Egészségesek pszichoterápiája 2.

Rate this item
(0 votes)
Típusos Ön vagy nem típusos

    Az emberi pszichikum nemigen alkalmas arra, hogy különbözõ "skatulyákban" helyezzék el. Benne minden szét van szórva, akár egy rendetlen padláson. A pszichológusok azonban nem tesznek le arról, hogy "leltárba vegyék", mi is van a "odafenn". Tehát mindenféle személyiségtípust eszelnek ki. Nos, amit ily módon kieszeltek, természetesen relatív dolog, de azért elég jó tájékozódási alapot nyújt. Alább errõl kívánok említést tenni.

    Karl Jung két típust különít el: az extrovertált és introvertált embereket. Az extrovertált típus (latin extra – valamin kívül) "külsõ" életet él. Az ilyen ember rendszerint könnyelmû, nincs benne töprengõ, analizáló hajlam, szereti a társalgást és az élet örömeit.

    Az introvertált típus (latin intra – valamin belül) belsõ életet él. Nincs szüksége állandó külsõ feltöltõdésre; egyedüllétre, filozofálgatásra, rendszerezésre hajlamos ember.
    Nemcsak Jung osztja két típusra az embereket, hanem többnyire mi magunk is. Csupán a kritériumok mások, "földközelibbek": saját – idegen, barát –- ellenség, okos –- ostoba, gazember – ember, de nem "gaz". Kétségkívül mindenkinek megvan a maga véleménye arról, melyik "táborban" foglal helyet, és ez a vélemény, természetesen abszolút helyes, minden kétely kizárva. Mert, ugyebár, mi udvarias emberek vagyunk, nem igaz? Az udvariasság pedig az a tudomány, hogyan tudjuk elpalástolni, milyen sokra tartjuk magunkat és mennyire jelentéktelennek látunk másokat.

    Samuel Hanneman, a homeopátia szülõatyja három típusba sorolta az embereket: "pszora", "szikoz" és "szifilisz", a pikkelysömör, gonorrea és szifilisz típusos reakciója alapján. Felettébb eredeti pszichológiai klasszifikáció. Azonban nem tréfa gyanánt hivatkoztam rá (Hannemant nagyon tisztelem), hanem példaként arra, milyen, elsõ látásra furcsa megközelítések léteznek, melyeknek egyébként teljes létjogosultságuk van. Akit érdekel, miként reagál, például, a "gonorrea" a különbözõ életszituációkra, búvárkodjék egy kicsit a homeopátia szakirodalmában.

    Most pedig nézzük a négyes személyiség-tipológiákat. A legfigyelemreméltóbb itt kétségtelenül Hippokratész felosztása, habár szigorú értelemben véve ez nem lélektani, hanem temperamentum-típusokat tartalmaz. Nem részletezem a kolerikus, szangvinikus, flegmatikus és melankólikus típusok közti különbségeket, mert feltételezem, az olvasó tisztában van velük. Röviden valami ilyesmirõl van szó:


Kolerikus      

 

            
    Szangvinikus                     Flegmatikus                         Melankólikus

    A sok személyiségtípust tartalmazó felosztások közül Karl Leonhardé a legérdekesebb. Leonhard megalkotja az "akcentuált személyiség" fogalmát. Az akcentuációk olyan pszichológiai sajátosságok, amelyek egyénivé teszik a személyiséget. A német pszichiáter szerint bármely ország népessége felerészben akcentuált, felerészben pedig szabványos típusokból áll. Persze a "szabványos" típusnak is vannak különbözõ egyéni tulajdonságai, de azok nem nyilvánulnak meg markánsan.
    Leonhard is figyelembe veszi a jellem és temperamentum legkülönbözõbb variációit. Ezeket leegyszerûsítem. A sajátos mûszavakat közérthetõ nyelven mutatom be (a szakmabeliektõl elnézést kérek a kötetlen értelmezés miatt).


