Szemünk világa és a látás

Rate this item
(1 Vote)
andreabocelliA leggyakrabban elõforduló szemproblémákkal az elsõ kötetben foglalkoztunk részletesen. A füllel kapcsolatos bajokat kevésbé részletesen tárgyaltuk, a szaglás- és az ízleléskieséseket pedig egyáltalán nem érintettük. Ez meglehetõsen pontosan tükrözi azt, hogy melyik szervünkkel van a legtöbb bajunk, és ez az adott kultúrára nézve tipikus értékrendet is kifejezi. A szem a külsõ megjelenésénél fogva a Napnak és a férfias elemnek felel meg. Goethe így fogalmazott: "Ha nem lenne a szem napsugaras, sohasem tudná megpillantani a Napot." A hallószervünkból ezzel szemben kívülrõl csak a fülkagyló látszik, ami szimbolikusan a Holdhoz és a nõieshez áll közel.
A szem testünk egyetlen olyan része, ahol láthatóvá válik az agy, ugyanis fejlõdéstörténeti szempontból a szem a látóideggel és a recehártyával együtt a központi idegrendszerhez tartozik. Ennél fogva a látás és a tudat igen közel áll egymáshoz.
Az, hogy a szem elsõ osztályú érzékszervvé emelkedett, a nagyagy elsõbbségének köszönhetõ. A gondolkodás meghatározza a látásunkat, és a látás meghatározza a gondolkodásunkat. Lehetõségeiket és hibaforrásaikat tekintve mindkettõ egy forma, és kölcsönösen segítik egymás mûködését. A gondolkodás elegáns módon korrigálta a látás bizonyos hiányosságait.
Ugyanis míg mind a négy égtáj irányában hallunk és szagolunk, látni csak a világ felét látjuk. Csak néhány többszemû istenségnek és Argusnak, a négyszemû pásztornak adatott meg, hogy egyszerre mindent áttekinthessen...
Ugyanis míg mind a négy égtáj irányában hallunk és szagolunk, látni csak a világ felét látjuk. Csak néhány többszemû istenségnek és Argusnak, a négyszemû pásztornak adatott meg, hogy egyszerre mindent áttekinthessen...
A látás a Nap fényétõl függ. A Nap sugarai mindig egyenesek, és ezért úgy tûnik, hogy mindig a legrövidebb utat választják. Ennek megfelelõen mi is megpróbálunk egyenes vonalúan, kitérõk nélkül gondolkodni és tervezni. Mesterséges környezetünket egyenesre és derékszögûre igazítottuk, miközben a természet görbékben és kerekségekben él, és sem az egyenest, sem a derékszöget nem ismeri. A gondolkodásunk nemcsak hogy a legrövidebb út mellett kötelezte el magát, hanem minden elképzelésünk és a további fejlõdéssel kapcsolatos elvárásaink is a jövõbe való egyenes vonalú kivetítések. Mivel azonban a valóságban semmi sem egyenes vonalban zajlik le, az ilyen terveknél idõnként félresiklanak a dolgok. Sok szól amellett, hogy a természetes környezet megerõszakolása és az egyenesvonalúság erõszakos érvényesítése összefügg egymással. Ez azonban egy, a látással összefüggésben álló gondolkodási hibán alapszik.
Hogy a látáson keresztül milyen szorosan kapcsolódik a tudat a fényhez, azt jól mutatják az olyan kifejezések is, mint a sziporkázás, a megvilágosodás, a világos értelem, a sötét középkor stb. Egészen magától értetõdõen a megismerés fényérõl beszélünk, és nem a hangjáról, az ízérõl vagy a szagáról. A hang persze bejelenthetné, hogy jogosan igényt tart erre a tisztességre, ugyanis a legkülönbözõbb népek mítoszaiban a hang állt az elsõ helyen, és az egész teremtés egy hanggal kezdõdött. "Kezdetben vala az ige", tanítja a Biblia. Az indiai védákból megtudjuk, hogyan keletkezett minden az Om õsszótagból. Az ausztrál õslakosok elképzelése szerint Isten énekébõl keletkezett a világ. Még a mi varázslatok alól feloldott világunkban is azt tanítja a fizika, hogy az univerzum az õsrobbanásból jött létre.
