Életfunkciója révén az ember, a tárgyakat körülölelő burkoktól (az ún. struktúrasugárzásoktól) minőségileg jelentősen eltérő különféle burkokkal, ún. aurákkal rendelkezik. Az aurákkal kapcsolatban számos kísérletet vizsgáltak. Nincs tudomásunk olyan vizsgálatokról, amelyekben még meg nem született gyermekek, tehát magzatok auráját figyelték volna meg. Egy ilyen vizsgálat számos igen nehezen megoldhatónak tetsző problémát állít az objektív vizsgálati módsze­rekkel dolgozó kutató elé, ugyanakkor a várható eredmények feltehe­tően nem állnak arányban a nehézségek leküzdéséhez szükséges ráfordítással. Az itt ismertetésre kerülő szubjektív radiesztéziás módszerrel elvégzett mérések, azonban azt sugallják, hogy nem csupán további szubjektív méréseket lesz érdemes végezni, hanem hogy az objektív mérési módszerek kidolgozására fordítandó fáradság is sokszorosan megtérül majd.

A magzatok aurája a fogantatástól számított 15. héten már határo­zottan érzékelhető. Elképzelhető, hogy ennél már sokkal korábbi időpontban saját aurával rendelkeznek, ám ennek tisztázásához további mérésekre van szükség. A 19. héten az aura már magán viseli az emberi agytevékenységtől származó jegyeket. Elkülöníthető a törzs és a végtagok, illetve a koponya által keltett vibráció. Érzékelésével a magzat a 22-23. héten fordul először a külvilág felé, s élénk, játékos érdeklődéssel követi nyomon vizsgálatunk menetét, a külvilág ese­nyeit, melyekről ilyenkor még csak a radiesztézia ősi „nyelvén'1 szerez tudomást. A 26-28. hétre a magzat alkalmassá válik a kétirányú kommunikációra is. Nem csupán aurájának megváltoztatásával fejezi ki tetszését vagy nem tetszését, hanem különféle játékokra is kedvet és hajlandóságot mutat. Fémtárgyak, ékszerek, gyűrűk struktúrasugár­zása könnyen felkelti érdeklődését, és az anya hasától néhány cm-re tartott „érdekes" tárgy irányában, a hasfalon látható kidomborodás formájában hozza tudomásunkra játékos kedvét. A 30-33. héten egyes magzatok aurájában olyan jellegű intenzív nyalábszerű zónák jelennek meg időszakosan, amilyeneket a kézrátétes gyógyítók állíta­nak elő a kezelések alkalmával. Az ezt követő néhány héten a magzatok kommunikációs kedve valamelyest alábbhagy, s mintha magukba zárkóznának, aurájuk egyöntetű, zárt, letisztult lesz. A 37-38. héten ismét visszatér a korábbi állapot, ami két-három, oldott légkörben zajló hét után egy igen határozott lezáráshoz vezet, amit az aura szinte „sarkosnak" érzékelhető határai jeleznek.

Az ezután következő jelenség az, amely miatt a magzatok aurájának vizsgálata kimagasló érdeklődésre tarthat számot. Igen sajnálatosnak nevezhető az a tény, hogy az aura változásainak ezen legfigyelemre­méltóbb szakaszát csupán egyetlen magzaton sikerült nyomon követ­ni. Mentségünkre szolgáljon, hogy a jelenség a terhesség 9 hónapjából csupán 6 napon át észlelhető, s ezen belül is vannak olyan szakaszok, amelyek 1-2 óra vagy még rövidebb idő alatt játszódnak le. A magzatok ilyen fokú megfigyelése csak a kismamákkal tartott szoros kapcsolat keretében valósítható meg.

A vizsgált esetben a magzat aurájának változása a következőképpen zajlott. A fogamzástól számított 278. napon, 14 órakor az aurában egy franciakenyér nagyságú „szarv" jelent meg a has elülső oldalán, néhány cm-rel a köldök fölött. Ugyanazon a napon 18 órakor, a magzatnak 3 m-es pozitív aurája volt. 21 órakor 17 m-es pozitív aura volt mérhető, amely folyamatosan terjeszkedett tovább. 21 óra 20 perckor már 27 m-es sugarú volt a magzat információs aurája. (Ez azt jelenti, hogy 27 m távolságban a magzattól származó vibráció azonos erősségű, mint a Hartmann-pont vibrációja, de ellenkező polaritású.) Ugyanekkor a tízszeres erősségű aura határa is már elérte a 2 m-t, míg a hússzoros 40 cm távolságban volt mérhető. 23 órakor a 8. emeleten tartózkodó kismama magzatával akkora pozitív aurát hozott létre, melynek határa a ház falának síkjától 80 méterig terjedt. A következő (279.) napon a hússzoros erősségű aura már 7 m-esre nőtt. Lineáris interpolációval ebből 470 m-re adódik az aura határa. Már a 27 m-es aura erősségére is jellemző, hogy miután a kismama a mérés céljából a panelház folyosóján nem egészen egy percig várakozott, olyan mér­tékben legerjesztette a földsugárzást, hogy még több mint egy óra múlva sem lehetett egyetlen Hartmann-vonalat sem találni az egész emeleten. Aznap 19 óra 30-kor a százszoros aura 2 m-re volt található, a hasfalon közvetlenül mérve 15 000 (azaz tizenötezer-)szeres volt az aura erőssége a Hartmann-pont egységnyinek tekintett vibrációjához képest. Az eredményt lineárisan interpolálva 2630 méterre adódik a magzat aurájának határa, ami enyhén szólva is hihetetlen! Már a 80 m-es aura is súrolja az emberi képzelet tűrőképességének határát, ezért azt a mérést is - a lehető minden irányból és módon - több alkalommal is megismételtük, mindannyiszor egybevágó eredmén­nyel. A 2630 m-es aura terepen való méréséhez meglehetős szkepticiz­mussal álltunk, ugyanis ekkora aura a korábbi tapasztalatok alapján teljes mértékben elképzelhetetlennek tűnt. 400 m távolságban még +7-es aura volt mérhető. Majd autóból folytatva a mérést a (100 m-es beosztást is tartalmazó) távolságmérő skálája szerint az aura határa 1900 m távolságban húzódott, sok tucat betonfalon át, sok tízezer embert ölelve magába. A mérést ez alkalommal is sokszorosan kontrolláltuk, mindannyiszor egybevágó eredménnyel. A következő (280.) napon 12 órakor 6500 m-es sugarú aurát mértünk a fenti módszerrel. A következő három napon jelentősebb változás nem volt észlelhető. Az aura sugara a 6500 m-es érték körül ingadozott. Majd a 284. napon igen rövid idő (talán 1-2 perc leforgása) alatt az aura 17 m-esre csökkent le. A 288. napig ezen az értéken maradt, amikor is a kismama kórházba vonult. A kórházban a magzat 50 m-esre duzzasztotta az auráját, amit a megszületése előtti nap estéjéig hozzávetőlege­sen meg is tartott. Külön említést érdemel az a jelenség, mely a 280. naptól (tehát a 6500 m-es aura kialakulásától) kezdve a tolófájásokig megfigyelhető volt. A kismama fejéhez északnyugati irányból - hozzávetőlegesen 10°-os emelkedéssel - egy kályhacső vastagságú (meg nem határozható, feltehetően a néhányszor 10 m-t jelentősen meghaladó hosszúságú) auraszerű energianyaláb csatlakozott, mely­ben erős pozitív vibráció volt mérhető. Valószínű, hogy a hatalmas aura fenntartásához szükséges energiához a magzat ezen a csatornán keresztül jutott.

