Veszélyek és tévutak

Tuesday, 13 September 2011 06:33

A misztikus gyakorlat nem veszély nélkül való. A japán orvosok ismerik az ún. zen-tébolyt, amit a helytelenül végzett zazen-meditáció vált ki. Jürg Wunderli svájci pszichoterapeuta, a zürichi Jung-Intézet docense a következő tapasztalatokról számol be:

“A meditációban önmagunkkal (önvalónkkal) és tudatalattinkkal kerülünk kapcsolatba. Ha olyan személy meditál, akiben lappang az elmebetegség, akut pszichózis törhet ki nála. Neurotikusok esetében is eléggé vitatható módszer a felügyelet nélküli meditáció. Gyakran vagyok tanúja, hogy betegeim menekülésként használják kínzó élethelyzetükből. A beteg menekül a valóság elől, mintha a saját árnyékát akarná átugrani – s a kísérlet mindig sikertelen."

Ha a meditáció félelmet, depressziót vált ki, vagy zavart okoz emberi kapcsolatainkban, akkor az orvosok és pszicho-terapeuták véleménye szerint jobb az elővigyázatosság. Wunderli évtizedes tapasztalatai alapján így fogalmaz:

Az intenzív meditáció feltétele a lelki és szellemi egészség. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehetnek neurotikus félelmeink, kényszereink és gátlásaink, de elegendő ismerettel kell rendelkeznünk saját tudatalattinkról és mindenekelőtt meg kell tanulnunk elfogadni önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Meg kell próbálnunk pozitívan bánni önmagunkkal és tudatalattinkkal. Aki erre képtelen, annak inkább a pszichoterápiát ajánlom, amit semmiképpen nem pótolhat a meditáció."

A meditáció tehát nem gyógyítja a neurózist és a pszichózist. Ez esetben más gyógymódok alkalmazása szükséges. A meditáció szellemi út. és bizonyos értelemben magasabb síkon “működik", mint a pszichoanalízis. Vigyázzunk tehát, ha olyan csodaszerként kínálják, amely bármilyen zavar esetében megoldásként alkalmazható!

Ennek ellenére gyakori, hogy komoly lelki zavarokkal küzdők a meditációhoz folyamodnak, nemegyszer azzal a reménynyel, hogy így közvetlenül jutnak el a megvilágosodáshoz. Ha körültekintés nélkül nyitjuk ki a tudatalatti zsilipjeit, két fő veszély leselkedik ránk: vagy egyfajta “spirituális radikalizmus" áldozatai leszünk, vagy nárcisztikus kényszerképzetekbe bonyolódhatunk.

Nézzük először a “spirituális radikalizmus"-t.

Ez a tévút a keletiek körében is ismeretes. Szélsőséges önsanyargatásával Buddha majdnem halálra gyötörte magát. Ám fölismerte hibáját és végül a “középutat" választotta, melyen eljutott a megvilágosodásig. Japánban nevetve mesélnek a meditáció megszállottjairól, akik addig ülnek keresztbetett lábbal, mígnem végtagjuk elhal és leválik törzsükről. A zen-buddhizmus óva int mindenféle túlkapástól, attól, hogy mindenáron erőszakoljunk valamit. A “spirituális radikalizmus" legveszélyesebb formája mégis az, amikor valaki minden kapcsolatot megszakít a mindennapi élettel és másokkal szembeni kötelezettségeit nem teljesíti. E sorok íróját nagyon megrendítette egy fiatal nő esete, akinek a házassága erre ment rá. Az illető belépett a “Brahma Kumaris" nevű hindu szektába, amelynek tagjai az elhunyt Brahma Baba guru tisztelői, és a rádzsa-jóga egyik formáját gyakorolják. Ettől kezdve csak fehér ruhát viselt, lakásukat guruja fényképeivel díszítette, szigorú vegetáriánus táplálkozást folytatott és szektájának szabályai szerint szexuális önmegtartóztatásban élt, otthon már csak ritkán fordult meg. Férje és nyolc éves kislánya nem tudta őt követni. A kétségbeesett férj végül beadta a válópert.

A fiatalasszony korábban pszichiátriai kezelés alatt állt, s ezt tudva könnyebben megértjük reakcióit. Súlyos depresszióban szenvedett, amit gyógyszer – és alkoholfogyasztással próbált ellensúlyozni. A szekta otthont adott neki és irányt mutatott, miként érezhetné értelmesnek az életét. Ám a férj és a kislány szemszögéből nézve szívtelen volt a gondoktól gyötört asszony döntése, hiszen lemondott a feleség és az anya szerepéről, és sem férje, sem lánya nem követhette.

Az ilyen radikális világtól való elfordulás ellen emel szót egy japán zen-mester: Aki az Egyedülihez akar közeledni, nem gyűlölheti az érzéki világ porát. Ha megszűnik ez a gyűlölség, nem marad más, csak Buddha tökéletes bölcsessége." Eckhart mester pedig azt tanította az embertársainkkal szembeni viselkedésről: “Ha a legnagyobb eksztázisban volnál is, ám arra jönne egy szegény és megkérne, hogy főzzél neki egy levest, hagyd az eksztázist, és teljesítsd a kérését."

Mindkét idézet ugyanazt a gondolatot érinti: aki gyűlöli az érzéki világ porát, az bensőleg még kötődik hozzá, tehát magával és a világ iránti gyűlöletével van elfoglalva. Hasonló a helyzet az eksztázisban időzővel: ha eksztázisát fontosabbnak tartja, mint embertársa iránti kötelezettségét, akkor magával törődik elsősorban. Hosszú az út az “én" haláláig, pedig ez minden misztikus tapasztalat előfeltétele. Létezik tehát a misztika és meditáció gyakorlásának egy nárcisztikus tévútja, ami valójában nem más, mint a személyiség önző felnagyítása.

TOTAL_ZEN_MADNESSRudolf Bog pszichoterapeuta, aki behatóan foglalkozott a keleti tanoknak a pszichoterápiára gyakorolt hatásával, eképpen figyelmeztet bennünket:

“Ha mélylélektani vagy meditatív technikával sikerül az én ellenállását kikapcsolni, és a tudatalatti erői felszínre törnek, ez a mindenhatóság érzését válthatja ki, amelynek következtében az egyén mértéktelenül túlbecsüli saját lehetőségeit."

Bog különösen nagy veszélyt lát a guru iránti feltétlen odaadásban. Ilyen esetben az egyén a gurut ideális Énként éli meg, maradéktalanul alárendeli magát a tekintélyének, miközben nárcisztikus kielégülésre lel.

Hol tanulhatunk meditációt szakavatott vezetés mellett? Önállóan csak az egyszerűbb fonnák sajátíthatók el. A jógánál már nehezebb a helyzet, a zazen-mester nélkül pedig egyszerűen hétpecsétes titok marad előttünk. Hol találhatunk tehát igazi mesterre? Nyugat inkább teoretikusokkal szolgál, mintsem a spiritualizmus gyakorlóival. Keleten viszont ősidők óta ismerik a szellemi vezető, a spirituális ember fogalmát. Indiaban gurunak, Japánban roshinak nevezik az ilyen embert. Régi hindu hagyomány szerint a guru tiszteletre méltó vallási tanítómester, lelkivezető, aki a keresőt (szanjászint) elvezeti a szellemi érettség fokára. A guru azonban általában nem prédikátor, mint a keresztény pap, aki tudását szavak révén adja át. Paul Brunton érzékletesen írja le a harmincas években történt találkozását Rámana Maharshival, a híres indiai bölccsel (1879-1950). Brunton, az angol szkeptikus, hosszú ideig járta Indiát, jógik és guruk után kutatva. Leginkább csak sarlatánokkal találkozott, akik nem hatottak rá valami meggyőzően. Ám Maharshival másként állt a helyzet, ő alig szólt hozzá – de meggyőzte a hallgatásával. Órákon át meditált a tanítványaival, és Brunton világosan érezte, miként árad belőle nyugalom, de ugyanakkor rendkívüli erő is. Brunton egy napon – betegségből lábadozva – váratlan élményben részesült Maharshi oldalán. A kritikus szemléletű értelmiségi, aki nem hitte, hogy különösebb tehetsége volna a meditációhoz, mély révületbe esett és elérte a megvilágosodást. Ez az élmény megváltoztatta az életét. Ramana Maharshi több szempontból is kiváló guru volt: nagy szegénységben élt, de pénzt nem fogadott el soha. Nem igényelte, hogy tanítványai tekintélyként tiszteljék, teljes szabadságot adott nekik. Ez pedig Indiában sem általános, az ottani hagyományoknak inkább a feltétel nélküli tisztelet felel meg. Valláskutatók beszámolnak olyan esetekről is, amikor a tanítványok abból a vízből isznak, amiben a mester megmártotta lábujját vagy a tányérján maradt ételért vetekednek. E példák nyomán nyilvánvaló: az ősi hindu guruimádás egyenes átültetése a nyugati gyakorlatba akár bajt is okozhat. Sok hindu még ma is az ősrégi hagyományok kötelékében él. Számukra vallási szempontból is más törvények és szokások érvényesek, mint a pluralista ipari társadalomban élőkre. Ami Indiában hiteles vallási tapasztalatnak számít, nem biztos, hogy Nyugaton is az. Ha egy indiai guru egyszeriben New York-ban találja magát, a “talajcsere" nyomán könnyen megváltozhat. Fölfedezheti például a pénzszerzés lehetőségét vagy a médiák fényének csáberejét – amint az sajnos oly gyakran csakugyan megfigyelhető.

Tanítványai is mások, mint Indiában. A négy életszakasz indiai tana szerint csak akkor lesz valaki szanjászin, ha szociális kötelezettségeit teljesítette. A jámbor hindu élete vége felé ölti föl a lemondás narancssárga köntösét, amikor már túl van a családalapításon és gyermekeit is fölnevelte. Ekkor fordít hátat a világnak s szenteli magát a meditációnak és az aszkézisnak. New York-ban viszont a guru javarészt fiatalokkal, nagyvárosi neurotikusokkal kerül kapcsolatba, akik hajlamosak rá, hogy búcsút intsenek szociális kötelezettségeiknek.

Így alakulhat ki az az állapot, amit a pszichológusok regressziónak neveznek: A bölcsesség és megvilágosodás után áhítozó nemhogy érettebbé válna, hanem – tudattalanul – visszaesik egy korábbi fejlődési fázisba. Aki szellemi vezetőt keres, jól teszi tehát, ha az 1986-ban elhunyt Jiddu Krishna-murti szavait választja mértékül:

“Mivel szabad vagyok, elvárom az engem értőktől, hogy ne kövessenek és ne csináljanak belőlem olyan ketrecet, amely aztán vallássá vagy szektává válik." Ez a kritikus szemlélet megóvhat bennünket attól, hogy sarlatánok kezébe kerüljünk, akik gurunak vagy szentnek adják ki magukat.

