"Belső mosoly" meditáció

Friday, 06 May 2011 09:09

belsomosolyAki magában őrzi a „belső mosolyt", és olyan gyakran merít belőle, amilyen gyakran csak lehet, valóban felderíti érzelmei otthonát, az asztráltestet. A magyarázat egyszerű. Nevetés vagy mosolygás közben (akár kifelé, akár befelé irányul) kevesebb negatív érzelem és energia éri. Aki szívesen és gyakran mosolyog, annak nemcsak az asztrális rezgése ragyogóbb, hanem az aurája is több védelmet kap. A következő egyszerű meditációs gyakorlat a segítségére lesz. Csodálatos dolog így kezdeni a napot. Végezze ezt közvetlenül ébredés után, ágyban fekve.

  • Ébredés után forduljon hanyatt, kezét, lábát lazán, jólesően nyújtsa ki. Vegyen mély lélegzetet, lassan fújja ki a levegőt, távolítsa el az áporodott éjszakai levegőt a testéből. Ismételje meg háromszor. Most mozgassa meg néhányszor jobb lábán az ujjakat - mikor a nagylábujja kissé megemelkedik, a többiek lebuknak. Ismételje a bal lábával is.
  • Térjen át a kezére és az ujjaira. Fogja meg bal keze hüvelykujját, és enyhén rázogassa meg. Végezze el a jobb hüvelykujjával is. Mosolyogjon - az egész napját, egész hetét ünneppé változtatja, még itt, az ágyban!
  • Vegyen újabb mély lélegzetet, teljesen töltse meg levegővel a tüdejét, majd engedje le a gyomrába. Tartsa bent néhány másodpercig, majd szép lassan fújja ki, de fordítva - előbb a gyomrából, azután a tüdejéből.
  • Pihenjen egy kicsit, majd vegyen újra mély lélegzetet. Már 2 percet kellett eltöltenie a gyakorlattal.
  • Folytassa a mély lélegzést, csakhogy a visszatartás alatt mosolyogjon. Tehát belégzés, szünet, mosoly, kilégzés. Úgy kell mosolyognia, hogy apró ráncok jelenjenek meg a szeme körül a finom mozdulat következtében.
  • Most pedig mosolyogjon szélesen, őszintén. A szeme környéke maradjon laza (képzelje azt, hogy egy csillagokkal teli égboltra néz). Mosolyogjon tovább, és képzelje maga elé a rózsaszínt. Szívja be nagyon mélyen a levegőt, hogy a szín eltöltse a tüdejét és az egész testét.
  • A rózsaszín a szerelem színe, betölti egész valóját. Testének minden sejtje rózsaszínt sugároz.
  • Ne felejtse el ezt a mosolyt! Mosolygás közben ismételje: „Nem sajnálom, amit elvesztettem. A jövőbe vezető út nyitva. Új ember vagyok, felszabadultam." Ismételje el öt-tíz alkalommal, erőteljesen és határozottan.


Minél gyakrabban végzi ezt a csodaszép meditációt, annál több jótéteményét fedezi fel. 

Published in Meditáció

A küszöb ôrzôje

Friday, 10 December 2010 07:30
A küszöb őrzője: okkult élmény. Általában a félelmet nevezik annak: a visszarettenést a haláltól, a halállal kapcsolatos és más misztikus átélésektől. Az bizonyos, hogy a félelem minden okkult átélésnek kísérője. Az ősi felfogás az – természetesen ez is keleti eredetű –, hogy mialatt az ember életek folyamán a fekete úton halad, lefele húzó akarata van és egyben olyan karmával terhes, hogy az asztráltest rabláncára fűzve a fölfelé fejlődés elképzelhetetlen.
 
Azonban az embernek mégis van rá lehetősége – s ez is a kegyelem annyira félreértett fogalmának valódi értelméhez tartozik –, hogy az asztráltestet mint önálló lényt egy időre külön útra küldje, mintegy félretegye, hatását felfüggessze. Ez az idő, az asztráltest félreállításának ideje, több testet öltésre is kiterjedhet. Hogy a mágus, vagy a jógi képes rá, hogy asztráltestét félreállítsa, arról már olvastunk és hallottunk. Az előbb vázolt esetnél arról van szó, hogy az ember hosszú időre szabaddá teszi magát és új asztráltestet épít magának. Természetesen a fejlődést akadályozó asztráldémon, a maga elintézetlen állapotában továbbra is az emberhez van kötve eltéphetetlen szálakkal, sőt tovább élhet kedve szerint felépítője számlájára. Például tovább élhet úgy is, hogy megszáll egy-egy gyengébb akaratú, bűnre hajlamos embert, de eredeti tulajdonosát egyelőre nem zavarja munkájában.
 
