Álmok

Saturday, 04 December 2010 16:29

cryogenic-alomChristoffel Knape fiatal berlini gyógyszerészgyakornok 1768 nyarán szerencsét próbált a porosz lottón. A 22-es és 60-as számot játszotta meg, a húzás előtti éjszakán ugyanis azt álmodta, hogy a lottózóban van és a fent számot kiáltják ki. Másnap álma valóra vált - valóban a nyertes számokat tette meg.  

1776 augusztusában Knape azt  álmodta, az utcán megy, s az egyik üzlet ajtaján a nyertes lottószámokat látja kiírva. Ezek közül csak egyet játszott meg, de mivel a húzásig volt még idő, azokra is tett, amelyekre még vissza tudott emlékezni. Szerény jutalom ütötte a markát. Ha az összes számot fel tudta volna idézni,  ötvenszer annyi pénzt nyerhetett.

A következő évben Knape álmában egy barátja kiválasztott egy marék számot. Úgy érezte,  ha a barátja által kiszemelt számok közül kiemel egyet, az lesz a nyertes. így is tett, s másnap rohant a lottózóba - de addigra a szám már betelt, s nem fogadhattak rá többen. Pedig azt húzták ki.

Christoffel Knapénál többet profitált egy fiatal oxfordi diák, John Godley, aki 1946-1947-ben három alkalommal is megálmodta egy-egy lóverseny nyertesét. Ennek megfelelően jó lovakra tett, s családjával és barátaival egész kis vagyont vágott zsebre.

Néha, úgy tűnik, az álmok kifizetődnek. 

/Reader's Digest - Misztikus történetek!

Published in Misztikus történetek

UTAZÁS A TESTEN KÍVÜL

Friday, 07 November 2008 08:48
1968. november 11-én a san franciscoi Haight-Ashbury negyedben, a Colé Street 1329 emeleti lakásában laktam a feleségemmel. Azon az estén épp Oliver Fox Astral Projection (Asztrális Kivetülés) című könyvét olvasgattam. Aznap vettem egy utcai antikvárius bódéban, csak később tudtam meg, hogy a könyv a műfaj élenjáró műve. Akkor még csak annyit tudtam a testen kívüli tapasztalatról, hogy szokatlan és érdekes jelenség. A témával kapcsolatos véleményem, esetleges ilyen vagy olyan irányú részrehajlásom még nem alakult ki. Ha akkoriban valaki megkérdezett volna, valószínűleg óvatos szkepticizmussal azt válaszoltam volna, hogy a testen kívüli tapasztalat (“asztrális kivetülés") talán csak érzéki csalódás lehet.
Lenyűgözött a könyv, mélyen megérintett eleven hitelessége. Nem is tudtam letenni, órákig fenn voltam jóval azután is, hogy feleségem lefeküdt, csakhogy egy ültő helyemben befejezhessem. Fox a könyvében leírja saját módszerét, melynek segítségével tudatosan hagyhatja el a testét - lényege, hogy az álom közben sikerüljön “felébredni". Ő ezt “A Tudás Álmának" nevezte.
“Ahhoz, hogy megtapasztalhassuk a Tudás Álmát, fel kell ráznunk az ítélőképességet, mely az álmok során alig működik... Lefekvés előtt tudatomba kell vésnem: azt kívánom, hogy ítélőképességem ne szunnyadjon el. Ébren kell maradnia, hogy az álomban lecsaphasson minden inkonzisztenciára, s hogy felismerje, miről is van szó."
A módszer elég egyszerűnek tűnt, úgyhogy lefekvéshez készülődve, elhatároztam, hogy rögtön azon az éjjelen, az első álmomban felébresztem a tudatomat. Miért is ne? Lehunytam a szemem, színültig eltelve várakozással. Fogalmam sincs, meddig aludtam, egyszerre azon vettem észre magam, hogy álmodom. Egy kicsi, fehér kutyát láttam, úgy pörgött, mint egy búgó- csiga, biztos valami álomkép... Ébresztő! ; Bumm! Máris ébren voltam az ágyamban. Nem álmodtam, nem is aludtam, és nagyon úgy tűnt, hogv ugyanabban a testben maradtam. Hát, ez nem ment. Próbáljuk csak újból! Elbóbiskoltam megint. Egy hatalmas pezsgősüveget láttam, a címkéjén az állt: “Levegő". Sebesen forgolódni kezdtem... Ébresztő! Bumm! Ébren találtam magam a szobámban, feleségem mellettem aludt, arca furcsán kipirulva, és mellette az ágyban ott voltam... ÉN! Tehetetlenül lebegtem a testem felett, és kifelé bámultam, a hálószoba bejárata felé. Fiatal, kövérkés, tizenkilenc-húsz év körüli spanyol nő állt ott, arcán álmodozó, Mona Lisa mosollyal. Valami nem stimmelt vele. Fejét és vállát nagyon halvány zöld aura vette körül két vagy három hüvelyknyi kiterjedésben. Furcsa módon tudomása volt ottlétemről, de a figyelmét teljesen lekötötte valami. Kisétált a hallba, én meg azon vettem észre magam, hogy ugyanarra lebegek, ami igen különös (mégis őrjítőén ismerős) érzés volt.
Ez a tapasztalat nyilvánvalóan nem volt azonos a “normális" éber tudatossággal, de abban az értelemben, hogy különbséget tudtam tenni a tapasztalatok közt, legalább annyira éber voltam, mint most, ahogy papírra vetem e szavakat. A történtek teljességgel lenyűgöztek, majdnem teljesen elborított a felismerés: “Megcsináltam!" “Kivetültem!" Semmi félelmet nem éreztem. Sőt, kifejezetten vidám dolog volt - a maga módján pontosan olyan jelentőségteljes, mint a négy évvel korábbi LSD-s samadhi utazásom. Egyszer csak visszatért a nő, én pedig tudatosan és szándékosan kinyúltam felé, hogy megtapinthassam, valóságos-e (annak ellenére, hogy éppen néhány órával korábban olvastam, hogy az ilyen kísérlet az asztrális kapcsolat esetében egyszerűen véget vet az egész élménynek). Elemi szükségét éreztem, hogy megtudjam, anyagból van-e. Kezem átsiklott a testén, mintha levegő volna - nagyon nyugtalanító “érzet" volt, vagyis inkább annak hiánya. Bumm! A jelenet egy szempillantás alatt átalakult. Lakásunk eltűnt, egyszerre egy felső középosztálybeli család nappalijában találtam magam. Egy nagy ablakot láttam széthúzott függönyökkel, mely úgy tűnt, a South Bay fényeire néz. (Később arra a következtetésre jutottam, hogy valahol a félszigeten kellett lennie, talán a Menlo Parknál.) Ez nem hallucináció volt. A mai napig emlékszem a bútorokra, és a szoba berendezéseire. Sötét volt, de mégis annyira tisztán kivehető volt minden, akárcsak nappal. A szobát árnyék nélküli borostyán-arany színű ragyogás árasztotta el. Az előtérben, jobbra egy másik fiatal nő állt, körülbelül ugyanolyan korú, mint az előző: húsz év körüli, alacsony, szép, rövid szőke hajjal, rövidke hálóingben. Tudta és zavarta, hogy az otthonában vagyok, eléggé zavartan mozgott, kissé tántorgott, mint egy alvajáró. Noha megváltozott tudatállapotban voltam, de azért bizonyos értelemben teljesen éberen, ő ezzel szemben úgy viselkedett, mintha álmodna. Az egész élmény alatt megmaradt ez az éles különbség viszonylagos tudatállapotunk között. Megfordult, és kiment jobbra a hallba. Követni “szándékoztam" őt - nem tudom, hogyan írhatnám le, mivel más volt ez, mint ahogyan normálisan járunk. “Átlebbentem" a szobán, le a hallba, követve a lányt - semmihez sem tudom hasonlítani ezt az érzést! Egyszerűen csak gondolni kell rá, s máris mozog az ember. Lefelé, a hallba menet egy félig nyitott ajtón át láttam egy valóságos (nem álom) fürdőszobát: a zuhanyajtóra vetett törülközők, lefolyó, szemfestékek és krémek, ruhák szanaszét a földön. A hall másik végén egy másik ajtó - valahonnan “tudtam", hogy a hálószobája van ott. Megállt, megfordult, és látta, ahogy odalebegek. Arcára kiült a pánik! Elrohant mellettem, megint föl a hallon át. Biztosan nem jelenthettem veszélyt a számára, boldog voltam az új élménytől, erősen kíváncsi, kommunikálni próbáltam vagy bármely módon felvenni a kapcsolatot. Megpördültem a levegőben, és visszasuhantam a nappali felé. Megállt a kanapé melletti asztalkánál, és hisztérikusan kiragadott valamit a hamutartóból. Gondolom, talán cigarettacsikk lehetett (egy asztrális cigarettacsikk?). Pánikszerűen igyekezett a kezembe erőltetni azt a valamit. Az én szemszögemből nézve az ő részéről mindez elég tiszta álombéli logikának tűnt: mintha arra akarna kényszeríteni a cigarettacsikkel, hogy eltűnjek.
Akárcsak az előző alkalommal, most is igyekeztem megérinteni, visszafojthatatlanul szükségét éreztem, hogy megtapasztaljam, tényleg anyagból van-e (ez a késztetés teljesen irányíthatatlan volt - ez mutatja, hogy nem voltam teljesen ura a történteknek, noha tudatomnál voltam, úgy, ahogy soha korábban). Finoman megfogtam a vállát várva a pillanatot, hogy minden eltűnjön, ahogy Fox a könyvében leírja. Meglepve tapasztaltam, hogy az előző nővel szemben ő szilárd volt, sőt pont olyan volt őt megérinteni, mint bárki más “valóságos" embert. Tisztán éreztem a hálóing szövetét, és alatta testének melegségét. Egészen eddig a pontig semmiféle szándékot vagy irányultságot nem fedeztem fel magamban (a megszállott kíváncsiságot leszámítva), de abban a pillanatban, mikor kapcsolatba kerültünk, az egésznek szexuális töltete lett, mintha valami mágneses mezőt kapcsoltunk volna be. A pillanat egy töredékére eltaszított magától, majd a polaritást megfordítva, ugyanolyan erősen ragadott magához, hogy kétségbeesetten megöleljen. Megcsókoltam a nyakát, és valóságosan éreztem, ahogyan a szakállam a bőréhez ér (ez nagyon is valóságos volt!). Összekulcsolta a lábait a derekamon, és szenvedélyesen szájon csókolt. Nem történt a hétköznapi értelemben vett “behatolás", pusztán valami hirtelen, az ívhegesztéshez hasonlító, vakító kékesfehér fényrobbanás, mely a legrövidebb időre egyesített minket: BZZZZZZZ...! Bumm! Teljesen ébren találtam magam az ágyban, feleségem mellettem aludt, mellkasom annyira erősen zihált, hogy attól féltem szívrohamot kapok. Alig kaptam levegőt - olyan volt, mintha fénysebességgel robbantam volna vissza testembe.
Felkeltem, és ide-oda tántorogtam a hajnal előtti lakásban, s valamilyen oknál fogva rémült voltam. Nem a második acid-utazás mindent elborító félelme volt ez, hanem valami aggodalommal teljes bizonytalanság: most itt vagyok, de az előbb még valahol egészen máshol voltam - ki is vagyok én, és mi is volt valóság? A megszokott fizikai környezetem különös módon hiteltelenebbnek tűnt, mint ahonnan jöttem. Valahol, tán csak néhány mérföldnyire innen tényleg ott van a szép, fiatal, szőke lány, amint a nappaliban topog, s próbálja összerakni a képet, melyre csak úgy emlékezhet, mint valami nagyon szexis álomra. De az istenért, épp most csaltam meg a feleségem! Idétlenül hangzik, de tényleg bűnösnek éreztem magam! A következő hetekben minden éjjel, és a későbbiekben többször is próbáltam megismételni azt a testen kívüli élményt. Bár különböző szintű “sikereket" értem el (általában elég álomszerű, és irányíthatatlan módon), eddig még nem tudtam megismételni az első csodás kaland tisztaságát, és viszonylagosan tudatos irányítottságát. Az évek során inkább “misztikus" megértéssé fejlődött bennem: ha valahogy szándékosan el tudnám érni azt a tudatos, irányított tapasztalást, valószínűleg ugyanígy viselkednék, és úgy hiszem, létezik lelkemben egy bölcsebb rész, mely nem engedi, hogy szabadon randalírozzak az “asztrális világban", az itt és most kötelességei elől menekülve.

