meg, hogy a rádiótávcsövekkel észlelhető legtávolabbi objektumokról több, mint 10 milliárd éve utaznak hozzánk a rádióhullámok. (A fényhez hasonlóan a rádióhullám is elektromágneses hullám, de szabad szemmel nem látható.)

 Láthatjuk, hogy (bioreceptoros, auto-fókuszos, intelligens) időgépünk, a szemünk, igazán a múltba lát.

 

Néhány további érdekesség és következtetés:

Eddig nem szóltunk a hangokról, amelyek szintén hullámként terjednek (hanghullámok). A hang terjedési sebessége sokkal kisebb, mint a fényé. A hang nem terjed légüres térben, mert közvetítő közegre van szüksége. Tulajdonképpen a hang a közvetítő közeg rezgését, és annak terjedését jelenti. Így a terjedési sebesség függ attól is, hogy miben terjed a hang: levegőben, vízben, szilárd anyagokban. Levegőben a hang sebessége körülbelül 340 méter másodpercenként.

 Ha meghallunk egy mennydörgést, amit egy tíz kilométerrel távolabbi villámcsapás okozott, akkor tulajdonképpen a fél perccel azelőtti múltat halljuk.

 A vízfelszínen is terjednek hullámok.

 Egy-egy nagyobb tengerfenéki földrengésről sajnos csak néhány óra múlva szereznek tudomást a partlakók, amikor az óriási árhullám végigsöpör lakóhelyükön.

 Visszatérve a fényre és a látás tulajdonságaira, értelmezzük szigorúan a tényeket!

 Bármilyen közelre is nézünk, biztos, hogy valamennyi időbe telik, amíg a látvány eljut a tudatunkig. Így tehát valójában mindig a múltat, illetve sohasem a jelent látjuk.

Forrás: http://www.freeweb.hu/t-t/minden/tudom/idogep.htm

Published in Tudomány

plejadA mayák ismerték a Fiastyúk csillagképpel való szoros kapcsolatot és naprendszerünknek a Fiastyúk központi napja, az Alcyone körüli keringési pályáját. A Fiastyúkot úgy is ismerik, mint a Hét Növér. A mi előnyös pontunkból, a Fiastyúkot, mint 7 csillagot látjuk. Aktuálisan 8 csillagból épül fel a Fiastyúk és a mi Napunk a Fiastyúk csillagkép 8. csillaga. A teljes csillagkép, beleértve a mi teljes naprendszerünket, egy óriási spirált formál a Tejút galaxisában. Körül-belül 26.000 év szükséges a mi Napunknak az Alcyone körüli utazáshoz. A mayák erre hivatkoznak, mint Nagy Ciklusra. (1.)

Itt található a fény egy öve, ahogy Alcyone-n keresztül kiterjed a spirálba. Ahogy a mi Napunk halad az Alcyone körül, ki és belép ebbe Photon övbe. Napunk keresztül halad a Photon övön megközelítőleg 2000 év alatt és a övön kívül 11.000 évig. A teljes ciklus felépítése: a naprendszerünk belép a Photon övbe (2000 év), kilép a Galaktikus Éjszakába (11.000 év), és ismét be (2000 év), és ismét ki (11.000 év).

A Nap kering az Alcyone körül és a Föld kerint a Nap körül. E tény eredményeképpen, a Föld még a Nap kapcsolatba kerülése előtt kapcsolatba kerül Photon övvel. Amint a Nap megközelíti a Photon övet, a Föld ki és belép a Photon övbe mindaddig, amíg a Föld keringési pályája teljes mértékben belülre nem kerül. A tavaszi napéjegyenlőségkor, a Föld a legközelebb volt a Photon övhöz. Körül-belül az 1987-es tavaszi napéjegyenlőségkor, 11.000 éves Galaktikus éjszaka után, a Föld ismét belépett a Photon övbe, megkezdődött a Nagy Ciklus befejezése. A Föld keringési pályája miatt a Föld a Photon övben egy hétig tartózkodott 1987-ben. Minden évben, a Nap egyre közelebb került a Photon övhöz. 1988-ban a Föld a Photon övben tartózkodott 3 hétig. 1996-ban a Föld a Photon övben volt megközelítőleg január 18-tól május 23-ig. Minden évben, az idő hossza növekedni fog 2012-es esztendő téli napfordulójáig, amikor a Föld teljes keringési pályája a Photon övben lesz, és ezzel a Nagy Ciklus véget ér. És ez az a dátum, amikor a mayák naptára is végződik. (2.)

Amint a Nagy Ciklus befejeződik, valami érdekes fog történni a Fiastyúk csillagképben. A Maya csillag a Fiastyúk csillagkép 3. csillaga. A Maya csillag 2000 év alatt halad át a Photon övön és nagyjából 1.200 évig van kívül. Az ő Alcyone körüli keringési pályája rövidebb, mivel közelebb van az Alcyone-hoz. A mi Napunk a Photon övbe lépett 1998-ban és teljessé válik jelenléte az övben 2002-re. Amint a Napunk elhagyja a Galaktikus éjszakát és belép a övbe, a Maya csillag már belépett a Photon övbe. Ez a két csillag szinkronizált lesz ebben az időszakban. És ahogy a Maya csillag visszatér a Photon övbe, a Fény Maya Lényei visszatérnek a Földre segíteni nekünk, amint a Nagy Ciklus befejeződik. Nagy Események bekövetkezése készülődik és az Ősi Bölcsesség visszatér a Földre. Tudd, hogy ti mindannyian kiválasztottak vagytok a földi ittlétre ebben az időben, hogy megtapasztaljátok mi fog történni.

Published in 2012

Lehetséges az időutazás?

Wednesday, 06 December 2006 09:02

1202timeline2Az utolsó pár évtized komoly tudományának legvadabb fejleménye a tudósok körében, Kaliforniától Moszkváig, az időutazás lehetőségének elemzése. A tudósok nem foglalkoznak (legalábbis még nem) időgépek kifejlesztésével laboratóriumaikban, de Einstein általános relativitás-elméletének (ARE)–(amely ez idáig a legjobb elmélet a térről és az időről) híres egyenleteit tanulmányozva arra a megállapításra jutottak, hogy semmilyen fizikai törvény nem sérti meg az időutazás lehetőségét. Nagyon valószínű, hogy nagyon nehéz ezt megvalósítani, de nem lehetetlen.