Ezt a helyzetet félreismerve helyeztük a látást a hallás elé, és tettük az üvegnél is átlátszóbb tiszta értelmet az elsõ helyre. Születéskor elõször a világ fényét pillantjuk meg, habár tudjuk, hogy jóval elõtte már halljuk az anyai szív dobogását, és hogy életünk egyes fázisaiban jobb, ha a szívünkre hallgatunk és nem az értelmünk szerint kancsalítunk.
A szem felépítése látásunk és ezzel tudatunk egy további sajátságára világít rá. A recehártya nem minden területén látunk egyformán élesen. A széleken sokkal gyengébb a látóképesség, és a színérzékelés is hiányos, míg a középpont felé haladva egyre javul. A látás egy koncentrációs gyakorlattá vált a számunkra. Tekintetünket egy pontra szegezzük, és ezzel automatikusan kirekeszt jük a többi területet. Ennek megfelelõen tudatunkat is a legfontosabbra összpontosítjuk, a lényegtelen dolgok gyakran az asztal alá kerülnek. A kiválasztásnak kettõs jellege van, ugyanis egy beválasztásból és egy kiválasztásból áll. Vélhetõleg nem mindig volt ilyen központosított a látásunk.
A "többi emlõsállat", mint pl. a ló is az egész látómezejét egyformán jól látja. A legélesebb látás pontja mellett a mi szemünkben van egy vakfolt is, az a hely, ahol a látóideg belép a recehártyába. A kiválasztásra és az egyértelmû álláspontokra képzett tudat a legrövidebb útnak elkötelezve ugyan­így produkál néhány vakfoltot. Minden koncentráció és a belõle következõ kiválasztás az értékelésen alapul, és gondolkodási folyamatokat feltételez.
Hogy milyen nagy szerepet játszik az értékelés mind a látásban, mind a gondolkodásban, azt a perspektívával kapcsolatos tapasztalatok tanítják. A valóságot meghazudtolva nagynak látjuk azt, ami közel van hozzánk, ami pedig távol, azt kicsinek. Ezzel máris megtaláltuk a látásunkban is azt az egocentrizmust, ami a történelem során a gondolkodásunkat meghatározta. Csak ami közel van hozzánk, az kapja meg gondol kodásunkban az optikájának megfelelõ helyet. Az orrunkon lévõpattanás sokkal közelebb van hozzánk, és ezért fontosabb is a számunkra, mint a latin-amerikai kolerajárvány.
Másrészt itt van a projekció látszólag ellentétes hatása. Míg a magunk szemében a gerendát sem vagyunk hajlandóak észrevenni, mások szemében a szálkát is igen világosan felismerjük. A mellett köteleztük el magunkat, hogy mindent kívül lássunk, annak ellenére, hogy a szemünk ellentétesen mûködik. Minden kép a recehártyán keletkezik, ami pedig belül helyezkedik el. Az utóképek rávilágítanak erre a tényre: ha a világos Napba néz az ember, és utána becsukja a szemét, akkor egy sötét foltot lát, a Nap negatívját, ami pedig odakint egészen biztos, hogy nem létezik.
Álmaink minden este azt bizonyítják, hogya látáshoz egyáltalán nincs szükség recehártyára. Minden kép, azok, amelyeket látszólag kintrõl hozunk be, és különösen az álomképek, a valóságban mindig belsõ képek. Más képek nincsenek, és elvileg nem is lehetnek. Mégis fényképezõgépnek tartjuk a szemünket és abból indulunk ki, hogy amit kint "lefényképeztünk", az valóban ott kint van. A valóságban mindent belül látunk, noha a külvilághoz tartozónak nyilvánítjuk. Ez a projekció, azaz a kivetítés mechanizmusa, melynek segítségével mindent, amit saját magunkban nem szenvedhetünk, kitolhatunk a külvilágba.