Ne rettenjünk vissza e gondolat ijesztő újszerűségétől és fenyegető borzalmától, mert nem csak a fénylő, hanem a sötét természet minden megnyilvánulása is bennünk van; a vadállatok, a hüllők, a férgek, a vulkánok, a mocsarak, mind-mind a bennünk levő, általunk felépített erőknek, indulatoknak démonformái, amelyek csak látszólag függetlenek tőlünk. Valójában nekünk kell végül feloldanunk és lebontanunk őket.
Tehát az ember időlegesen letette terhét, a sötét bűnökből, ijesztő indulatokból és szenvedélyekből épített asztráltestét, hogy nélküle erőt gyűjtsön, tapasztalatot, tudást szerezzen, megismeréshez jusson, amelynek segítségével annak idején szembenézhet a sötétségnek e szülöttével. A megismerés hozzájuttatja a névhez, az indulat-incubus* valódi nevéhez, amelynek kimondása elveszi annak hatalmát, erőit felbontja, mint egy misztikus, magasabb rendű rádium. Az ember új asztráltestében felhasználja az előbbi életekben szerzett rossz karmák tapasztalatait. Ez az asztráltest már – feltéve, ha új bűnök nem terhelik meg – fejlődőképes. A probléma kritikus része akkor lép előtérbe, amikor az ember eléri az okkult fejlődés területét. Ez a terület kapcsolatba hozza a negyedik dimenzióval, s teljesen mindegy, hogy milyen gyakorlatot választ a kapcsolat megteremtése érdekében: jógapraxisba vagy misztikus meditációba mélyed, egy bizonyos stádiumban fokozottabban fellép a tisztánlátás és a tisztánhallás. A szimbólumok kinyílnak és szólani kezdenek hozzá, életre kelnek, de e folyamatok mindegyike az asztrálsík kapuján át vezet.
 
Amikor éppen át akar lépni, be akar nyomulni ezen a kapun, jelentkezik énjének régebben felépített asztrális démona, amely aző húsából, véréből nyerte formáját és aző bőneitől terhes. A vele való találkozás óriási megrázkódtatást idéz elő. Számára most ez a küszöbőre. Ezt a lényt meg kell szüntetnie, fel kell oldania. Ez a feladat az okkult úton való haladás igen nehéz próbaköve. Nem szabad, hogy a rémület, az utálat visszavonulásra késztesse, mert amíg ezt a feladatot sikeresen meg nem oldja, addig nem érheti el a magasabb síkokat. Ha visszaretten, akkor sem jár jobban, mert az asztrálgarázdálkodás minden elképzelhető megpróbáltatásánál csak rosszabb lehet. Például a tiszta életű embernél érthetetlen sorscsapások következnek be. Különösen áll ez a misztikusokra. Az okot még ő sem tudja meghatározni, vagy kitalálni, pedig előbbi életeire vissza tud tekinteni. Azonban a kiindulás, azősi eredet homályába vész előtte. Mert ez esetben nem visszafelé kell néznie, hanem szembe kell fordulnia az asztráldémonnal. Az idevágó tanítások szerint ennek a lénynek, az asztráldémonnak feloszlatása, lebontása bizonyos mágikus mantrák és a démon lényegének ismerete által érhető el. Itt érkezünk el a "név"-hez, amelyre előbb utaltunk. Az ilyen asztrális démontest szenvedéllyel van telítve, töltése a szenvedély és az indulat. Mindenféle rontás, gyilkolás, rombolás és kéjelgés a velejárója; de elképzelhető szelídebb megnyilvánulásban is. Például, ha valakinek az érzékiség volt az alap és főszenvedélye, akkor ezt a démonban fel kell tudni ismernie, mert minden szenvedélynek van démona, amely kielégülés céljából oda vonzódik, ahol számára ez a lehetőség kínálkozik. Oda kapcsolódik, azt az erőt fokozza fel, azt a pólust hevíti, azon a résen támad a gyönge emberre, lerombolja a még meglevő morális ellenállást is és a vágy tüzes ostorával szakadékba hajszolja. A démonnak kielégüléséhez testre van szüksége, ezért a démon léte nem más, mint tragikus ráutaltság az emberre. A démon létfeltétele az ember; nélküle nem élhet, csak belőle és általa. A gyönge ember mégis fél a démontól, hatalmat ad maga fölött neki, rést nyit számára, szolgálja és meghunyászkodik előtte. Pedig ő a teremtője és ura.İ a táplálója és fenntartója.
 