Habár ez az egész sci-finek tűnik, a tudósok egy része komolyan vette ezt az elképzelést és egy olyan természeti törvény bevezetését javasolták, mely megakadályozza az időutazást s ezáltal meghiúsítja különböző paradoxonok kialakulását. Ez idáig azonban senkinek sincs semmilyen elképzelése a törvény működéséről. Klasszikus paradoxon például az az eset, amikor egy személy az időben utazva visszakerül a múltba s valami módon megakadályozza saját maga megszületését - megöli például nagyanyját még kisgyermek korában vagy pedig olyasmit tesz, ami folytán szülei sosem találkoznak egymással (mint Vissza a jövőbe című filmben). Az egész ellentmond a józan észnek, állítják a szkeptikusok, tehát valami törvénynek léteznie kell, mely ezeket megakadályozza. Többé-kevésbé hasonló indoklással próbálták bebizonyítani azt, hogy az időutazás lehetetlen.

Nos, mit is lehet valójában kifacsarni Einstein egyenleteiből? Mint egyesek elvárhatják, az időutazáshoz extrém fizikai objektumok - fekete lyukak szükségesek. S mivel Einstein elmélete a téridő elmélete, nem meglepő számunkra, hogy elvben a fekete lyukak tényleg lehetőséget nyújtanak egyfajta tér- illetve időutazásra. Bár mondhatjuk, hogy egy egyszerű fekete lyuk erre nem is a legmegfelelőbb, mivel ha ilyen lyuk keletkezik valamilyen nagytömegű nem forgó anyagból, akkor csupán "elpihen" valahol az űrben s elnyel mindent, ami a közelébe kerül. E lyuk középpontjában létezik egy pont - az ún. szingularitás, ahol a tér és az idő megszűnik s az anyag sűrűsége végtelenné válik. Körülbelül 30 évvel ezelőtt Roger PENROSE az Oxford egyetemről bebizonyította, hogy bármilyen tárgy, mely ilyen fekete lyuk közelébe kerül, a lyuk gravitációs vonzása következtében a szingularitásba zuhan s örökre eltűnik számunkra.

Az 1960-as években azonban Roy KERR Új Zéland-i matematikus bebizonyította, hogy a dolgok egészen másképpen alakulnak forgó fekete lyuk esetében. Szintén létrejön szingularitás a lyuk középponti részében, melynek azonban gyűrű formája van. Elvben lehetséges "átúszni" a lyuk gyűrűjén s megjelenni egy más helyen, más időben. Ez az ún. "Kerr megoldás" volt az időgép első matematika modellje, de abban az időben senki sem vette komolyan ezt az elképzelést. E megoldás iránti érdeklődés is csupán a 70-es években nőtt meg, miután a csillagászok felfedeztek pár fekete lyuknak tűnő objektumot Tejútrendszerünk és más galaxisok központjában.

Ezen tudományos felfedezések során hatalmas mértékben megnőtt az olyan populáris cikkek száma, melyek állítása szerint - számos tudós bosszúságára - az időutazás mégiscsak lehetséges. Az 1980-as években Kip THORNE (az ARE egyik legelismertebb szakértője) és a kollégái a CalTech-ből elhatározták, hogy egyszer s mindenkorra bebizonyítják, hogy ezen valótlan állítások nem következnek Einstein egyenleteiből. Megvizsgálva a problémát minden szemszögből kellemetlenül arra a következtetésre jutottak, hogy tényleg nincs semmi ezekben az egyenletekben, mely megakadályozhatja az időutazást, feltéve ha (és ez egy komoly kikötés) létezik olyan technológia, mellyel a fekete lyukak manipulálhatók.

Hasonlóan a Kerr-megoldáshoz, más típusú fekete-lyuk-időgépek is megengedettek, mint például a féreglyukként ismert konfigurációk, melynél két fekete lyuk (saját térrel és idővel) ún. "torokkal" van összekötve. Számos más példát is említ Thorne Black Holes and Time Warps című könyvében, melynek picit nehezebb a stílusa (habár komoly mennyiségű információt hordoz) mint Michio KAKU, New York-i fizikaprofesszor Hyperspace című könyve. A könyv, Thorne könyvével ellentétben számos elemzést tartalmaz olyan tudósok hozzájárulásáról az időutazás témájához, mint például Robert HEINLEIN. A Nagy Robbanás, a húrelmélet, fekete lyukak, kisded világegyetemek s még más ismert és ismeretlen téma elemzésre kerül, de ezek közül is legérdekesebb az a fejezet, mely az időgép felépítéséről szól.

"A tudósok nagy többsége, akik nem tanulmányozták behatóbban Einstein egyenleteit", mondja Kaku, "üres fecsegésnek tartja az időutazást." S ezek után Kaku azzal folytatja magyarázatát, hogy miért is foglalkozik a tudósok kisebb csoportja tüzetesen ezzel a problémával. Kedvenc oldalunk a könyvből az a diagramm, mely egy egyén furcsa családfáját ábrázolja, ki Robert HEINLEIN "All You Zombies" című elbeszélése alapján időutazva egyszerre saját apjaként s anyjaként jelenik meg a diagrammon. Kaku elképzelésével az időgépről számos Dr.Who- illetve H. G. Wells rajongó kedvében járna:

"[Ez] két teremből áll, melyek két párhuzamos fémlemezt tartalmaznak. A fémlemezek közt keletkező hatalmas elektromos mezők (sokkal nagyobbak, mint amilyent a mostani technológiával létrehozhatunk) felhasítja a téridő szerkezetét, lyukat hoz létre a térben, mely összeköti a két termet. Einstein speciális relativitás-elméletét (SRE) felhasználva, mely szerint az idő lassabban telik a mozgó objektum számára, az egyik terem egy hosszú utat tesz meg nagyon gyorsan és visszatér eredeti helyére: Az idő másképpen fog folyni a féreglyuk két végén [és] bármi, ami a féreglyuk egyik végébe zuhan, pillanatok alatt a múltba vagy a jövőbe kerül [amikor a lyuk másik végében felbukkan]."

