A szabadság betegsége a betegség szabadsága

Rate this item
(0 votes)

allergia2A járvány arra nem hat, aki individuumában elég erõs és önálló
A lelki megszállottság, mint betegség bizonyos szempontból hasonló a daganatos betegségekhez. Létezik egy hordozó, egy táptalajt adó áldozat és létezik egy belõle és általa élõ, rajta élõsködõ megszálló. Elõbb-utóbb az élõsködõ megszálló olyan erõs lesz, hogy elpusztíthatja a hordozót, még azon az áron is, hogy õ is elpusztul.

Mielõtt ez bekövetkezne, ezt megelõzi egy esetleg hosszan tartó betegség stádium, amiben az élõsködõ megszál1ó megerõsödik, és a hordozó gyengül, olyannyira, hogy csak a megszállóra jellemzõ tünetek látszanak. Vagyis csak azok a tünetek látszanak, amelyek az egyénre nem, csak a betegségre jellemzõek, és mint ilyenek, nem individuálisak. Ezeket a betegségeket Hahnemann "egyoldalú betegségeknek" nevezte.

 

Ezekben a betegségekben csak 1-2 fõ kórjel tûnik ki és az elhomályosítja a történet többi részét, vagyis nem a betegre, hanem a betegségre jellemzõ néhány fõ tünet válik olyan erõssé, hogy nem látszik tõle a többi individuális tünet. ... A megszállottságot egy különleges kapcsolati problémaként is tekinthetjük. Mintha az én és a külvilág problémaként két lélekrész konfliktusaként jelenne meg. Mintha a külvilág és az én kapcsolatának drámája a lehetõ legkisebb, legszûkebb "színpadon", a test belsõ terében játszódna le. De az én és a külvilág közti kapcsolat problémái megjelenhetnek idõben egymástól nagyon távol esõ személyek közti kapcsolatokban, meghalt személyek "vissza-visszatérésében". Amikor valaki egy idegen ember testet öltésének érzi magát mint ahogy annak a kisfiúnak az esetében volt, akiben újraszületett egy szerencsétlenül járt pilóta.6

 

A megszállottságban megjelenítõdhet az én és a külvilág konfliktusos kapcsolata úgy mint két lélekrész ellentmondása, de úgy is, mint az én és egy tõle idõben távol esõ személy közötti kapcsolat.

 

De nemcsak idõben, hanem térben is teremthet az ember kapcsolatot, akár a világ legtávolabbi helyén élõ emberrel is úgy, mintha az a saját lélekrésze lenne, mintha hozzá tartozna. Tapasztalhatjuk, hogy idõben bármilyen régmúltból képes az ember információkat hívni magához, és azokkal az információkkal élõ és folyamatos kapcsolatot kialakítani. Különös dolgokat mesélt el egy édesanya, akinek kislánya egészen kicsi korában, minden este, saját elhatározásából magához vett egy kis sámlit, kivitte az erkélyre, leült rá, mint egy öregasszony, és hosszasan, csendben nézte a csillagos eget. Egészen korán a Vénuszról kezdett beszélni, már akkor, amikor errõl a bolygóról még senki nem beszélt neki. ... Ez a kislány éjszaka, álmában különös, érthetetlen nyelven beszélt. Ahogy beszélni tanult, szókincse egyre bõvült, ezen az értethetetlen, dallamos, különös nyelven is. A két nyelv, a magyar és ez az éjszakai, soha nem keveredett össze. A kislánnyal beszélgetni is lehetett álmában. Kérdéseket lehetett föltenni neki. Határozottan válaszolt a kérdésekre, a számára érthetõ, nem földi módon. De elõfordult az is, hogy a kérdésekre magyarul válaszolt. Ébredés után nem emlékezett sem az álmai ra, sem a feltett kérdésekre. Sem arra, hogy beszélgetett valakivel. ... Amikor édesanyja várandós volt vele, 12 hetesen ultrahangos vizsgálatra ment, azt mondták, a magzattal egyszerre van méhében egy ugyanakkora nagyságú mióma. Egy hónap múlva a következõ vizsgálaton hûlt helye volt a miómának. A kislány már megszületett, amikor egyszer a férjével autóval felvettek egy ismeretlen fiatalembert. Ez az ismeretlen fiatalember váratlanul odafordult az édesanyához és megkérdezte, volt-e neki ikerterhessége? Az anya határozottan válaszolta, hogy "nem". De a fiatalember kitartott mellette, hogy "igen, õ látja." "A középsõ gyermeke ikerterhességbõl született. ,,mondta. Ekkor jutott eszébe az édesanyának az "ugyanakkora nagyságú mióma". Attól kezdve ezzel hozta összefüggésbe a beszélgetést, amit a kislány éjszaka folytat egy valahol a világûrben, a Vénuszon vagy a Vénuszon túl élõ segítõjével vagy talán az ikertestvérével. A homeopátiás szer bevételévei megszûntek a kislány éjszakai beszélgetései, és az alappanasz a visszatérõ nyirokmirigy gyulladások is. Néha még vannak olyan állapotai, amit õ maga úgy hív, hogy "megnyílik a dimenzió kapu". Teljesen váratlanul, a hétköznapi élet eseményei között, egyszerûen vacsora közben vagy a szobájában olvasgatva néha szól, hogy "anya" segíts, mert olyasvalaki jött át a dimenzió kapun, aki bánt. ... A 2001 szeptember 11-i terrortámadás elõtt egy különös felkavaró álmot látott. Amerikában volt a mamájával, hatalmas forgószél jött, nagyon sok embert elvitt. Sírt, belázasodott. Beduzzadtak a nyirokcsomói. Aztán meggyógyult. ...

