A stigmák rejtélye

Tuesday, 17 March 2015 18:36

Szent Ferencnek 1224. szeptember 14-én látomása volt: megjelent előtte egy angyal, méghozzá egy hatszárnyú  szeráf, aki külsőleg is megjelölte őt a Megfeszített stigmáival, Krisztus sebeinek másával. „Ferenc két keze és lábfeje olyan volt, mintha középen szögggel lettek volna átvetve - írja életrajzírója, Celanói Tamás - a szögek feje a kér tenyérben és a lábfejek tetején jelent meg."

Ferenc sebhelyeinek keletkezése ismereteink szerint a stigmáknak nevezett jelenség első megnyilvánulása volt. Azóta több száz ember szenvedett spontán módon hasonló sérüléseket, amelyek a megfeszített Krisztus sebeihez voltak hasonlatosak. A stigmás személyeknek általában a keze, a lábfeje és az oldala vérzik, sőt még a fejükből is vér csöpög, onnan, ahol a töviskorona sebet ejthetett. A rómaiak keresztre feszltési eljárása szerint ugyan a szöget a csuklókba verték, ám a stigmát szenvedettek meg voltak győződve róla, hogy a szögeket a kézfejen verték át, s a stigmák ott is jelentek meg. Némelyik stigmás szenvedése állandó, másokon a sebek csak időközönként jelennek meg, gyakran révületi állapotban, amikor Krisztus szenvedéseiről látomásaik vannak, illetve keresztény ünnepnapokon.

Domenica Lazzari (1815-1848) sebeiből a vér 11 éven keresztül a gravitációval dacolva felfele folyt. Szent Veronica Giuliani (1660-1727) azt állította. hogy az ő stigmái teste belsejében is megvannak. Tóbbször lerajzolta, hol van egy kereszt, egy töviskorona, három szög, egy kard és egy betű lenyomata a szivén. Halála után a boncolás megerősítette állításait.

Egy sokat emlegetett XX. századi stigmás a németországi Konnersreuth-böl származó Therese Neumann (1898-1962) volt. Fiatalon több sérülést szenvedett, melyek folyományaként 21 éves korára megvakult és ágyban fekvő beteg lett. Bajai azonban 1925-ben váratlanul elmúltak, miután látomása volt lisieux-i Szent Térézről. A következő évben nagyböjt idején Therese Neumann közölte, hogy megjelent előtte Krisztus. Azon nyomban gyötrö fájdalmat érzett, az oldalán seb keletkezett, amelyből folyt a vér. Ettől fogva minden pénteki napon kiújult a seb, amely egy-két nap múlva behegedt. Nagypénteken családjának tagiai látták, hogy az oldalából, a kezéről és a lábfejéről vér folyik, a szeméből pedig véres könnyek hullanak. Ezután a homlokán is megjelentek a stigmák.

Lelki hatás? A jelenséget a XVIII. századtól kezdték behatóbban vizsgálni. Több kutató arra a következtetésre jutott, hogy sok stigmás „disszociativ személyiségű"; ezekre az emberekre a hirtelen hangulatváltozások, révületi és látomásos állapotok jellemzők. Mások azt állítják, hogy a stigmák pszichoszomatikus eredetűek, vagyis lelki tényezők idézik elő őket. A brit lan Wilson szerint az effajta sebek öngerjesztett sebek, és törhetetlen személyi stressznek tudhatók be. Charles Richet professzor már e század elején azt állította, hogy a „stigmák" az agynak a bőrvérkeringésre gyakorolt hatásáról tanúskodnak. A test-lélek kapcsolat ilyetén megnyilvánulásaira azonban egyelőre nincs perdöntő bizonyíték. Amikor tudósok megkísérelték, hogy hipnózisos állapotba juttatott személyeken szuggesztió útján a stigmák másolatait idézzék elő, az eredmény mindössze néhány, a bőrön jelentkező piros folt volt - hozzá sem fogható az „igazi" stigmásokon keletkező sebekhez.

A hivő ember a stigmáknak semmiféle "természeti" magyarázatát nem igényli. Némely nem vallásos elméleti szakember véleménye szerint azonban a stigmák létrejöttében normális és paranormális elemek egyaránt szerepet játszanak. A para pszichológus D. Scott Rogo következtetése szerint az igazi stigmák „leginkább akkor következnek be, ha az illető hisztériára hajlamos, elmélkedö-szemlélődö természetű valaki, aki emellett nagy pszichikai erővel is rendelkezik... A szenvedő alany a szó szoros értelmében a saját testére irányítja azt a pszichikai erőt, amellyel egyébként szilárd tárgyakat lenne kepes elmozdítani. Ennek hatására nyílnak sebek a testén".

Published in Ezotéria

A Messiás-vita

Thursday, 14 April 2011 14:56

raf7A Jézust körülvevő problémák közül az egyik legjelentősebbnek az bizonyult, hogy környezetében ellentétek merültek fel származásának törvényességét illetően. Ez lett a legfőbb oka annak, hogy Mária és József elvitte őt Simeonhoz, a Gáborhoz a Törvény szerinti legitimáció végett. Szülei minden igyekezete ellenére Jézus vegyes visszhangot keltett, és a zsidók két táborra szakadtak a királyi örökösödésben betöltött törvényes helyzetének kérdésében. Az év nem megfelelő szakaszában fogant, és még azelőtt megszületett, hogy József és Mária házasságát Második Menyegzőjük hivatalossá tette volna. Hat évvel később öccse, Jakab a dinasztikus házasság szabályai szerint született meg, és nem merült fel vita a törvényességét illetően. így aztán mindkét ellentábornak megvolt a leendő Messiása, akit támogathatott.
A hellenisták (elnyugatiasodott zsidók) Jézust tartották a jogos Krisztusnak (görög: Khrisztosz — király), míg az ortodox héberek azt állították, hogy a királyi cím Jakabnak jár. A vita még sok évig elhúzódott, ám i. sz. 23-ban meghalt József, a két jelölt apja, és sürgetővé vált, hogy vagy így, vagy úgy, de megoldják a problémát.

A régóta érvényben lévő szokás szerint a dávidi királyok szövetségben álltak a cádokita papi dinasztiával, az éppen uralmon lévő Cádok pedig Jézus rokona, Keresztelő János volt. Akkor vált fontossá, mikor i. sz. 26-ban megérkezett a római kormányzó, Poncius Pilátus. Keresztelő János meggyőződése erőteljesen hébernek számított, míg Jézus a hellenisták közé tartozott. Ennélfogva János Jakabot támogatta, bár elismerte Jézus törvényes voltát, és megkeresztelte őt a Jordánban. A Keresztelő álláspontja döbbentette rá Jézust, hogy elő kell állnia, különben ha lehetségessé válik új életre kelteni a zsidó királyságot, kétségtelenül vesztésre fog állni testvérével, Jakabbal szemben. Ezt szem előtt tartva eldöntötte, hogy létrehozza saját támogatói szervezett csoportját: olyan csoportot, amely nem követ semmilyen konvencionális társadalmi politikát. Elgondolása érthető volt, arra a logikára alapozta, hogy egy megosztott zsidó nemzet nem képes legyőzni a hatalmas Rómát. Ám azt is megértette, hogy a zsidók nem lesznek képesek végrehajtani küldetésüket, ha továbbra is elkülönülnek a helyi nem zsidóktól. Jézus elképzelése az izraeli királyságról egy harmonikus egyenjogú királyságról szólt, de keserűen csalódott a héber eszményekhez mereven ragaszkodó hajthatatlan zsidókban.

Jézus tökéletesen ismerte azt a hagyományt, amely a népet az üdvösségre vezető Messiás eljövetelét jósolta meg, és tudta, milyen kétségbeesetten vágyódnak utána. Keresztelő Jánosban túl sok volt a remetéből ahhoz, hogy ezt a szerepet betöltse. Eközben Jakab nem sok mást tett céljai előmozdítására, mint hogy nyugodtan élvezte a Kaifás főpap biztosította kényelmet és a Keresztelő támogatását. Így aztán korábbi visszavonult pozíciójából a köz színe elé lépve Jézus adta meg a népnek régóta várt Messiását. Végül is ő volt apjának elsőszülöttje, mondjanak bármit is a civakodó papok és politikusok a kérdésben. Rövidesen összegyűjtötte tanítványait, kijelölte tizenkét apostolát (küldöttét), és megkezdte papi pályafutását.

Ennek során egy olyan világot próbált elfogadtatni, melyben nem találni megkülönböztetést osztály, meggyőződés vagy vagyon alapján — bemutatva egy olyan fejedelmi szolgálati eszményt, mely maradandó nyomot hagyott az időben.

/részlet: Laurence Gardner, A Szent-Grál vérvonala című könyvéből/

 

 

Published in Misztikus személyek

A végzet lándzsája

Wednesday, 17 November 2010 05:59

Fra Angelico - A LándzsaJános evangéliumának utolsó fejezetei elbeszélik, amint egykatona lándzsát döfött Krisztus oldalába. A Gaius Cassius nevű katona Poncius Pilátus prokonzul hivatalos képviselőjeként volt jelen a keresztre feszítésen. A kiöregedett tiszt mindkét szemét hályog borította, ezért légiójának csatáiban már nem vehetett részt, helyette a jeruzsálemi vallási és politikai helyzetről vitt jelentéseket.

Gaius Cassius két éven keresztül figyelte egy bizonyos, önmagát a Messiásnak nevező názáreti Jézus cselekedeteit, aki veszélyeztetni látszott az Izraelt megszálló rómaiak hatalmát.

A római centurio végignézte, ahogy a legionáriusok végrehajtják a kivégzést. Akárcsak a katonákra, rá is nagy hatással volt a názáreti bátorsága, méltóságteljes viselkedése és fegyelmezettsége a kereszten.

Ézsaiás próféciája a Messiásról így szólt: „Az ő csontja meg ne törettessék.” Annás, a szanhedrin tanácsadója és Kajafás főpap – hogy a tömeg számára bebizonyítsák: Jézus nem a Messiás, csupán a papok hatalmának eretnek támadója – meg akarták csonkítani a testét.  Az idő múlása el is hozta számukra a szükséges indokot.

Annás ugyanis a törvény nagy hatalmú embereként be kellett tartsa azt az előírást, hogy Szabbatkor tilos kivégzést tartani. Poncius Pilátushoz folyamodtak hát, hatalmazza fel őket a keresztre feszítettek végtagjainak megtörésére, hogy a kivégzettek még alkonyat előtt kileheljék lelküket azon a bizonyos péntek délutánon (i. sz. 33. április 5.).

A templomi őrség különítményét küldték e célból a Golgota hegyére, ami annyit jelent, hogy a Koponya Helye. Vezetőjük, a százados vitte Heródes Antipasnak, a zsidók királyának lándzsáját, a tett végrehajtására szóló felhatalmazás jelképét, amely nélkül a római katonák nem engedték volna, hogy a színhelyre érkezve elvégezze megbízatását.

Ezt a Lándzsát Pineas, a vén próféta kovácsoltatta egykor, az Isten választott népének vérében rejlő mágikus erők szimbólumaként. A már akkor is ősréginek számító, hatalmat hozó talizmán emelkedett fel egykor Józsua kezében. Ezzel adott jelt katonáinak a Jerikó falait leomlasztó hatalmas kiáltásra. Ez volt az a Lándzsa is, amelyet Saul király féltékenységében az ifjú Dávid felé hajított.

Nagy Heródes is ezt a hatalmi jelvényt tartotta kezében, amikor élet és halál felett ítélve elrendelte az ártatlan csecsemők lemészárlását Júdea–szerte, hogy elpusztíthassa a gyermek Krisztust, akit később felnőve a „Zsidók Királyának” neveztek. És most, Nagy Heródes fiának nevében ezt a Lándzsát vitték a Jézus Krisztus csontjainakmegtörésére szóló felhatalmazás szimbólumaként.