Az emberi aura „mértékéül" ma itthon Európában a dm-t célszerű választani. Az információs aura pozitív vibrációjának határa a felnőtt lakosság körében általában nem haladja meg az 1 m-t. Figyelemre méltó dolog, ha valakinek néhány méteres pozitív aurája van. Itt érdemes megjegyezni azt a tényt, hogy az érző, és gondolkodó embert mint lényt nem jellemzi pozitív vagy negatív aurájának mérete. ' Alapvetően téves úton járnak azok, akik aurájukat valamiféle „fallikus szimbólumnak" képzelik, s minden lehető alkalommal megmére­tik, vajon épp hány méter nagy. Szó sincs róla, hogy ez a szám bárkit is bármiféle módon minősítene. Ez jelzés csupán, üzenet, melyet mindnyájunknak még meg kell fejtenünk. Vajon mekkora lehet az emberi aura természetes, kiteljesedett nagysága? Vajon csodaboga­raknak kell-e tekintenünk azokat, kiknek aurája a 10-20 m-es sugarú kört is meghaladja? Szó sincs róla. Senki nem lehet büszke „extra" méretű aurájára (bár meg kell jegyeznünk, hogy az ilyen nagy aurával rendelkező egyének végtelenül szerények, s talán szerencséjükre, „különlegesnek számító" aurájukról környezetüknek nincs is tudomá­sa...), ugyanis humanista meggondolások alapján arra a következte­tésre kell jutnunk, hogy az emberi aura természettől fogva akkora lehet (lehetett, lehetne...), mint a Föld. Miért tételeznénk kisebbre az ember auráját, az emberét, ki előtt nincsenek akadályok, ki szellemé­vel véghez viszi a lehetetlent, szeretetével ponttá zsugorítja a végte­lent. Ha két aura egymáshoz kapcsolódik, akkor a kommunikáció legősibb formája valósul meg. Ha ez megadatik mindennek, mi élő, miért épp az embernek ne adatna meg. S ha valaki a földgolyó egyik oldalán él, szeretetével miért ne fordulhatna a túloldalon élő ember­társaihoz... Lehetőségeink korlátlanok. Gondoljuk meg, egy talán háromkilós, meg se született csöppség aurájába fogad sok tízezer embert, míg mi, felnőtt emberek 1-2 m3-es beszűkült asztrális terünkbe zárkózva betegeskedünk. S nem értjük még azt sem, amit egy csepp kis magzat, a maga természetes mivoltában aurájával művel. Találgatásokba bocsátkozhatunk. Talán letapogatta megszületése előtt környezetét, talán azt akarta érzékelni, milyen az emberek tudata, milyenek a körülmények, amelyekhez majd alkalmazkodnia kell. Talán valamiféle üzenetet küldött előre, vagy valamiféle energi­át... Csak találgathatunk, amíg végére nem járunk, fel nem derítjük, tudományos vizsgálatnak alá nem vetjük ezt a felettébb figyelemre méltó jelenséget.

/ Szőke Lajos , Bérlet a III. évezredhez című könyvéből /

Published in Ezotéria

A mentáltest

Wednesday, 17 August 2011 08:49

testekEz az aura harmadik rétege. A gondolat, a bölcsesség és a tapasztalat ölt testet benne. Rendkívül fejlett azokban, akik rendszeresen foglalkoztatják az elméjüket, kevésbé fejlett azoknál, akik ezt nem teszik. 10-20 centiméterrel nyúlik a fizikai testen túl, és ugyancsak annak a körvonalait követi. Ez a test fényesen ragyogó sárga színű, és a fej tetejéről ömlik lefelé. Amikor valaki erős szellemi tevékenységet végez, akkor ez az energia kiterjedhet, miközben a színe még élénkebbé változik. Gyakran „ragyogó elméknek" hívjuk az okos embereket.

Ezen a szinten is találkozunk stagnáló energianyalábokkal. A nyitott gondolkodású ember hagyja, hogy szabadon áramoljon az energiája, és befogadja az új gondolatokat, eszméket. A zárt, korlátolt elme megakadályozza az energiaáramlást, és pangást okoz. Minden gondolatunk, ideánk, emlékünk energia, ezek alkotják ezt a testet.

Egyes emlékeink nagyon szoros kapcsolatban állnak érzelmi energiáinkkal (asztrális síkon). Akivel például rosszul bántak gyermekkorában, annál erőszakoskodó emlékképe erős érzelmi színezetet kap. Ezzel szemben életünk jelentéktelen eseményei gyorsan elveszítik érzelmi töltésüket. Mentális síkon ugyan továbbra is hatással lehetnek ránk, de nincs akkora erejük, mint annak az emlékképnek, amely egyesíti asztrális és mentális energiáinkat. A negatív asztrális energiával párosult mentális energia évekig lecsapolhatja teljes energiakészletünket, és befo¬lyásolhatja fizikai jóllétünket.

Szeretném, ha lassan Ön is ráébredne, hogy energiájának országútja megőrzi minden élményének a „lába" nyomát. Az eseményekhez való viszonya, a negatív benyomások elengedésének képessége alakítja mentális energiája épségét, általános egészségi állapotát. Mindnyájunk életében adódnak nehéz, nagy erőfeszítést igénylő vagy kellemetlen élmények. Rajtunk áll, hogy megakadályozzuk, ne hagyják hátra piszkos nyomaikat mentális energiánkban. A hozzáállásunkon múlik minden.

Published in Auralátás

Az étertest

Friday, 17 June 2011 08:02

testekAz étertest az anyagi test pontos mása. Belehatol az anyagi testbe, és ugyanolyan az alakja, de 3-5 centiméterrel nagyobb nála. Színtelen, illékony folyadékból, éterből áll.

Az étertest összeköttetést teremt az anyagi világ és az anyag sokkal ér-zékenyebb, nem fizikai természetű része között. Ezt az energiát érte tetten még az 1950-es években a Kirlian-kép. Ha egy élőlényt elektromágneses térbe helyezünk, majd lefényképezzük, akkor lágy, elmosódott körvonalakkal láthatóvá válik az éterteste. Az érzékeny ember éterteste kékes; az atletikus alkatúé szürkés színű. A sötétebb, erőteljesebb színek betegségre vagy viharos érzelmekre utalnak.

Az éter test az anyagi test energialenyomata: minden szerv, minden rendszer megfelelője megtalálható benne. Ez az a szint, ahol a meridiánoknak nevezett energiapályák haladnak. Az akupunktúra alapvetően ezekkel az energiaáramlatokkal foglalkozik. Energia szempontjából az étertest tehát anyagi testünk ikertestvére - fizikai egészségünk megbízható jelzőkészüléke. Anyagi testünk minden változását visszatükrözi, és megfordítva.

Oroszországban nemcsak akkor gyűlnek össze az emberek, amikor meghalt valaki, hanem a halála utáni kilencedik napon is. Évszázadok óta ez a szokás. Ezen az összejövetelen általában a halott jó tulajdonságairól emlékeznek meg, ünneplik az életet, erőt adnak az elhunyt lelkének a távozáshoz. Érdekes, a mai kutatások a Kirlian-kép segítségével bebizonyították, hogy a halott éterteste a halál utáni kilencedik napon foszlik szét.