TANULSÁG:
Teljességgel lehetséges szilárd testünkön kívül is tudatosan érző lényként létezni. E tény következményei a lehető legforradalmibbak. Aki rendelkezik ezzel a gnózissal (vagyis, aki tapasztalta már), annak a materialista felfogás nyomban részigazsággá zsugorodik, s ez a jobbik eset - rosszabb esetben elviselhetetlen illúzióvá redukálódik. A tömegek “konszenzus-valósága", és ennek vezérelvei innentől kezdve viszont nem tűnnek többnek az egyénre erőltetett, gyengítő hatású érzékelésbeli zsarnokságnál. A hatvanas évek számtalan kiútkeresője azért halt meg vagy került börtönbe, mert képtelen volt bölcsen összerendezni felfogása hirtelen átalakulását.
/részlet J. DeKorne, Pszichelédikus sámánizmus könyvéből/
Published in Testelhagyás

Az álmok

Monday, 14 April 2008 11:11
dreamsgirlrb.jpg
         Az értelmünk különbséget tesz az álom és az ébrenlét valóságossága között. Tesszük ezt annak ellenére, hogy az álomban átéltek akkor és ott tökéletesen valósak a számunkra, és ennek megfelelõen is reagálunk rájuk.
        Az álom és a valóság viszonya analóg a logikai-transzlogikai rendszerek felépítésével és mûködésével. Minden álom valóságos, csak a valóság más tartományaiban (más tudatállapotban) szerzett tapasztalatainkról szól. Az álmodás során más beigazulási rendszerek, programok mûködnek a tudatban. Ezek transzvalóságosak az ébrenlét valóságához képest. Ugyanakkor a valóság is csak egy álom, a tudat kivetítõ tevékenységének következménye, egy illuzórikus álcarendszer a figyelem irányítására. (5. ábra.)

alom.jpg

1.: A megállapodás szerinti valóság, az ébrenlét beigazulási tartománya.
2.: Az álomvilág alvás közben.
3.: Fokozott érzékenységû észlelések (ESP).
4.: Az embertõl távoli, mûszerekkel elérhetõ más valóságok Pl.: mikrokozmosz, univerzum, ultrahangok, elektromágneses hullámok tartománya, stb.
5.: Meditációs állapot.
6.: Révüléses állapot.
7.: Álomjóslás, álom ESP.
8.: Parajelenségek.
9.: Az emberközeli jelenségek mûszeresen is vizsgálható tartománya pl.: látható fény, hallható hangok, stb.
10.: A megismerhetõ, fókuszba beigazítható észlelési tartományok összessége, a teljes valóság.

        Egyes misztikus teóriák szerint az ember mindaddig alszik, amíg a megfelelõ szintû beavatás által fel nem ismeri az anyagi valóság álomszerû, illuzórikus voltát és el nem kezd tudatosan cselekedni az igazi valóságnak megfelelõen. Ennek megvalósítása persze nem könnyû feladat, és csak keveseknek sikerül valóban felébredniük azok közül, akik megpróbálkoznak vele. Az ilyen felébredett lelkeket hívjuk beavatottaknak, megvilágosodottaknak.
        Az álmodási folyamat a gyakorlatban egy szándékos, vizualizált virtuális valóság, környezet (eseménytér) megteremtése és mûködtetése a lélekben. A tudat önmaga számára készíti ezt, amelyben a fizikai testtõl függetlenül tevékenykedhet. A szellemnek és a léleknek jóval ritkábban van szüksége pihenésre, mint az anyagi testnek, ezért használja az alvás idõszakát különbözõ tudati tevékenységek végzésére az álom nevû virtuáltérben. Ezek lehetnek élményfeldolgozások, vágyak, másokkal való metakommunikáció és visszaemlékezés a régmúlt történéseire. A gyakorlott álmodók ismerik a megfelelõ mágikus tudati technológiákat, melyek alkalmazásával pl. be lehet lépni mások álmába és íly módon kommunikálni velük, befolyásolni õket, stb.
        A világ mûködését tanuló lelkeknek a kisérõk, szellemi vezetõk sokszor az álmok segítségével tanítják meg a teremtés törvényeit, mert ilyenkor fogékonyabb a lélek a tudás befogadására. Az álom uralása, irányítása és az ébrenlétbe való átvitele csak az elsõ lépés az önmegismerés útján. Ezzel a lélek kaput nyit önmagán belül a feltudati és altudati részei között, megtörve azok információs elszigeteltségét. A külsõ valóság megteremtése és befolyásolása lényegében az ébrenléti álmodás folyamata, míg a belsõ valóság megteremtése és irányítása az alvás közbeni álmodás. A külsõ valósággal a feltudat foglalkozik, a belsõvel az altudat. A kettõt azért választjuk szét, mert sok paraméterükben különböznek, transzlogikusak egymáshoz képest.
        A lélek mást és mást tanul a belsõ és külsõ valóságban, és ezek nem mindig férnek meg együtt. Más logika, értelmezõ nyelv segítségével dolgozzuk fel õket. Az ébrenlét számára nehéz megérteni az álom üzenetét (az álmoskönyvek sokszor igen félrevezetõek), míg az álomban nehezen érthetõk az ébrenlét egyes dolgai a számunkra. Az álom során kapott tanítások célja, hogy felismerjük a bennünk szunnyadó sokféleséget és gazdagságot, azokat a lelki képességeket, amelyekkel rendelkezünk és megtanuljunk bánni velük.
        Minden álmodás lényege filozófiai szempontból ugyanaz. Összehangolódni a világban lévõ többi entitással, és szinkronban álmodni, teremteni velük a közös valóságot, megegyezés szerint. Végsõ soron tehát a feladatunk egyet álmodni az Istennel, önmagunkról és egymásról (lásd: a szolipszizmust).

AZ ÁLMOK FAJTÁI

        Mint minden csoportosítás, rendszerezés, ez is szubjektív, megállapodás szerinti, és az eligazodást, az értelmezést segíti az álmok vizsgálata során.:

1. ÉLMÉNYFELDOLGOZÓ ÁLMOK: A tudat alvás közben tovább foglalkozik az ébrenlét során felmerült problémákkal. Újra lejátssza, értékeli, módosítja az eseményt. Fõleg intenzív hatású élményeknél mûködik ez az utófeldolgozás, de a révüléskor is felléphet a félálomban. Egyébként az ember álmában csak annyit foglalkozik az ébrenlét eseményeivel, annyira fontosak neki az ottani dolgai, amennyire az ébrenlétben az álom dolgai fontosak a számára.
        Fajtái:
        - Vágyteljesítõ álmok: Ha egy vágy az ébrenlét során nem képes megvalósulni, kielégülni, a tudat áthelyezheti az álom valóságába és ott pótcselekvésként megélheti, realizálhatja a maga számára. Ennek speciális formái az álmodozás, a vizualizáció és az ábrándozás. Mert az éhes disznó is makkal álmodik.
        - Probléma megoldó álmok: A napi élményfeldolgozó álmok azon csoportja, melyek az intenzív hatású konfliktusok feloldását, értelmezését segítik. A kisérõk ebbe (is) beleszólhatnak segítõ szándékkal, telepatikusan belépve az álmodó beigazulási tartományába.
        - Szembesítõ álmok: A problémamegoldó álmok azon csoportja, mikor az álom fõ célja az esemény feldolgozása és a szellem megnyugtatása, immunizálása. Ezek az álmok lehetnek rémesek, ijesztõek, céljuk a szembesítés a konfliktussal, pl.: az eltemetett emlékekkel, a küszöb õrzõjével, stb.

2. TANÍTÓ ÁLMOK: A kísérõk gerjesztik az álmodóban, mintegy levetítenek neki egy térhatású filmet tanulságképpen. Lehet spirituális és materiális vonzatú, lényege az értelmezhetõség. Ha az álmodó mégsem érti meg, pontosítva megismételhetik az adást, amíg az üzenet célba nem ér. Ide tartoznak a figyelmeztetõ, elõrejelzõ álmok, jóslatok, stb. is.