Amikor a templomi őrség különítménye a keresztre feszítés helyszínére megérkezett, a római katonák undorodva hátat fordítottak. Egyedül Gaius Cassius nézte végig, miként törik és zúzzák össze a főpap szolgái a Jézus Krisztus balján s jobbján álló keresztre felfeszített Gestas és Dismas csontjait, koponyáját. A római centurio oly irtózattal figyelte a két lator testének borzalmas megcsonkítását, annyira meg volt rendülve Krisztus bátorságától, amellyel felszegeztetését elviselte, hogy eltökélte, megvédelmezi a názáreti testét.

Lovát a magas, középső kereszt felé ugratva, lándzsát döfött Jézus Krisztus jobb oldalába, a negyedik és az ötödik borda közt átszúrva mellkasát. A római katonák közt jól ismert volt ez a szúrásfajta. A csatamezőkön használták, ha meg akarták állapítani, hogy a megsebesített ellenség életben van–e még, hiszen az élettelen testből már nem folyik a vér. Mégis „azonnal vér és víz jöve ki abból”, és ebben a pillanatban, amikor a Megváltó vére csodálatos módon megindult, Gaius Cassius visszanyerte elromlott látását.

Nem lehet tudni, hogy a kiöregedett katonatiszt az izraelita százados kezéből ragadta–e ki a hatalmi talizmánt, vagy saját lándzsájával adta meg a gyors kegyelemdöfést. Nincs történelmi bizonyíték, amely megmutatná, melyik fegyverrel teljesítette beakaratlanul is Ezékiel próféciáját: „Néznek majd arra, akit által szegeztek.”

A Templomban, ahol Kajafás és Annás a Messiás csontjai megcsonkításának hírét várták, a Szentek Szentjének Leple felülről lefelé végighasadt, felfedve az Ószövetség Fekete Kockáját, amely széleinél elrepedve a Kereszt formáját vette fel. Ezzel véget ért Jehova kép nélküli kultusza, és megkezdődött a „Nyitott Mennyek” vallása.

A Lándzsa, mint a megvilágosodás katalizátora, valódi bizonyítékul szolgált a feltámadáskor, hiszen az elvékonyodó hegytől származó seb titokzatos módon beforrt, mire Krisztus spirituális képe megjelent összegyűlt apostolai előtt. Tamás, a kételkedő – ő csak a fizikai látvány külső megjelenésének tudott hinni – volt az egyetlen,aki nem vette észre, hogy az Isten–Ember jött el zárt ajtókon keresztül, hogy megjelenjen előtte.

„Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet, és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba:és ne légy hitetlen, hanem hívő.”

Mivel a Lándzsa által ejtett sebek és a szegek helye Krisztus képletes értelemben vett testén újra megjelentek, az első keresztények úgy vélték, hogy ha a kereszten széttörték volna a csontjait, akkor a feltámadás soha nem történhetett volna meg: ezt az értelmet tulajdonították Ézsaiás rejtélyes szavainak: „Az ő csontja meg ne törettessék.”

Gaius Cassius, aki Jézus Krisztus testét akarta megvédeni harcias cselekedetével, Lándzsás Longinusként vált ismertté. Áttért a keresztény hitre, és az első jeruzsálemi keresztény közösségek nagy hősként és szentként tisztelték, hisz ő volt az első számú szemtanúja az Újszövetséget megpecsételő kihullott vérnek. Ennek a szimbóluma lett a Lándzsa.

Az őskeresztények úgy vélték, hogy egy pillanatig az egész emberiség sorsa volt Gaius Cassius kezében. A Lándzsa, melyet Krisztus oldalába döfött, a kereszténység egyik legbecsesebb kincse lett, s különös legenda szövődött köré. A Lándzsa hegyébe később a kereszt egyik szegét is beletették.

A legenda, amely a századok múlásával egyre nagyobb jelentőségre tett szert, azt hirdette, hogy bárki birtokában is van a Lándzsa, függetlenül attól, érti–e, milyen hatalmakat szolgál: az a világ jó– vagy balsorsát tartja a kezében.

Ez a legenda, amely a kereszténység két évezredén keresztül fennmaradt, iszonyatos igazolásra talált a huszadik században. (szerk. Hitler megszerezte)
 
(Ravenscroft- A végzet lándzsája)
Published in Misztikus tárgyak

Ingyen kaptátok, ingyen adjátok

Tuesday, 21 October 2008 09:02
Ingyen kaptátok, ingyen adjátok-  mondta Jézus. És ne feledjük el Simon mágust sem, aki pénzért akarta a Szentlelket megvásárolni az apostoloktól.
 Bár minden ember élménye egyedi, vannak olyan általános élmények, amelyek mindenkinél jelentkeznek az észlelési kör kitágítása, a csatornák kinyitása során.
A csatornák kinyitása azt jelenti, hogy befogadóvá válunk a körülöttünk lévő szellemi valóságok felé. Az az állomáskereső (ember), aki nem hangolódik egy konkrét állomásra (Jézus Krisztusra), könnyen léphet érintkezésbe olyan szellemi valóságokkal, amelyek egyáltalán nem kívánatosak számára. Óvatosan tehát ezzel a nagy nyitottsággal! Fentebb említettem már, hogy nem véletlenül kell az elméleti tudás megszerzésén túl részt venni a gyógyító tanfolyamokon. Az itt megkapott beavatás nélkül ugyanis nem működnek ezek a gyógyító energiák. A beavatás (a keresztény beavatásokból tudjuk) mindig egy kívülálló Forráshoz való csatornázást jelent. A bökkenő csupán az, hogy míg a keresztségben egyértelműen (ebben biztosak lehetünk) Istenhez vagyunk csatornázva, addig az ilyen gyógyító kurzusokon vajon hová csatornáznak bennünket? Ki hiheti el, hogy itt is Isten a forrás, hiszen a beavatásért pénzt kérnek, és van-e bármely bioenergetikusnak képessége arra, hogy Isten erejét pénzért továbbadja, kiárusítsa? Ha nem Isten a forrás márpedig ebben az esetben nem Ő -, akkor ki?
  Ha egyszer ráébredünk, rájövünk, hogy hatalmunkban áll megváltoztatni azokat a dolgokat, amelyeket nem szeretünk, és elősegíthetjük azokbeteljesülését, amelyeket szeretünk.
A pozitív gondolkodással semmi baj nem lenne, de itt egyáltalán nem arról van szó. A hatalom ettől sokkal többet sejtet, arról nem is beszélve, hogy nagyon öntörvényűen hangzik, és Isten akaratát teljesen kirekeszti a megváltoztatás és beteljesülés folyamatából.    
3. Az útmutatás kialakulása
 Gyógyítóvá válni nem könnyű feladat.. Mindig azt kapjuk vissza, amit kisugárzunk. Ez az, amit karmának hívnak.
Egyre szembetűnőbben bontakozik ki számunkra a New Age alaptanításainak sok-sok összeillő eleme. Itt vagyunk a karma törvényénél. Mindig azt kapjuk vissza, amit tettünk az előző életünkben. Ez már valóban messze jár a keresztény tanítástól. A karma törvénye, az önmegváltáson alapszik. Senki sem tud eszerint megváltani senkit, csak mindenki önmagát. Így aztán Jézus Krisztus megváltónak hitt halála nem is lehetett megváltó. Így szól erről Dombi Ferenc (katolikus pap) a Hang című könyvében: Jézus is csak önmagát váltotta meg a kereszten. A bioenergiával való gyógyító manipuláció és bármilyen más szellemi eredetű gyógyítási technika eleve feltételezi a reinkarnáció létét és valóságát. Megpróbálkozhatnak ugyan kimosakodni ebből amiatt, hogy a valóban hívő keresztényekkel is elfogadtassák magukat, de ez a törekvés könnyen leleplezhető.
 Ahogy az életem kitárult, az engem vezető láthatatlan kéz egyre érzékelhetőbbé vált. Először bizonytalanul éreztem. Majd spirituális lényeket kezdtem látni, mintha látomást látnék. Majd elkezdtem hallani őket, ahogy hozzám beszéltek, és éreztem érintésüket. Most elfogadom, hogy van egy tanácsadóm. Látni, hallani, érezni tudom őt.
Rendkívül sok szellemi gyógyítási technika létezik, de egyvalami mindegyikben közös: a szellemi, spirituális segítő jelenléte. S máris találkozunk egy újabb ellentmondással. A bioenergetikusok közül többen is azt vallják, hogy saját energiakészletükből sugároznak át a betegnek. Ám ezt az általam ismert mindegyik gyógyítási mód megcáfolja, sőt maguk a gyógyítók is, amikor szellemi segítőjüket említik, akik jelenléte mindig meghatározó egy szellemi gyógyítás folyamán. Az a feltételezés, hogy ezek a gyógyító segítőtársak csakis angyali lények lehetnek, eleve hibás, hiszen ez csak akkor lenne hihető, ha az illető gyógyító nem pénzért tanulta volna a mesterségét, és nem pénzért gyógyítana. A mi pénzünk ugyanis egyáltalán semmiféle befolyást nem gyakorol az angyalokra, Istenre pedig főképpen nem. Ennél is továbbmegyek, mert az sem garancia a tiszta gyógyító erőre, ha valaki nem tanfolyamon vette pénzért, hanem csak úgy kapta valahonnan. A megkülönböztetés szabályait erre vonatkozóan a Szentírásban megtaláljuk: gyümölcseiről ismerszik meg a fa.
/Forrás: /http://www.karizmatikus.hu/energ-csakr.htm
Published in Természetgyógyászat

Az oktávok törvénye...

Tuesday, 01 July 2008 16:29

Minden, az anyagi világban elindított impulzus a hétfokozatú hangsor rezonancia törvénye alapján megy végbe. Végigmegy a hangsor hét hangtartományát jelentő, Dó - RE - MI - FÁ - SZó - LÁ - TI - Dó  rezgéstartományán. A folyamat terjedése nem lineáris természetű. A MI - FÁ és a TI - Dó  Hangközökben a folyamat lassulása, vagy éppenséggel a gyorsulása következik be, mivel ezek között a hangok között nem két fél hang helyezkedik el, hanem csak egy. Ennek alapján a folyamatot elindító akarat megtörik, eredeti szándékával szembefordul. Ahhoz, hogy az eredeti szándék teljesülhessen, szükség van ezekben a hangtartományokban hozzáadott sokk - impulzust bevinni a rendszerbe. Ez az impulzus jöhet a rendszeren belülről, de jöhet kívülről is. Mit jelent mindez, lefordítva a gyakorlatra? Nem kevesebbet, mint azt, hogy az evolúció nem rulettjáték eredménye. Nagyon is kötött szabályai és szándékai vannak. Alapelv, hogy a teremtett világ alaptörvénye az állandó fejlődés. Fejlődés az egész Galaxisunkban, fejlődés az Univerzumban és fejlődés az emberi lény egészének a természetében. Ennek az elvnek a figyelembe vételével az ember, mint individuum, fejlődésének a kereteit meghatározó történelmi és társadalmi fejlődés sem lehet mentes az Univerzum törvényei alól. Minden eleme az Univerzum fejlődésének, kölcsönösen meghatározza egymást.

Ahhoz, hogy az emberi és az Univerzum fejlődésének a törvényszerűségeit megérthessük, foglalkozni kell az idő természetével. Ma már senki sem lepődik meg azon a megközelítésen, hogy az időről csak a térrel összefüggésben beszélhetünk. A rezonancia-törvény egy nagyon fontos adalékkal szolgál az idő értelmezéséhez. Az egyes hangok közötti rezgéstartományok vibrációja különböző. Ez önmagában is feltételez az időre vetítve valamilyen anyagi természetet. Olyan anyagi vibrációt, amely markánsan meghatározza két hang közötti időtartomány minőségét. Feltételezi, hogy az adott vibráció meghatározza az anyagi világ dolgainak a fejlődését. Többek között az ember fejlődését, de ezzel együtt a társadalmi fejlődés kereteit is. Magyarán szólva az anyagi világ fejlődését az idő anyagi vibrációja határozza meg. Ezen a helyen lesz értelme a korszellemről, mint létező valóságról szólni, de nem abban az értelemben, hogy a kor szüli meg a korszellemet, hanem olyképpen, hogy az idő szabott természete képviseli azt.