devil
Ha ezt felismeri, máris megismerte a démon nevének első betűjét. Minden szenvedélynek van démona, a hatalomvágynak, a gyűlöletnek, a kapzsiságnak, a nyerészkedésnek, az ivásnak, a játéknak és valamennyi a maximumig fokozható fel. A démonból mindig kiárad lényege, s az okkult úton járó ezt megérzi, sőt megnyilvánulási formájáról felismeri. Az érzékiség démona például lehet szép és kívánatos. Hatása mégis romboló, lefelé húzó, rendkívül agresszív, mert ettől függ az élete. De ha az okkult tanítvány felismeri, vagyis Harmadik Szemével pillantja meg, akkor a kívánatos szépség lefoszlik róla, és megmutatja igazi arcát. E felismeréssel együtt a démon felé taszító hullámok indulnak el, s ez szörnyű éhezést jelent számára, gyötrelmes kiéheztetést, mert őt csak az érzékiség kielégülése táplálja. Ugyanígy fel kell ismernie a hatalomvággyal, a kapzsisággal, nyerészkedéssel telített démont. Harmadik Szeme, fejlődő megismerése csalhatatlanul meglátja a szőrös, hasított patát a pompás köntösök alatt. A gyűlölet, amely különféle hősi jelszavak tógájában ágál, vad vérszomjjal emelkedik föléje rettentő szörnytestével, mikor rájön, hogy leleplezték. De kárt nem tehet abban, aki nem fut el előle, hanem szembenéz vele. A szenvedélyt, amellyel a démon töltve van, felismerni annyit jelent, mint megismerni a démon nevének második betűjét. Ezek a lények összeomlanak, ha építőjük mágikus mantrákat sugároz feléjük.
 
A dimenzióváltozásról, a küszöbőrével való találkozásról az okkult irodalom bőven beszámol. A be nem avatottak e leírásokat értelmetlen, különcködő fantazmagóriáknak tartják, pedig valójában ezek az okkult út tankönyvei. Egy időben az okkult iskolák nem engedték meg és ma sem engedik meg, hogy a nyilvánosság számára ezt az utat nyíltan és őszintén leírják, hanem csupán regényes formák vagy szimbólumok alá rejtsék. Ilyenek pl. Meyrink könyvei: A fehér dominikánus, A gólem, A nyugati ablak angyala, A zöld arcú kísértet, és ilyenek Bulwer: Zanoni és Különös történet című könyvei.
 
A formában még meg nem nyilvánult, csupán pszichológiai értelemben vett küszöbőre lehet az a megrázó élmény, amely az embert megváltoztatja. Egyébként a küszöbnek ez az őrzője mindenkinél jelentkezik, aki az okkult úton akar haladni, még akkor is, ha az illető nem épített fel magának előző életeiben sötét bűnök kel és mágiával egy asztráldémont. Azok a hatások, melyek saját alacsonyabb rendű hajlamainak rokonrezgéseként áradnak feléje, vissza-vissza hívják előbbi érdeklődési síkjára és ha a haladó nem eléggé éber, hanem enged a hívásnak, bizony sok körforgást végez a küszöbön innen, amíg átlépheti az asztrálkaput. Ha egyszer ez a döntő átkapcsolás megtörtént, nem kell többé a visszahúzó és visszatartó erőtől tartania.
 