Ma szinte minden nagyvárosban vannak meditációs centrumok. Nyugaton a címük beszerezhető a spirituális címjegyzékből, ez a könyvesboltokban hozzáférhető. Három kritérium az, ami garancia lehet a minőségre a sok ajánlkozó közül: ha nincs reklám, nincsenek ígéretek, és a költségek alacsonyak. Ha ragaszkodunk ehhez a mércéhez, hamarosan megtaláljuk a megfelelő embereket és az egyéniségünknek megfelelő utat.

Forrás: HANS-PETER WALDRICH - EZOTERIKA című könyvéből

Published in Ezotéria

Hogyan válik magányossá az ember?

Wednesday, 17 August 2011 06:54

van Gogh GachetMiért van az, hogy az egyik ember nem magányos, bár egyedül él, a másik pedig még nagycsaládban is magányosnak érzi magát?

Az ember magányossá válásának két fő oka lehet. Az egyik az, hogy nem tanulja meg már gyermekkorában az interperszonális kapcsolódást, a jó ÉN-TE viszonyulást, s emiatt nem tud az emberekkel kapcsolatot teremteni. Azért nem tanulta meg, mert nem tanították rá. Sajnos, sok apa és anya nem tanítja meg a gyermekét szeretni, ami nélkül aligha lehet igazi emberi kapcsolatot létesíteni. Pedig még azt is meg kell tanulnia a gyermeknek, hogy hogyan lehet a szeretetet megmutatni, illetve a szeretetet elfogadni. Csak úgy tanulja meg, ha látja: apja és anyja szeretik egymást, jó a tekintetük, jó a szavuk egymáshoz.

Ha viszont azt látja a gyermek, hogy a család tagjai — apa, anya, nagyszülők — csak civódnak, csattognak, vívnak, vagy ellenségesen hallgatnak, ő sem tud majd helyes én-te viszonyt kialakítani másokkal. Az emberek között állandóan zavarban lesz, ezért egyre inkább magába zárkózik.

Nem tud (és nem mer) beszélgetést kezdeni, hiszen azt is meg kellett volna tanulnia, s ha nem tanulta meg gyermekkorában, talán egy életen át sem tudja elsajátítani. Majd meghal a vágytól, hogy szeressék, hogy emberi kapcsolatai legyenek, de ő maga nem tud közeledni, és ha félénken mégis szólni kezd, nedves lesz a tenyere az izgalomtól, még a homloka is gyöngyözik.

Félő, hogy ők már nemcsak magányosak, hanem elmagányosodott, magukba "falazott", teli seb, szomorú emberek. Merev, elutasító arckifejezésüktől ne riadjunk meg, ha itt-ott találkozunk velük. Álarcot viselnek, mint az idézett levél írója, befelé azonban sírnak, s a lelkük mélyén SOS jeleket adnak. Micsoda új szolgálatunk lehetne, ha ezt fölismernénk és kezdeményező jézusi szeretettel feléjük fordulnánk!

A másik ok, amely miatt magányossá válhat valaki, fordítottja az elsőnek. Az előbbi ember, beletörődve önmagába, befalazódik, az utóbbi viszont — félve a magánytól betör mások életébe. Szüntelenül nyüzsög, szaladgál, telefonál, házal, és akit elcsíp, annak egyfolytában beszél. Mondj a magáét, belecsúsztatja mások idejébe, életébe a saját „porcióját", lelki batyuját. Ez az ember azért válik magányossá, mert elkerülik, menekülnek előle a többiek. Az eredmény ugyanaz: elszigetelődés.

De ha ez így van, márpedig így van, mit tehetne az a magányos, aki befalazódott önmagába, és mit csináljon az, a már nem tud hová futni, mert előle fut mindenki.

A magány lehetőségeit, értelmét és hasznát kellene keresnünk. Mint mondottam, barátkozzunk meg a magányossággal! „Amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked."

A magányban — „belső szobánkban" (a tameionban) — megtalálhatjuk Atyánkat, aki „titkon néz", keres vár minket. Éppen ott, a csöndben hallhatjuk is Őt, mert amint Rá figyelünk, megszólal. És az, aki „titkon van" „megfizet nyilván". Vele együtt máris kettesben lehet a magányos ember, és többé nem kell egyedül lennie. Ilyen kettesben pedig már el is indulhat azok felé, akik még magányosabbak talán. Hogy ők se legyenek egyedül!

Nagyon magányos volt az a férfi, aki elmondta egyszer, hogy mit kapott ebből az. Igéből, és mit nyert a taimeion-ban. Olvasott a magányosságról, a "belső szoba" csöndjét ajándékairól, s arról, hogy ott együtt lehetünk Atyánkkal, aki "titkon néz" és "megfizet nyilván". A magányos férfi kipróbálta ezt, és beszámolt róla, hogy mivel "fizetett" neki az Atya. Társul adva ÖNMAGÁT a "szentek szentjében feloldotta magányát. Csöndes félórák során együtt volt Atyjával, meditált, eltöltötte a hála, hogy nem kell egyedül lennie, s közben megkapta a vezetést, a gondolatot, ötletet, indítást — mások felé. Hogy ők se legyenek egyedül! Előbb megtanulta a kapcsolódást Istenhez, azután embertársaihoz Családjában is, munkatársai között is, a gyülekezetben. Azóta is, amit neki „fizet" Isten, azt ő továbbadja.

Ha egy magányos ember — a magánytól félve — csak az emberek között keresgél, végül is csak önmagára talál, és újra bezárul a kör. Ha viszont Isten felé indul — a tameionon keresztül —, emberekre is talál előbb-utóbb. Nehéz Istent kikerülni, ha nem akarunk magányosan élni. Ha valaki elindul Isten felé, emberekre is talál. Ez az Isten terápiája, gyógymódja, "menetrendje" a magányosság ellen.

De nincs mindenkinek "belső szobája", és Jézus idejében sem volt, mondhatná valaki, sőt, magának Jézusnak sem volt hova a fejét lehajtania. „Tameionja" azonban mindig volt Jézusnak. Lénye mélyén volt a belső szobája, s amikor félrevonult imádkozni, önmaga Lénye mélyébe húzódott vissza, oda zárkózott be. Itt, a legszentebb szentély legszentebb mélyén találkozott és beszélt Atyjával, az Abbával. Misztérium ez.

Jézus útmutatása alapján nekünk is meg kell találnunk a mi belső szobánkat a lényünk mélyén. Mert bennünk is van tameion, ahová bármikor visszavonulhatunk, helyileg bárhol is vagyunk. Isten Lényével érhet össze a lényünk itt, ahol ti csöndben megszólal a HANG, s mint egykor, ezt mondja: VAGYOK!

Rainer Maria Rilke, a nagy német kölíő így vall erről

— Tudom, jelen vagy Istenem.
Adj parányi jelt,
Közel vagyok egészen.
Már csak leheletnyi
          vékony fal lehet közöttünk.
Megtörténhet,
          s miért ne történne meg,
hogy hívsz, vagy én szólítalak
és zajtalanul
és hangtalanul
a fal átszakad. —

(Das Stundenbuch,
13. 1., ford.: Gy. E.)

 

Aki nemcsak mondja a költővel: Tudom, jelen vagy Istenem, hanem figyeli is Öt szüntelen, az ismeri a tameion titkát. Ilyen ember lehet ugyan magányos, de sose lesz többé egyedül.

Jézus élt így. Még a halála előtt is, amikor ezt mondta: „íme, eljön az az óra, sőt már el is jött, amikor elszéledtek, mindenki a maga otthonába, és engem egyedül hagytok: de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.

így nem volt egyedül az öreg Pál apostol sem. Erről ír Timóteusnak: „Első védekezéskor senki sem volt mellettem, sőt mindenki elhagyott. — Ne számítson ez bűneik közé! De az Úr mellém állt, és megerősített..."

Ezért megállapíthatjuk, hogy nagyobb ajándékot alig adhat szülő a gyermekének, mint ha megtanítja a kapcsolatkeresésre. Ezt részben már azzal is elérheti, ha testvért — vagy testvéreket — ad neki.

Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni: aki önmagával meghasonlik, aki megveti, gyűlöli önmagát és saját árnyékszemé-lyiségével nem tud mit kezdeni, az aligha viszonyul jobban máshoz, másokhoz, mint önmagához.

A jó kommunikációnak jó eredményei vannak. Ilyen a boldog házasság, amelyben nem egymás mellett élnek a házasfelek, hanem együvé tartozva. Biztosan számíthatnak egymásra. A védettség biztonságérzése eltöltheti mindkettőjüket.

Erről részletesen írtunk hárman is a Nem jó az embernek egyedül című könyvünkben.

baratokA másik jó eredmény a kitartó és szoros barátság. Olyan szoros, hogy elbírja a kölcsönös kritikát is.

Hogyan is mondja József Attila?

Hiába fürösztöd önmagadban,
csak másban moshatod arcodat.

Vagy Arisztotelész:

Igaz barát nélkül senkinek se kedves az élete,
még ha minden jóban része van is.

Apámnak négy barátja volt, s én láttam, mennyire ragaszkodtak egymáshoz. Amikor meghalt a negyedik is, ezt mondta édesanyám: „Meglátod fiam, apád már nem él sokáig." És valóban meghalt, váratlan hirtelenséggel, két héten belül.

Fontos eredmény a szolgálni tudás is. Szolgálni pedig csak az képes, aki jól tud kommunikálódni. Az ilyen ember aligha marad egyedül, mert mindhalálig kapcsolódik másokhoz, mások pedig őhozzá.

Aki pedig egykor így mutatkozott be Mózesnek az égő csipkebokorból: „Vagyok", az mindig VAN, még a megfelezhetetlen órákon is.

(Gyökössy Endre - Magunkról magunknak című könyvéből)

 

lennon

Published in A lélek rezdülései

"Belső mosoly" meditáció

Friday, 06 May 2011 09:09

belsomosolyAki magában őrzi a „belső mosolyt", és olyan gyakran merít belőle, amilyen gyakran csak lehet, valóban felderíti érzelmei otthonát, az asztráltestet. A magyarázat egyszerű. Nevetés vagy mosolygás közben (akár kifelé, akár befelé irányul) kevesebb negatív érzelem és energia éri. Aki szívesen és gyakran mosolyog, annak nemcsak az asztrális rezgése ragyogóbb, hanem az aurája is több védelmet kap. A következő egyszerű meditációs gyakorlat a segítségére lesz. Csodálatos dolog így kezdeni a napot. Végezze ezt közvetlenül ébredés után, ágyban fekve.