3. LÉLEKGYÓGYÍTÓ ÁLMOK: A Belsõ Én, ill. a kisérõk beavatkozása az álmodó személyiség sérülésének kijavítása céljából. Ez lehet emlékeztetés a felejtésblokk feloldásával, a tudatalattiba számûzött információk felhozatala, a lelkiismeret megszólal(tat)ása, dorgálás, biztatás, az identitástudat és a bizonyosság erõsítése, immunizáció, egyes programok felülírása és egyéb beavatkozások a tudat rendszereibe. (Földönkívüliek is végezhetnek ilyen beavatkozásokat az ember eltérítésekor vagy lélekkiemelés során.)

4. MEDITÁCIÓS ÁLMOK: Az önirányítás gyakorlása céljából végzett koncentrációs, kontemplációs (szemlélõdéses), a testet és lelket lazító, tudattágító meditációs gyakorlatok a szellem fejlettségétõl függõen.

5. FOKOZOTT ÉRZÉKENYSÉGÛ ÉSZLELÉSEK: A fókusz eltolása más beigazulási tartományokra. Ide tartozik a jövõbe, múltba, távolba látás, a tudat kiterjesztése vagy összevonása, a telepatikus kommunikáció más entitásokkal, az elõzõ vagy következõ reinkarnáció megtekintése, stb. Mindezek a szellem fejlettségi szintjétõl függenek, a Belsõ Én és a kisérõk irányít(hat)ják tanító, felkészítõ célzattal.

6. TESTELHAGYÁSOS ÉLMÉNYEK: Lélekutazás az asztrálsíkon. A szellem fejlettségétõl, pillanatnyi energia szintjétõl, egészségi állapotától, célfeladatától függõ közvetlen megtapasztalás. Irányíthatja a Belsõ Én, kisérõk, hipnotizõr, földönkívüliek, ha a lélek az önirányítás terén még nem elég képzett, de létrejöhet spontán elszakadás, ösztönös barangolás is.
        A tapasztalataink szerint a fél-egy óránál tovább való kinntartózkodást a hátrahagyott test egészségileg megsínyli, ezért célszerû az utazás idejét rövidre szabni. Az utazást a távolba látás bizonyos mértékig helyettesítheti. Az utazásnak korlátot szabnak azok a falak, melyek az utazót egy adott halmazba zárják. Minél fejlettebb a szellem, annál több falon tud átjutni, jogosultsága van a kilépésre. Elhagyhatja a Földet, a Naprendszert, a dimenziórendszert. A mennyországtól a pokolig bárhová elmehet, sõt az univerzumot is elhagyhatja és átléphet más univerzumokba. Erre természetesen csak a legfejlettebb (nagylelkû) mesterek képesek, a végtelen vándorai.

7. ÉRTELMEZHETETLEN ÁLMOK: Minden olyan álom, mely nem sorolható be megnyugtatóan a fenti kategóriák közül egyikbe sem. Ezek az érthetetlennek tûnõ és zavaros álmok. A Belsõ Én az álmodás során olyan élményekre is szert tesz, melyeket az ébrenléti tudat a saját ideakészletével csak torzan tud értelmezni vagy egyáltalán sehogy. Az értelmezhetetlen álom konvertálása sokszor dezinformatív hatással van a személyiségre, tehát nem szabad túl nagy hangsúlyt fektetni az ilyen álmok megfejtésére. A tanító jellegû álmoktól ezek abban különböznek, hogy nem az ébrenléti tudatnak szólnak, mivel nem neki vannak kódolva.
        Mindezen felsorolásból is látható, hogy rengeteg dolog vár még felfedezésre az álomtevékenység belsõ összefüggéseivel és külsõ kihatásaival kapcsolatban. Ezt azok tudják a legjobban, akik behatóan foglalkoznak az álmodás jelenségével.

AZ ÁLMOK MÛKÖDÉSE

        Az álom mûködését tekintve logikailag analógnak tekinthetõ pl.: a Windows számítógépes programmal. Elõtér és háttér ablakok, ikonok, alkalmazások, dokumentumok találhatók benne. Az álom olyan munkaasztal, ahol a tervezés, értelmezés, elraktározás, emlékezés, alkotás, kommunikáció, érzékelés tovább folyik, mert nemcsak az ébrenléti állapot során csináljuk ezeket.
        A passzív álmodás az, melynek lefolyásába az álmodó nem szól bele, csak átéli, elszenvedi, szemléli azt. Az álom egyben üzenet a tágabb valóságtól, a Belsõ Éntõl a személyiségtöredéknek, az ébrenléti tudatnak, melynek jelrendszere, kódja megállapodás szerint épül fel. Vannak egyedi és kollektív álomszimbólumok. Érzések és ideák, gondolatok és képek, hangok és egyéb kommunikációs, ill. érzékelésfajták a közlés céljától függõen. A kollektív szimbólumok az emberiség, mint faj és lélekcsoport közös, megállapodás szerinti õsi (isteni) jelrendszerébõl származnak, míg az egyediek ideiglenes, személyiség és kultúrafüggõ jelek.
        Az aktív álmodás kifejlesztése, az álom befolyásolása, irányítása, majd késõbb a létrehozása a visszaemlékezéssel kezdõdik. Minél tökéletesebben kell áthozni az álom emlékeit az ébredési gáton és újraértelmezni, rögzíteni kell a feltudatban. A visszaemlékezést könnyíti a fokozatos ébredés, a révülés gyakorlása, a figyelemkoncentráció és az álom eseményeinek nyomon követése a feltudati értelem segítségével. Az álmok transzlogikus értelmi rendszerek és más valóság tartományokban léteznek. Ezek az alternatív vagy párhuzamos, más beigazulásba esõ valóságrendszerek (tapasztalataink szerint) egyenrangúak, de különbözõek az ébrenléti valóságtól.
        Az álmodás mûvészete, az álommágia, az álomfejtés és az álommisztika lényegében az irányított álmodás lehetõségeinek felhasználása a megismerés, a viszonyulás és a teremtés tökéletesítése érdekében. Ez ideakonstrukciók tervezése, modellezése, kipróbálása veszélytelen körülmények között, mielõtt az anyagi síkra lehoznánk és megvalósítanánk õket. "Az álom a valóság tervezõasztala". Az önirányítás gyakorlása során egyébként az álmodó találkozhat saját elementál teremtményeivel, más entitásokkal és más entitások teremtményeivel, ill. az õ Teremtõjével is.
        Az értelmezhetetlen álmok megjegyzése, rögzítése különösen fontos a késõbbi elemzés céljából, akár évekkel késõbb is, mert ezek a spirituális fejlõdés lehetséges irányaiba, a tágabb valóságba mutatnak.

AZ ÁLMODOZÁS

        Az álmodozás és ábrándozás olyan tevékenység, melyet mindenki elõszeretettel végez az ébrenlét vagy a félálom során, mikor lehetõsége van a lazításra. Az ingerszegény életmód, a vágyakozás, a reménykedés, az elme csapongása okozza ezt a tudati pótcselekvést (lásd: az információs töltelékeket). Kiegyenlítõen, megnyugtatóan hat a személyiségre. Fontos szerepet játszik az életünkben, mivel élvezetes tevékenység és frissíti, élénkíti a szellemet.
        A gond akkor kezdõdik, mikor a személyiség a szükségesnél, ill. lehetségesnél több idõt igyekszik eltölteni ebben az állapotban. Nem azért születtünk le az anyagi világba, hogy ábrándozással töltsük az életünket. Fõ feladatunk a tanulás és a munka, az álmodozás csupán mint relaxációs eszköz hasznos a számunkra, nem lehet öncélú tevékenység.
        Az álom és az ébrenlét között érdekes átmenetet képez az álmodozás és a halucináció. Az álmodozás speciális fajtái az ihletettség, a belsõ inspiráció, valamint a révülés és a tervezés. Az ihlet minden mûvészet alapja, összehangolódás a kérdéses témakörrel. Az inspiráció a telepatikus sugallat, a külsõ segítség valamely probléma megoldásában, mikor az eszünkbe jut a válasz (valahonnan kívülrõl). A révülés sokféle célra felhasználható, irányított tudati technológia, lásd pl.: a sámánizmust. A tervezés ideakonstrukciók alkotása és vizsgálata a megvalósíthatóság szempontjából elemezve. A halucináció okai lehetnek: látászavar, vizualizáció vagy fokozott érzékenységû észlelés.

/Forrás: http://frankwinking.van.hu/keret.cgi?/11gond07.html/ 

Published in Álom

Az álom

Friday, 16 June 2006 12:02
Az álom egy nagyon fontos, de nem az egyetlen eszköze tudatallattinknak, hogy fontos üzeneteket továbbítson elménk felé. Ugyanakkor nem minden álom és nem minden esetben igényel megfejtést, ezért vagyunk hajlandóak az álmainkat nagyon gyorsan elfelejteni. Mindennapjainkban azonban számos más úton is kapjuk az üzeneteket, s ezekre sokkal ritkábban figyelünk fel. Pedig körbevesznek bennünket a legkülönbözõbb nekünk szóló jelek, csak többnyire elhaladunk mellettük. Amikor felfigyelünk rájuk, akkor már valószínûleg haladéktalanul tennünk is kell valamit az adott dolog kapcsán. Van olyan is, hogy nem kell tennünk semmit, hiszen megerõsítéseket is kaphatunk egy-egy döntésünkhöz vagy a megkezdett úton való haladáshoz.
Published in Álom

Az õz mint szimbólum

Thursday, 16 August 2007 11:26
ozAz õz, mint szimbólum nem igazán gyakori sem álmainkban, sem pedig a valós életben. Messze nem olyan, mint például egy kígyó vagy egy kutya. Éppen ezért, ha mégis megjelenik, akkor annak különös jelentõsége van. Gyakorlatilag semmilyen szimbólumszótár nem említi az õzet és az álomfejtésekre vonatkozó irodalom se sok helyen foglalkozik vele. Az õz nem egy ritka erdei állat, és Szlovéniának például nemzeti szimbóluma, de az Urál hegységeinek is jelképe. A bennünket érintõ/érdeklõ esetekben aligha errõl van szó, miután az õz, mint õsi szimbólum is létezik, mégpedig az azték naptárban.
 
