Print this page

A beszédalkotta formák

Rate this item
(2 votes)
A szóMinden kiejtett szó az éteranyagban egy kis formát alkot, éppen úgy, mint a gondolat az értelmi (mentál) anyagban. E formák némelyike nagyon ellenezhetõ. Például a „gyûlölet" szó szörnyû formát alkot, úgyhogy én, amióta láttam az alakját, sohasem használom ezt a szót. Mondhatjuk, hogy valamit nem szeretünk, vagy hogy nem törõdünk vele; de sohasem volna szabad használnunk a „gyûlölöm" szót, hacsak tehetjük s akarjuk, mert az általa alkotott formának puszta látása már éles rossz érzést okoz. Viszont vannak szép formákat alkotó szavak, amelyeket jó mondani. Mindez tudományosan kidolgozható volna, és nem kételkedem benne, hogy úgy is lesz, mihelyt ráér valaki. Általában mégis azt mondhatjuk, hogy tetszetõs formákat azok a szavak alkotnak, amelyek kívánatos tulajdonságokat fejeznek ki: csúnya formákat pedig azok alakítanak, amelyek rossz tulajdonságokkal vannak összefüggésben.
 
Az ilyen szóformáknak nem a szót kísérõ gondolat a meghatározója, a gondolat magasabb anyagtípusban alkotja meg a saját formáját: A „gyûlölet" szót például sokszor használják csak úgy odavetve, minden igazi gyûlölés nélkül, esetleg, mikor valami táplálékról beszélnek; ez a szónak teljesen hiábavaló alkalmazása, és világos, hogy semmi komoly érzést nem közöl, úgyhogy az asztrál gyûlöletforma nem jön létre; de megjelenik a csúnya éteri hangforma, éppen úgy, mintha a beszélõ valósággal azt értette volna alatta, amit kimondott. Tisztán láthatjuk eszerint, hogy maga ez a szó nem jó szó. Ugyanez áll az átkokra és az illetlen szókra, amiket oly gyakran hasznának a tanulatlan és mûveletlen emberek. Azok a formák, melyeket e szavak némelyike teremt, különösen irtózatosak, ha meglátja a tisztánlátó. Lehetetlen el is gondolni, hogy a tanítványságra törekvõ bármelyike bemocskolná ajkát ilyen szavak kimondásával. Gyakran halljuk az embereket pongyola, tolvajmondásokat használni, amelyeknek semmi értelmük vagy elismert származásuk sincsen. Fontos dolog, hogy mindezt kerülje az okkultizmus tanulmányozója.

Ugyanez áll a túlzás szokására. Néha az emberek igen nagyítva beszélnek. Ha valami száz yardnyi távolságra van, azt mondják, hogy mérföldekre esik innen. Ha a szokottnál egy kissé melegebb nap áll be, azt mondják, hogy „forró". A mi angol tudásunk szegény, ha nem vagyunk képesek a gondolat különbözõ fokainak szavakat találni anélkül, hogy belemerülnénk ezekbe a vad, értelmetlen túlzásokba. Mindezek közül legrosszabb, hogyha az, amirõl ki akarják fejezni, hogy rendkívül jó, úgy mondják, „borzasztó" jó. Ez nemcsak önmagával való ellentmondás, amiért is rendkívül oktalan és értelmetlen, hanem elrettentõ visszaélés olyan szó használatával, amelynek megvan a maga ünnepélyes jelentése, s ezért így használni különösen nem illõ dolog. Minden ilyen éktelenséget szigorúan kell kerülnie annak, aki az okkultizmus tanulója akar lenni.

Hangsúlyozzuk a beszéd fölött való uralkodás szükséges voltát a szavaink jelentésének szabályozása szempontjából, és jogosan tesszük ezt; mert semmi sem annyira szükséges, mint az; szeretném, ha mindnyájan tudnánk ügyelni szavaink kiejtésére, és ezt is az önnevelés egyik cselekményének tekinthetnõk. A beszéd szabatosságának és finomításának fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni.


/Részlet C. W. LEADBEATER: A MESTEREK ÉS AZ ÖSVÉNY c. könyvébõl/

Read 4003 times Last modified on July 27 2014

Related items