  • Ébredés után forduljon hanyatt, kezét, lábát lazán, jólesően nyújtsa ki. Vegyen mély lélegzetet, lassan fújja ki a levegőt, távolítsa el az áporodott éjszakai levegőt a testéből. Ismételje meg háromszor. Most mozgassa meg néhányszor jobb lábán az ujjakat - mikor a nagylábujja kissé megemelkedik, a többiek lebuknak. Ismételje a bal lábával is.
  • Térjen át a kezére és az ujjaira. Fogja meg bal keze hüvelykujját, és enyhén rázogassa meg. Végezze el a jobb hüvelykujjával is. Mosolyogjon - az egész napját, egész hetét ünneppé változtatja, még itt, az ágyban!
  • Vegyen újabb mély lélegzetet, teljesen töltse meg levegővel a tüdejét, majd engedje le a gyomrába. Tartsa bent néhány másodpercig, majd szép lassan fújja ki, de fordítva - előbb a gyomrából, azután a tüdejéből.
  • Pihenjen egy kicsit, majd vegyen újra mély lélegzetet. Már 2 percet kellett eltöltenie a gyakorlattal.
  • Folytassa a mély lélegzést, csakhogy a visszatartás alatt mosolyogjon. Tehát belégzés, szünet, mosoly, kilégzés. Úgy kell mosolyognia, hogy apró ráncok jelenjenek meg a szeme körül a finom mozdulat következtében.
  • Most pedig mosolyogjon szélesen, őszintén. A szeme környéke maradjon laza (képzelje azt, hogy egy csillagokkal teli égboltra néz). Mosolyogjon tovább, és képzelje maga elé a rózsaszínt. Szívja be nagyon mélyen a levegőt, hogy a szín eltöltse a tüdejét és az egész testét.
  • A rózsaszín a szerelem színe, betölti egész valóját. Testének minden sejtje rózsaszínt sugároz.
  • Ne felejtse el ezt a mosolyt! Mosolygás közben ismételje: „Nem sajnálom, amit elvesztettem. A jövőbe vezető út nyitva. Új ember vagyok, felszabadultam." Ismételje el öt-tíz alkalommal, erőteljesen és határozottan.


Minél gyakrabban végzi ezt a csodaszép meditációt, annál több jótéteményét fedezi fel. 

Published in Meditáció

Szertartás a boldogságért

Monday, 15 November 2010 06:40

sikermeditacioA siker iránti vágy természetes dolog. Lényegtelen, hogy most milyen sikeres vagy, valószínűleg ennél még sikeresebbé szeretnél válni. Az életnek megvannak a saját hullámvölgyei, és semmi nem állandó. Ma lehetsz egy rakás szerencsétlenség, de ez nem jelenti
azt, hogy holnap ne lehetnél rendkívül sikeres. Teljesen mindegy, jelenleg hol tartasz, ez a szertartás segít majd abban, hogy tovább fejlődj és sikeresebbé válj ezentúl.

A saját magad ábrázolására szükséged lesz egy nagy gyertyára. Válassz egy erőteljes színt, mondjuk az aranyat vagy a vöröset, és  a gyertyába személyes adatokat önmagadról és a siker iránt vágyadról. Amennyiben pénzügyi sikerről van szó, rávéshetsz egy dollárjelet. Ha az életed minden területét sikeresebbé szeretnéd tenni, rávéshetsz egy felfelé mutató nyilat, ami megmutatja, mit szeretnél elérni. Ezt a gyertyát helyezd az oltár közepére.

Szükséged lesz továbbá négy fehér gyertyára az isteni védelem jelképeként Ezeket tedd a saját gyertyád köré északi, déli, kelet és nyugati irányba.

Szükséged lesz még egy olyan díszre is, amely a sikert jelképezi számodra. olyan díszre van szükséged, amit bátran ki tehetsz bárhová az irodádban vagy az otthonodban anélkül, hogy magára vonná mások figyelmét. Ahányszor csak megpillantod, eszedbe juttatja majd a siker iránt vágyadat. A díszt helyezd el a szertartás alatt az előtted álló felület közepére. (Ha van oltárod, azon dolgozz!)

Szükséged lesz különböző színű gyertyákra, amelyek az életutadat, benső késztetésedet és születésed napját jelképezik. Ezeket oltárod négy sarkára kell elhelyezni.

Füstölő használata nem kötelező, de én minden szertartáshoz használok, hiszen minden lehetséges forrásból szeretnék segítséget meríteni.

  • Kezdésképpen gyújtsd meg a négy sarokban álló gyertyát, és azt, amelyik középen van (és téged jelképez). 
  • Ezek után gyújtsd meg a négy fehér gyertyát a következő sorrendben: észak, kelet, dél, majd nyugat. 
  • Tölts el némi időt azzal, hogy elgondolkodsz a sikereden, és azon, hogy mit is jelent az számodra. A Te elképzelésed a sikert illetően valószínűleg nem egyezik meg az enyémmel. Miközben a gyertyákra mered a tekinteted, engedd  szabadjára fantáziádat egy kicsit, és gondolkozz el azon, hogy miben fog változni az életed, ha elérted a várva várt sikert. 
  • Tárd ki szélesre a karjaidat, hogy szimbolikusan átöleld az oltárt, és fohászkodj isteni segítségért, hogy elérd a céljaidat Légy a lehető legpontosabb. Ha pénzre áhítozol, pontosítsd az összeget Ha új otthonra vágysz, mondd el, milyen fajta házat szeretnél, és beszélj arról is, mi mindent szeretnél a belsejébe, hogyan rendeznéd be, stb.
  • Most pedig ki kell jelentened, mi mindent tennél annak érdekében, hogy a sikernek ezt a szintjét elérd. Szinte minden esetben meg kell fizetni egy bizonyos árat, és ha rendkívüli sikerekre vágysz, meg kell fizetni érte.
  • Ha ezzel megvagy, mondj köszönetet a csodákért, amelyekben majdan részed lesz. 
  • Vedd kezedbe a díszt, és tartsd bele a gyertyák füstjébe. Fogd meg mindkét kezeddel a díszt, és ünnepélyesen mondj még egyszer köszönetet 
  • Oltsd el a gyertyákat az ellenkező sorrendben, mint ahogyan meggyújtottad azokat, a díszt pedig állítsd ki egy olyan helyre, ahol gyakran rátekinthetsz, majd folytasd tovább a napodat.


Hetente egyszer ismételd a gyakorlatot mindaddig, míg el nem érted a siker áhított fokát.

(angyalmagus tanoda anyagából)

Published in Meditáció

Kézbesítési meditáció

Friday, 12 November 2010 08:23

meditation1Keressünk egy kényelmes, nyugalmas helyet, és lazítsunk. Adjunk időt a testünknek és a gondolatainknak is a teljes ellazulásra. A tanú állapotába helyezkedve figyeljük, ahogy testünk minden porcikája elernyed, és elmerül a békességben.

Amikor érezzük, hogy tudatállapotunk fokozatosan megváltozik, a béta agyhullámok helyett megjelennek az alfa hullámok, ahogy elalvás előtt, akkor idézzük emlékezetünkbe a szándékot, az érzékszervi észleletekre is kiterjedő vizualizációval. Lássuk a szándék megvalósulásának következményeit, érzékeljük tapintó érzékünkkel, hallásunkkal, íz- és szagérzékünkkel is. Tartsuk tudatunkban a megvalósult szándék élményét. Amikor a látomás a legtisztább, amikor lelki szemünk látóterét fény ragyogja be, készítsünk a látomásról pillanatfelvételt, és vizualizáljuk az üzenetvivő molekulákat, amelyek szervezetünkben a gondolatok, a szándékok kémiai megfelelői. Képzeljük el ezeket a molekulákat, amint mozgolódni kezdenek, majd keresztülszáguldanak testünkön, szemvillanásnyi idő alatt összekapcsolódnak a receptorokkal, és képzeljük el, hogy elindítják a események szimfóniáját, amely csak akkor ér véget, ha szándékunk valósággá vált.

Published in Meditáció

Játsz a képzelettel

Monday, 08 November 2010 07:11

ttoTe is megtapasztalhatod

Szívesen kipróbálnád, milyen lehet egy időutazás? Szerezz be egy tárgyat abból a korból, amelybe ellátogatnál, és készülj fel a meditálásra. (Tárgy híján írd fel egy papírra a kiszemelt dátumot, és azt használd.) Gyújts meg egy fehér gyertyát, állítsd az asztal közepére. Közben hallgass olyan zenét, amit az adott korban írtak, vagy azt jutattja eszedbe. Helyezkedj el kényelmesen, a tárgyat vagy a papírt helyezd magad elé. Tedd rá mindkét tenyered, és a homlokodat hajtsd a kezedre. Csukd be a szemed, és lazítsd el az izmaidat. Ügyelj arra, hogy lábaid párhuzamosak legyenek egymással. Kicsiket lélegezz, érezd, hogy lelassul a szívverésed. Képzeld el, hogy minden átalakul körülötted, és ott vagy a tárgy korában. Engedd, hogy kialakuljanak benned a képek, látomások. Ne félj a megtapasztalástól. Ha meguntad, a visszatéréshez sóhajts egy mélyet, lélegezz egyenletesen. Lassan emeld fel a fejed, közben nyisd ki a szemed. Egy nagy nyújtózással fejezd be a meditációt.


Játssz a képzelettel!

Ez a játék nem időutazás, de fejlesztheted vele a fantáziádat. Megtanít új szempontok szerint látni és értékelni a megszokott valóságot.

Egy új jelen
Lazulj el, csukd be a szemed, és képzeld el, hogy a jövőben élsz. Most nézz körül alaposan: figyeld meg, milyen házak, bútorok vesznek körül, milyen járműveket, eszközöket használsz. Mit eszel, kikkel élsz együtt, és éppen hány éves vagy? Használd bátran a fantáziádat! Ha mindebbe beleélted magad, mondd ki a valós dátumot, és nyisd ki a szemed: az előbb kitalált jövőből átjöttél ebbe a korba, azaz a múltba. Most csodálkozz rá mindarra, amit magad előtt látsz! Ha például azt gondoltad, hogy százhúsz éves voltál a jövőben, most visszakaptad a fiatalságodat. 
Ugye, milyen más lett a világ?

Vissza a jövőbe
Ugyanúgy kell játszani, mint a jövőutazást, azzal a különbséggel, hogy az elején a múltat képzeld magad elé. Ez bármely kor lehet, amelyben szívesen élnél. Gondold végig, milyen a környezeted, hogyan öltöznek az emberek, stb. Ha már eléggé beleélted magad a helyzetbe, nyisd ki a szemed, és csodálkozz rá, mennyit fejlődött a világ! Meglátod, sokkal szebbnek fogod látni a már megunt dolgaidat. Ha egyszerre többen játszotok, filozófiai bölcsességekre is rádöbbenhettek.

Published in Meditáció

Mi a meditáció?