És mindez egy olyan jó hírű folyóiratban jelent meg, mint a Physical Review Letters (ha nem hiszik el, ellenőrizzék a Vol. 61-es szám 1446. oldalán kezdődő cikket). Bár mint tudomásul vettük, a technológia, mely segítségével bizonyos mennyiségű anyagot juttatunk át a fénysebességhez közeli sebességgel a fekete lyuk központi részén keresztül, félelmetesnek tűnik. De mi azt sem állítottuk, hogy ez könnyű lesz. De hogyan is kerüljük el a paradoxonokat? A tudósok erre is találtak megoldást. Ha jobban átgondoljuk a dolgokat, nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy egy csipetnyi megfontolt kvantumtérelméleti hozzájárulás sikerrel veszi ezen akadályokat is a relativitás-elmélet által megengedett időutazás megvalósításában.

A dolgok a következőképpen működnek. A kvantumfizika egyik értelmezése szerint (mivelhogy számos értelmezés létezik és senki sem tudja, vajon van-e köztük olyan, amelyik az "igazi") egy kvantumobjektum (mint például az elektron) mihelyt választási lehetőséghez jut, egyúttal új világokat hoz létre. Vegyük csak a legegyszerűbb esetet, amikor egyetlen elektron egy olyan akadály irányában mozog, melyes két rés található. Az elektronnak át kell jutnia a rések egyikén (mivel az akadály másik oldalán ezt az elektront regisztráltuk). Nos, a Világegyetem felhasad s a valóság egyik verziójában (a relatív dimenziók egyik csoportjában) az elektron az egyik résen halad át, míg a másik világban a másik résen.

Ezen értelmezés szerint extrém esetben a Világegyetem annyi részre hasad fel, amennyi az adott pillanatban az összes bekövetkezhető folyamat, melyek mindegyike biztosan lejátszódik a "multiverzumok" egyikében. Létezik tehát ezek szerint egy univerzum, melyben az angol Munkáspárt van hatalmon már 15 éve s amelyet most John Major vezette Konzervatív párt fenyeget.

S hogyan oldódnak meg a paradoxonok? Képzeljük el, hogy valaki elhatározza, hogy visszamegy a múltba megölni a saját nagyanyját. Ezen multiverzumos (több-világegyetemes) elképzelés szerint a személy visszatér egy ún. bifurkációs pontba, melyből később a lehetőségek számától függően új világok jönnek létre. Miután a személy megölte a nagyanyját, ismét "előrefelé" mozog az időben, de más világban. A valóság ezen ágán ő sosem létezett, de ez nem vezet paradoxonhoz, mivel a hozzá "szomszédos" világban a nagyanyja él és virul, akinek lányától a későbbi (vagy korábbi J ) gyilkos megszülethet, hogy visszamehessen a múltba és gyilkoljon.

Még egyszer hangsúlyozom, hogy ez az egész scifinek tűnik és scifiírók már tényleg jártak előttünk. De a párhuzamos világok és alternatív történelmek ötletét, mint megoldást az időutazás paradoxonjaira, néhány (elismerjük - nem sok) tudós is, mint például David DEUTSCH az Oxford egyetemről, komolyan veszi. Tudományos kutatásuk az időre s a tér relatív dimenzióira terjed ki. Innen ered az ún. TARDIS betűszó (time and relative dimensions in space).

Talán elkerülhetetlen volt, hogy éppen a scifi regények hatására a tudósok meggyőzték magukat arról, hogy az időutazás kellő mértékben fejlett technológiával rendelkező civilizáció által lehetséges. Az egész a következőképpen történt. Carl Sagan, az ismert csillagász egyik novellájában egy szerkezetet használ arra, hogy szereplőit egy fekete lyukon keresztül juttassa el a Föld egy adott pontjáról a Vega csillag közelébe. Habár Sagan sztorija minden igyekezete ellenére, hogy ne térjen el a fizika elfogadott törvényeitől, akkor is csak novella maradt. Mint tudós, Sagan azt szerette volna, hogy sztorija tudományos oldala olyan pontos legyen, amilyen csak lehet. Megkérte ezért Kip Thorne-t, hogy regényét ellenőrizze s tanácsot adjon bizonyos homályos kérdésekben. Elemezve Einstein egyenleteit Thorne arra a következtetésre jutott, hogy ilyen féreglyuk mint a téridő stabil objektuma, a valóságban létezhet Einstein elméletének keretei között.

Sagan hálás volt Thorne tanácsaiért és féreglyukja megjelent az 1985-ben kiadott Kapcsolat (Contact) című regényében. A lyuk azonban mint útrövidítő szolgált a térben s azidőtájt sem Sagan sem pedig Thorne gondolt arra, hogy ezen objektum időgépként is működhet. Csupán 1986 decembere után kezdett ezzel a gondolattal komolyabban foglalkozni, mikor is az egyik chicagói szimpóziumon az egyik jelenlevő tudós felvetette Thorne diákjának, Mike MORRIS-nak, hogy a féreglyuk segítségével lehetséges a múltba is utazni. Az egész történet megtalálható Thorne Black Holes and Time Warps című könyvében. Úgy tűnik azonban, hogy az időgép segítségével nem utazhatunk vissza korábbi időkbe, mint amikor a gépet építették. A jövő bármelyik pontja elérhető vele, visszatérhetünk a kiindulási pontunkba, de sohasem korábbi időkbe. Ez az egész megszorítás magyarázatot ad arra, hogy miért is nem találkoztunk eddig időutazókkal a jövőből - azért, mert az időgépet még nem találták fel.

Amos ORI, a Technion Israel Institute of Technology izraeli fizikusa Haifában hibát talált Stephen Hawking (Cambridge Egyetem) levezetésében, mely szerint az időutazás teljes mértékben ki van zárva. Miután Thorne és munkatársa kimutatták, hogy nem létezik semmilyen eddig ismert fizikai törvény, mely megtiltaná az időutazást, számos tudós elemzésnek vetette alá ezen konklúziót, s arra jutottak, hogy teljesülnie kell egy ún. "gyenge energiafeltételnek" (WEC = weak energy condition), mely szerint minden reális megfigyelőnek pozitív energiaeloszlást kell mérnie. E feltétel némely típusú időgép létezését kiküszöböli, melyek esetében a fekete lyuk negatív energia segítségével lenne nyitva tartva.

