Egy beszélgetés önmagával

Rate this item
(3 votes)
Krishnamurti, JidduFelismerem, hogy a szeretet nem létezhet, amikor jelen van a féltékenység; a szeretet nem létezhet, amikor jelen van a ragaszkodás. Lehetséges, hogy megszabaduljak a féltékenységtől és a ragaszkodástól? Felismerem, hogy nem szeretek. Ez egy tény. Nem fogom becsapni önmagam; nem fogom tettetni a feleségemnek, hogy szeretem. Nem tudom mi a szeretet. De azt tudom, hogy féltékeny vagyok, szörnyen ragaszkodom hozzá, és hogy ebben a ragaszkodásban ott van a félelem, a féltékenység és az aggodalom; ott van a függőség érzése. Nem szeretek függeni, de függök, mert magányos vagyok; erőszakoskodnak a hivatalban, a gyárban, és amikor hazajövök vigaszt és társaságot akarok, hogy elmeneküljek önmagamtól. Ezek után megkérdem magamtól: hogyan szabadulhatok meg ettől a függőségtől? Ezt csak példaként hoztam fel.
Először el akarok menekülni a kérdés elől. Nem tudom, hogyan fog végződni a feleségemmel. Ha valóban nem ragaszkodom hozzá, a vele való kapcsolatom talán megváltozik. Talán ő ragaszkodik hozzám, és lehetséges, hogy én nem ragaszkodom hozzá, vagy bármely más nőhöz. De meg fogom vizsgálni. Tehát nem fogok elmenekülni attól, amit a minden ragaszkodástól való megszabadulás esetleges következményének képzelek. Nem tudom mi a szeretet, de azt nagyon világosan, határozottan látom, minden kétség nélkül, hogy a feleségemhez való ragaszkodás féltékenységet, birtoklást, félelmet, aggodalmat jelent, és meg akarok szabadulni mindettől. Tehát elkezdek vizsgálódni; keresek egy módszert és megragadok egy rendszerben. Valamelyik guru azt mondja: "Segíteni fogok megszabadulni a ragaszkodásodtól, tedd ezt és ezt; gyakorold ezt és ezt." Elfogadom amit mond, mert látom a szabadság fontosságát és megígéri, hogy ha azt teszem amit mond meglesz a jutalmam. De ebből látom, hogy jutalmat keresek. Látom milyen ostoba vagyok; szabadságra vágyok és egy jutalomhoz ragaszkodok.
Nem akarok ragaszkodni, és mégis azon kapom magam, hogy ragaszkodok ahoz az elképzeléshez, hogy valaki, vagy valamilyen könyv, módszer, meg fog szabadítani a ragaszkodástól. Tehát ragaszkodom a jutalomhoz. Erre azt mondom: "Nézd mit tettem; légy óvatos, ne ess bele ebbe a csapdába." Lehet az egy nő, egy módszer, vagy egy elképzelés, de ez még mindig ragaszkodás. Most már nagyon figyelmes vagyok, mivel tanultam valamit; mégpedig azt, hogy ne cseréljem le a ragaszkodást valami másra, ami még mindig ragaszkodás.
Megkérdezem magamtól: "Mit tegyek, hogy megszabaduljak a ragaszkodástól?" Mi az oka, hogy meg akarok szabadulni a ragaszkodástól? Nem az, hogy el akarok érni egy olyan állapotot, ahol nincs ragaszkodás, félelem satöbbi? És hirtelen felismerem, hogy az indíték megszabja az irányt, és ez az irány fogja diktálni a szabadságom. Minek az indíték? Mi az indíték? Az indíték egy remény, vagy egy vágy, hogy elérjek valamit. Látom, hogy kötődök egy indítékhoz. Nem csak a feleségemhez, nem csak egy elképzeléshez, a módszerhez, hanem az indítékomhoz is kötődöm. Tehát mindig a kötődés mezején belül működök -a feleséghez, a módszerhez, és az indítékhoz, hogy elérjek valamit a jövőben. Mindehez kötődök. Látom, hogy ez egy rettenetesen komplex dolog; nem vettem észre, hogy a kötődéstől való megszabadulás mindezt magában foglalja. Most olyan tisztán látom, mint ahogy a térképen látom a főutakat, a mellékutakat és a falvakat; nagyon tisztán látom. Aztán azt mondom magamnak:"Lehetséges-e, hogy megszabaduljak a nagy kötődéstől a feleségem irányába, és attól a jutalomtól, amiről úgy gondolom, hogy meg fogom kapni; és hogy megszabaduljak az indítékomtól?" Mindehez kötődöm. Miért? Azért, mert magamban elégtelen vagyok? Azért mert nagyon magányos vagyok, és ezért próbálok menekülni az elszigeteltség érzésétől azzal, hogy egy nőhöz fordulok, egy elképzeléshez, egy indítékhoz; mintha kapaszkodnom kellene valamibe? Látom, hogy így van, magányos vagyok és kötődésen keresztül menekülök valamihez, ettől a rendkívüli elszigeteltség érzéstől.