Monday, 19 July 2010 08:50
thumb_meditacioA meditáció célja abban a törekvésben áll, hogy az ébredő tudatba, azaz az elme normál aktivitású állapotába bevigyen bizonyos ráébredést az éles tudatosságra, a törekvés ereje által létrehozzon egy csatornát, amelyen keresztül az isteni és szellemi princípium – a valóságos ember – az alacsonyabb személyiséget megvilágosítja. Az elme és érzékek kinyúlása egy eszményi felé, és a bebörtönzött alacsonyabb tudatosság ajtóinak megnyitása ennek az esz-mének befolyására. 'A meditáció' H.P. Blavatsky szerint 'a belső ember kimondhatatlan vágyódása a végtelenre'. A kiválasztott eszmény lehet elvont – lehet egy erény, mint a szimpátia vagy az igazságosság, lehet a Belső Fény gondolata, azé az Isteni Lényegé, amely az emberi természet legbensőbb valója: amely lehet csupán egy halvány és tompa érzékelése a bennünk lévő legmagasabbrendűnek, vagy az eszmény egy Mester, egy Isteni Tanító képében is jelent-kezhet – valójában bárki személyében testet ölthet, akit tiszteletünkre és csodálatunkra méltónak tartunk. Következésképp a meditáció tárgya és módja az egyén temperamentuma és 'sugara' szerint nagymértékben különbözhet. De minden esetben a lényeg a lélek felemelése isteni forrása felé, az egyéniesült én vágyakozása, hogy eggyé váljon az Egyetemes Énnel.
 

Az első lépések

A meditáció első lépése annak a gondolatnak az ápolása, míg megszokottá nem válik, hogy a fizikai test a szellem eszköze. Azok, akik éppen hogy megismerkedtek a teozófiai gondolattal, először nehéznek találják nézőpontjuk megváltoztatását; számukra a lélek és a szellem nem valóságosak. A síkok és testek, amelyekről a teozófiai írók beszélnek azon törekvésükben, hogy világosan és tudományos pontossággal adjanak némi betekintést az emberi lét misztériumaiba, sematikus könyvábrák kifejezésmódjával vannak emlékezetben őrizve, minden egyes név a memória erőfeszítésével felidézve. A fizikai test az egyetlen érzékelhető valóság, és a fizikai feletti, a homályos, a ködös, egy pusztán intellektuális fogalom. Azonban fokozatosan, csaknem észrevehetetlenül ez az érzés megszűnik és a fizikai feletti érzékelése lassan beszűrődik a fizikai agyba és élettel telíti azt, ami megelőzőleg pusztán intellektuális elmélet volt. Ennek oka nem is olyan távoli. Teozófiai könyvek olvasása azt jelenti, hogy az egyén kapcsolatba kerül erőteljesen serkentő erőkkel az archetípusok világában, a magasabb testekről való olvasás arra irányítja a figyelmet, hogy felébressze az öntudatosságot azokban.

astralbodyAz asztrális sík és az asztrális test iránti érdeklődés és azok tanulmányozása fokozatosan felébreszti a tanulmányozót azon a síkon a fizikai alvás alatt. A magasabb testek nagyobb aktivitásra serkentését elősegíti, ha a tanulmányozó a fizikai feletti síkon fejlettebb egyének aurájában tartózkodik. Természetes következményként a belső természet ilyen kiterjedése kezdi megváltoztatni az ébredő tudatosságot, a Felsőbbrendű Ember tudása lassan leszűrődik a fizikai agyba, és a tanuló úgy találja majd, hogy életfelfogása nagy változáson megy keresztül. A tudatosság kitágulása észrevehetővé válik, a gondolkodás és érzés új távlatai nyílnak meg előtte, környezete az életben új jelentőséget ölt, mivel annak tudatára ébred, és a Teozófia igazságai intellektuális elméletből szellemi tapasztalatokká válnak.
Röviden ez a fokozatos tudatkiterjesztés ésszerű magyarázata, amely a legtöbb teozófus korai tapasztalásaként érkezik el azok esetében, akik valóban komolyak. Ez a folyamat és ébredés az anyag útján gyorsítható. 'Segítsd a Természetet!', – mondja a Csend Hangja – 'és dolgozz vele együtt, és a Természet akkor egyik teremtőjének fog tekinteni és engedelmeskedik.' Egy modern tudós ugyanezt az igazságot ismételte meg a következő szavakkal: 'A Természet engedelmességgel győzhető le'. Meg kell értenünk a Természet törvényeit, és azután helyesen megválasztva és alkalmazva engedelmes szolgáinkká válnak. Ami lassan és fokoza-tosan történik a dolgok természetes menete szerint, az szándékosan siettethető értelmes és jól irányított törekvéssel. Ebből eredően a tanulónak ez az első gyakorlata a meditációban tekin-tetbe veheti a Felsőbbrendű Ember tudatos megvalósításának célját, mint odaillő célt. A következő gyakorlat egyike a jelen író által jó eredményekkel alkalmazott módszereknek, amelyeket mindaddig gyakorolt, ameddig folytatásuk szükségtelenné nem vált.
 

Meditáció a testekről

Kezdje a tanuló a fizikai testre gondolással, majd fontolja meg, hogyan lehet kontrollálni és irányítani azt, és válassza el magát gondolatban a fizikai testtől, úgy tekintve arra, mint egy hordozóra, és képzelje el magát néhány percre, mint aki az asztrális testben él. Majd váltva, gondoljon arra, hogy kontrollálni tudja érzelmeit és vágyait, és erős törekvéssel utasítsa el az asztrális testet és fogja fel, hogy ő nem ez a test, amely hevesen hullámzik és viaskodik szenvedélyekkel, vágyakkal és érzelmekkel. Ezután képzelje el magát, mint aki a mentális testben él, mint aki képes ellenőrzése alá vonni gondolatait, és képes bármely neki tetsző tárgyra irányítani elméjét, majd ismét erőteljesen utasítsa el a mentális testet.

forbodyMost a tanuló szárnyaljon a szellem szabad légkörébe, ahol örök béke van, és egy ideig ott megpihenve nagy intenzitással törekedjék elgondolni, hogy Az az igazi Én. Most szálljon le ismét, magával hozva a szellem békéjét a különböző testeken át. Képzelje el a mentális test auráját, amint körbeveszi, és engedje szétáradni a béke hatását, azt megerősítve, hogy ő az Én, aki szolgáló eszközeként használta a mentális testet.
Majd szálljon le az asztrális testbe, árassza szét a béke sugarát az asztrális testben, bizonyítva, hogy az érzelmeket szolgálójaként használja, és végül térjen vissza a fizikai testbe azt eszköznek ismerve el, mint az isteni béke egy központját, bárhol is van a világban. A gyakorlat először furcsának és kevéssé gyümölcsözőnek tűnhet, mivel még a fizikai test az erőteljes valóság, és a gondolat és az érzés még hajlamosít arra, hogy a fizikai agy termékének legyenek tekinthetők.
A kezdőnek nem szabad megfeledkeznie arról, hogy évek gondolkodási szokásait kísérli meg feloldani, ezért nem lehet türelmetlen, azonnali eredményt várva. Jelentős idő telhet el, amíg belső látása csalhatatlan bizonyossággal igazolja a benne rejlő magasabb erőt, amely cselekedeteit igazítja és életfolyását formálja. Egészen természetes, hogy öncsalástól tarthat, attól a gondolattól, hogy lépésről lépésre képzelet szülte hiedelmek áltatják, amelyeknek nincs valóságos alapjuk. A kiegyensúlyozott elme szempontjából a kezdeti állapot messze a legnehezebb, mivel természetes óvatosság kíséri az ismeretlenben történő kockázatos vállalkozást, és hajlam a mentális visszavonulásra veszély gyanúja esetén.
Mindazonáltal ésszerű megfelelő próbának alávetni egy olyan rendszert, amelyet az ókor legnagyobb elméi részletesen kifejtettek, az összes nagy vallás előírt, és a mai kor kiváló, épelméjű és őszinte emberei tanúsítottak. Egy kicsit is állhatatos és következetes gyakorlat elvezet bizonyos eredményekhez. Hogy mennyire pontosak és milyen gyorsan következnek be ezen eredmények, az természetesen az egyén vérmérsékletének, iparkodásának és lehetőségeinek függvénye.

A fentiek egy kidolgozottabb formája

Amint a kezdő jobban megismeri a fent vázolt meditációt, elkezdheti azt kidolgozni temperamentuma szerint. Segítségére lehet a zongorára és a zongoristára vonatkozó hasonlat. Ahogy a zongora hangokat, előírt zenét ad ki, úgy az agy és a fizikai test is gondolkodásnak, érzésnek és elrendelt tevékenységnek ad kifejezést. Azonban a zongorista az, aki önmagát kifejezi a hangszer közvetítésével.

Ugyanilyen módon tesz a fizikai test (akaratlagos tevékenysége során), anélkül, hogy visszajelezne a Felsőbbrendű Embernek. Gondolatban elválasztva magát a fizikai testtől, és megvizsgálva azt az elme hűvös ítélőképességével, észlelnie kell, hogy a fizikai test csak egy eszköz, szerszám, egy húsból való öltözet. Azért, hogy a tudatosság, amely a szellem megnyilatkozása, érintkezhessen a fizikai világgal, egy fizikai anyagú tabernákulumban kell lakoznia, rokonságban a fizikai világgal, mivel a tudatosságnak csak egy fizikai hordozója képes rezonálni fizikai dologgal. A fizikai világból nyerhető tapasztalat halmazzal, és a fizikai hordozó fokozatos formálásával a szellem kibontakoztatja vele született erőit a látensből a potenciálisba.

Ezután eltűnődhet azon, hogyan lehet ellenőrzés alá vonni és irányítani azt, hogyan reagál az őt uraló intelligencia – az Én – parancsaira. Így elválasztva magát attól gondolatban, képzelje el magát néhány pillanatra, mint asztrális testben élőt. Gondolja el, hogy az asztrális test nem az igazi énje. Tudja irányítani érzelmeit és vágyait, szabályozni az érzések játékát. Érzelmei csak egyik aspektusa a tudatosságának, amelyek az asztrális test határain belül működnek, amely viszont az asztrálissík anyagából való felépítmény, hogy a benne rejlő tudatosság kapcsolatba léphessen vele. Ő maga nem ez az emóciókat, szenvedélyeket és vágyakat árasztó viaskodó test. Nyugodtabb pillanataiban tudja, hogy az emóciók hullámzása felett áll. Szenvedélyeinek, féltékenységének, félelmének, önzésének és gyűlöletének szeszélyei, ezek mind nem ő, csak az érzelmek játéka, amelyek kicsúsztak irányítása alól, ahogy egy agár bújik ki pórázából. Szíve legbelsejében tudja, hogy mennyi van ezekből már irányítása alatt, úgy türelmes kitartás segítségével és komoly törekvéssel idővel valamennyi megfelelő keretekközé szorítható, és elnyerhető az érzelmek feletti uralom. Ilyen helyzetben mintegy érzékein kívül állva, letekintve tevékenysége egész működési körére,képzelje magát mentális testben élőnek.