    Demonstratív, hiszteroid típus

    Az a "mûvész". Az ilyen ember személyiségének magva az önmutogatás. Azért demonstratív, mert szereti magát közönség elõtt mutogatni.
    A hiszteroiditás nevû pszichológiai fogalomnak semmi köze a hisztériához és a tányértördeléshez. A hiszteroidok (akik nem feltétlenül a színpad, hanem az élet "mûvészei") szeretik az élénk színû, rendszerint ízléses ruhát, jellemzi õket a modoros viselkedés, szeretik, ha a környezetük felfigyel rájuk. Ezek élénk, érdekes, karakteres, bõbeszédû, fantáziadús, meglehetõsen hazudós emberek: nem okoz nekik különösebb nehézséget, hogy bármely helyzetbõl kivágják magukat egy kis rögtönzött hazugsággal. Önmagasztalás, önsajnálat jellemzi õket. Mindenbõl több van nekik, mint ami megfelel a valóságnak. Gyerekkorukban szeretnek mindig a felnõttek és társaik figyelmének központjában lenni, ezért mindig kitalálnak valami pajkosságot. (Egyébként bizonyos mértékig minden gyerek hiszteroid).
    Az ilyen embert a meggondolatlanság jellemzi: gyakran hoznak átgondolatlan döntéseket, amiért aztán késõbb ráfizetnek. Néha demonstratív módon öngyilkosságot kísérelnek meg, ami sohasem – legfeljebb csak véletlenül – végzõdik halállal.
    A "mûvészek" nem olyannak látják magukat, mint amilyenek a valóságban, hanem olyannak, amilyennek magukat látni szeretnék. Nem lehet rájuk számítani. Megígérnek valamit, aztán elfelejtik. Kerülik a nehézségeket, akár úgy is, hogy betegségbe menekülnek. "Leromlott idegrendszer", "szívgyengeség", de mindez normális kardiogrammal, migrén, különbözõ fóbiák és más pszichoszomatikus betegségek – e típus szokványos és elválaszthatatlan "útitársai".


     Pedantikus személyiség

    Itt minden világos. A pedáns ember minden munkát gondosan, aprólékos pontossággal végez, egyetlen részlet sem kerüli el a figyelmét, gyakran olyannyira "elmerül" ezekben a részletekben, hogy képtelen a dolog végére jutni. Sosem késik el. Odahaza minden a legnagyobb rendben, minden a saját helyén, minden mûködik, sehol egy porszem. A dossziéban kényes gonddal elhelyezve a zárójelentések, harminc éves kardiogramok, a reggel és este mért vérnyomás értékek, a széklet meglétének-hiányának naprakész kimutatása. Ha gyógyszert szed, nemcsak az órák, hanem a percek is fel vannak tûntetve.
    Szeretném pedantikus típusnál javíttatni az autómat (vajon léteznek-e ilyen szerelõk?). A pedantikus orvos szünet nélkül mindenféle szükséges és szükségtelen kivizsgálásokra küldözgeti a pácienst, tökéletesen ismeri és betartja a gyógyszerekhez elõírt javallatokat és ellenjavallatokat. A pedantikus könyvelõ (apropó, könyvelõ csakis pedantikus ember lehet) világosan elmagyarázza az igazgatónak, hogyan kell minden értelmes és értelmetlen utasítás gondos és pontos betartásával csõdbe juttatni a vállalatot.
    Jó-e vagy nem jó pedánsnak lenni? Nem ideillõ kérdés. Vajon jó-e vagy rossz, ha esik az esõ?


     Fennakadó személyiségek (a pszichológiai terminológiában paranoid orientáció).

    Ez viszont inkább rossz, mint jó (habár ízlések és pofonok különböznek). Köznapi nyelvre fordítva ezek a haragtartó emberek. Elõtérben kerül náluk az ellenük megtörtént, vélt vagy valós igazságtalanságok, gyanakvások megrekedése. A "nem fennakadó" ember valakire dühös lesz vagy megsértõdik rá, a következõ nap még neheztel, de a harmadik napon már feledi mérgét. A "fennakadó" viszont másnap, egy hét, egy hónap múlva, ha visszagondol sérelmére, belül még mindig ugyanolyan erõvel reagál, mint elõször, gondolatban pedig különbözõ bosszúterveket szövöget. Az ilyen ember évekig pereskedik a "sértõ féllel".
    Ezek módfelett gyanakvó emberek. Meg vannak gyõzõdve, hogy a munkahelyükön "a hátuk mögött" bizonyos munkatársak egy csoportja ellene intrikál. Feltétlenül féltékenyek. A házastárs bármely lépését úgy kezelik, mint "a hûtlenség bizonyítékát". Ha az asszony fél órával késõbb jön meg a munkahelyérõl, már "biztosan azzal a kopasszal csevegett", ha "téves hívást kap telefonon", biztosan "az a szemétláda kopasz ellenõrizte, hogy itthon vagyok-e".
    No és mi van, "ha nem féltékeny, nem is szeret"? Ez is meglehet, no de akkor már: "ha nem ver, nem szeret". Tetszik tudni: ízlések és kopaszok különböznek.


     Ingerlékeny személyiségek

    Nem a legtalálóbb szó, de Leonhard sem talált jobbat.

    Rendszerint ezek meglehetõsen primitív, atlétikus testfelépítésû, sportos külsejû emberek. A türelem fogalmát nem ismerik. Konfliktushelyzetben eszükbe sem jut, hogy a vitát pofonok nélkül is el lehet dönteni. Márpedig minden ostobaság miatt konfliktusba kerülnek, néha pedig tudatosan keresik áldozatukat.