Published in Auralátás

OM mantra

Monday, 09 May 2011 07:55

aumszimb.jpgAz Om a legerősebbnek tartott mantra valamennyi között. Az egyiptomi Amen megfelelője, és valójában az isteni Logosz neve. Az Om szanszkrit szó, és az életnek azt a szikráját jelenti, amely a fizikai életbe zárt isteni rész.
Az Om kiejtésének és intonációjának sok száz módja van, és mindegyik a maga sajátos módján hat az aurára. Ha az „0"-t hangsúlyozzuk és hosszan mondjuk, akkor a mások és a magunk aurájára hatunk, míg ha az „M" dúdoló hangját nyújtjuk meg, az egész hatás sokkal beljebb keletkezik.
Amikor kimondjuk az Om-ot, azt kell látnunk, hogy felülemelkedünk a fizikai élet uralmán. El kell képzelni, hogy korlátozó és hátráltató gondolatformáink leárnyékolódnak. Látnunk kell, hogy az aura megtisztul a felhalmozódott energiahulladékoktól. Az Om az istenivel való kapcsolat hangja, és mint ilyen, az energiák felszabadításának az eszköze. Tisztító, teremtő, az újat felszabadító ereje van, hogy továbbléphessünk az energia magasabb megnyilvánulásai felé.
Az Om figyelemfelhívás is. Kiegyenlíti és megszilárdítja az aurateret, összerendezi a finom testek részecskéit. Minden energiánk válaszol erre a hangra. Ha ezek az energiák összhangban vannak, akkor könnyebben helyreállítható az egészség, és eredményesebb a meditáció.
Az Om egyik változata az aum (Ah-Oh-mm). Ez a forma elősegíti az aura elképzelését, és lehetővé teszi, hogy gondolataink kristálytisztává váljanak. Annak a megerősítése, hogy energiáink a csúcson vannak, és egyre nőnek, mintha a legfontosabb szinten mondanánk magunknak, hogy „Úgy legyen!"

Az Aum az auratér gyengeségeinek és lyukainak a kijavítását is elősegíti. Az Om kántálása alatt képzeletben vetítsük a testünkre a mantra szanszkrit betűinek a képét

aum gyakorlat

Képzeljük el, amint a szimbólum megformálódik a felsőtestünkön, majd belégzés közben elménkben és testünkben hangtalanul szólaltassuk meg az Omot. Érezzük a jelet vibrálni és erősödni. A kilégzésnél hangosan mondjuk ki, hogy Om. Lássuk és érezzük, ahogy a szimbólum kristálytiszta, ragyogó energiaáramokat bocsát ki magából, amelyek megtöltik és megerősítik az egész aurateret. 10-15 percig végezzük a vizualizációt, és tapasztalni fogjuk, hogy energiatartalékaink megnövekedtek. Az idegen energiákkal kevésbé fogunk ütközni, amikor találkozunk velük.

Published in Védelem

Auratisztítás

Monday, 09 May 2011 07:38

auratisztitasÁlló helyzetben kezeinket nyújtsuk magasra, és ujjainkat mozgatva „hívjunk le" energiát. Ezzel egyidőben végezzünk lábunkkal gyors pumpáló mozgást úgy, hogy a lábujjainkat a földön hagyva két sarkunkat felváltva le-föl mozgatjuk. így folyamatossá tesszük az energia áramlását.

Most kezünkkel oldalirányban szakítsuk fel az auránkat — mint egy fátylat — a fej, a mell és a has magasságában, majd ezt ismételjük meg kétszer.

A fejünktől kezdve az egész test mentén simítsuk le az aurában összegyűlt szennyeződéseket. Mindenhol végezzünk simítást ahova a kezünk elér — tehát hátul is —, mintha csak zuhanyoznánk.

Ezt követően fentről a kezeinkkel ismét energiát hívunk, és mintha hógolyót fognánk, egymás után háromszor bedobáljuk az aura nyitott belsejébe.


Még egyszer hívjunk fentről energiát. A spirituálisán erősebb kezünket (amelyiknek a hüvelykujja kezünk összekulcsolásakor felülre kerül) tenyérrel lefelé fordítva a koronacsakra fölé tartjuk. A másik kezünket ökölbe szorítjuk a mellkasunk előtt, majd lefelé lendítjük, hogy az auránkat bezárjuk. így körülbelül 3 napig tartó védelmet kapunk.

Published in Védelem

"Belső mosoly" meditáció

Friday, 06 May 2011 09:09

belsomosolyAki magában őrzi a „belső mosolyt", és olyan gyakran merít belőle, amilyen gyakran csak lehet, valóban felderíti érzelmei otthonát, az asztráltestet. A magyarázat egyszerű. Nevetés vagy mosolygás közben (akár kifelé, akár befelé irányul) kevesebb negatív érzelem és energia éri. Aki szívesen és gyakran mosolyog, annak nemcsak az asztrális rezgése ragyogóbb, hanem az aurája is több védelmet kap. A következő egyszerű meditációs gyakorlat a segítségére lesz. Csodálatos dolog így kezdeni a napot. Végezze ezt közvetlenül ébredés után, ágyban fekve.

  • Ébredés után forduljon hanyatt, kezét, lábát lazán, jólesően nyújtsa ki. Vegyen mély lélegzetet, lassan fújja ki a levegőt, távolítsa el az áporodott éjszakai levegőt a testéből. Ismételje meg háromszor. Most mozgassa meg néhányszor jobb lábán az ujjakat - mikor a nagylábujja kissé megemelkedik, a többiek lebuknak. Ismételje a bal lábával is.
  • Térjen át a kezére és az ujjaira. Fogja meg bal keze hüvelykujját, és enyhén rázogassa meg. Végezze el a jobb hüvelykujjával is. Mosolyogjon - az egész napját, egész hetét ünneppé változtatja, még itt, az ágyban!
  • Vegyen újabb mély lélegzetet, teljesen töltse meg levegővel a tüdejét, majd engedje le a gyomrába. Tartsa bent néhány másodpercig, majd szép lassan fújja ki, de fordítva - előbb a gyomrából, azután a tüdejéből.
  • Pihenjen egy kicsit, majd vegyen újra mély lélegzetet. Már 2 percet kellett eltöltenie a gyakorlattal.
  • Folytassa a mély lélegzést, csakhogy a visszatartás alatt mosolyogjon. Tehát belégzés, szünet, mosoly, kilégzés. Úgy kell mosolyognia, hogy apró ráncok jelenjenek meg a szeme körül a finom mozdulat következtében.
  • Most pedig mosolyogjon szélesen, őszintén. A szeme környéke maradjon laza (képzelje azt, hogy egy csillagokkal teli égboltra néz). Mosolyogjon tovább, és képzelje maga elé a rózsaszínt. Szívja be nagyon mélyen a levegőt, hogy a szín eltöltse a tüdejét és az egész testét.
  • A rózsaszín a szerelem színe, betölti egész valóját. Testének minden sejtje rózsaszínt sugároz.
  • Ne felejtse el ezt a mosolyt! Mosolygás közben ismételje: „Nem sajnálom, amit elvesztettem. A jövőbe vezető út nyitva. Új ember vagyok, felszabadultam." Ismételje el öt-tíz alkalommal, erőteljesen és határozottan.


Minél gyakrabban végzi ezt a csodaszép meditációt, annál több jótéteményét fedezi fel. 

Published in Meditáció

Aura levétele és feltöltése

Wednesday, 26 March 2008 23:09

Az alább leírt rituálé az Ukrán Extraszenzek energia feltöltõ módszere. Eredetileg titkosítva volt (fontossága miatt önhatalmúlag kititkosítottam és leírást készítettem mellé, mert állandóan kérdéseket váltott ki).