Aktuális itt az emberi szabad akaratról is szólni. Az idő anyagi természetének a megértése után belátható, hogy az emberi fejlődés kötött pályán halad. Nem igen van mód szabad akaratról beszélni. Erről kizárólag az oktáv lassulási szakaszában indokolt beszélni. Ekkor ugyanis lehetőség van arra, hogy a rendszeren belülről, emberi szintről adjuk meg a hozzáadott sokk-impulzust, a korszak isteni elrendeltetésnek megfelelő pályán való haladáshoz. Ha emberiségi szintről nem születne meg ez az impulzus, akkor kívülről, Isten kompetenciájából születne ez meg. Ez azonban mindig nagy áldozatokkal jár, sokkal nagyobbal, mintha belülről érkezne a sokk.

Most érkezett el az idő annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy ha véget ért a Halak - korszaka és a Nibiru - korszaka is, miért nem érzékelünk ebből semmit? Nem változott meg az ember, nem változtak meg a társadalmi viszonyok, a gazdasági szabályok ugyanazon elvek alapján működnek, de még a környezetvédelemben sem értünk el semmiféle haladást. Ellenkezőleg! Elmélyültek a szociális igazságtalanságok, egyre reménytelenebb a környezet megóvása, az agresszió soha nem tapasztalt mértékben megerősödött, a félelem a mindennapok részév válik. Már nem is csodálkozunk paranoiás félelmeinken. Beiktattuk azon dolgok közé, amiket meg kell tanulnunk kezelni.

Az időblokkokat figyelve, igaz, hogy befejeződött a két nagy világciklus, de valahogy az ember rezgéstartománya még a régi szinten maradt, vagy még rosszabb képet mutat. Mi történik akkor napjainkban? A maya időszámítás ismert valamit. Tudta, hogy a Napfolt-kitörések rendszerében valami egyedülálló történik. Éppen a jelzett időpontban a Nap sarki pólusossága is megszűnt. Ezt a Nap felépítésének az ismerete nélkül nem érthetnénk meg. Azt hiszi a gyanútlan érdeklődő, hogy a Nap egy homogén felépítésű tűzgolyó. Ezzel szemben a Nap két sarki pólusa, mint egy sapka, elválik a középső tárcsaszerű résztől. A tárcsa és a két sapka, nem egyforma sebességgel forog. A tárcsa ezen kívül még saját négyes felosztású mágneses polaritással rendelkezik. A két sapka képezi a Nap sarki polaritását. A két rész különböző sebességű forgása következtében a generátorhoz hasonló jelenség játszódik le. A gyorsabb forgású tárcsa mágneses erővonalai beleakadnak a pólusok között feszülő erővonalakba, azt mintegy gumiszalagot magukkal vonszolják, míg ezek a mágneses erővonalak elszakadnak és energia-kisülés, Napszél formájában kitörnek az Univerzumba. Földünket is nem csekély megpróbáltatásnak teszik ezzel ki. Az utóbbi évtizedek óta elég sokat tudunk a Napfolt-kitörések rendszeréről, a Földre, a természeti környezetre és az emberre kifejtett hatásairól. A mayák ennél sokkal többet tudtak. Ismerték a társadalmi változásokra kifejtett hatásait is.

Nem ismert azonban az a szituáció, hogy mi történik akkor, ha nem működik éppen a sarki polarizáció a Napban. Mi történik a Napkitörésekkor? Mennyiben különbözik ez a szokásos Nap-szél tevékenységtől? Nemrégiben egy bulvárlap is lehozott kommentár nélkül egy fotót, amelyik egy gigantikus méretű tűznyelvet mutat a Napból kiindulva, amely ha a Föld irányában indult volna el, az a Föld pusztulását jelentette volna. Tudósok szerint meg van annak a lehetősége, hogy egy hasonló kitörés a Földet is veszélyeztetheti a jövőben.

Tudták a mayák még a következőket is. 2012. December 23-án ismét helyreáll a Nap sarki pólusossága. A kérdés csupán az, hogy a mintegy 15-éven keresztül sarki polaritás nélkül maradt Nap tengelye, milyen új pozíciót fog felvenni. A Nap forgástengelye hasonló ferde helyzetű, mint a Földé. Elmondható, hogy a Föld tengelyének a dőlésszögét éppen a Nap tengelyének a dőlésszöge határozza meg. Könnyen belátható, hogy a Nap sarki pólusosságának új pozíciója, milyen következményekkel fog járni a Föld és egyben az emberi élet, de az egész ökoszisztéma egészére vonatkozóan.

A fentiek miatt nem kalkuláltak tovább a mayák a kalendáriumukban. Nagyon sok a bizonytalanság a rendszerben, éppen az emberi tényező miatt. Amennyiben az ember nem veszi komolyan, hogy valóban világkorszak-váltáshoz érkezett, ha nem tudatosodik benne, hogy ezzel kapcsolatosan teendője van, akkor rendkívül súlyos következményekkel jár ez az ominózus változás.

Elmondtuk fentebb, hogy az idő anyagi természete miatt az ember és az Univerzum fejlődése kötött pályán halad, mintegy elszenvedi az ember az egyes korszakokat, saját evoluciós fejlődése miatt. Most pedig arról beszélünk, hogy az egész Föld és az emberiség további sorsa is a saját kezében van. Ez ellentmondásnak tetszik. Arról van ugyanis szó, hogy két nagy világkorszak véget ért. Az egyes hangtartományok keltette vibrációk kényszerítő jellege megszűnt. Az idő minősége átalakult, mintegy idővákuum alakult ki, a Nap pólusosságának a megszűnése miatt. Az ember sokezer-éves fejlődésének kitüntetett pontjához ért. Idáig még nem kapta meg a lehetőséget, hogy saját sorsát saját kezébe vehesse. Most lehet megérteni a JÉZUSI ÁLDOZAT mit jelent az emberiségnek. Ha meg tudjuk tenni azokat a lépéseket, amiket Jézus megmutatott saját áldozatán keresztül, ha rá tudunk lépni a valódi Jézus, valódi tanításainak az útjára, megkímélhetjük a Földet az értelmetlen áldozatvállalástól, de az emberiséget is egy apokaliptikus megtapasztalástól.

Kilenc évünk van még. Ez emberi léptékkel mérve sem sok, de az előttünk álló feladatokat tekintve hihetetlenül kevés. Ahhoz, hogy megérthessük, hogy mi a feladat, ahhoz előbb a „Kitalált középkor valódi rejtélyét kell megoldanunk. Ez ami egyben megadja a kulcsot az elvégzendő feladathoz. Ez azonban már egy következő értekezés témája.

/Harsányi László/

Published in Ezotéria

Járt-e Jézus Indiában?

Friday, 09 March 2007 08:08

jes"Jézus még sok mást is cselekedett.
Ha egyenként mind megírnánk, azt
hiszem, hogy az egész világ sem tudná
befogadni a könyveket, amelyeket írni
kellene." János 21.25.

A XIX. század vége felé egy izgatott orosz fiatalember kért kihallgatást Kiev város egyházi vezetõjétõl, Platon patriákától. Nyikolaj Notovics, a világjáró orosz történész nagy lelkesedéssel számolt be legutóbbi indiai útjának szenzációs élményérõl: bizonyítékokat fedezett fel arra vonatkozólag, hogy Jézus hosszú éveken át Indiában élt! Notovics nagy meglepetésére az ortodox egyházi vezetõ arra utasította, ne publikálja felfedezését, jobb, ha hallgat az egészrõl. Kérését nem indokolta.

Notovics nem hagyta annyiban a dolgot. Párizsba utazott, hogy Rotelli kardinálissal beszéljen. Az utóbbi azonban szintén arra kérte, felfedezését ne tegye közzé, mert ezzel csupán az egyház ellenségeinek tenne jót, és elõsegítené a protestáns tanok terjedését (!). A Vatikánban a pápa egy bennfentese ekként vélekedett: "Miért is publikálná e felfedezését? Senki sem fog nagy jelentõséget tulajdonítani neki, ráadásul sok ellenséget fog szerezni. Ön még fiatal, s tudom, hogy kutatása sok energiáját és idejét emésztette fel. Szívesen kárpótoljuk, engedje meg, hogy anyagilag támogassuk Önt."

Notovics elutasította az ajánlatot. Egyedül Ernest Renan egyházi történész, kritikus és orientalista, a Francia Akadémia tagja mutatott érdeklõdést, de mint késõbb kiderült, csupán azért, hogy a kapott információt saját, önzõ céljaira használja fel.
Notovicsnak végül is 1894-ben sikerült fontos közlendõjét könyv formában publikálnia. A La Vie inconnue de Jésus-Christ (Jézus Krisztus ismeretlen élete) bombaként robbant, s rövid idõ leforgása alatt még nyolc francia, három angol, valamint német, spanyol, olasz és svéd nyelvû kiadás követte.


A lámák titka


Ki volt Notovics tulajdonképpen, és mit fedezett fel Indiában? 1858-ban született a krími félszigeten. Iskolái után újságíróként dolgozott, de a The National Union Catalog szerint emellett tizenegy könyvet is írt, fõleg az orosz történelemrõl és politikáról.


Az orosz-török háborút követõen kezdte el utazásait Keletre, a különféle ázsiai országokba. Indiába Afganisztánon keresztül jutott. 1887. október 14.-én hagyta el Lahorét, hogy Kasmír és Ladakh felé vegye útját. Úgy tervezte, hogy onnan a Karakorumon és a kínai Turkesztánon keresztül tér majd vissza Oroszországba.


Veszélyes, kalandokkal teli útja után karavánja átkelt a 3500 méteres magasságban fekvõ zódzsi-lai hágón, amely a természetes határt jelenti Kasmír "Boldog völgye" és Ladakh kietlen tája között. Kanyargós, szûk és meredek utakon haladva tettek meg körülbelül 145 kilométert, amikor is eljutottak Mulbekhbe. Itt egy buddhista gompában, kolostorban szálltak meg, ahol szokatlanul meleg fogadtatásban részesültek. Amikor Notovics ennek okáról faggatta a lámát, az alábbi választ kapta: "Nagyobb rokonságot érzünk az európaiakkal, mint mondjuk a mohamedán népekkel, akik tûzzel-vassal térítettek, halál és erõszak járt a nyomukban. Az egyedüli különbség köztünk és a keresztények között, hogy az utóbbiak elfelejtették Buddha fenséges tanítását és saját Dalai Lámát választottak maguknak. Tény, hogy Buddha, a tisztán lelki lény Issza szent személyében reinkarnálódott, aki képes volt igaz vallásunkat erõszak nélkül elterjeszteni a világban." Notovics ekkor arra kérte a tudós lámát, beszéljen Buddha fiáról, Isszáról.


"Issza nagy próféta volt - folytatta a láma - nagyobb, mint bármelyik Dalai Láma. Az Úr lelki lényének része Õ, aki visszavezette az eltévedt lelkeket az Istenséghez; a Teremtõ áldásában részesített mindenkit. Nevérõl és tetteirõl szent könyveink szólnak." A láma szavai nyomán Notovics számára világossá vált, hogy Issza és Jézus egy és ugyanazon személy (Issza egyike az arabok által Jézust megilletõ neveknek). Megtudta továbbá azt is, hogy az eredetileg Indiában és Nepálban lejegyzett szövegeket Lhaszában, a fõkolostorban õrzik, de némely nagyobb kolostorban is találhatók másolatok.


