Átalakulás 2

Saturday, 14 July 2007 11:28

Ezen az előadáson az egyetlen misztikus gyakorlat apróbb részleteit beszéljük meg. Teljesen felesleges másról beszélnünk, mikor van egy, aminél nem kell több.

Ma a lehető legegyszerűbben fogalmazom, meg, hogy mi az ember baja, és hogyan lehet ebből kilépni. Mindezt rövid úton és kevés erőfeszítéssel. De a nagy dolgoknál ez már csak így van.
Néhány olyan modern tanítónál jártam az elmúlt húsz évben, és nagyon sok pénzért és nagyon sok időt rászánva olyan bonyolult magyarázatot kaptam, hogy gyakorlatilag nem volt velük érdemes foglalkozni. Én ma nektek elmondom a lehető legegyszerűbben, a legnagyszerűbbet. Aztán kezdtek vele amit akartok.

Első megállapítás: A megvilágosodás technológiája és az ahhoz vezető út:

  • nagyon egyszerű
  • nagyon gyors
  • bárki számára elérhető

Megvilágosodás definíciója: 
Az az állapot, amikor az ember végérvényesen rádöbben isteni mivoltára, rádöbben arra, hogy minden képessége meg van arra, hogy a testével azt csináljon amit akar, továbbá az érzelmek feletti teljes uralom.

Tehát, mi az a világban, amelyben te élsz, ami téged bánt, öl, butít, nyomorba dönt? Tegnap is és holnap is ezt fogja tenni. Ne bonyolítsuk. Egyszerű a kérdésfeltevés, egyszerű a válasz: Ami neked, neki rossz! Az, ami. Mindenkinek más és más.
Abba mész tönkre az életedben, ami neked rossz. Amitől boldog vagy, az pedig az, ami neked jó! Azt boncolgatni, hogy mi is neked a rossz, értelmetlen, mert mindenkinek más és más lehet az. Te éled meg rossznak, és jónak. Te! Nem jutsz el sehova sem, ha keresed a baj okát! Gondoljunk bele, mennyire elvisz bennünket, az okok keresése. Példa.: helyes táplálkozás, nagyon oda kell figyelni, aztán a mozgásra, aztán a helyes beszédre, aztán az illemre, aztán legyél jó hazafi is, aztán legyél singli, aztán férjes assszony, aztán a fittnes, wellnes és ennek soha nincs vége. Csak meg tudsz hülyülni, ha abba mész bele, hogy mi is a rossz, és az abból kivezető utakat kezded járni. Nevetséges. Sehova nem vezethet ez az út!
Tehát mit kell meghatároznunk, ami jó lesz mindannyiunk saját problémájára. A közös faktort kell megtalálni. Tudjuk, hogy ez az emberi test ebben a világegyetemben, ez a fizikai törvényszerűségek alapján működik. Tehát mit kell megnézni,azt hogy az egyes jelenségeket milyen alapvető dolgok hozzák létre!

Van öt dolog a világban, amiből az egész univerzum áll.

  • gondolat
  • szándék
  • érzelem
  • erőfeszítés, küszködés
  • erőszak

Gondolat fölött a teremtés van, erőszak alatt pedig az anyag. Ezek mind az energia mozgás megjelenési formái. Ebből az öt jelenségből áll a világmindenség. Bármi ami neked jó vagy rossz, azok is ezek. Tehát ezeket kell megismerni. Gondolattal nem kell foglalkoznunk, mert nagyon keveset gondolkodunk. Csak sémákban, jó ha 2-3 naponként van egy-egy eredeti gondolatunk. 

Aztán van a szándék, jó-rossz szándék, meghatározhatatlan, hogy ki a jó és rossz. Kinek a pap, kinek a papné. Aztán itt az érzelem, nagyon komoly dolog. Az érzelemnél felrajzolhatunk egy skálát, az legelszálltabb boldogságtól, egészen a bujdoklásig. Mit vált ki benned. 

Ezt mutatja pld. a negatív érzelmi skála:

  • unalom
  • ellentétesség
  • fájdalom
  • harag
  • düh
  • félelem
  • pánik
  • bánat
  • lemondás
  • haldoklás
  • halál

Alatta is vannak még, pld. a szégyen, stb. Amikor belemegyünk majd, akkor úgyis tudni fogjuk. Ha ilyen érzelmek kisérnek bármiféle dolgot ami veled megtörténik, az neked rossz lesz! Egy nagyon keveset ebből, abból még élvezni lehet, de végül is nem lehet. Kemény lehetsz, de igazából összerogysz tőle. Ez a negatív skála.

Van fölfelé is, az unalom fölött, ez a pozitív érzelmi skála:

  • nyugalom
  • csendes derű
  • vidámság
  • boldogság
  • teljes egység érzése az univerzummal, a totális, átható szeretettel.

Ez jó, ez téged épít, gyógyít.

Minden olyan dolog, ami csak töténhet veled, az érzelmi reakciót vált ki belőled. Te produkálod ugyanis. Minden olyan érzelemmel meg kell ismerkedned, ami neked rossz. Hogy milyen dolgok történnek veled, ami neked rossz, az teljesen mindegy. Ha ismered a harag, fájdalom, stb. természetét, akkor onnan kezdve, nem tudnak rád hatni, mert te ismered a természetüket. Természetesen külön-külön. Ha akarod fáj, ha akarod nem fáj, és így van ez a többi érzelemnél is. Erről szól a megvilágosodás, hogy ne okozzon többet problémát az, ami eddig a szenvedést okozta. Ezek mind energia manifesztációk. Mindegyiknek más hullámformája van, más amplitudója van, és kérdés, hogy mennyi energiával van megtöltve, mert annál hevesebb lesz a jelenség és természetesen a reakció. A hullámforma azonos, a töltöttség nem. Ha meglátod ezt a hullámformát, akkor kedved szerint tudod alakítani.

Az erőfeszítést ketté kell választani, mert vannak olyan erőfeszítések, amelyek neked jól esnek, de egy bizonyos szint után már nem esik jól. Onnan kezdve van vele bajod. Ennek szintén van hullámformája. Ezt a hullámformát nevezem én az energia természetének. Ezt kell megismerni. A küszködés egy fokkal jobb kifejezés. Egy teljes tanulmány lehetne írni a szerencsétlen ember egész életén át tartó küszködéséről. És nem jut eszébe, hogy talán a küszködés természetével kéne foglalkozni, és nem azzal ami a küszködést okozza. Nem a félelem tárgyát kéne keresni, hogy mitöl is félek, hiszen most a bogaraktól, most a sötéttől, most a világostól, most, most, most, nincs vége. Nem tudjuk kizárni félelmeink okait, hiába is próbáljuk meg. A félelemmel kell foglalkozni. A haraggal és nem azzal ami miatt haragszol.

Az erőszak pedig a fizikai test. Ha nem ismered meg az erőszakot, akkor nem tudod a daganatot a májacskádból eltüntetni. Ha nem ismerkedsz meg az erőszakkal, akkor ötven éves korodra kihullik a hajad, és nem tudod visszanöveszteni, akkor a romló látásoddal nem tudsz mit kezdeni, kihulló fogaidat csak sirathatod stb. Az erőszak ismerete, az a test formájának az átalakítási képességét adja meg neked. Mikor az erőszak természetét megismered, akkor bele tudsz avatkozni, például a ráncaidba. Majd fogok nektek szemelvényeket mesélgetni, amelyeket én magam láttam, csináltam. Csak és kizárólag az erőszak ismeretén keresztül tudod megoldani testi problémáidat!

Ezek egymásra épülnek, az erőszak ismeretéhez csak az erőfeszítés ismeretén keresztül tudsz eljutni, az erőfeszítés ismeretéhez csak az érzelmek ismeretén keresztül tudsz eljutni. Amig az erőszak dühét, bánatát, haragját stb. nem tudod tolerálni, addig magához az erőszakhoz nem tudsz hozzányúlni.

Most térjünk át arra, hogy mi van a fejedben. Gyakorlatilag ezt kell megoldani. Nem úgy, hogy kivezetjük, nem úgy, hogy oldást alkalmazunk, nem úgy, hogy kötést, nem úgy, hogy pszichoterápia, stb. Akkor, hogy? Meg kell mutatni az embereknek a természetét ezen energiamozgásoknak. Ezeket mindet, vajon a te fejecskédben mi hordozza? Az emlékeink!

Az egész múltunk, csomó szorongás és félelem a jövőtől stb. Miből áll a múltunk? Emlékképekből! Ezek újra hatással vannak ránk. Előveszel egy húsz évvel ezelőtti emlékképet, és kivált belőled valamilyen hatást. Sírsz, nevetsz, szorongsz, stb. Tisztán látod az emlék képét. Ezek a képek energia mintázatok. Két részre legalább fel tudjuk osztani őket. Vannak olyan képeid a múltadból, amik jók. Ezekkel nincs is problémánk. Amik neked rosszak, azokkal vannak a problémáid. Te ezeket az emlékképeket rossznak ítéled meg.

Kérdés az, hogy mekkora energiával kell szembe nézned. Egész életedben ezekkel az emlékképekkel élsz együtt. Az energia tartalma határozza meg érzelmeidet. Minden egyes napod, minden egyes percében érvényesül nálad, kivéve azokban a pillanatokban, amikor nem érvényesül. Szép, ugye? Ezek azok a hirtelen pillanatok, amikor a teljes csönd és nyugalom áll be az elmédbe. Ezek a megvilágosodottság pillanatai, amikor a létezést úgy igazán megéled: a misztikus élmények. Ettől, vagy attól kezdve egész életünkben ezt, vagy azt az érzést szeretnénk újra és újra átélni. El kezded kergetni az érzést, és minél jobban kergeted, annál kevésbé foghatod meg.
A napod 24 órájában ki vagy téve, egy olyan kényszerű energia hatással való küszködés szükségszerűségének, hogy szembe nézz a képeiddel a fejedben, hogy ebbe gyakorlatilag állandó elfoglaltságot jelentenek, és ebbe felőrlődsz. Amikor pirinyó időszakra ebből ki tudsz szakadni, akkor átéled a szabadságot. Valahol ülsz a fejedben, egy kis pont vagy, és onnan érzékeled a jelenségeket. Kattog a fejed, jönnek mennek a gondolatok, és nem tudsz mit csinálni velük. Egész nap. Tested csak folyamatosan reagál ezekre a bombákra.

Az egyetlen misztikus gyakorlat lényege az, hogy beviszlek téged abba az egyetlen pici térbe a testedben, ahol nyugalom és csönd van, ahol ez az állapot lesz úrrá rajtad. És csak ebben a pici térben, a szívnek a szakrális terében vagy képes arra, hogy gyorsan megismerd azokat a dolgokat, hogy biztonságban kint legyél. (a fejedből) Itt vagy csak kívül a folyamatos bombázásból. Meg tudsz nyugodni. Ebben az állapotban vagy gyorsan oktatható. Ez a hely megvéd téged. Ennyire gyorsan még soha, semmilyen módszerrel nem tudtam haladni az elmúlt húsz évben a megvilágosodott állapot elérése felé. Itt minden sokkal gyorsabban történik meg.

Tudatos befogadás! Amit elutasítasz, az soha nem lesz a tied. Amit befogadsz tudatosan azt már nem okoz többet feszültséget benned. A rosszat elfogadni, a rosszat befogadni az a megoldás, csak senki nem hajlandó megmondani, hogyan kell ezt csinálni. De úgy befogadni, hogy közben ne sérülj tőle! A fejedben ez lehetetlen. A szívedben pedig, ahova be tudlak téged vinni, minden nehézség nélkül lehetséges. A szívedben eltünnek azok az érzelmek, amiket a fejedben képtelen vagy kezelni. A szívedbe befogadod, és érzed, hogy a tested egész egyszerűen kivirágzik. Itt meg tudod érteni és látni az érzelmek hullámformáját. Ezáltal megérted azokat. Ha látod és megérted, akkor meg is szünnek.
Drasztikus rehabilitáló hatása van a testre.

Megadom neked azt a szerszámot és tudást , hogyan kell belemenned a szívedbe, bárhol, bármikor képes legyél szívedben lenni, visszamenni, kijönni, stb. Megkapod tőlem a félelem, a fájdalom, a bánat, a harag és a halál megismerését, az erőfeszítés, küszködés természetének a megismerését és az erőszakhoz való hozzányúlás képességét.

Végtelen a te eddigi elmúlt életeid száma. A tested birokolja ezeket az emlékeket. Már senkire sincs szükséged, mert magad meg tudod majd oldani, kipucolni saját tested. Gyakorlatilag itt a vége annak, amit egyénileg meg lehet csinálni.

Dr Szikra Tamás 2005ös előadásából. Lejegyezte Heiszer ferenc

Published in Ezotéria

meditationSzvámi Vivekananda indiai bölcs az ember gondolkodását a veszett majom viselkedéséhez hasonlította: "Volt egyszer egy majom, amelyik természetéből adódóan nyugtalan volt, akár társai. Valaki még fokozta ezt azzal, hogy jó sok bort itatott vele. Utána megmarta egy skorpió. Tudjuk, ha embert skorpió mar meg, az egész nap nem leli nyugtát. A majom helyzete tehát egyre szörnyűbbé vált. Szerencsétlenségét tetőzte, hogy még a démon is megszállta. Nos, könnyű elképzelni, milyen mérhetetlen nyugtalanság kerítette hatalmába. Az emberi szellem, a majomhoz hasonlóan, természeténél fogva állandó mozgásban van. Ha ehhez még hörpint a vágy borából, nyugtalansága tovább fokozódik.

Ha a vágy hatalmába kerítette, a mások sikere láttán érzett irigység skorpiómarása következik. Végül pedig a büszkeség démona ejti rabul az ember szellemét, amitől mértéktelenül fontosnak érzi magát. Bizony nem könnyű az ilyen szellemet megzabolázni! Ez a Vivekananda által leírt nyugtalanság különösen nálunk, nyugati embereknél nehezen fékezhető. Életfilozófiánk alapja a minél nagyobb profit: hajszoljuk a hasznot, a sikert és a vagyont. Vagy pedig folyton arról álmodozunk, hogyan lehetnénk boldogabbak és sikeresebbek.