Eltérõen az elterjedt ismeretektõl az aura holografikus kivetülése (tükrözése) a belsõ testeknek, amely megszüntethetõ és újra építhetõ. Ennek megfelelõen a "belsõ testek" egyidejûleg az anyagi testen belül is vannak és kívül is. A belsõ testek és külsõ testek (aurák) sorrendje fordított.

jel2Az aura célja, hogy az anyagi testen belül levõ "belsõ" testeket védje a külsõ ártalmas behatásoktól. Ez azért szükséges, mert az anyagi test csak az anyagi behatásoktól védi a belsõ anyagi szerveket, de a magasabb rezgésszámú asztrális és mentális stb. rezgéseket átengedi. Az anyagi test felépítését és mûködését a "belsõ testek" határozzák meg, ezért ezek védelme rendkívül fontos, mert sérülésük megváltoztatná/megölné az anyagi testet. Az aura ezt védelmi feladatot látja el. Minél nagyobb "energiával" (életerõvel) töltött az aura, annál tovább képes fenntartani a folyamatos védelmet. Egészséges szervezet képes a szükséges "energia" automatikus pótlására és feltöltésére, így természetesen az aurákat is ezzel az energiával látja el. Amennyiben ez a képessége valamilyen okból megszûnik, vagy csökken, az anyagi test mûködésképtelenné válik és elsorvad. A hiányt a szervezet automatikusan (öntudatlanul) igyekszik pótolni és a rákapcsolódik a közelében levõ energiában gazdag egyénekre és képes energiát elszívni. Ezt szokták "energiavámpírnak" nevezni, bár ez nem egy szándékos cselekvés, hanem a belsõ testek önvédelmi rendszere.  Amennyiben tudatosan megváltoztatjuk az aurát (pl. gyógyításnál, vagy aura cserénél), a változás automatikusan átíródik a belsõ testekre, ami természetesen megváltoztatja (tökéletesíti) az anyagi testet is.   Az aura lecserélése és új "hibátlan" aura felépítése nagyon jól használható:
  • lekötött energiamezõ lebontására, felépítésére és feltöltésére,
  • energiaburokra tapadt elementálok eltávolítására,
  • meghibásodott aura helyreállítására,
  • az energia adó kezelés elõtti öntisztításra és energiamezõjének harmonizálásra,
  • lelki- és testi diszharmónia megszûntetésére,
  • rendszeres ismétléssel a belsõ testi- és lelki problémák megszüntetésére.
Az energia felvétel és az auratisztítás minõsége jól ellenõrizhetõ, ha elõtte tükörbe nézünk, megvizsgáljuk szemünk állapotát (színe, fénye, tisztasága, ragyogása, stb.), elvégezzük a rituálét, majd újra megvizsgáljuk szemünket. Ha a gyakorlatot jól végeztük, a különbség lenyûgözõ.

Az aura levétel semmilyen veszéllyel nem jár, ez idõ alatt senki nem támad meg, nem foglal el. A védelem tökéletes, mûködése ismeretlen.

A rituálé során rendkívül fontos a tudati beállítás és ráhangolódás, e nélkül a gyakorlat értelmét veszti. (És mellesleg eredménytelen).

A gyorsan forgó "Felsõbb Én" a belsõ testeket holografikusan kivetíti a testen kívülre, ez alkotja a rezgésekbõl álló aurát. Ezért az aura állandóan a jelenkori állapotot tartalmazza. a belsõ testek változása változtatja az aurát, az aura változása átíródik a belsõ testekre, ezért rendkívül fontos az aura tökéletes állapotának fenntartása.

Az aura minden rezgést (jellembeli tulajdonságot, érzést, tudást, fejlettségi szintet, stb.) tartalmaz, ami az illetõben van, ha tud róla, ha nem. Ez a rezgés komplexum alkotja mindenki saját egyéni belsõ törvény rendszerét, amelyet természetesen fejlõdésünk során változtatunk.

Ez azt jelenti, hogy mindent, ami megegyezik saját törvényeinkkel (belsõ normáinkkal) elfogadunk, (akadálytalanul átmegy az auránkon) ami nem egyezik, ellentétesnek érzékeljük, (fennakad az auránk rezgéseiben) elutasítjuk. Ha az aurán ellentétes rezgés akarna átmenni, akkor az aura rezgése ezt megakadályozza, (nem semmisíti meg, leköti!).

Az aura nem válogat, minden ellentétes rezgést leköt, akár kívülrõl jön, akár belülrõl. Tehát, ha saját normáinkkal ellentétes dolgokat „találunk" ki (negatív gondolat), ugyan úgy rombolja az auránk védõ rétegét, mint ha ellentétes külsõ hatásoknak lennénk kitéve. Az aurát még a geopatikus mezõkben való hosszas tartózkodás képes nagyon rombolni, mivel ezek frekvenciája megtalálható az aurában, de ellentétes/más fázisú vele, így az aura megpróbálja lekötni.

Az aura "rezgéseinek" lekötött része már nem képes védeni és a további ellentétes hatásokat átengedi. Úgy lehet felfogni, hogy az aurán lyuk keletkezett, mintha egy sûrû szitán lenne egy nagy lyuk.

Fontos tudni, hogy az egyes aura rétegek egymást áthatják, -az aura nem olyan felépítésû, mint hagyma-, a finomabb réteg átmegy a durvább rétegeken, mintha egy edényben összekevernénk mákot, borsót, diót, almát - mindegyik átmegy a másikon- "mindenhol „van".

Nem közismert dolog, de nagyon fontos, hogy a fizikai világ magasabb rétegeiben és az asztrál világ alsóbb rétegeiben különbözõ - emberek által létrehozott - rezgések találhatók, amelyek elérték azt a sûrûséget, hogy ha nem tudatosak is, de önfenntartó ösztönnel rendelkeznek. Akkor jutnak „táplálékhoz", ha valakiben létre tudják hozni azt a rezgést, amelyre szükségük van. Ezek a lények láthatatlanok, általában érzések és szenvedélyek, elementáloknak szokták õket nevezni. Ha valakiben ezek a rezgések megtalálhatók, az elementálok az aura burokra tapadnak és ingerlik az aurát, amíg azt a cselekvést, vagy érzést kiváltják, melynek rezgései õket táplálják (pl. dohányzás, alkohol, kábítószer, stb. iránti vágyat idéznek elõ). Az elementál(ok) jelenléte az aurán könnyen észre vehetõ, hirtelen, indokolatlan erõs érzelmi hangulat-változásokat idéz elõ. Ilyen elsõsorban közösségbe járó gyerekeken vehetõ észre. Az általában nyugodt, békés gyerekek idõnként teljesen „megvadulak", de az elementál eltûntetésével (az aura lecserélésével) ez a változás azonnal megszûnik.

AZ AURA RITUÁLÉ

N0

Testhelyzet, cselekvés (tudat támasz)

Tudati beállítás (gondolat)

 1

Észak felé állunk arccal, kis terpeszben, kezek leeresztve

Teljes gondolati belsõ üresség 

 2

Bal kéz a test mellett, jobb kezet ujjakkal a test felé fejtetõtõl lefelé a talpakig végig húzzuk

Felvágom az aurámat

 3

Bal kéz nyitott tenyérrel a homlok elé, jobb kéz a fej fölé, óra járással ellentétesen 7-szer balra körözünk

Lebontom az aurámat

 4

Mind két kézzel kaparó mozdulatot végzünk fejtetõtõl lefelé és lerázzuk a kezünket

Eltávolítom az aura maradékát és elégetem!

           Az elégetés nagyon fontos, mert környezetszennyezést okoz!

                             Ezzel az aura (mérhetõen) megszûnt.

 5

Mind két kéz nyitott nyújtott ujjakkal oldalt a fej fölé, erõteljes belégzés

Óriási életerõt sûrítek magamba

 6

A belégzés befejezésével a kezeket bezárjuk, a levegõt kifújjuk

Az energiát megfogom

Az energia felvételt (5 és 6 pont) 7-szer megismételjük

 7

Bal kéz a homlok elé, jobb kézzel 7-szer órával megegyezõ irányban (jobbra) körzünk

Erõs, átüthetetlen aurát készítek magamnak

 8

Jobb kezet fejtõl lefelé húzzuk

Összehegesztem az aurámat

 9

Kezeket összetesszük (mintha imádkoznánk), hálát adunk

Harmonizálom az aurákat


/forrás Batta Attila http://torvenyek.extra.hu oldala/

Published in Védelem

Kirlian effekt

Thursday, 05 April 2007 09:06

aura_a_smallNapjainkban számos médium azt állítja, hogy az emberek teste körül színes fényt lát. Azt mondják, ez az ún. aura sok mindent elárul tulajdonos áról: hogy éppen boldog vagy szomorú, mérges vagy féltékeny, a világi örömök vagy a szellemi javak érdeklik-e inkább. Mindamellett ez a jelenség sem új keletü; régi korok képei is ábrázolnak fényt kibocsátó, sugárzó testeket.
A londoni St. Thomas Kórház orvosa, dr. Walter J. Kilner azt gondolta, hogy az ember auráját fel lehet használni a diagnózis felállításához. 1911-ben adta ki The Human Atmosphere (Az emberi atmoszféra) címû mûvét, amelyben leírja módszerét, amellyel az aurát láthatóvá lehet tenni az okkult dolgok iránt egyáltalán nem fogékony személyek számára is.