Tehát az érdekel, hogy megértsem miért vagyok magányos, mert látom, hogy ez az ami létrehozza a kötődést. Ez a magányosság késztetett, hogy kötődésen keresztül ehez vagy ahoz meneküljek, és látom, hogy amíg magányos vagyok mindig ez fog folytatódni. Mit jelent magányosnak lenni? Hogyan jön ez létre? Ösztönös, öröklött, vagy a napi tevékenységeim hozzák létre? Ha ez egy ösztön, ha öröklött, akkor része a sorsomnak; nem vagyok hibáztatható. De mivel nem fogadom el ezt, megkérdőjelezem és a kérdéssel maradok. Figyelek, és nem próbálok intellektuális választ találni. Nem próbálom megmondani a magányosságnak, mit kellene tennie, vagy, hogy mi az; hanem várom, hogy megmondja. Figyelhetem a magányosságot úgy, hogy felfedje magát. Nem fogja felfedni magát, ha elmenekülök; ha megrémülök; ha ellenállok neki. Tehát figyelem. Figyelem gondolat beavatkozása nélkül. A figyelés sokkal fontosabb, mint amikor bejön a gondolat. És mivel az egész energiám a magányosság megfigyelésével foglalkozik, a gondolat egyáltalán nem jön be. Az elme kihívást kap, és muszáj válaszolnia. Mivel kihívást kapott válságban van. A válságban nagy energiád van, és ez az energia, a gondolat beavatkozása nélkül marad. Ez egy olyan kihívás, amit meg kell válaszolni.
Egy párbeszédet kezdtem önmagammal. Megkérdeztem magamtól, hogy mi ez a furcsa dolog amit szeretetnek hívnak; mindenki erről beszél, mindenki erről ír -a sok romantikus vers, képek, szex és a többi? Megkérdezem: van olyan dolog, hogy szeretet? Látom, hogy nem létezik, amikor jelen van a féltékenység, a gyűlölet, a félelem. Tehát nem foglalkozom többé a szeretettel; azzal foglakozom "ami van", a félelmemmel, a kötődésemmel. Miért kötődöm? Látom, hogy az egyik oka -nem mondom, hogy az egyetlen oka- az, hogy rettenetesen magányos, és elszigetelt vagyok. Minél öregebb vagyok, annál elszigeteltebbé válok. Tehát megfigyelem. Ez egy kihívás, amit meg kell válaszolni, és mert ez egy kihívás, minden energia rendelkezésre áll a válaszadáshoz. Ez egyszerű. Amikor valamilyen katasztrófahelyzet van, egy baleset, vagy bármi, az egy kihívás, és rendelkezésemre áll az energia, hogy szembenézzek vele. Nem kell megkérdeznem: "Hogyan jutok hozzá ehez az energiához?" Amikor ég a ház, rendelkezem a mozgáshoz szükséges energiával; rendkívüli energiával. Nem dőlök hátra, mondván: "Nos, meg kell szereznem ezt az energiát" és aztán várok, addigra már az egész ház leégne.
Tehát itt van ez a hatalmas energia, amely megválaszolja a kérdést: miért van ez a magányosság? Elvetettem azokat az elképzeléseket, feltevéseket, és elméleteket, miszerint ez öröklött, ösztönös. Mindezek semmit sem jelentenek számomra. A magányosság "az ami". Miért van ez a magányosság, amin minden emberi lény -ha tudatában van egyáltalán- keresztül megy, felszínesen, vagy nagyon alaposan? Miért jön létre? Azért, mert az elme csinál valamit ami előteremti? Elvetettem az ösztönnel, örökléssel kapcsolatos elméleteket, és megkérdezem: vajon az elme, maga az agy hozza létre ezt a magányosságot, ezt a teljes elszigeteltséget? A gondolkodás mozgása csinálja ezt? A mindennapi gondolkodásom teremti meg ezt az elszigeteltség érzést? Az irodában elszigetelem magam, mert vezérigazgatóvá akarok válni, ezért a gondolkodás állandóan működik, elszigetelvén magát. Látom, hogy a gondolkodás állandóan működik, hogy felsőbbrendűvé tegye magát, az elme hajtja magát efelé az elszigeteltség felé.