Problémák merülnek fel olyan időgépek esetében is, melyeknél szingularitások keletkeznek. De Ori olyan matematikai leírást talált az ARE keretein belül, mely esetében a téridő időben önmagába hajlik vissza, de semmilyen olyan szingularitás nem keletkezik, mely hatással lenne az időutazásra s ráadásul a "gyenge energiafeltétel" is teljesül (lásd Physical Review Letters, Vol. 71, 2517). Mint állítja: "Jelenleg senki sem vetheti el teljesen annak a lehetőségét, hogy pozitív energiasűrűségű anyagból időgép szerkeszthető."

Miért lehetséges az időutazás?

A tudósok "találtak" egy olyan természeti törvényt, mely elkerüli az időutazással kapcsolatos paradoxonokat s ezáltal lehetővé teszi az időutazást. Kiderült az is, hogy ez ugyanaz a törvény, mely értelmében a fény egyenes vonal mentén mozog, s megerősíti a kvantummechanika fél évszázaddal ezelőtt Richárd FEYNMAN által megalkotott legelegánsabb verzióját.

Ha az időutazás lehetséges, a tudósok a következő paradoxonra is választ kell találniuk. Képzeljünk el egy biliárdgolyót, mely belekerül a féreglyuk egyik szájába, megjelenik a másik nyílásban (persze korábbi időben, mint amikor eltűnt) és összeütközik saját magával s így sosem kerül a lyukba. Meg kell jegyezni, hogy természetesen számos lehetséges "önkonzisztens" út létezik a lyukon keresztül, mely esetén a biliárdgolyó két verziója sosem zavarja egymást. Igor NOVIKOV, a P.N. Lebegyev Intézet valamint a koppenhágai Nordita elméleti fizikai intézmény kettős fizikusa 1989-es cikkében (JETP, Vol. 68, 439) mutatott rá az önkonzisztencia elv megfogalmazásának szükségességére.

Újonnan dán, kanadai, orosz és svájci tudósokból kialakított tudóscsoportjával egyetemben úgy tűnik, hogy valós fizikai alapot talált ezen elv számára. Ez az ún. legkisebb hatás elve, mely ilyen vagy olyan formában már a 17. század kezdete óta ismert. Ezen elv határozza meg, milyen pályán mozogjon a fénysugár egy A pontból egy B pontba. Ezen elv alapján mozog egy ablakon kidobott labda. És úgy tűnik, hogy ugyanez az elv határozza meg a féreglyukban mozgó biliárdgolyó pályáját is. Bizonyos értelemben a hatás (mint speciális matematikai fogalom) azon energia mértéke, mely meghatározza egy test bizonyos idő alatt megtett teljes pályáját. Fény esetében (mely mindig speciális eset) ezen hatás a legrövidebb idő elvére redukálódik - ezért is mozog a fény egyenesvonalúan.

Megfigyelhetjük, hogyan is működik ez az elv, amikor egy fénysugarat eresztünk át levegőből üvegbe (melyben a fény kisebb sebességgel terjed). Abból a célból, hogy a fény a legrövidebb idő alatt jusson egy a levegőben levő A pontból az üvegben levő B pontba, a fény egyenes vonal mentén mozog az üveg és a levegő határfelületéig, majd megtörik s újabb egyenesvonalú pályán mozog (kisebb sebességgel) a B pontig. Minden más pálya esetén az út hosszabb ideig tart.

A hatás a teljes pálya tulajdonsága, és a fény (vagy a Természet) mindig tudja, hogy miképpen kell a legegyszerűbb s a "legolcsóbb" utat kiválasztani. Hasonló módon a legkisebb hatás elve felhasználható az ablakon kidobott labda teljes pályájának leírására, ha adott az eséshez szükséges idő. A labda különböző pályákon mozoghat különböző kezdősebesség mellett (magasan és lassan vagy laposan és gyorsabban), csupán olyan pályák a megoldások, melyek kielégítik a legkisebb hatás elvét. Novikov s kollégái ezen elvet használták a biliárdgolyó mozgásának leírására a féreglyukban az időhurkok mentén "önütközések" nélkül és "önütközések"-kel, mely paradoxonhoz vezet s arra a következtetésre jutottak számításaik során, hogy mindkét esetben csupán az egyenletek önkonzisztens megoldásai elégítik ki a legkisebb hatás elvét; vagy az ő szavaikat használva: "a klasszikus pályák teljes csoportja, melyek globálisan önkonzisztensek, egyenesen s egyszerűen levezethetők a legkisebb hatás elvéből". (Nordita Preprint, No. 95/49A).

A klasszikus szó azt jelenti, hogy Novikovék nem vették figyelembe a kvantumelmélet törvényeit számításaikban. De nincs semmi okunk azt képzelni, hogy ezen elmélet módosítani fogja a számításokból levont következtetéseket. Feynman, aki saját maga vezette be a legkisebb hatás elvét a kvantumfizikába s az elméletét teljes mértékben erre alapozta - az ún. "az összes történet szummázása" (sum over histories) és a "pályaintegrál" (path integral) fogalmait vezette be, mivel szerinte a fény úgy tűnik, hogy látszólag "kiszimatolja" az összes létező pálya közül, melyek A-ból B-be vezetnek, a legrövidebb (s a leghatásosabb) utat.

Látjuk tehát, hogy az önkonzisztencia a legkisebb hatás elvének következménye s a természet, úgy tűnik, hogy irtózik az olyan paradoxonoktól, melyek időutazáskor előfordulhatnak. S ezáltal elvben legyőztük a fizikusok utolsó akadályát s most már a mérnökökre hagyhatjuk az időgép megépítését.

Féreglyuk-tervezés

 

Még mindig maradt egy probléma, amit a hipertér mérnökeinek figyelembe kell venniük. A legegyszerűbb számítások is azt mutatják, hogy bármi is történik az univerzumban a féreglyuk tartományán kívül, a kísérleti átjárónak a lyukon keresztül be kell záródnia. A probléma ugyanis a következő. Az ARE értelmében minden gyorsuló objektum gravitációs hullámokként ismert fodrokat hoz létre a téridő szerkezetében. A gravitációs sugárzás, mely az űrhajótól a lyuk felé hullámzik fénysebességgel, végtelen energiájúvá erősödhet, mihelyt eléri a lyuk szingularitásként ismert pontját s önmagába zárja a téridőt - s ezáltal elzárja az utat a fejlett technológiájú űrhajó számára. Még ha létezik is természetes átjárható féreglyuk, a legkisebb zavarok (perturbációk) hatására instabillá válik (beleértve minden kísérlet által keltett zavart, mely célja a rajta keresztüli utazás).