Dicianin-színezékkel készített alkoholos oldaton keresztül erõs fénybe nézett, majd ezután a betegre. A sötétnek látott területek már meglévõ vagy esetleges késõbbi betegségekre utaltak.  

Kilner diagnózisaiban az okkultisták által éteri testnek nevezett jelenséget használta fel; ez egy, a test tömegét körülvevõ félig fizikai alakzat. A lélekgyógyászok úgy vélik, ez hordja magában az életenergiát vagy pránát, amelynek áramlását a betegség akadályozza, ezért a gyógyító személynek a megromlott prána helyére a saját friss pránáját kell bejuttatnia.

aura_finger1939-ben egy orosz elektrotechnikusnak, Szemjon Davidovics Kirliannak állítólag sikerült olyan módszert felfedeznie, amellyel le tudta fényképezni az aurát; nagy feszültségû kisülést idézett elõ a kérdéses testrész általában az ujj körül, amelyet egy fémlapra helyezett színes filmre fektetett.

Arthur Ellison, nyugalmazott brit professzor és villamosmérnök szerint azonban az aura nem a fizikai térben helyezkedik el, következésképpen lehetetlen felfedni a fizika eszközeivel és módszereivel. A Kirlian-féle sugárzásnak egyszerû tudományos magyarázata van. Amikor az elektromos feszültséget megfelelõ módon növeljük, a levegõ molekulák ionizálódnak az ujj körül Kirlian felvételei tehát az így keletkezett fényt rögzítik. A színeket a kisülésben jelen lévõ vegyi anyagok adják, ezeket viszont részben az illetõ bõre határozza meg. A kapott mintázat mintegy 30 tényezõtõl függ; ilyen például az ujj által kifejtett nyomás, a környezõ levegõ hõmérséklete és páratartalma. A kisülésben megjelenõ színek elemzése révén lehetséges bizonyos orvosi diagnózis felállítása, mivel ezek a beteg bõrén található vegyi anyagok függvényei. Ellison úgy véli, hogy nem a laikusok által diagnózis céljából használt Kirlian-féle fénykép, hanem magának a vizsgáló személynek a pszichés képességei segítenek a betegség megállapításában.

Published in Misztikus történetek

A halál pillanatai

Wednesday, 29 November 2006 17:59

halálAnnak, akihez fájdalmas, szenvedéssel teli hetek, hónapok alatt közelít a halál, nehezen lehet megmagyarázni, hogy a halál maga csak egy átjáró az anyagi lét és egy másik sík között. A fizikai gyötrelmekhez gyakran olyan érzések társulnak például, mint a rettegõ félelem, a düh, a harag, a fojtogató magányérzet, a tagadás, a keserû önsajnálat. Az élet elvesztésének tudata, az a vigasztalan érzés, hogy az ember örökre elhagyja azt a földi világot, melyben élt, égõ hiányérzést teremt, különösen akkor, ha a távozó úgy gondolja, elintézetlen ügyeket hagy maga után.
  Ma, amikor az utolsó idõszak átélését segítõ régi szokások és hagyományok kiveszõben vannak, egyre nehezebb a haldoklót a másik oldalig kísérni. Sokan azt hiszik, életük nem volt eléggé értékes, lehetõségeiket nem használták fel kellõen, bûntudatot éreznek, és önmagukat hibáztatják. Ilyen lelki terhek a hétköznapi életben is megzavarják az emberi aurarendszert. Sokan azért érkeznek boldogtalanul, elhagyatva és elcsigázva a túlvilági átjáróhoz, mert negatív gondolataik annyira meggyengítik egyébként is széthullóban lévõ aurájukat, hogy az szinte már föl morzsolódik, s alig tudják tudatukat annyira egyben tartani, hogy igazán átélhessék a halál felemelõ pillanatát. A kapuélményt rendkívül erõteljesen tapasztalják meg néhányan azok közül, akiket valamilyen váratlan baleset, életveszély sodor a halál közelébe. Ma már a klinikai halál állapotából visszatért emberek rendkívüli élményeire hivatkozva sokan bizonyítékot látnak a túlvilág, a mennyország létezésére. 

A halál folyamatát most az energiaváltozások szemszögébõl mutatom be. Ebbõl a szempontból a jelenség mindig arról szól, hogyan lesz o fizikai testre jellemzõ mozgás és o részecskékre jellemzõ töltés idõvel a hullámra jellemzõ rezgés és fotonokkal, kvantumos adagokban, vagyis kódolt formában szállított információ. Metaforikusan szólva a halál az az esemény, amelynek során az anyag fénnyé válik.