Az aztékok kétféle naptárt használtak, de mindkettõben 20 napos periódusok (hónapok) voltak. A rituális naptár 13 periódusból, tehát 260 napból állt, míg a civil életben 18 hónapot vettek alapul, ami 360 napot adott ki, ehhez még hozzátettek 5 üresnek (szerencsétlennek) nevezett napot, így jött ki a 365 nap. A kõbõl kifaragott õsi azték naptárat a Mexikói Antropológiai Múzeumban õrzik, átmérõje 12 láb, súlya több mint 25 tonna. Ezen, a naptár ciklusos felépítésének megfelelõen minden hozzá fûzõdõ szimbólum ábrázolva van. Itt látható az õz is, mint a 20 nap egyikének, a hetedik napnak a szimbóluma. Azték NaptárAz aztékok úgy tartották, hogy az õzzel szimbolizált nap (az ábrán piros kör mutatja) az esõ és a mennydörgés napja, ekkor csírázik ki a mag, ekkor ejthetünk zsákmányt, mi magunk viszont nem eshetünk zsákmányul. Ezen a napon vethetjük le rossz szokásainkat és ekkor kényeztethetünk másokat. Ez a nap lehetõséget nyújt a saját nyomainkat felhasználva visszamenni a megtett úton. (Az õz lábnyoma nagyon érdekes, szimmetrikus, gyakorlatilag hasonlóan néz ki oda- és visszirányban is. Kicsit egy hosszúkás kávébabra emlékeztet: ovális, a hosszanti irányban hasítékkal. A szarvas nyoma például már egészen más, abból rögtön kiderül a haladási irány.) Láthatjuk tehát, hogy az õzhöz, mint szimbólumhoz elég sok jelentés, értelmezés kapcsolható. Minden attól függ, hogy mikor, milyen helyzetben, hogyan jelenik meg az õz, mint szimbólum. Az én életemben például volt egy nem felejthetõ esemény, amikor egy szegény kis õzet telibe találtam autóval, amely azt követõen átrepült a kocsi felett. Sötét volt, viszonylag nagy sebességgel hajtottam, amikor egy, a Bükkbõl letévedt õz éppen keresztben suhant át az úton. Csak a legutolsó pillanatban vettem észre, még fékezni sem volt idõm: már csak egy átsuhanó árnyat láttam. A szélvédõbe is belevágódhatott volna, s akkor minden bizonnyal végzõdhetett volna sokkal tragikusabban is az eset. Ez 1994-ben történt, és ma már tudom, hogy mi volt akkor ennek az esetnek a szimbolikus olvasata.
Végezetül csak érdekességként említem meg, hogy legközelebb december 16-án lesz az õz napja az Azték Naptár szerint.
Published in Álom

Ki a kezdeményezõ?

Thursday, 16 August 2007 11:16

dreamgalFelmerülhet a kérdés, hogy vajon a tudatalattink kommunikációjában ki is a kezdeményezõ fél, ha mondjuk két személy kapcsolatáról van szó. Álom esetében vajon az-e a kezdeményezõ, aki álmodik, vagy akit/akirõl/akivel álmodunk. Nekem errõl az a véleményem, hogy nincs kezdeményezõ, hiszen egy-egy személy, akivel jelenlegi életünkben kapcsolatban állunk vagy majd állni fogunk a tudatalattink világában már folyamatosan kapcsolatban áll velünk, s mindez kettõnk karmikus viszonyával függ össze...

Egy karmikus gépezetet kell itt elképzelnünk, melyben egy kapcsolat nem más, mint két egymással összekapcsolódott fogaskerék. Kívülrõl tekintve teljesen mindegy, hogy melyik a meghajtó és melyik a meghajtott fogaskerék, egyszerûen forog mind a kettõ és kész. Ennek a gépezetnek a kimenetén található a testi szinten megjelenõ élet/létezés, amelyet ily módon ez a karmikus gépezet vezérel. Amikor ez a gépezet, vagy konkrétabban a tudatalattink szintjén folyamatosan meglévõ kapcsolat az életünkre valamilyen konkrét hatást kíván gyakorolni, akkor egyszerûen olyan élethelyzetek alakulnak ki, ahol erre kapcsolatfelvételre szinte törvényszerûen kerül sor. Ilyenkor szokás "véletlen" találkozásokról, szituációkról beszélni. Például két ember találkozik, akik addig még ebben az életükben soha nem látták egymást. Ha elsõ látásra szimpátia alakul ki közöttük, vagy kezdettõl fogva úgy tûnik nekik, mintha régóta ismernék egymást, akkor ez nem másról szól, mint arról, hogy a tudatalattijuk szintjén már régóta szoros kommunikációban állnak egymással, és elérkezett a pillanat, amikor erre sor került a valós életben is.

Más esetben az álmainkon keresztül kapunk konkrét üzeneteket arra vonatkozóan, hogy mit is kell(ene) tennünk az életben, hogy az események általunk vezérelve formálódjanak kedvezõ irányban. A tudatalattink szintjén a dolgok térben és idõben más dimenzióban zajlanak. Ez a "világ" nemcsak jelenlegi életünknek képezheti egyfajta teljes metszetét, hanem több életet is átölelhet. Az idõbeniség igen jelentõs torzulását misem bizonyítja jobban, mint az, hogy a másodperc törtrésze alatt igen hosszú és bonyolult eseményeket vagyunk képesek átélni álmunkban. Visszatérve az eredeti kérdésfelvetésedre, még egyszer hangsúlyozom, hogy különösebben nincs értelme kezdeményezõrõl beszélni, hiszen egy ilyen álombeli élmény csupán nagyon picinyke része egy sokkal tágabb dimenziókban zajló általános karmikus viszonynak. Persze, aki álmodik, az abban az esetben „elõnyben" van, mégpedig abban az értelemben, hogy a tudatalattija konkrétan üzent neki, míg a másik érintett fél minderrõl esetleg mit se sejt.

Published in Álom

Azok a furcsa álombéli randik

Sunday, 27 July 2014 02:00

Találkozik egy nő és egy férfi. Ez a találkozás felkelti egymás iránt az érdeklődésüket. De mivel mindketten a földi sík mércéi alapján már elkötelezték magukat más és más emberhez, úgy gondolják, hogy érzelmeiket el kell nyomniuk. Azokat nem akarják, nem tudják leképezni a nappali létben. De mivel a tudat csak a nappali lét hatalmával bír, így az érzelmek áttevődnek éjszakára. A tudatalatti az elalvás után a szellemi vezetők beiktatásával, vagy azok mellőzésével kapcsolatfelvételt kér a másik személlyel. Ha a szimpátia kölcsönös, akkor nincs szükség a szellemi vezetők segítségére, ilyenkor elég a szellemi vezetők segítségét, ha az egyik oldalon sokkal erősebb a megismerési vágy, mint a másikon.

Természetesen a kölcsönös szimpátia gyorsabban létrehozza az éjszakai asztrális kapcsolatot. Nem beszélve arról, hogy ez a. kapcsolat mélyebbre is megy, mint a még csak tapogatózó kapcsolatfelvevőknél. Részben olyan ez, mint a fizikai síkon. Akik már ismerik egymást, nem írnak le tiszteletköröket egymás előtt. Akik még nem, azok a siker érdekében igénybe vesznek közvetítőket is. Mindaddig a közvetítők személye kívánatos, míg a kapcsolat felszínes.

Attól a pillanattól kezdve azonban, amikor a kapcsolat elmélyül a két ember között, a harmadik személy jelenléte már nemkívánatos. Mivel itt a közvetítő a szellemi vezető, vagy vezetők, ők is kilépnek az asztrális kapcsolatból, ha a jelenlétük zavaró lenne.

Elmondásom talán nehezen elképzelhető, de annak gyakorlati működése egyszerű és mindennapos. A teljes kapcsolatfelvétel re egyik földi lény sem fog emlékezni majd reggel. Erre azért van szükség, hogy a tudat ne érezzen bűntudatot az álombéli történtek miatt. Hiszen ő mindezek ellen volt. Mivel a történtek nem lesznek számára hozzáférhetőek, így azokkal nem kell elszámolnia önmaga előtt. Az éjszakai élmények, mert joggal nevezhetjük élményeknek ezeket az érzelmi megéléseket, különböző eredményekkel végződhetnek a nappali síkon. A leggyakrabban kisülnek, illetve visszafogottabbá válnak azok a vágyak, melyeket egymás iránt éreztek a léleklények.
Ez azért is jó, mert nem kerül konfliktusba a nappali Én az éjszakaival, a vágyak különbözőképpeni megítélése miatt. Mindaddig váltakozva ismétlődnek ezek az éjszakai találkozások, míg a két ember nem találja meg a lelki békéjét egymással szemben. Ez értendő az összes érzelmi töltésre. Nem csak kizárólagosan a szerelemre és a szexualitásra. Ritkábban ezek az éjszakai találkozások annyira közel hozzák a két embert egymáshoz, hogy a nappali létben is közeledés történik . Maguk sem fogják érteni a nagyobb nyitást okát egymás felé, ennek. ellenére megteszik azt.
Ennek szintén számos leképződési formája lehetséges. A nyitás elvezethet oda i, hogy a két ember egy életre szóló közelségbe kerül egymással, még akkor is, ha azt titokban kell tartaniuk. Az is gyakori, hogy az érzések teljesen átalakulnak a nappali létben.
Hiszen a nyitással olyan tulajdonságaikat megmutatják egymásnak, melyek már nem rendelkeznek olyan vonzási tartalommal, melyet várt a másik. Tehát a példák száma végtelen és azok elemzése kimeríthetetlen. Tömören összefoglalva az éjszakai találkozásokról azt mondhatjuk el, hogy azok minden esetben függnek a két személytől. Egy találkozás nem jöhet létre a másik fél beleegyezése nélkül. Amennyiben az ő tudatalattija ellenkezését fejezi ki a találkozással szemben, az nem történik meg. Persze a másik újra és újra próbálkozni fog. Igyekszik mindent igénybe venni a találkozás sikeréért. Gyakran az alacsonyabb szellemi vezetők segítségét is. Azokban az esetekben, amikor ők a közvetítők, a másik fél szenvedni fog álmában ettől.

