Egészségesek pszichoterápiája 5.

Rate this item
(0 votes)

                           Hogy lehet hipnotizálni a hipnotizõrt

    Elmeséljem Önnek hogyan kell hipnotizálni a hipnotizõrt a saját rendelésén? Rendben van, de elõbb mondja meg, miért akarja tudni.
    A fejezetcím azonban mégsem csupán olyan trükk, amellyel felkelthettem az olvasó figyelmét. Az a helyzet, hogy a hipnózissal történõ kezelésen Ön a hipnotizõr, s a pszichoterapeuta csupán segít Önnek. A hipnózis, amitõl oly sokan félnek, tulajdonképpen nem más, mint önhipnózis. Önt senki sem tudná hipnotizálni, ha Ön nem egyezne abba bele.
    Nem tudom, tud-e Ön arról, hogy Ön naponta többször is önhipnózisba merül anélkül, hogy tudna róla. A transz a pszichikum természetes állapota. Ilyen állapotba kerülünk, amikor megnyomjuk a lift gombját, az autó kormánya mögött ülünk vagy kinézünk a vonat ablakán. Elõfordult-e már Önnel, hogy elfelejtett kiszállni egy metróállomáson és tovább utazott? Nos ha igen, akkor az colt az a pillanat, amikor Ön mélyen elgondolkozott, figyelmét nem a külvilágra, hanem befelé összpontosította. Az az állapot, amikor az ember minden cselekedetét automatikusan végzi, míg figyelmét valami másra összpontosítja, nem más, mint az önhipnózis.

     A klasszikus hipnózis

    A hipnotizõr rendelõjében vagyunk. A pszichoterapeuta leülteti Önt egy kényelmes fotelba, majd egyenletes, monoton, álmosító hangon szuggerálja: "a szempillái elnehezednek, a teste ellazul, kellemes meleget érez, lassan elalszik".
    Mit érez eközben a páciens? Semmit. Ha Ön valami olyat vár, hogy "valami olyan, nem is tudom milyen, de valamit azért éreznem kell", akkor ki kell ábrándítanom. Enyhe álmosság, a pszichoterapeuta halk mormogása, s Ön eközben teljesen ura mindannak, ami történik. Hát ilyen a hipnotikus kezelés. Magát a hipnózist mint olyant, minden valószínûség szerint észre sem veszi.
    No de hogyan állapítja meg a pszichoterapeuta, hogy Ön hipnózisban van-e vagy sem? Amikor az arca szimmetrikussá válik, arcbõre enyhén rózsaszínbe megy át és nyirkossá válik, amikor ritkul és elmélyül a légzése, ülõ helyzetében nem mozog, (ha nyitva van) a szeme ritkábban pislog, ha szünetelnek a nyelések, akkor ez azt jelenti, hogy Ön hipnózisban van.
    A hipnózissal praktizáló pszichoterapeuta feltehetõen már túl van a "hipnózis a hipnózisért" vagy a "na, most aztán elhipnotizálom" címû betegségen. A hipnózist öncélúan csak az amatõrök vagy a kezdõk csinálják. Az õ céljuk az, hogy a végén felkiálthassanak: "sikerült, az angyalát!". A profik a gyógyítás érdekében alkalmazzák a hipnózist, mert jól tudják, hogy a önmagában a "sikerült, az angyalát"-tal senkit sem tudnának meggyógyítani. Nem a hipnózis a gyógyszer, hanem a hipnotikus állapotban alkalmazott gyógyító szuggesztió.