A VÁRATLAN HALÁL
Az élettõl való megválásnak két fajtája van. Az egyik esetben váratlan az elhívás, máskor azonban az átlépést hosszabb elõkészület elõzi meg. Az, hogy az aura milyen állapotban érkezik a halál pillanatához, döntõ fontosságú a lélek további sorsa szempontjából. Az elmúlás hosszas folyamata alatt elméletileg lenne idõ rá, hogy az ember felkészüljön erre a találkozásra. A leghelyesebb persze az volna, ha mindig úgy élnénk, hogy bármelyik percben nyugodt szívvel hagyhassuk el a világot. Ehhez azonban az kellene, hogy ne legyen harag bennünk sosem, minden dolgunk, kapcsolatunk rendben találtassék. Valahogy úgy kellene gondolkodnunk, ahogyan a latin mondás ajánlja: "Memento mori!", ami annyit tesz: "Emlékezz a halálra!" Téved, aki azt képzeli, hogy ez egy örökös sírba révedést jelent. Sokkal inkább arról szól az üzenet, hogy életünk akármelyik másodpercében bekövetkezhet a vég, s hogy éppen ezért úgy kell élnünk, hogy bármely pillanatban elszámolhassunk hibáinkkal és jótetteinkkel. Néha nem árt erre figyelmeztetnünk magunkat, valahogy úgy, amint a néma barátok, a karthausi szerzetesek tették, akiknek tenyerére volt festve a "memento mori" két M betûje, s ha találkoztak, tenyerüket mutatva üdvözölték egymást.
  A váratlan halál esetében gyorsan pergõ auratörténések zajlanak. Elõfordulhat, hogy miközben a fizikai test haldoklik, az egész rendszert érintõ energetikai trauma hatására az aura egysége hirtelen felbomlik. A leggyakrabban az aura nem szilárdan fizikai részei ilyenkor egyszerûen "felszippantódnak", elnyelõdnek egy vákuumban, anélkül, hogy az ember érzelmi vagy mentális összetevõi, ha úgy tetszik, aura rétegei egyáltalán tudomást szereznének az eseményekrõl. A halhatatlan testnek is nevezett aura rész viszont, amely voltaképpen az energiatérbõl személyes használatra kölcsönvett energiacsomag, soha nem vész el.
  Olyanféleképpen lehet elképzelni, mint a vákuum (vagy más néven az éter) egy részét, mely lényegileg sohasem különbözik tõle, még akkor sem, amikor az emberi lény testében ver tanyát. Az emberi létezésnek ez az igazán örökérvényû eleme, de feladata sokkal több annál, hogy csupán a világegyetem energetikai állandóságát biztosítsa. Hordozója annak a karmaléleknek is, mely az ember földi sorsát irányítja. Ez a karmalélek nem azonos a személyiséggel, a gondolatokkal. Ez inkább maga az igazi én, az önvaló, az isteni lélekrész, melynek egyébként csak halvány tükrözõdése érzékelhetõ a földi világban. Ez azért van, mert az emberek többsége - bár a születése elõtt pontosan tudja, milyen feladattal érkezik a világba - a fizikai testbe kényszerüléskor ennek a tudásnak jelentõs részét elveszti, és igazából csak a karmalélek, a sorsfeladat emlékével jön a világra. (A lélek újraszületésérõl a könyv késõbbi fejezeteiben részletesebben is szólok.)
  A halhatatlan test tehát visszavonul a folyton fluktuáló vákuumba, és magával viszi a karmalélek lényegét is, valahogy úgy, mint egy kis információ csomagocskát. Ez a karmalélek azután pihenhet egy ideig, nem nyilvánul meg, olyan, mintha egy születésre váró magocska lenne a téridõben. Talán ez az az emlékezés és fájdalom nélküli boldogság, amelyben a régi görögök szerint a túlvilág elíziumi mezõin lakók is részesülnek. Csak nagyon kevesen vannak azok, akik a halálba tudatosan és felkészülten lépnek át. Ugyancsak kicsi azoknak a száma is, akik sokáig nem ébrednek rá, hogy meghaltak, s valamilyen módon folytatni kívánják földi létüket. Mi történik az ilyen, finoman fogalmazva "nem tökéletes" halál esetén?
  A földhöz még valamiért kétségbeesetten ragaszkodó ember aurája szétesik a halálban, de míg a fizikai teste és az azt szervezõ étertest lassan megsemmisül, elõfordulhat, hogy az érzelmi vagy a mentális test része vagy egésze tovább mûködik. Mivel azonban a halhatatlan test többnyire már kivonult a folyamatokból, az egész emberi egységet szervezõ karmalélekkel együtt, az érzelmi és mentális részek már csak töredékként fájdalmas hiányérzettel és sóvárgással funkcionálnak. Ilyenkor tulajdonképpen szokványos energetikai folyamatok játszódnak le. A hasonló rezgés hasonló rezgést keres, más szavakkal: a leszakadt aura részek próbálnak valamilyen "gazdatesthez" csapódni, ahol hasonló energia mintázatra bukkannak. Végletes esetben még az is elõfordulhat, hogy egy "vétlen" áldozat lesz az aurarész életben tartója. Ilyenkor tapasztalhatjuk, hogy az idegen energiamintázatot a magáéba olvasztó ember megváltozik, szokatlan érzelemkitörések, különös, a korábbitól eltérõ viselkedésmódok jellemzik, vagy éppen rögeszmés, új gondolatok kerítik hatalmukba. Az aurarészek ez esetben azért keresnek hordozót, vagyis egy élõ személyt, hogy félbe maradt feladatukat valahogyan befejezhessék, vagy felsõbb szervezõ és irányító erõ nélkül maradt, kontrollálatlan vágyaikat kielégítsék. Kétségtelen, hogy csak olyanokhoz tudnak kapcsolódni, akikben találnak hasonló rezgéseket, néha pedig az emberek óvatlanságból vagy éppen tudatlanságból engedik be auraterükbe ezeket a szennyezett aurahulladékokat. (Az élõknek élõk és holtak által való megszállottságáról, mint auradinamikai folyamatról külön fejezetben írok.)
  A halál során az is elõfordulhat, hogy az étertest, és az azt létesítõ halhatatlan test egy része olyannyira megpróbálja fenntartani a fizikai test épségét, hogy gyakorlatilag egy kvázi testet hoz létre, vagyis egy kísértetet. Ez külsõre olyan, mint valami kékes derengés, az étertesthez sokban hasonlít, de annál levegõsebb, lebegõbb, finomabb, de egyben hidegebb hatású is. Az ilyen ritka jelenések gyakran helyszínekhez kötõdnek. A jelenséget azzal is magyarázzák, hogy a többnyire brutálisan kegyetlen történések (például gyilkosság) hatására az adott helyen és idõben olyan hatalmas mennyiségû, kínból, félelembõl, kétségbeesésbõl született energia szabadul fel, mely szinte beleégeti a téridõ szerkezetbe a maga mátrixát, vagyis egy állandósult energiamintázatot hoz létre. Ezt úgy lehetne a legjobban elképzelni, mint egy sûrû szövedékû, rugalmas hálót, melyre - például hõhatásra - rányomódik egy adott tárgy körvonala. Mindez persze nem kétdimenziós, síkszerû valami, hanem térben történõ esemény. Ezeken a pontokon idõlegesen (egy következõ fölülírásig) megragad az információ. Olyan érzés az ilyesmit szemlélni, mintha az ember rángatná a téridõ szövetét, s az valahol odabent sikoltozna.