Miután Lehbe érkezett, Notovics mindent megpróbált, hogy a Jézusra vonatkozó szent iratokat tanulmányozhassa. Az ottani kolostor fõpapjának drága ajándékokat küldött, abban a reményben, hogy az idegenektõl különben féltve õrzött szellemi kincsekhez hozzájuthasson. Céljában végül is balszerencséje segítette. Pintak gompa környékén lovagolva leesett a lováról és lábát törte. A közeli Hemiszbe vitette magát, hogy az ottani kolostor szerzeteseinek ápolásában részesülhessen.


Notovics választása nem véletlenül esett Hemiszre. E helység alapítójától a Szangye csi ku szung thag csi ten nevet kapta, melynek jelentése: "Buddha tanítása értelmének támogatója". Itt található Ladakh legnagyobb és leggazdagabb gompája, s itt rendezik Szent Padmaszambhva tiszteletére minden évben a híres fesztivált, amikor táncokkal, zenével és színes elõadásokkal illusztrálják Buddha gyõzelmét a démonok felett.


Hemisz kolostora a Himalája egy eldugott kis völgyében rejtõzik, több mint háromezer méter magasságban. Elzártságának köszönhette, hogy a mohamedán hódítók pusztítása elkerülte. L. Austine Waddell írja: "...ezért található Hemiszben sokkal több könyv, régi viselet, maszk és egyéb érdekes tárgy, mint bármelyik más ladaki kolostorban." 1974-ben két tibetológista, David L. Snellgrove és Tadeusz Skorupski látogatta meg Hemiszt. Megtudták, hogy a múltban sokszor ide hordták a környék kolostorainak értékeit, melyet a "sötét kincseskamrába" zártak. Ezt a helyet sohasem nyitották fel, kivéve, amikor õrzõje a kinevezett új utódjának megmutatta.


Notovics tehát a néhány hétig tartó sérülését arra használta fel, hogy összebarátkozzon a szerzetesekkel, és ily módon bizalmukba férkõzzön. Miután ez sikerült, többszöri kérésének engedve két vastag kötetet hoztak betegágyához, s a fõtisztelendõ abbé két napon át, hosszú órákon keresztül olvasta a verseket, miközben Notovics tolmácsának fordítását jegyezte szorgalmasan. A kiválasztott, Jézusra vonatkozó részletek tibeti írások antológiái voltak, tizennégy fejezet 224 verssel. Az eredetieket páli nyelven jegyezték le az ókori Indiában, valamikor a Kr. utáni elsõ vagy második évszázadban.


Egy rövid bevezetõ után leírás következik arról, miként határozta el a Mindenható, hogy emberként fog megszületni, mert így saját példájával taníthatja majd az embereket a testi léttõl való megszabadulásra, a tiszta lelki sík, azaz a tökéletesség elérésére, ahonnan bejuthatnak Isten örökkévaló, változatlan, állandó boldogság jellemezte lelki birodalmába.


A tibeti mû ezután részletes leírást közöl egy isteni csecsemõrõl, aki a távoli Izraelben, szegény, de jámbor szülõk gyermekeként született és Isszának hívták. Már gyermekkorában Isten beszélt rajta keresztül, s az emberek messze földrõl érkeztek, hogy hallhassák õt. Tizenegynéhányadik évében, amikor is a kor hagyományai szerint egy izraelitának meg kell nõsülnie, atyja házát sokan látogatták, akik a Mindenhatóról szóló írásokban és beszédekben jártas, fiatal Isszát mind võül szerették volna. Ám Isszának más terve volt. Az éj leple alatt elhagyta szülei házát, s egy karavánnal, kereskedõk társaságában a Szindh (Indus) vidékére érkezett. Ott, az árják között, Isten szeretett országában telepedett le, azzal a céllal, hogy India híres szent írásait tanulmányozza.


Késõbb a fiatal Issza az öt folyó környékére (Pandzsáb) utazott, onnan pedig Dzsagannáth Puriba tartott, a Bengáli Öböl partjára. Itt található India egyik legõsibb, leghatalmasabb temploma. A templomváros papjai nagy örömmel fogadták, s tanították õt a Védák olvasására és értelmezésére, valamint gyógyításra és egyéb misztikákra. Jézus összesen hat évet töltött Puriban, Rádzsgirban és Benáreszban. Mindvégig az isteni szeretetrõl prédikált, kegyesen segített az elesetteken, még a kasztonkívülieken is. "Isteni Atyánk elõtt nincs különbség gyermekei között." A csodatevésre váróknak így szólt: "A legnagyobb csodát Istenünk végezte, amikor megteremtette az anyagi világot. Azóta is történnek csodák, minden nap, minden percben. Akik ezt nem látják, azok nem rendelkeznek az élet leggyönyörûbb ajándékával." További hat évet a nepáli Himalájában töltött, ahol a buddhista írásokat tanulmányozta a különféle kolostorokban. Innen utazott végül vissza hazája felé. Szerencsésen megérkezett Palesztíniába, ahol a bölcsek nem ismerték Õt, még nevérõl sem hallottak. "Ki vagy te és melyik országból jössz?"

Published in Ezotéria

Szent vagy kurtizán

Monday, 13 November 2006 20:56

Mária MagdolnaA Mária Magdolna rejtély

Valaki azt írta, méghozzá Mária Magdolna védelmében, magán a szóhasználaton kívül nincs bizonyíték az írásokban, hogy kurtizán lett volna. Mivel valójában semmire sincs bizonyíték bennük - a mitológiai írásokra jellemzõ módon – a megállapítás nem sokat segít újjá értékelésében. Ami a leginkább revizionálhatja Mária Magdolna személyét és szerepét az annak kihangsúlyozása, a róla és Jézussal való kapcsolatáról szóló szájhagyományokat 5-6 évtizeddel az állítólagos események után foglalták elõször össze, éppen elég mérlegelési idõt és editoriális lehetõséget hagyva az egyházpolitika korabeli irányítóinak. Bár az írások hitele számos ponton kétségbe vonható, egyéb dokumentumok híján kizárólag ezeken keresztül idézhetõk fel humanitásukban a fõszereplõk, így Mária Magdolna is - természetesen a történelmi hûség igénye nélkül.

A múlt században rohamosan szekularizálódó világ humán jellegû tudomány és ismeretterjesztés egyes számú kritériumává vált a történelmi hûség, a historikus igazság. Számos az utóbbi évtizedekben megjelent kiadvány tanúsága szerint még a vallástudomány (liberális szárnya) is ebbe az irányba tendál. A vallásos tömeg azonban továbbra sem igényli. Számára például a Mária Magdolna körüli nehezen áthatolható ködben minden szakadékot átível, minden kétséget elsimít, minden ûrt kitölt a hit. Ha Mária mégsem a Magdala nevû halászfaluból származik - mivel ilyen nevû ókori helységet végül is nem sikerült lokalizálni –, akkor lehet hogy nagyot, kiemelkedõt, jelent az utóneve, mintegy rangsorolásként. Hoppá! És ha mégsem a vétkeit nyilvánosan sirató prostituált, akkor fõapostol volt és kicsit megkésve ugyan, de szentté kell avatni. Puff! Hirtelenjében csak egy hoppá és egy puff a sok közül.

A hit, mondhatnánk csodával határos módon képes évszázadok sok száz milliós tömegeit átlendíteni az efféle kínos dolgok szakadéka felett. Számukra az Újszövetség minden ellentmondásossága, naivitása, következetlensége és nyilvánvaló mitikus jellege ellenére Isten szavát-akaratát közvetítõ való igaz történet - maga a Bizonyosság. A racionális gondolatmenetû szekuláris humanista literátusnak viszont nem több, mint egy jelentõs korszak hit terjesztõ propagandája, amely tanulmányozásra, sokszor megfejtésre váró emberi viszonyok, hitvilágok, politikai mesterkedések, allegóriák és egyéni drámák különös kavalkádja.

Robert Eisenman Jézus nevezetes bátyjáról, Jakabról és a korai kereszténység viharosan alakuló-formálódó éveirõl írt monográfiájában felhívja a figyelmet rá, számottevõ különbség van a történelmi igazság és az irodalom között. „A Gospel írásai, mint a Pseudoclementine-ek is, irodalmi alkotások. Feltehetõleg rejtõzik bennük itt-ott egy szemernyi igazság, mint kavicsok a patakvíz felszíne alatt - így aztán a történész feladata éppen az, hogy (ezt a parányi igazságot) felfedezze és kibogozza.”

A filozófus George Santayana szerint „A vallás az emberi tapasztalat interpretálása az emberi képzelet által. (. . . ) Az a gondolat, hogy a vallás nem szimbolizmus, hanem az igazság és az élet szószerinti értelmezése, teljesen lehetetlen ötlet.” Richard Cavendish szavaival, aki mind a pogány, mind a keresztény mitológia kiváló ismerõje, a mítoszok képzeletbeli tradíciók, amelyeknek a földrõl és az emberi életrõl alkotott igazsága a saját környezetében hitelesnek és mérvadónak számít, de ez az igazság nem szószerinti, nem történelmi és nem is tudományos.

Fred Gladstone Skinner azt írja, a francia felvilágosodás racionalistái kereken elutasították a mitológiát, mint babonaságot. Hozzá kell tenni, hogy az ész iránti hódolatukban a héber és keresztény szentírásokat is. Ez persze nem jelentette, hogy ne tanulmányozták vagy véleményezték volna. Tudás és ismeretek nélkül csak hinni lehet, de lehetetlen bármit is a kritikai analizálás valóságfeltáró módszerével elemezni, vagy éppen az isteneket érdemileg tagadni.

Az egyház évszázadokon keresztül elbátortalanította a híveket, sõt a rabszolgák millióit el is tiltotta a Biblia olvasásától, az önálló értelmezés lehetõségétõl. Ennek részeként a Jézus halálát követõ idõkben, majd további évszázadokon keresztül konspirációs hallgatásba burkolta az örökké kérdezõ, az ezoterikus tanítások mélységét kutató Mária Magdolnát. Késõbb, a XII-XIII. századtól kezdve példaképet keresve az alázatosan megtérõ bûnös alakjában állította a nõk, fõleg a perditák és lányanyák elé, míg a XVI. század körül a megfeszítés tanújaként és a hit szerinti feltámadás hírnökeként kapott elismerést. Státuszának felfelé ívelése ellenére ellenére soha, semmilyen korban nem került vissza a Lukács Mária és Márta (10:38-42) címû fejezetében ábrázolt és az apokrif írások szerinti kiemelt pozíciójába. Még a mai emancipált világban sem akar úgy gondolni rá a hívõ világ, mint aki bizalmas meghittségben Jézus lábához kuporodó, teljes énjével azonosuló asszony, aki spirituális és szellemi társ, a jézusi tanítások értõje, saját jogán a vallási szertartások ministránsa és az új hit lelkes prédikátora.

A Vatikán álláspontja mai napig is, a nõk azért nem lehetnek papok, mert Jézus kizárólag férfi tanítványokat gyûjtött maga köré és rendelt ezáltal Isten szolgálatára. Mária Magdolna személye ennek a legnyilvánvalóbb cáfolata. Õ az, akire hivatkozva az egyházi életben aktivizálódni akaró katolikus nõk régen megostromolhatták volna a Vatikán falait. Õ az, aki szimbólumává válhatna egy XXI. századi reform mozgalomnak.

SZEREP CSERE

A hittanórán tanultakból úgy tûnik, de a pulpitusról se hangzik másképp, mintha Jézus halála után a Közel-Keleten rohamosan egyeduralkodóvá lett volna a kereszténység, majd ripsz-ropsz meghódította volna az egész világot. Ezzel ellentétben a Jézus halálát követõ években, mi több évszázadokban állandó vallási (és vele kulturális) harcok folytak a Közel-Keleten: a zsidó-keresztény ellentét, a zsidóságon belüli megosztottság, a hellénizmus és a mitraizmus „ártalmas és veszélyes” befolyása elleni küzdelem, illetve a keresztény szekták közt kiélezõdõ vallási viszálykodások késztették a rémült egyházatyákat olyan drasztikus beavatkozásokra, mint az Evangéliumok megcsonkítása, többszöri átdolgozása, némi toldás-foldása, sõt egyes korai keresztény írások teljes megsemmisítése.

