Ez a mudra a szívcsakrához tartozik, és a szív tisztaságát szimboli­zálja. A szívben lakozik a szeretet, a jóakarat, a rokonszenv, a kommu­nikáció, amelyeket tisztán és feltétel nélkül kell adnunk, mint egy kinyílt virágot, amely kitárulkozva várja a bogarakat. Táplálja őket, és a hideg éjszakákon melegíti. Cserébe a bogarak megporozzák, s ezzel betölti hi­vatását e létben. Többé-kevésbé mi is össze vagyunk kötve embertársa­inkkal - jóban-rosszban - és rájuk vagyunk utalva. A kinyílt virágnak van azonban még egy üzenete. A Nap - az isteni princípium - fényére nyílik meg, és megkapja tőle mindazt, amire szüksége van. Gazdag aján­dékot kap, sokkal többet, mint amire "szüksége" van. A nyíló virágok azért örvendeztetnek meg bennünket, mert magukban hordják és áraszt­ják az örömöt, Isten orcáját.

Akkor végezze el ezt a mudrát, amikor kiszipolyozottnak, kihasz­náltnak, meg nem értettnek és magányosnak érzi magát. Nyíljon meg az isteni erőknek, és fogadja el, amire szüksége van - sőt még ennél is többet.

Képzeljen el a szívében egy lótuszvirágot (vagy egy tavirózsát). Min­den belégzésre egyre jobban megnyílik a virág - amíg teljesen kinyílik, és be tudja fogadni a Nap fényét. Érezze, ahogyan eltölti a fény, a könnyűség, a melegség, a szeretet és az életöröm.

Megerősítés: Megnyílok a természetnek; megnyílok a jónak, amely minden emberben ott lakik; és megnyílok Istennek, hogy gazdagon megajándékozhasson.

/G. Hirschi, Mudrák/