Vannak emberek, akik meg sem próbálják a nappali életre leképezni az érzéseiket, vágyaikat. Õk csak fantázia szinten élnek, valósítanak meg dolgokat. Õk a virtuális világ árnyai. Olyan jellembeli hiányosságokkal bíró egyedek, akik gyengék, lusták, avagy rosszindulatúak. Sok más jelzővel is illethetném őket, de fölösleges, talán ezekből is tudsz következtetni a lényegre, az okra, amiért a fantázia világába menekülnek. A fantázia szó az emberi tudatban nem valós, sőt nem i,s megvalósítható gondolati töltésekre használt meghatározás. Holott a fantáziából igen gyakran valóság lesz.
Igaz, a legtöbbször nem a látható világ tartományán belül. Ezek az emberek, akik mások iránt táplált vágyaikat, érzéseiket nem képezik le nappal, éjjel akarva-akaratlanul kibocsátják ezeket ez energiagömböcskéiket. Számítva arra, hogy ezek a töltések megérintik a vágyuk tárgyát, annak a kommunikációs rendszerébe be tudnak majd férkőzni általuk. De mivel ezek a töltések eredendően egyoldalúak, azaz uralni akarják a célzott személyt, ellenállásba ütköznek. Az Én védelmi rendszere belép azok érintése esetén. A védelmi rendszer igyekszik visszaküldeni ezeket a töltéseket kibocsátójukhoz. Azok vissza is érkeznek hozzá. Két dolog történhet. Vagy visszafogadja a kibocsátója azokat, elfogadva a kudarc tényét, vagy segítséget kér tervének megvalósításához az alacsonyabb szellemi síkok segítőitől. Azért csak tőlük, mert csak rájuk számíthat. Magasabb síkú szellemi vezetők a szabad akarat törvényének értelmében megtagadnák az ebbéli segítséget. Az alacsonyabb sík viszont azért ad örömmel segítséget, mert sikeres beavatkozása esetén energetikailag és érzelmileg megcsapolhatja mindkét felet. A kibocsátót azért, mert segített neki, a befogadót pedig azért, mert védtelenné vált. Minél erősebb a kibocsátó gondolati energiája, annál erősebb lesz az alacsonyabb erőtér rásegítése is. A kettőzött erővel támadó vágy-energia bizony hatalmas feladat elé állítja a célzott személy védelmi rendszerét és kommunikációs hálózatát. Minden erejét be kell vetnie ahhoz, hogy meg tudja védeni önmagát az uralkodói töltésektől. Ez a legtöbbször még ilyen erejű támadás esetén is sikerül. Egyrészt azért, mert az Én minden erejét beveti, másrészt azért, mert a saját szellemi vezetői is a segítségére sietnek. Bármelyik védelem által jár sikerrel, számára az az éjszaka harccal telik el. Mivel teljes energiájával a védekezésre kell koncentrálnia, nem lesz ideje éjjel a lelazulásra, az elengedésre. Az aura magasabb burkai emiatt nem távozhatnak messze, sót néha szét sem válhatnak az alacsonyabbaktól. Ennek eredménye a másnapi fáradtság testi és lelki örömtelenség.

Mielőtt arra gondolsz, hogy hogyan lehetne védekezni az ilyen behatások ellen, válaszolok is. Nem kell. Ezek azért vannak, hogy az Én ne csak a nappali életében tanuljon, álljon helyt, hanem éjjel is. Ne feledd, az ilyen éjszakáért elsősorban önmagadat kell okolnod, mert csak arra támadnak, aki gyenge. Mihelyt valaki megszerezte a lelki stabilitását, attól kezdve őrá nemhogy hatástalanok lesznek ezek az erők, de ki sem kezdenek vele az eleve elrendelt kudarc miatt.

/Forrás: Kun István, Szellemvilág I. a szellemi erők megnyilvánulásai című könyve.
http://www.reikikun.hu/index2.php?cat=6 /

 

Published in Álom

Álmaink és a telepátia

Sunday, 27 July 2014 02:00
telepataVajon ki ne tapasztalta volna, hogy - mondjuk - mosogatás vagy a reggeli öltözködés közben egyszer csak valami az agyába villan: kórházi ágyon fekszik az épp táborozó gyerek, vagy egy határozott hang azt súgja: ne ülj ma autóba, ha jót akarsz.

Ilyenkor egy pillanatra megállunk, esetleg bele is sápadunk, aztán rohanunk telefonálni a gyereknek a táborba, és csak nagyon-nagyon félve ülünk kocsiba. Ha beigazolódik a jóslat, megborzongunk, és ekként morfondírozunk: megéreztem!

Szoros érzelmi kapcsolatban
Agyunk mûködésének minden részletét ma sem ismerjük teljesen, és a megérzéseknek, a telepátiának a létezése sincs tudományosan bizonyítva. Azt azonban megfigyelték, hogy leggyakrabban olyan emberek képesek azonos hullámhosszon rezdülni, akik szoros érzelmi kapcsolatban állnak egymással, például gyerek és szülõ, testvérek vagy szerelmesek.
Amióta a világ világ, próbálunk elfogadható magyarázatot keresni a lelkünkben zajló folyamatokra: míg a buddhista haszontalannak tartja, és elutasítja a fantáziák világát, a keresztények isteni sugallatnak vélik, a parapszichológusok egy része pedig a kozmosz és az emberi agy kapcsolatának tulajdonítja a különös jelenséget. C. G. Jung szerint a civilizált ember annyira el van telve saját magától, annyira belebonyolódott szubjektív tudatosságába, hogy mindenható lényként ítélkezik a természet jelenségei felett, miközben legnagyszerûbb eszközét, tulajdon pszichéjét alig veszi tekintetbe.
 

Vitatják a létezését
"A pszichológusok kísérletekkel igyekeznek igazolni a telepátia, a megérzés létezését", mondja Lisznyai Sándor pszichológus. "Például számokat, vagy fogalmakat ábrázoló kártyákat mutatnak az egyik kísérleti alanynak, a másiknak pedig ki kell találnia, hogy az illetõ mit látott. Akkor beszélünk telepátiáról, ha valaki többször találja el a kártyán szereplõ fogalmat, mint az átlag, vagy mint azt a valószínûség számítás igazolná". Lehet, hogy csakugyan létezik ilyesmi, de még sok a kérdõjel. Sokáig azt feltételezték, hogy ez a fajta kommunikáció kémiai alapokon nyugszik: egy tudatos szinten nem érzékelhetõ illóanyagot bocsátunk ki magunkból, és ezt a másik, bár nem tudatosan, megfejti, értelmezi. Jung szerint az egész emberiségnek egyetlen közös lelke van, így lehetséges a gondolati együttrezdülés is.
A mai racionális pszichológia viszont abból indul ki, hogy a megérzések az állandó gondolatainkból, félelmeinkbõl, szorongásainkból táplálkoznak, és csak véletlenszerûen igazolódnak be. Hiszen nap mint nap foglalkozunk azzal, hogy mi lesz, ha egyszer karambolozunk, vagy beteg lesz a hozzátartozónk, ám ha egyszer bejön, azt mondjuk, megéreztük. Ha pedig mégse, elfelejtjük, nem tulajdonítunk neki jelentõséget. "Sajnos, a negatív elõérzetek gyakoribbak, mint a pozitívak" - mondja Lisznyai Sándor. - "Alighanem azért, mert azt gondoljuk, jobb félni, mint megijedni, vagyis ha elõre készülünk a rosszra, ezzel megbékíthetjük a sorsot, és elkerülhetjük a bajt".

Telepátia és álmok
Álmaink bátrabbak, mint éber gondolataink. mondja Lisznyai Sándor. A nappal tudatosan nem érzékelt események álmunkban elõtörhetnek, és vagy szimbólikusan, vagy konkrétan megismétlõdnek az agyban. Ezeket aztán úgy éljük meg, mintha jóslatok volnának. Holott valószínûleg csak annyi történik, hogy a másik ember mozdulataiban, arcvonásain, arcszínén már látjuk a közelgõ betegséget, épp csak nem észleljük tudatosan. Ha például nagyanyánktól valaha azt hallottuk, hogy sárral álmodni betegség, az agyunk máris üzen: összehozza a szerettünk sápadt arcát meg a kódként mûködõ sarat.

A Nautilus-legenda
Telepátiának a közvetlen kommunikációt nevezzük két személy között, akiket a távolság megakadályoz abban, hogy hagyományos módon teremtsenek kapcsolatot egymással. A két személy ugyanabban a pillanatban ugyanazt gondolja, de anélkül, hogy a kommunikáció során öt érzékük egyikét is használták volna. Noha számos kísérlet foglalkozott már vele, még nem találtak magyarázatot a jelenségre, de a létezését többször bebizonyították.
Az anekdota szerint a Nautilus tengeralattjáró legénységével akkor is sikerült telepatikus kapcsolatot létrehozni, amikor az Északi sark közelében a jégmezõ alá merülve kívül kerültek a rádiólokátorok hatáskörén. Az eddigi megfigyelések szerint a telepatikus kapcsolat létrejötte azonban gyakran lassú. Mert még ha az érkezõ üzenet világos is, a címzett nem mindig számít rá, és ilyenkor nem várja felkészülten. Veszi ugyan az üzenetet, de néha meglepõen hosszú idõre van szüksége ahhoz, hogy felfogja: üzenetrõl van szó, és neki ezzel valamit kezdeni kéne
Published in Álom

Tudatos álmodás

Wednesday, 14 March 2007 08:39

álomA tudatos álmodás olyan állapot, amikor éber tudattal vagyunk jelen az álmodásban, viszont Énünk nem kapcsolódik szorosan az alsóbb testekkel. Bár az asztrállal megmarad az összeköttetése, illetve hat rá, és ez adja az öntudat erejét. Ezek alapján mondható, hogy az imagináció az, amikor a tudatos álmodás szintjét elérjük a nappali életben is. Éppen ezért a tudatos álom jó elõkészítõje lehet a magasabb látásnak.