   A szuggesztió

    Ez ugyanaz, mint a sugalmazás. No és mi az, hogy sugalmazás? Nem egyéb, mint kísérlet arra, hogy valakit meggyõzzünk valami felõl. Alkalmazható szavak segítségével (ez a legelterjedtebb), de meg lehet próbálni tekintet, gesztus vagy mimika segítségével is.
    A verbális, azaz szóbeli szuggesztióra lépten-nyomon találunk példát a mindennapi életben is. A szavak legtöbbje tudatos vagy rejtett szuggesztív erõvel rendelkezik. Ide tartoznak a különféle oktató célú "prédikációk", mint például: "Neked jól kell tanulnod" vagy "Nem szabad barátkoznod vele". A dicséret és az elmarasztalás is egyfajta szuggesztió. Minden dicséret pozitív szuggesztió ("ügyes gyerek vagy", "okos fiú vagy", "rendes kislány vagy", "ejnye, de jól tudsz fõzni") és minden elmarasztalás negatív szuggesztió ("ostoba alak", "hülye", "sosem lesz belõled valamirevaló ember", "na, te kétbalkezes").
    Az, akinek gyakran mondják, hogy "ostoba alak", akarva-akaratlanul hinni kezd benne. Ha "alacsonyra tesszük neki a lécet", meg fog békélni "ostoba" mivoltával. Megfordítva is így van. Pozitív szuggerálás hatására ("no nézd csak, milyen jól megy ez neked") gyakran még egy felettébb középszerû egyén is jóval többre viszi, mint egy tehetséges, de "leostobázott" ember.
    Nos, ezt a jelenséget használják fel az orvosi gyakorlatban a pszichoszomatikus betegségek gyógyítására. Ez úgy történik, hogy a pszichoterapeuta vagy enyhén elaltatja vagy hipnotizálja (sok esetben nincs lényegi különbség) a beteget, majd pozitív sugallatot ad neki, például, "Ön egyre jobban érzi magát", "A szíve pontosan, ritmikusan ver", "A tüdeje, veséje rendben mûködik", "Ön ismét egészséges, életvidám ember". A gyógyhatás éppen e fenti szuggesztió révén realizálódik.
    Nem tetszik kissé ostobának tartani ezt a folyamatot? Számomra végtelenül primitívnek tûnik az egész. Az egészben viszont épp az a titok, hogy már-már az abszurditásig elmenõ egyszerûsége ellenére a szuggesztió kiválóan mûködik a gyakorlatban. Ez annyit jelent, hogy e módszerrel tíz közül hét beteg állapotában lényeges javulást lehet elérni, az említett hétbõl pedig hárman-négyen teljesen megszabadulnak betegségüktõl (alapvetõen pszichoszomatikus problémákról van szó).
    Egyetlen szuggerálás sem külsõ sugallat. Az emberek nem azt fogadják el, amit valaki "beléjük akar sulykolni", hanem amit maguk is el kívánnak fogadni. Ezért aztán gyakran nincs is szükség arra, hogy a pszichiáter jelen legyen. Kérem, próbálja meg minden nap (ezt követõen pedig mind ritkábban) önmagának szuggerálni: "Ma már sokkal jobb a ... (a szükséges szót helyettesítse be), mint tegnap". Egy Koue nevû francia patikus, aki elõször alkalmazta a módszert, azt tartotta, hogy sokan csak azért betegek, mert annak képzelik magukat. A gyógyulást is úgy érhetik el, ha egészségesnek képzelik magukat.


    A Rausch-féle hipnózis

    Ez olyan pillanat-hipnózis, amelyre csakis a profik képesek. Egy Rausch nevû orvos volt az, aki sok-sok évvel ezelõtt elsõként alkalmazta -- no nem a hipnózist, hanem a narkózist. A Rausch-féle narkózis "bunkósbot-módszerrel" történt. Méghozzá igazival. A beteg elvesztette eszméletét, s amíg "odaát" volt, elvégezték rajta a mûtétet.
    A Rausch-féle hipnózisnál bunkósbot helyett a hipnotizõr erõs, váratlan, sztereotípiákat és sablonokat széttörõ eszközöket használ fel. Egyik kollégám az alábbi módon szokta kezdeni elõadásait: amikor megtelt a nézõtér, a színpadon megjelent a konferanszié (a kolléga egykori páciense) és betanult hangnemben elkezdte – Kedves barátaim, a mai alkalommal azért gyûltünk egybe, hogy ... 
    "Aludj el!" – hangzott mennydörgésszerûen a kulisszák mögül a hipnotizõr hangja. A konferanszé katalepsziába (mozdulatlan állapot) esett. Ezután maga a "maestro" is megjelent a színpadon fehér öltönyben és halk, nyugodt hangon közölte a transzba esett közönséggel: "Elõadásom témája a hipnózis".
   