Még mindig maradt egy probléma, amit a hipertér mérnökeinek figyelembe kell venniük. A legegyszerűbb számítások is azt mutatják, hogy bármi is történik az univerzumban a féreglyuk tartományán kívül, a kísérleti átjárónak a lyukon keresztül be kell záródnia. A probléma ugyanis a következő. Az ARE értelmében minden gyorsuló objektum gravitációs hullámokként ismert fodrokat hoz létre a téridő szerkezetében. A gravitációs sugárzás, mely az űrhajótól a lyuk felé hullámzik fénysebességgel, végtelen energiájúvá erősödhet, mihelyt eléri a lyuk szingularitásként ismert pontját s önmagába zárja a téridőt - s ezáltal elzárja az utat a fejlett technológiájú űrhajó számára. Még ha létezik is természetes átjárható féreglyuk, a legkisebb zavarok (perturbációk) hatására instabillá válik (beleértve minden kísérlet által keltett zavart, mely célja a rajta keresztüli utazás).

Még mindig maradt egy probléma, amit a hipertér mérnökeinek figyelembe kell venniük. A legegyszerűbb számítások is azt mutatják, hogy bármi is történik az univerzumban a féreglyuk tartományán kívül, a kísérleti átjárónak a lyukon keresztül be kell záródnia. A probléma ugyanis a következő. Az ARE értelmében minden gyorsuló objektum gravitációs hullámokként ismert fodrokat hoz létre a téridő szerkezetében. A gravitációs sugárzás, mely az űrhajótól a lyuk felé hullámzik fénysebességgel, végtelen energiájúvá erősödhet, mihelyt eléri a lyuk szingularitásként ismert pontját s önmagába zárja a téridőt - s ezáltal elzárja az utat a fejlett technológiájú űrhajó számára. Még ha létezik is természetes átjárható féreglyuk, a legkisebb zavarok (perturbációk) hatására instabillá válik (beleértve minden kísérlet által keltett zavart, mely célja a rajta keresztüli utazás).

Létezik azonban egy nehéz, de nem lehetetlen módszer - az ún. negatív visszahatás elve, mely értelmében minden, a téridőben keletkező zavar új olyan zavart kelt, mely az előző hatását semlegesíti. Az az elv pontosan ellentéte a pozitív visszahatás elvének, mely esetében a hangfalakból hallatszó hangok felerősítik saját magukat, ha az erősítőhöz kötött mikrofont ugyanazon hangfalak elé tesszük. Ekkor a hangfalakból hullámzó zaj a mikrofonban felerősödik, kijön a hangfalakon - persze felerősítve, megint a mikrofonba, és így tovább. Képzeljük most el, hogy ha a hangfalakból jövő hanghullámokat először egy számítógépbe vezetnénk, mely "ellentétes" hullámokat generálna úgy, hogy ismét a mikrofonba vezetve teljesen semlegesítené az eredeti hullámokat - s totális csend keletkezne.

A legegyszerűbb hanghullámok esetében mindez a Földön, most megvalósítható. Bonyolultabb zajok, mint például focirajongók zsivaja esetében ez még most lehetetlen, de pár éven belül megvalósítható. Tehát nem nagyon túlzott Sagan elképzelt "szuper civilizációja", mely gravitációs- hullám-adóvevő készüléket szerkeszt, mely a féreglyuk torkában minden zavart feljegyez, melyet a lyukba induló űrhajó kelt, majd olyan hullámokat sugároz, mely teljesen semlegesíti a zavaró hullámokat még mielőtt azok megsemmisítenék az átjárót.

De hol is találhatók ilyen féreglyukak? A módszer, mely alapján Sagan kérésére Morris, Yurtsever és Thorne nekifogott a féreglyukak keresésének, teljesen ellentétes azzal a módszerrel, mely alapján a többi tudós kutatott volna. Ahelyett, hogy számos ismert objektumot figyeltek volna meg (mint például egy halott nagytömegű csillag vagy egy kvazár), Thorne és társai a kutatást azzal kezdték, hogy egy olyan geometria matematikai leírásán kezdtek dolgozni, mely az átjárható féreglyukat teljes mértékben jellemzi s azután az ARE egyenleteit használták fel arra, hogy kiszámítsák , milyen típusú anyag és energia kapcsolható össze ilyen típusú téridővel. Amire számításaik során rájöttek, ez (most már így utólagosan) nagyon egyszerű. A gravitáció vonzóereje szingularitást próbál létrehozni a lyuk központjában s ezért "szorongatja" a féreglyuk torkát. Az egyenletek szerint ahhoz, hogy egy mesterséges féreglyukat nyitva tudjunk tartani, valamilyen típusú anyag vagy mező szükséges, mely negatív nyomással rendelkezik - s kapcsolatba hozható az antigravitációval.

Most az hihetjük (visszagondolva a középiskolás fizikaóráinkra), hogy ez teljes mértékben elveti az átjárható féreglyuk kialakításának lehetőségét. A negatív nyomás valami olyasmi, amivel mindennapi életünkben nem nagyon találkozunk (képzeljünk el egy lufit negatív nyomású anyaggal telítve, amely egy idő után leereszt). Tényleg nincs ilyen anyag az Univerzumban? Talán nagyot tévedünk.

A választ az antigravitációhoz Hendrik CASIMIR, dán fizikus szolgáltatta még 1948-ban. Casimir, aki 1909-bem született Hágában, 1942-től dolgozott a nagy elektromos gigász, a Philips laboratóriumaiban - s itt dolgozva fedezte fel a később róla elnevezett Casimir - effektust.