A meditáció feladata mármost, hogy beindítson egyfajta áthangolási folyamatot. A külvilág felé fordult, általa lenyűgözött tudatot befelé irányítjuk, a belső lényegre és a csendre. A meditáció minden formájának előfeltétele tehát az elme elcsendesítése. Ez tekinthető egyfajta előgyakorlatnak is: erősíti relaxációs képességünket és növeli a belső distanciát. Az indiai jógik ilyenkor egy erdőbe vonulnak, egy egyenletesen morajló vízesés mellé vagy egy barlangba. A kolostorokban és a meditációs központokban nem ritka a beszédtilalom, néha napokra vagy akár hetekre is. Fontos a megfelelő testtartás is (például lótuszülés), ami szintén segíti a befelé koncentrálást. Ezt követően a meditáló figyelmét egy egyenletesen ismétlődő ingerre irányítja, miáltal a külvilág ingerei mind jelentéktelenebbé válnak, végül teljesen "kikapcsolódik". Az ismétlődő inger lehet gyertyaláng, saját lélegzésünk, egy mandala (misztikus jelkép) vagy egy folyamatosan ismételt szótag, mint például a szent "Om" (ezt mantrának nevezzük). Hasonló hatásúak az ismétlődő testmozdulatok is, mint például a szufi dervisek tánca. A zen-buddhisták pedig egy-egy kóannal (rövid, rejtvény jellegű kérdéssel) foglalkoznak.

Hosszú, türelmes gyakorlással a külső érzékelés annyira beszűkül, hogy belsőnkből felszínre törhet egy új, eddig nem ismert tapasztalat. Eleinte zavaróak a gondolatok és a képek, amelyek a koncentráció alatt fölmerülnek, de végül elérjük a meditációs alapélményt, az "ürességet" és a csendet. Élményvilágunk kibővül egy új belső dimenzióval: megnyílik a "harmadik szem", a misztikus látás "szerve". Vannak, akik így jutnak el a "szamádhi" vagy "szatori" állapotába, ami a jógában és a zazen-meditációban egyenlő a megvilágosodással. Ez a misztikusok legmagasabb rendű, szavakban nem kifejezhető tapasztalata. A meditáció élményei nem foglalhatók nyelvi formába, a személyes átélés a fontos. A következő képpel talán sikerül rávilágítani a lényegére: a meditáció olyan, mint amikor a tó tükrén elsimulnak a hullámok. Ha elcsitulnak, láthatóvá válik a tófenék. A meditáció olyan, akár a nappal áttűnése az éjszakába. Napközben a sugarak elhomályosítják a csillagokat, a meditáció azonban kikapcsolja ezt a zavaró világosságot, és fölismerjük a tiszta fényű csillagokat.

Aki kitartóan meditál, hamarosan észreveszi, hogy sok tekintetben megváltozik az élete, új módon viszonyul a valósághoz, egyre inkább képessé válik az élet nyugodt, félelem, remény, vágyak és illúziók nélküli szemléletére. Nyugtalanságunk szertefoszlik, fölfedezzük a világ igazi lényegét. Természetünkké válik a valóság közvetlen megtapasztalása, a mindennapok figyelmes, nyugodt, szabad megélése. Rabszolga az, akinek szenvedélyei vannak, és dolgok "fogva tartják". A meditáció megszabadít ebből a szolgaságból; a meditáció tehát út a szabadság felé.

Enomiya-Lasalle, a zen-mester és jezsuita atya így fogalmaz: "A megvilágosodás végső, nagy hatása, hogy mindenben az abszolút irányít bennünket. Túl vagyunk a jón és a rosszon abban az értelemben, hogy nincs szükségünk parancsra vagy szabályra, ami megszabná viselkedésünket. Ahogy Konfucius is mondta, ekkor már elég, ha a szívünket követjük. A buddhisták ezt nevezik a kozmosszal való összhangnak."

/Hans-Peter Waldrich Ezoterika c. könyvéből/

Published in Ezotéria

Kérdések népszerû jelenségekrõl

Friday, 11 May 2007 09:45
Valóságosak-e a szellemek?

Ma az az általános vélemény, hogy azok a különféle, titokzatos fizikai hatások, amelyeket a régebbi korokban szellemeknek (testüktől különvált lelkeknek) tulajdonítottak -- pl. tárgyak elmozdulásai, furcsa hangok, rejtélyes szagok, az elektromos berendezések lerobbanása -- valójában Poltergeist-jelenségek (lásd alább). A szellemek fizikai kísérő hatások nélküli jelenéseiről úgy véljük, hogy vagy normális pszichológiai hatások (azaz hallucinációk), vagy esetleg pszí által közvetített valódi információk.

Valóságosak-e a poltergeistek?

A Poltergeist (német szó, jelentése "kopogó szellem") általában furcsa elektromos hatások és egyes tárgyak megmagyarázhatatlan elmozdulásai formájában jelentkezik. Ezeket a jelenségeket egy időben szellemeknek tulajdonították, de a kutatók, különösen pedig William G. Roll több évtizedes vizsgálódásai során összegyûlt bizonyítékok azt mutatják, hogy a Poltergeistek valójában olyan PK-hatások, amelyeket egy vagy több személy, többnyire zaklatott lelkiállapotú serdülők idéznek elő. Ezt a fogalmat manapság gyakran az "RSPK" rövidítéssel ("Recurrent Spontaneous PK" -- "Ismétlődő spontán PK") jelölik.

Ha a pszí valóságos, akkor a parafenomének hogyhogy nem juttatják csődbe a játékkaszinókat?

Egyes kaszinói játékok elméleti előnye a ház javára általában elég kicsi, az optimálisan játszott kockajátéknál pl. 1% körüli. Ez azt jelenti, hogy hosszú távon a jó kockajátékos minden megjátszott dollárjából átlagosan 99 centet visszanyerhet. A gyakorlatban a ház a legtöbb játékban ennél jóval nagyobb bevételeket kasszíroz, mert az emberek ritkán játszanak következetesen, nyereményeiket újra felteszik, azonkívül a kaszinói környezetet szándékosan úgy tervezték, hogy zajos legyen és a látvány hátráltassa az összpontosítást. Ha tehát egy parafenomén észrevehető mértékben meg akarná csappantani a kaszinó nyereségét, akkor (a) meg kellene értenie a játékok stratégiáját, (b) következetesen e stratégiák szerint kellene játszania, (c) meg kellene állnia, amikor előnyt szerez, és (d) megbízható, erős pszít kellene következetesen alkalmaznia.

Hosszú távon a kaszinók profitja jól előrejelezhetően stabil, de mivel egyes pszí-effektusok létezése bebizonyosodott, egy jó, következetes parafenomén (aki tudja, hogyan kell a kaszinói játékokat játszani), elvben valóban kereshetne némi pénzt szerencsejátékokkal. Továbbá, sok ember, aki képes gyenge pszí alkalmazására, képes lehet kis ingadozásokat okozni a kaszinók profitjában -- ennek ellenőrzéséhez azonban óriási mennyiségû kaszinói adat gondos elemzésére volna szükség, márpedig ilyen adatokat nehéz beszerezni.

Valóságos-e a "channeling" (szellemek közvetítése)?

A "channelling" kifejezés azt az állítólagos jelenséget jelöli, melyben egy halott ember lelke, vagy más nem-fizikai entitás egy érzékeny személyen keresztül, annak közvetítésével beszél vagy cselekszik. A XIX. század vége felé az ilyen személyeket médiumoknak hívták, s a halottak lelkével való állítólagos kommunikációról szinte minden történelmi korszakból, s a legtöbb kultúrából vannak beszámolóink. Egyes kutatók úgy vélik, hogy az egyes különleges tehetségekkel, pl. Mozarttal (zene) vagy Ramanujannal (matematika) kapcsolatos beszámolók bizonyítják a channelling valóságosságát.

Míg a halottak lelkétől és egyéb másvilági lelkektől érkező közlések egy része nyilvánvalóan értelmetlen zagyvaság, más közlések igen sok emberre hatottak ösztönzőleg, és továbbra is különféle "megvilágosodások" forrásai. A kinyilatkoztatott vallások és egyes látnoki élmények például a channeling révén közvetített információ speciális formái. Az azonban, hogy az információ valóban paranormális forrásból származik-e, avagy a médium tudattalanjából, örökzöld vitatéma.

Valóságosak-e a nagyméretû PK-effektusok, mint a levitáció vagy a kanálhajlítás?

Szinte minden történelmi korban születtek beszámolók különféle látványos eseményekről, például a föld fölött lebegő (levitáló) emberekről, szentekről, akik a semmiből varázsoltak elő bizonyos tárgyakat, és olyan "mágusokról", akik érintés nélkül tudtak tárgyakat mozgatni, meghajlítani és eltörni. Sajnos azok az emberek, akik saját állításuk szerint képesek ilyesmire, a legtöbb esetben pénzzé kívánják tenni "csodás képességeiket". Mivel igen nagy a csalás lehetősége, és bûvészmutatványokkal viszonylag könnyû a paranormális jelenségeket nagy pontossággal utánzó hatásokat kelteni, e nagy méretû effektusokra igen kevés megbízható bizonyíték van. Ismerünk néhány esetet, melyekben kis tárgyak valóban elmozdultak, általánosságban véve azonban a nagyméretû PK, másszóval makro-PK létezése ma még erősen megkérdőjelezhető.

/Forrás: Dean Radin - Parapszichológia gyakran ismételt kérdések/

Published in Ezotéria

Beavatás és megvilágosodás

Monday, 23 April 2007 20:49
initiationA beavatás a szellemi út egyik kulcsfogalma. Azt tapasztalom, hogy mind az ezoterikus irodalomban, mind az emberek körében, akikkel elõadásokon találkozom, nagyon sok félreértés és tévedés van ezzel a fogalommal kapcsolatban, ezért döntöttem úgy, hogy érdemes a témával behatóbban foglalkozni. A beavatást tökéletesen csak az értheti meg aki átélte, mégis megpróbálok valamilyen képet adni róla.
 
A beavatás egy tudatszintváltás, tudatállapot-váltás. Általa olyan tapasztaláson megy keresztül az ember, ami túlmutat, az átlagember hétköznapi, öt érzékszervvel való tapasztalásán. Ez a nem anyagi világok megtapasztalása, az érzékfeletti világokba való belenövés; ahogy régen mondták: Ízisz fátylának szétszakítása. Van ugyanis egy szimbolikus fátyol, ami elzárja az ember elõl azt a világot, ahová a beavatás által léphet be. A beavatás által az ember megláthatja az események mögött mûködõ valós szellemi okokat és célokat.
A beavatott a szellemi világ tanúja. Nem biztos, hogy egy beavatott - hiszen nagyon sokféle beavatás van - folyamatosan tapasztalja a beavatása után ezeket a nem anyagi létformákat, de legalább egyszer valóságos tapasztalatot szerez errõl. Ha ezt valaki megtapasztalja, minõségileg megváltozik az egész élete.

A beavatás típusai

Nagyon sokféle beavatás létezik, mert sokféle ember létezik. Attól függõen, hogy valaki hol tart, mi a célja, milyen szinten van, milyen úton indult el, ki a beavató mestere, más-más jellegû és szintû beavatásokról beszélünk. Ezek általában párokba rendezhetõek. Az egyik ilyen pár az északi és a déli beavatás kettõssége. Az északi beavatás az extatikus utat követi, ez egyfajta extatikus kitágulás a makrokozmoszba. Ez a fajta beavatás a fizikai világ mögött mûködõ szellemi erõk és lények megtapasztalásáról szól. A déli beavatás, a misztikus út a lélek mûködése mögötti szellemi erõk, tények és lények megtapasztalásáról szól. Ez tehát az elsõ páros: Extatikus kitágulás a makrokozmoszba a külsõ bolygók (Mars, Jupiter, Szaturnusz) erõinek a segítségével, vagy misztikus elmélyedés az ember belsõ mikrokozmoszába a belsõ bolygók (Hold, Merkúr, Vénusz) segítségével.

Ugyanígy különbség van a keleti és a nyugati beavatás között. A keleti beavatások többsége tizenkét fokú, a nyugati beavatások nagy része pedig hétfokú beavatási utat ír le. A tizenkét fokú beavatásnál elsõsorban a tizenkét csillagkép erõit aktivizálják, a hétfokú beavatásnál pedig a hét fõ bolygó erõit használják föl.
Alapvetõ különbség van a Krisztus elõtti és Krisztus utáni beavatások között is. A fõ különbség az, hogy Krisztus lényének mekkora hangsúlya van az adott beavatási folyamatban.
A beavatások koronként is változnak. Az ember felépítése, az érzékfeletti világ felépítése és a kettõ kapcsolata idõrõl-idõre változik, s ehhez a változáshoz igazodnia kell a beavatásnak is. A valós beavatás mindig igazodik az adott korszellemhez, figyelembe veszi a magasabb világok, s az ember adott jelenre, korra vonatkozó állapotát. Tehát a valós beavatások a megfelelõ idõben és a megfelelõ módon történnek.
Többféle hibaforrás lehetséges. Az egyik ilyen hiba lehet, ha egy tanítvány olyan idejétmúlt beavatást kap, ami már nem felel meg az adott kor követelményeinek. Vagy kaphat olyan beavatást, ami nem az õ karakteréhez való. Bár egy beavatásnál a hely számít a legkevésbé, mégis elõfordulhat, hogy nem ott kapja a beavatást, ahol a legmegfelelõbb. Nagyon veszélyes az idõ elõtti beavatás, ami olyan képességeket, csatornákat nyit meg, amelyeket a morális éretlensége miatt nem tud valaki helyesen felhasználni.
Vannak álbeavatások is. Az álbeavatás külsõségekben, rituáléjában hasonlíthat a valós beavatáshoz, de a tudatállapot-változás nem történik meg. Megtörténhet, hogy belenyúlnak az illetõ egyik csakrájába, ettõl átél egy-két élményt, bizsereg a teste egy-két helyen, lát ezt-azt, és utána úgy fogja föl, hogy õ most már beavatott. Ez nem beavatás, ez inkább beavatkozás. Tehát nem szabad a kettõt összekeverni, még akkor sem, ha egy-két érdekes élményen megy keresztül az ember, ugyanis ez még nem garancia arra, hogy valós beavatáson esett keresztül. Ezeknek az álbeavatásoknak igazán nagy veszélye nincs, csak az illetõ egoizmusára nézve, hiszen onnantól kezdve abban a hitben él, hogy õ egy nagy beavatott.

Ennél sokkal veszélyesebb az ellenbeavatás. Ez a valódi beavatást inspiráló erõkkel ellentétes erõket mozgósít. Ilyen lehet például az idõ elõtti beavatás, amit szándékosan megadnak valakinek, tudván, hogy ez nem lesz jó hatással rá nézve. Ilyen ellenbeavatásnak minõsül az is, ha valaki a küszöb õreinek megkerülésével próbál betörni a magasabb világokba, vagy ha a megfelelõ testi-lelki elõfeltételek hiányában valamilyen módon kierõszakolja a beavatást, pedig testileg, lelkileg még nem érett erre. A beavatásnak nagyon komoly elõfeltételei, kritériumai vannak, és csak ezek meglétével válik az ember éretté a beavatási folyamatra. Az ellenbeavatásnál tehát tényleges beavatás történik csak nem helyes módon. Ide tartozik az a fajta beavatás is, amikor valakit nem az érzékfeletti, hanem az érzék alatti világokba vezetnek be, azokba a szférákba, amelyek már az ellenerõk világába tartoznak. Meg kell említenem még valamit, amit úgy hívnak, hogy kiavatás. A kiavatás egy olyan szellemi esemény, ami semlegesít egy beavatást. Ez megtörténhet például akkor, amikor valaki beavatásban szeretne részesülni, de elõtte semlegesíteni kell egy megtörtént ellenbeavatást.