 

Az egyoldalú hatalomról: Minden olyan esetben betegség jön létre, ahol egy ember a problémáját egy külsõ dologba, akár tárgyba, akár állatba vagy emberbe helyezi át. Problémáját abban látja megtestesülni, majd függni kezd tõle. Így az õ eredeti individualitása elõbb-utóbb elnyomódik, és csak azok a tünetek látszanak rajta, amit az általa megszemélyesített dolog rajta okoz. Ilyen minden szenvedélybetegség, pl. a bulímia7 és minden kapcsolati függõség, amikor az ember saját léte értelmét egy másik emberbe, anyjába, apjába, gyerekébe, férjébe, feleségébe helyezi, azaz sorsát annak rendeli alá.

 

De nemcsak az alakít ki egyoldalú betegséget, ha valaki a saját sorsában maga fölé rendel valakit vagy valamit, hanem az is, ha egy olyan közösségnek válik részévé, amely alárendelõdik egy õt elnyomó hatalomnak. A közösség termelte ki azt a közösségen felül álló hatalmat, amelynek elnyomás át nyögi. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az egyéni sors része az, hogy kik válnak olyan egyénekké, akik számára létkérdés, hogy kívülrõl irányítsák õket. Egyoldalú betegséget, megszállottságot vagy rákot alakíthatnak ki munkahelyi vagy fanatikus vallási közösségek, vagy egy diktatórikus társadalmi rend. A nagyobb közösséget érintõ egyoldalú elnyomásos helyzetben az egyén magának létrehozhat egy személyes rajta uralkodó egyoldalúságot. Ez a helyzet például, ha egy elnyomó közösség tagja inni kezd, vagy egy párkapcsolatban az elnyomott fél rákos lesz. A társadalom vagy a kapcsolat betegségét az egyén így teszi saját sorsává. Ha az egyén individuumát gyengének érzi, meg kell erõsítenie a közösség erejével. Ahogy a közösségnek közös víziója mint "teremtõ gondolat" hozza létre a realitást, úgy jönnek létre az egyénben a viselkedési minták .

 

A különféle tömegeket érintõ betegségek is felléphetnek olyan módon, mintha egyoldalú betegségek lennének. Egy évente visszatérõ, körülhatárolt pollentámadás a szénanáthások tömegeire hoz olyan tüneteket, amelyek nem individuálisak, hanem magára a szénanáthára jellemzõek.

 

Kívülrõl támad-e a virágpor, a megszálló lélek, a rák vagy az élõsködõ gomba? ... Ha egy parlagfüvet cserépbe ültetünk és megfigyeljük, láthatjuk, hogy ha félbevágjuk, másnapra kétszer akkorára nõ. A parlagfû, az egyik legfõbb allergizáló növény szimbolikusan kifejezi: az élet egyik fajta jellegét, a gátlástalan, agresszív terjeszkedést. A parlagfû jelenség mögött egy közösségi mitológia, egy teremtõ szellemi közeg húzódik meg. A média úgy tárgyalja a parlagfüvet mint egy külsõ ellenséget, aki ellen fegyverkezni kell, aki nem is õshonos a hazai földön, hanem idegen, betolakodó. A parlagfû pollenje nem anyagi minõségû információ, ami egy olyan teremtõ gondolatközeget hoz létre, ami válaszreakciót kíván azoktól az emberektõl, akiket ez a közös szellemi közeg érint. Vagyis, akik egyoldalúan elnyomva érzik magukat ettõl a globalizált, szuggerált diktatúrától.