A kezdőnek nem nehéz elválasztania magát a fizikai és érzelmi testektől – a szokványos morálisgyakorlatok során megtanulta a cselekvést és heves érzelmet ellenőrzés alávonni és irányítani – de valószínűleg sohasem tanult a gondolat erejéről, ezértelőször nehéznek találja majd gondolatai irányítását. Még csak arra képes, hogy elméjét bármely tetszőleges tárgyra irányítsa, és türelmes kitartás útjánmegtanulhatja azon rögzíteni. Végső soron annyi uralmat nyert elméje irányításában, hogy már el tudja engedni tetszése szerint a nem kívánatos gondolatot. És a különböző állapotokon áthaladva felemelkedhet annak szemlélődéséig, amelya szavakon túl van, kimondhatatlan, való és szent, saját létének szentélyételérve, az oltárt, ahol az Isteni Shekinah maga manifesztálódott, és magával viszi annak ragyogását az érzékelés külső világába. Ha a tanuló meditációja ésa nap folyamán gyakran ismételt gondolatai által odáig felnő, hogy magára, mint a Belső Emberre tud tekinteni, aki kívül a világban eszközként használt fizikai testével működik, eljuthat a meditáció még kidolgozottabb és tudományosabbformáihoz. A meditáció részleteinek és fázisainak teljesebb megértésével kezdje meg munkáját, úgy tekintve azokra, mint a szellemi frissítés és növekedéseszközeire, valamint a csökönyös elmével és érzésekkel való vívódás tudományára.


Koncentráció

A meditációt gyakran három részre tagolják: koncentráció, meditáció és kontempláció. Még tovább lehet osztályozni, de itt egyrészt szükségtelen, másrészt a tanulónak észben kell tartania, hogy a meditáció egy életen át tartó tudomány, és nem várhatja el, hogy korai erőfe-szítései révén eljusson a tiszta kontempláció fokozatáig. A koncentráció abból áll, hogy az elmét egy gondolatra irányítjuk, és ott tartjuk. Patanjali, a klasszikus hindu Jóga A forizmák szerzője úgy határozza meg a jógát, mint 'a gondolkodási elv változtatásának megakadályozását'. Ez a meghatározás alkalmazható a koncentrációra, habár Patanjali valószínűleg tovább megy, és belefoglalja az elme képalkotási képességének, valamint minden konkrét gondolat kifejezésének szüneteltetését is, így gyakorlatilag a puszta koncentráción túlhaladva egészen a kontemplációig jut.
koncentracioA koncentrációra való képességhez az szükséges, hogy megszerezzük az elme feletti irányítást, és fokozatos gyakorlás során működési tartományát leszűkítsük, amíg egypontosítottá nem válik. Bármilyen eszme vagy tárgy kiválasztható a koncentrációhoz, és a kezdeti lépés az, hogy minden mást ki kell zárni az elméből, ki kell iktatni a tárgytól idegen gondolatáramlatot, amely mint a filmvetítő villogó képhalmaza táncol az elme előtt. A legtöbb gyakorlat kezdetben bizonyára az ismételt gondolatkizárásra irányul, és az erre való törekvés kiváló gyakorlat. Van azonban a koncentráció elérésének egy másik, erőteljesebb módja, amely abban áll, hogy annyira érdekli a kiválasztott téma a tanulót, és oly mértékben elmélyül abban, hogy minden más gondolat ténylegesen kizáródik elméjéből. Ezt napi életünkben folyamatosan tesszük öntudatlanul, a szokás erejével. Levél íráskor, elszámolások készítésekor, súlyos döntések meghozatala során, komoly problémákra gondolva ezek a dolgok úgy lefoglalják az elmét, hogy többé-kevésbé burkolt koncentrációs állapotot gerjesztenek.
A tanulónak meg kell tanulnia ezt akaratlagosan létrehozni és sikeresebben teheti, ha külső tárgyakra fordít figyelmet, a megfigyelés erejének és szokásának fejlesztésével. Vegyen a tanuló bármilyen tárgyat – egy tolltartót, egy itatóspapírt, egy falevelet, egy virágot – és figyelje meg megjelenésük és alkatuk részleteit, amelyek mellett rendszerint észrevétlenül megyünk el, sajátosságait vegye egytől egyig lajstromba, és a gyakorlatot magával ragadó érdeklődéssel tekinti majd. Ha a tárgy előállításának vagy kialakulásának folyamatát képes tanulmányozni, az érdeklődés még növekedhet. A természetben semmi sem teljesen unalmas vagy érdektelen, és ha valami úgy is tűnik nekünk, a hiba a mi érdektelenségünkben keresendő, ha megnyilvánulásuk szépségét és csodáját elmulasztjuk értékelni.
Segíti a koncentrációt, ha hangosan ismételjük az elménken átcikázó gondolatokat. Így: ez a tolltartó fekete, visszatükrözi az ablakon átszűrődő fényt felülete egyes részeiről, kb. 7 hüvelyk hosszú, hengeres, felülete mintázott, ágmintás, sűrűn rovátkázott, stb., tetszés szerint. Ily módon a tanuló megtanulja kizárni a tágabb világot és magát választása szűkebb világában elhelyezni. Ha ezt sikerrel teszi, elér egy bizonyos koncentrációs fokozatot, mivel nyilvánvaló, hogy még sok váltakozó gondolat halad át elméjén, habár valamennyi a tolltartó témájában. A hangos beszéd segít gondolatáramlatát lelassítani, és megakadályozza elméje kószálását. Még tovább tudja szűkíteni fokozatos gyakorlás útján a gondolatkört, amíg eléri az elmének a szó szoros értelmében vett egypontosítottságát.

A fenti gyakorlat valamiképp olyan természetű, mint a kiképzési útmutató, egyfajta kimerítő alkalmazást igényel, amely ridegnek tűnhet a tanuló számára, mivel kevés érzelmet fakaszt. Egy másik koncentrációs gyakorlat is végezhető párhuzamosan, de annak részletezése előtt eláruljuk, hogy az előbbi gyakorlat a tanuló pályafutásának bizonyos állomásain tökéletesen elsajátítandó. Ennek bizonyos mértékű elsajátítása előfutára a sikeres vizualizálásnak, annak a mentális erőnek, hogy pontos részletességgel leírjunk egy tárgyat anélkül, hogy szemünk előtt lenne.

A pontos vizualizálás szükséges eleme az okkult módszerekben jártas tanulók által végzendő munka jelentős részének, mint például a gondolatformák szándékos felépítése és az elme szimbólum alkotása. Ennek megfelelően a valóban komoly tanuló nem fogja elhanyagolni a munkának ezt az ágát nehézsége miatt, és mivel az szellemi erőfeszítést igényel. Ugyancsak dolgozik a vizualizáláson, megfigyelve és tüzetesen tanulmányozva egy tárgyat, becsukott szemmel igyekszik róla egy mentális képet felépíteni.

A második fentebb említett módszer az, ha nem egy fizikai tárgy, hanem egy eszme a koncentráció témája. Ha valamely erényt veszünk, annak megvan a tanítvány lelkesedését és odaadását kiváltó előnye, és ez fontos a gyakorlat kezdeti szakaszában, amikor a kitartás és állha-tatosság gyakran súlyosan próbára van téve. Továbbá az erőfeszítés beépíti az erényt a jellembe. Ez esetben a koncentráció főleg az érzésekre való koncentrálás, és kevésbé szembetű-nően mentális folyamat. A tanuló arra törekszik, hogy újra felidézze magában az erényt, legyen az például szimpátia, amelyet célul tűzött ki, és egyetlen érzéshez való ragaszkodás segítségével és akaraterejével végső soron sikerül szimpátiát éreznie. Könnyebb érzésben egypontosítottnak lenni, mint gondolatban, mivel az utóbbi nehezebben megfogható és aktív, de ha az érzés intenzív koncentrációja kiváltható, az elme bizonyos mértékig követi majd.


Meditáció

Áttekintve a koncentrációt, most rátérhetünk témánk második fő fejezetére, nevezetesen a meditációra. A meditáció egy témán való elmélkedés művészete, annak az elmében különböző oldalakról és különböző vonatkozásokban történő megvilágítása. Tulajdonképpen a meditációs szakasz nem követi egyenesen az elme egypontosítottságát, ahogy arról fentebb szóltunk, inkább követi az összehasonlító koncentrációt, amely száműzött az elméből minden, a figyelem egyetlen tárgyától idegen gondolatot, de a koncentrációban való hatékonyság szükséges, mivel a meditáció minden egyes ágazata igényli azt.

Nem szükséges a meditáció további meghatározásaival foglalni a helyet, egyenesen rátérhetünk bizonyos gyakorlati sémákra, amelyek világosabban szemléltetik annak természetét és módszerét, mint az elméleti értekezés. Fent érintettük a szimpátia gondolatát, és azt alkalmazhatjuk is a meditáció tárgyaként.


Meditáció a szimpátiáról

Gondoljunk arra, hogy minden más erényhez hasonlóan ez is az isteni tudatosság egy tulajdonsága, kíséreljük meg megérteni természetét és célját a világban, tekintsük úgy, mint összekötő erőt, amely egyesíti az egyik egyéniesült ént a másikkal. Hasonlítsuk össze a szeretettel; a szimpátia magában foglalja a másik megértését, és azt a képességet, hogy helyzetébe bele tudjuk élni magunkat, a szeretetnek nincs szüksége ilyen megértésre, másrészt a szimpátia teljes kifejezése erős belső motivációs képességet igényel, amelyet a szeretet egymaga tud nyújtani.

Képzeljük el az isteni szimpátiát, amint az a világba patakzik az eszményi emberen keresztül – Krisztus vagy a Mester – és ez valakinek az egyéni énje felé irányul. A tanuló erős törekvéssel merüljön meg ebben a Mestertől sugárzó kimondhatatlan hatású áradatban, és törekedjen elérni odaadásának tárgyát. Így elérhető lehet a kontempláció. Majd gondoljon úgy erre az erényre, ahogy azt a barátai és szerettei felé alkalmazza a mindennapokban, és azok felé is, akik több megértést igényelnek. Képzelje el egytől egyig őket maga előtt, és ölelje körül őket a rajta átáradó hatással. Egy másik és kidolgozottabb meditációt lehet azoknak ajánlani, akik nem képesek egy gondolat mellett kitartani egyetlen pillanatra sem.