„Készen állunk arra is, hogy minden engedetlenséget megtoroljunk” utal Pál apostol mindezek tetejébe az egyházon belüli bomlasztó ellentétekre. Az említettek miatt (és az Istennõ pótlási szándékával) került sor a pogány önállóságot, tudásvágyat és az Isten elõtti egyenjogúságot megtestesítõ Mária Magdolna, valamint a passzív alárendeltséget, szûzies tisztaságot és szellemi érdektelenséget jelképezõ Mária, Jézus anyja szerepének és jelentõségének utólagos felcserélésére is.

Az Ószövetséget olvasva nyilvánvaló, a zsidó fõpapok az istenek közül az Ég Királynõjét tartották a legnagyobb veszélynek a legfõbb istenné elõléptetett Jahve és egyben a saját patriarchális rendszerük számára. „A biblia maga regisztrálja, hogy bárki a héberek közül, aki az Ég Királynõjének és Baáljának õsi vallását merte gyakorolni, kíméletlen vallási üldözés áldozata lett.” írja a mûvészettörténész egyetemi tanár Merlin Stone. Nem lehetetlen, sõt nagyon is valószínû, hogy a korai keresztény egyházatyák szintén az Istennõ vonzóerejétõl és széleskörû, bár dicsõ múltjához képest egyre gyengülõ befolyásától rettegtek a leginkább. Ennek esett áldozatul Mária Magdolna is.

Hogy mi köze az Istennõhöz Mária Magdolnának? Több mint felszínesen olvasva gondolnánk. Az evangéliumok egyes szakaszait és néhány cenzúrát megúszó sorát a manicheizmus írásaival, az Egyiptomban talált apokrif iratokkal és az akkori bonyolult korképpel összevetve az a kép rajzolódik ki, Mária Magdolna Jézussal való találkozása elõtt minden valószínûséggel kadesa, vagyis az Astarte-Asera-Anahita kultusz, esetleg a hasonlóképpen népszerû Ízisz kultusz felszentelt papnõje lehetett. Megbotránkozás és elfogultság helyett érdemes mindjárt kezdetben a lehetõség oldaláról vizsgálni a feltevést. Miért is ne? Konkrét adatok hiányában végül is minden hipotézisnek egyenlõ esélyei vannak.

SZENT SZAJHÁK?!?

A keresztény vallás tiltja más vallások megismerését, ezért a Bibliát és a vallástörténeti vagy valláselemzõ munkákat olvasó híveknek fogalma sincs, mikor szent szajhákról vagy rituális prostituáltakról olvasnak, mit is értsenek alatta. Mivel a szókapcsolat nyilvánvaló oximoron, mint az egy Istenben három személy, vagy a szûzen szülés, a hitük megkísértése miatt állandóan aggódók szeme sietve-menekülve átugorja anélkül, hogy egyetlen pillanatot is vesztegetnének a megfejtésére. A hit áthatolhatatlan védelmi páncélja a tudásvágy elfojtása, az elszánt tudni nem akarás.

Akiknek a Biblia egyes fejezeteit olvasva automatikusan a Rákóczi-tér lányainak képe ugrik be - és ne feledjük, ez volt az eredeti cél -, azok kellõképpen megbotránkozva továbblapoznak. Hogy is vehetett Ozeás próféta feleségül egy szajhát? Hogy akarhatott ráadásul gyerekeket tõle? És mit kezdjen a hívõ lélek ezekkel a sorokkal? „ . . . ha lányaitok paráználkodnak, és jegyeseitek házasságot törnek, nem büntetem meg leányaitokat, amiért paráználkodnak, sem jegyeseiteket azért, hogy hûtlenek, hisz (a férfiak) maguk is a cédákat keresik és pogány papnõkkel mutatnak be áldozatot.” (Ozeás 4:13-14)

A férfiak maguk is a cédákat keresik. Mindenesetre aligha lesz a biblianyálazók közül, aki feltételezi vagy konkrétan tudja, hogy a fordítások során szándékosan választott becsmérlõ szavaknak, szajha és céda az eredeti szövegekben vallással kapcsolatos szakrális értelmezése volt. Méghozzá a világ legõsibb, a szexuális egyesülés révén örök életet ígérõ Istennõ vallásával kapcsolatban.

. Mindenesetre aligha lesz a biblianyálazók közül, aki feltételezi vagy konkrétan tudja, hogy a fordítások során szándékosan választott becsmérlõ szavaknak, szajha és céda az eredeti szövegekben vallással kapcsolatos szakrális értelmezése volt. Méghozzá a világ legõsibb, a szexuális egyesülés révén örök életet ígérõ Istennõ vallásával kapcsolatban.

Keren Armstrong megfogalmazásában az egység és harmónia megdicsõülését, melyet a nemek egybekelése jelképezett, rituális közösüléssel ünnepelték az Ókori Kánaánban, a késõbbi Szíria-Palesztínában. Az istenek utánzásával az emberek részt vállaltak a terméketlenség elleni küzdelemben, amit az égiek a világ gyarapodása és termékenysége érdekében folytattak. Ebben a küzdelemben Mezopotámiától Arábiáig, Szíriától Hellász földjéig és Núbiától Cipruson át Ugaritig az Ég Királynõje vitte a vezetõ szerepet, bár más és más néven és sokszor a helyi társadalmi és kulturális igényekhez alakított személyiséggel.

A papnõk, akik évezredeken keresztül követték az istennõ-hit õsi szakrális rítusait és szokásait, az eredeti értelemben felszentelt asszonyoknak neveztettek, a gyermekeiket pedig isteni származásúnak tekintették, és többnyire kiváltságos helyzetet élveztek. Nor Hall a szabad, független nõ archetípusát elemezve azt írja, "Létezik egy rendkívüli vonzerõ az önellátó természethez, amely nem tûri a (megbecstelenítésnek tartott) kisajátítást. Ezek az istennõk nem állítják, hogy nem adják magukat szexuálisan, hanem azt, hogy nem szerezhetõk meg (önkényesen) és nem birtokolhatók egy másik lény által."

Az Istennõt példaképnek tekintve ill. a hajdani matriarchális társadalmi- és jogi rendet idézve az ókori papnõk és hívek ragaszkodtak a szexuális kapcsolatteremtés indítványozásához és az anyaság önkéntes vállalásához. A Biblia fordítók és az elmúlt két évszázad Biblia elemzõ szakirodalma viszont a lejáratás szándékával rituális prostituáltként vagy szent szajhaként nevezte õket.

Merlin Stone Mikor az Isten asszony volt címû tanulmánykötetében dühösen kifakadt az értelmi hamisítás ellene: “Azon túlmenõen, hogy a kadistu (kadesa) szó prostitultként való fordítása megszentségteleníti azt, amit valamikor szentnek tartottak, a szó társadalmi implikációjával és (általánosan) elfogadott értelmezésével való visszaélés etnocentrikus elfogultságra vall. Amellett az olvasót a kor vallási hiedelmeinek és társadalmi felépítésének félreértésére készteti.” Máshol azt mondja, a kadistu szó prostituáltként való használata a szakirodalomban hiányos teológiai és társadalmi ismereteknek is bizonyítéka.

Természetesen részben lehet a skolasztikusok kínos melléfogása, de sokkal inkább a lényegre tapint Stone, mikor a pogány Istennõ és hajdani követõi szándékos becsmérlését etnocentrikus elfogultságnak ítéli. Nehéz lenne az elmúlt évszázad közel-keleti politikai helyzetétõl függetleníteni a kánaáni õsvallás mai szemmel értelmetlennek tûnõ megvetésének és indokolatlan lejáratásának további rendületlen folytatását.

Robert Graves szerint - akit ugyancsak meglepett az Istennõhöz fûzõdõ teológia, rítus és szokások homogenitása szerte az ókori világban - azt írta, „A Nagy Istennõt mindenhol hallhatatlannak tartották, öröknek és mindentudónak”. Na persze semmi sem örökké „örök”, legkevésbé az emberi koncepciók. Így történhetett meg, hogy az Istennõ haldoklása során eljött az az idõ, mikor a zsidó fõpapok átruházták ezeket a címeket a hegyormok antropomorfikus istenébõl elõléptetett Jahvéra - így lett õ is hallhatatlan, mindent tudó és igen bizony - örökké való.

AZ ÉG ÉKES ÉKE

A mediterrán Astarte vallásában csak úgy, mint az Istennõ számos más néven (a szumir és babiloni Istár, a szkíta Anahita, a bibliai Astoret, a kánaáni-ugariti Asera és Anat, az egyiptomi Ízisz és Hator, az arábiai Al Lat*) való imádása során mind nõi, mind pedig férfi hívei az évezredek során folyamatosan követték a liturgiát és a megújulást-termékenységet biztosító szexuális rítust. Az Istennõ hatalma joggal tûnt hódolói számára idõben öröknek és térben végtelennek.

Az ókori Mezopotámiában az Istennõt Istárként - szumir (sumér) nyelven Innin (Eanna) - a termékenység és szerelem istennõjének tartották, és az Esthajnal csillaggal való azonosítása révén (Rákos Sándor gyönyörû fordításában) az „ég ékes éke” címet viselte, míg a „pillantása fény” volt. A tiszteletére emelt zikkurat - amely egyben kulturális és gazdasági központként is szolgált – a több száz bástyával védett Uruk városa fölé magasodott. Nem véletlen, hogy az írás legõsibb példányainak egyikét (Erechben) szintén az Ég Királynõjének templomában fedezték fel.

Hol voltak még, hol is azokban a dicsõséges idõkben a késõbbi vetélytársak, a vulkán istenbõl felkapaszkodó, állandóan megtorlást forraló törzsi isten, Jahve, vagy ellentéteként a gnosztikusok és más keresztények atyaian megbocsátó (bár õsi pogány módra fiától véráldozatot elváró) Istene?

Az istennõ-kultusz társadalom formáló és kulturális szerepének ismeretében nyilvánvaló, amennyiben Mária Magdolna fiatal korában az Istennõ alkalmi szolgálólányaként vagy felszentelt papnõjeként szolgált, tiszteletre méltó, nemes tradíciót követett. Érdemes felidézni, hogy az õsi Gilgames eposz elsõ táblája szerint a vad férfiember az Istennõ papnõinek közbenjárásával ismerkedett meg a humán érzelmekkel, a szenvedéllyel, az igaz barátság, az empátia és a hûség erényével. Enkidu Istár térítõ papnõjén keresztül a városba kerülve találkozott a magasabb rendû közösségi élettel, az építõ és díszítõ mûvészettel és a természet erõitõl védett, kifinomult életmóddal.

Ez a nemesítõ és civilizáló szerepkör késõbbi korokon át is jellemezte az Istennõ szolgálólányait. Az Istennõ hajdani teológusai, papnõi és jósnõi nem csak magas szintû intuitív készségük, de a tanultságuk és tájékozottságuk, fejlett analitikus és szintetizáló képességük miatt voltak az antik világban uralkodók és hadvezérek tanácsadói, írnokok, mûvészek, kincstárnokok és városállamok megbecsült bírái és magisztrátusai.

Ha azokban az idõkben az Istennõ választottjaiként ég és föld közötti közvetítõként tisztelték is õket, ma nyilvánvaló kell hogy legyen, a személyes tudásuk és tehetségük révén töltötték be tisztelet övezte pozíciójukat. „Az intellektuális kíváncsiság és a logika pogány,” emlékeztet a sokszor ignoranciából alábecsült régmúltra Camille Paglia. Az apokrif iratok tanúsága szerint Mária Magdolna a beavatottakhoz szóló ezoterikus tanok értelmezésében és tudásvágyban felülmúlta a férfi tanítványokat - méltó szellemi partnere volt Jézusnak. A Fülöp evangélium szerint Mária Magdolna Jézus legintimebb társa, hitvese volt, a mennyei bölcsesség jelképe, akit Jézus gyakori dícséretével a többiek fölé emelt, mivel ". . . olyan nõként beszél, aki mindent tud."