Képzeljünk el két párhuzamos fémlemezt egymáshoz nagyon közel, miközben a lemezek közt nincs semmi. Az ún. "kvantumvákuum" azonban nem "semmi", mint ahogy a fizikusok régebben gondolták. A tér a lemezek közt állandó aktivitást mutat, részecskék s antirészecskék keletkeznek folyamatosan s annihilálódnak. Ezen részecskéken kívül számos elektromágneses erőt közvetítő részecske - foton is található a kvantumvákuumban. Valójában nagyon könnyű a vákuum számára virtuális fotonokat termelni. mivel a foton megegyezik antirészecskéjével és mivel nyugalmi tömege nulla. Tehát a Heisenberg kvantum-határozatlanságából származó összes energia a foton elektromágneses hullámzási energiájává alakul. Különböző energiájú fotonokhoz különböző hullámhosszú sugárzás rendelhető (kisebb hullámhossznál nagyobb energia). A kvantumvákuum tehát úgy képzelhető el, mint egy a fotonok különböző hullámhosszú sugárzásának tengere. Ezen vákuumaktivitás eredménye az, hogy a vákuum ún. "vákuumenergiá"-val rendelkezik, mely értéke minden pontban azonos, tehát nem mérhető. Nagysága csupán energiaváltozáskor - tehát például munkavégzéskor határozható meg.

Mint ahogy Casimir kimutatta, két elektromosan vezető fémlemez között csak bizonyos típusú elektromágneses hullámok találhatók. A két lemez között ficánkoló hullámok ugyanúgy fognak viselkedni, mint a gitár megpendített húrjai által keltett hanghullámok. Ilyen hullámok esetében csupán a hullámhossz egész számú többszörösei "férhetnek" a gitár húrjára és a húr két végén nincsen hullámzás. A megengedett hullámzásokat adott húrhossz mellett harmonikusoknak illetve felhangoknak nevezzük. Hasonló módon a sugárzás néhány megengedett hullámhossza fér el a két lemez közé a Casimir kísérletben. Pontosabban kifejezve, a résben csak olyan fotonok lehetnek, melyek hullámhosszára érvényes a következő összefüggés:

lambda=x/a

ahol
lambda hullámhossz
x a két fémlemez közti távolság
a természetes szám (a=0,1,2,3,...)


Ez azt jelenti, hogy a lemezek külső oldalán több foton található köbcentiméterenként, melyek nyomást fognak gyakorolni a lemezekre s ezáltal közelebb kerülnek egymáshoz. Az egész nagyon bizarrnak tűnik, de ez történik a valóságban. Számos kísérletet hajtottak végre különböző anyagból készült, lapos és más alakú lemezekkel az ún. "Casimir-féle erő" nagyságának megmérésére s a kísérletek bizonyítják az elmélet helyességét (a résnagyság 1. 4 nm-től 15 nm-ig terjedt).

Az 1987-ben publikált cikkükben Morris és Thorne felhívták a figyelmet erre a lehetőségre is, s rámutattak arra, hogy még a féreglyukat átszövő elektromos vagy mágneses mező is "pont a határán van annak, hogy egzotikus legyen; ha a feszültség egy picit is nagyobb lenne, kielégítené utazási vágyunkat a féreglyukon keresztül". Ugyanabban a cikkükben arra a következtetésre jutottak, hogy "nem kéne jókedvűen feltételezni egzotikus anyag jelenlétét az átutazható féreglyuk torkában". Amint a CalTech két tudósa megjegyezte, a fizikusok nagyobb része képzelőtehetség hiányával küszködik, amikor arra kerül sor, hogy egyenleteket állítsanak fel, melyek bizonyos anyagot és energiát jellemeznek olyan feltételek mellett, melyek sokkal extrémebbek, mint a Földön. És ezt ki is hangsúlyozták egyik példájukban 1985 egyik őszi, kezdőknek tartott ARE előadásuk során - nem sokkal azután, hogy Sagan kérésére munkájuk első fázisának végén jártak, de még azelőtt, hogy ezen dolgok közismertek lettek volna (még a relativisták között is). A tudományos munkába bevont diákok nem hallgattak semmilyen speciális előadást a féreglyukakról, csupán a téridő metrikájának fizikai jelentésével ismerkedtek meg. Vizsgájuk során olyan feladatot kaptak, mely lépésről lépésre elvezette őket a féreglyukat leíró megfelelő metrika matematikai leírásához. "Megdöbbentő volt látni", mondja Morris és Thorne, "hogy milyen maradiak is voltak a diákok elképzelései". Többségük le tudta vezetni a metrika tulajdonságait, de közülük kevesen vették észre, hogy a megoldás egy olyan átjárható féreglyuk, mely két különböző univerzumot köt össze.

A kevésbé "földhözragadtak" számára két probléma marad - olyan leírást találni, mely esetében a féreglyuk olyannyira kitágul, hogy ember (vagy akár űrhajó) is átjuthasson rajta, és távol tartani a féreglyuk torkához közeli részben levő egzotikus anyagot az űrutazóktól. Bármilyen nemű terv ilyen szerkezet megépítésére mai képességeinken kívülre esik. De mint Morris és Thorne kihangsúlyozták, ez nem lehetetlen és "következésképpen nem zárhatjuk ki átjárható féreglyukak létezését".

Majdnem 500 éve Leonardo da Vinci elmélkedett repülő szerkezetekről. Szárnyakkal rendelkező repülőgépet és helikoptert is szerkesztett és a modern aeronautikai mérnökök szerint ezen gépek repültek is volna, ha da Vinci korában lettek volna megfelelő erejű hajtóművek. Leonardo azonban nem álmodhatott lökhajtású motorokról és a hangsebességnél is gyorsabban repülő, utasszállító repülőkről. S most a Concorde-ok és a jumbók hasonló fizikai alapelvek szerint repülnek, mint Leonardo tervezett gépei. Majdnem 500 év eltelt álmai nemhogy valóra váltak, de a kor felül is múlta őket. Talán több mint 500 évre lesz szükségünk arra, hogy átutazható féreglyukat tervezzünk, de a fizika törvényei azt mondják, hogy ez lehetséges - és mint ahogy Sagan spekulált - talán már valami hasonló megtörtént egy tőlünk sokkal fejlettebb civilizációval.