Meditáció a tudatosság tágítására

A tanuló növelje tudatosságát és szemlélődjön a világegyetem roppant óriási voltán, a csillagos égbolton, a naplemente lágy ragyogásán, a végtelenül parányi atomban, mint ereklyében rejlő kozmosz gondolatán, amihez segítségül használhatja a testeken keresztüli emelkedés módszerét, amelyet előbb írtunk le e tanulmányban. Majd irányítsa gondolatait a legmagasztosabb vágyakozással rendszerünk Logoszához, és képzelje el az egész rendszert, mint tudatosságában levőt: ’Benne élünk, mozgunk, bírjuk létezésünket’. Majd véghezviheti azt a gondolatmenetet, amelyet Mrs. Besant fejtett ki’On Moods’ (A létformákról) című értekezésében, nevezetesen, hogy habár természetesen úgy gondolhatnánk a Hierarchia magasztosabb tagjaira, mint tőlünk legtávolabb levőkre, és törekvésünkkel elérhetőkön csaknem kívül levőkre, mivel ők távol vannak a kicsinyes emberi érdekektől, valójában az ellenkezője igaz: a szó szoros értelmében a legközelebbi kapcsolatban vagyunk a Logosz mindent átölelő tudatosságával.

A tanuló segítséget lelhet, ha az aura növekvő méretére gondol, minthogy szellemi fejlődést ért el, az átlagemberekére, a tanítványokéra, a beavatottakéra, a Mester aurájára és a szoros tudatossági kapcsolatra Mester és tanítványai között, és másokéra, akiket segít, Lord Buddha aurájára, amely a hagyomány szerint személye körül három mérföldre terjedt ki. Így emelkedve elgondolkodhat olyan lényről, akinek tudatos auramezője az egész planétánkat övezi, és az Egyére, aki körülöleli egész planétánkat és az egész rendszert, ahová tartozunk. A szó szoros értelmében igaz, hogy minden cselekedet, minden érzés és minden gondolat, amelynek kifejezést adunk, része Neki, sőt, emlékezetünk is része az Övének, mivel az emlékezet vajon nem a természet akasha feljegyzéseinek megérintési képessége-e, amely vajon nem Önvalójának kifejezése-e?

A tanuló tovább haladhat azon értékeken elgondolkodva, amelyet Isten megnyilvánulásával társítunk az Ő világában, vegyük az igazságosságot, szépséget, szeretetet, hogy a Legfelső igazságossága megnyilvánul a természet megváltozhatatlan törvényeiben, az energia-megmaradás, Newton hatás-ellenhatás törvényében, a Karma ítélettörvényében, amely minden embernek megadja tetteiért a méltó ellenszolgáltatást. Gondolkozzon el, milyen hitvallást foglal magában a Karma, a kéz, amely súlyos ütést mér, a sajátunk, saját halott múltunk ismételt visszatérése az életbe, és ilyen meggondolásokból nyerjen elégedettséget azzal, ami van, vagy azzal, ami bekövetkezhet. Gondoljon arra a számtalan kapcsolatra, amely e törvény alatt ember és ember között létesült, Isten tervének szövése a világmindenségben, és lássa ebben a sokrétű összefüggésben a tökéletes igazságosság állandó törvényét.

Majd a szépségtől afelé fordulva, amit az ember hozott létre, a képzelet szárnyain felemelkedhet, és szemlélődhet az emberi művészet azon mesterművei felett, amelyek az isteni birodalom határát súrolják, mivel való igaz, hogy az anyagok a művész kezében a természet isteni erői. Így a zenében a hang hatalmas struktúrái sok árnyalatban tükrözik vissza a természet őstípusi erejét, amely a Gandharvas lángoló seregein keresztül árad ki, felfedve az ember előtt a rejtett Szó hatalmát, és újból felemelve őt isteni öröksége birodalmába. A Legfelső együttérző szeretetében megvan minden emberi szeretet és féltés forrása. A szellem szemében a női szépség nem ad okot az érzéki vágyakozásra, hanem Isten gyermekeként, és a Legfelső szépségének megnyilvánulásaként méltányolandó. Egyfajta szeretet azonban átível az univerzumon, amely az Isteni Atyának teremtményeire ráruházott szeretete, ez az az őserő, amelynek elsődleges teremtő aspektusa vonzza össze a lelkeket az Egy Lét egységébe.


Kontempláció

A kísérletező kezdő számára az eddig említett meditációs módszerek először valószínűleg alig tűnnek többnek intellektuális gyakorlatoknál, amelyek többé vagy kevésbé érdekesek számára vérmérséklete és azok érzelemkiváltási képessége szerint. Ha azonban kitartóan törekszik, és mélyebben hatol a nagy gondolat szépségébe és csodájába, látni fogja, hogy fokozatosan szerez meg valamit a személyi szellemi tapasztalatból, amely áthidalja a szakadékot a tudás embere és a bölcsesség embere között, és elér valamennyit abból a belső békéből és lelki rajongásból, amelyről St. Alphonsus de Liguori úgy beszél, hogy a meditáció ’áldott kohó, amelyben a lelkeket az isteni szeretet lobbantja lángra’. Mivel a meditáció összehangolja a testeket, amelyekben dolgozunk, lehetővé téve, hogy a szellem fénye leragyogjon, és megvilágítsa tudatosságunk sötét zugait. Lecsendesíti személyiségünk háborgását – az elmét, az érzelmeket, az agy nyugtalan tevékenységét – és az alsóbb testek rezonálása következtében lehetővé teszi, hogy az ego befolyásolja a személyiséget.

kontemplationA tanuló így gazdagodik szellemi tapasztalásban, és a tudatosságnak új fázisai nyílnak meg benne fokozatosan. Arra törekedve, hogy eszményképén rögzüljön figyelme, rögvest észreveszi, hogy az eszménykép hatása reá sugárzik, és amint egy kétségbeesett kísérletet tesz, hogy elérje rajongása tárgyát, egy rövid pillanatra megnyílnak számára az ég kapui, és egynek fogja látni magát eszményképével, elárasztva a beteljesülés üdvösségével. Ezek a kontempláció és egyesülés fázisai. Az előbbi a feljutás elérése, túlhaladás az elme formálisabb alakzatain, az utóbbi a szellemi extázis elérése, mikor a személyiség nyúlványai lehullanak, és a különváltság minden árnyéka megsemmisül a keresőnek és tárgyának teljes egyesülésében. Hiábavaló lenne ilyen tapasztalatok további leírásának kísérlete, mivel vajon nincsenek-e ezen tapasztalatok a kifejezhetőség határain túl? A szavak csak jelzőtáblákként szolgálhatnak, kijelölve az utat ahhoz, ami kimondhatatlanul káprázatos, hogy a zarándok lássa, merrefelé irányítsa lépteit.


A Mester keresése

A fent körvonalazott meditációs módszerek jó alapként szolgálnak a kezdő számára, és ha lelkiismeretesen követi azokat, feltétlenül jó eredményekhez vezetnek. Az eredmények pontossága az egyéntől függ. A szellemi tapasztalatok beleszövése a belső életbe siettethető, ha élünk a teozófusi előjog bizonyos lehetőségeivel. Egyetlen komoly tanuló sem tölthet el hosszú időt a Teozófiai Társulatban anélkül, hogy ne látná azt a tényt, hogy az egész szellemi felépítmény alappillére a Mesterekről való felfogás, akiknek ereje a Társulat éltető eleme.

Elmondták nekünk, hogy a Társulatot a Nagy Fehér Testvériség tagjai alapították, hogy bizonyos értelemben eszközül szolgáljon számukra a világban; ha ez így van, akkor a teozófus lehetőségei felülmúlhatatlanok. A kezdőre marad ennek a nagyjelentőségű ténynek a bizonyítása sajátmaga számára, mivel mások már őelőtte tanúsították. Először Mrs. Besant utalt arra, amit az egyik Mester mondott, hogy amikor egy személy csatlakozik a Teozófiai Társulathoz, akkor kapcsolatba kerül az Idősebb Fivérekkel, akik munkáját kicsiny életfonallal irányítják. Ez egy magnetikus kötelék a Mesterrel. A tanuló fáradságos törekvéssel, odaadással és önzetlen szolgálattal erősítheti és nagyobbíthatja ezt a fonalat, míg az az élő fény vezetékévé nem válik.

JaiGuruDevA Mesterek azokat fogadják el tanítványnak, akik a szükséges speciális tulajdonságokkal rendelkeznek. Az a tény, hogy csak kevesen érik el ezt a kivételes előjogot, nem szabad, hogy a komoly tanulót elriassza, mivel sokan vannak a tanítványsági fokozat alatt, akik iránt a Mester érdeklődést mutat, és akiket időről időre segít általában vagy külön figyelemmel. Valójában azt lehet mondani, hogy a Mesterek erejének állandó nyomása áll a Társulat mögött, így azok a tagok, akik megnyitják magukat, vezetékké válhatnak, amelyen keresztül az erő áramolhat, amely lehetővé teszi számukra, hogy a Mester nevében tegyenek meg nagyobb dolgokat, mint amilyeneket saját maguk lennének képesek megtenni.

Mindezt látva a komoly teozófus szellemi lelkesedésében minden valószínűség szerint el szeretné érni a Mestert, mint szellemi törekvései rangsorában a legfenségesebb eszményképet. Hogyan lásson hozzá ennek a feladatnak az elvégzéséhez? Először is odaadó szolgálattal úgy a mindennapi életben, mint a Társulatban, amely a Mester fizikai eszköze. Hogyan járjon el?

Erről később többet is mondunk majd. Elképzelhet magának egy ideális embert, egységbe foglalva benne a tanuló számára legvonzóbb jellembeli értékeket és képességeket, arra törekedve, hogy az ő nevében hajtsa végre cselekedeteit, és őt érje el meditációjában. Mások konkrétabb módszert választanak, és arra törekszenek, hogy a Nagyokat azokon keresztül érjék el, akik már tanulók vagy tanítványok a külső világban. Vegyük például azokat, akik előttünk járnak, mint a teozófiai mozgalom széles körben elismert vezetői. Ezek a vezetők képviselik sokunk felé a Mestereket, akik a Társulat mögött állnak, és nagyhatású befolyásuk vezetékei a Társulat felé. Igaz, néhányan nem kedvelik túlságosan a hősimádatot és a személyek iránti odaadást, az ilyen idegenkedés túl gyakran üti fel a fejét, múltbéli letört reményekből, csalódottságból fakadhat, míg más esetekben kétségkívül alapos okkal, vérmérséklettől függően. Az ember mutathat és mutat is fel tökéletlenségeket, a keresőnek semmiképp sem szabad ezeket utánoznia, sem nem szükséges emiatt gondban lennie, mivel nem ez az, amit nagyra becsül az egészben. ’Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Lélek temploma, amelyet Istentől nyertetek …’ (szt. Pál I. Kor.lev. VI.19.).