    Foglalkozására nézve ez a típus vagy valami védelmi szervezetben találja magát, vagy pedig azok között, akiktõl meg kell valamit védeni.


     Hipertim
(hipomániákus)

    Azaz "gyors", kolerikus típusú személyiség. Állandó mozgásban van. Egyik gondolat követi nála a másikat, újabb gondolatok keletkeznek, még mielõtt a régieket elfelejtené. Az ilyen ember késõn fekszik és korán kel. Egyszerre száz dologba is belekap, de mivel mindenre egykettõre ráun, ritka eset, hogy valamit be is fejez. Mindig siet valamiért, utazik valahova, valakinek segít, telefonál, mindent megígér, amit aztán elfelejt teljesíteni. Naphosszat távol van, keveset eszik, "ügyeiben" rengeteg a résztvevõ, mindenki õt keresi, de ritkán találja meg, állandó adósságai vannak, partnerkapcsolatai kiszámíthatatlanok (egy ember mellett nem bírják ki sokáig, mert ráunnak). Az ilyen típusnál nincs olyan, hogy "Na, mi újság?" – "Semmi különös, minden a régi". Egy hét alatt annyi minden történik vele, amennyi mással egy év alatt sem.
    Egészében véve ez a személyiségtípus mint ember érdekes, magához "vonzza" az embereket, rendszerint õ a társaság központja, mert kiváló társalgó, jó humorú ember.


     Disztim

(a pszichiátriai terminológiában szubdepresszív személyiség, a mindennapi életben õ a pesszimista).

    Ha röviden szeretnénk kifejezni, mit mond ez az ember, akkor ez így hangzanék: "Minden rossz". Ha egy eseményt kétféleképpen -- jó és rossz oldaláról – lehet interpretálni, a pesszimista csak negatívumot fog benne találni ("Eleredt az esõ. Jó lesz a termés?" – "Nem, mindent elönt a víz. Semmi sem fog kikelni."). Ha valamit csak jól lehet értelmezni (a lányunkat végre felvették az egyetemre), a pesszimista ezt is negatívan értelmezi ("Mire fogják ott megtanítani? Inni és dohányozni."). Ha a pesszimistának csodálatos családja van, ez azt jelentheti számára, hogy "mindenkinek a terhére vagyok, csak az idejüket lopom, milyen sok pénzt költenek rám"). Ha remek munkahelye van, akkor: "Hallom, a rádióban, sztrájkolnak a bányászok. Majd leépítések lesznek az iskolákban. Biztosan engem is elbocsátanak, a pénz meg a bányászoknak adják."). A pesszimista állandóan valami szerencsétlenséget érez és vár. Az eseményeket pedig e várakozásnak és érzésnek megfelelõen értékeli.
    Az ilyen emberek igen terhesnek bizonyulnak környezetük számára. Különösen a hozzátartozóknak nehéz, akiknek el kell viselniük a belõle áradó depresszió sötét energiáját. Ezt az embertípust gyakorlatilag lehetetlen véleménye ellenkezõjérõl meggyõzni. Súlyosabb esetekben az ilyen meggyõzési kísérletet úgy értelmezi, mint annak "bizonyítékát", hogy "úgy látszik, én felesleges vagyok". Ellentétben a demonstratívval -- amit a hiszteroidnál láttunk -- ilyenkor karnyújtásnyira vagyunk a valóságos öngyilkosságtól.


     Cikloid

(vagy másképpen vérmérséklet).

    A cikloidokra a ciklikusság, vagyis a "gyors" (hipomániákus) és a depresszív ("pesszimisztikus") pszichológiai fázisok váltakozása a jellemzõ.

    Az emberek többségét a jó és a rossz hangulat, a depresszió és optimizmus, a boldogság és boldogtalanság enyhe váltakozása jellemzi.

   A cikloid személyiség abban különbözik a többiektõl, hogy nála ezek a változások egyrészt szembeszökõek, másrészt éles határok vannak köztük.

 


   Az egzaltált típus

    Ö közel áll a hiszteroidhoz.

    Kevesebb benne a színészi és több a benyomásokra épülõ emocionális véglet. Róluk szokták mondani: "vagy a mennyekben járnak a boldogságtól, vagy a bánat poklát járják". Középút nincs.
    Az egzaltált ember hihetetlenül naiv. Mindent tágra nyílt szemmel fogadnak: "Hát ez rendkívül érdekes!!! Fantasztikus!!!" Hisznek az ufókban és a kísértetekben, a bókot készpénznek veszik, valósággal "olvadoznak" tõle. Életük végéig "nagy gyerekek" maradnak.