SZIMBÓLUMOK ÉS ÁRNYAK

Kevesen tudják, hogy Izrael se volt kivétel a világmindenséget teremtõ Istennõ befolyása alól. Az Ószövetség szerint a jeruzsálemi kadistu szõtte az aserim, a fa faragványként megjelenített Istennõ fátylát és ruháját, ami korántsem tette boldoggá a Biblia szerzõit. Roland De Vaux Õsi Izrael címû munkájában szintén utal rá, a termékenységet biztosító szexuális hagyományok jellemzõi voltak a kánaáni templomoknak. Az izraeli asszonyok a héber próféták és törzsi vezetõk idõnként felerõsödõ tiltakozásának, de a törvényeiknek is fittyet hányva hódoltak a faji, bõrszín szerinti, társadalmi és nembeli kirekesztést nem ismerõ Istennõnek, még Júdea földjén is.

Bár a jeruzsálemi fõ templom Jahvének volt szentelve, és utólag úgy is tüntetik fel, mintha mindig egyeduralkodóként fogadta volna az áldozatokat, valójában az Istennõnek hódoló szexuális rítusok, szokások és áldozat bemutatások a zsidó vallási szertartások részeként tovább éltek - akárcsak Tammúz keserves siratása. A legendás hírû Bölcs Salamon, Dávid (állítólagos) utódja, aki az írások szerint templomot emeltetett Jahvénak, a templom közvetlen környéket különbözõ istenek és istennõk oltáraival, bálványaival és kegyhelyeivel népesítette be. A fiának tartott Rehoboam uralkodása alatt is szerves része volt a templomi szertartásoknak Ashera rítusa.

„A héberek, bár formálisan ellenezték a kánaáni vallást, valójában átörökítették jellemzõ vonásait”, állítja Fred Gladstone Skinner Az õsi Közel-Kelet mítoszai és legendái címû könyvében. "A héber mitikus tradíciók mintegy folytatását jelentik az ugariti-kánaáni vallási elõzményeknek." Vern Bullough vélekedése szerint a héber írások egy része a babiloni hiedelmeken alapszik, a keresztény írások viszont nem csak a judaizmust használták forrásként, hanem a zoroasztrizmust, Ízisz és Ozírisz vallását és a pogány görög filozófiai tradíciókat is. Mária Magdolna független, vagyonos nõként, Istár, Ízisz vagy Artemisz papnõjeként ill. híveként könnyebben kerülhetett Jézus közvetlen körébe és késõbb könnyebben azonosulhatott a görög, egyiptomi, iráni és indiai hatásokat is felölelõ keresztény tanításokkal, mintha gyakorló ortodox zsidó vallású lett volna.

A héberek, bár formálisan ellenezték a kánaáni vallást, valójában átörökítették jellemzõ vonásait”, állítja Fred Gladstone Skinner Az õsi Közel-Kelet mítoszai és legendái címû könyvében. "A héber mitikus tradíciók mintegy folytatását jelentik az ugariti-kánaáni vallási elõzményeknek." Vern Bullough vélekedése szerint a héber írások egy része a babiloni hiedelmeken alapszik, a keresztény írások viszont nem csak a judaizmust használták forrásként, hanem a zoroasztrizmust, Ízisz és Ozírisz vallását és a pogány görög filozófiai tradíciókat is. Mária Magdolna független, vagyonos nõként, Istár, Ízisz vagy Artemisz papnõjeként ill. híveként könnyebben kerülhetett Jézus közvetlen körébe és késõbb könnyebben azonosulhatott a görög, egyiptomi, iráni és indiai hatásokat is felölelõ keresztény tanításokkal, mintha gyakorló ortodox zsidó vallású lett volna.

Published in Ezotéria

Menny, pokol és tisztítóhely

Saturday, 12 August 2006 14:34

Dr. Szász Ilmával beszélget Bors Mari

Hozzád jövet a villamoson elnéztem az embereket, és olyan érzésem támadt, hogy tulajdonképpen bármelyikük lehetne riportalany, fõleg, ha jó mélyre ásnánk. De Téged olyan embernek ismertelek meg, akibõl árad a teljesség, a lelki gazdagság "mélyreásás nélkül is". Ki vagy te, Ilma?

Nyilván egy ember vagyok, aki sokat keresgéltem, hogy találjak az életemben egy teljesebb, mélyebb értelmet, mint amit úgy általában az ember számára az iskola és a közvetlen környezete nyújt. A sok keresgélésemnek lecsapódott visszfényét érezheted, hogyha ilyen megtisztelõ jelzõkkel illetsz.

 
Ha polgári kategóriákat mondanék, akkor Dr. Szász Ilma vagyok végzettségemre nézve orvos. Kutató biokémikusként, dolgoztam a Hematológiai Intézetben - tulajdonképpen erre adódott lehetõségem az akkori társadalomban. Mikor gimnazista voltam, úgy éreztem, hogy tudom, mi szeretnék lenni, és azt most is helytállónak tartom: akkor "valláslélektanászként" határoztam meg. Amikor érettségiztem, akkor szüntették meg a pszichológia-oktatást, úgyhogy nem lehettem az ebben az országban, helyette lettem természettudományos kutató, amit lehetett csinálni tisztességgel, és amiért tulajdonképpen hálás vagyok a sorsomnak. Ezáltal nyílt ki elõttem a nagyvilág, természettudományos kongresszusok, konferenciák, tanulmányutak formájában. Szerencsés voltam és bejártam Európát, Amerikát, Izraelt, Japánt. Megnyílt elõttem a nagyvilág mondom, beleértve a könyveit, amiket nagy szorgalommal hoztam be magammal. Ha kimentem külföldre koffernyi könyvvel jöttem vissza. Még a vámosok is rájöttek, hogy pl. buddhista könyveket hozok, de hogy hogy nem, nem lett belõle soha kellemetlenségem. Nemcsak könyveket kerestem természetesen, hanem embereket is. Az már egy kicsit nehezebb, és zûrzavarosabb ügy, hogy megfelelõ minõségû embert, példaképet, tanítót, ideált találjon az ember..., de ha nagyon-nagyon konzekvensen keressük, nagyon hosszú ideig, akkor idõvel megérkeznek. Tulajdonképpen az elsõ angliai tanulmányutamon majdnem csodával határos módon találkoztam egy ilyen emberrel, aki egyébként "A világ nagy misztikusai és bölcsei" antológiában szerepel és aki 15 éven keresztül szellemi fejlõdésemet irányította. Azt követõen pedig mondjuk a legnagyobb találkozásaim két hindu irányzatnak a nagynevû, nagyon tiszta, magas szellemiséget képviselõ mesterei voltak, akik közül az egyiknek a praxisát is folytatom és ez, úgy érzem, hogy belülrõl tényleg nagy átalakulást hozott bennem létre. A hindu irányzaton kívül természetesen a keresztény irányzat is mélyen érdekelt, hiszen ebbe születtem, nyilván nem véletlenül. Ennek nagyon tiszta, magas variánsát is kerestem, s ezt az ember automatikusan nem kapja meg a saját környezetében - hát nekem is messzire kellett mennem érte. Egy cisztercita apáca, Bernadette Roberts személyében találtam meg. Õ Los Angeles mellett Santa Monicában él, - szerintem korunk legnagyobb misztikusa -, magas szintû élményeit három könyvben írta le. Az õ közvetítésével értettem meg a kereszténység mai üzenetét, úgy, ahogy õ a keleti tanításokkal és a pszichológiának a legszellemibb irányzatával, a jungiánus pszichológiával egyeztette. Õ illusztrációként minden egyes könyvéhez bingeni Hildegárd látomásait választotta. Didaktikusan, képszerûen a hit-titkokat én is Hildegard von Bingen közvetítésével kaptam meg és mondhatni reveláció volt számomra, hogy egy láthatatlan világot szimbolikusan ilyen mértékben láthatóvá, majdnem hogy kézzelfoghatóvá lehet tenni. Ezek voltak a fõ keleti, nyugati, tudományos pszichológiai irányzatok, amikbõl úgy érzem, hogy számomra most már összeállt egy világkép, amire támaszkodhatom. Mivel a rendszerváltás után második diplomaként megszerezhetõ volt a mentálhigiéné, tehát a pszichológiának egy alkalmazott válfaja, azt elvégeztem, hogy a szabályos tudományos irányzatnak is ismerõje legyek és mondjuk ennek birtokában az érdeklõdõknek igyekszem elmondani azt, amit én kerestem és találtam az elmúlt évtizedekben. Egyrészt mentálhigiénés szakrendelésem van egyik mentálhigiénés gondozóban, másrészt pedig érdeklõdõk számára tanfolyamokat, meditációs köröket, elõadásokat tartok és ilyen módon próbálok problémáinkra közös választ kapni és közös tapasztalatainkat kicserélni.

Én egy meditációs, tarot-kártyát elemzõ körben találkoztam Veled elõször. Amikor magyaráztad a kártyán lévõ szimbólumok jelentését, vagy a meditációs képek szimbolikáját, megdöbbentett az a biztos, pontos tudás, amely ebben a témakörben is a Tiéd.