Tehát a küszöbőrzője minden okkult úton való haladónál jelentkezik. Az egyiknél feketemágiával felépített erős és aktív démon, aki a haladni akaró erőiből kapott életet, és mivel teremtője fölé nőtt, romboló, óriási, sötét kylkhorrá lett. A továbbhaladás érdekében megszabadulhat tőle egy időre, de később, az okkult úton a megismerésnek egyik haladottabb fázisában, újra szembe kell néznie vele, hogy a teremtő visszaszerezze hatalmát a teremtmény fölött és kiküzdje teljes szabadságát. A másiknál saját gyengesége, befolyásolhatósága, belső labilitása a küszöbőre, illetve gyengesége az a rés, amelyen át a mindenütt mohón ott tolongó asztrálcsőcselék benyomulhat hozzá és saját lenyőgöző hatásától ittasan megfélemlítheti, visszariaszthatja a küszöbön való átlépéstől. Itt a félelem a küszöbőrzője, amelynek ezer szörnyarca van. Mind a két esetben küzdeni kell, szembefordulva és határozottan megismerés, a fénylő erők fegyvereinek segítségével s a mágikus név, az örök mantrák ellenállhatatlan erejű kinyilatkoztatásával.
/részlet Wictor Charon, A misztikus út könyvéből/
Published in Ezotéria

Élet az asztrál világban

Friday, 08 June 2007 09:53
Az asztráltestben töltött életünket a fejlődés fokozatai szerint rétegekre oszthatjuk. E rétegek közül a legalacsonyabb annak az állapotnak az érzelmi színvonala, amikor a szellem már tud önmagáról. Ekkor kezdődik el a szellem emelkedése. Az ezt követő fokozat a ki nem elégíthető illúziók birodalma. Az asztráltestben megjelennek a vágyak, szenvedélyek, és itt megismerheti a szellem, hogy milyen szegényes dolog szenvedélyeknek élni. Mert itt a szenvedély lobog ugyan, de kielégülést soha nem talál, mert minden szenvedélyillúziónak meg van a gyötrő ellenszere, ami a kielégülést állandóan akadályozza.
 
Mi más lenne ez, mint az egyház által megrajzolt purgatórium? Joggal nevezhetjük a szellemnek ezt az önmagában való gyötrődését tisztító tûznek. Minden érzelem, mely földi dolgokhoz tapad, itt gyötrelemnek forrása: vagyoni előnyök, hírnév, hatalom, hiúság, érzékiség, telhetetlenség.
Hosszú idő múlva ezek a gyötrő érzések lassan eltompulnak. A kábult érzéketlenség e rövid időközeit a szellemi vezető arra használja fel, hogy saját rezgéseivel visszhangot ébresszen a meggyötört szívben.
 
Az enyhülés örömét az ilyen szenvedő szellemek számára mindig kívül álló erők hozzák meg. Most kezdi el igazi szelleméletét az egyéniség. Már képes arra, hogy felkeresse azokat, akiket a földi életben elhagyott. Rosszul esik neki, hogy szól hozzájuk, de nem kap választ: a földi emberek egyszerûen keresztülsétálnak lényének ritkább a.nyagán.38 Gondolatokat szuggerál, és észreveszi, hogy azt az emberek elfogadják. Földi emberek között élve, helyzetének fizikai törvényeit nem ismerve úgy él, mint valami földi ember, holott az ő állapotában evésre, alvásra nem lenne többet szüksége.

Ez már az asztráléletnek az a fokozata, amelyben a szellem megismerheti fizikai halálának körülményeit ismét csak a szellemi vezető által, aki erős szuggesztív hatásával emlékébe idézi a lejátszódott képeket, ahol földi életét befejezte. Sokakra nézve tragikus pillanat ez, mert akik abban a meggyőződésben éltek, hogy a halál után az életnek nincsen folytatása, szembesülnek azzal, hogy a mulandó élet helyett örökkévaló öntudatot nyertek.


Nagyon különös érzés az, amikor a szellem szabadságának tudatára ébred, a földi testtel levetette az anyag nehéz bilincseit, új erők birtokába jut, minden előnyét élvezi annak a helyzetnek, amit a teljes és tökéletes szabadságérzés nyújt. Ezt a megismerést a szellemek különböző módon fordítják javukra: Van, aki igyekszik jelt adni az élőknek, gyakran ilyenkor fedezi fel, hogy sokkal jobban szereti hozzátartozóit, mint ahogyan életében érezte. Ha az élők túlságosan elmerülnek a fájdalomban, magukhoz kötik az elköltözött szellemét, akinek pedig minél nagyobb érdeke, hogy a földiség bilincseitől megszabaduljon, de a visszamaradottak gyásza és sírás a erősen akadályozzák fejlődésében.