A valós beavatás egy térbeli mandalaként jelenik meg a beavatott aurájában, és több inkarnáción keresztül ott marad. Ez a gömbszerû ábra a fej körül található meg, a száma, formája, színe árulja el a tisztánlátó számára, hogy milyen beavatásokon esett keresztül az illetõ régebbi életeiben.
A beavatás korhoz kötött, különbözõ korszakokban különbözõ típusú beavatásokra volt szükség. Nagyon fontos, hogy a beavatás igazodjon a korszellemhez. A megvilágosodás ezzel szemben idõtlen, ötezer éve ugyanúgy világosodtak meg az emberek, mint most.
Van még egy fontos különbség: a beavatás - korhoz kötöttsége miatt - elsõsorban az adott inkarnációra hat ki. Ha valaki kap egy beavatást, ez nem fog lényegesen kihatni egy több ezer évvel késõbbi inkarnációjára, hanem akkor egy újabb, korszellemnek megfelelõ beavatást kell kapnia. Ellenben ha valaki eléri a megvilágosodást, ez ténylegesen és meghatározóan kihat az összes többi inkarnációjára.

A tanítványság fokozatai

A beavatásban mindig egy beavatott és egy beavató mester vesz részt. Az esetek kilencven százalékában a beavató mester megegyezik a tanítvány mesterével. A mester akkor tudja a beavatást megadni a tanítványnak, ha tökéletesen harmonikus és kiegyensúlyozott kapcsolat épült ki közöttük. Ez elfogadást, odaadást, türelmet és tiszteletet igényel.

A tanítványnak különbözõ fokozatokon kell keresztülmennie ahhoz, hogy éretté váljon a beavatásra. Három fokozatot lehet megkülönböztetni. Az elsõ a próbatanítványság fokozata. (Van egy ennél korábbi fokozat, amikor valaki hallgató. Ez a nulladik fokozatnak számít; valaki még csak hallgatja a szellemi tanításokat, de még nem indul el a beavatási úton. Amikor valaki hallgatóból próbatanítvány lesz, az már beleszámít a beavatásra való felkészülésbe.) Minden próbatanítvány potenciálisan beavathatónak minõsül. Ez abból is látszik, hogy a próbatanítványság fázisában, amikor a tanítvány alszik, a beavató mester testen kívüli állapotban bemutatja a tanítványt azoknak a szellemiségeknek, akik az - akár több évtized múlva - megkapható beavatásában részt fognak venni. Tehát már itt történik egy „háztûznézõ". A próbatanítvány azért próbatanítvány, mert ezen a fokozaton a mester próbára teszi a tanítványait. Természetesen nem akkor, amikor szemtõl szembe állnak, hanem a tanítvány a legváratlanabb és leghétköznapibb szituációkban kerül tesztelésre. S természetesen ezt a beavató mester figyeli. A próbatanítványság általában egy hét éves periódus, plusz-mínusz egy-két év. Ha valaki ebben a fázisban bármilyen külsõ-belsõ ok miatt olyan állapotba jut, hogy megtagadja az utat, amin jár, vagy a mestert, aki segít neki, de utána megint visszatér az útra, akkor ez a hét év elölrõl indul.

Ha a próbatanítványság idõszaka lejár, akkor az illetõ a második szintre, a tanítvány szintjére kerül. Ez abban nyilvánul meg, hogy szorosabbá válik az összeköttetés a mester és tanítványa között. Szorosabb lesz az a szeretetkötelék, ami kettõjüket összeköti. Ez nagyon fontos, hiszen e nélkül nem történhet meg a beavatás. A tanítványság is körülbelül hét évig tart.

A harmadik fokozatot a szellemi hagyományban úgy hívják: „a mester fia". Ennek a fázisnak a végére egy olyan erõs szeretetkapcsolat alakul ki a beavató mester és a tanítvány között, ami szellemi látással nézve a duálpárok közötti kapcsolathoz hasonlítható. A duálpároknál két összeköttetési forma figyelhetõ meg: az egyik lehetõség, amikor minden egyes csakra összeköttetésben áll a másik megfelelõ szintû csakrájával. A másik lehetõség, az, amikor ezek az összeköttetések keresztben vannak. Tehát az egyik fél egyes csakrája a másik hetes csakrájával van összekötve, és így tovább. Ez a két leggyakoribb összeköttetés, s ezekhez hasonló alakul ki a harmadik fázis végére a mester és tanítványa között. Ezen a szinten már teljes bizalom van közöttük: a mester tökéletesen bízik a tanítványban, a tanítvány tökéletesen bízik a mesterében. Ez az a légkör, amelyben a beavatás megtörténhet. Lényeges különbség van a régi korok és a mai kor mester-tanítvány kapcsolata között. Régen a tanítvány teljes mértékben alávetette magát a guru akaratának, s egyfajta úr-szolga viszony alakult ki közöttük. A tanítvány feladta a szabadságát, feladta az önállóságát, s vakon, gondolkodás nélkül követte Mesterét. A mai korban a Mester-tanítvány kapcsolatnak a szeretetre és a szabadságra kellene épülnie. A tanítvány szabad döntésbõl követi Mesterét az iránta érzett szeretetbõl és tiszteletbõl fakadóan. A régi vakon követés helyett fontos a megértés, a tudás. A tanítványnak a maga szintjén érteni és tudnia kell hogy mestere mit-mikor-miért kér tõle. A mai korban kialakulhat Mester és tanítványa között a kölcsönös bizalomra és tiszteletre épülõ szellemi barátság a régi úr-szolga viszony helyett. Támpont lehet minden mai mester-tanítvány kapcsolatban, amit Krisztus mondott apostolainak: „Aki szeret engem, megtarja az én parancsolataimat."

A beavatás feltételei

A beavatásnál a tanítvány és a mester lelke egybeolvad. Ezért fontos a tökéletes összhang, tökéletes szeretetkapcsolat a tanítvány és a mester között, ugyanis a beavatás csak így történhet meg. Ez nem tud megtörténni, ha a mester és tanítvány között nincs tökéletes összhang. A mester minden egyes tanítványának a beavatási élményét átéli.

Nagyon fontos elõfeltétel a test megtisztítása. Ha valaki kap egy beavatást, ezáltal a lélek és a tudat rezgésszintje jelentõsen nõ. Ha a test nem elég tiszta, a test és a lélek közötti szakadék komoly betegségekhez, sõt korai halálhoz vezet. A helyes életmód, amit a legtöbb szellemi úton hangsúlyoznak, egyfajta felkészítés a beavatásra. Vannak alapvetõ mérgek, (pl. hús, tojás, cukor) amelyek csökkentik a test rezgésszintjét, és ki kell ürülniük az ember szervezetébõl ahhoz, hogy a beavatást megkaphassa. Alapvetõ fontosságú a test tisztításánál a vegetáriánus étrend, illetve a cigaretta, kávé és egyéb drogok kerülése. A két legfontosabb dolog amit el kell hagyni a beavatási úton: a hús és az alkohol. Az elfogyasztott táplálék nemcsak fizikai szinten hat, hanem a tudatunkat is befolyásolja. A tanítványnak, aki a beavatási úton halad, úgy kell tudatosan átalakítania az étrendjét és az életmódját, hogy ezzel a testi tisztulást elõsegítse. A folyamatot lehet segíteni, gyorsítani különféle tisztítókúrákkal, amelyek közül leghatásosabb a böjt.
Bár ez egy fontos elõfeltétel, vannak ennél sokkal nehezebben betarthatóak, tehát ez a legkevesebb, amit az ember megtehet azért, hogy beavatást kapjon.

Ennél sokkal komolyabb probléma, ha a lélek nem elég tiszta. Az kaphat beavatást, aki pszichés egészség egy bizonyos fázisába eljutott. Ameddig valamilyen lelki betegségben szenved valaki, addig tilos bármiféle beavatás. Az esetek kilencvenkilenc százalékában ugyanis a beavatás által a probléma nem eltûnik, hanem felerõsödik. Tehát, ha valaki pánikbeteg vagy mániás depressziós, esetleg valamilyen komoly szenvedélybetegsége van, nem kaphat beavatást. Ide tartozik az alkoholizmus, a kábítószerezés, a beteges szorongás, skizofrénia, fóbia, paranoia, tehát bármilyen komolyabb pszichés vagy pszichiátriai betegség.

Ezeket elõször le kell küzdeni, rendbe kell tenni, s utána lehet szó beavatásról.Egyfajta pszichés egészség, lelki kiegyensúlyozottság és belsõ harmónia fontos elõfeltétele a beavatásnak.
A lélek megtisztításában fontos szerepe van az alapvetõ erények kialakításának is. Lelki szinten nemcsak arra kell törekedni, hogy egyfajta lelki egészség kialakuljon, hanem bizonyos erényeket is ki kell fejleszteni.

Amíg a tanítvány nem ér el egy bizonyos morális szintet, addig nem kaphat beavatást. A beavatás elõfeltételeként meg kell születnie a lélekben a következõ alapvetõ erényeknek: türelem, tolerancia, elnézõ lelkület, együttérzés, áldozatkészség, hit, bizalom, kitartás, állhatatosság, szerénység, önzetlenség. Korunkban a beavatás személyesen történik. A régebbi idõben gyakran megtörtént, hogy álomban, testen kívül vagy telepatikus kapcsolaton keresztül történt a beavatás, a mai korban fontos, hogy ez a mester és a tanítvány személyes találkozása révén történjen. Az összes nagy tanítóról, mesterrõl tudni lehet, hogy fiatalabb korukban õ maguk is beavatásokon mentek át, és ezt beavató mesterektõl kapták. Így tudtak eljutni egyre magasabb szintekre. Tehát nem szabad, hogy az ember azzal ámítsa magát, hogy õ mindenféle segítség nélkül eljuthat a beavatási szintre. Jézus Keresztelõ János segítségével kapta meg egyik beavatását, a vízkeresztséget. Tekinthetjük úgy, hogy ebben a szituációban Keresztelõ Szent János volt Jézus beavató mestere. Még Jézus sem nélkülözhette egy beavató mester segítségét, akkor más ember sem képzelheti azt, hogy ezt a segítséget nélkülözheti!

Van három hatalmas csoda, amelyeket az ember sokszor természetesnek tart, pedig ezek felé mindig úgy kellene éreznie, hogy csodás dolgok. Ez három olyan isteni ajándék, ami lehetõvé teszi az ember számára a beavatást. Az egyik az, hogy az ember testet ölthet. Vannak olyan beavatások, amelyeket csak itt, földi életében kaphat meg az ember. A megvilágosodás pedig kifejezetten az emberi léthez köthetõ. Buddha, az egyik legismertebb megvilágosodott többször hangsúlyozta tanítványainak, hogy az összes létezõ lehetséges létszint közül, - legyen ez az ember alatti létszint, vagy az ember feletti létszint - csak az emberi testetöltésben érhetõ el a megvilágosodás. Ez a beavatások nagy részére szintén vonatkozik. Tehát már az egy segítség az ember beavatásához, ha testet ölthet.
A második ilyen ajándék, ha az ember kapcsolatba kerül a szellemi úttal, a szellemi tanításokkal. A kegyelem vagy a magával hozott karmája révén úgy alakítják az életét a segítõi, hogy tudatosan elindulhat egy olyan úton, amelyen beavatásban részesülhet.
S végül a harmadik ajándék: amikor eljut a szellemi úton egy bizonyos szintre, felbukkan az az ember, akitõl késõbb a beavatást esetleg megkapja - találkozik a mesterével.

Ha valakinél ez a három együtt van, akkor szinte korlátlan lehetõségek állnak elõtte. Az ember el is szalaszthatja ezt a lehetõséget, ha együtt van nála ez a három, de - lustaságból, figyelmetlenségbõl, egoizmusból, vagy hitetlenség miatt - mégsem él vele kellõképpen. Ez egy hatalmas csapda, amely akadálya lehet a beavatásnak. Legenyhébben úgy fogalmazhatnék, hogy ez egy óriási baklövés. Nem lehet tudni, hogy hány inkarnációra, hány száz vagy hány ezer évre van szükség ahhoz, hogy ez a három megint együtt legyen. Nem tudhatja az ember, hogy mikor kapja meg megint ezt a kegyelmet.
Az ismertebb mestereknek több ezer tanítványuk volt, de ha megnézzük, hogy hányan kaptak beavatást, akkor azt mondhatjuk, hogy csak minden századik vagy ezredik tanítvány, pedig mindegyikük megkaphatta volna. Itt az egyik legfõbb hiba, amire visszatérnék, ha a tanítvány és a mester között nem alakul ki az összhang, az odaadás. A beavatásnál a mester és a tanítvány lelke egybeolvad, ez teszi lehetõvé a beavatási élményt. Együtt élik át a beavatás élményét, tehát meg kell, hogy szülessen bennük az odaadás egymás felé. Egy mester úgy fogalmazott, amikor a tanítványait tanította, hogy a tanítvány lelkében meg kell, hogy szülessen egy nagy Igen a mester felé. Ekkor a tanítvány úgy érzi, hogy a mestere már nem tud neki olyat mondani, nem tud tõle olyat kérni, amire ne mondana igent, méghozzá szívbõl!

A másik fontos dolog, hogy a szabadság akarása, a megszabadulás iránti törekvés elõrébbvaló legyen, mint az élet akarása. Tehát aki jobban fél a haláltól, mint attól, hogy esetleg elszalasztja a lelki újjászületését, az még nem áll készen a beavatásra. Ezért van az, hogy minden századik vagy ezredik tanítvány az, aki a mestertõl a beavatást megkapja. A tanítványok nagy részénél felléphet az, hogy nem tiszta a szándékuk, vagy nem elég erõs a törekvésük, vagy valójában nem azt akarják, ami miatt a mester ott van, hanem valami mást. Van egy nagyon érdekes - és igaz - történet Szent Kabirról. Több ezer ember hallgatta a tanításait nap mint nap, s amikor a hétéves kislánya megkérdezte tõle, hogy ez miért van, akkor Kabir azt válaszolta, hogy mindegyikük szeretne megvilágosodni, megszabadulni, fejlõdni. A kislány másnap odaállt a bejárathoz egy óriási bárddal, és amikor jöttek a tanítványok, azt mondta nekik, hogy a mester szeretne velük személyesen beszélni és a megváltó tudást átadni, s ehhez õ bevinné a fejüket a mester szobájába. Itt rögtön kiderült, hogy van aki csak azért jött, hogy valamilyen peres ügyben tanácsot kérjen, a munkakapcsolatait rendezze, vagy az egészségügyi állapota miatt, és szép lassan kiderült, hogy szinte egy ember sincs, aki ténylegesen a megszabadulása, a megvilágosodása miatt. Szegény Kabir bent várta a lelkes tanítványokat, de senki nem ment be, s aztán kijött a kislányához, aki tudatta vele, hogy mi történt.