  • Valójában még Einstein Princetonban dolgozva Nathan ROSEN-nal együtt 1930-ban felfedezte, hogy Karl SCHWARZSCHILD megoldása Einstein egyenleteire tulajdonképpen egy fekete lyuk, mely hidat képez a sík téridő két része között. Ez az ún. "Einstein-Rosen-féle híd" (ERH). Egy fekete lyuknak mindig két "vége" van - ezt a tulajdonságot pár matematikus kivételével a 80-as évek közepéig sokan ignorálták. Mielőtt Sagan ismét érdeklődni kezdett volna a téma iránt, úgy tűnt, hogy ilyen hipertér kapocsnak nincs fizikai jelentősége, és soha, még elméletben sem használható fel, mint rövidítő az Univerzum egyik pontjából a másikba. Morris és Yurtsever jöttek rá, hogy ezen "hit" téves.

  • Érdekességnek számít, hogy a téridő féreglyukait még jóval azelőtt, hogy a fekete lyukakat "komolyan kezdték volna venni", számos matematikai relativista nagyon mélyrehatóan tanulmányozta. 1916-ban - kevesebb, mint egy évvel azután, hogy Einstein megfogalmazta volna az ARE elméleteit, az ausztriai származású Ludwig FLEMM rájött arra, hogy Einstein egyenleteinek Schwarzschild megoldása valójában olyan féreglyukat ír le, mely két sík téridőt ír le - két világegyetemet vagy egyazon univerzum két különböző pontját. Különböző spekulációk jelentek meg bizonyos megszakításokkal a féreglyukak természetéről évtizedeken keresztül. Amit az úttörő relativisták valójában megalapoztak, az azon megállapítás volt, mely szerint a Schwarzschild-féle féreglyukak nem használhatók fel semmilyen világ-egyetemek közti kommunikációra. Ahhoz ugyanis, hogy az űrutazó az ERH-on átjuthasson az univerzum egyik pontjából a másikba, az út egyik részén fénysebességnél nagyobb sebességgel kell utaznia. A másik probléma a lyuk instabilitása. Az a furcsa a Schwarzschild geometriában, hogy mihelyt az anyagot (adott tömeg mellett) a Schwarzschild sugár alá sűrítünk, akkor nem kapunk egy végtelen bemélyedést a téridőben (lásd Kép2), hanem a bemélyedés alsó része kinyílik, és kapcsolatot hoz létre a sík téridő más pontjával. Sajnos, ezen gyönyörű nyitott torok, mely tantaloszi lehetőséget kínál világegyetemek közti utazáshoz, csupán nagyon rövid ideig létezik s utána bezárul. A féreglyuk még csak annyi ideig sem létezik, hogy a fény átjuthasson az egyik univerzumból a másikba. A lyuk valójában a gravitáció következtében záródik be. Ez nagyon elszomorító, mert ha eltekintünk a féreglyuk gyors evolúciójától és csupán a torok geometriáját vesszük figyelembe, úgy tűnik, hogy a féreglyuk saját világegyetemünk két különböző régióját is összekötheti. A tér eléggé sík lehet a féreglyuk mindkét szájánál, de finoman görbül eléggé messze a lyuktól, úgy hogy a kapcsolat tényleg egy rövidítő a tér egyik pontjából a másikba (lásd Kép4).

Ha az egész világegyetemet síknak képzeljük el, kivéve a féreglyuk száját, a Kép5-ös hasonló képet kapunk - mely esetén egy görbült féreglyuk egy teljesen sík univerzum két pontját köti össze - s ne zavarjon minket az, hogy a rajzon a távolság az egyik pontból a másikba a lyukon keresztül hosszabb, mint a normális téren keresztül, mivel egy igazi négydimenziós ábrázolásban még egy ilyen görbült féreglyuk is rövidítő A-ból B-be.

Vagy legalábbis az lenne, ha a lyuk eléggé hosszú ideig nyitva lenne és az utazáshoz nem lenne szükség fénynél nagyobb sebességre. De ez még nem a történet vége. Az egyszerű fekete lyuknak nincs töltése és nem forog. Elektromos töltéssel rendelkező forgó fekete lyuk esetén megváltozik a szingularitás tulajdonsága és ezáltal kaput nyit más világegyetembe - ráadásul fénynél kisebb sebességű mozgás esetén. Az elektromos töltés mozgása által keltett elektromágneses tér ellentétes irányúan hat, mint a gravitáció s megpróbálja szétvetni a lyukat. A rotációnak hasonló szerepe van. Még ekkor is akad azonban egy probléma - sohasem térhetünk vissza abba a pontba, ahonnan elindultunk. A téridő egy másik régiójába jutunk, melyet egy új univerzumnak is nevezhetünk. Ahhoz, hogy visszajussunk eredeti pontunkba, fénynél gyorsabb sebességgel kéne mozognunk.

Amíg Sagan meg nem kérte Thorne-t, hogy tanácsokkal segítse abból a célból, hogy Kapcsolat című műve tudományos oldalát minél hitelesebbé tegye, ez volt a matematikusok elképzelése a lehetséges átutazható makroszkopikus féreglyukakról.

Az idő csupán illúzió?

Csupán azért, mert úgy észleljük, hogy az idő egy bizonyos irányba folyik, azt jelenti egyben, hogy a "valóságban" is különbség van múlt és jövő közt? Ezen régi filozófiai kérdés került újraelemzésre a kvatummechanika keretein belül Huw PRICE által a Sidney Egyetemről. Price arra a következtetésre jutott, hogy azon elképzelés, mely szerint a múltra nincsen behatása a jövőnek, csupán egy antropocentrikus illúzió, "temporális asszimetriánk vetülete". Jövőből kiinduló jelek segítségével, melyek meghatározzák a kvantumkísérletek eredményét, Price képes megoldani a kvantumvilág összes problémáját s paradoxonjait.

Ezen megközelítésnek már meglehetősen nagy a múltja, de következményeit még senki sem tisztázta annyira, mint Price a Mind folyóiratban megjelent cikkében. Például a Maxwell egyenletek egyik furcsa tulajdonsága, hogy két olyan megoldást engedélyez mozgó elektromos töltés esetében, melynél az egyik esetben a megoldás egy olyan elektromágneses hullám, mely a töltéstől a jövőbe mozog fénysebességgel (retardált hullám) és a másik esetben a hullám a jövőből mozog a részecske felé szintén fénysebességgel (advanzsált hullám). E másik típusú hullámoknak nem tulajdonítottak nagy jelentőséget, de néhány tudós, köztük Richard FEYNMAN és Fred HOYLE, fizikálisan reálisnak tartotta ezen hullámokat.