Az álom kezdetben híradás a nem-tudatos területeken történõ eseményekrõl, de nem maga az esemény. Olyan, mint a szélfújta levelek, ahol magát a szelet nem látjuk, s ez a tudattalan folyamat, a falevél pedig a lélekben lévõ benyomások. Az álom során az asztráltest átadja az étertestnek mindazon élményeket, melyeket az asztrálsíkon szerzett. E folyamatban lévõ öntudatra ébredés a tudatos álom. Magát az álmot több erõ építi fel. Alapja az, amit a szellem él át az asztrális síkon, de ezt elhomályosítják a külsõ ingerek, az elfojtott vágyak, nem tudatos asztrális tartalmak, az elõzõ napi, gyermekkori és elõzõ életbeli emlékek. Mindezek miatt az asztrális világ tényleges tapasztalása csorbát szenved. Hogy mennyire tiszta a tapasztalás, az a tanítvány elõrehaladását jellemezheti. Ugyanígy az is mondható, hogy mindebbõl mennyit tud áthozni nappali éltébe is. Nagy eltérések lehetségesek. A gyakorlottabb ember képes megkülönböztetni, hogy például egy adott álomalakja személyes elemekbõl épült-e fel, vagy tényleges találkozás történt egy másik lélekkel. Ugyanígy érezhetõ nagyjából, hogy egy álomeseményben mennyi az elõzõ napi emlék, illetve mennyi a magasabb világok üzenete. Ez különösen a tudatos álomban tûnik elõ, mikor szemtõl szemben állunk az álommal. Azonban, hogy mi maga az üzenet, nem biztos, hogy átlátható e szinten. A cél, hogy az álmodó tudatosan kiszûrje álma közben mindazt, ami nem a magasabb világból származik, hogy lerántsa róla az álmok fátylát.

Az álmok közönségesen valóban kaotikusabbak, mint ahogy az átlagos ember lelki élete sem a rendet tükrözi. A tanítvány álmai egyre inkább logikusabbá, világossá válnak, és álombeli viselkedése is a nappali életéhez kezd hasonlóvá válni. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a tudatos álomban - a hagyomány szerint - az ember kilencszer magasabb szinten áll, és tudatosabb önmagához képest. Ez igaz is: tudatos álomban elég egyszer felismerni például egy repülési technikát, a következõkben az bármikor újra használható.

Lévén, hogy az étertest elhasználja energiáit a nappali élet folyamán, az álom egyik feladata az, hogy az asztráltest a magasabb világból felvett energiával újra feltöltse. Ahogy a test a fizikai síkhoz tartozik, és belõle kapja táplálékát, úgy az asztráltest hazája a lélekvilág, melybõl minden ébredés kiszakítja. Az érzéki világba süllyedést csak úgy bírja ki, ha idõnként visszatér saját világába. Az erre való késztetés jelentkezik fáradtságként, melyet alvásnak kell követnie. A fizikai testet az étertest építi fel, de ehhez az asztráltól kapja a mintaképeket. A tudatos álmodó tehát, ha beleszól az álom természetes folyamatába, megváltoztatja az átadás természetes menetét. Az igazi tudatos álmodó csak szemlél és kutat, nem megváltoztat!
A két ébrenlét közti állapotban való tudatosságnak több szintje is van. Elõször a tanítvány azt éri el, hogy álmaiban rájön, hogy álmodik. Ezt követi annak az állapotnak a tudatosítása, amely két álom között van, és alvásnak nevezzük. A harmadik szint a tudatos elalvás. A legnehezebb a tudatos ébredés. A tudatosság így folytonossá válhat, és kiterjedhet az elalváskor a kis küszöb õrével való találkozásra, amikor az ember visszafelé átnézi és átértékeli az eltelt napot, illetve az ébredéskor a nagy küszöb õrével való találkozás, melynek során az elkövetkezendõ nap eseményeit az ember nagy vonalakban átnézi, s kap segítséget az egyes karmikus csomópontok megoldásához.

Az álmok terén felmerülnek olyan dolgok, melyeket csak a szellemi megismerés tesz világossá. Ha bizonyos tények - melyeket két álom közt tapasztal az ember -, nem tudnak az álmokban megjelenni, azok akkor is felszínre kerülnek, de a nappali életben. Ezek a víziók. Az ember nappali elszenderedésébõl táplálkoznak a sejtések. A holdkórosság pedig egy olyan állapot, melyben állandósul az ébrenlét és az álom küszöbén való létállapot. Az egyik legérdekesebb pedig a lelkiismeret ténye, ami létét a magasabb világokból áthozott morális elveknek köszönheti, melyekkel hétköznapi életünk beállítottságai sokszor ellentétben állnak. Ez összefüggésben áll azzal is, hogy az embernek leginkább azért tompul le a tudatossága elalváskor, mert tudata nem áll harmóniában a magasabb világokkal, azok morális elveit nem tudja magáénak.
A tudatos álmodásnak az imagináció elõkészítésén kívül számos más elõnye is van. Ez olyan állapot, ahol a fizikai világ törvényei többnyire áthághatóak, ezért kezdetben az álom világával való ismerkedés is óriási hatással lehet a tanítványra. Itt tapasztalhatja elõször igazán egy másik világ létét. Rádöbbenhet arra, hogy a fizikai világtól függetlenül is lehetséges tapasztalás, s hogy hiedelmeiben mennyire kötõdik a megszokott világhoz. Nem tudatos lelki tartamokkal szembesülhet, és azokkal mint álomalakokkal beszédbe elegyedhet. Felsejlik elõtte, hogy - lévén az elalvás egyfajta kisebb halál - az emberi lélek és szellem túléli a halált, és utána is jelentõs események zajlanak. Sõt az igazi élet ott kezdõdik, mert az a világ hatalmasabb, mint a fizikai, amibõl táplálkozik.

A tudatos álmodásban az a különös, hogy míg a nappali észleléshez, az éntudat létrejöttéhez a fizikai világ adja a támaszt az azzal való ütközés által, addig itt meg kell tanulnunk enélkül is fenntartani az öntudatot. Az átlagember elveszíti tudatosságát, amint az asztráltest és az Én a lelki-szellemi világba távozik. A tanítvány fejlõdésében az álmokban való tudatosság egyrészt természetesen jelentkezik egy idõ után mint eredmény. Másrészt érdemes különbözõ gyakorlatokat végeznie és lelki tulajdonságokat elsajátítania, hogy ezt elõsegítse.

Az alapok elsajátítása - elsõ hét

Elsõ nap

Indulásként olyan napi rutint kell kialakítanod, amely segít az álmodásban. A legfontosabb tényezõ most az álmodás iránti vágyad, valamint a bizalmad, hogy - mint bárki más - képes vagy az álmodásra és a visszaemlékezésre.

Kezdetben az elsõ szintre összpontosítunk: az elalvás elõtti idõszakra. Itt létrehozunk egy egyszerû sablont (a napi rutin alapját), amelyet „pszichológiai eszköz"-nek hívok. Ez a sablon egyfajta „megismerési technika". A sablon úgy kezdõdik, hogy az ágyad elõtt állsz.

Elsõ szint Mielõtt lefeküdnél, állj meg egy kicsit az ágyad elõtt! Végy mély lélegzetet, és készítsd fel magad mentálisan az álmodásra; határozd el, hogy álmodni fogsz! Mondd el magadban, vagy akár hangosan a következõ mondatokat:

„Azért fekszem le, hogy álmodjak. Tudom, hogy álmodom, így tudatosan, akarattal fogok álmodni annak teljes tudatában, hogy ez az én kívánságom, az én szándékom, az akaratom."

Tisztázd magadban a tényt, hogy nemsokára elalszol! Gondolj erõsen arra, milyen is ébren lenni, és készíts egy „térképet" errõl az érzésrõl! Figyeld meg, mennyire tudsz visszaemlékezni a nevedre, hogy hol laksz, valamint a szobád részleteire! Mondd ezt magadnak:

„Olyan leszek, mint amilyen most vagyok a Valós Fizikai Világban: teljes birtokában leszek mentális képességeimnek, melyekkel megfigyelhetem és megjegyezhetem ezt az élményt, és olyan tisztán emlékezhetek rá, mint most, csak ezúttal álomállapotban."

Feküdj le, végy néhány nyugtató lélegzetet! Gondolj arra, milyen jól fogsz szórakozni, milyen jó is lesz ez! Légy izgatott és lelkes! Élvezni fogod! Mindjárt átlépünk a Második szintre, de elõtte készíts magadról még egy mentális térképet: nézz végig különbözõ képességeiden: emlékezõtehetségeden, elemzési módszereiden, gondolkodásmódodon és a tanulási képességeden! Ezekbõl a részekbõl épülsz fel te, vagyis Te. Ezeket vetítsd ki az álomra:

„Józan vagyok, teljesen éber és felkészült. Olyan álmot szeretnék átélni, amelyre tisztán emlékszem. Álmomra tökéletesen, tisztán és teljes részletességgel fogok emlékezni. Most az ágyban vagyok, mindjárt elalszom. Tudom, hogy álmodni fogok."   

dreamsgirlrb2

Második szint

Ez a szint alapvetõ jelentõségû az álomfejlesztés szempontjából. Sok minden történhet itt, ahogy kezdesz elaludni. Fontos, hogy nyugodtan elalhatsz normálisan is. Most még nem próbálunk a tudatunknál maradni, csak álmodunk. A Második szint egyelõre nem olyan fontos, de rendkívül lényegessé válik késõbb, úgyhogy ügyelned kell rá, és már most fel kell térképezned. Hogy ezt megtehesd, elalvás közben emlékeztesd magad arra, hogy jegyezd meg a hatásokat és a változásokat, amelyeket még a teljes öntudatlanságba esés elõtt élsz át.

Ez a hipnagóg terület. Ebben az állapotban szintén sok minden megtörténhet (lásd: hipnagóg állapotok és akadályok). Emlékezned kell, hogy milyen állapotokat tapasztaltál elalvás közben, mivel ezeket késõbb fel kell jegyezned. Ez késõbb lesz hasznos, mikor elkezdjük a tudatos álmodást.

Harmadik szint

Ez az álom.

Negyedik szint

Mikor felébredsz, írd le, mit tapasztaltál, ahogy elaludtál! Készítettem egy kérdõívet, hogy ezt megkönnyítsem. Ezután írd le, mit álmodtál! Akkor is, ha nehezedre esik emlékezni, vagy ha egyáltalán nem emlékszel. Ülj le egy csöndes helyen, ahol zavartalanul gondolkozhatsz. Hunyd le a szemed, és emlékeztesd magad az alvásra, vagyis arra, hogy biztosan álmodtál. Keresd meg magadban az álom nyomait, írd le a leghalványabb részleteket is! Ez segít egy rutin kialakításában, és egyre több és részletesebb álomra fogsz visszaemlékezni, ha mindig fordítasz rá idõt. Ha erre nem ügyelsz, elveszíted az emlékeket, és nem leszel képes semmiféle haladásra. Másrészrõl, ha rendszeresen foglalkozol az álmaiddal, rövid idõn belül csak úgy ömleni fognak az emlékek.