Valójában a tanítványok nagy része nem azért járt a tanításaira, amit õ valójában szeretett volna adni nekik.
Az átlagemberrõl azt mondják a tanítások, hogy alszik. A beavatás, majd késõbb a megvilágosodás a felébredést szolgálja. Az átlagember alszik, még akkor is, amikor látszólag ébren van. Ez azt jelenti, hogy nappal alszik a szellemi világ számára, este a testén kívül pedig a fizikai lét számára. A tanítvány egy olyan ember, aki bár alszik, nincs mély álomban, s elérkezik egy olyan pillanathoz, egy olyan lehetõséghez, amikor lehetõvé válik a felébredés. A mester, aki már felébredt, segít a tanítványnak ebben a felébredési folyamatban. A beavatásnak az a lényege, hogy a tanítvány átadja magát valakinek, aki már felébredt, segítséget kér a saját felébredéséhez. Viszont ehhez a tanítvány részérõl szükséges a teljes odaadás. A teljes önátadás akadálya az egoizmus. Amíg nem születik meg a teljes önátadás a mester felé, addig a tanítványban mûködik egy szûrõ. A szûrés azt jelenti, hogy amit a tanítvány a saját beavató mesterétõl hall, elkezdi a saját tudatszintjén szûrni. A saját tudása, ismeretei alapján van amit elfogad, van amit nem, valamit megtesz, valamit nem - a saját egoizmusa alapján válogat.

A beavatásnál a beavatott lemond a múltról, elszakad attól, amit a múltban tapasztalt. Ez ténylegesen egy új kezdetnek, egy új életnek minõsül a tanítvány életében. A beavató mester pedig felelõsséget vállal a tanítvány jövõjéért. Innentõl kezdve sokkal erõsebben kihat a mesterre, amit a tanítvány mond vagy cselekszik.

A teljes önátadásnak nemcsak a külsõ, hanem a belsõ mester felé is meg kell nyilvánulnia. A belsõ mestere kétezer éve minden embernek Krisztus, a Kozmikus Szeretet lénye. A külsõ mester az õ munkatársának tekinthetõ. Kívülrõl a külsõ mester, belülrõl a belsõ mester segíti a beavatást. A Krisztusi Én, a belsõ mester a saját szellemét, a külsõ mester pedig a saját lelkét adja a folyamathoz. A beavatásnak ebbõl a szempontból nézve két típusa van: az egyik a Krisztus elõtti vagy Krisztus nélküli beavatás, a másik pedig a krisztocentrikus beavatás. A keleti utak nagy része nem krisztocentrikus beavatásokat tartalmaz. A Krisztus elõtti beavatásoknál nagyon fontos volt az ego, az éntudat lebontása, egyfajta személytelen feloldódás a kozmikus létóceánban. A krisztocentrikus beavatás ehhez képest egy fontos változást hozott az elõtte lévõ beavatásokhoz képest: ebben alapvetõ kritérium az éntudat megtartása. A magasabb világokba való átlépésnek teljesen tudatos állapotban kell megtörténnie. Ezt a szellemi tanításokban Grál-beavatásnak hívják. Krisztus óta a beavatás elõfeltétele az éntudat megtartása, áthatása Krisztusi erõkkel. Ebben segít a belsõ mester.

Ezzel függ össze az evangéliumokban a fügefa elszárításának példázata. Krisztus idejében a fügefa szimbolizálta a Krisztus elõtti beavatásokat. Amikor megtörténik ennek az elszárítása, ezzel jelzi Krisztus a kortársai, a tanítványai számára, hogy a régi beavatás helyét át kell, hogy vegye egy új beavatás. A régi beavatásoknál a tanítvány éntudatát elsöpörte az a hatalmas élmény, amin keresztülment. Az éntudatos princípiumát legyõzte, elsodorta az élmények sokasága. A Grál-beavatásnál viszont az Én ellenõrzi a szellemi tapasztalatokat, és uralkodik felettük. A régi beavatásnál a beavatott az esetek nagy részében nem volt tudatában a megtett útnak, hanem késõbb emlékezett vissza arra, ami történt vele. Nem tudta összefogni és közölni a szellemi világban átélt tapasztalatainak a reális és objektív tartalmát. A Krisztus elõtti beavatások testen kívül történtek. A tanítvány alvó tudatállapotban, testébõl kilépve bekerült a szellemi tények és lények világába. Krisztus óta (és Krisztus mint belsõ mester által) lehetséges a beavatás fizikai testen belül is, amikor is a tanítvány teljesen éber, nappali tudatállapot megtartása mellet fogadja be a szellemi világ tényeit és lényeit.
Minden olyan beavatás, ami a fizikai test manipulációja által segíti az átlépést a magasabb világokba, (légzõgyakorlatok, szufi tánc, speciális mozgás, drogok) szintén idejétmúltnak számít a mai korban.

A tudati lélek korának megfelelõ beavatás

A beavatások kultúrkorszakonként változnak, körülbelül kétezer évente egy új beavatási forma alakul ki. A tudati lélek korának megfelelõ beavatást Rózsakereszt Krisztián kapott elõször. Nagyon fontos, hogy lássuk a különbséget a régebbi, és a mai, korszellemnek megfelelõ beavatás között. A régi beavatásnak az volt a lényege, hogy bizonyos gyakorlatok által a tanítvány megszerezze, mintegy kiharcolja magának a beavatást. A tudati lélek korának más a beavatása. Minél morálisabbá teszi magát a tanítvány, állandó és nehéz lelki törekvések által, annál méltóbbá válhat arra, hogy kegyelemképpen részesüljön a beavatásban. Ez egy nagyon fontos változás. Régen a beavatás volt a cél, s a morális fejlõdés volt az eszköz. A tanítvány csak azért fejlõdött morálisan, mert tudta, hogy e nélkül nem kaphat beavatást. Krisztus után viszont kialakultak azok a krisztocentrikus beavatások, ahol a morális fejlõdés, a szeretetben való növekedés a cél, s a beavatás egy eszköz ehhez.

A beavatás a legmagasabb rendû szeretet kibontakoztatásának eszköze. A szellemi világ a moralitás világa, az élõ szereteterõk világa. A beavatás által a tanítvány felveheti azokat az erõket, amelyek segítségével földi életében elérheti a legmagasabb szintû moralitást. Krisztusi emberré, Homo christianusszá válhat. A mai korban már nem helyes, ha valaki a tettei eredményeképpen elvárja, hogy beavatást kapjon. A tanítvány célja a morális fejlõdés, s ennek eredményeképpen remélheti, hogy kegyelemképpen megkapja a beavatást.

A régi, Krisztus elõtti beavatások fõleg a fizikai, az éter vagy az asztráltest átalakítására, megmunkálására törekedtek, s ezen testek segítségével történt a beavatás. A krisztocentrikus beavatást úgy határozhatjuk meg, hogy ez Én-beavatás. Az emberi Énre, az emberben lévõ halhatatlan szellemre épít. Az isteni erõk itt közvetlenül az emberi ént, a szellemet inspirálják, az alacsonyabb testek pedig csak eszközök a beavatásnál.
Egy átlagember ösztönösen cselekszik, és a megérzéseire hallgat. A jelen korban, ha az ember elindul egy beavatási úton, minél közelebb kerül a beavatáshoz, ez a belsõ ösztön - ami egy átlagembernek megmondja egy szituációban, hogy mit tegyen - kialszik. A beavatás felé haladva az ember már nem az ösztönös, belsõ megérzéseire hallgat, hanem tudatosan választja ki azt, hogy az adott helyzetben mi lenne a leghelyesebb. Ez akkorra alakul ki teljes mértékben, amikor az ember megkapja a beavatást. A beavatott mindig a magasabb szempontok szerint cselekszik, mindig azt nézi, hogy mi az, ami a leginkább elõsegítené az egyén és az emberiség haladását, fejlõdését. Nem a környezet elvárásait követi, hanem azt, hogy szellemi szempontból mi lenne a leghelyesebb, legüdvösebb.

A helyesen véghezvitt beavatás folyamán a tanítványnak mindenképpen találkoznia kell a küszöb õreivel. Ãk figyelmeztetik az embert arra, hogy ne felejtse el azt, amit hallott és látott, és ennek fényében élje majd a földi életét, valamint arra, hogy ne éljen vissza a kapott tudással. Amikor az ember különféle drogok és kábítószerek segítségével jut szellemi élményekhez, minden esetben kikerüli a Küszöb Ãrével való találkozást. Beavatási úton járni kábítószerek használata mellett az egyik legveszélyesebb kombináció. (Pl. nagyon nagy a megszállottság veszélye.)

A szellemi világ megtapasztalását meg kell, hogy elõzze a szellemi világ alapvetõ tényeinek és folyamatainak megértése, megismerése. Ez fõleg most, a tudati lélek korszakában fontos. Régebben megtörténhetett az, hogy valaki úgy kapott beavatást, hogy még nem volt tisztában a szellemi világ mûködésével, s a beavató mester utólag elmagyarázta neki mindazt, amit látott és hallott a szellemi világban. A mai korban ez a kettõ már nem cserélhetõ fel. Elõbb a szellemi világ alapvetõ folyamatainak, tényeinek, lényeinek megismerésére van szükség, s csak ez után történhet a tanultak megtapasztalása. A tudati lélek korában nagy hangsúly van a megértésen. A magasabb világokról közölteket minden egészséges értelemmel bíró ember megértheti, azonban kikutatni azokat csak a beavatott képes. Tehát a tanítvány feladata az eddigiek mellett, hogy törekedjen a magasabb világok tényeinek, lényeinek, folyamatainak megértésére, megtanulására. Ehhez képest egy nagy elõrelépés, amikor megkapja a beavatást, s az, amit odáig tanult, élõ tapasztalattá válik a számára.
A fizikai síkon a tapasztalás a megértés elõfeltétele. Nem tudjuk valakivel megértetni, mi a piros szín, ha még soha nem tapasztalta azt. A beavatásnál illetve a szellemi úton ennek meg kell fordulnia: elõbb történik a tanulás, a megértés, s utána a megtapasztalás.

A beavatásra felkészítõ gyakorlatok

Vannak bizonyos alaperények, amelyek elengedhetetlenek a beavatáshoz. Ide tartozik a szívcsakrát aktivizáló hat erény megléte. Ez a hat a gondolatkontroll, érzelemkontroll, cselekedetkontroll, a hit-bizalom, a türelem-tolerancia, s a kitartás, állhatatosság.
Ezen kívül vannak olyan gyakorlatok, amelyek felkészítik a tanítványt arra, hogy helyesen menjen át a beavatáson. Az elsõ az odaadás erényének kifejlesztése. Elsõsorban a magasabb rendû igazságok felé kell kifejleszteni az odaadást és tiszteletet. Nem lehet ugyanúgy hozzáállni a szellemi tanításokhoz, mint egy napilap olvasásához. Bár mindkettõben információk vannak, egy napilap által tartalmazott információk és egy szellemi kutatások alapján íródott könyv lényegesen eltér egymástól.
A természettudományos információk megértéséhez elég a fej, az intellektus. A szellemtudomány viszont élõ gondolatok szövedéke, ember feletti szintrõl származó, örök igazságokat tartalmaz, amelyek megértéséhez nem elég a fej, hanem a szívre is szükség van. A tanítvány a szívgondolkodás által tudja megérteni és befogadni a szellemi tanításokat. Ehhez szükséges a szellemi tanítások felé való teljes odaadás, amely úgy tud kifejlõdni, ha az ember újból és újból emlékezteti magát arra, hogy ezek tanulmányozása nem más, mint Isten gondolatainak újragondolása. Amikor valaki megismerkedik például az angyali hierarchiák felépítésével, akkor azt gondolja újra, ami valamikor megszületett a Kozmikus Isteni Elmében.

Ez után jöhet az odaadás és tisztelet kifejlesztése embertársaink felé, majd az emberi szint alatti létezõk felé. Ennek az erénynek a kritika az ellentéte. A kritikáról tudni kell, hogy a magasabb megismerés szerveinek az egyik fõ sorvasztója.

A második fontos törekvés a beavatás elõkészítéseképpen a belsõ nyugalom elérése. A legnagyobb idegesség közepette is kellene, hogy legyen a tanítványban annyi lélekjelenlét, hogy elszakadva a külvilágtól, önmagára koncentrálva tudatosítsa: „minden külvilági befolyástól függetlenül, vagyok". „Nem azért vagyok, mert bármi is történik körülöttem, valójában önálló lény vagyok, bármi is történik a környezetemben" - erre kell a tanítványnak emlékeztetnie magát.

A harmadik elõkészítõ gyakorlat a rendszeres meditáció. Ez a praxis a finomabb testeket és az azokban lévõ energiacentrumokat úgy alakítja át, hogy a tanítvány érett legyen a helyes beavatási folyamatra. Ide tartozik a tudati lélek korszakának egyik fontos meditációs gyakorlata: a szabad, önálló, érzékletmentes gondolatok elgondolása.

A negyedik a környezet élõ, eleven me
gfigyelése. A tanítványnak minden nap idõt kell szánnia arra, hogy megfigyelje a környezetében azokat a folyamatokat, amelyek élõ, eleven, kibontakozó folyamatok, és amelyek pusztuló, elhaló, korhadó folyamatok. Azt is meg kell figyelni, hogy ezek milyen érzést hoznak elõ az ember lelkébõl.

Az ötödik az orientációs gyakorlat. Ennek az a lényege, hogy az ember minél gyakrabban, újból és újból tudatosítja magában azt, hogy saját érzéseinek, gondolatainak éppen olyan valóságos léte van, mint a fizikai világ tárgyainak. Rudolf Steiner egyszer így fogalmazott: „A szellemtudományban csak akkor lehet elõbbre jutni, ha az ember éppúgy vigyáz a gondolataira és érzéseire, ahogyan a lépéseire vigyáz a fizikai világban." Tehát a fel-le hullámzó, kontrollálatlan érzelmeket fel kell hogy váltsa az irányított, megfigyelt érzelemvilág, s a csapongó fantáziát, zabolátlan elmét a tudatosan irányított gondolatvilág.