Legújabban John CRAMER vetette tudományos vizsgálat alá ezen hullámokat. Képzeljünk el egy kvantumobjektumot (például egy elektront), mely éppen kölcsönhatásba fog lépni egy másik részecskével. Ekkor egy ún. "felkínáló" hullámot (offering wave) fog kisugározni a jövőbe. A másik részecske felfogja ezen hullámokat és időben visszafelé szintén válaszhullámokat küld az elektronnak. Az advanzsált és retardált hullám kombinálódik és kapcsolatot hoz létre a két részecske között, mely bizonyos értelemben véve nem időszerű (temporális) s ezen kapcsolat határozza meg a kölcsönhatás eredményét abban a pillanatban, amikor az elektron sugározni kezdi "felkínáló" hullámait.

Mint Price megjegyzi, ezen megközelítés megoldja azt a klasszikus kvantumproblémát, amikor az elektronnak választania kell, hogy melyik résen keresztül mozogjon, ha egy két réssel ellátott falhoz jut. A kísérleti eredmények szerint, amikor csupán egyetlen elektron megy át az egyik résen, tulajdonságaira nagy hatással van az, hogy a másik rés nyitva van-e vagy nincs. A felkínáló hullám átmegy mindkét résen, de válaszhullám csupán az egyiktől jön - onnan, amelyiken az elektron át fog menni. Ezek szerint az ún. "kézszorítás" (handshake) folyamat figyelembe veszi mindkét rés jelenlétét még abban az esetben is, ha az elektron csupán az egyiken fog átmenni.

Számos fizikus szerint ezen elképzelések rémítők, mivel ellentmondanak a józan észnek. Számos, olyan spekulációkra adnak okot, mint például Henry Stapp cikke a Science XX. augusztusi számában, mely szerint agyunk hatással lehet olyan dolgokra, melyek már megtörténtek. Price megközelítése azonban alapot nyújt ahhoz, hogy megértsük, hogy alapjában véve hogyan is működhet az előre- és hátrairányuló okviszony, mely az ember számára úgy nyilvánul meg, hogy az idő folyásának meghatározott iránya van.

Price érvei nagyon bonyolultak, de egyszerűen megfogalmazva a dolgokat, az ok, amiért az események (melyeket a jelenben teszünk), úgy tűnnek számunkra, hogy nincsenek hatással a múltra, csupán az, hogy a múlt már figyelembe vette ezeket az eseményeket. Ha a jelenben valami mást szándékozunk tenni, a múlt már ezt tudni fogja, ezért "azt mondani, hogy ha feltételezzük, hogy jelenünk más, míg a múltunk ugyanaz marad, akkor ebből az következik, hogy a múltunk is más... nem igaz állítás, persze csupán logikailag. Nincs szükség semmilyen aszimmetriára, hogy ezt megmagyarázzuk".

Azok számára, kiket jobban érdekel a matematika, Price John BELL híres egyenlőtlenségét elemzi, mely esetben két egymástól nagyon távol levő kvantumrendszer úgy tűnik, hogy kapcsolatban van egymással - Einstein e kapcsolatot "kísérteties távolba hatás"-nak nevezte. Price elképzelése szerint e távolba hatás valós és alapjában véve megegyezik Cramer "handshake" folyamatával. Price szerint azonban nincsen határa a szabad akaratnak. Bármilyen választás mellett döntünk, és bármit is teszünk, a múltunk már tud erről, de ez nem akadályoz meg abban, hogy válasszunk és "nem várhatjuk el, hogy "lássuk" múltba irányuló hatásunkat a választás során". S ez mindenesetre rossz hír Stapp számára. "Éppen itt az ideje", mondja Price, "hogy olyan figyelmet szenteljünk ennek az elhanyagolt megközelítésnek (a kvantummechanikához), melyre méltón rászolgált."

Fordította: Knézel Péter (ArDi)

Published in Tudomány

Read 43636 times 96
Miért ér véget a Maya naptár 2012-ben?
A mayák ismerték a Fiastyúk csillagképpel való szoros kapcsolatot és naprendszerünknek a Fiastyúk központi napja, az Alcyone körüli keringési pályáját.…
Read 18779 times 7
Az atlantiszi gyűrű
Az atlantiszi gyűrű nemcsak titokzatos, de egyre szélesebb körben gyakorlati alkalmazást találó tárgy. Az eredeti gyűrűt egy francia egyiptológus, dAgrain…
Read 13430 times 7
Akasha
Az akasha szanszkrit eredetû szó, ragyogót jelent, de a "lényegre", illetve az "ûrre" is utal. Az akasha az ötödik elem,…
Read 12285 times 1
A gyertyaláng üzenete
Számos nép hiedelemvilágában a gyertya a lélek, a láng pedig az élet jelképe. S a néphit úgy tartja, hogyha valaki…
Read 12226 times 1
Az õz mint szimbólum
Az õz, mint szimbólum nem igazán gyakori sem álmainkban, sem pedig a valós életben. Messze nem olyan, mint például egy…
Read 12145 times 8
A harmadik szem
A harmadik szem az energiatest szerves része - minden ember szellemlényi felépítéséhez hozzátartozik- a homlok közepén helyezkedik el. Ez egy…
Read 11750 times 12
A maják 7 titkos jóslata
Azt hiszem, hogy mindannyian olvastuk a Biblia ÚJSZÖVETSÉGI oldalain lévőjövőleírását, ismerjük Nostradamus jövendölését, igen ismertek katolikus világunkban a Szűzanyánk kinyilatkoztatásai…
Read 9985 times 2
Bélyegek, okkult szimbólumok és Isten pecsétje
Mielőtt megpróbálnánk megfejteni a fenevad bélyegérõl szóló bibliai jövendöléseket, először meg kell értenünk a Jelenések könyvében szereplõ bélyeg szó jelentését.…
Read 9082 times 0
Pálmalevél átverés
Sokáig ellenálltam a témának, de nem bírtam tovább, mert mindenfajta parasztvakítás elemi tiltakozási ösztönt vált ki belőlem. Nem szeretem, ha…
Read 9053 times 0
Tantrikus szex
A tantra szó szanszkrit eredetû, és hálót vagy szövést jelent, de a gyakran kitágult tudatnak is fordítják. Az együttlétnek ezt…