A LASSÚ ELMÚLÁS
A halál másik formája, a lassú elmúlás hosszabb elõkészület után következik be. Még ekkor is megeshet természetesen, hogy a lélek nem útra kész, de legtöbbször a betegség vagy az öregkor elég idõt ad az életösszegzésre, a belenyugvásra, a megbékélésre. Az aurában is sajátos folyamatok játszódnak le. A legszembetûnõbb jelenség az a fényhíd vagy világító energiacsatorna, mely a testet egy átfogó energiamezõvel köti össze. Ez a fénynyaláb hasonló ahhoz, amit mélyen meditáló vagy spirituális erõvel gyógyító emberek aurájában is látunk. A haldokló esetében azonban nem feltétlenül a test központi energiavezetékének koronacsakrán át való meghosszabbítása ez. Inkább olyan, mint egy odaföntrõl lebocsátott fényszóró, ami elûzi a halálfélelem sötétjét. A fényáram akár az egész testet is átfoghatja. Anyaga a halhatatlan testéhez hasonló, tehát vákuum jellegû, de fény és anyag (hullám és részecske) tulajdonságokat is mutat. Az energiaoszlop egyik oldalán az emberi aurát találjuk, a másikon pedig egy tölcsérszerû nyílást, mely egy egységes, bár folyton pulzáló, univerzális energiatérbe vezet. Maga az oszlop egyáltalán nem mozdulatlan valami, inkább olyan, mint egy felfelé gyenge szívó hatást mutató, lassan forgó örvény, rugalmas falú, kékesfehér színû, de gyakran ezüstös villanások, szikrák is feltûnnek benne. Tulajdonsága az is, hogy az étertest alkotóelemeinek vivõanyagaként is szerepel, vagyis azt nemcsak felépíteni, hanem lebontani is képes. Nagyon fontos tudnunk, hogy egy bizonyos pontig ez a lebontó mûködés még megfordítható! Mentális hatásra, de olykor kémiai, fizikai szerek közvetítette információrezgésekre (gyógyszerekre) is megváltozhat a folyamat iránya, az étertest a kozmikus energiából nyert erõ segítségével visszaépül, s a beteg csodaszámba menõen egyszer csak talpra áll.
  Az energiahíd folytonos összeköttetést teremt az ember és a másik oldal között. Míg azonban mindez a hétköznapokban szokványosan és szinte észrevétlenül zajlik (az átlagos aurában legfeljebb csak egy vékony energiaszál vagy laza energiaszöveti kapcsolódás jelzi a viszony létezését), addig az olyan kitüntetett pillanatokban, mint a meditáció, az ima, a beavatásélmény, a megvilágosodás vagy éppen a halálközeliség megtapasztalása, a csatorna nagymértékben kitágul, erõsebb, védettebb és tisztább lesz. Ez a csatorna nem tartalmaz érzelmi töltést vagy bármilyen utasítást, üzenetet. Nincs befolyásoló szerepe, egyszerûen "szállítóeszköz", hordozó, vivõanyag. Hiányában ugyanakkor nem jöhet létre a kommunikáció. Néha tapasztalható, hogy ezen az energiahídon át küldöttek érkeznek a haldoklóhoz, aki bennük elhalt rokonaira ismer, de idõnként ismeretlen, személyes jellegû formákat vagy lényeket is leír, hallja a hangjukat, beszélget velük, vagy vallási beállítottsága szerint szentekként, védõangyalokként azonosítja õket. Nagyon is valószínû, hogy ezek a létezõk valóban segítõnek érkeznek a haldokló mellé. Közvetítenek közte és a következõ világ lényei között, megismertetik mélyebb lényegével, s megpróbálják megkönnyíteni számára a találkozást és az önvizsgálatot.
  Gyakori, hogy a távozni készülõ ember aurája szinte szemmel láthatólag is elszakad a földtõl. Az auratojás alsó része megkisebbedik, vékonyabb lesz vagy egyenesen lebegni látszik. Az egész aura mérete csökken, selyemgubószerûvé válik, és sokszor jól látható lesz az a hálós szerkezet, mely az étertest utolsó erõfeszítései révén még összetartja a fizikai testet. A háló rácspontjaiban ott vannak még az életerõ mûködését jelzõ, kis fénylõ energia kisülések, mintha csak ezt a hálót apró csillagokkal szórták volna tele. Fájdalmas és megrázó látvány még az auravizsgálónak is, ha ezeket a csillagocskákat felfelé emelkedni látja. Ilyenkor ugyanis többnyire már nincs mit tenni, a halál megkezdõdött. A kékesfehéren derengõ fényhengerben úgy szállnak az éteri rács csillagpontjai, mintha csak a finoman pilinkázó hóesést figyelnénk egy csendes éjszakai utcán, ahogyan az utcai lámpa sugarában megvillan a lebegõ hópelyheken a fény. Itt azonban az étertestbõl kiszabaduló, eddig kötött energia most felfelé igyekszik, egyesülni készül. Ha messzirõl néznénk, olyannak találnánk a látványt, mintha egy csodálatos vizû, átlátszó falú hengerben kis, ezüstös hátú halak úsznának méltóságteljesen valamely távoli óceán felé. Ezek a hasonlatok talán kifejeznek valamit abból az érzésbõl is, mely a csatornához társul: a beleolvadás, az akadálytalan áramlás, a hazatérés, a könnyûvé és szabaddá válás érzete ez, súlytalanság és lebegés, átadás és felkínálkozás.
  Míg az ember és a másik oldal közötti átjárón a szellemvilág lényei is érkezhetnek, a haldokló esetében a segítõ létezõk látogatása, és az étertest lassú átminõsülése mellett egy további funkciója is van az energiacsatornának. Az étertest egyes elemei egyfajta hírvivõként, elõreküldött részként szerepelnek, mintha a lélek maga is tapogatózna, s tájékozódna a felõl hová is jut. Ez a parányi információáramlás a felkészülést segítheti, bár a megszerzett válaszok legtöbbször nem tudatosak. Az étertest kis alkotóinak finom ingajárata végül is pontosan jelezni tudja, mikor jön el az idõ: ekkor ugyanis egyre több részecske marad odafönn, s a kritikus határon átjutva már szinte mágnesként húzza magához az étertest lent maradó elemeit. Ez a folyamat gyors is lehet, s a tisztánlátó olyasféle lobbanást lát, mintha a testbõl szív-gyomor tájékon, vagy esetleg a fejtetõ csakrán keresztül egy kis, áttetszõ füstgomoly vagy buborék szállna fel, vagy csak egyszerûen kicsúszna a lélek a testbõl. Nagyon hasonlít ehhez az asztrális utazásnak, testen kívüli tapasztalásnak is nevezett lélekutazás jelensége, de ott a fizikai és a halhatatlan test között fennmarad egy köldökzsinórszerû kapcsolat, míg a halál alkalmával a nem anyagi testek véglegesen elhagyják fizikai burkunkat.
  A haldoklás folyamán a földi energiákat feldolgozó csakrák (az egyestõl a hármasig) lassan befejezik mûködésüket. A halálra készülõ ekkor már nem is érzi szükségét, hogy felkeljen, már ételt sem igen vesz magához. Átlépését megkönnyíti, ha a felsõ csakrái is rendben vannak, elfogadta és megértette sorsát és életét, elmondta üzenetét, megbocsátott önmagának és környezetének az esetleges tévedésekért, az elkövetett hibákért. A félelem, a rettegés és más negatív érzelmek, gondolatok azonban nem mindig adják át ilyen könnyen a helyüket. Ha nem sikerül az elszámolás idõben, a felsõ csakrák körül zöldes, sárgás vagy kékesszürke gomolygást látunk, ez a fej környékén állandósul, és a tudat beszûkülését eredményezheti. Ekkor a beteghez alig tudunk hozzáférni, legfeljebb csak a testét lehet ápolni, de a felhõszerû köd elfedi elõle a szellemi segítséget. Sokszor csak önmagával tud foglalkozni, de nem megértõ és felszabadító módon, hanem valami mély önsajnálattal vagy éppen riasztó gyûlölettel és haraggal. Néha pedig egyszerûen kiégett érdektelenséggel csak sodródik a halálba.
  A sok negatív gondolat az egészséges aurát is alaposan pusztítja, a haldokló ember aurájának azonban egyenesen gyilkosa lesz a fortyogó düh, a parttalan bánat. Egy teljes, szép emberi élet után ritka, hogy az ilyenfajta érzelmek véglegesen eluralják az energiarendszert, de aki már korábban is nehezen küzdött meg saját zavaros gondolataival és érzelmeivel, az az utolsó pillanatokban fájdalmasan magára hagyottnak érezheti magát.
  A legborzasztóbb sors, a lélek teljes széthullása igazából csak kevés embert érint. Vannak olyan szellemi iskolák, melyek szerint a lélek sohasem pusztul el, sajnos azonban mégis létezik olyan extrém helyzet, amikor a gonoszság szinte felmorzsolja az aurát, s az a halál pillanatában egyszerûen semmiféle egységet nem képes alkotni. Ezek a végleg elveszett lelkek olyan hatalmas mennyiségû feszültséget halmoztak fel életükben (vagy elõzõéleteikben), hogy gyakorlatilag önmagukat pusztították el. Számukra ez a "büntetés".
  Ilyenfajta végrõl már az egyiptomiaknak is tudomásuk volt, akik azt tartották, hogy a halál után 42 isten kérdezi a lelket az elkövetett tetteirõl. Ha hazudik, és könnyûnek találtatik, a bírák átadják õt a Halottfalónak, aki egy furcsa keveréklény, elöl krokodil, középen oroszlán, hátul víziló. A lélek lélekként való teljes megsemmisülésérõl számol be többek között egyik látomásában a XI. században élt apátnõ, Hildegard von Bingen is. "Az árnyak két útja" címû képén az üdvözültek és az árnyak mellett egy harmadik lehetõség is felsejlik: egy sötét, ördögszerû, állatias lény falja magába azokat, akik nem tudnak felemelkedni a purgatóriumból. Ezek a lelkek felismerhetetlen részekként távoznak az ördögi emésztõrendszerbõl. Már nem is töredéklények vagy entitások, hanem egyszerûen csak irány és érték nélküli univerzumrészecskék. Az "elveszett lélek" fogalma a teozófiában is ismert, itt olyan lényt jelöl, akinek nincs lehetõsége a spirituális megváltásra, aki a nyolcadik szféra, vagy az úgynevezett Halálbolygó szintjére süllyedt. A gonosz lelkek itt pusztulnak el véglegesen, az elveszett lélek felbomlik és megszûnik létezni. Néhány teozófus szerint ez a hely a világûrben ténylegesen is fellelhetõ, mások szerint azonban a lét egy szimbolikus állapotáról van szó.
  Annak, hogy a lélek ilyen végzetesen megsemmisüljön, anélkül, hogy valaha is átélte volna a teljes eggyé olvadást az isteni fénnyel, kicsi az esélye. Ehhez már olyan nagy bûnt kell elkövetni a saját életút ellen, amire példát is nehezen lehet mondani. Amire a legtöbben számíthatnak a haláluk pillanatában, az nem félelmetes, riasztó érzés, hanem egy mélyen szeretõ, megbocsátó gondoskodás, melynek nem a lélek gyötrése és megkínzása a célja, hanem segítõ támogatása és szeretetre való tanítása.
  A lélek mégis gyakran érzi kiszolgáltatottnak magát, ami abból fakad, hogy a halál elõtt az emberi auratér általában csökkent, az étertest hálózata már gyenge, az energiamezõ védõburkai fokozatosan leválnak, s az ember úgy érzi, mintha már alig óvná valami. A hétköznapi életben az ilyen érzés átmeneti, mert a lehulló, megtámadott vagy megsérült aurahártyákat hamar vissza építi az ember, de még olyankor is tapasztalhatjuk, hogy addig legszívesebben elvonulunk a világtól. amíg a megsebzett felületet helyre nem állítjuk. A haldokló ember is hasonlóan védtelen, amit az õ esetében már úgy is fogalmazhatnánk: meztelenné lett Isten elõtt.
  A túlvilággal való találkozás megrázó, de felszabadító is egyben.
  A lélek felsõbb rezgésegységekbe való átszivárgása a lelket arra készteti, hogy egyre finomabb szûrõknek tegye ki magát A durva anyagi testet ezeken már nem lehet átvinni, a fizikai-biológiai szervezet tehát a kifejezõ szóval élve valóban csupán porhüvellyé lesz. Az étertest visszatér az energiatérbe, ahonnan származott, az aura többi része azonban a halhatatlan test szárnyain újabb és újabb szintekre emelkedik. Azok a rossz gondolatok és érzelmek, melyeket nem sikerült a halál elõtt megnyugtatóan feldolgozni, valóságos lerakódásként jelennek meg az aurában, alig mozdítható blokkokat képeznek. Az ilyen csomók, görcsök nehezen "férnek át" a magasabb rezgésû szintek szövetén, vagyis mindaz, amit magunkkal hurcolunk, az most fájdalmasan "súrlódik" az egyre tisztább szintek hálóin. Az aurában jól láthatók az ilyen szennyezõdések. Sajnos nemcsak a saját rossz tetteinkbõl fakadó bûntudat képez fáradságosan feloldható gátakat. Az is eltorzítja auránkat, ha mások bántanak meg minket, vagy ha nem tudjuk elfogadni önmagunkat. Ilyenformán végül is a lélek a maga bûntudatból, fájdalomból, szomorúságból, haragból vagy másból teremtett kinövéseivel, dudoraival és púpjaival önnön magát horzsolja véresre, amikor megpróbál átférni a szûrõkön. A hibákért senki nem bünteti: saját maga az, aki rájön, hogy csak neki fáj, ha másnak okozott szenvedést, de az is a dolga lett volna, hogy szeresse és gyógyítsa önmagát.
  Ez a gyötrelmes tapasztalás, amit szinte szó szerint a "saját bõrén" érez a lélek, egyben azzal a keserû felismeréssel is jár, hogy az ember mennyi jócselekedet lehetõségét mulasztotta el a földi életében. Ez a lelket szomorú önvizsgálatra készteti, s boldogtalanul látja, hogy ezek a pillanatok már visszahozhatatlanul elvesztek. A legnagyobb fájdalmat annak megértése okozza, hogy a lélek ráébred: milyen csodálatos lehetõségekkel született a földre, s mennyire kevéssé tudta mindezt felhasználni. A lélek magával hozott terhei a belátás alkalmával szinte maguktól szétfoszlanak, már a megértés és a megbánás is olyan rezgéshullámokat teremt, mely szétbont ja a negatív blokkokat Megmaradhatnak azonban olyan elzáródások, melyeket a lélek egyedül nem képes feldolgozni. Ilyenkor a támogatására érkezett, magasabb rezgésszinteken mûködõ lények próbálják a lelket fentebbi szintekre emelni. Ez az igyekezet nem mindig eredményes, ennek ellenére a lélek minden esetben érzi a megértõ, nem ítélkezõ, elfogadó természetû gondoskodást. Ez akkor is kijár neki, ha nem kerülhet a köztes lét tiszta rezgésû lényei vagy erõi közé.
  Az átlépéskor megjelenõ segítõ lényeket az aura vizsgálója is láthatja vagy érzékelheti. Néha a halál pillanatában a külsõ szemlélõ hõmérsékleti változást érez, a tisztánlátó szellemlények jelenlétérõl számol be, de még olyan kísérletet is lefolytattak már, melynek során az derült ki, hogy a test halál elõtti és utáni súlya között különbség van, és az utóbbi érték az alacsonyabb. Ritkán az utolsó energetikai kioldódások hevében olyan helyi feszültségkülönbség is keletkezhet, mely különösen egyes rezonáló tárgyakban okoz változásokat, az óra számlapja elreped, a szekrény vagy a családi kép üvege eltörik, a fabútor elhasad, vagy csak erõteljesen megroppan.
  Mindennél persze fontosabb, hogy a lélek az istenséggel való találkozás alkalmával megéli az eggyé olvadás és a megbocsátó szeretet felemelõ, boldog érzését. Sok olyan ember van, akinek egész élete során a halála a legnagyszerûbb élménye.