    Az Ericsson-féle hipnózis

    A hipnotikus transznak ezt a típusát Milton Ericsson amerikai pszichológus dolgozta ki. Innen az elnevezés. Hát ez valami olyan dolog, ami már a fantasztikum hátárán mozog. Ericsson, mintha csak mellékesen tenné, egyszerû beszélgetés közben ejtette transzba a pácienst. A páciens nem vette észre, amint beszélgetés közben, ugyanúgy ülve mint addig, tágra nyílt szemekkel és a kérdésekre válaszolgatva, egyszer csak hipnózisba került. Ma már sok specialista elsajátította ezt a módszert. Mindjárt el is mesélem, mit fognak Önnel tenni, ha bekopog a rendelõjükbe. 
    A szeánsz az úgynevezett "hozzáigazodással" veszi kezdetét. Beszélgetés közben a pszichoterapeuta ugyanazt a testhelyzetet veszi fel, mint Ön. Ha Ön észreveszi ezt, akkor már nincs értelme a folytatásnak. Ha viszont nem veszi észre, akkor az Ön testhelyzetének "leutánzását" követõen a hipnotizõr elkezd az Ön lélegzetvételéhez igazodni. Vagy az önéhez igazítja saját légzését, vagy az Ön légzés-ritmusára kezdi mozgatni valamelyik testrészét, például, annak taktusára kezdi ingatni a kezét vagy csak akkor fog beszélni amikor Ön a kilégzéseket végzi. Hogy miért épp a kilégzéseket és nem a belégzéseket? Mert a szavakat kilégzéskor ejtjük ki. Ha a pszichoterapeuta éppen az Ön kilégzésekor mond valamit, Önben könnyen alakul ki az az illúzió, mintha ez az Ön belsõ beszéde volna.
    Miközben így felveszi a páciens ritmusát, a pszichoterapeuta egy darabig "követi" õt, de aztán már "vezetésbe" megy át. Egy darabig együtt megy a két lélegzetvétel, majd a hipnotizõr lassan módosítani kezdi légvételi ritmusát. Ha a páciens szintén változtat rajta, ez azt jelenti, hogy "követi" õt, tehát az orvosnak sikerült elérni a visszacsatolást.
    Folytatva a "vezetést", a pszichoterapeuta megkezdi a transz-indukciót. Beszéd közben feltesz valami váratlan, esetleg kissé buta kérdést, amely enyhén zavarba hozza és arra készteti a pácienst, hogy vizuális memóriáját hívja segítségül. Például, "Milyen ruha volt magán Szilveszter éjszakáján?" vagy "Hogyan tartotta a kezében legutóbb a 10.000 forintos bankjegyet?". Erre a páciens igen valószínû, hogy oldalt majd kissé felfelé irányítja a tekintetét, ami ara utal, hogy a vizuális memóriában kutat.
    Ezt követõen a hipnotizõr elsõ látásra egészen jelentéktelen mondatokkal elkezd "rizsázni": belekezd egy történetbe, majd lassan beleszõ valami azzal kapcsolatos dolgot, például, hogy a páciens a tengernél töltötte szabadságát és épp a vízparton feküdt a forró homokon. Érezte, amint egyre inkább ellazul a teste ... Nézte az eget, enyhe szédülés fogta el és az álom kerülgette ... A nap bántotta a szemét, lehunyt szemmel feküdt ... Úgy tûnt, mintha továbbra is a vizet nézné és ott egy lustán lebegõ halat látna, mire azt gondolta "Vajon a hal is átéli-e az ellazulás és a transzba esés érzését?".
    Egyáltalán nem azért írtam le a Milton Ericsson-féle hipnotizálást, hogy megtanítsam az olvasót, hogyan kell ellenállni a hipnózisnak. Mi haszna volna belõle? Az a kellemes érzés, hogy "átverte" a hipnotizõrt? Ezzel csak azt érné el, hogy ahogy jött, úgy is megy el a rendelõbõl. Ha viszont neki sikerül az "átverés", akkor a páciens megszabadul a nyûgös betegségtõl.
    Az alábbi esetben viszont valóban tudni kell ellenállni.


    A cigányhipnózis

    Milton Ericsson módszerét õsidõk óta alkalmazzák a cigányok. Illusztráció gyanánt egy asszony önmegfigyelését közlöm, melyet A. M. Szvjadoscs "Neurózisok és gyógyításuk" címû könyvében ír le.