A szellem szabadságánál fogva eljuthat olyan helyekre, ahol zenét hallgathat, ismerkedhet, tanulhat, tapasztalatokat gyûjthet. Így ismeri meg a szellem lassanként az asztrál-világ törvényeit. Észreveszi, hogy csak erősen vágynia kell bizonyos helyzetváltozásra s ez a vágy azonnal meghozza a beteljesülést. Valóban itt értjük meg, hogy a földi élet csaknem semmi egyéb, mint iskola, melyben a szellem akaratának csodálatos erejét mind hathatósabban saját javunkra igyekszünk fordítani. A földiséggel átitatott szellem akarata relatíve nagyon erőtlen, hite csekély, de a földiségtől megszabadult szellem akarata teremtő erő. Nagy horderejû megfigyelés bûvöli el a szellemet, hogy gondolatai rezgésével tud hatni földi '"emberekre. Erejét és akaratát kezdi felhasználni, hogy szép és nemes elhatározásokra kedvezően befolyásoljon. Minden fejlett szellem képes önzetlen jócselekedetekre és sokan vannak, akik erre a fokra már földi életükben elérkeznek.


A szellem tehát fejlődésének ezen a fokán földi emberekhez csatlakozik s igyekszik őket nemes elhatározásokra bírni. Szellemi vezetője segítségére van ebben. A haladásra képes szellemek csodálkozva figyelik a magasabb szellemegyéniségeket, akikből sugárzik a szépség, erő, boldog öröm, és vágynak olyanokká lenni. Igyekeznek minél több jót tenni, tudatosan neveli, erősítik önmagukat. A szellem fejlődésének magasabb fokán, képességeinek tervszerû kifejlesztése által arról győződik meg, hogy koncentrációja bizonyos teremtő erőbirtokába juttatja.
A szellem tehát vágya és akarata által megtanul teremteni, mintegy saját mulattatás ára tevékenykedik, emelkedett állapotaiban viszont, mint az isteni világ terv odaadó és hû munkása fogja végezni. A szellemvilágban megállás nincsen. A szellem életének célja az örök cselekvés, nagy és szép feladatokra vállalkozik s ez a vágy emeli az asztrál-világ magasabb fokozatára. Odaadó / önfeláldozással másokat jóra vezet, közremûködik kannák lebonyolításánál, kiegyenlítésénél. A szellem most már egyéniségének teljes tudatára ébred. Megnyílik szellemi látása és megismeri előző földi életeinek sorozatát szomorú tanulságaival együtt, amit az emlékezés feltár előtte. A szellem vágyik levetni asztrál-testét. Bekövetkezik az asztráltest halála s ezzel a szellem felemelkedik egy magasabb síkra: a mentális világba
Második halál ez. Az asztráltestet tehát a szellem éppen úgy elhagyja, mint annak idején a fizikai testet. Az asztráltest nem semmisül meg azonnal, hosszabb ideig él, mert a szellem benne hagyja önmagának egy parányát. Olyan az, mint egy levetett ruha, a szellem érzéseinek mûszere volt, de amint a szellem kilépett belőle, a rezgések megszûnnek benne. A szellem elhagyja az asztrálvilágot, az érzelmek birodalmát, hogy felülemelkedjen egy tisztább, derültebb, boldogabb régióba.

Forrás:
Domonkos László: A szellem élete II. rész
A szellem rezgésszintje szerint kerül a köztes lét különböző síkjaira

"A szellem élete" címû könyv három kérdésre keresi a választ, honnan jöttünk, kik vagyunk és hová megyünk? Az előző rész témája a halál, a léleknek a fizikai testtől való elszakadásának folyamata volt. Ezúttal a könyv második részéből szemlézünk részleteket, melynek témája
a lélek útja az asztrálvilágban, majd a mentális síkon."