A hatodik a hangok megfigyelése, analízise. Ennek során a tanítvány a hangján keresztül próbál egy létezõre - legyen ez élõ vagy élettelen - ráhangolódni. Rá kell hangolódni arra, hogy mi az érzésbeli különbség aközött amikor az ember egy halott tárgy hangját hallja, vagy amikor egy élõlény által kiadott hangot hall. Ez által a gyakorlat által az elementális világ titkaiba lehet betekintést nyerni. A hangok megfigyelése által a tanítvány megpróbál a hangot kiadó tárgy vagy élõlény „bõrébe bújni.". Átadhatja magát a természet hangjainak, ez segíti az embert abban, hogy az elementális lényekkel szorosabb kapcsolatba kerüljön.

Végül a hetedik elõkészítõ gyakorlat: mások beszédének elfogulatlan hallgatása. Ez a legnehezebb, de ezt tartom a leghatásosabb gyakorlatnak. Ennek nagyon nagy figyelmet kellene szentelni. A gyakorlat során a tanítványnak úgy kell mások beszédét hallgatnia, hogy közben saját belsõ világát teljesen kikapcsolja. Tehát nem helyesli az elhangzottakat, nem is ellenzi azokat, mindent pontosan befogad úgy, ahogy az a másiktól árad. Ilyenkor az ember csak az elmondottakra figyel, és mindenféle helyeslõ vagy ellenzõ állásfoglalást gondosan kimunkál magából. A gyakorlat célja az, hogy a tanítvány képes legyen egy másik emberre úgy figyelni, hogy minden belsõ, szubjektív kommentárt kikapcsol. Csak akkor számíthat valaki arra, hogy a szellemvilág objektíven nyilatkozik meg a számára, ha ezt megtanulja.

A gyakorlatnak van egy nehezebb verziója, amikor valaki olyan ember beszédét hallgatja, aki valamilyen vonatkozásban messze alatta áll, és közben nem merülhet fel sem a tudálékosság, sem a fölényérzet. Nagyon jó ezt a gyakorlatot például gyerekekkel gyakorolni, úgy hallgatni amit mondanak, hogy azt belsõleg nem kommentáljuk. Ennek a gyakorlatnak a hatására kifejlõdik a lélekben egy olyan hallószerv, amely a magasabb világok üzeneteit torzítás nélkül képes felfogni. Csak az képes a szellemi üzeneteket teljesen objektíven és torzításmentesen fogadni és továbbadni, aki képes az embereket a saját véleménye kizárása mellett, önzetlenül hallgatni. (Ha ezt a kritériumot figyelembe vesszük, akkor erõsen leszûkül a tisztánlátók és tisztánhallók köre.)

„Aki gondosan elõkészül, kívánságait, vágyait és szenvedélyeit kiküszöböli a magasabb életbõl, és gyakorolta a saját véleményének a kikapcsolását, hogy ne azért tartson valóságosnak valamit, mert tetszik neki, az közvetlenül különbséget tud tenni igaz és hamis között."
Rudolf Steiner

A gondolkodás szerepe

A mai modern szellemi úton szükség van a fejgondolkodásra, nem kell a gondolkodást kiiktatni, megszüntetni. A fejgondolkodás a szellemiek által kikutatottak helyes megértését szolgálja, a nyitott szívcsakra pedig a különféle szellemi igazságok, tények megkülönböztetését adja. Ha egy embernél csak a szívgondolkodás mûködik, de a fejgondolkodás nagyon gyenge, akkor ráérezhet az igazságra, de nem érti meg. Ha csak a fejgondolkodás mûködik, akkor az ember megérti a tanítást, de nem biztos benne hogy az a helyes, a követendõ, vagy pedig mást kéne tennie. Rudolf Steiner mondta az egyik elõadásában: „A magasabb világokban nem tudunk helyesen ítélni, ha nem alakítottuk ki elõbb a fizikai világban az értelmes gondolkodást." A tudati lélek korában a szellemi igazságok fejgondolkodás útján való megértéséhez szükség van a mindennapi életben az értelmes gondolkodás kialakítására. A mai beavatási út nem veti el az értelmet, sõt ez igen jó szolgálatot tehet az embernek.

A gondolkodás történetében három fokozatot különböztethetünk meg: az elsõ korszakban az értelem még nem alakult ki, az ember belsõleg, ösztönösen érzett rá, hogy mikor mit kell tenni. A szíve vezette, de itt még megértésrõl, intellektusról nem beszélhetünk. A második korszakban kialakult az értelem, viszont a korábbi ösztönös megérzés háttérbe szorult. A mostani, harmadik korszakban az a feladat, hogy a fejgondolkodás mellé kifejlesszük a szívgondolkodást is.

Szeretet és bölcsesség

Felmerülhet egy kérdés: miért van szükség beavatásra? A földi inkarnáció legfõbb célja, hogy az ember itt a Földön szeretetben és bölcsességben növekedjen. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy az ember úgy tud majd az isteni világokba fölemelkedni, ha van két szárnya: az egyik a szeretet, a másik a bölcsesség. Ez a Földfejlõdés és minden emberi inkarnáció célja, amely csak akkor tud tökéletesen megvalósulni, ha az ember kiépít egy élõ, eleven, valóságos, torzításmentes kapcsolatot a szellemi világgal. Ez a beavatás által történik. Így kapunk magyarázatot arra, hogy miért fontos a beavatás.

A beavatást csak az elõfeltételek megvalósulása után kaphatja meg az ember. Ha ezek megvannak, a beavatás révén jön létre az élõ, tudatos kapcsolat a szellemvilággal, aminek az eredménye a szeretetben és a bölcsességben való gyarapodás. A szellemvilág tehát a szeretet és a bölcsesség forrása. Ezek egy bizonyos szintjét már a beavatás elõtt el kell érni, viszont van egy szint mind a szeretetben, mind a bölcsességben, amelyen nem tud az ember továbbhaladni a beavatás nélkül.
A bölcsesség mint elõfeltétel azt jelenti, hogy a tanítvány próbálja a szellemi világgal kapcsolatos tényeket, folyamatokat megérteni, tanulmányozni. A mai kornak megfelelõ szellemtudománynak az az egyik célja, hogy a szellemvilággal való tudatos és élõ kapcsolat kialakuljon. A bölcsesség a szellemi világban - a fénye által - a megismerést szolgálja. Az a szellemi tudás, amit a tanítvány itt a Földön megszerez, a beavatáskor szellemi fényként nyilvánul meg. Ez a fény az, ami segíti a szellemi környezet tapasztalását. Ezért van szükség a bölcsességre.
A szeretet és moralitás a beavatáskor szellemi hõként nyilvánul meg. Ez a szellemi hõ burokként fogja körbe a szellemet, s megvédi õt a különféle ellenerõs hatásoktól. Ezért fontos elõfeltétele a beavatásnak, hogy a tanítvány a moralitásban egy bizonyos szintet elérjen.
Elõbb-utóbb minden embernek rá kell lépni egy olyan útra, ami oda vezet, hogy a beavatás révén élõ, eleven kapcsolata lesz a szellemvilággal. A hét elõfeltétel meglétére a tanítványnak folyamatosan törekednie kell, ezzel teszi magát éretté a beavatásra, aminek révén még tovább növekszik a bölcsességben, szeretetben, így tud aztán a többi embertársának is segíteni.

A beavatás elõfeltételei
1. A fizikai test megtisztítása, egészséges életmód
2. A lélek megtisztítása, harmonizálása
3. A szellemtudomány tanulmányozása
4. Alapvetõ erények kialakítása
5. Fejlõdés iránti vágy és kitartó törekvés
6. Odaadás és szeretet a külsõ mester felé
7. Szeretetteljes kapcsolat a belsõ mesterrel, Krisztussal

Váradi Tibor írása
Megjelent a Manifesztum 35. számában.

www.napfenyes.hu

Published in A lélek rezdülései

A megvilágosodás hatásai

Sunday, 10 September 2006 23:32
A teremtés folyamatába merülõ tudati rendszerek a begyûjtött információk értelmezése során olyan felismerés sorozatokon mennek át, amelyek eredményeképpen felfogják és megértik a teremtés mûködését, eredetét és célját. Megismerik a világot mûködtetõ egyszerû alaptörvényeket és általánosan érvényes összefüggéseket, valamint az ezek kombinációiból eredõ sokszínûséget és bonyolultságot. Ezt a folyamatot nevezzük megvilágosodásnak, gnózisnak, egységnek.
 
A buddhizmusban ennek fokozatait, az érzéki világtól való elfordulást négy szakaszra bontva tanítják.:

1. A távolságtartás a külvilággal szemben, az öröm és nyugalomérzet megtapasztalása.
2. A vizsgálódás és következtetés nélküli koncentráció állapota.
3. Az örömérzet megszûnik, viszont megmarad a nyugalom.
4. Eltûnik a nyugalomérzet, csak a tiszta öntudat és kiegyensúlyozottság van bennem.

A megvilágosodáshoz szükséges négy szellemi gyakorlat, elméllyedés a következõ.:
1. A tér határtalanságának tudata.
2. A megismerés határtalanságának tudata.
3. A dolgok valótlanságának (ürességének) tudata.
4. Az ürességnek, mint a gondolat tárgyának a tudata.

   A teremtett világban minden dolog múlandó, véges, változó és éppen ezért viszonylagos, szubjektív, vagyis lényegét tekintve illúzió. A létezés az, ami minden dolog közös lényegeként állandó, örök és halhatatlan, végtelen és valóságos mibennünk. Ennek felismerése és megértése az igazi tudás, amely azután biztos alapul szolgál az intelligens értelem számára a világban való eligazodáshoz.

   Az egészet átfogó, egyetemes szemlélet világképet ad a léleknek. Kereteket kínál elméje számára a minél pontosabb megkülönböztetéshez és ítélkezéshez, a döntések meghozatalához, az értékrend kialakításához, egyszóval megmutatja a lehetõségeket és az aktuális képességeket a tudata számára. Ez a lélekben õrzõdõ és mûködõ szellem, mint információhalmaz öntudatra ébredése, a valódi felnõtté válás, mely nem az ideiglenesen felvett fizikai test biológiai korától függ, hanem az entitás hasznos információtartalmától.
   Az öntudatos, intelligens teremtmények, a lelkek az egyetlen létezõ szubjektív, lokális információhalmazai a megnyilvánuló teremtésen belül. Mindenkoron egyediek és életük célja a környezõ világuk felfedezése, megismerése. Információkat gyûjtenek és adnak tovább a mûködésük során, valamint ezeket feldolgozzák, értelmezik, rendszerezik, reagálnak rájuk. Alapvetõ céljuk a konzisztens fennmaradás és a boldogulás, a harmónia elérése, illetve a struktúrájukból adódó vágyak, tervek és késztetések megvalósítása (a teremtés). Ennek érdekében törekszenek önnön véges idejû létük elnyújtására minél hosszasabban, vagyis az élõlények menekülnek a pusztulás, a halál elõl (lásd: A halandó öröklét címû írást).
   Az Isten a teremtésben a lelkek összessége. Önmagából kelti minden teremtményét az idõbeli visszacsatolás késedelmének káprázata által, és generálja szakadatlanul a tõle függetlennek látszó illúzórikus létüket, akár egy álomvilágot. A teremtmények megvilágosodása az, amikor választ kapnak a kérdéseikre a számukra leglényegesebb dolgokról.: Ki vagyok én? Mibõl vagyok? Mibõl van a világ? Ki csinálta és hogyan? Honnan eredünk? Hová tartunk? Mi a célja és értelme, mik a törvényei ennek a világnak? Mi az én dolgom, hol a helyem a mindenségben? Mi a megoldás az életem során felmerülõ problémákra?
   Számos kérdést teszünk fel, melyeket valójában az Isten, a Létezõ kérdez önmagától bennünk, általunk és rajtunk keresztül. Amikor pedig megtaláljuk rá a válaszokat, az Isten maga az, aki öntudatára ébred bennünk s fedezi fel saját magát. Ez az önfelismerés folyamata, az önvizsgálat, melyrõl lényegében az egész teremtés szól.
   Az alábbiakban összefoglaltam azokat a legfontosabb (személyes) tapasztalataimat, melyek a megvilágosodásommal kapcsolatban értek. Remélhetõleg hasznára lesznek mindazoknak, akik ugyanezen az úton járnak és bizonyságul szolgál a számukra arról, hogy nincsenek egyedül az önmaguk utáni kutatásuk során.

A megvilágosodás hatásai.:

1. Az ember tudata rugalmassá, mozgékonnyá válik. Az éberségének, a dolgokra való odafigyelésének köszönhetõen megedzõdik a figyelme, javul a koncentráló képessége és gyorsul a gondolkodása. Ezzel együtt javul az asszociációs készsége és nõ a kreativitása is, az új dolgok kitalálására és megvalósítására való alkotókészsége.

2. Az önmegismerés folyamata során, az entitás információhalmazát töredezetté, megosztottá tevõ falak sorra lebomlanak, vagyis megkezdõdik a nagy visszaemlékezés önnön teljességemre. Emlékképek merülnek fel a tudatalattimból, különösen az alvás tudati felszabadultságában, felidézve a régmúlt eseményeit, elõzõ életeket, távoli történéseket. Ezek az ébredési gát szándékos átszakításával felhozhatók az ébrenlétbe, és hasznos tapasztalatokkal szolgálnak a jelenlegi, aktuális személyiségem számára a boldoguláshoz.

3. Az álom és ébrenlét határán, egyfajta meditációs révületben további információk is tudatosíthatóvá válnak, amelyek addig nem voltak hozzáférhetõk a lélek számára a világemlékezetben. Ez az akasha, a világéter (morfogenetikai tér), mely az idõhullámok frekvenciamodulációjában, holografikusan õrzi a repülési idõben tárolva a teremtésre jellemzõ aktuális mindentudást. A megvilágosodott személynek lehetõsége van nézelõdni az akashában, mint valami gigantikus adatbankban, amely szó szerint minden eseményt tárol az idõk kezdetétõl az idõk végezetéig az egészben.

4. Érdekes paradoxon, hogy bár a tudat betekintést nyerhet a mindentudás állapotába, amikor elvileg az egészben õrzõdõ és halmozódó teljes információmennyiséghez hozzáfér korlátlanul, mégsem képes azt kezelni sem értelemmel, sem anélkül. A mindentudásból való információnyerés (olvasás) technikáját ugyanis szintén meg kell tanulni és fokozatosan fejleszteni. Ehhez viszont értelemre van szükség, ami egyben korlátot is szab az elérhetõ, megemészthetõ információk elé. Az értelem nem képes kezelni az egészben lévõ mindazon információkat, melyek kívül vannak a saját véges felfogóképességének határain vagy logikával kezelhetetlenek és hasznosíthatatlanok.

5. A megvilágosodás nem állapot, hanem folyamat, ami soha nem ér véget. Mindig lehet följebb jutni a tudásban, még jobban elméllyülni benne. Mert a tudás, az információ valamely halmazról, mindig csak részleges lehet, a teljességet csak a végtelenben éri el, vagyis soha.