 

A szénanátha tehát egyoldalú járványszerû betegség, egy kapcsolati probléma tünet együttese. Az elnyomott individuális kreativitás vagy az elfojtott nõi termékenység tünet együttese. A pollen a szaporodás, a terjeszkedés nem anyagi információja a levegõben. Azokon az embereken hoz létre ez az információ egyoldalú, közös (nem egyéni) tüneteket tehát az általános egész csoportra jellemzõ pollen allergia tünetet akik individuális sorsukban kapcsolatba kerülnek ezzel a problémával. Õk a pollenben problémájuk megjelenését látják. Ezzel azonban belekerülnek a probléma csoportos szellemiségébe, ami átveszi a hatalmat egyéni sorsukon. A pollen közös kapcsolati szere azoknak, akinek a nem megélt kreativitás vagy az elnyomott nõi termékenység a közös témájuk, mert alávetették magukat egy kívülrõl irányított helyzetnek. Egy megfelelõ homeopátiás szer, mint szellemi információ, tudatosíthatja a kapcsolat megbetegítõ jellegét, úgy, hogy a kapcsolat megszûnése után elõbukkanhat az addig elnyomott személyes sors. Ezek az egyoldalú betegségek mind-mind a lelki elnyomásban gyökereznek. A gombák, pollenek, megszálló lelkek, visszatérõ halottak, ha uralkodni kezdenek, mind-mind olyan helyzetet jelenítenek meg, amelyben az egyén egy társadalmi valóságban vagy egy magánéleti kapcsolatban elnyomott helyzetbe került.

 

Sok-sok eset bizonyítja, hogy körülbelül azonos korban, a pubertásban van a személyiségfejlõdésnek egy olyan fordulópont ja, amikor rés támadhat az individuum fejlõdésében. A kialakuló identitásnak abban a szakaszában, amikor a nemi identitásnak az egész identitás részévé kell válnia, történhet olyan szakadás, hogy az egyén úgy érzi, nem a saját életét éli, és ebbe a szakadásba áramlik be egy másik az addigi identitást domináló külsõnek látszó vagy valóban külsõ identitás.

 

Egy 20 éves leányt mielõtt segítséget kért tõlem skizofréniával diagnosztizáltak. Elõtte kényszerbetegségnek nevezték a tüneteit. Édesanyja szerint talán az apja szállta meg halála után. De lehet, hogy csak az a szellemiség, amit az apja képviselt a lány életében. Nem az apja jelent meg, hanem az angyalok adtak különféle utasításokat, amiket a lánynak végre kellett hajtania. Vagyis nem a konkrét apa szállta meg, hanem a vallás, a hit, amibe az apja vezette. "Mindig jó gyermek volt mondta az édesanyja mindenkinek meg akart felelni, Istennek is, apjának is". A leány betegsége elõtt "nyelveket tanult, úszott, zeneiskolába járt, visszahúzódó, de jól teljesítõ gyerek volt".

 

Ez az az egyéniség vonás, ami jó táptalajt ad annak a lelki állapotnak, hogy az ember megszállva érezze magát. 6. osztályos korában kezdõdött a szorongás, általános fáradtság. Otthon akart maradni, nem akart iskolába járni. Mígnem kataton állapotba került, nem evett, nem ivott, nem aludt. Apja öt éve halt meg, bigott vallásos volt. A lánynak mindennap ministrálnia kellett, és borzasztó félelem alakult ki benne a vallástól. Szívszorítást érzett a templomban.