Kérdõív

1.) Körülbelül mennyi ideig tarthatott elaludnod?
2.) Észleltél hipnagóg hatásokat?
a.) Színeket, képeket, fényvillanásokat? Írd le!
b.) Gyenge hangokat, zenét, zajokat? Írd le!
c.) Rezgéseket, fizikai érzéseket? Írd le!
d.) Elvont gondolatok is eszedbe jutottak? Írd le!
e.) Emlékszel az elalvás pillanatára? Igen/Nem
3.) Sorold fel röviden, mit tapasztaltál elalvás elõtt:
4.) Emlékszel az álmodra? Igen/Nem
5.) Tudatosan álmodtál? Igen/Nem
6.) Írd le a lehetõ legrészletesebben az álmodat!

Második nap

Kezdd mosollyal a második napot! Kelj fel, és gyõzd meg magad, hogy jó napod lesz! Légy pozitív! Gyakorold a fent leírt stresszoldó és álomjavító módszereket! Hasonlítsd össze az álomban tapasztalt érzékelésedet a valóságossal! Kérdezd meg magadtól, hogy ha most álmodnál, min változtatnál? Gondolkozz ezekrõl a változtatásokról, képzeld el õket, amilyen tisztán csak tudod! Nehogy leállítsd magad!

Mostantól az álmok segítségével problémákat oldunk meg és megszabadulunk a stressztõl. Mikor a ma esti álomra készülsz, kövesd a fent ismertetett négy szintet lépésrõl lépésre! Annyi lesz a különbség, hogy az álmot megpróbáljuk áthangolni, hogy könnyítsen a rád nehezedõ stresszen/idegességen/félelmen, és hagyjuk, hogy megoldja a problémádat.

Elsõ szint

Ismételd meg az Elsõ nap Elsõ szintjének a lépéseit! Ma megtoldjuk az egészet egy újabb szándékkal, hogy az álomnak valamilyen szerkezetet adjunk. Ez a szándék a mai álom „programozható célja". Jelen esetben a cél problémamegoldás vagy stresszoldás. Csukd le a szemed, és ismételgesd magadban:

Szándék: „Az álmodás alkalmas arra, hogy feloldjam a rajtam nehezedõ nyomást, és hogy megoldja aktuális problémámat. (Ide ezt a bizonyos problémát helyettesítsd be!) Amellett, hogy hasznosan töltöm el ezt az idõt, még élvezni is fogom. Mikor felébredek, tökéletesen fogok emlékezni az álmomra. Emlékeim tiszták, részletesek és élénkek lesznek."

Második szint

Ahogy elalszol, ne felejtsd el megfigyelni a természetes alvási folyamatot. Emlékeztesd magad arra, hogy reggelre maradjanak meg a tudattalanságba csúszás emlékei!

Harmadik szint

Remélem, kellemes stresszoldó/problémamegoldó álmot élsz át ezen a szinten.

Negyedik szint

Töltsd ki az álomnaplóban ezt a kérdõívet:

Kérdõív

1.) Körülbelül mennyi ideig tarthatott elaludnod?
2.) Észleltél hipnagóg hatásokat?
a.) Színeket, képeket, fényvillanásokat? Írd le!
b.) Gyenge hangokat, zenét, zajokat? Írd le!
c.) Rezgéseket, fizikai érzéseket? Írd le!
d.) Elvont gondolatok is eszedbe jutottak? Írd le!
e.) Emlékszel az elalvás pillanatára? Igen/Nem
3.) Sorold fel röviden, mit tapasztaltál elalvás elõtt:
4.) Volt valamilyen szándékod elalvás elõtt? Igen/Nem
5.) Mi volt az a szándék?
6.) Emlékszel az álmodra? Igen/Nem
7.) Tudatosan álmodtál? Igen/Nem
8.) Sikerült a szándékod szerint álmodnod? Igen/Nem
9.) Írd le a lehetõ legrészletesebben az álmodat!

Harmadik nap

Most, hogy már van némi tapasztalatod az álmodásban, remélem, hogy volt két tisztán megõrzött álomélményed. Minden nap ellenõrizd, mennyivel többre emlékszel, ha egyáltalán emlékszel valamire. Próbáld nyomon követni a haladásodat, és jegyezz fel mindent, ami megzavarhatja az alvásperiódusaidat! (Pl. rossz alvási szokások, nyugtalan éjszakák, stressz, idegesség stb.) Ez lényeges, hiszen te leszel a legjobb tanítód, miután felismerted a kihívást jelentõ területeket, és megtanultál uralkodni rajtuk. Sokat segít, ha tisztában vagy alvási szokásaiddal.

A Harmadik napon foglalkozz tovább a stressz/idegesség/félelem feloldásával! Érezd meg a belsõ békédet, így megkönnyíted azoknak az érzéseknek a lefogását, amelyeket mindannyian el akarunk kerülni az életben. Egy kis 20 perces csendes meditáció egészséges, és semmi más nem kell hozzá, csak a megfelelõ célra való összpontosítás.

Ha sok visszatérõ álmod van, a Harmadik nap segíthet. A tanfolyam célja a problémamegoldás és a fölösleges érzelmi terhek megszüntetése. Ez késõbb nagyon hasznos lesz, mikor az önmegismerés magasabb szintjére érsz. Koncentrálj egy ismétlõdõ álmodra, amely bármikor visszatérhet! Gondolj a lehetõségre, hogy valamivel szembesülnöd kell abban az álomban! Ezúttal átfogalmazod a szándékod a mai órára, hogy megoldd az álmodban rejtõzõ problémát, így megváltoztatva azt.

Személyes tapasztalataim alapján az ismétlõdõ álmok külön odafigyelést igényelnek. Ha nincs ilyened, az új szándék akkor is hasznos lehet. A következõ részekben megpróbáljuk beprogramozni a kívánt álomkalandokat, hogy a tapasztalatgyûjtés izgalmas és érdekes legyen.

Elsõ szint

Majdnem minden marad a régiben, csak a szándék változik.

Ismétlõdõ álmokhoz:

„Tisztában vagyok vele, hogy visszatérõ álmaim vannak. Szeretném megoldani az álom mögött rejtõzõ problémát. Azonban most én fogok irányítani. Bármikor megváltoztathatom az álmot, ha akarom. A megoldás egyben élvezetes, szórakoztató és egyértelmû lesz. Teljes részletességgel fogok emlékezni az álomra és a megoldásra, mikor felébredek."

[Ha rémálomról van szó]

„Tudom, hogy álmodom, és az álmok nem bánthatnak. Szabad akaratomból hozom létre a saját álmaimat, és úgy változtathatom õket, ahogy kedvem tartja."

Itt szintén próbáld olyan élénken elképzelni a változtatásokat, amennyire csak tudod. Gondolatban menj végig néhány részleten, és módosítsad õket kedved szerint! Ha rémálmok gyötörnek, a stresszoldó technikák itt is alkalmazhatók. Légy nyugodt; végy néhány álomlélegzetet, és összpontosíts a békére, a szeretetre és a nyugalomra! Vagy tedd ezt, vagy képzelj el egy álom-ágyút, és lõj egyet vele! Mindkét megoldás mûködik. Mikor fiatalabb voltam, mindig csomagoltam álmomban egy pisztolyt, hogy megvédhessem magam. Olyan borzalmas rémálmaim voltak, hogy minden éjjel magammal vittem egy képzeletbeli fegyvert, ami segített szembenézni a legsötétebb félelmeimmel.

Átprogramozás

Szándék: „Képes vagyok arra, hogy hassak az álmaimra, és tökéletes részletességgel fogok álmodni, amirõl csak akarok."

[Itt vizuálisan és mentálisan gondolj a kívánt álomtémára, és jelenítsd meg egy ablakban! Kapcsold össze valami kellemes dologgal, amit szeretnél kipróbálni vagy átélni!]

Ezek a „kellemes dolgok" természetesen nagyban összefüggnek azzal, hogy a valóságban mit szeretsz csinálni. Nézz egy filmet, repülj az ûrön át, játssz Luke Skywalker-t valamilyen hõsi mesében, táncolj holdsugarakkal, olvass az asztrofizikáról! Ez a te személyes álomországod, azt hozol létre, amit csak akarsz. Csak használd a képzelõerõd!

Második szint: Ugyanaz, mint feljebb.

Harmadik szint: Remélhetõleg az álmod.

Negyedik szint: Ugyanaz, mint az elõzõ napon.

Negyedik nap

Ezen a ponton már valószínûleg tisztább álmok kezdenek kialakulni. Ha mégsem, gondold át, mi okozhat gondot! Követed a tananyagot? Megvan benned az álmodáshoz szükséges motiváció, vágy és szenvedély? Esetleg külsõ tényezõk befolyásolják az alvásodat? Kábítószer vagy alkohol hatása alatt állsz? Jól szórakozol? Meggyõzõbb álmokat akarsz? Bármi is legyen, folytasd a gyakorlást, hiszen ez egy készség, egyfajta mûvészet. Gyakorlatot igényel, nomeg némi fegyelmet. Ne hanyagold el az ébrenléti állapot kiismerését! Hasonlítsd össze a valós fizikai világot az álmaiddal, és figyeld meg, mennyi összefüggés, minõség és részlet jelenik meg bennük. Egy bizonyos szinten túl szupervalóságossá válnak az álmaid, messze megelõzve a való világot. Talán már tapasztaltál is ilyet.

Próbáld a következõ négy napot kellemessé és izgalmassá tenni! Folytasd az álmaid átprogramozását! Hatolj beljebb a Második szint hipnagóg területeire, ahogy felkészülünk a tudatos álmodásra! Állíts magad elé új kihívásokat az álmaidban, próbáld meg apránként tisztábbá, hosszabbá és élénkebbé tenni õket! Ha több problémamegoldó vagy stresszoldó álomra van szükséged, akkor ezt a fajtát gyakorold! Ha maradtak ismétlõdõ álmaid, ne habozz, próbáld kideríteni, mi áll mögöttük!