Tudatunk azt hiteti el velünk, hogy szemünk minden érzéklete objektív, azaz minden, amit ott kint beképzelünk magunknak, megfelel a valóságnak.
Ezen a trükkön nyugszik a világképünk és az intellektus uralma. Végül is a szemnek és fáradozásainak köszönheti, hogy mesterségesen egyenesre nyújtották a görbe világot. Hogy a szemnek ehhez mennyire meg kellett tagadnia önmagát, azt a saját kerek formája is mutatja. Ma már tudjuk, hogya valóságban ezen a világon semmi se fut le egyenes vonalban. Ami kicsiben egyenletesnek látszik, a valóságban mégis görbe, mint ahogy azt a Föld domborúsága mindenkor bizonyítja. Még maga a fény sem egyenes vonalú sugarakban érkezik a Földre, hanem nagy spirálokban. Azt is tudjuk, hogy szemünk az elektromágneses hullámspektrumnak és ezzel a "valóságnak" csak igen kicsiny részét képes érzékelni. Ebben a problematikus, a maga korlátlan hatalmát fenyegetõ helyzetben az intellektus és a szem még szorosabb szövetséget kötött, és az ész annyira besegít a szem munkájába, mint ahogy a többi érzékszerv egyikébe sem. Technikai segédeszközökkel bõvítette ki a szem korlátozott képességeit. Mikroszkópokat épített a kicsik világának tanulmányozására és távcsöveket, teleszkópokat a világmindenség távoli tereinek kémleléséhez. Minden trükk és technikai segédeszköz azt akarja elhitetni, hogy nem áll olyan rosszul a dolog a látással, mint ahogy azt szemünk becsületesen mutatja. A szemüvegek nagyon világossá teszik, hogy a világ legtöbb intellektuele csak a saját szemüvegén keresztül képes látni. Kontaktlencsék próbálják ezt a tényt elfedni. Az, hogy az, úgynevezett fejlett országok lakosságának több mint a fele segédeszköz nélkül alig lát, mindenesetre elgondolkodtató. A kipróbálás idõszakában lévõ tartós kontaktlencsék sem tudnak majd sokat változtatni a helyzeten.
Mindezekhez a fájdalmasan igaz tapasztalatokhoz jön még modern fizika, amely Heisenberg határozatlansági elvével bizonyítja, hogy alapjában véve sohasem vagyunk abban a helyzetben, hogy objektíven érzékeljünk, mert szubjektivitásunk mindig belejátszik az észlelés folyamatába. Be kell látnunk, hogy milyen relatív a látásunk és milyen könnyû félrevezetni. Az érzékelés minden tudományos mérés mintája, azonban ugyanúgy, mint a mérés, ez is mindig az összehasonlításon alapul, és ennél fogva relatív. A következõ ábra szemléletesssé teszi a dilemmát:
beolvass
A két középsõ kör egyforma nagy, de a kisebb környezetben a baloldali kör nagyobbnak látszik, míg jobb oldali ikertestvére a nagy körök környezetében inkább kicsinek tûnik. Ami optikai csalódásnak látszik, megfelel a mindennapi tapasztalatnak: ahhoz, hogy különösen nagyszerûnek tûnjék az ember, ha lehet, egy kisszerû környezetet keres magának.
Ám nemcsak relatív, hanem csalóka is a látásunk. Minden filmben megéljük, hogy a valóságban mozdulatlan képek az eleven élet illúzióját adják, a régi filmekben a kocsikerekek hirtelen hátrafelé forognak stb. látásunk talán legproblematikusabb oldala a kiválasztás, illetve az értékelés, amit a következõ képen magunk is láthatunk:
no
 