Azok a tulajdonságok, amelyeket egy emberben csodálunk, az Isteni Fény őt átragyogó megnyilvánulásai, és a csodálat nem más, mint a bennünk levő válasz az eszményire, amelyet a másik emberben kifejezve látunk. Következésképp megengedhetjük magunknak, hogy szándékosan figyelmen kívül hagyjuk, amit mi másokban hibának tekintünk, és mialatt elkerüljük az ostoba túlzást, hogy azokat /a hibákat/ piedesztálra emeljük, legyünk hálásak az Isteni Fény felderengéséért, amelyeket feltárnak nekünk. Ennek a módszernek, azaz a Mester elérésének előnye, hogy a tanulónak eszményképet ad, amely állandóan megközelíthető, pontosan körülírható és kitapintható. Sokan hangoztatják Lamartine sirámait, hogy olyan Istent igényelne, aki közel áll hozzá és személyes, aki karjaival körülölelhetné a szenvedő emberiséget, és akinek lábát a vezeklő bűnösök megcsókolhatnák. Ugyanez a gondolat más elhelyezésben jelenik meg az ismert szövegben ’…mert aki nem szereti a maga atyafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? ’ (János l. lev. IV.20.) Mindegyik Mester által elfogadott tanítvány, sőt minden egyes győztes, aki áthaladt a beavatások kapuin, a Mester hatásának vezetékévé válik, amelyen keresztül a Mester elérhető. A Mester bizonyos felelősséget vállal érte, és ő a Mester munkájának kihelyezett bástyája a világban. Következésképp bármely neki tett szolgálat bizonyos értelemben a Mesternek is szól, még ha merőben olyan kis dolgokra vonatkozik is, mint munkájának könnyebbé tétele, vagy testi kényelméről való gondoskodás, nagyobb dolgokat nem is említve.

Mindezek vállalása teljesen egyszerű a tanuló számára, aki komolyan fordult az elérendő cél irányába szívében eltökéltséggel. Több módon léphet közelebbi kapcsolatba, mondjuk, a teozófiai mozgalom egyik vezetőjével. Összhangba kerülhet a vezetővel annak előadásai vagy írásai révén. Egy fénykép is segítheti meditációjában, és a nap folyamán rendszeres időközönként elméjébe idézheti a képet, és szerető, odaadó, hálatelt és erőteljes gondolatokat küldhet el.

Két ponton rendkívül óvatosnak kell lennie – nevezetesen, hogy a tanuló elméje legyen tiszta és emelkedett, ne legyen szavakba foglalt gondolatokkal megtelve, ahogyan elméjét eszményképe felé irányítja, ezért előzőleg néhány percet ráhangolásra és gondolatai megtisztítására kell fordítania, másodszor nem lehet önző elvárása viszontsegítség, előny vagy kedvezmény megszerzése érdekében.

Itt nem szabad megfeledkezni egy dologról a meditációban: ha valaki le akar húzni egy eszményképet személyes tulajdonául, vagy félig öntudatosan személyes jutalmazást, képességet vagy más önző eredményt keres, törekvését nem fogja siker koronázni. Amire szükség van, az a teljesen önzetlen törekvés, felemelkedés, semmi egyéb gondolattal, mint az adni akarás imádata tárgyának. Csak akkor nyithatja meg a tanuló magát a magasabb rendű befolyás beáradásának, ha mentes a személyes önzés szennyétől.

Sok siker származhat ezen törekvés mentén, mivel a törvény szilárd, és mivel az eszménykép közelsége valószínűleg erősíti a lelkesedést, mellyel arányosan nagyobb eredmény érhető el. Ha az indíték teljesen tisztán tartott, és ha a Mester gondolata állandóan az elmében van, a tanuló egy napon ráébred, hogy a hatás, amit keres, inkább az ideált megtestesítő személyen keresztül, mint belőle ered, és így fokozatosan felemelheti magát a Mester jelenlétének közvetlen tudatosságába. Lehetséges, hogy az előadás vagy szertartás, vagy ájtatos összejövetel alkalmával inkább válik tudatossá Jelenlét révén, mint a fizikai eszköz révén, mivel a Mesterek gyakran örömmel osztanak áldást személyesen a komolyan tanuló tagoknak. Így látni fogja a tanuló, hogy – habár a Mesterek először pusztán intellektuális fogalmat jelentettek neki filozófiája sémájában logikai szükségszerűségként – ahogy testei fokozatosan alkalmassá fejlődnek a magasabb behatásokra, a Mesterek élő realitássá válnak életében, akiket felismer, és észlel szívében és fejében.


Jellemépítés

Néhány szó szükséges csak a meditáció ezen aspektusáról, mivel mindaz, amit eddig ki-nyilvánítottunk, ezt is magában foglalja. Egy erényről történő meditáció azt okozza, hogy a személy fokozatosan birtokába jut ennek az erénynek; a testek szándékos elrendezésével, hogy válaszul rezonáljanak az erény gondolatára, ennek a válaszolásnak szokássá tétele, mivel a gondolat minden ismétlésére könnyebb a válasz felidézése. Egy hindu írás nagyszerűen fejezi ki: 'Amit egy ember gondol, azzá válik, ezért gondolj arra, ami örök'.
Különösen ki kell használni az elme képzelő képességét: a kívánt erény kitartó gyakorlásá-val. Ha a tanuló híján van a bátorságnak, képzelje magát olyan körülmények közé, ahol kiál-lásra van szükség, és folytassa egy színtéren hősies befejezéssel. A való életben a bátor maga-tartás gyakorlására adódnak alkalmak, és a bátorság gondolata egyre jobban beleépül az el-mébe, és a gyakorlati törekvés orvosolni fogja az eredeti hiányosságot.
Helyénvaló különböző erényeket tenni a meditáció témájául, és az elme gyakorlásával és képzelőerővel akaratlagosan átélhetők. Hibái kiküszöböléséért folytatott küzdelemben hasznos lehet egy javaslat a tanuló számára: a hibákon való tépelődés nem vezet az elme egészségességéhez, sőt elősegíti a betegeskedést és a depressziót, amelyek falként zárják el a szellemi befolyást. Célravezető a gyakorlatban figyelmen kívül hagyni a jellemhibákat, amennyire csak lehetséges, és az egyén teljes törekvésével és lelkesedésével arra koncentráljon, hogy az ellenkező értelmű erényt jellemébe építse.
Egy ismert író és prédikátor ezt az igazságot erélyesen fejezte ki: 'Ne feledd: nem láthatod egyszerre az érem mindkét oldalát! Amikor elcsüggeszt az állati természeteddel való küzde-lem, megundorodsz önmagadtól, és gyűlölöd magad, mint javíthatatlant, a legnemesebb gya-korlat értelmi képességed számára, ha az önmagadat jelentő érmét átfordítod, és erőteljesen gondolsz a másik oldalára'. Mondd: 'Én az Úr ... vagyok, igazi valóm az Ő Isteni Szelleme' (Light on the Problems of Life, Archdeacon Wilberforce)

A szellemi életben kevésbé lehet sikereket elérni az alacsonyabb természettel való vad küzdelem által, sokkal inkább hoz sikert, ha növekszünk tudásban a magasabb rendű dolgok iránt és nagyra értékeljük azokat. Ha egyszer már eléggé megtapasztaltuk a magasabb rendű élet üdvösségét és boldogságát, annál inkább halványodnak el, és vesztik el vonzerejüket az alacsonyabb rendű vágyak. Egyszer azt mondta egy Tanító, hogy a vétek miatti bűnbánat leg-helyesebb módja előrenézni reményteli bátorsággal, egybekötve szilárd elhatározással, hogy a vétket nem követjük el újra.

 


A meditáció elősegítése fizikai eszközökkel

Habár a meditáció fontosabb része az akarat, gondolat és érzés irányítása, nyilvánvaló, hogy nem nélkülözhetjük a fizikai testet, így néhány utalás helyénvaló a fizikai síkon való eljárásra, ennek is azon dolgok közé kell tartoznia, amelyek lefoglalják a gyakorlatát megkezdő tanuló elméjét, mint az elmélettől eltérő dolog.

Testtartás

Ahogy bizonyos gondolatok és érzések kifejeződnek a test jellegzetes mozdulatai és taglej-tései által, úgy fordítva is, a test helyzete is hajlamos az elme- és érzésállapotot gerjeszteni, és segítheti a tanulót bennük maradni. Ez harmonizálási folyamat, a fizikai test összhangba ho-zása a magasabb testekkel, és a Természet kívülről ható erőinek játékával.

A meditáció elején a tanuló az e téren szakértők által ajánlott két testhelyzet egyikét veheti fel, ülhet egyenesen egy kényelmes karosszékben, amelynek támlája nem lejt túlságosan, ösz-szekulcsolt kezét lábán pihentetheti, lábai egymás mellé téve vagy keresztezve: jobb láb a bal fölött. A testhelyzet könnyed és laza legyen, a fej ne süllyedjen a mellkasra, hanem legyen könnyedén kiegyensúlyozott, szem és száj csukva, és – ahogy egy ismert indiai jóga szerző javasolta – a gerincoszlop, amelynek mentén magnetikus áramlás van, felegyenesedve. Avagy ülhet a tanuló hasonló helyzetben egy kanapén, zsámolyon, keresztbe tett lábakkal keleti mó-don. A test végtagjainak lezárása is ajánlott a szerzők által, amely meggátolja a magnetizmus kiáramlását, amely természetes jelenség az ujjakból, lábakból, stb.

A keresztezett láb pozitúra valamivel hatékonyabb, mivel a magnetizmus ezáltal felszaba-dul, és úgy mondják, védőburokként veszi körbe a testet. Ez egy rendkívül kényelmetlen testhelyzet a legtöbb nyugati ember számára, habár keleten – ahonnan a legtöbb modern jógataní-tás ered – természetes ülő pozíció, és ahogy egy író szellemesen megjegyezte: 'A kezdeti nehézségek számosak, de jelentősen fokozhatók azok által, akik úgy gondolják, hogy fel kell ölteni a fantasztikus keleti pozitúrákat, hogy bosszantsuk a testet, amelynek nyugodtnak kel-lene maradnia, ha sikeresen figyelmen kívül akarjuk hagyni. (Meditations, Alice C.Ames)

Egy testhelyzetet nem szabad felvenni nagyon ritka eseteket kivéve: a lefekvést, mivel az természetszerűen hajlamosít elalvásra. Továbbá, az agy nem tud rokonszenvesen válaszolni a fizikai feletti testek rezdüléseire, ha a véráramlás lomha, ezért értékes lehet a hideg fürdő vagy egy gyors séta a reggeli gyakorlat előtt.