Tehát a probléma: miért csinálja ezt a gondolkodás? Az a gondolkodás természete, hogy önmagáért működjön? Az a gondolkodás természete, hogy megteremtse ezt az elszigeteltséget? Az oktatás hozza létre ezt az elszigeteltséget; ad egy bizonyos hivatást, szakosodást és ezzel elszigeteltséget. A gondolat teremti ezt az elszigeteltséget, mivel töredékes, korlátozott és időhöz kötött. Ebben a korlátozottságban biztonságot talált, mondván: "Van egy különleges hivatásom az életben; egy professzor vagyok; tökéletes biztonságban vagyok." Tehát ami érdekel: miért csinálja ezt a gondolkodás? Benne van a természetében, hogy ezt csinálja? Bármit csinál a gondolkodás, annak korlátozottnak kell lennie. A probléma: felismeri-e a gondolkodás, hogy bármit tesz az korlátozott, töredékes, ezért elszigetelő, és bármit tesz így lesz? Ez egy nagyon fontos kérdés: maga a gondolkodás fel tudja ismerni saját korlátait? Vagy csak mondom, hogy korlátozott? Látom, hogy ezt nagyon fontos megérteni; ez a dolog valódi lényege. Ha maga a gondolkodás felismeri, hogy korlátozott, akkor nincs ellenállás, nincs konfliktus; azt mondja: "ez vagyok". De ha én mondom neki, hogy korlátozott, akkor elkülönülök a korlátozottságtól. Küszködök, hogy felülkerekedjek a korlátozottságon, ezért megjelenik a konfliktus és az erőszak, a szeretet nem.
Tehát felismeri a gondolat saját korlátozottságát? Meg kell tudnom. Kihívást kaptam. Mivel kihívást kaptam nagy energiával rendelkezem. Másképp fogalmazva: felismeri a tudat, hogy a tartalma önmaga? Vagy hallottam, hogy valaki azt mondja: "A tudat a saját tartalma; a tartalma alkotja a tudatot"? Ezért azt mondom, "Igen, így van". Látod a különbséget a kettő között? Az utóbbi, gondolat által teremtett, az "én" által előírt. Amikor én írok elő valamit a gondolkodásnak, akkor konfliktus van. Olyan ez, mint egy zsarnoki kormányzat, rákényszerít valamire, de ezt a kormányzatot én hoztam létre.
Tehát megkérdezem magamtól: felismerte a gondolkodás saját korlátait? Vagy valami rendkívülinek, csodálatosnak, isteninek tetteti magát? -amely képtelenség, mivel a gondolkodás emlékezeten alapszik. Látom, hogy átláthatóság kell ebben a kérdésben: azaz hogy nincs külső befolyás, amely előírja a gondolkodást, és azt mondja, hogy az korlátozott. Ekkor, mivel nincs előírás, nincs konfliktus sem; egyszerűen felismeri, hogy korlátozott; felismeri, hogy bármit tesz -istent imád satöbbi- az korlátozott, hitvány, kisszerű -még akkor is, ha csodálatos katedrálisokat hozott létre európaszerte, amelyekben imádkozhat.
Tehát az önmagammal való beszélgetés során felfedeztem, hogy a magányosságot a gondolat teremti meg. A gondolkodás felismerte, hogy korlátozott és ezért nem tudja megoldani a magányosság problémáját. Mivel nem tudja megoldani, vajon létezik a magányosság? A gondolkodás teremtette meg ezt a magányosság érzést, ezt az ürességet, mert korlátozott, töredékes, megosztott, és amikor ezt észreveszi, a magányosság eltűnik, ezért eltűnik a kötődés is. Semmit sem tettem; figyeltem a kötődést, azt amit tartalmaz, kapzsiságot, félelmet, magányosságot, és mindezeket követve, megfigyelve, nem elemezve, hanem csak figyelve, figyelve és figyelve, létrejön a felismerés, hogy a gondolkodás csinálta ezt az egészet. A gondolkodás, mivel töredékes, megteremtette ezt a kötődést. Amikor felismeri ezt, a kötődés megszűnik. Nincs semmilyen erőfeszítés. Mivel abban a pillanatban, amikor megjelenik az erőfeszítés - visszatér a konfliktus.