 

... A templomban mise közben kezdett angyalokat látni, s azok súgtak mindenfélét, hogy tegyen meg. Azután különféle parancsokat kapott. Aztán jöttek a kényszeres cselekvések, pl. leállíthatatlan pakolgatások. Néha agresszivitásban tört ki. Olyan téveszméi is lettek, hogy az anyja gonosz. ... Lehet, hogy másként is lehet erre a problémára nézni, nemcsak úgy, hogy van egy gyenge, kívülrõl irányítható egyéniség és egy másik, erõsebb egyéniség, egy gondolat vagy egy meg nem született testvér lelke megszállása. De lehet, hogy nem csak úgy lehet rá tekinteni, hogy gyengesége folytán szükség van egy öt vezetõ személyre vagy elvre, hitre, ezért kivetítve megalkotja magának, hogy alávesse magát ennek. Lehet, hogy a megszállottság nemcsak kivetítés vagy beengedés. Lehet, hogy nem mindig egy belsõ és külsõ identitás kerül ellentétbe, hanem az is lehet, hogy két lélekrész kerül ellentétbe egymással. Vagyis több lélekrész integrációs problémájáról van szó. Mindenesetre nem alkot egységet, egy identitást a személyiség. Ilyenformán a betegség lélekrészek közötti kapcsolati problémává válik. Lehet, hogy akkor jön létre hasonló helyzet, amikor a fogantatás vagy a születés körülményei miatt a születõ lélek nem tudja biztosan, hogy a saját életét éli -e valójában, elbizonytalanodik saját egyéniségében, úgy érzi, hogy más helyett is õ él. Meg nem született testvérei vagy meghalt apja helyett?

 

 A fertõzés mint megszállottság. Kívülrõl támad a kór, vagy az emberen belül jön létre olyan változás, ami beengedi a megszállót? Érvényes ez a kérdés minden fertõzésre, járványra is. A századelõ hírhedt látnoka, drámaíró, színész és rendezõ, Antonin Artaud a sorbonne-on tartott elõadásában mondta: "Ki tudná megmondani miként lehetséges, hogy egy közeli kastélyban, amelyet fellegvárrá alakítottak át, és fegyveres kordonnal óvták a külvilágtól, a pestis valamennyi bennlakóval, civilekkel és katonákkal végzett, de a direkt fertõzésnek egyedül kitett õrséget nem támadta meg?"
Számtalan példával lehet bizonyítani, hogy a fertõzésért nem lehet felelõs a bacilus önmagában. Antonin Artaud a pestis kórképének tanulmányozása során arra a megállapításra jut, hogy a pestis ott bukkan fel, a testnek azokat a pontjain... ? Senki sem képes megmondani, miért súlyt le a pestis, miért a menekültet támadja meg? Van ennek köze az emberi akarathoz, tudathoz, gondolkodáshoz? A történelem nagy pestisjárványait tanulmányozva pedig arra a következtetésre jut, hogy a "járványt úgy kellene tekintenünk, mint egy értelmes erõ közvetlen eszközét vagy megtestesülését, és ez szoros kapcsolatban áll azzal, amit végzetnek szokás nevezni."
Artaud mint Hahnemann -, azt állítja, hogy a betegség szellemi eredeti, a tömegeket egyszerre érintõ, betegséggel járó kataklizmák pedig az emberiség közös tudatállapotában zajló kóros folyamatok megtestesülései. A járvány ilyenformán arra hat, akinek az individuuma alárendelõdik egy közös emberi tudatállapotnak, akinek az egyéni sorsa fölé boltozódik az emberiség közös sorsa. A járvány arra nem hat, aki individuumában elég erõs és önálló ahhoz, hogy önálló identitás a érvényesebb legyen, mint a közösség mentális, szellemi állapota.  A betegség miazmatikus szemlélete szerint, a betegség szellemi síkon terjed, és a "megszálló" nem egy bacilus, hanem egy terjedõ kóros gondolat, érzés, tudatállapot. Már Paracelsus is úgy vélte, hogy a pestis látás és hallás útján terjed, mert látás és hallás útján terjed az a mentális állapot, ami talajt ad a betegségnek, ami felszámolja az egyén különállását és a közösség sorába olvasztja. A megszállottsághoz hasonló járványok tehát egy közösség kapcsolati betegségét, egy közösséget összetartó, de ugyanakkor fogva tartó szellemi témát fejeznek ki. "Minél erõsebb egy helyzet hatása, annál azonosabb állapotba hozza az embereket, annál kevésbé lesz fontos az alatta lévõ alkat." mondta Jan Scholten. Hozzátette: sosem azt kell kezelni, mi történt, hanem azt, hogy milyen lenyomatot hagyott az emberen. A betegség gyökere nem az "ok", az akkor is individuális, ha az individuum egy közös szellemiséghez kötõdik. ...
A közösségi kataklizmák, megszállottságok, járványok, kóros, csoportos társadalmi tudatállapotok gyökere tehát mégiscsak az individuális hiedelemrendszerekben keresendõ, még ha ezek a rendszerek olyan közös téveszméket hoznak is létre, melyek erejüknél fogva egyoldalú betegségként nyomják el az egyént. A gyógyítás tehát a legmélyebb szinten mindenképpen individuális, vagyis az egyénnek személyes, saját és önálló erejû teremtõ gondolataira irányul. A valóságot a teremtõ gondolat, az imagináció hozza létre, olyanná, amilyen lesz. A gyógyítás tehát az egyén imaginációs gyógyítása, vagyis a gyógyítás a legmagasabb szinten csakis imaginatív módszerekkel, azaz nemanyagi potenciákkal valósulhat meg!