Orvos lévén a pszichiátriai társaság továbbképzõ kurzusain vettem részt, öt éven át minden szimbólumterápiával kapcsolatos tanfolyamot elvégeztem Süle Ferenc és Koronkay Bertalan, két neves jungiánus pszichoterapeuta vezetése alatt. E módszer népszerûsített válfaját próbálom csoportjaimban az érdeklõdõ értelmes hallgatók rendelkezésére bocsátani és úgy látom, hogy sikerrel, mert nagyon nagy felvevõkészsége van az embereknek.
Azt hiszem, az önmegismerés egyik igen fontos lehetõsége az asztrológia ismerete. Amikor néhány problémámról beszéltem Neked, te azt mondtad, írjam le a születési adataimat, s egy jól értelmezhetõ horoszkópot kaptam a kezembe pár hét múlva. Ez a tudás is a birtokodban van?
Tulajdonképpen ezt csak autodidakta módon sajátítottam el. Jártam egy neves asztrológus által vezetett körbe minden hónapban egyszer egy idõben. Ez volt az irányítás éveken keresztül. Amibõl tanulni lehet az az ember saját horoszkópja és a közvetlen környezetének a horoszkópja, ha ezeket állandóan figyelemmel kíséri, fõleg az élet különbözõ buktatóiban, végül kikristályosodik az, hogy mennyire van az égbe írva, ami nekünk úgy tûnik, mintha véletlenül történnék. Én az ezoterikus módszerek közül mondjuk ezt érzem a legkönnyebben értékelhetõnek, mert tényleg objektív kritériumok alapján ítélhetünk, míg a többi módszernél sokkal több beleérzés, mondhatni sokkal több egyéni adottság kell ahhoz, hogy értékelni tudjuk a jelenségeket.
Nemrégiben olvastam egy könyvet, amelynek az volt a címe, hogy "Félelem nélküli élet". Ez egy kifejezetten keresztény könyv, de igen jólértesült minden más tanítás terén is. Az alaptézise az volt, hogy az imádságon kívül minden más (meditáció, asztrológia, imagináció, tarot stb.) a sátán mûve... Mi errõl a véleményed?
Szóval is, is... így is van és nem egészen van így. Minden nagy vallás alapvetõ tanításával messzemenõen egyetértek, miszerint a félelem nélküli életnek az lenne az elõfeltétele, hogy a legeslegmagasabb szellemi hatalomra fenntartás nélkül ráhagyatkozunk, olyan mértékben, hogy tényleg hagyjuk magunkra hatni, - tudva azt, hogy a hatásának célja és értelme van, és feltétlen, gyermeki bizalommal éljük le az életünket. Ha tényleg így tudnánk élni, akkor semminemû jóslatra és varázslatra nem lenne szükségünk. Valóban helytelennek tartom, hogy az élet õsforrásával, szellemi alapjával megszakadt kapcsolatunk helyett a jövõnket jóslásokra akarjuk építeni, hogy megtudjuk, mit tegyünk, és varázslatokkal akarjuk kivitelezni, hogy amirõl azt hisszük, helyes, azt mi elõvarázsolhassuk. Ezek hamis fények. Van egy "Lucifer Verus", egy "Igaz Fényhozó" és egy "Lucifer Falsus", egy "Hamis Fényhozó", - mindaz, ami a legõseredetibb szellemi erõvel nem tart kapcsolatot, attól elszakadt, az bizony bûnös. Az ezekhez a pótszerekhez folyamodik, amik hamis fényt adnak és hamis útra vezetnek.
Úgyhogy mindazok a megmozdulások, és ez a többség, melyek itt a materialista szellemi elsötétülésbõl most éppen felvillódzanak és felviláglanak, ezekkel a hamis fényekkel él. Ezt sajnálatosnak tartom, de úgy látszik hogy a sötétségbõl csak pislákoló fényeken keresztül lehet kijutni, úgyhogy el kell fogadnom, hogy az emberiség többsége elõször jósnõhöz fog járni és azért rakatja ki a tarot kártyát, azért dobja ki az I Ching-et, hogy megtudja, másnap milyen üzleti tárgyalásba bocsátkozzék, vagy ne bocsátkozzék, és hány óra, hány perckor akarja letenni a vizsgáját vagy ne akarja letenni a vizsgáját... Én úgy hiszem hogy ez elkerülhetetlen köztes út. De nagyon remélem, hogy minél többen, minél hamarabb keresztüljutnak ezen a mocsaras ingoványon és tényleg követni fogják az eredeti elveket, a legtisztábbra való teljes ráhagyatkozást, ami által tudom, hogy mit kell tennem, mert meghallom a tiszta sugallatokat. Ennek eléréséhez viszont igénybe vehetek komoly spirituális önismereti rendszereket, mint amilyen például a tarot - és minden olyan információt, amelyet rendelkezésünkre bocsátott az Isten, hogy tanuljuk meg a kozmosz rendjét és összefüggéseit.
Amit ránk bízott, ismerjük meg. Egyrészt egy abszolút ráhagyatkozásra van szükség, másrészt azokat a tálentumokat, amikkel ellátott, mûveljük ki. A kettõt együtt lehet jól gyümölcsöztetni annak érdekében, hogy betöltsük a küldetésünket...
Hogy mitõl más az, ahogy te foglalkozol asztrológiával, tarot-val, meditációval, ezt most lényegileg fogalmaztad meg. Van ennek gyakorlati, érzékelhetõ különbsége is a többiekhez képest?
Sokszor fáj, amit kérnek tõlem, amit szeretnének, s azt többnyire nem is elégítem ki és akkor, akinek ez nem megfelelõ, azok szépen elmennek, hiszen bõven vannak olyanok, akik kielégítik... Tehát lehet, hogy amit ajánlok az tényleg más mint a többségé, ez világnézeti alapállásomból ered, úgy érzem, így kell ezt a területet megközelíteni.
Mit szólsz a New Age mozgalomhoz, könyvekhez, elméletekhez, tanokhoz, amelyek most elborítanak bennünket?

Ez is, mint minden, egy széles legyezõt képez. Van egy sötét-értéktelen oldala, van egy egészen magas, kivilágló, és aztán sok finom vegyes. Itt inkább az a baj, hogy az áradat elöntötte a piacot és ki, amit meglát, azt megveszi. A megdöbbentõ az, hogy az emberek mennyire nem kritikusak és egymásnak szögesen ellentétes állítások esetén is, egyik nap az egyikért lelkesedik, másik nap a másikért és nem tûnik fel, hogy nem lehet mind a kettõ egyszerre csodálatos. Bízom benne, hogy a különbözõ iskolák felett és között kialakul majd valami irányító elv, ami valamennyire rávilágít, hogy mi az, amit tényleg érdemes követni és felhívja a figyelmet, hogy fogadjunk mindent kritikusan. Ütköztessük, ami ütközik. Az a szerencse, hogy ami nem teljesen igaz, az ellentmondásos. D.E.Hardingtól, elsõ nagy mesteremtõl tanultam, hogy minden nagy vallásnak van egy közös magva, ami a misztikus tapasztalásból ered és az ugyanazt mondja. Ez az igazság. Az összes többi, ami ezen a rétegen kívül van, az kisebb-nagyobb mértékben egymásnak ellentmond és jó, hogy ellentmond. Azért van ez, hogy ütköztessük, mert vagy nem igaz, vagy csak arra a korra, csak arra a helyre érvényes és ránk nem. Ezért jó, hogy egy csomó ellentmondásos tanítást kapunk, hogy az embert felnevelje, felnõtté tegye. Ítéljem meg, hogy tegnap nem ugyanazt olvastam, mint ma, próbáljam ütköztetni, s ha ezt nem tudom megtenni, akkor keressek valakit, aki képes ütköztetni, de végül alakuljon ki a saját véleményem, amit el tudok fogadni, amit aztán majd módosítok, amikor jönnek újabb impulzusok, de közelítsen az egyre inkább az igazsághoz. Az a közös mag, ami egy irányba mutat az közelíti meg legjobban az igazságot.

Mostanában egyre inkább megoszlanak a vélemények Jézus személyérõl is. Mondanál errõl nekünk valamit?
Bizony mondanék. Amit mondok, az Bernadette Roberts véleményét követi. Elõször nem a kereszténység oldaláról közelítettem a szellemi kutatást, hanem a keleti tanok és a buddhizmus oldaláról, és ha onnan nézem, akkor úgy kellene tekintenem Jézust is, mind a többi istenembert, avatárát, egyet a sok küldött közül. Roberts nem ezt mondja, hanem azt, hogy vegyük komolyan, amit a Biblia állít Jézusról, márpedig azt, hogy Õ a második Ádám, új teremtés. Különbözik a többi istenembertõl, hiszen õ valóban elõször lépett a Földre, senkinek sem a reinkarnációja, nem a 12. megnyilatkozása ennek meg annak a személynek, hanem neki az a specifikus küldetése, hogy demonstrálja, hogy egyetlen egy élet alatt lehet testet ölteni és visszatérni, felszállni a mennyekbe. Mivel, hogy ezt demonstrálni képes volt, a lelki megváltásunkat végrehajtotta. Azóta az emberi lélek e kegyelmi aktus, tehát érdemének az elfogadása révén az alvilágból kiszabadulva beléphet a tisztítóhelyre és késõbb visszatérhet a mennyországba; tehát megnyílt számára az út az alvilágból felfelé. Ezért nem hirdeti Jézus az újraszületést, a reinkarnációt. Egy kegyelmi utat hirdet, hogy a reinkarnáció bukási veszélyei nélkül az õ kegyelme, mint elõleg igénybevételével az ember felemelkedjen és részese legyen a feltámadásnak, amit Õ elõttünk demonstrált. Tehát küldetését specifikusnak tartom, Õt tekintem az emberiség Megváltójának, Messiásának, a kegyelmi korszak kialakítójának.
A new-age tanok azt mondják, hogy valamikor 2000 felé eljön hozzánk Krisztus, aki nem egyenlõ Jézussal, hanem õ a mesterek mestere lesz...
Ismerem és eléggé szomorkásan veszem ezeket a jóslatokat, hogy Maitreya ekkor-és-ekkor megjelenik nekünk, a Tv, Rádió bemondja, hogy meg fog jelenni, aztán persze nem jelenik meg. Egyedül a mindentudó Isten tudja, hogy a sok lehetõség közül a jövõben melyik fog éppen konkrétan beteljesedni. Mindenki más bizonytalan ebben, mert különbözõ variánsok aszerint teljesednek be, ahogy az elõzmények, az elõfeltételek alakulnak. Tehát, aki nem mindentudó, az nem tudja, hogy a látható több variáns közül melyik valósul meg. "Ne kutassátok az idõpontokat, nem tudjátok, hogy mi mikor jön el". Már a Szentlélekkel teljes apostolok is zûrzavarban voltak e téren; mindegyikük a saját életében várta volna vissza Jézus Krisztusát. A történelmet visszapörgetve azért azt lehet látni, hogy egy-egy nagyobb világ kovszak - kétezer egyszáz évet értek ezalatt - mindig megkapta a maga nagyon nagy, magas szintû Isteni tanítómesterét. A Halak korszak elején érkezett Jézus, akit Krisztusnk neveznek.
Most a Vízöntõ korszaknak az elején vagyunk és én biztos vagyok benne, hogy a vízöntõ kor is meg fogja kapni a maga nagy szellemi tanítóját, de hogy mikor, azt nem tudom, mert száz év, 500 év az Isten elõtt nem sokat számít. Azt sem tudom megmondani, hogy a Jézus Krisztus még egyszer testet ölt-e, vagy sem. Én valószínûbbnek tartom, hogy nem. Õ úgy mondta, hogy: " Nem hagylak titeket árván, veletek vagyok a világ végezetéig minden napon." Én ezt egy szellemi-lelki jelenlétként értelmezem és azt hiszem, hogy Õ maga testileg nem fog még egyszer megjelenni, csak mibennünk. Õ úgy mondta, hogy az õ királysága nem e világból való - de ha ez a világ mégis az Õ királyságává válnék, én lennék a legboldogabb.
Ha mégis valaki megjelenik a televízióban, rádióban, ahogy mondják, honnan fogjuk tudni biztosan, hogy õ nem õ...?
Nagyon nehezen fogjuk tudni, mert az egy magas intellektusú szellem lesz és a jóslatok szerint megtéveszti, ha lehet még a választottakat is. Tehát egy nagyon komoly vajúdás kapcsán lehet megkülönböztetni. A Keresztény tanítás szerint a Szent Szellem egyik kegyelmi ajándéka a szellemek megkülönböztetésének a képessége. Tehát az istenségtõl elszakadt emberi szellem minél inkább visszakötõdik az Istenséghez, annál inkább telítõdik meg Szent Szellemmel, s amilyen mértékben ez megtörténik, olyan mértékben tud különbséget tenni a szellemek között és a kulcsa ennek az engedelmesség. A Szent Szellem sugallatain túl a saját józan eszünk és a legmagasabb szintû szent iratokkal való egyeztetés a segítségünk.
Öledben itt egy vastag paksaméta, rajzokkal, illusztrációkkal. Mire készülsz most és hol lehet veled találkozni a közeljövõben?
Egy két éve futó kedves csoportomnak zárófoglalkozására készülök. A tarot nagy arkánumát befejezve egy magas szintû önismereti út elõízeként mondanám el a menny és pokol szerkezetét. A kép, amit meditálni fognak, vetített kép lesz, diapozitív, Bingeni Hildegardnak egy látomása a különbözõ angyali karokról és rendekrõl, ami a mennyországnak a felosztását színeit, fényeit, funkcióit nagyon-nagyon sokoldalúan mutatja be. Kísérõ szövegként egy másik nagy látnoknak, Swedenborgnak a könyvét, a "Menny és pokol"-t fogom ismertetni, ami nagyon inspirált és olyan érzékletesen, kézzelfoghatóan mutatja be a nem látható világokat, hogy az a sablon, amit már úgy ununk, hogy az angyalok csak ott üldögélnek és szárnyukat csattogtatva dicsérik az Istent, egyszer csak valami élõ, eleven, pezsgõ szellemi valósággá válik. Ezt próbálnám egyrészt záróakkordként, másrészt pedig egy következõ új témakörnek a megpendítéseként elmondani ennek a csoportnak.
Említetted itt közben, hogy a menny és pokol között van a tisztítóhely. Ez lenne a Föld, ugye?
A Föld leginkább tisztítóhely jellegû, de ugyanakkor részben mennyország és részben pokol is. A földön anyagi megnyilvánulásként mind a három aspektus megjelenik. Ez is látható jól Hildegárd egy másik látomásában: a Föld egy magas szürke hegy, fölötte egy picike kis aranyló égbolt, és alatta egy koromfekete térség. Mindegyik megjelenik tehát ezen a földön, a mennyország kicsi, és a pokol is kicsi ahhoz képest, ami tisztítóhely-jellegû. Ugyanakkor van egy tükörszféránk, egy anyagban nem megjelenõ, tehát láthatatlan rész, és a láthatatlanban is van egy purgatórium, a lelkek megtisztulása céljából. Ez részben az Alvilág, a Hádész, az embereknek az aurája, "felhõzónája", részben pedig - hogy a görög mitológiánál maradjak -, az "Elíziumi Mezõk", ami ennél tisztább, világosabb rész, ahová a megtisztultabb lelkek kerülnek, mielõtt felmehetnénk a mennyekbe...
Nincs most valami arányeltolódás menny és pokol, és tisztítóhely szempontjából itt a Földön?
Nehéz ezt megítélni. Most mintha valami elszabadult volna, ha a politikai eseményeket nézem. Valamelyik újságíró mondta azt, hogy egy ördög sem maradt a pokolban, mindegyik a jelenlegi háborús területekre költözött, hogy az aktivitását kifejtse. Néha van az embereknek olyan érzése, hogy mintha most több ördögi látogatónk lenne, de ehhez majd idõ kell, hogy visszapillanthassunk történelmi korunkra...
Köszönöm a beszélgetést és további jó öntisztítást-öntisztulást kívánok mindannyiunknak
Published in Ezotéria