" ... 47 éves vagyok. Nem vagyok babonás. 1975. IX. 30-án kiküldetésben voltam egy városban. Az egyik parkban leültem egy távoli padra és olvasni kezdtem a feljegyzéseimet. Odajött hozzám egy cigányasszony, a hangjára felnéztem, távolabb még néhány cigányasszony állt. A cigányasszony beszélni kezdett, én pedig engedelmesen teljesítettem az utasításait. "Én nem cigány vagyok, hanem szerb, mondta kétszer, agyarral születtem (kétszer mondta). Végy elõ egy pénzdarabot, csomagold be papírpénzbe. Mondd utánam: "Pénz, az én pénzem:" Szorítsd a pénzt a tenyeredbe." Itt kihagy az emlékezetem. Nem vette el a pénzemet, de megmutatta a tenyerét, abban sem volt pénz, de természetesen az enyémbõl is eltûnt. Felálltam, erre azt mondta: "Ne sajnáld a pénzt, vissza jön hozzád." Jól tudtam, hogy ebbõl semmi sem lesz; egy másik cigányasszony pénzt kért, mire azt mondtam: "Csak aprópénzem van, azt nem adhatom oda, mert akkor nem tudok hazautazni. A harmadik csokit kért "a gyereknek", adtam neki (a táskámban látszott egy papírzacskóban). Népesebb hely felé indultam, az egyik cigányasszony utánam jött. Azt mondja nekem: "Húzd le a gyûrûdet, hogy jobban élj". Valami olyat mondtam, hogy: "Nem hiszem el". "Vesd le a gyûrût" ismételte, különben nem érsz haza és megfeketedsz!". Azt mondtam, hogy nem félek, de a gyûrût lehúztam ...".

    A. M. Szvjadoscs a következõképpen jellemezte ezt az asszonyt: "... közlékeny, szeret másokon uralkodni, féken tudja tartani indulatait. A kísérleti-pszichológiai vizsgálat során nem mutatott fokozott befolyásolhatóságot. Nem hipnotizálható".

    A konklúziót az olvasóra bízom.



Dr. Alexander Sztrasnij természetgyógyasz                        
Rendel: Pécsett a Hungária út 28–30. szám alatt   
Bejelentkezés: 72\214-084 vagy a 333-392 - es telefonon

           
Home

 

Read 4673 times Last modified on July 29 2014

Leave a comment

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.

Read 22200 times 0
Nyelvdiagnosztika
{mosimages}Nyelvünk elárulja, ha a szervezetben nincs minden rendjén A nyelv bizonyos elváltozásaiból a népi gyógyászat és a klasszikus orvostudomány egyaránt…
Read 20377 times 2
A születéskő
A születéskő fogalmának kialakulása időszámításunk első századában kezdődött. Régebben az évet tizenkét állatövi periódusra osztották, mindegyiket egy-egy drágakő jelképezte. Amikor…
Read 13845 times 3
Erõs paprika, az okos fájdalomcsillapító
Az erős paprikából kivont kapszicin segítségével egyedülálló, új típusú fájdalomcsillapító kifejlesztésén dolgoznak magyar kutatók. A hazánkban népszerû fûszernövény a népi…
Read 11874 times 6
A banán
A legismertebb trópusi gyümölcs, amely lassan felszívó­dó cukrokat tartalmaz, melyek emelik az energiaszintet. A banán nagy mennyiségben tartalmaz B-vitaminokat, amelyek…
Read 10979 times 1
A szervezet megtisztitása
   Hogyan mossuk át belso szerveinket mosópor nélkül?       Talán bizony akadnak olyanok, akik a beleiket, veséjüket vagy tüdejüket…
Read 10041 times 1
A barnarizs
Az anyatej után ez a legkiegyensúlyozottabb táplálékunk. Ha semmi mást nem ennénk, akkor sem történne bajunk, sõt harmóniában és boldogságban…
Read 9772 times 2
Diéta kövéreknek és soványaknak
     Az evés örömélményt nyújt az embernek, melytõl semmi esetre sem szabad megfosztani. Ezért aztán a diéta fogalmát nem úgy…
Read 9112 times 2
A bíbor kasvirág
Echinacea purpurea Gyógyászati célokra hol gyökerét vagy virágját, hol az egész növényt használják. Ezekbõl fõleg alkoholos kivonatot készítenek, mely gyógynövény…
Read 8689 times 2
A homlok
Megkülönböztetünk magas és alacsony homlokot, valamint sima és barázdált homlokot. A magas homlok nem a kopaszodás által megnyúlt homloki részre…
Read 8110 times 1
Lapacho tea
Dél-Amerika indiánjai már évszázadok óta ismerik, és sokféle betegség kezelésére használják a magasra növõ, csodálatos virágokat hozó és akár 700…