 

Már Paracelsus 1535-ben leírta, a pestis nem a fertõzés, hanem a negatív gondolatok ereje, vagyis a megbetegítõ teremtõ gondolkodás terjeszti, "ezért kell olyan gyógyszereket használni, melyek a pestissel kapcsolatos imaginációt eloszlatják és kiirtják" ... A homeopátiás szerek nem mások, mint magának a teremtõ gondolkodásnak a különféle anyagokban rejlõ differenciált esszenciái. Ez az információ az élet egy pontját a sors egészéhez köti, vagyis segíti az egyént abban, hogy élete jelen pillanatát személyes sorsának teljességébõl tudja látni, ekkor a magasrendû homeopátiás információ nem a sorson változtat, hanem a tudatosságot növeli. És minden olyan információ, amely a tudatosságot növeli, a spiritualitást növeli, a szabadságot erõsíti és a szeretetet szolgálja.

Forrás: Bóna László: Szenvedésben hasonló

Read 3307 times Last modified on July 29 2014

Leave a comment

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.

Read 22540 times 0
Nyelvdiagnosztika
{mosimages}Nyelvünk elárulja, ha a szervezetben nincs minden rendjén A nyelv bizonyos elváltozásaiból a népi gyógyászat és a klasszikus orvostudomány egyaránt…
Read 21408 times 2
A születéskő
A születéskő fogalmának kialakulása időszámításunk első századában kezdődött. Régebben az évet tizenkét állatövi periódusra osztották, mindegyiket egy-egy drágakő jelképezte. Amikor…
Read 14122 times 3
Erõs paprika, az okos fájdalomcsillapító
Az erős paprikából kivont kapszicin segítségével egyedülálló, új típusú fájdalomcsillapító kifejlesztésén dolgoznak magyar kutatók. A hazánkban népszerû fûszernövény a népi…
Read 12311 times 6
A banán
A legismertebb trópusi gyümölcs, amely lassan felszívó­dó cukrokat tartalmaz, melyek emelik az energiaszintet. A banán nagy mennyiségben tartalmaz B-vitaminokat, amelyek…
Read 11289 times 1
A szervezet megtisztitása
   Hogyan mossuk át belso szerveinket mosópor nélkül?       Talán bizony akadnak olyanok, akik a beleiket, veséjüket vagy tüdejüket…
Read 10896 times 0
A homoktövis jótékony hatásai a különböző szervi betegségekben
Keringési betegségek Az atherosklerosis (érelmeszesedés) folyamatának megelőzésében jelentős hatása van a teának, húsolajnak és tablettának. Ez különösen elhízott,magas vérnyomással rendelkező…
Read 10331 times 1
A barnarizs
Az anyatej után ez a legkiegyensúlyozottabb táplálékunk. Ha semmi mást nem ennénk, akkor sem történne bajunk, sõt harmóniában és boldogságban…
Read 10102 times 2
Diéta kövéreknek és soványaknak
     Az evés örömélményt nyújt az embernek, melytõl semmi esetre sem szabad megfosztani. Ezért aztán a diéta fogalmát nem úgy…
Read 9336 times 2
A bíbor kasvirág
Echinacea purpurea Gyógyászati célokra hol gyökerét vagy virágját, hol az egész növényt használják. Ezekbõl fõleg alkoholos kivonatot készítenek, mely gyógynövény…
Read 9085 times 2
A homlok
Megkülönböztetünk magas és alacsony homlokot, valamint sima és barázdált homlokot. A magas homlok nem a kopaszodás által megnyúlt homloki részre…