6. A megvilágosodás folyamata során a világ megismerésében eljutok addig, ameddig értelemmel és felfogóképességgel egyáltalán el lehet jutni. Ezt nevezhetjük akár a világ végére való eljutásnak is, ahonnan aztán nincs tovább. Innen már csak visszafelé lehet menni, a már korábban megismert dolgok felé, és elméllyülni bennük (a teremtés fraktális szerkezetében) a végtelenségig. Ez azt jelenti, hogy a megvilágosodott személynek immáron van rálátása az egészre, a teljes teremtésre. Érti annak alapelveit, szabályait, törvényeit, összefüggéseit, rendszerét, eredetét és célját, s látja benne önnön elfoglalt helyét. És ez jó. Tudom ki vagyok, az anyagi világban körülöttem rohangáló többi lélekkel ellentétben.

7. Az értelmem a világ eseményeinek, és azok belsõ összefüggéseinek ismerete által egyre hatékonyabban képes kezelni az elõtte felmerülõ problémákat és ellentmondásokat, bár azokat megszüntetni nem tudja, hisz a mûködésébõl következõen õ maga hozza õket létre. A léte során minden létezõ rendszer megteremti a maga problémáit, melyekkel azután foglalkozhat amíg csak akar.

8. A tudatom a meditációs gyakorlatok során megtapasztalja az értelem nélküli állapotot is. A problémák az értelem mûködésének szüneteltetésével eltûnnek, hisz csak annak a számára, abban léteznek. Ez lesz a nirvánába lépés kapuja a késõbbiekben, a formák világának (a felöltött testnek) elhagyása után.

9. A valóság misztikus lényegének felismerésébõl eredõ felszabadult, mély öröm tölti be a tudatom. Ez a tiszta boldogság, az ellazulás, megnyugvás, élvezet és belsõ nyugalom állapota a számomra.

10. A megvilágosodás számos meglepetést tartogat a lélek számára. Amikor bekövetkezik, pontosan tudod, hogy igen, Ez Az! Végre megtaláltad, rájöttél, elérted, megértetted úgy, ahogy van. Szemernyi kétséged sincs a helyzeted felõl, mert pontosan tudod, hogy megtaláltad a megoldást. Ugyanakkor azonnal látni fogod, hogy egyáltalán nem olyan állapot ez, mint azt elõzõleg bárki várná és elvárná, remélné vagy gondolná magában. Egyrészt ezzel a személyiség, a szubjektív én számára semmi sem változik meg a személyes világában, vagyis minden ugyanolyan lesz, mint korábban volt (õ maga is). Nem lesz tõle egybõl tökéletes, sem halhatatlan vagy csodatévõ. Nem vonhatja ki magát a törvények alól, s különleges isteni képességei sem támadnak csak úgy, maguktól. Másfelõl viszont minden megváltozik, mert ettõl kezdve más szemmel tekintek magamra és a világra. Más lesz az információk visszacsatolódási útvonala (struktúrája) bennem, vagyis a személyiségem fokozatosan megváltozik, átíródik. Az elkülönültség tudata helyett az egység tudata erõsödik meg bennem és kialakul a magasztos gondolkodású isteni énem. Az, Aki mindig is szerettem volna lenni, csak éppen korábban képtelen voltam megfogalmazni (a tudás hiányában) kellõ pontossággal ezt a vágyamat.

11. A megvilágosodás szubjektív nézõpontjai éppoly sokfélék, mint a megelõzõ tudatállapotok a lélekben (mivel folyamatról van szó). Sõt, az elnyert szabadságom okán még számosabbak lesznek, ahogy folytatom az önvizsgálatom a megértés fényében. Tehát nem csak egyféle tudatállapotról van szó. Van ezek között olyan, ahol van és mûködik az értelmem, és igyekszik minél többet felfogni és rendszerezni a tudatomon keresztüláramló komplex információkból. Ez lesz a bölcsesség, a dolgok belátásából fakadó megértésben való elméllyedés. Van olyan nézõpont is, ahol nincs értelem. Ott csak a tiszta és szemlélõdõ figyelem létezik, a tudat legalapvetõbb állapota, ahol egyszerûen csak vagyok és érzékelek. Ekkor megfigyelhetem a létem centrumát, mintegy kívülrõl nézve magamat a belsõ tükrözõdéseim által. Vagy lehetek önnön létem közepében, a forráspontban. Abból a pontból nézhetem a minden létezõt, ahonnan az Isten látja azt, egyszerre az egészet idõtlenül, az egyhegyûség állapotából. Ez egyben a teljesség és mindentudás állapota is, ahol szabadon mozoghatok a létezésben. Bármely pontjából megszemlélhetem a mindenséget, mert annak minden pontja én magam vagyok, szó szerint én.

12. A megvilágosodás következményeként az értékrendem alapvetõen megváltozik. Mindez annak meglátásából fakad, hogy a teremtett világ múlandó és illúzió, míg a lét örök és valóságos. A létezés az egyetlen valóság és nincs más ezen kívül. Minden ami van, ebben van, mint virtuális tükrözõdés az önmaga számára megnyilvánulóban. A teremtés játékká válik a számomra, célirányos tudati tevékenységgé magasztosul a figyelmem lekötése érdekében. Ennek köszönhetõ, hogy a nirvánából a tudatom mindig dinamikusan visszatér a saját álomvilágába és teremteni kezd, belemerül az illúzióiba. Aztán ha túl sok lesz a teremtésemben a zavar és a probléma, amit a részhalmazok okoznak a mûködésük során egymásnak, akkor egyszerûen kimenekülök belõle, és ezzel végeredményben megszûntetem azt. Ekkor van lokális szünet a teremtésemen belül, az egész valamely részrendszerében. Pontosan úgy, ahogy az álom is egy beiktatott szünetet képez az ébrenlét nappali szakaszai között.

13. A megvilágosodásra törekvõ lélek munkáját figyelemmel kisérik az univerzum felettes vezetõi, legbölcsebb entitásai, valamint a Mindenható (Megtartó) is. Szükség esetén külön foglalkoznak velem és tanítanak, többféle módszerrel. Ez történhet telepatikus metakommunikáció útján, beszélgetéses tanítással vagy közvetlen megtapasztalással (elviszik a lelkem valahová és megmutatják amit kell), illetve tudás átültetéssel. Ilyenkor a vezetõ egy nagyobb, sûrített információs csomagot küld át a lelkemnek, ami bennem fokozatosan kibomlik, mintegy rejtélyes módon eszembe jut valahonnan. Ezt a tudást úgy fogom érzékelni magamban, mintha én jöttem volna rá, én gondoltam volna ki, s ezért a sajátomnak fogom tekinteni. Mivel az üzenet ilyenkor a saját értelmi rendszerem logikai fordítóján (értelmezõjén) megy keresztül és tárolódik el, könnyebb befogadnom, mint egy kívülrõl érkezõ üzenetet. Ennek oka a kommunikáció során használt fogalomnyelv szerkezetében rejlik. Mindenkinek könnyebb megértenie önmagát, mint valaki más gondolatait. Ezért az Isten mindig belülrõl tanít és szól hozzám, bennem, általam.

14. A megvilágosodott személy ismeri az isteni szentély legbelsõbb titkait is. A felettes vezetõkkel való hatékonyabb kapcsolattartása érdekében kaphat külön idõszál vonalat, közvetlen összeköttetést is hozzájuk, akár a Mindenhatóhoz is. Ez nagy kegy a vezetõk részérõl, mert ilyenkor egyben kiemelt védelemben és gondoskodásban is részesül az illetõ lélek. Egy buddhára másképp vonatkoznak ugyanazok a közösségi törvények, mint a többi lélekre. Aki önmaga mesterévé lett, annak nincsenek bírái, csak bírálói.

15. A spontán (meglepetésszerûen) adódó helyzetekben a bennem felmerülõ kérdésekre azonnal megjelenik a lelkemben a válasz, gyakorlatilag gondolkodási és emlékezési (késedelmi) idõ nélkül. Ez valószínûleg a központi fénykvantumom egy ciklusideje alatt játszódik le, fut át rajtam szabadon a mindentudásból kiindulva, mivel már nem mûködnek feltétlenül azok a fékezõrendszerek az elmémben, melyek elzárnának a megoldástól. Ebbõl következik, hogy a megvilágosodott személy mindenre azonnal képes reagálni, válaszolni, amennyiben az értelme nem gördít akadályokat a benne áramló információk elé (megfelelõ tudatállapotban).

16. Kiég és eltûnik belõlem az érzések mély, teljes intenzitású átélése, beleértve a szeretetet, fájdalmat, a jó és rossz dolgokat. Az egész életem egy felületes, illuzórikus játékká válik a számomra, amit belülrõl szemlélek és igazából nem érinti meg a tudatom úgy, mint régen. A bensõm nyugodt, szinte már közömbös lesz a világ változásaival szemben. Úgy kezelem az életem, mint valami elvont tevékenységet, sajátos sakkjátszmát, amelynek nincs a számomra komoly tétje. Hisz mit veszíthetek az illúzióimon kívül? Azokat meg amúgyis mindenféleképpen elveszítem, ahogy szétfoszlanak az idõben.

17. Megértem, hogy minden tudás akkor válik igazából használhatóvá és értékessé, ha a vele kapcsolatos megismerés folyamata körbeér, vagyis visszazáródik önnön kezdeteihez, egy ciklikus rendszert képezve. A valódi tudás az, amikor a tudással és annak ellentétével is rendelkezem. Egyaránt ismerem a pro és kontra érveket, vagyis átlátom az egész helyzetet.

18. A személyiségem fokozatosan elöregszik és megnyugszik, amolyan nyugdíjassá válik, függetlenül a fizikai testem korától. Ez azzal is jár, hogy alapvetõen eltûnik belõlem a fiatalkori forrófejûség és lelkesedés, valamint a karriervágy, az érvényesülés és a mások szemében való elismerésem igénye, vágya. Nem akarok senkinek semmit bebizonyítani, nem akarok másokat meggyõzni, velük vitatkozni, harcolni, küzdeni, mert tudom, hogy mindezt nem muszáj. Nem érzem szükségét a konfliktusnak, az ütközésnek. Hagyom menni a dolgokat a maguk útján és csak akkor avatkozom be, ha egy valóban nagyon fontos dologról van szó. A fontosság itt a buddha értékrendjében egészen mást jelent, mint korábban. Elsõsorban az isteni törvények megvalósításáról van szó és a testi lét során felvállalt tevékenységek fontosságáról.

19. Legfõbb életcélommá válik a nyugodt, visszavonult, kellemes és laza életvitel. Csak semmi verejtékes munka, erõlködés, kínlódás, gyötrõ kényszerek és rabszolgaság, hajtás és gürizés a szamszárában! Az élet szép, az apró csodák is örömet okoznak amikkel szembesülök és fölösleges úgy rohanni. Egyfajta megállapodott nyugdíjas élet ez. Az idõmet kitölti a "rendszeradminisztrációs" tevékenység (evés, alvás, pihenés, lakóhely karbantartás, stb.) és az alkotás, elmélkedés, szemlélõdés vagy az esetlegesen meglévõ párkapcsolat apró örömei.

20. Érdekes módon a szexualitás, mint örömforrás megmarad és kiteljesedik, de elveszíti azt az átütõ lendületét, szenvedélytõl izzó forróságát, amivel korábban hatott rám. Inkább élve-zetes játékká, masszírozássá és "bírkózássá" alakul ez, tehát nem marad meg olyan szexnek, mint amilyen elõtte, korábban volt a számomra. Gátlások nélkül, felszabadult könnyedséggel és természetes szemérmetlenséggel (mint az elsõ emberpár a bûnbeesés elõtt még a paradicsomban) élem meg azt, amit az emberek számtalan törvénnyel, tabuval és szokással igyekeznek elrontani és korlátozni az életükben.

21. Teljes ember (Adam Kadmon) vagyok önmagamban, nem fél. Egy illúziókba merült ember nem ismeri önmagát egészében, csupán egy részét. Ezért mindig van az énjének egy olyan területe, amit kizár, megtagad magából, ami felõl éppen ezért nem lehet tudatos. Ez az õ árnyékszemélyisége, tudatalattija, a benne lakozó sötét oldal, amivel mindig nyomasztó szembesülnie. A megvilágosodás során ezt a részemet is vissza kell olvasztanom magamba, ami viszont szenvedéssel és problémákkal jár. Nem túlzás azt mondani, hogy halálos veszélyt jelent a tudatos énemre a megtagadott részemmel való találkozás, hisz a kettõ egymás ellentéte. Az összeolvadás és kiegyensúlyozódás akkor fejezõdik be a számomra, amikor felismerem, hogy a sötétebbik oldalam ugyanolyan fényességes és magasztos megnyilvánulásom, mint a világosabbik. Innentõl kezdve teljes vagyok önmagamban.

22. Az önfelismerésem (a teljességemrõl való tudatosságom) eredményeképpen megnõ az önelfogadásom. A szeretetemet magam felé fordítom, önmagamat szeretem teljes egészemben. Én mindig magammal vagyok és mindig számíthatok magamra. Mindenki más, külsõ személy csak illúzió körülöttem, és éppen ezért megbízhatatlan, mert az illúziók (emberek, tárgyak, események) folyamatosan jönnek és mennek, változnak az általam észlelt, teremtett világban. Én viszont mindig megmaradok önnön origómban önmagammal, önmagamnak. Éppen ezért én válok önmagam legszeretettebb barátjává és társává, tanítójává és tanítványává, közönségévé és szórakoztatójává.

23. A teljessé válás azt is jelenti, hogy önmagam Istenévé és Sátánjává válok. A jó és rossz tulajdonságaimnak egyaránt tudatában vagyok, egyenlõképpen. Ez a valódi szabadság, amikor a szabad akaratom oly módon képes érvényesülni, hogy én döntöm el, megkisértsem-e magam vagy sem. Engedjek a kisértésemnek vagy ne. Hallgassak önmagam egyik részére vagy inkább a másikra. Tudom, hogy bármilyen lehetek és elfogadom magam ilyennek. Én vagyok önmagam ura és törvényhozója. Én hozom meg a magam törvényeit, amelyek alapján azután élek, döntök, megnyilvánulok mások (a külsõ illúziók) felé. Ez persze azt is jelenti, hogy a külvilág elveszíti korábbi jelentõségét és az illúziókban felfedezett ellentmondások révén lényegtelenné válik a számomra. Szó szerint "fütyülök mindenre" és mindenkire. Csak a saját fejem után megyek, a saját magasztos elképzeléseimnek megfelelõen és egyedül csak én korlátozhatom, szabályozhatom magamat. Senki másnak nem engedem meg, hogy fölébem kerekedjék, mert tudom, hogy senki sincs fölöttem. Ha mégis együttmûködöm a körülöttem lévõ többi entitással, a teremtésem többi részével, akkor azt is a szabad akaratomból teszem, nem pedig kényszerbõl.