A szeretetben nincs kötődés; ha kötődés van, nincs szeretet. A fő tényezőt eltávolítottuk, annak tagadásán keresztül ami nem szeretet, a kötődés tagadásán keresztül. Tudom mit jelent ez a mindennapi életemben: nem bánt semmilyen emlék, a feleségemről, a barátnőmről, vagy a szomszédomról; nincs kötődés semmilyen képehez, amit a gondolkodás alkotott róla; ahogyan zsarnokoskodott, ahogyan vigasztalt, ahogyan szexuális örömöm volt, a különböző dolgok amelyekből a gondolkodás képeket alkotott; eltünt a kötődés ezekhez a képekhez.
És vannak más tényezők: keresztül kell mennem mindegyiken lépésenkét, egyenként? Vagy véget ért az egész? Keresztül kell-e mennem, meg kell-e vizsgálnom - ahogyan a kötődést vizsgáltam - a félelmen, az örömön és a kényelemre való vágyódáson? Látom, hogy nem kell keresztül mennem mindezen tényezők vizsgálatán; látom egyetlen pillantásra, megragadtam az egészet.
Tehát annak tagadásán keresztül, ami nem szeretet, megjelenik a szeretet. Nem kell megkérdeznem, mi a szeretet. Nem kell futnom utána. Ha futok utána, az nem szeretet, hanem jutalom. Tehát megtagadtam, megszüntettem ebben a vizsgálatban, lassan, óvatosan, torzítás és illúziók nélkül, mindent ami nem az - az a másik.
/ Jiddu Krishnamurti /
Read 2842 times Last modified on July 29 2014

Leave a comment

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.

Read 22489 times 0
Nyelvdiagnosztika
{mosimages}Nyelvünk elárulja, ha a szervezetben nincs minden rendjén A nyelv bizonyos elváltozásaiból a népi gyógyászat és a klasszikus orvostudomány egyaránt…
Read 21223 times 2
A születéskő
A születéskő fogalmának kialakulása időszámításunk első századában kezdődött. Régebben az évet tizenkét állatövi periódusra osztották, mindegyiket egy-egy drágakő jelképezte. Amikor…
Read 14083 times 3
Erõs paprika, az okos fájdalomcsillapító
Az erős paprikából kivont kapszicin segítségével egyedülálló, új típusú fájdalomcsillapító kifejlesztésén dolgoznak magyar kutatók. A hazánkban népszerû fûszernövény a népi…
Read 12218 times 6
A banán
A legismertebb trópusi gyümölcs, amely lassan felszívó­dó cukrokat tartalmaz, melyek emelik az energiaszintet. A banán nagy mennyiségben tartalmaz B-vitaminokat, amelyek…
Read 11238 times 1
A szervezet megtisztitása
   Hogyan mossuk át belso szerveinket mosópor nélkül?       Talán bizony akadnak olyanok, akik a beleiket, veséjüket vagy tüdejüket…
Read 10263 times 1
A barnarizs
Az anyatej után ez a legkiegyensúlyozottabb táplálékunk. Ha semmi mást nem ennénk, akkor sem történne bajunk, sõt harmóniában és boldogságban…
Read 10053 times 0
A homoktövis jótékony hatásai a különböző szervi betegségekben
Keringési betegségek Az atherosklerosis (érelmeszesedés) folyamatának megelőzésében jelentős hatása van a teának, húsolajnak és tablettának. Ez különösen elhízott,magas vérnyomással rendelkező…
Read 10047 times 2
Diéta kövéreknek és soványaknak
     Az evés örömélményt nyújt az embernek, melytõl semmi esetre sem szabad megfosztani. Ezért aztán a diéta fogalmát nem úgy…
Read 9294 times 2
A bíbor kasvirág
Echinacea purpurea Gyógyászati célokra hol gyökerét vagy virágját, hol az egész növényt használják. Ezekbõl fõleg alkoholos kivonatot készítenek, mely gyógynövény…
Read 9016 times 2
A homlok
Megkülönböztetünk magas és alacsony homlokot, valamint sima és barázdált homlokot. A magas homlok nem a kopaszodás által megnyúlt homloki részre…