Légzés és egyéb módszerek

A fent ajánlott testhelyzetek nemcsak lehetővé teszik, de gerjesztik is a teljes hasi légzést, amint azt a jól képzett énekesek gyakorolják. Benső kapcsolat van a mélyreható meditáció és a légzés között. G. Fox, a philadelphiai, és más quietisták (vallás) azt állítják, hogy a belső légzés képességével vannak megajándékozva. A tényleges gyakorlatban úgy találták, hogyha a test összehangolttá válik a meditáció során, a légzés mélyebbé, rendszeressé és ritmikussá válik, amíg fokról fokra annyira lassú és nyugodt nem lesz, hogy szinte észrevehetetlen. Ezt a hatást észlelvén, az eljárást visszafordította a hatha-jóga, és a légzés akaratlagos szabályozásával össze tudták hangolni a testfunkciókat, végül pedig az elme működését.

Azonban a tanulót figyelmeztetni kell a megkülönböztetés nélküli légzésgyakorlatok ve-szélyeire, amelyeket az elnyugatiasított jóga irodalom terjesztett szerte szét. Először is mindig veszélyesebb a lelki kultúrában 'lentről fölfelé' dolgozni, és a fizikai testet átverni ahelyett, hogy a Csend Hangja mélységes tanítását vésnénk szívünkbe: 'Az Elme a Valóság Gyilkosa. A Tanítvány ölje meg a Gyilkost!'. A tanuló jobban teszi, ha megtanul uralkodni gondolatai felett, a raja jóga irányvonala szerint, meditációs törekvéseiben arra hagyatkozva, hogy termé-szetes hatást gyakoroljon a fizikai test fejlődésére, és alakítsa a pszichikai szerveket.
Továbbá, amit büntetlenül lehet gyakorolni egy keleti testben, nem mindig lehet ugyan-olyan megfelelően gyakorolni egy nyugati testben, és a légzési gyakorlatok némelyike rend-kívül veszélyes, végzetes következményekkel járhat. Elmondható, hogy az egyszerű mélylég-zés ellen nincs ellenvetés, feltéve, hogy nem okoz indokolatlan megterhelést a szívnek és a tüdőnek, és ha nem történik kísérlet a gondolatnak a különböző testközpontokra való összpon-tosítására. Segíthet, ha a tanuló füstölőt éget, mivel az okkult szempontból tisztítja a légkört, a környezetében levő szép színektől és képektől is kaphat segítséget, virágok és más eszközök is magasztosíthatják elméjét és érzéseit.
Hasznos betartani bizonyos étkezési korlátozásokat, ez elmehet egészen az alkoholtól és húsevéstől való tartózkodásig. Alkoholfogyasztás kimerítő meditációval együtt hajalmosít gyulladásos tünetek kialakulására az agyban, de a kérdéskörrel teljes terjedelmében foglalkozik a teozófiai irodalom. ( Lásd Annie Besant: Man and His Bodies, C.W. Leadbeater: Some Glimpses of Occultism, X. fejezet!)
Idő

Egy másik nem elhanyagolható kérdés az idő. A kiválasztott idő – habár nem elengedhetetlen feltétel – rendszeresen betartandó. Sok kezdeti meditációs nehézség fakad a különböző testek automatikus tudatosságából, amelyeket néha a testek elementáljainak neveznek, amelyek egy vak, ámbár erőteljes ösztönnel állnak ellen az új szokások rájuk erőltetési kísérletének.

A nap három időszakát találták magnetikusan legalkalmasabbnak: napkelte, dél és nap-nyugta. Régebbi elkötelezettek ezeket az időszakokat választották ki, habár a mai élet felté-teleinek megfelelően ezeket módosítani szükséges. Ezen napszakokon túl jó, ha megszokjuk, hogy ráirányítjuk az elmét az ébredő élet alatt minden óraütéskor egy pillanatra az önmagára, mint Szellemi Emberre való ráeszmélésre. Ez a gyakorlat ahhoz vezet, amit a keresztény misztikus teológia lélekjelenlétnek hív. A tanuló célfeladata az elmét úgy gyakoroltatni, hogy automatikusan szellemi gondolatokhoz térjen vissza.
Nem helyes közvetlen étkezés után meditálni, sem késő éjszaka, az előbbi esetben a gondolkodási folyamat elvonja a vért az emésztési folyamat segítésétől, a másik esetben a testek fáradtak és az éterikus kétszer olyan könnyen elmozdítható, továbbá működik a Hold negatív hatása, úgyhogy nem kívánatos eredmények születhetnek

 

 

Published in Meditáció

Az életcél felfedezése

Monday, 07 December 2009 23:32

Ha megtanulja, hogy minden cselekedetét az energiaprizmáján át szemlélje, rádöbben majd, mennyi erőt pazarolt az életében. A segítségére lesz ez abban is, hogy kiderítse, mi a legfontosabb, és mi az, ami másodlagos. A tudatosságnak ezen a szintjén sokkal magabiztosabb lesz - jobban földeli magát.

A következő légző- és medutációs gyakorlat segítségével megállapíthatja az életcélját, kapcsolatot teremthet élete legfontosabb feladatával.

  • keressen egy csendes és nyugodt helyet. Üljön kényelmesen, légzése legyen nyugodt, laza

  • Belégzés közben tegye fel a kérdést: "Mi a legfontosabb dolog az életemben?"

  • Fújja ki a levegőt, és ismét kérdezze: "Mi a legfontosabb dolog az életemben?"

  • Lélegezzen így 3 percen keresztül, minden be- és kilélegzésnél tegye fel ezt a kérdést. Minden világossá és áttekinthetővé válik.

 /Forrás: Alla Svirinskaya, Energiatitkok  /

Published in Energetizálás

Páros szeretetmeditáció

Tuesday, 04 November 2008 07:46
Van egy bájos módszer, amellyel felkeltheti és fenntarthatja a szeretetet a gyerekei, a párja és önmaga között. De megtaníthatja rá a gyerekeket is. Csodaszép módja ez a szívcsakra táplálásának, helyreállítja a családi bé­két. A gyakorlat ugyanakkor az asztráltest rezgésének kiegyensúlyozásá­ra is alkalmas.
 
Üljenek le egymással szem­ben, tegyenek egy égő gyer­tyát kettejük közé.  Amikor mindketten nyugodt­nak, lazának érzik magukat, küldjenek szeretetteljes energiákat egymás felé (egysze­rűen gondoljanak meleg, szerető szívvel a másikra).  Ne feledjék, hogy ez az energia a feltétel nélküli szeretet energiája, nincs szexuális töltése.
Lássa közben, hogy hogyan áramlik az energia: nyolcasokat ír le a szívcsakrájuk között.
Published in Meditáció

Nap labda

Monday, 14 April 2008 14:51
sunmed.jpgÜlj le kényelmesen, ahol és ahogy jól érzed magad. Gondold el, hogy gyökerek nõnek ki a lábadból. Lélegezz mélyen és lassan. A legjobb, ha lassan háromig számolsz minden be és minden kilégzéskor. Próbáld lehozni a levegõt egészen a fenekedbe a fejed tetejérõl. Ne félj a föld fekete energiájától. Ez az érzés csak egy nagyon hatásos agymosás eredménye, mert ha blegoldolsz, mindent és mindenkit a sötét föld táplál. Az élet megállna a föl energiája nélkül.

Akkor folytassuk innen...

Engedd fel a sötét energiát a fejed búbjáig lassú és mély lélegzetekkel. Engedd, hogy szétterjedjen az egész testedben. Akkor képzeld el, hogy ez a meleg és gyógyító energia belepi az egész testedet és kimegy a pólusaidon magával hozván a lerakódásokat és betegségeket, ami a testedben esetlegesen felütötte a fejét. 

Ekkor jön el az idõ az aranyszínû kozmikus energia meginvitálására. Képzeld el, hogy a fejed tetején érkezik hozzád, minél fényesebb, annál jobb. Hozd le ezt a fényt, minden belégzéssel lejjebb és lejjebb. Engedd, hogy kinyomja a sötét és gyógyító földenergiát az összegyûjtött salakanyagokkal és betegségekkel együtt. Amikor már az egész tested ragyog, akkor engedd ki a fényt az aurádba, hogy ott semlegesíthesse az odaérkezett lerakódásokat. Amikor minden tiszta, növeld meg az aurádat 100 méteresre.

Miután jót élvezkedtél a fényaurában, küldd vissza fényt az univerzumnak, köszönd meg. Húzd vissza a gyökereket és köszönd meg a földanyának segítségét.

 

Published in Meditáció

Page 1 of 4
Read 43649 times 96
Miért ér véget a Maya naptár 2012-ben?
A mayák ismerték a Fiastyúk csillagképpel való szoros kapcsolatot és naprendszerünknek a Fiastyúk központi napja, az Alcyone körüli keringési pályáját.…
Read 18782 times 7
Az atlantiszi gyűrű
Az atlantiszi gyűrű nemcsak titokzatos, de egyre szélesebb körben gyakorlati alkalmazást találó tárgy. Az eredeti gyűrűt egy francia egyiptológus, dAgrain…
Read 13434 times 7
Akasha
Az akasha szanszkrit eredetû szó, ragyogót jelent, de a "lényegre", illetve az "ûrre" is utal. Az akasha az ötödik elem,…
Read 12303 times 1
A gyertyaláng üzenete
Számos nép hiedelemvilágában a gyertya a lélek, a láng pedig az élet jelképe. S a néphit úgy tartja, hogyha valaki…
Read 12235 times 1
Az õz mint szimbólum
Az õz, mint szimbólum nem igazán gyakori sem álmainkban, sem pedig a valós életben. Messze nem olyan, mint például egy…
Read 12149 times 8
A harmadik szem
A harmadik szem az energiatest szerves része - minden ember szellemlényi felépítéséhez hozzátartozik- a homlok közepén helyezkedik el. Ez egy…
Read 11754 times 12
A maják 7 titkos jóslata
Azt hiszem, hogy mindannyian olvastuk a Biblia ÚJSZÖVETSÉGI oldalain lévőjövőleírását, ismerjük Nostradamus jövendölését, igen ismertek katolikus világunkban a Szűzanyánk kinyilatkoztatásai…
Read 9985 times 2
Bélyegek, okkult szimbólumok és Isten pecsétje
Mielőtt megpróbálnánk megfejteni a fenevad bélyegérõl szóló bibliai jövendöléseket, először meg kell értenünk a Jelenések könyvében szereplõ bélyeg szó jelentését.…
Read 9090 times 0
Pálmalevél átverés
Sokáig ellenálltam a témának, de nem bírtam tovább, mert mindenfajta parasztvakítás elemi tiltakozási ösztönt vált ki belőlem. Nem szeretem, ha…
Read 9057 times 0
Tantrikus szex
A tantra szó szanszkrit eredetû, és hálót vagy szövést jelent, de a gyakran kitágult tudatnak is fordítják. Az együttlétnek ezt…