Published in Ezotéria

Teleportálás

Monday, 05 March 2007 09:27

Teleportálásról akkor beszélünk, amikor egy személy vagy tárgy hirtelen egyik helyrõl a másikra kerül. Több kultúrkör mítoszai és legendái említik ezt a jelenséget, és sok, a maga idején bizonyított, megerõsített feljegyzés számol be a távszállításról.
A legkülönösebb példája ennek 1593 októberében történt, amikor furcsán öltözött katona jelent meg Mexikóvárosban, a Plaza Mayor védelmére rendelt õrszemek között. A férfi gárdista-egyenruhát viselt, amely azonban egyáltalán nem hasonlított az õrszemek öltözékére. Kábán, hitetlenkedve nézett körül.


"Gil Pereznek hívnak" mondta az õröknek. "Azt a parancsot kaptam reggel, hogy a manilai kormányzó palotája elõtt õrködjem. Nagyon jól tudom, hogy ez itt nem a kormányzó palotája és ez a hely sem Manila. Fogalmam sincs arról mit történt, és hogyan. De mivel itt vagyok, ez pedig palotának látszik, teszem a kötelességemet, amennyire lehetséges." Perez nem hitte el, hogy Mexikóvárosban volt, több ezer kilométerre az otthonától. Az egyházi hatóságok börtönbe vetették, mint az ördög ügynökét, de a kínvallatás ellenére sem változtatta meg a történetét.


Szerencséjére két hónappal késõbb spanyol vitorlás érkezett a Fülöp-szigetekrõl. Egy kormány tisztviselõ felismerte Perezt, és tanúsította, hogy a palotaõrt Manilában látta, amikor vitorlát bontottak Mexikó felé. A Szentszék hitelt adott neki, Perezt az ördög ártatlan áldozatának nyilvánította, és megengedte neki, hogy visszatérjen a Fülöp-szigetekre.

Az efféle az esetekre nincs magyarázat. Perez önkéntelenül hagyhatta el a testét, asztrál útra indult, majd fizikai testté változtatta asztráltestét otthonától több ezer mérföldnyire.

 

Published in Ezotéria

Read 43649 times 96
Miért ér véget a Maya naptár 2012-ben?
A mayák ismerték a Fiastyúk csillagképpel való szoros kapcsolatot és naprendszerünknek a Fiastyúk központi napja, az Alcyone körüli keringési pályáját.…
Read 18782 times 7
Az atlantiszi gyűrű
Az atlantiszi gyűrű nemcsak titokzatos, de egyre szélesebb körben gyakorlati alkalmazást találó tárgy. Az eredeti gyűrűt egy francia egyiptológus, dAgrain…
Read 13434 times 7
Akasha
Az akasha szanszkrit eredetû szó, ragyogót jelent, de a "lényegre", illetve az "ûrre" is utal. Az akasha az ötödik elem,…
Read 12303 times 1
A gyertyaláng üzenete
Számos nép hiedelemvilágában a gyertya a lélek, a láng pedig az élet jelképe. S a néphit úgy tartja, hogyha valaki…
Read 12235 times 1
Az õz mint szimbólum
Az õz, mint szimbólum nem igazán gyakori sem álmainkban, sem pedig a valós életben. Messze nem olyan, mint például egy…
Read 12149 times 8
A harmadik szem
A harmadik szem az energiatest szerves része - minden ember szellemlényi felépítéséhez hozzátartozik- a homlok közepén helyezkedik el. Ez egy…
Read 11754 times 12
A maják 7 titkos jóslata
Azt hiszem, hogy mindannyian olvastuk a Biblia ÚJSZÖVETSÉGI oldalain lévőjövőleírását, ismerjük Nostradamus jövendölését, igen ismertek katolikus világunkban a Szűzanyánk kinyilatkoztatásai…
Read 9985 times 2
Bélyegek, okkult szimbólumok és Isten pecsétje
Mielőtt megpróbálnánk megfejteni a fenevad bélyegérõl szóló bibliai jövendöléseket, először meg kell értenünk a Jelenések könyvében szereplõ bélyeg szó jelentését.…
Read 9090 times 0
Pálmalevél átverés
Sokáig ellenálltam a témának, de nem bírtam tovább, mert mindenfajta parasztvakítás elemi tiltakozási ösztönt vált ki belőlem. Nem szeretem, ha…
Read 9057 times 0
Tantrikus szex
A tantra szó szanszkrit eredetû, és hálót vagy szövést jelent, de a gyakran kitágult tudatnak is fordítják. Az együttlétnek ezt…