    A rettegõ személyiség

    A rettegõ típusú emberek gyermekkorukban mindig félnek valamitõl: kutyáktól, tanároktól, nagyobb gyerekektõl, sötétségtõl, zivatartól. A társaik ezt hamar észreveszik és állandóan ugratják, gúny tárgyává teszik õket.

    A felnõtteknél némileg változik a kép.

    A félelem másodlagossá válik, s a határozatlanság, önbizalomhiány, félénkség, engedelmesség lép elõtérbe. Vitában képtelenek megvédeni álláspontjukat, nincs bennük állhatatosság. Fejlett bennük a kisebbségi komplexus. Aggódnak másokért, magukért, az egészségükért. Közülük kerül ki a legtöbb hipochonder, akik azt hiszik, rejtett betegségben szenvednek, amit senki sem tud feltárni.


     Az
emotív személyiség

    Engedékeny, jószívû, nyílt, fogékony, együttérzõ, segítõkész emberek ezek. Csehov "lelkecskémnek" nevezte el õket. Képtelenek elviselni mások szenvedését. Ha sír valaki, a "lelkecském" is készen áll a sírásra. Gyakran sírva fakad egy film nézése vagy egy regény olvasása közben, annyira átéli annak tartalmát. Az ilyen ember nagyon szereti a gyerekeket és az állatokat, imádja másokkal "megosztani örömét és bánatát", nagyra értékeli a színházat és a mûvészeteket.

    Ön melyik személyiségtípushoz tartozik? Bizonyára ezt a feladatot tûzi ki maga elé a pszichológus és a pszichoterapeuta, ha felkeresi õket.

    És mit tesz ezután a szakember? Az már a szakosodás függvénye. Amit most fogok leírni, semmiképp sem kíván a pszichoterápia mindenoldalú és részletes leírása lenni. A célom, hogy megmutassam, a pszichoterápia nemcsak "csukja be a szemét... most jól érzi magát... nyissa ki a szemét... ön egészséges", hanem ennél valamivel több is, meg érdekesebb is.

 

Read 4726 times Last modified on July 29 2014

Leave a comment

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.

Read 22479 times 0
Nyelvdiagnosztika
{mosimages}Nyelvünk elárulja, ha a szervezetben nincs minden rendjén A nyelv bizonyos elváltozásaiból a népi gyógyászat és a klasszikus orvostudomány egyaránt…
Read 21210 times 2
A születéskő
A születéskő fogalmának kialakulása időszámításunk első századában kezdődött. Régebben az évet tizenkét állatövi periódusra osztották, mindegyiket egy-egy drágakő jelképezte. Amikor…
Read 14076 times 3
Erõs paprika, az okos fájdalomcsillapító
Az erős paprikából kivont kapszicin segítségével egyedülálló, új típusú fájdalomcsillapító kifejlesztésén dolgoznak magyar kutatók. A hazánkban népszerû fûszernövény a népi…
Read 12211 times 6
A banán
A legismertebb trópusi gyümölcs, amely lassan felszívó­dó cukrokat tartalmaz, melyek emelik az energiaszintet. A banán nagy mennyiségben tartalmaz B-vitaminokat, amelyek…
Read 11233 times 1
A szervezet megtisztitása
   Hogyan mossuk át belso szerveinket mosópor nélkül?       Talán bizony akadnak olyanok, akik a beleiket, veséjüket vagy tüdejüket…
Read 10257 times 1
A barnarizs
Az anyatej után ez a legkiegyensúlyozottabb táplálékunk. Ha semmi mást nem ennénk, akkor sem történne bajunk, sõt harmóniában és boldogságban…
Read 10038 times 2
Diéta kövéreknek és soványaknak
     Az evés örömélményt nyújt az embernek, melytõl semmi esetre sem szabad megfosztani. Ezért aztán a diéta fogalmát nem úgy…
Read 9961 times 0
A homoktövis jótékony hatásai a különböző szervi betegségekben
Keringési betegségek Az atherosklerosis (érelmeszesedés) folyamatának megelőzésében jelentős hatása van a teának, húsolajnak és tablettának. Ez különösen elhízott,magas vérnyomással rendelkező…
Read 9290 times 2
A bíbor kasvirág
Echinacea purpurea Gyógyászati célokra hol gyökerét vagy virágját, hol az egész növényt használják. Ezekbõl fõleg alkoholos kivonatot készítenek, mely gyógynövény…
Read 9005 times 2
A homlok
Megkülönböztetünk magas és alacsony homlokot, valamint sima és barázdált homlokot. A magas homlok nem a kopaszodás által megnyúlt homloki részre…