24. Önmagam megismerése során átlátom a személyiségemben kiépült kondícionálást, amit a külvilág adott nekem (kényszerített rám) a születésemtõl kezdve. Képessé válok arra, hogy tetszésem szerint megváltoztassam ezeket a programokat, gátlásokat, szokásokat, vagy eltöröljem õket. Gátlástalanná válok, a szó jó és rossz értelmében egyaránt. Bármit megtehetek és annak az ellenkezõjét is. Ez persze nem jelenti azt, hogy meg is fogom tenni, csupán a lehetõséget tudom immáron szabadon megadni magamnak. Nem képzelem többé magamról azt, hogy "én aztán erre vagy arra soha nem lennék képes". De igen! Meg tudom csinálni. Sõt, arra is képes vagyok, hogy ellenálljak valamely kényszerítõ erõnek és ne tegyek meg valamit, amit kellene, ha éppen úgy látom helyesnek. Ezt a képességet, az önmagam feletti uralmat nevezzük általában önkontrollnak, de ez nem azonos a környezettõl eltanult önkontrollal, hanem annak egy magasabb, tudatosabb szintje.

25. Látom, hogy szinte mindenre képes vagyok. Bármit meg tudok teremteni, mert értem a módját és tudom mi kell hozzá, milyen mûveletek által lehet elérni valamely célt. Képes vagyok megidézni a legmagasabb szintû teremtõ energiát és formákba önteni (kinyilvánítani) azt. Bármilyen helyzetbe is kerüljek, mindenre tudok magyarázatot adni, mindenre van mentségem, indokom, kifogásom, meg az ellenkezõjére is. Bármilyen problémára meg tudom találni a legoptimálisabb megoldást és képes vagyok a nyilvánvaló ellentmondások ellenére is elkötelezni magam mellette.

26. A megvilágosodott személy a gondolkodásban logikus és bölcs, és ezért ellentmondásos felismerésekre jut, amik tétlenségre, nyugalomra késztetik, kárhoztatják õt. Ezért nem cselekszik fölöslegesen, ezért viselkedik "nyugdíjasként". Ugyanakkor ha mégis cselekedni kell, akkor tudja, hogy azt csak logikusan, ellentmondásmentesen lehet megtenni, ezért ilyenkor fanatikussá válik. A bölcsen meghozott döntést fanatikus elszántsággal képes megvalósítani. Ha fontos dologról van szó, harcolni is kész érte és meghalni is.

27. A megvilágosodott személy a tökéletes harcos, akinek fõ célja pontosan a harc elkerülése. Mindig készen áll a cselekvésre, de nem törekszik rá (nem keresi magának a bajt). Mindent képes feláldozni a cél, a siker érdekében, mert nem ragaszkodik semmihez és senkihez. A küzdelem játékszabályaihoz sem, mert azok is önkényesen meghatározottak, ezért semmivel sem korlátozza önnön ravaszságának kibontakozását. Mert az Isten is ravasz, de nem rosszindulatú. Ugyanakkor mégis van benne ragaszkodás, mert tudja, hogy milyen fontos minden illúzió, ami körülötte van, és elfogadja azok szerepét. Odafigyel arra, amit mondani akarnak neki a dolgok. Látja, hogy a világban minden tapasztalat üzenet vagy provokáció a számára.

28. A harcban a bölcs mindig ellentmondásos stratégiát követ, ezért kiismerhetetlen és megállíthatatlan stratégiájú. Mert az Isten útjai is kifürkészhetetlenek. A békében viszont logikus viselkedésre törekszik, hogy kiismerhetõ legyen és ezáltal megbízható a környezete szemében. Tudatában van annak, hogy minden utazás és komoly változás a környezetében harci helyzetnek minõsül. Éppen ezért ilyenkor az ébersége segítségével szabadul meg a szokásaitól és megrögzöttségeitõl, melyek akadályoznák és elveszejtenék õt. Mert az ellenfeled mindig a te stratégiád kiismerésével kezdi, ahhoz igazítva a saját terveit. Az ellentmondásos döntések egy veszélyes (harci) helyzetben életmentõ fontosságúak lehetnek, ezért nem fél alkalmazni õket.

29. A megvilágosodott kívülrõl nézve különc, önfejû, boldog, gátlástalan, bölcs, õrült, óvatos, önálló, mondhatni szégyentelen és pofátlan idõnként a viselkedése. Kilóg a sorból, nem akarja magát állandóan elfogadtatni másokkal, bár igyekszik elfogadhatóan viselkedni a sikeres kommunikáció érdekében.

30. A megvilágosodott személy tudja, hogy az élet csak akkor teljesedik ki igazán, amikor a lélek eléri a megvilágosodást, tehát ez a legfontosabb cél mindenki (a teremtmények) számára, aki még nem jutott el idáig. Ezért tanítja, segíti a többi entitást, gyorsítva az útjukat az egyetemes cél felé.

31. A megvilágosodott személy látja, tudja és megéli azt a bizonytalanságot, amit a világról szerzett tudása nyújt neki, a létezés megismerhetetlen és paradox lényegérõl. Átlátja, hogy a legfontosabb dolog a jó társaság, a helyes viszonyulás egymáshoz, a színvonalas kommunikáció és a szeretet, a szerelem, a maga legmagasztosabb tisztaságában és jóságában. Ez az a dolog (érzés, tulajdonság), amely elviselhetõvé teszi a számunkra a létezést: a szeretet, a szerelem egymás iránt. Az, hogy örülök a másiknak és boldog vagyok pusztán attól, hogy együtt vagyunk és jól megvagyunk együtt. Amíg két létezõ megnyilvánulás szeretni képes egymást, függetlenül az ellentmondásoktól és konfliktusoktól, melyek a teremtést árnyalják és nehezítik, addig nincs gond az életben. Ez kerül az értékrendjében legelölre, az õt megilletõ helyre, ahová való. Képes vagyok úgy szeretni a másikat, miként önmagamat. A lehetõ legmélyebben, jóval azután is, hogy a világ sötét oldalával való szembesülés és az ellentmondások már kiüresítettek és kiégettek belül, megszabadítva lelkemet a külvilágtól eltanult illúzióktól. Mert ahogy a fõnix madár is önnön hamvaiból kel új életre, úgy én magam is folyton újraélesztem és teremtem a saját szeretetemet és világomat, talán még sokkal szebben és áthatóbban, mint amilyen az volt korábban (akkor, amikor még nem voltam tisztában önmagammal és nem voltam önmagam ura és teremtõje).

32. Felismerem, hogy a Sátán, mint az énem egy része valóban csupán a tanítóm, kiképzõm, aki a létezés rossznak nevezett velejáróival, mellékhatásaival ismertet meg. A gonoszsággal és gyûlölettel, a pusztítással és más negatív teremtésekkel. Mert a jó és rossz dolgok tudása egészíti ki egymást igazi (teljes) tudássá önmagamról. A belsõ énem azért indít útnak engem, a törléssel születõ embert egy reinkarnációval, hogy új személyiséget, új életet tudjak magamnak növeszteni, készíteni, amely más lesz, mint az elõzõ. Mentesen a korábbi életek hibáitól és persze terhesen az új élet hibáival, amikkel megvívhatom a magam harcát. Ez a harc, amit mindenki önmagával vív meg a világ, mint kivetítés segítségével, ez érleli felnõtté, bölccsé az embert. Mint a mesében, ahol a kiskirályfi elmegy világot látni, szerencsét próbálni és közben tapasztalatokat gyûjt, felnõtté érik, majd bölcsen, harcedzetten tér haza Atyjához, aki õ maga, csak "idõsebb kiadásban". És immáron felismeri, hogy rövidesen neki is lesz fia, aki majd õ maga lesz, és ugyanezt fogja csinálni. A Sátán, mint kisértõ a maga isteni szeretetében a próbákat állítja a kiskirályfi (teremtmény) elé, és együtt örül vele a sikernek. Ha pedig elbukik az ifjú, keményen megszorongatja, s fájdalmakkal, szenvedéssel vezeti el a belátás és mélyebb tudás felé. Ez adja a teremtés szadista-mazochista jellegét, amely szintén az ellentmondásosságából fakad a rendszernek. Én magam vagyok az, aki kínzom és gyötröm magamat valójában, s gondoskodom arról, hogy minden létben ott legyen a szenvedés.

33. A tanulás és a szenvedés egymástól nehezen elválasztható jelenségek. A szenvedésbõl tanul a lélek, a tanulás pedig olyan változásokkal jár, a világkép átértékelõdésével, áldozatokkal és döntésekkel, melyek tudatosítják a lélekben, hogy a tanulás egyben szenvedés is. A mennyországban csak boldogok vagyunk, de nem nagyon fejlõdünk. A pokolba járunk le (bukunk le) éppen ezért, bûnbe esve és a Sátán kezébe adva magunkat gyötrésre, hogy tanulhassunk és fejlõdhessünk. A nagy szenvedés mindig nagy áldozatokkal jár és sok tapasztalattal, gyors fejlõdéssel. Vagyis aki sokat akar elõrelépni az úton, az sokat kockáztat és sokat szenved, és sokat is veszíthet, ha nem éri el célját. Aki viszont kevesebbet, az lassabban halad, tovább ér, de tovább is tart az útja. A Sátán, mint a pokol vezetõje mindenkitõl beszedi a fejlõdés árát, amit fizetni kell a változásokért. Úgy is mondhatnánk, hogy mindenért amit nyersz, el is veszítessz sok más dolgot (illúziót), amik addig voltak az életedben. Ez a veszteség az, amit a tanulás, a megismerés, a beavatódás áraként nevezhetünk meg. Mert a tudásnak ára van.

34. A legnagyobb ár, amit a tudásért fizetned kell az, hogy amit tudsz, többé nem tudod nem tudni. Vagyis örökre megváltoztatnak a tapasztalatok és látni fogod, hogy soha többé nem lesz újra ugyanaz semmi, amilyen egyszer már volt. Semmi sem ismétlõdik meg. Mindent elveszítünk (jót és rosszat egyaránt) és ezért mindig dolgoznunk kell a kívánatos dolgok újrateremtésén. Még egy buddha sem ülhet a teremtésben munka nélkül. Az csak a nirvánában, a formanélküli világban lehetséges, hogy pihenjen a tudat és szabadon idõzzön a végtelen idõben, a tulajdonképpeni idõtlenségben. Ezért mennek a lelkek a fénylények formanélküli világába. Ezért kevés a formák világában mindig a mester, a megvilágosodott, mert aki idáig eljut, az mind elmenekül a fénylények világába, kilépve a szamszárából. Mert látja és tudja, hogy itt nem jó idõzni. Nem léleknek való hely a pokol. Mi itt csak átutazóban vagyunk igen rövid idõre, aztán már rohanunk is tovább a boldogság útján. Ez a legfõbb tanács amit egy buddha bárkinek is adhat.: Szerezd meg a tapasztalatokat és menj tovább. Ne állj meg, ne ragadj le sehol, amíg azt nem érzed, hogy maradéktalanul boldog vagy és teljesen kielégít a helyzeted. Ez pedig csak a távoli végtelenben tapasztalható meg a számunkra. Így jó utat kívánok minden kedves lélektársamnak az úton!

forrás: http://esemenyhorizont.uw.hu/2001/megvilag.html

Published in A lélek rezdülései

Ken Wilber azt írja: Egyesítenünk kell Freudot Buddhával, az alsóbb pszichológiát a legmagasabb spiritualitással. Erre irányuló tevékenységünk annál is felemelõbb, mivel a történelem során elõször nyílik ilyen lehetõség. Elõbb ugyanis csak szellemi eredetünket hangoztattuk, s 'szárnyainkat csattogtattuk', azután szembesülnünk kellett állati-ösztönös minõségeink, 'farkaink' követelõzõ maradványaival. Itt az idõ, hogy egy mindent befogadó, átlátszó térben ezek egyesülhessenek.
 
A tudomány fejlõdése is hozzájárult e lehetõség feltárulásához. A modern fizika kozmoszát Fritjof Capra Síva táncaként fogta fel, a kvantumfizika észleleteinek értelmezése pedig igénybevette a buddhista szemléletmódot. A kvantumfizika mélyvalósága mellé Wilson 1990-ben megjelent könyvében a 'kvantumpszichológiát is odasorakoztatta. Könyvének matematikai szürrealizmust súroló nézeteivel nem szeretnék foglalkozni, de szívesen megemlíteném, hogy az ember információs rendszerei sorában pszichológiai rétegeinket hogyan terjesztette ki felfelé. (A továbbiakban a konkrét elnevezéseket az ismeretterjesztõ irodalmunkban megszokottabb fogalmakkal helyettesítem.)

A szerzõ a csecsemõ- és kisdedkor pszichés rétegeit freudi alapokon Orális-bio-túlélõ, illetve Anális-hierarchikus rendszernek tekinti. Elõbbiben jönnek létre a korai bevésések, utóbbi során alakul ki állatcsoportokban a hierarchikus rend, embergyereknél az önérvényesítés ereje vagy gyengesége.

Nyelvi- és jelképrendszer. A beszéd, gondolkodás, fantázia, a környezet 'térképezése', értelmezése. Ez a 'térkép' és modellteremtõ aktivitás az életkorral egyre bõvül. A hibás modellre épülõ további hibás modellek révén a valóság felfogásának jelentõs torzulását eredményezheti. A következõ réteg a szocio-szexuális rendszer: A nemi szerepek kialakulása a serdülõkorban az adott társadalmi körülmények között. Wilson ezt követõ rétegnek veszi a ma már egyre elfogadottabb pszicho-neuro-szomatikus rendszert, vagyis a lelki élmények hatására az idegrendszerben felszabaduló kémiai anyagok - neuropeptidek - immunrendszert, s így testi betegségeket szabályozó hatását. Ez az összefüggés az elme és a test egységét, és bizonyos csodás hit-gyógyításokat is megmagyaráz.

További feltételezéseiben már több új gondolat jelenik meg. Elképzelése szerint a következõ réteg a: Metaprogramozási rendszer: Jóga-, és hermetikus módszerek igazolták, hogy az idegrendszer különbözõ szinteken mûködtethetõ. Wilson reményei szerint a magasabb szintekre idegrendszerünket tudományos úton is átkapcsolhatjuk majd. Ez a metaprogramozás fejlõdésünkben kvantumugrást idézhet elõ. (Megjegyzem, én nem hiszem, hogy a magasabb szintek pusztán programozással elérhetõk.)