Folyamatosan szokj hozzá ehhez az átprogramozáshoz: gondolkozz élénk képekben, hangokban, anyagokban, illatokban és ízekben, amíg el nem alszol! Korábban rengeteg képzelt videojátékkal játszottam, hogy fejlesszem a gondolkodásomat, a hangok, színek és a mozgókép elõállítását. Emellett például zenét is hallgattam, majd zenében gondolkodtam. A gyakorlással te is rá fogsz jönni, hogy ezek a természetes adottságok hogyan kapcsolódnak a jó „erõs" álmodási képességhez. Az álmok annyira tekinthetõk nyelvnek, mint mûvészetnek.

Elsõ szint

Mint a Harmadik napon.

Második szint

Most elkezdjük a hipnagóg területek manipulálását. Idézz fel egy dalt, amit szeretsz! Elõször csak gondolj rá, majd lazulj el, és lassan kezdd el lejátszani! Ne problémázz azon, mennyire tiszta, mennyire pontos vagy hogy mennyire hasonlít az eredetihez! Próbáld elképzelni a zenét, összpontosíts arra, hogy hangosabb és tisztább legyen! Ez csak úgy sikerülhet, ha „engeded", hogy sikerüljön. Ne erõlködj, ne akard nagyon, ezzel csak elrontod!

Játssz a hangokkal és a zenével! Próbáld ki, hogy elõ tudsz-e állítani bármilyen hangot pusztán azzal, hogy rágondolsz! Én tisztán hallom a hangokat; a zene olyan hangos is lehet, mintha fülhallgatón jönne. Jól jegyezd meg, milyen tiszták is ezek a hangok! Esetleg tanulj meg egy számot fülhallgatóval, hogy gyakorlatot szerezz! Hallgasd meg, és próbáld rekonstruálni a hipnagóg területen!

Harmadik szint

Remélhetõleg az általad akart álom.

Negyedik szint

Használd a második nap kérdõívét, és jegyezd fel, mennyire voltak sikeresek a hangok!

Ötödik nap

Folytasd a meditációt, a relaxációt és az álomépítõ technikák gyakorlását! Valószínûleg mostanra már kezdesz rájönni, miért is olyan élvezetesek az álmok. Kezeld magad királyként/királynõként az álmaidban! Az éjszakáid töltsd ki vad kalandokkal, tudván, hogy egyre jobb lesz, ahogy folyamatosan átveszed az irányítást! Innen egyre rendszeresebben játszunk a hipnagóg területekkel. Ez segít megtanulni ennek az élénk gondolatfolyamnak az irányítását.

Ebben a gyakorlatban a vizuális képzelettel dolgozunk. Mostanra remélhetõleg már úgy éled meg a valóságot, a kedvenc ételeid ízét, hogy kész vagy leképezni ezt az érzést. Szívd magadba a szenvedélyes élet és a zene teljességét! Ez a leképzés azért kell, hogy hosszabb, élénkebb álmaid legyenek. Ha szereted a mûvészetet, a filmeket vagy a videojátékokat, ebben a részben megpróbáljuk valamelyikkel eltölteni az idõt a Második szint elalvási fázisában.

Elsõ szint

Mint a Harmadik napon.

Második szint

Miközben elalszol, próbálj valami élvezetesre gondolni! Egy filmre, képre vagy videojátékra, ugyanúgy, mint legutóbb a zenére. Tehát kezdj hozzá, amihez akarsz, a lényeg, hogy annyira belejöjj, hogy végül az egész élénk és tiszta legyen! Figyelj oda a hangok élethû reprodukálására is! Maradj végig nyugodt és türelmes, és ne ijedj meg, ha esetleg tudatosan átcsúsznál egy álomba! Mint tudod, a sima álmoktól fokozatosan a tudatos álmodás felé haladunk.

Harmadik szint

Remélhetõleg az általad akart álom.

Negyedik szint

Használd a második nap kérdõívét, és jegyezd fel, mennyire volt sikeres a mozizás/játék/képnézegetés!

Hatodik nap

Most már valószínû, hogy nagyjából megismerted a képességedet, amellyel beleavatkozhatsz az elalvás folyamatába. Mostanra felelõsséggel tudod létrehozni az általad kívánt álomvilágot. Az álmodás ugyanúgy mûvészet, mint az éneklés, a zenélés, a rajzolás, a festés, az írás stb. Nem kell mûvésznek lenned ahhoz, hogy álmodj, csak azt kell tudnod, mirõl szeretsz álmodni. Nincs más dolgod, minthogy helytállj az álmok világában, esetleg a rémálmaiddal szemben, ahogy egyre inkább hozzászoksz az álomirányításhoz és „új" képességeidhez. A Hatodik nap sem lesz kivétel. Ha kell, folytasd a húszperces meditációkat! Folytasd a valóság megfigyelését, és az álmokkal való összehasonlítását! Gondold végig, mely területeket kell még fejlesztened! Az álmokban nincsenek illatok? Nincsenek ízek? Erre is van megoldás.

Elsõ szint

Mint a Harmadik napon.

Második szint

Gondolom, már eléggé megszoktad ezt az állapotot. Ma képzelj el egy asztalt némi étellel és itallal a tetején. Válassz valamilyen „testes", ízletes ételt! Én személy szerint a szaftos tésztát kedvelem fokhagymás kenyérrel és egy pohár sörrel. Most ugyanúgy, mint a hangoknál és a zenénél, próbáld vizuálisan elképzelni a szobát, az asztalt, az ételt és az italt! Szép lassan végy egy falatot a szádba, és szánj rá egy kis idõt, hogy pontosan elképzeld az ízét és az anyagát! A hõmérsékletére is próbálj visszaemlékezni! Ha már eléggé kifejlõdött ez a képességed, meg fogsz lepõdni, milyen élénk is lehet ez a kezdeti álomállapot, ha az egysíkú verbális gondolkodásról átszoksz az interaktív térbeli érzésekben való gondolkodásra. Nagy lépés a szokásos „Helló, Kata a nevem, nagyon cuki a fejem."-hez képest. (A P*psi-reklám hatása, de még mindig nem rosszabb, mint az eredeti. -CoBB)

Harmadik szint

Ez az álom; most már az is könnyen elõfordulhat, hogy spontán tudatos álmot élsz át a hipnagóg területek fejlesztése miatt. Remélem, kellemes az álmod.

Negyedik szint

Használd a második nap kérdõívét, és jegyezd fel, mennyire volt sikeres a hipnagóg lakoma!

Hetedik nap

Ez a nap a vizsgatétel napja. A Hetedik nap álmának az összes eddigit fölül kell múlnia! A lelkesedésnek és a motivációnak a tetõponton kell állnia! Még rengeteg dolgod lesz, ne hidd, hogy csak azért, mert több az élet az álmaidban, már abba is lehet hagyni! Hiszen itt a tudatos álmodás is, ami ennél sokkal szórakoztatóbb.

A Hetedik napon te döntsd el, mirõl szeretnél álmodni! A mai cél az, hogy az álom idejét hosszabbra nyújtsuk, ezzel is növelve az élvezetet.

Elsõ szint

Mint a Harmadik napon, csak új szándékkal:

Szándék: „Képes vagyok arra, hogy hosszú álmok sorozatát éljem át, amelyekre tisztán, élénken és teljes részletességgel fogok emlékezni. Tudom, hogy tudok álmodni, tudom, hogy hihetetlenül hosszan tudok álmodni."

Második szint

Még mindig a hipnagóg területekkel játszva most a tapintást helyezzük elõtérbe. Képzelj el egy esõt, ahogy rádhullik! Hozz létre egy tájat felhõkkel, hegyekkel stb. Nézd, ahogy a cseppek leesnek, és hagyd, hogy eltaláljanak! Tartsd fenn ezt a képet egy ideig, lazulj el, és hagyd, hogy a kép teljes természetességgel békésen körülfolyjon! Csinálj nagyobb, hatalmas cseppeket, változtasd õket dühöngõ viharrá, ahogy egyre jobban megszokod ennek a tudatállapotnak a tapintásérzetét!

Harmadik szint

Az álom.

Negyedik szint

Használd a második nap kérdõívét, és írd le mellé a vihart is!

 

Published in Álom

Read 43659 times 96
Miért ér véget a Maya naptár 2012-ben?
A mayák ismerték a Fiastyúk csillagképpel való szoros kapcsolatot és naprendszerünknek a Fiastyúk központi napja, az Alcyone körüli keringési pályáját.…
Read 18784 times 7
Az atlantiszi gyűrű
Az atlantiszi gyűrű nemcsak titokzatos, de egyre szélesebb körben gyakorlati alkalmazást találó tárgy. Az eredeti gyűrűt egy francia egyiptológus, dAgrain…
Read 13439 times 7
Akasha
Az akasha szanszkrit eredetû szó, ragyogót jelent, de a "lényegre", illetve az "ûrre" is utal. Az akasha az ötödik elem,…
Read 12329 times 1
A gyertyaláng üzenete
Számos nép hiedelemvilágában a gyertya a lélek, a láng pedig az élet jelképe. S a néphit úgy tartja, hogyha valaki…
Read 12244 times 1
Az õz mint szimbólum
Az õz, mint szimbólum nem igazán gyakori sem álmainkban, sem pedig a valós életben. Messze nem olyan, mint például egy…
Read 12151 times 8
A harmadik szem
A harmadik szem az energiatest szerves része - minden ember szellemlényi felépítéséhez hozzátartozik- a homlok közepén helyezkedik el. Ez egy…
Read 11758 times 12
A maják 7 titkos jóslata
Azt hiszem, hogy mindannyian olvastuk a Biblia ÚJSZÖVETSÉGI oldalain lévőjövőleírását, ismerjük Nostradamus jövendölését, igen ismertek katolikus világunkban a Szűzanyánk kinyilatkoztatásai…
Read 9997 times 2
Bélyegek, okkult szimbólumok és Isten pecsétje
Mielőtt megpróbálnánk megfejteni a fenevad bélyegérõl szóló bibliai jövendöléseket, először meg kell értenünk a Jelenések könyvében szereplõ bélyeg szó jelentését.…
Read 9097 times 0
Pálmalevél átverés
Sokáig ellenálltam a témának, de nem bírtam tovább, mert mindenfajta parasztvakítás elemi tiltakozási ösztönt vált ki belőlem. Nem szeretem, ha…
Read 9060 times 0
Tantrikus szex
A tantra szó szanszkrit eredetû, és hálót vagy szövést jelent, de a gyakran kitágult tudatnak is fordítják. Az együttlétnek ezt…