W. E. Hill után

Az öreg és a fiatal nõ egyidejûleg van jelen. Saját választásunk alapján azonban elõször azt látjuk meg, amelyikhez nagyobb affinitásunk van. Még azután is lehetetlen egYszerre látnunk õket, miután mindkettõt felfedeztük, dacára annak dacárra, hogy tudjuk ott vannak. Ami egy találós kép esetében szórakoztatónak tûnhet, egészen más minõséget kap, ha tisztázzuk magunkban, egész életünket ilyen rasztereken keresztül érzékeljük, amelyek csak meghatározott, számunkra kellemes dolgokat engednek át, és a többit kieresztik. Nem tetszés szerint vetjük a pillantásunkat a világra, hanem egyes dolgokat belelátunk, míg mások fölött elsiklik a tekintetünk. Schopenhauer mondata, miszerint "A világ akarat és elképzelés", ugyancsak ezt a gondolatot közvetíti.
A szem arra figyelmeztet, hogy a polaritás bilincsébe vagyunk verve. Az egyidejûség egymásutániságat csinál, és így linearitást hoz létre. Az egységet kettõsségre változtatja, és ezért a világban való kétségbeesett helyzetünk kialakulásában is központi szerepe van. Két fizikai szemünkkel elvileg lehetetlen belelátnunk az egységbe.
Ebben a helyzetben nem meglepõ, hanem tipikus, hogy annyi gondja van az embernek a szemével. Egészen általánossá vált, hogy az ember hajlamos túleróltetni a szemét, s ez az elsõdleges optikai világunk támasztotta követelményekból adódik. Persze csak akkor adódnak problémák, amikor a tudatunkkal nem akarjuk elfogadni az érzékelt dolgokat. A betegségek legkülönbözõbb formáiban az ölt testet, hogy nem akarjuk megnézni és valóságnak tekinteni, amit látunk. Hogy ezeknek a jelenségeknek, akármilyen nagy mennyiségben fordulnak is elõ, mi magunk vagyunk az okozói, azt az úgynevezett "primitív" népek mutatják, akik kevésbé egyoldalú vizuális orientációval a fiatalkorukat rövidlátás, az idõskorukat pedig távollátás nélkül élik le.


/Részlet: Rüdiger Dahlke, A lélek nyelve: A betegség/

Read 3606 times Last modified on July 29 2014
More in this category: « Kartörések A szõrzet »

Leave a comment

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.

Read 22937 times 0
Nyelvdiagnosztika
{mosimages}Nyelvünk elárulja, ha a szervezetben nincs minden rendjén A nyelv bizonyos elváltozásaiból a népi gyógyászat és a klasszikus orvostudomány egyaránt…
Read 22479 times 2
A születéskő
A születéskő fogalmának kialakulása időszámításunk első századában kezdődött. Régebben az évet tizenkét állatövi periódusra osztották, mindegyiket egy-egy drágakő jelképezte. Amikor…
Read 14409 times 3
Erõs paprika, az okos fájdalomcsillapító
Az erős paprikából kivont kapszicin segítségével egyedülálló, új típusú fájdalomcsillapító kifejlesztésén dolgoznak magyar kutatók. A hazánkban népszerû fûszernövény a népi…
Read 13156 times 0
A homoktövis jótékony hatásai a különböző szervi betegségekben
Keringési betegségek Az atherosklerosis (érelmeszesedés) folyamatának megelőzésében jelentős hatása van a teának, húsolajnak és tablettának. Ez különösen elhízott,magas vérnyomással rendelkező…
Read 12787 times 6
A banán
A legismertebb trópusi gyümölcs, amely lassan felszívó­dó cukrokat tartalmaz, melyek emelik az energiaszintet. A banán nagy mennyiségben tartalmaz B-vitaminokat, amelyek…
Read 11569 times 1
A szervezet megtisztitása
   Hogyan mossuk át belso szerveinket mosópor nélkül?       Talán bizony akadnak olyanok, akik a beleiket, veséjüket vagy tüdejüket…
Read 10597 times 1
A barnarizs
Az anyatej után ez a legkiegyensúlyozottabb táplálékunk. Ha semmi mást nem ennénk, akkor sem történne bajunk, sõt harmóniában és boldogságban…
Read 10429 times 2
Diéta kövéreknek és soványaknak
     Az evés örömélményt nyújt az embernek, melytõl semmi esetre sem szabad megfosztani. Ezért aztán a diéta fogalmát nem úgy…
Read 9577 times 2
A bíbor kasvirág
Echinacea purpurea Gyógyászati célokra hol gyökerét vagy virágját, hol az egész növényt használják. Ezekbõl fõleg alkoholos kivonatot készítenek, mely gyógynövény…
Read 9484 times 2
A homlok
Megkülönböztetünk magas és alacsony homlokot, valamint sima és barázdált homlokot. A magas homlok nem a kopaszodás által megnyúlt homloki részre…