A morfogenetikus rendszer következik a sorban. Ez Sheldrake morfogenetikus (alakteremtõ, formaadó) mezõ teóriájára épül, ami - más módon - nem magyarázható információközvetítéseket értelmez. (Jellemzõ erre az angliai görgõ rendszerrel körülkerített legelõ birkák esete. Amikor egy birka rájött, hogy hason csúszva át tud jutni a görgõzáron, tõle 100 km-nyire is kitalálták a birkák ezt a megoldást.) Wilson a morfogenetikus mezõ síkjára helyezi a freudi faji emlékezetet, a jungi kollektív tudattalant és a reinkarnációs élményeket.

A csúcs pedig a helyhez nem kötött kvantumrendszer. Ebben rejlik a legmagasabb, térhez-idõhöz nem kötött Énünk, ami már nem is nevezhetõ különváltan énnek, s ami hat alacsonyabb énjeinkre. (A bal agyféltekei gondolkodás erõsen akadályozza ebben.) Paranormális, transzcendens állapotok válnak általa megmagyarázhatóvá.
A kvantumpszichológiai felfogásnál sokkal kidolgozottabb Ken Wilber ún. Teljes spektrum pszichológiájának rendszere, ami a lehetséges emberi növekedés egész skáláját igyekszik átfogni. Pszichológiai és pszichiátriai ismereteket ötvöz transzkultúrális spirituális rendszerekkel (kabbala, szufizmus, védanta, buddhizmus stb.). Hasonlata szerint van egy létra, ennek fokai a különbözõ tudatszintek. Aztán van az ember, aki a létrán mászik, és a különbözõ fokokra érve különbözõ fordulópontokat él meg. Minden elért szinten máshogy látja önmagát és a világot, és mindegyik szinten felléphet kóros elváltozás. Wilber terápiás ajánlatait a különbözõ szintek patológiájához igazítja.

A létra fokai alulról fölfelé a következõk:
1. fizikai érzékelés
2. emocionális-szexuális élmények
3-5. gondolkozás, ezen belül:
  • a szimbólumokat és koncepciókat alkalmazó elme
  • a szerepek és szabálykövetések
  • ön-reflexió (ego-tudat)
A következõ tudatszintek így alakulnak:
6. kreativitás, szintetikus együttlátás
7. vízionáriusság (a 'psychic' képességek, a kinyílt 'harmadik szem')
8. ideák, arkhetípusok ('eredeti minták', az isteni minõség elsõ megnyilvánulásai) megtapasztalása
9. az egyéniség transzcendens alapja
Wilber a létra elsõ foka alá nem-differenciált mátrixot, a felsõ foka felé a lét végsõ alapját helyezi. (A 9. szinttel az elõzõ kvantumpszichológiai rendszer 'helyhez nem kötött énjét' egyeztethetjük.)

A 'létrán mászó' emberi lény a következõ fordulópontokat tapasztalhatja meg, szintén alulról felfelé:
1. testi én születése
2. érzelmi én születése
3. fogalmilag gondolkozó én születése
4. szerep-(családi, társadalmi szerepeket játszó én) születése
5. érett ego születése
Itt meg kell állnunk egy pillanatra, hogy lássuk, Wilber milyen szigorú az érett én megítélésében. Elvárja tõle, hogy a konvencionálisból átlépjen a posztkonvencionalitás területére, hogy multikultúrális legyen, és hogy társadalomcentrizmusából a kozmocentrizmus, a világközpontúság felé tartson. Másszóval spirituális nyitottságot vár el tõle. A továbblépéshez ez valóban nélkülözhetetlen. A következõ fok a
6. Kentaur-lény születése
Ehhez is magyarázattal kell szolgálnunk. Olyan 'megfigyelõ (tanú) én értendõ ezen, amelyik elkülönülten látja a testet és az elmét, és elkezdheti az integrálás, összehangolás nehéz feladatát.
7. természetmisztikus születése (A világ - megszokott érzékelésen túlmenõ - megtapasztalásával)
8. Isten(ség) misztikus születése ( A személyes Isten valamelyik formájának, vagy az isteni erõknek átélésével)
9. Formafölötti misztikus születése (A végsõ, formafölötti, 'üres valóság megtapasztalásával.
A területrõl népszerû áttekintést kaphatunk Eric Berne: Emberi játszmák c. könyvébõl.) Mint mondtuk, minden fordulópont új látásmódot hoz az illetõ saját magára és másokra vonatkozó megítélésében. És minden fok magában hordozza a kóros elváltozás lehetõségét, amely specifikus kezelést igényel.
Lássuk egymás mellett a fokozatok kóros elváltozásait, és ajánlott gyógymódjukat:

A fenti áttekintésbõl láthattuk, hogy a tulajdonképpeni pszichoterápia csak a hatodik szintig alkalmazható, s ezen belül is az önazonosság felépítéséhez 'filozófiai bábáskodásra' is szükség van. Az utolsó három szint irányításához már magasszintû spirituális segítségre van szükség és csupán a továbblépést akadályozó pszichológiai komplexusok feloldásában segíthet a pszichoterápia. Az 'Isten-betegségben csak tökéletesen realizált bölcs nyújthat segítséget.(Pl. egy istenrealizált hindut, akit elmeosztályra zártak, mert nagy, misztikus egységélménye után meztelenül járt fel s alá, s kérdezõsködésekre így válaszolt: 'Nincsen nevem , ' Nem születtem , a nagy sziddha-jóga mester, Nityananda öt perces ránézésével tett újra képessé a hétköznapi létezésre; ezután tanítói mûködést fejtett ki. Egy szellemi mester, Meher Baba egész szervezetet hozott létre azok visszavezérlésére, akiket elért az 'Isten-betegség . A nyugati világban 'spirituális krízis' centrumokban igyekeznek segíteni a szellemi fejlõdés vakvágányára került embereknek.) Assagioli, a spirituális fejlõdés és a pszichoterápia kiemelkedõ egységesítõje szerint a valóban spirituális eredetû krízisek enyhébbek, spontán is gyógyulnak, vagy kezelésre jobban reagálnak, mint az alacsonyabb szintekrõl eredõ kórformák.

Mint láthattuk - bár nehézségektõl kísérten, de - pszichológia és spiritualitás összetalálkozik az emberben, 'bennünk a létra'. A létra felsõ fokára elérkezett ember pedig más igazságot, más valóságot lát, mint aki az alsó fokokon kapaszkodik. Szerencsénk van, mert a teljes megvilágosodása után még több, mint 50 évig az emberek között élt Ramana Maharshi, hívei kérésére 40 versszakot írt a 'Valóságról . Ebben - és egy 30 versnyi tanításában- elõttünk áll egy megvilágosodott ember világképe. (Asramjában ma is minden nap éneklik e két verses tanítást.)

Idézek néhányat a 40 versszak legalapvetõbbjeibõl:
Invokáció: A tudatosság a realitás elválaszthatatlan velejárója.
2. A hármasságra bontott 'Isten-lélek-világ az egó teremtménye, és eltûnik az egoval.
5. A világ tulajdonképpen az öt testi burok (durva test az érzékszervekkel, bioenergia, finomtest, elme, intellektus), mert nélkülük a világot nem lehetne így felfogni.
7. A világ az elmével együtt keletkezik és tûnik el. Mindkettõnek az eredete a ragyogó Önvalóban van.
15. A múlt és a jövõ, amikor megtörténik, csak jelen. Így egyedül csak jelen van.
16. Valójában egyedül az Önvaló létezik, tér és idõ nélkül.
17. A nem-realizáltak számára az 'én akkora, mint a test. A realizáltak számára határtalan.
18. A nem-realizáltak számára a világ korlátozódik arra a térre, amelyet elfoglal. A realizáltak számára határtalan, vagyis a világ alapja a valóság határtalanságaként ragyog.
19. Sorsról és szabad akaratról a nem-realizáltak vitatkoznak. A realizáltak felismerték a kettõ közös forrását, és mindkettõn túljutottak.
20. Csak az látja az Istent, aki az Önvalót látja, de õ már nem különbözik Istentõl. 21. Istent látni annyi, mint Istenbe abszorbálódni.
22. Isten ragyog az elmében. De az elmének, hogy Istent lássa, befelé kell fordulnia és kölcsönkapott fényét egyesítenie kell az Õ hatalmas fényével.
25. Az ego (én-gondolat) felvesz egy testet, és különös cselekedeteket hajt végre. Egyik testet a másik után veszi fel, amíg az '(Igazában) ki vagyok én? rákérdezésre megtapasztalt felismerés el nem pusztítja azt. (Vö. Egy másik nagy megvilágosodott, Nisargadatta Maharaj kijelentésével: Ez az élet képzelõdés, és a túlvilági is az, bár a tudat itt kifinomultabb lesz a halál után a hordozók lehullásával. A megvilágosodott viszont tudja, hogy Õ nem született, és nem hal meg.)
39. A Megkötöttség (Karma) és Felszabadulás csak az elme fogalmai, megszûnnek, ha a megkötött kutatni kezd, és eléri a realizációt. Az Önvalóból eltûnik a megkötöttség és szabadság gondolata.
40. Csak az ego kérdezi, hogy az igazi Felszabadulásban jelen van-e a forma, vagy az forma nélküli. Az ego megsemmisülése után nincs ilyen különbségtétel.
Hadd írjak le néhány versszakot a leginkább meditációs utasításokat tartalmazó, 30 versben megírt 'Spirituális instrukcióból'.
1. A tett (karma) gyümölcsöket terem. Ez Isten rendelése, de a sors nem Isten, mert nem tudatos.
24. Vannak teremtmények és van Teremtõ. Õk egyek a Létben. Különbségeik csak tudásuk fokában és más jellemzõikben van.
25. Ha a teremtmény sajátosságai nélkül látja és ismeri Önmagát, ez már a Teremtõ tudása. Õ ugyanis nem másként, hanem Selfként (Önvalóként) jelenik meg.
28. Ha valaki ismeri saját igazi természetét, azt kezdet és vég nélküli Létként tapasztalja meg. Az pedig töretlen Éberség-Boldogság.
Egészítsük ki az ismertetést a 30 versnyi tanítás 24.-dik szakának verses fordításával:
Burkaim tudatlanok
S az nem Realitás,
A Valóság ÉN VAGYOK,
Lét-élmény s semmi más.
Mai kifejezéssel ezt mondhatnánk: az 'eseményhorizonton -túli megtapasztalásról kaptunk beszámolót. Eszerint a mi világunkat ilyennek elménk ego-központja alakítja ki érzékszervi észlelései alapján. Ezek az észlelések részlegesek, korlátozottak, alacsony tudatosság szintûek. Egy káprázatvilágban élünk, az én és nem- én mereven elválasztott dualitásában. A finomanyagi, fél-anyagi, nem-anyagi összekapcsoló minõségekrõl, s a gyorsan változó lineáris idõnk fölötti korszakokról és az idõtlenségrõl nincs tapasztalásunk. Nagy, feloldhatatlan és boldogtalanító problémáink tehát csak az egoista elme alacsony tudatszintjén merülnek fel.

Adjuk vissza a szót a pszichológus Ken Wilbernek. Szerinte amit mi normálisnak tekintünk, az tulajdonképpen megrekedt fejlõdés. Eddigi 'mélypszichológiánk valójában nagyon sekély, perspektívája szûk, egocentrikus. De ha elhanyagoljuk az alsó létrafokokat, akkor nem tudjuk meghaladni azokat. Célunk pedig meghaladni nemcsak a modern, hanem a posztmodern elmét is, de elõbb el kell azt érnünk, csak utána integrálhatjuk elménket a magasabb valósághoz. A bonyolultat és részlegest vissza kell vezetnünk az egyszerûhöz és teljeshez. Enélkül sem az egyén, sem a kisközösség, sem a társadalom 'kvantumugrása nem lehetséges. Az ismertetett tudományos felfogás kis kukucskálónyílást ajánl ego-központunkból létünk eredete irányába. Állítja, hogy ha e kettõ között létrejön a kapcsolat, eredeti forrásunk világteremtõ ereje képes lesz minket is átalakítani. Vagy ha a nagy jézusi tanítást idézzük: ' A mustármag, ha fává terebélyesedik, képes lesz szállást adni az ég madarainak , sõt hozzátehetjük: kõsziklákat, hegyeket mozdíthat el. Ma már nem lenne nehéz további idézeteket találni annak igazolására, hogy a pszichológiai és spirituális megközelítés összetalálkozott.

Szász Ilma
Published in Ezotéria

Read 22481 times 0
Nyelvdiagnosztika
{mosimages}Nyelvünk elárulja, ha a szervezetben nincs minden rendjén A nyelv bizonyos elváltozásaiból a népi gyógyászat és a klasszikus orvostudomány egyaránt…
Read 21213 times 2
A születéskő
A születéskő fogalmának kialakulása időszámításunk első századában kezdődött. Régebben az évet tizenkét állatövi periódusra osztották, mindegyiket egy-egy drágakő jelképezte. Amikor…
Read 14077 times 3
Erõs paprika, az okos fájdalomcsillapító
Az erős paprikából kivont kapszicin segítségével egyedülálló, új típusú fájdalomcsillapító kifejlesztésén dolgoznak magyar kutatók. A hazánkban népszerû fûszernövény a népi…
Read 12211 times 6
A banán
A legismertebb trópusi gyümölcs, amely lassan felszívó­dó cukrokat tartalmaz, melyek emelik az energiaszintet. A banán nagy mennyiségben tartalmaz B-vitaminokat, amelyek…
Read 11233 times 1
A szervezet megtisztitása
   Hogyan mossuk át belso szerveinket mosópor nélkül?       Talán bizony akadnak olyanok, akik a beleiket, veséjüket vagy tüdejüket…
Read 10258 times 1
A barnarizs
Az anyatej után ez a legkiegyensúlyozottabb táplálékunk. Ha semmi mást nem ennénk, akkor sem történne bajunk, sõt harmóniában és boldogságban…
Read 10038 times 2
Diéta kövéreknek és soványaknak
     Az evés örömélményt nyújt az embernek, melytõl semmi esetre sem szabad megfosztani. Ezért aztán a diéta fogalmát nem úgy…
Read 9968 times 0
A homoktövis jótékony hatásai a különböző szervi betegségekben
Keringési betegségek Az atherosklerosis (érelmeszesedés) folyamatának megelőzésében jelentős hatása van a teának, húsolajnak és tablettának. Ez különösen elhízott,magas vérnyomással rendelkező…
Read 9290 times 2
A bíbor kasvirág
Echinacea purpurea Gyógyászati célokra hol gyökerét vagy virágját, hol az egész növényt használják. Ezekbõl fõleg alkoholos kivonatot készítenek, mely gyógynövény…
Read 9006 times 2
A homlok
Megkülönböztetünk magas és alacsony homlokot, valamint sima és barázdált homlokot. A magas homlok nem a kopaszodás által megnyúlt homloki részre…