Részletek Júdás Evangéliumából

Saturday, 22 July 2006 15:33

Nemrég nyilvanosságra hoztak a "Júdas Evangéliuma" néven ismert gnosztikus szöveget. A felfedezése mar az 1970-es években megtörtént, az egyiptomi Al-Minya-nal egy barlangban találtak rá. Az, hogy létezhet egy Júdásnak tulajdonitott evangélium már régröl ismert volt: Iraeneus, Lyon püspöke, az eretnekek ellen irott öt kötetes müvében i.sz.180-ban már elmarasztalóan említi, s az abban az idõben keringö más "apokrif" evangéliumokkal együtt elutasitja.

Részletek a Júdás Evangéliumából:

A) Bevezetõ Annak a kinyilatkoztatásnak a titkos feljegyzése, amelyet Jézus mondott el a Júdás Iskariótessel való beszélgetés során ama héten, három nappal azelõtt, hogy megünnepelte volta a húsvétot.

(B) Jézus földi szolgálata Amikor Jézus megjelent a földön, jeleket tett és nagy csodákat az emberiség megszabadításáért. És bár egyesek az igazság útján jártak, míg mások vétkeikben, a tizenkét tanítvány el lett hívva. Elkezdett nekik beszélni a világon túli titkokról, és hogy mi fog történni, ha jön a vég. Gyakran nem önmagaként jelent meg tanítványai elõtt, hanem gyermekként találták maguk között.

(1a) Elsõ jelenet: Jézus a tanítványaival beszélget: a hálaadó ima vagy az úrvacsora Egy napon együtt volt a tanítványaival Júdeában, és összegyûlve találta õket, vallásos szertartáshoz leülve. Amikor [odaért] a tanítványaihoz, akik össze voltak gyûlve, ültek és hálaadó imádságot ajánlottak fel a kenyér fölött, [Jézus] felnevetett. Tanítványai azt mondták neki: "Mester, miért neveted ki a hálaadó imánkat? Azt tettük, ami helyes." Ezt válaszolta nekik, mondván: "Nem rajtatok nevetek. Ezt nem a saját akaratotokból teszitek, hanem mert ezen keresztül dicsõíttetik a ti istenetek." Azt mondták: "Mester, te vagy [---] a mi istenünk fia." Jézus azt mondta nekik: "Honnan ismertek engem? Bizony mondom nektek, a köztetek levõ emberek nemzedéke nem fog engem ismerni."
(1b) A tanítványok megharagudnak Amikor a tanítványok hallották ezt, elkezdtek megharagudni, dühbe jönni és szívükben elkezdték õt káromolni. Amikor Jézus észrevette, hogy hiányzik [a megértésük, ezt mondta] nekik: "Miért hozott titeket dühbe ez a feldúltság? A ti istenetek, amely bennetek lakozik, és [---] provokált titeket, hogy megharagudjatok lelketek[ben]. Aki közületek [elég erõs] az emberi lények között, hozza ki a tökéletes embert, és álljon arcom elé!" Mind azt mondták: "Megvan hozzá az erõnk!" De a szellemük nem mert odaállni [elé], kivéve Júdás Iskariótest. Képes volt odaállni elé, de nem tudott a szemébe nézni, hanem elfordította az arcát. Júdás [ezt mondta] neki: "Tudom, hogy ki vagy, és hogy honnan jöttél. Barbelo halhatatlan birodalmából vagy. És én nem vagyok méltó kiejteni annak a nevét, aki elküldött téged."
(1c) Jézus négyszemközt beszél Júdással Tudva, hogy Júdás valami magasztosra reagált, Jézus ezt mondta neki: "Lépj el a többiektõl, és elmondom neked a Királyság titkait. Számodra lehetséges, hogy elérd azt, de nagyon fájdalmas lesz. Mert valaki más fog a helyedre lépni, hogy a tizenkét [tanítvány] ismét teljességben legyen az istenével." Júdás azt mondta neki: "Mikor fogod nekem elmondani ezeket a dolgokat, és mikor fog a fény nagy napja felkelni a nemzedéknek?" De amikor ezt mondta, Jézus otthagyta.
(3a) Hármas jelenet: Júdás visszaemlékezik egy látomásra, és Jézus válaszol Júdás azt mondta: "Mester, ahogy mindnyájukat meghallgattad, most hallgass meg engem is. Mert nagy látomásom volt." Amikor Jézus ezt meghallotta, nevetett, és azt mondta neki: "Te tizenharmadik szellem, miért próbálkozol ilyen keményen? De csak mondd, és én elnézõ leszek veled." Júdás azt mondta neki: "A látomásban láttam magam, amint a tizenkét tanítvány megkövez engem, és üldöz [engem keményen]. És egy helyre is eljutottam, [---] utánad. Láttam [egy házat], és a szemem nem bírta [felfogni] annak méretét. Nagy emberek vették körül, és annak a háznak zöld lomb volt a teteje, és a ház közepén egy [tömeg volt ---két sor hiányzik---], mondva: "Mester, vigyél be engem ezekkel az emberekkel együtt." Jézus válaszolt és ezt mondta: "Júdás, a csillagod félrevezetett." Így folytatta: "Senki, aki halandótól született, nem méltó arra, hogy belépjen abba a házba, amelyet láttál, mert az a hely a szenteknek van fenntartva. Sem a nap, sem a hold nem fog ott uralkodni, sem a nappal, hanem a szent fog ott lakozni mindig, az örök birodalomban, a szent angyalokkal. Nézd, én elmagyaráztam neked a királyság titkait, és tanítottalak a csillagok hibáiról; és [---] elküldi azt [---] a tizenkét eón.
(3c) Jézus kozmológiát tanít Júdásnak: a Szellem és az Önmagától született Jézus azt mondta: "[Gyere], hogy taníthassalak azokról a [titkokról], amelyeket ember még sosem látott. Mert létezik egy nagy és határtalan birodalom, amelyet még egyetlen angyalnemzedék sem látott át, [amelyben] [egy] nagy és láthatatlan [Szellem] van, amelyet angyal szeme sosem látott, szív gondolata sosem fogott fel, és névvel sosem illették. És egy fényfelhõ jelent meg ott. Azt mondta: "Jöjjön létre egy angyal, hogy segítségemre legyen. A nagy angyal, a megvilágosodott, isteni Önmagától Született, kiemelkedett a felhõbõl. Miatta egy másik felhõbõl négy másik angyal jött létre, és õk az angyali Önmagától Született segítõi lettek (…)
(3j) Jézus azokról beszél, akik az õ nevében lettek megkeresztelve, és Júdás árulásáról Júdás azt mondta Jézusnak: "Nézd, mit fognak tenni azok, akik a te nevedben meg lettek keresztelve?" Jézus ezt mondta: "Bizony mondom [neked], ez a keresztség [---] nevem [---kilenc sor hiányzik---] hozzám. Bizony mond[om] neked, Júdás, [akik] áldozatot hoznak Szaklasznak [---] isten [---három sor hiányzik---] minden, ami gonosz. De te mindnyájuk fölé emelkedsz. Mert te fogod feláldozni az embert, akit magamra öltöttem. Szarvad már felemelkedett, Bosszúd már fellobbant, Csillagod már ragyogva megmutatkozott És szíved [---] Bizony, [---] a te utolsó [---] lett [---két és fél sor hiányzik---] szomorú [---két sor hiányzik---] az uralkodó, mert õ el lesz pusztítva. És akkor Ádám nagy nemzedékének képe felmagasztaltatik, mert ez a nemzedék, amely az örök birodalmakból van, a menny, a föld és az angyalok elõtt létezik. Emeld fel szemedet, és nézz a felhõbe, és azon belül a fénybe és az azt körülvevõ csillagokra. Az a csillag, amelyik a te utadat mutatja, a te csillagod." Júdás felemelte szemét, látta a fénylõ felhõt, és belelépett abba. Azok, akik a talajon álltak, hangot hallottak kijönni a felhõbõl, amely azt mondta [---] nagy nemzedék [---] kép [---] [---öt sor hiányzik---]

 lectorium.hu

Published in Ezotéria

Read 45322 times 96
Miért ér véget a Maya naptár 2012-ben?
A mayák ismerték a Fiastyúk csillagképpel való szoros kapcsolatot és naprendszerünknek a Fiastyúk központi napja, az Alcyone körüli keringési pályáját.…
Read 19216 times 7
Az atlantiszi gyűrű
Az atlantiszi gyűrű nemcsak titokzatos, de egyre szélesebb körben gyakorlati alkalmazást találó tárgy. Az eredeti gyűrűt egy francia egyiptológus, dAgrain…
Read 13752 times 7
Akasha
Az akasha szanszkrit eredetû szó, ragyogót jelent, de a "lényegre", illetve az "ûrre" is utal. Az akasha az ötödik elem,…
Read 13271 times 1
A gyertyaláng üzenete
Számos nép hiedelemvilágában a gyertya a lélek, a láng pedig az élet jelképe. S a néphit úgy tartja, hogyha valaki…
Read 12907 times 1
Az õz mint szimbólum
Az õz, mint szimbólum nem igazán gyakori sem álmainkban, sem pedig a valós életben. Messze nem olyan, mint például egy…
Read 12523 times 8
A harmadik szem
A harmadik szem az energiatest szerves része - minden ember szellemlényi felépítéséhez hozzátartozik- a homlok közepén helyezkedik el. Ez egy…
Read 12146 times 12
A maják 7 titkos jóslata
Azt hiszem, hogy mindannyian olvastuk a Biblia ÚJSZÖVETSÉGI oldalain lévőjövőleírását, ismerjük Nostradamus jövendölését, igen ismertek katolikus világunkban a Szűzanyánk kinyilatkoztatásai…
Read 10218 times 2
Bélyegek, okkult szimbólumok és Isten pecsétje
Mielőtt megpróbálnánk megfejteni a fenevad bélyegérõl szóló bibliai jövendöléseket, először meg kell értenünk a Jelenések könyvében szereplõ bélyeg szó jelentését.…
Read 9610 times 0
Pálmalevél átverés
Sokáig ellenálltam a témának, de nem bírtam tovább, mert mindenfajta parasztvakítás elemi tiltakozási ösztönt vált ki belőlem. Nem szeretem, ha…
Read 9307 times 0
Tantrikus szex
A tantra szó szanszkrit eredetû, és hálót vagy szövést jelent, de a gyakran kitágult tudatnak is fordítják. Az együttlétnek ezt…