/Hodnik Ildikó/

Published in Ezotéria

Read 47193 times 96
Miért ér véget a Maya naptár 2012-ben?
A mayák ismerték a Fiastyúk csillagképpel való szoros kapcsolatot és naprendszerünknek a Fiastyúk központi napja, az Alcyone körüli keringési pályáját.…
Read 20098 times 7
Az atlantiszi gyűrű
Az atlantiszi gyűrű nemcsak titokzatos, de egyre szélesebb körben gyakorlati alkalmazást találó tárgy. Az eredeti gyűrűt egy francia egyiptológus, dAgrain…
Read 15087 times 1
A gyertyaláng üzenete
Számos nép hiedelemvilágában a gyertya a lélek, a láng pedig az élet jelképe. S a néphit úgy tartja, hogyha valaki…
Read 14178 times 7
Akasha
Az akasha szanszkrit eredetû szó, ragyogót jelent, de a "lényegre", illetve az "ûrre" is utal. Az akasha az ötödik elem,…
Read 13836 times 1
Az õz mint szimbólum
Az õz, mint szimbólum nem igazán gyakori sem álmainkban, sem pedig a valós életben. Messze nem olyan, mint például egy…
Read 13023 times 8
A harmadik szem
A harmadik szem az energiatest szerves része - minden ember szellemlényi felépítéséhez hozzátartozik- a homlok közepén helyezkedik el. Ez egy…
Read 12675 times 12
A maják 7 titkos jóslata
Azt hiszem, hogy mindannyian olvastuk a Biblia ÚJSZÖVETSÉGI oldalain lévőjövőleírását, ismerjük Nostradamus jövendölését, igen ismertek katolikus világunkban a Szűzanyánk kinyilatkoztatásai…
Read 10638 times 0
Pálmalevél átverés
Sokáig ellenálltam a témának, de nem bírtam tovább, mert mindenfajta parasztvakítás elemi tiltakozási ösztönt vált ki belőlem. Nem szeretem, ha…
Read 10575 times 2
Bélyegek, okkult szimbólumok és Isten pecsétje
Mielőtt megpróbálnánk megfejteni a fenevad bélyegérõl szóló bibliai jövendöléseket, először meg kell értenünk a Jelenések könyvében szereplõ bélyeg szó jelentését.…
Read 9732 times 0
Tantrikus szex
A tantra szó szanszkrit eredetû, és hálót vagy szövést jelent, de a gyakran kitágult tudatnak is fordítják. Az együttlétnek ezt…